Skizofrénia
2008.11.23
A skizofrénia (schizophrenia), vagy hasadásos elmezavar egy kóros állapotra, a gondolatok, érzések és cselekedetek közötti összhang felbomlására utal. Maga a szó a görög szkhidzó (»hasítani«) és phrén (»lélek«) szavakból származik. Emiatt a skizofréniát a köznyelv néha tévesen a disszociatív személyiségzavarral azonosítja. A valóságban a skizofrénia nem azonos a többszörös személyiséggel.
A személyiség szétesése néha lassan alakul ki, máskor viszont hirtelen, heves zavarodottsággal, érzelmi nyugtalansággal kezdődik. Általában a serdülőkor táján jelentkezik, de kialakulhat későbbi életkorban is. Nők esetében kritikus a gyermekszülés és a változás kora.
Gyakori az asszociációk felbomlása, az önmagukban értelmes, de összefüggésükben értelmetlen szavak használata. Sokszor jelentkeznek vonatkoztatási és üldöztetési téveszmék, észlelési és koncentrációs zavarok, (elsősorban akusztikus) hallucinációk, bizarr motoros aktivitások. Az érzelmi eltompulás mögött belső nyugtalanság feszül, amely olykor dührohamok formájában tör a felszínre.
Tünetei
A szkizofrénia pszichotikus, mentális megbetegedés, ennek jellemző sajátosságai általánosan elmondhatók a betegekről.
Pszichózis: „Egy olyan mentális rendellenesség, ahol a gondolkodás, érzelmek, realitástesztelés és a kommunikációs készségek oly mértékben károsodottak, amely meggátolja a környezeti ingerekre való adekvát válaszreakciók kialakulását.”
A szkizofrénia nem egységes kórkép, a betegség tünetei sokfélék, nem mind egyszerre fordul elő, hanem különböző kombinációkban, és altípusait ezek alapján határozzák meg. A klinikai gyakorlatban a következő szempontokat alkalmazzák:
Gondolkodás: betegségbelátás nincs. A logikus gondolkodást zavara: az ok-okozati összefüggések, a célképzetek megszűnése, inkoherens, laza képzettársítás. A gondolkodási folyamat elakadása, elsivárosodása, beszűkülése, az absztrakciós képesség csökkenése.
Doxazmák (téveszmék): olyan megingathatatlan téves gondolatok vagy hit, ami nem magyarázható a kulturális környezeti hatásokkal. Esetenként idővel egyre jobban kidolgozottá válhatnak, és téveszmerendszerek jöhetnek létre. Tipikus téveszmék: perzekutoros; vonatkoztatásos; grandiózus; bűnösségi; hipochondriás; nihilisztikus; religiózus; miszidentifikáció; féltékenységi; szexuális/amorózus; diszmorfofóbia; befolyásoltság-érzés (a szabad cselekvés érzésének elvesztése); gondolatelvonás, gondolatbeültetés, gondolatsugárzás, a saját gondolatok elidegenedése (a személy külsőnek érzi azokat). Attól függően, hogy a hangulat befolyásolja-e a doxazmák tartalmát, megkülönböztetünk holotím és heterotím doxazmákat. Utóbbinál a téveszmék és a hallucinációk nincsenek összefüggésben az aktuális érzelmi állapottal, és ebben az esetben a viselkedés is nagyon ellentmondásos lehet.
Érzékelés: általánosságban jellemző, hogy a realitásészlelés nem megfelelő. Gyakoriak a hallucinációk, leginkább akusztikus, ezen belül is főként beszédhangok észlelése, melyek gyakran irányító jellegűek. A vizuális hallucinációk (ezek leggyakrabban vallásos jellegűek) a normál észleléstől eltérőek lehetnek (pl. fekete-fehérek). Gyakori még a saját testtel kapcsolatos hallucináció is, furcsa, testen belüli folyamatok téves érzékelése. A szag-, íz- és tapintásos hallucinációk viszonylag ritkák. Egyéb rendellenes érzések: deperszonalizáció (saját személyiségét, testét vagy testrészét idegennek, megváltozottnak éli meg), derealizáció (elidegenülés a valóságtól).
Általános megjelenés: a személyes higiénia elhanyagolása, bizarr viselkedés.
Beszéd: bizarr intonáció, mutizmus (némaság), neologizmák (új szavak kitalálása és önkényes használta), echolália (a hallott szavak kényszeres, visszhangszerű ismétlése).
