Orichalcum Workshop Pszichedelikus Szellemi Műhely & Archívum

„Azt hiszem, az emberi psziché transzperszonális eleme nem határolódik el az anyagtól, így ezáltal szó szerint bármire képes. Nem függ az egyén akaratától. Saját maga rendelkezik akarattal és értelemmel, mely nagyságrendekkel kifinomultabb, mint bármelyikünk, akik mint sejtként alkotjuk azt, hasonlóan, ahogy a sejtek építik fel a testet.”
― Terence McKenna

Részlet Terence McKenna, True Hallucinations (Valódi hallucinációk) c. könyvéből:

A hajnal szürkületében a belső képek sorozata lassan szertefoszlott. Felálltam helyemről, ahol órákon át ültem s nyújtózkodtam. Az ég teljesen tiszta volt, viszont még épphogy hajnalodott, a nyugati égbolton a csillagok még halványan pislákoltak. Délnyugaton, mely felé figyelmem összpontosult, az égbolt derültségét csupán egy halvány ködfolt törte meg, mely a horizonttal párhuzamosan egy vékony sávban gomolygott néhány méterre a fák felett, mintegy fél mérföldnyire tőlem, a folyó túloldalán. Ahogy nyújtózkodtam, arra lettem figyelmes, hogy a ködfátyol egyre sötétebb lesz, s úgy tűnt, mintha egy helyben kavarogna. Elmélyedve figyeltem, ahogy a lassan hömpölygő, sötét ködfolt két részre szakad, majd ezek az apróbb felhők ismét kettészakadnak. Mindössze talán egy percig tartott, míg ez az átalakulás végbement, s immáron négy ugyanakkora lencse alakú felhőre bámultam, melyek kissé a horizont felett lebegtek egy sorban. Az izgatottság érzése söpört végig rajtam, melyet határozott félelem kísért. Földbegyökerezett a lábam és mozdulni sem tudtam, mintha csak egy álomban lennék.

Néhány perc elteltével a felhők ismét eggyé olvadtak, hasonlóképpen, ahogyan előtte részekre hulltak, s ennek a szétbomlásnak majd összeforrásnak a szimmetriája, illetve a felhők egyező mérete, kísérteties légkört kölcsönöztek e játéknak. Olyan volt, mintha hirtelen maga a természet vált volna eszközévé valami láthatatlan szerevező erőnek. Ahogy a felhők újra egybeolvadtak, úgy tűnt, mintha így egyben még sötétebbé és átlátszatlanná válna, majd elkezdett befelé örvényleni, mint egy forgószél vagy tornádó. Először arra gondoltam, hogy talán tényleg egy tornádót látok - amit azelőtt még soha. Ám mihelyt e gondolat megformálódott bennem, egy magas sikító-szirénázó hangot hallottam közeledni a dzsungel lombjai felől, egyértelműen abból az irányból, mely felé tekintetem szegeztem.

Hátranéztem a tőlem nem messze lévő folyóparti házra, méregetve a meredek dombot, hogy vajon van-e időm elrohanni és felébreszteni valakit, hogy az éppen folyó eseményekről megerősítést kapjak. Ám ahhoz, hogy felébresszek valakit, meg kellene másznom az emelkedőt, és ebből adódóan le kellene vennem a szemem az objektumról. E pillanatban realizálódott bennem, hogy képtelen vagyok nem oda figyelni. Próbáltam kiáltani, de félelem fojtotta torkomat nem hagyta el hang.

A sziréna hang egyre magasabb hangszínben szólt, és úgy tűnt mintha minden felgyorsulna. A mozgó felhő egyértelműen nőni kezdett, ahogy nagy sebességgel elindult felém. Lábam rettenetes remegésbe kezdett, ezért le kellett ülnöm. Most először tényleg elhittem mindent, ami akkor velünk történt, és bizonyos voltam abban, hogy ez a repülő konkrescencia most el fog vinni. Ahogy közeledett, egyre jobban körvonalazódtak a részletei, majd körülbelül hatvan méteres magasságban közvetlenül felettem repült el, s végül a mögöttem lévő emelkedőnél nyoma veszett. Egészen az utolsó pillanatig, mielőtt eltűnt, teljes figyelmemmel rákoncentráltam és tisztán láttam: egy lassan forgó, csészealj alakú gép volt, diszkrét, kék és narancs színű fényekkel. Ahogy elhaladt felettem, láttam a szimmetrikus bemélyedéseket az alján, és a tudományos fantasztikus filmekből ismert szirénázó, repülő csészealjra jellegzetes hangot adta ki.

