Orichalcum Workshop Pszichedelikus Szellemi Műhely & Archívum

1972-ben a Menlo Parkban lévõ Stanford kutatóintézet munkatársai, Russel Targ és Harold Puthoff fizikus-professzorok megvizsgálták a távolbalátás és a pszichokinézis tudományos alapjait. Az alkalmas médiumok utáni kutatás során találkoztak az ENSz-nél dolgozó New York-i mûvésszel, Ingo Schwann-nal. A vele folytatott számos kísérletnek az volt a célja, hogy teszteljenek egy adottságot, amelyet a meditációs gyakorlatokat végzõ férfi csak rövid ideje fedezett fel magában. Schwann azt állította, képes arra, hogy elküldje szellemét a világ több tájára, ha közlik vele a pontos koordinátákat. A tudósok szaván fogták, felsorolták néhány egzotikus déltengeri sziget, illetve és tudományos laboratórium földrajzi adatait, és azok jellemzõi kilencven százalékban megegyeztek Schwann leírásával, aki bevallása szerint soha nem járt ott.

1974-ben egy parapszichológiával és kvantumfizikával foglalkozó nemzetközi konferencián így számoltak be a kísérletekrõl. – Schwann adottsága lehetõvé teszi, hogy korrekt módon leírja olyan épületek, utcák, hidak, távoli helyiségek pontos adatait, amelyeknek csak a földrajzi koordinátáit közölték vele. Ezért arra a meggyõzõdésre jutottunk, hogy folytatnunk kell a távolbalátással kapcsolatos kutatásainkat.

A további tesztek folyamán elõfordult, hogy Schwann Puthoff-fal a laboratóriumban tartózkodott, és a Menlo Park környékét kellett beirányoznia, ahová Targ éppen úton volt. Schwann olyan pontosan le tudta írni a terepet, amennyire csak lehetséges. A médium találatainak száma ebben az esetben is csodálatosan magas volt. Amikor Puthoff és Targ ugyanazt a kísérletet más személyekkel végrehajtották, a következõ, döbbenetes eredmény került nyilvánosságra: a távolbalátás képessége fejleszthetõ. Gyakorlatilag mindenki abban a helyzetben van, hogy Ingo Schwann csodálatos képességeit kifejlesztheti magában, csak alapos iskolázottság szükséges ahhoz, hogy a személyes pszi-képességeket felszabadítsuk, és egy adott célra irányítsuk. Amikor Puthoff és Targ publikálták a távolbalátással kapcsolatos kutatási eredményeiket, valaki érdeklõdött utánuk, aki úgy vélte, hogy az új ismereteket egy egész különleges területen is lehet alkalmazni. Hirtelen titkosszolgálatok munkatársai kezdtek nyüzsögni az SRI-nél, s arról faggatták a fizikusokat, hogy a távolbalátás felderítésre is alkalmazható-e. Képzeljük csak el, hogy egy médium, akkurátusan leírhatna egy katonai szempontból fontos létesítményt anélkül, hogy az ellenfél észrevenné, hogy kikémlelték a titkait. Az amerikai haditengerészet 1975-ben kötötte meg az elsõ szerzõdést az SRI-vel. 50 700 dollár fejében azt kellett tesztelni, vajon fel lehet-e fedezni a távoli elektromágneses forrásokat távolbalátással. 1977-ben a Wahsington Post két oldalon számolt be arról, hogy a kísérletek során a médiumok sikeresen írták le egy titkos katonai mesterséges hold jellemzõit és a világûrben elfoglalt pozícióját. 1980-ban az amerikai hadsereg lapjában, a Military Rewiev-ban napvilágot látott John Alexander vezérezredes beszámolója Az új, mentális csatamezõ címmel.

Alexander így írta le a Puthoff–Targ kísérleteket:

A kutatók írásban rögzített bizonyítékai nyilvánvalóan alátámasztják azt a tézist, hogy ilyen módon viszonylag pontos információkat nyerhetünk. Az a lehetõség, hogy távolbalátással hírértékû információkhoz jussunk, a kezünkben van. Henry Gris és William Dick számolt be róla, hogy a Szovjetunióban és a Kínai Népköztársaságban a médiumokkal végzett tesztelés stratégiai célokkal folyik. Az általuk beszerzett titkos információkat a felderítésben dolgozó független ügynökök is megerõsítették. A stratégiai és technikai felhasználási lehetõségek korlátlanok. Ha a médiumokat tovább keressük, és kiképezzük, akkor ezzel a módszerrel behatolhatunk az ellenséges fõhadiszállásra, kifürkészhetik a haditerveket és tudomást szerezhetnek a vezérkar stratégiájáról.

1981-ben, a Washington Post újságírója, Jack Anderson beszámolt arról, hogy a Pentagon szupertitkos, médiumokból álló csapatot toborzott, amely évi 6 millió dollár költségvetéssel rendelkezik. Charles Rose demokrata párti szenátor a kongresszusban mások ellenvetéseivel szemben védelmébe vette a pszi-harcosok magas költségvetését, és fontosságukat a Manhattan-projekt II. világháborús atomfegyver-fejlesztéseihez hasonlította. Viszont azt is megállapította, hogy ugyan a távolbalátás pontossága még nem olyan hatékony, mint a kémmûholdaké, de már megközelíti azt.

Az amerikai hadsereg felderítõ részlege 1982-ben szervezte meg saját teamjét a titkosszolgálat tisztjeibõl, akiket kiképeztek a távolbalátásra.

A projekt Albert Stubblebine vezérezredes felügyelete alatt állt, aki egyébként kétezer hírszerzõ tevékenységét koordinálta és vezette, helyettese Ed Dames õrnagy volt, akit Schwann képezett ki a távolbalátás gyakorlására. Amikor Stubblebine nyugdíjba ment, Dames önállósította magát, és nyugalmazott volt felettesével együtt megalapította a PSITECH céget, amely azóta aktív felderítõ tisztekkel együttmûködve magáncégektõl is elfogad megbízatásokat, tehát ipari kémkedést is folytat. Hatezer-tízezer dollár közötti összegért a megrendelõ sok mindent megtudhat. A PSITECH vizsgálatai az esetek 93 százalékában helyállónak bizonyultak, viszont ha csak kevés információt sikerült szerezniük, visszaadták a pénzt.

A PSITECH többek között vállalja repülõgép-katasztrófák okainak felderítését, annak kikémlelését, hogy milyen messze jutottak bizonyos amerikai cégek a hidrogén üzemanyagú autók fejlesztésében, de mindenekelõtt a titkosszolgálatnak dolgozik. A cég tagjai között aktív katonák is megtalálhatók, közéjük tartozik John Alexander vezérezredes is, aki egyben a Clinton-kormányzat egyik szaktanácsadója a pszichotronikus hadviselés terén. Alexander az ún. tiszta háború híve, amelynek során az ellenséget nem megsemmisítik, hanem a fegyverletételig mély álomba merítik...

1991. novemberében a világsajtó beszámolt róla, hogy Karen Jensen ezredes, az ENSz vizsgálóbizottságának elnöke Irakban Szaddam Husszein biológiai fegyverarzenálját kereste. Elõtte azonban Dames ezredeshez fordult, és segítséget kért a teamtõl.

– Láttuk, hogy a föld alatt, egy terroristák számára kialakított kiképzõtábor mellett ideggáztartályokat tárolnak – magyarázta Dames, és vázlatokat adott két, földalatti raktárról. A tartályokat, aminek létezését Szaddám vehemensen tagadta, végül a megjelölt helyen találták meg...