Viselkedés: nárcisztikus, repetitív jellegű viselkedés, melyek bizarr formát öltenek. (Repetitív mozgások: a betegre jellemző lehet egy-egy rá jellemző furcsa mozdulat, arckifejezés gyakori használata; echopraxia – a látott mozgás gépies utánzása). A viselkedést általában befolyásolja, hogy a pozitív vagy negatív tünetek dominálnak, hogy ha vannak téveszmék, azok milyen típusúak. Gyakori a mozgásos nyugtalanság vagy gátoltság, katatónia esetén katatóniás stupor (megmerevedettség). Gyakori a negativizmus, azaz hogy a beteg megszakítja, visszautasítja környezetével a kapcsolatot, nem beszél, mozog, táplálkozik, stb.
Affektus: az érzelmek elsivárosodása, eltompulása, vagy esetenkénti indokolatlan túlérzékenység, egymással ellentétes érzelmek egyidejű megjelenése (ambivalencia) ugyanazzal a személlyel, dologgal kapcsolatban.
Motiváció: a tervező- és kivitelező képesség csökkenése. Az ambivalencia áttevődhet az akarati életre is, ami az elhatározásokat, döntéseket ellehetetleníti, mindez társul a késztetések csökkenésével.
Szociális élet: bizalmatlanság, eltávolodás a külvilágtól, és a saját, belső világba való visszavonulás, ami egyrészt a többi tünet következménye, másrészt annak is köszönhető, hogy a környezet reakciói a tünetekre általában negatívak. A pszichotikus epizódokban azonban kialakulhat kontrollvesztett állapot, amely során a beteg gyakran túlfokozott kapcsolati igény jeleit mutatja.
Neurológiai jelek: gyors szemmozgások, finom motoros koordináció zavarai, rossz jobb-bal diszkrimináció, dysdiadochokinesis (nem képes egymással ellentétes mozgások sorozatos elvégzésére), astereognosia (tapintással nem ismer fel tárgyakat).
A kognitív funkciók romlása (figyelem, munkamemória, tervezés, problémamegoldás), a betegség előrehaladtával növekvő mértékben.
Dezorganizáció (a térbeli-, időbeli-, emlékezetbeli tájékozódás, a tudati működések, az ítéletalkotás zavara).
A tünetek osztályozásával kapcsolatban sokféle modell létezik, ezek közül a legelterjedtebb Timothy Crow és Nancy Andreasen (1991) felosztása:
Pozitív (pszichotikus) tünetek: hallucinációk, téveszmék, bizarr viselkedés és beszéd.
Negatív tünetek (hiánytünetek): Primer negatív tünetek: az érzelmek és a kommunikáció elszegényesedése, gondolati elakadások, a motiváció hiánya, anergia, apátia, anhedónia, a szociális és szexuális aktivitás csökkenése, a figyelem zavara. Szekunder negatív tünetek: a betegség folyamatán kívüli faktorok (pl. szorongás, depresszió), amelyek kialakulásában a betegség csak közvetve játszik szerepet. Okai lehetnek pl. a gyógyszerek mellékhatásai, a pszichotikus epizódok következtében létrejött neurotoxicitás, a külső környezeti/szociális hatások csökkenése.
A tüneteknek legalább 6 hónapig fenn kell állniuk, kezeléssel minimum 1 hónapig ahhoz, hogy diagnosztizálható legyen, másképp schizoform vagy nem schizoform pszichotikus állapotokról beszélünk. (schizoform = skizofréniára hasonlító)
Típusai
Paranoid: vonatkoztatásos, üldöztetéses, nagyzásos téveszmék, gyakran hallucinációk (általában akusztikus) kísérik. Gyakori a düh, szorongás, zárkózottság. Általában 30 éves kor után kezdődik, így az érettebb személyiségstruktúra következtében a szociális és érzelmi válaszkészség jobban megmarad.
Dezorganizált/ hebefrén: inkoherens, szétesett gondolkodás, elszegényedett, oda nem illő emócionális válasz, bizarr viselkedés, általában a környezeti hatásokat figyelmen kívül hagyó viselkedés, a realitásérzékelés súlyos károsodása. Téveszméik, hallucinációik általában szétesettek. A szkizofréniának ez a fajtája általában serdülőkorban kezdődik.
Kataton: alapvetően a pszichomotoriumot érinti. A mozgás intenzitásában megmutatkozó változás szélsőséges lehet, melyek hirtelen váltakozhatnak. Jellemző lehet motoros gátoltság, mutizmus, szélsőséges esetben stupor (megmerevedettség), katalepszia vagy a flexibilitas cerea, amikor egy-egy kényelmetlen helyzetet vesznek fel a betegek, és akár órákon keresztül megtartják azt. Más esetekben céltalan aktivitásfokozódás, nyugtalanság, izgalmi állapot tapasztalható, ez szélsőséges esetben mozgásviharrá fokozódhat. Elemei: jellegzetes pózok, sztereotip mozdulatok vagy grimaszok, modorosság, grimaszok, echolalia (a hallott szavak kényszeres, visszhangszerű ismétlése), echopraxia (a látott mozgás gépies utánzása), negativizmus (a beteg és a környezet közötti kapcsolat megszakadása).