Teljesen felkavart érzelmileg. Először megrémültem, de mihelyt tudtam, hogy bármi is legyen az a valami az égen, nem fog elvinni, csalódottságot éreztem. Ugyanakkor el voltam képedve és próbáltam felidézni amennyire tisztán csak lehet, hogy mit is láttam. Valódi volt abban a naiv értelemben, ahogy ezt kérdezni szokták egy ufóról, vagy bármilyen fizikai tárgyról? Tudomásom szerint senki sem látta ezt a valamit, egyedül én voltam megfigyelője. Úgy gondolom, hogy ha lett volna ott még valaki rajtam kívül, lényegében ugyanezt látta volna, amiről magam is beszámoltam. De, hogy „valódi” volt-e, ki tudhatja? Láttam ezt a dolgot, amint egy felhőből átváltozik egy szegecsekkel teleszórt légi járművé. Akkor mi volt valójában? Felhő? Vagy repülő? Netán puszta hallucináció?

„[Az ufójelenség] nem üres szóbeszéd, valamit látnak. Ha egyszeri esetről van szó, az amit láttak, lehet szubjektív vízió, több vagy éppenséggel sok egyidejű megfigyelés esetén pedig kollektív vízió (hallucináció).”
― Carl G. Jung

Beszámolóm ellen szól az a tény, hogy alig aludtam valamit, illetve az, hogy pszichedelikus növényekkel voltunk érintkezésben. Furamód azonban ezen utóbbi érvet saját magam megerősítéseként is elkönyvelhetem: közvetlen tapasztalataim által tisztában vagyok minden ismert hallucinogénnel, ám amit azon a reggelen láttam, a vizuális hallucinációk egyetlen általam ismert kategóriájába sem sorolható be.

Másfelől viszont a dolog képtelen részletessége az egész eseményt abszurddá teszi, mely ismét beszámolóm ellen szól: a csészealj felettem repült el, s elég tisztán láttam, hogy megállapítsam; ugyanazt az alján három félgömbbel ellátott ufót láttam, mely George Adamski hírhedt fotóján van, amiről köztudott, hogy hamisítvány.  Saját magam nem mélyedtem bele a témába, elfogadtam a szakértők véleményét, hogy, amit Adamski fényképezett, az nem más, mint egy Hoover porszívó zárósapkája. De pontosan ugyanezt az objektumot láttam az égen La Chorrera felett. Mindez egy gyermekkorból fennmaradt ufórajongó emléke? Valami, ami könnyedén kipattanhatott a fejemből, ahogyan sok más emlék is? A sztereotípiával övezett elképzelésem az ufókról, melyet már régen lelepleztek, hirtelen megjelenik az égen. S azzal, hogy egy teljesen önellentmondásos formában jelent meg, sokkal mélyebb kognitív disszonanciát keltett, mintha látszólagos idegensége teljesen meggyőző lett volna.

Ha engem kérdezel – s igazság szerint mást nem is kérdezhetnél – ez vagy valamiféle holografikus délibáb, melynek technikai tökéletessége földi technológiával mérve lehetetlen, vagy egy olyan valaminek a megnyilvánulása, mely ebben az esetben egy felhőnek indult, majd egy gépezetté alakult, de gyakorlatilag bármilyen alakot magára ölthetett volna. Egy humorral teli valaminek a manifesztációja, mely teljes irányítással rendelkezik az anyag és formák alkotta világ felett.

Részlet Peter Bergmann, Terence McKenna's True Hallucinations c. filmjéből:

Az utolsó pillanatban, mielőtt eltűnt volna a domb mögött, láttam, hogy ez egy 1937-ből származó Hoover porszívónak a zárósapkája. Valójában ugyanazt a zárósapkát láttam, amit George Adamski egy nylon cérnával lógatott fel garázsában, majd lefényképezett olcsó Brownie kamerájával, hogy megalkossa a híres UFO-t, a három félgömbbel az alján. Ezt a fotót totálisan leleplezték, de én láttam teljes nagyságában az égen az Amazonas felett. Mikor az egésznek vége lett, csak üvölteni tudtam, mert ráeszméltem, hogy ez sokkal zavarba ejtőbb, mint egy űrhajó Zeta Reticuli-ról. Ez a valami egyaránt megerősíti és megcáfolja az ufó jelenséget. Egyetlen épelméjű ember sem mesélné el ezt a történetet, mert a történet magában hordja önmaga cáfolatának magjait. Tehát valami itt csak játszadozik velünk.

„Az ufó felveti a lehetőséget, hogy az elme egy fizikai objektummá váljon, egy űrhajóvá, mely képes a gondolat sebességével átszelni az űrt. Mert ez az univerzum: egy gondolat. S mihelyt a gondolat képes tárgyként mozogni, akkor az emberiség - a gondolat feletti uralom kezdői - végre útnak indulhat.”
― Terence McKenna
 

Terence McKenna, True Hallucinations

Terence McKenna's True Hallucinations (Full Movie) HD