Nem-differenciált: a pszichotikus tünetek megjelennek, de a paranoid, hebefrén vagy kataton kategóriákba nem sorolható be, vagy ezek közül többe is besorolható.
Szkizofrénia utáni depresszió.
Reziduális: a kórlefolyás sajátosságaira vonatkozó kategória. Legalább egy pszichotikus epizód után pszichotikus tünetek nélkül, a negatív tünetek dominanciája, de lehetségesek szokatlan hiedelmek vagy elemi érzészavarok. Jellemző még az érzelmi elsivárosodás, a szociális visszahúzódás, az ekcentrikus viselkedés, a logikátlan gondolkodás és az asszociációk lazulása.
Szimplex: a szociális funkciók nagymértékű hanyatlása, visszahúzódás, az érzelmek elsivárosodása, és az érzelmi életben megjelenő ambivalencia (egyidejűleg egymással ellentétes érzések), a gondolkodás logikusságának felborulása.
Egyéb pszichotikus zavarok:
Szkizotipiás zavar: Távolságtartó, különc viselkedés, rossz kapcsolatteremtő készség, furcsa hiedelmek, paranoid túlértékelések, kényszeres rágódás. Szokatlan, főleg érzékszervi, testi élmények, illúziók. Homályos, körülményes vagy sztereotip gondolkodás, amely különc (bizarr) beszédben és viselkedésben nyilvánul meg. Időnként átmeneti pszichotikus állapotot mutathat.
Rövid pszichotikus zavar: egy hónapon belül állnak fenn csupán a pozitív tünetek. Gyakori személyiségzavarokban, postpartum (terhességet követően), kábítószerabúzus következtében, vagy egy pszichoszociális stresszorra adott válaszként.
Szkizofreniform zavar: egy hónapnál hosszabb, de 6 hónapnál rövidebb (2/3-uknál ezt követően szkizofrénia alakul ki).
Paranoid/Deluzív zavarok: nagyfokú bizalmatlanság, gyanakvás. Téveszméik közelebb állnak a valósághoz, jól kidolgozott, logikusan felépített téveszmerendszert alakíthatnak ki (pl. összeesküvés elméletek). Gyakoriak az erotomán, féltékenységi, grandiózus, üldöztetéses vagy szomatikus paranoiák. Megjelenésükben rendezettek, kifejezett hallucinációjuk nincsen.
Szkizoaffektív zavarok: megjelennek a szkizofrénia, mánia és depresszió tünetei együttesen vagy alternáló formában. A pszichotikus tünetek nem állnak összefüggésben a hangulattal.
Egyéb személyiségzavarok: szkizoid és paranoid alformák.
Hosszmetszeti lefolyása
Prodromális szakasz (a betegséget megelőző szakasz – 1-12 hónap): jellemző a tanulmányi vagy munkaképesség csökkenése, a szociális visszahúzódás, szociális normák figyelmen kívül hagyása, a személyes higiénia elhanyagolása, furcsa, megváltozott beszédstílus, viselkedés és gondolkodásmód, az általános érdeklődés és motiváció csökkenése, reménytelenség érzése. A prodromális szakaszt nem feltétlenül követi szkizofrénia kialakulása.
Kezdete: Általában a serdülő- vagy a fiatal felnőttkorban kezdődik, férfiak esetében általában korábban, mint nőknél, paranoid szkizofrénia kezdete általában későbbre tehető, a tünetek 30 éves kor után kezdődnek. A tünetek nem egyszerre jelentkeznek, gyakran jelennek meg először a negatív tünetek, majd később a pozitív tünetek, és ezek között akár 5 év is eltelhet.
Subok (epizódok): A pszichotikus (pozitív) tünetek megjelenése a subokban felerősödik, ezek alatt a betegség gyors előrehaladása figyelhető meg, főként a betegség első szakaszában. A subok általában időnként visszatérnek, de az első epizódot nem feltétlenül követi több, ezzel ellenkező esetben az is elképzelhető, hogy a fokozott pozitív tünetek nem epizodikusan jelentkeznek, hanem folyamatosan fennállnak. Az epizódok után/között a negatív tünetek továbbra is fennállhatnak, de intenzitásuk változó lehet (szociális funkcióromlás igen gyakran tapasztalható).
Reziduális szakasz: már nincs jelentős állapotrosszabbodás, leépült, kiüresedett érzelmi és szociális élet, ha a pszichotikus tünetek fennmaradnak, a beteg különösebb érzelmi töltés nélkül reagál rájuk.
Genetikai és környezeti meghatározottság / kockázati tényezők
A genetikai meghatározottságra utaló jelek: a szkizofrénia a világon minden társadalomban, kultúrától függetlenül a népesség mintegy 1%-át érinti. A rokonságban előforduló megbetegedés esetén ez a veszélyeztetettségi arány megnő, a rokonsági fokkal arányosan, egypetéjű ikreknél pedig a legnagyobb annak az esélye, hogy a testvérpár egyik tagjának megbetegedése esetén a másik is megbetegszik: 40-50%, kétpetéjű ikreknél ugyanerre 12-15%-os valószínűség van, míg más testvérek esetében 8-10% ennek az esélye. Annak valószínűsége, hogy szkizofrén szülők (biológiai szülők) gyermeke szintén beteg lesz 10-18% (mindkét szülő betegsége esetén 25-46%). Örökbefogadó szülők betegsége esetén ennek valószínűsége 4,8% (ha a biológiai szülők nem szenvednek ebben a betegségben) ezek az adatok arra utalnak, hogy a genetikai meghatározottság igen erős, de nem csak ettől függ a szkizofrénia kialakulása. A genetikai meghatározottság valószínűleg a dopamin anyagcserezavarát érinti.
Környezeti meghatározottság:
Az idegrendszert érintő hatások: növelik a betegség kialakulásának kockázatát az anyaméhen belüli élet első 2/3-ában elszenvedett káros hatások, melyek az idegrendszert érintik (pl. az anya fertőzéses megbetegedése), a születés során/körül elszenvedett károsodások (pl. oxigénhiányos állapot, az újszülött éretlensége, hiányos táplálása), a szülők magasabb életkora (inkább az édesapáké). Későbbi idegrendszeri behatások, pl. a kábítószer használat (főként kannabisz) vagy az alkoholfüggőség hatására is felléphet pszichotikus állapot.
Pszichodinamika: az analitikus elméletek szerint a gyermek életének első évében, a személyiségében bekövetkező változások – sok egyéb tényező mellett – lehetővé teszik, hogy különbséget tudjon tenni a külvilág és saját belső valósága között, tehát hogy énhatárai kialakuljanak. Amennyiben ebben az életszakaszban traumatikus, frusztráló élmények érik, fennáll a veszélye annak, hogy ehhez az időszakhoz fixálódik (tehát, hogy ezt a fejlődési fázist nem tudja kielégítően megoldani, és noha túllép rajta, későbbi nehéz életszakaszaiban vagy problémamegoldási helyzetben visszatér ehhez). Énvédő mechanizmusai a projekció (késztetéseit, gondolatait másoknak tulajdonítja), az introjekció, a tagadás (realitásélményből kizárja azokat a tényezőket, amelyek nem illeszkednek a világképéhez), a hasítás (az érzelmi ambivalenciával kapcsolatos), az omnipotencia érzése (grandiózitással kapcsolatos) jellemző elhárítási formája lesz a külvilággal való összeütközésekben, és szélsőségesebb (stressz, trauma, krízis) helyzetekben előfordulhat, hogy az első életévhez kapcsolódó pszichotikus regresszióba kerül, ami pszichotikus állapothoz vezethet.
Kapcsolati elméletek: az ellentmondásos szülői üzenetek (a verbális és metakommunikatív jelek egymásnak ellentmondó értelmet hordoznak) és a szülők távolságtartó, hideg viselkedése miatt a környezethez (valósághoz) való alkalmazkodás ellehetetlenül.
Szociális helyzet kapcsán nem feltétlenül beszélhetünk patologizáló hatásról, mert nem bizonyított, hogy közvetlen kapcsolatban állna a szkizofrénia kialakulásával (és ha van is kapcsolat, nem világos, hogy melyik irányban fejti ki hatását), de statisztikailag kimutatható együttjárások vannak: a szkizofrénia előfordulási aránya magasabb az alacsonyabb iskolai végzettségű, és gazdaságilag hátrányosabb helyzetű rétegekben (a legalacsonyabb szociális státuszban 8-szor magasabb, mint a legmagasabb státuszban). Az előfordulási arány az etnikai kisebbségeknél is magasabb (UK: afro-karibi bevándorlóknál 10-szer nagyobb relatív kockázat, míg a származási országban élőknél nem fordul elő sűrűbben). A városi környezet 2-4-szer nagyobb relatív kockázatot jelent.
A személyiség szétesése néha lassan alakul ki, máskor viszont hirtelen, heves zavarodottsággal, érzelmi nyugtalansággal kezdődik. Általában a serdülőkor táján jelentkezik, de kialakulhat későbbi életkorban is. Nők esetében kritikus a gyermekszülés és a változás kora.
Gyakori az asszociációk felbomlása, az önmagukban értelmes, de összefüggésükben értelmetlen szavak használata. Sokszor jelentkeznek vonatkoztatási és üldöztetési téveszmék, észlelési és koncentrációs zavarok, (elsősorban akusztikus) hallucinációk, bizarr motoros aktivitások. Az érzelmi eltompulás mögött belső nyugtalanság feszül, amely olykor dührohamok formájában tör a felszínre.
Tünetei
A szkizofrénia pszichotikus, mentális megbetegedés, ennek jellemző sajátosságai általánosan elmondhatók a betegekről.
Pszichózis: „Egy olyan mentális rendellenesség, ahol a gondolkodás, érzelmek, realitástesztelés és a kommunikációs készségek oly mértékben károsodottak, amely meggátolja a környezeti ingerekre való adekvát válaszreakciók kialakulását.”
A szkizofrénia nem egységes kórkép, a betegség tünetei sokfélék, nem mind egyszerre fordul elő, hanem különböző kombinációkban, és altípusait ezek alapján határozzák meg. A klinikai gyakorlatban a következő szempontokat alkalmazzák:
Gondolkodás: betegségbelátás nincs. A logikus gondolkodást zavara: az ok-okozati összefüggések, a célképzetek megszűnése, inkoherens, laza képzettársítás. A gondolkodási folyamat elakadása, elsivárosodása, beszűkülése, az absztrakciós képesség csökkenése.
Doxazmák (téveszmék): olyan megingathatatlan téves gondolatok vagy hit, ami nem magyarázható a kulturális környezeti hatásokkal. Esetenként idővel egyre jobban kidolgozottá válhatnak, és téveszmerendszerek jöhetnek létre. Tipikus téveszmék: perzekutoros; vonatkoztatásos; grandiózus; bűnösségi; hipochondriás; nihilisztikus; religiózus; miszidentifikáció; féltékenységi; szexuális/amorózus; diszmorfofóbia; befolyásoltság-érzés (a szabad cselekvés érzésének elvesztése); gondolatelvonás, gondolatbeültetés, gondolatsugárzás, a saját gondolatok elidegenedése (a személy külsőnek érzi azokat). Attól függően, hogy a hangulat befolyásolja-e a doxazmák tartalmát, megkülönböztetünk holotím és heterotím doxazmákat. Utóbbinál a téveszmék és a hallucinációk nincsenek összefüggésben az aktuális érzelmi állapottal, és ebben az esetben a viselkedés is nagyon ellentmondásos lehet.
Érzékelés: általánosságban jellemző, hogy a realitásészlelés nem megfelelő. Gyakoriak a hallucinációk, leginkább akusztikus, ezen belül is főként beszédhangok észlelése, melyek gyakran irányító jellegűek. A vizuális hallucinációk (ezek leggyakrabban vallásos jellegűek) a normál észleléstől eltérőek lehetnek (pl. fekete-fehérek). Gyakori még a saját testtel kapcsolatos hallucináció is, furcsa, testen belüli folyamatok téves érzékelése. A szag-, íz- és tapintásos hallucinációk viszonylag ritkák. Egyéb rendellenes érzések: deperszonalizáció (saját személyiségét, testét vagy testrészét idegennek, megváltozottnak éli meg), derealizáció (elidegenülés a valóságtól).
Általános megjelenés: a személyes higiénia elhanyagolása, bizarr viselkedés.
Beszéd: bizarr intonáció, mutizmus (némaság), neologizmák (új szavak kitalálása és önkényes használta), echolália (a hallott szavak kényszeres, visszhangszerű ismétlése).
Viselkedés: nárcisztikus, repetitív jellegű viselkedés, melyek bizarr formát öltenek. (Repetitív mozgások: a betegre jellemző lehet egy-egy rá jellemző furcsa mozdulat, arckifejezés gyakori használata; echopraxia – a látott mozgás gépies utánzása). A viselkedést általában befolyásolja, hogy a pozitív vagy negatív tünetek dominálnak, hogy ha vannak téveszmék, azok milyen típusúak. Gyakori a mozgásos nyugtalanság vagy gátoltság, katatónia esetén katatóniás stupor (megmerevedettség). Gyakori a negativizmus, azaz hogy a beteg megszakítja, visszautasítja környezetével a kapcsolatot, nem beszél, mozog, táplálkozik, stb.
Affektus: az érzelmek elsivárosodása, eltompulása, vagy esetenkénti indokolatlan túlérzékenység, egymással ellentétes érzelmek egyidejű megjelenése (ambivalencia) ugyanazzal a személlyel, dologgal kapcsolatban.
Motiváció: a tervező- és kivitelező képesség csökkenése. Az ambivalencia áttevődhet az akarati életre is, ami az elhatározásokat, döntéseket ellehetetleníti, mindez társul a késztetések csökkenésével.
Szociális élet: bizalmatlanság, eltávolodás a külvilágtól, és a saját, belső világba való visszavonulás, ami egyrészt a többi tünet következménye, másrészt annak is köszönhető, hogy a környezet reakciói a tünetekre általában negatívak. A pszichotikus epizódokban azonban kialakulhat kontrollvesztett állapot, amely során a beteg gyakran túlfokozott kapcsolati igény jeleit mutatja.
Neurológiai jelek: gyors szemmozgások, finom motoros koordináció zavarai, rossz jobb-bal diszkrimináció, dysdiadochokinesis (nem képes egymással ellentétes mozgások sorozatos elvégzésére), astereognosia (tapintással nem ismer fel tárgyakat).
A kognitív funkciók romlása (figyelem, munkamemória, tervezés, problémamegoldás), a betegség előrehaladtával növekvő mértékben.
Dezorganizáció (a térbeli-, időbeli-, emlékezetbeli tájékozódás, a tudati működések, az ítéletalkotás zavara).
A tünetek osztályozásával kapcsolatban sokféle modell létezik, ezek közül a legelterjedtebb Timothy Crow és Nancy Andreasen (1991) felosztása:
Pozitív (pszichotikus) tünetek: hallucinációk, téveszmék, bizarr viselkedés és beszéd.
Negatív tünetek (hiánytünetek): Primer negatív tünetek: az érzelmek és a kommunikáció elszegényesedése, gondolati elakadások, a motiváció hiánya, anergia, apátia, anhedónia, a szociális és szexuális aktivitás csökkenése, a figyelem zavara. Szekunder negatív tünetek: a betegség folyamatán kívüli faktorok (pl. szorongás, depresszió), amelyek kialakulásában a betegség csak közvetve játszik szerepet. Okai lehetnek pl. a gyógyszerek mellékhatásai, a pszichotikus epizódok következtében létrejött neurotoxicitás, a külső környezeti/szociális hatások csökkenése.
A tüneteknek legalább 6 hónapig fenn kell állniuk, kezeléssel minimum 1 hónapig ahhoz, hogy diagnosztizálható legyen, másképp schizoform vagy nem schizoform pszichotikus állapotokról beszélünk. (schizoform = skizofréniára hasonlító)
Típusai
Paranoid: vonatkoztatásos, üldöztetéses, nagyzásos téveszmék, gyakran hallucinációk (általában akusztikus) kísérik. Gyakori a düh, szorongás, zárkózottság. Általában 30 éves kor után kezdődik, így az érettebb személyiségstruktúra következtében a szociális és érzelmi válaszkészség jobban megmarad.
Dezorganizált/ hebefrén: inkoherens, szétesett gondolkodás, elszegényedett, oda nem illő emócionális válasz, bizarr viselkedés, általában a környezeti hatásokat figyelmen kívül hagyó viselkedés, a realitásérzékelés súlyos károsodása. Téveszméik, hallucinációik általában szétesettek. A szkizofréniának ez a fajtája általában serdülőkorban kezdődik.
Kataton: alapvetően a pszichomotoriumot érinti. A mozgás intenzitásában megmutatkozó változás szélsőséges lehet, melyek hirtelen váltakozhatnak. Jellemző lehet motoros gátoltság, mutizmus, szélsőséges esetben stupor (megmerevedettség), katalepszia vagy a flexibilitas cerea, amikor egy-egy kényelmetlen helyzetet vesznek fel a betegek, és akár órákon keresztül megtartják azt. Más esetekben céltalan aktivitásfokozódás, nyugtalanság, izgalmi állapot tapasztalható, ez szélsőséges esetben mozgásviharrá fokozódhat. Elemei: jellegzetes pózok, sztereotip mozdulatok vagy grimaszok, modorosság, grimaszok, echolalia (a hallott szavak kényszeres, visszhangszerű ismétlése), echopraxia (a látott mozgás gépies utánzása), negativizmus (a beteg és a környezet közötti kapcsolat megszakadása).
Nem-differenciált: a pszichotikus tünetek megjelennek, de a paranoid, hebefrén vagy kataton kategóriákba nem sorolható be, vagy ezek közül többe is besorolható.
Szkizofrénia utáni depresszió.
Reziduális: a kórlefolyás sajátosságaira vonatkozó kategória. Legalább egy pszichotikus epizód után pszichotikus tünetek nélkül, a negatív tünetek dominanciája, de lehetségesek szokatlan hiedelmek vagy elemi érzészavarok. Jellemző még az érzelmi elsivárosodás, a szociális visszahúzódás, az ekcentrikus viselkedés, a logikátlan gondolkodás és az asszociációk lazulása.
Szimplex: a szociális funkciók nagymértékű hanyatlása, visszahúzódás, az érzelmek elsivárosodása, és az érzelmi életben megjelenő ambivalencia (egyidejűleg egymással ellentétes érzések), a gondolkodás logikusságának felborulása.
Egyéb pszichotikus zavarok:
Szkizotipiás zavar: Távolságtartó, különc viselkedés, rossz kapcsolatteremtő készség, furcsa hiedelmek, paranoid túlértékelések, kényszeres rágódás. Szokatlan, főleg érzékszervi, testi élmények, illúziók. Homályos, körülményes vagy sztereotip gondolkodás, amely különc (bizarr) beszédben és viselkedésben nyilvánul meg. Időnként átmeneti pszichotikus állapotot mutathat.
Rövid pszichotikus zavar: egy hónapon belül állnak fenn csupán a pozitív tünetek. Gyakori személyiségzavarokban, postpartum (terhességet követően), kábítószerabúzus következtében, vagy egy pszichoszociális stresszorra adott válaszként.
Szkizofreniform zavar: egy hónapnál hosszabb, de 6 hónapnál rövidebb (2/3-uknál ezt követően szkizofrénia alakul ki).
Paranoid/Deluzív zavarok: nagyfokú bizalmatlanság, gyanakvás. Téveszméik közelebb állnak a valósághoz, jól kidolgozott, logikusan felépített téveszmerendszert alakíthatnak ki (pl. összeesküvés elméletek). Gyakoriak az erotomán, féltékenységi, grandiózus, üldöztetéses vagy szomatikus paranoiák. Megjelenésükben rendezettek, kifejezett hallucinációjuk nincsen.
Szkizoaffektív zavarok: megjelennek a szkizofrénia, mánia és depresszió tünetei együttesen vagy alternáló formában. A pszichotikus tünetek nem állnak összefüggésben a hangulattal.
Egyéb személyiségzavarok: szkizoid és paranoid alformák.
Hosszmetszeti lefolyása
Prodromális szakasz (a betegséget megelőző szakasz – 1-12 hónap): jellemző a tanulmányi vagy munkaképesség csökkenése, a szociális visszahúzódás, szociális normák figyelmen kívül hagyása, a személyes higiénia elhanyagolása, furcsa, megváltozott beszédstílus, viselkedés és gondolkodásmód, az általános érdeklődés és motiváció csökkenése, reménytelenség érzése. A prodromális szakaszt nem feltétlenül követi szkizofrénia kialakulása.
Kezdete: Általában a serdülő- vagy a fiatal felnőttkorban kezdődik, férfiak esetében általában korábban, mint nőknél, paranoid szkizofrénia kezdete általában későbbre tehető, a tünetek 30 éves kor után kezdődnek. A tünetek nem egyszerre jelentkeznek, gyakran jelennek meg először a negatív tünetek, majd később a pozitív tünetek, és ezek között akár 5 év is eltelhet.
Subok (epizódok): A pszichotikus (pozitív) tünetek megjelenése a subokban felerősödik, ezek alatt a betegség gyors előrehaladása figyelhető meg, főként a betegség első szakaszában. A subok általában időnként visszatérnek, de az első epizódot nem feltétlenül követi több, ezzel ellenkező esetben az is elképzelhető, hogy a fokozott pozitív tünetek nem epizodikusan jelentkeznek, hanem folyamatosan fennállnak. Az epizódok után/között a negatív tünetek továbbra is fennállhatnak, de intenzitásuk változó lehet (szociális funkcióromlás igen gyakran tapasztalható).
Reziduális szakasz: már nincs jelentős állapotrosszabbodás, leépült, kiüresedett érzelmi és szociális élet, ha a pszichotikus tünetek fennmaradnak, a beteg különösebb érzelmi töltés nélkül reagál rájuk.
Genetikai és környezeti meghatározottság / kockázati tényezők
A genetikai meghatározottságra utaló jelek: a szkizofrénia a világon minden társadalomban, kultúrától függetlenül a népesség mintegy 1%-át érinti. A rokonságban előforduló megbetegedés esetén ez a veszélyeztetettségi arány megnő, a rokonsági fokkal arányosan, egypetéjű ikreknél pedig a legnagyobb annak az esélye, hogy a testvérpár egyik tagjának megbetegedése esetén a másik is megbetegszik: 40-50%, kétpetéjű ikreknél ugyanerre 12-15%-os valószínűség van, míg más testvérek esetében 8-10% ennek az esélye. Annak valószínűsége, hogy szkizofrén szülők (biológiai szülők) gyermeke szintén beteg lesz 10-18% (mindkét szülő betegsége esetén 25-46%). Örökbefogadó szülők betegsége esetén ennek valószínűsége 4,8% (ha a biológiai szülők nem szenvednek ebben a betegségben) ezek az adatok arra utalnak, hogy a genetikai meghatározottság igen erős, de nem csak ettől függ a szkizofrénia kialakulása. A genetikai meghatározottság valószínűleg a dopamin anyagcserezavarát érinti.
Környezeti meghatározottság:
Az idegrendszert érintő hatások: növelik a betegség kialakulásának kockázatát az anyaméhen belüli élet első 2/3-ában elszenvedett káros hatások, melyek az idegrendszert érintik (pl. az anya fertőzéses megbetegedése), a születés során/körül elszenvedett károsodások (pl. oxigénhiányos állapot, az újszülött éretlensége, hiányos táplálása), a szülők magasabb életkora (inkább az édesapáké). Későbbi idegrendszeri behatások, pl. a kábítószer használat (főként kannabisz) vagy az alkoholfüggőség hatására is felléphet pszichotikus állapot.
Pszichodinamika: az analitikus elméletek szerint a gyermek életének első évében, a személyiségében bekövetkező változások – sok egyéb tényező mellett – lehetővé teszik, hogy különbséget tudjon tenni a külvilág és saját belső valósága között, tehát hogy énhatárai kialakuljanak. Amennyiben ebben az életszakaszban traumatikus, frusztráló élmények érik, fennáll a veszélye annak, hogy ehhez az időszakhoz fixálódik (tehát, hogy ezt a fejlődési fázist nem tudja kielégítően megoldani, és noha túllép rajta, későbbi nehéz életszakaszaiban vagy problémamegoldási helyzetben visszatér ehhez). Énvédő mechanizmusai a projekció (késztetéseit, gondolatait másoknak tulajdonítja), az introjekció, a tagadás (realitásélményből kizárja azokat a tényezőket, amelyek nem illeszkednek a világképéhez), a hasítás (az érzelmi ambivalenciával kapcsolatos), az omnipotencia érzése (grandiózitással kapcsolatos) jellemző elhárítási formája lesz a külvilággal való összeütközésekben, és szélsőségesebb (stressz, trauma, krízis) helyzetekben előfordulhat, hogy az első életévhez kapcsolódó pszichotikus regresszióba kerül, ami pszichotikus állapothoz vezethet.
Kapcsolati elméletek: az ellentmondásos szülői üzenetek (a verbális és metakommunikatív jelek egymásnak ellentmondó értelmet hordoznak) és a szülők távolságtartó, hideg viselkedése miatt a környezethez (valósághoz) való alkalmazkodás ellehetetlenül.
Szociális helyzet kapcsán nem feltétlenül beszélhetünk patologizáló hatásról, mert nem bizonyított, hogy közvetlen kapcsolatban állna a szkizofrénia kialakulásával (és ha van is kapcsolat, nem világos, hogy melyik irányban fejti ki hatását), de statisztikailag kimutatható együttjárások vannak: a szkizofrénia előfordulási aránya magasabb az alacsonyabb iskolai végzettségű, és gazdaságilag hátrányosabb helyzetű rétegekben (a legalacsonyabb szociális státuszban 8-szor magasabb, mint a legmagasabb státuszban). Az előfordulási arány az etnikai kisebbségeknél is magasabb (UK: afro-karibi bevándorlóknál 10-szer nagyobb relatív kockázat, míg a származási országban élőknél nem fordul elő sűrűbben). A városi környezet 2-4-szer nagyobb relatív kockázatot jelent.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
sajnos nem találom ,hogy hol olvastam. elég rég volt, mikor mindenféléket olvastam az tobozmirigy triptaminjairól és ez az info megragadt bennem. (érthető módon :))
axismundira@diino.com
(axismundira (ows.eoldal.hu), 2009.03.06 18:26)
Ez tényleg érdekes, köszönöm az infót, ezzel eddig ilyen szinten nem voltam tisztában.
Ha esetleg van erről anyagod szivesen feldobnám..
ray-master@hotmail.com
(..ré.., 2009.03.06 17:57)
Még vmi érdekes: skizofréneknél nappal is előfordulhat DMT-termelés a tobozmirigyben; általában véve is sokkal magasab a DMT-kiválasztásuk, annyira ,hogy vizeletben is detektálható (ill. bomlástermékei).
[A bipolár zavarra (mániás depresszió) hasonlóképp jellemzők ilyesmik a szerotoninra vonatkozóan.]
Vékonyak a határvonalak, talán nincsenek is. Különbség talán az egyéni felkészültség (tudatosság?), kiből mit vált ki az adott vegyület.
ray-master@hotmail.com
(.ré., 2009.03.06 19:07)