John Major Jenkins : Maja sámánizmus és 2012 - Egy pszichedelikus kozmológia
2011.08.27
A cikket forditotta : Strophariad | orichalcum workshop
Az eredeti cikk : http://www.realitysandwich.com/may..
A sámánok értik, hogy az emberi agynak „az égbolt a modellje, és hogy az agyi funkciók a csillagokkal állnak kapcsolatban, melyek a kozmikus agy kamrái és szenzóriumai…szoros kapcsolat van az asztronómiai megfigyelések, a kozmológiai elméletek és a drog által előidézett transzélmények között."
- Gerardo Reichel-Dolmatoff
I. Sámánizmus és asztronómia Izapában
A következő kép egy Izapa nevű maja településről származik Mexikó déli részéről. A sámán alvilágba, a téridő ismeretlen dimenzióinak háborgó gyomrába történő utazásának klasszikus ábrázolását láthatjuk. A sámán a psziché mélységeiben navigál, s közben az égi tengerek hullámai mégis felszínükön tartják.
1. ábra. 7. sztéle. A sámán és a DMT-varangy Izapában
De mit is láthatunk ezen a 2000 éves véseten? Először is egy békát illetve varangyot, amely hátrahajtja nyakát és kitátja száját. A maják szimbólum-rendszerében a béka, a jaguár vagy a kígyó (vagy akár egy barlang) kitátott szája az ajtót jelképezte, mely az alvilágba vezet. A varangy nyelvével mintha tolná az apró figurát a csónakjában. A sámánok alvilági utazásai hagyományosnak számítottak, és ez a kép pontosan ezt ábrázolja. De több dolog is el van itt rejtve. A varangy válla tele van foltokkal vagy lyukakkal. Ezt a varangyot a Bufo Marinus fajjal azonosították, melynek hátán és vállán olyan mirigyek találhatóak, melyek egy erős hallucinogén anyagot termelnek: az 5-Meo-DMT-t. Ez a vegyület a közismertebb DMT rokona, de a tudat modern kutatói az 5-Meo-variánssal kapcsolatban is rendkívül erőteljes élményekről számolnak be. Néhány beszámoló szerint az emberre úgy hat, mintha belenézne a feneketlen mélységbe, visszarántja a személyiséget a feltétel nélküli ürességbe s hátrahagyja az utazót farkasszemet nézve a semmi leírhatatlan hatalmasságával. Az olyan pszichonauták, mint Terence McKenna, akik jobban kedvelik a hipnogóg, képzet-gazdag hallucinációkat, bevallottan kevésbé kedvelik az 5-Meo variánst.
Még nem tisztázott, hogy a maja sámánok hogyan csapolhatták le a váladékot a mirigyből, hogy a hatás erősebb és tisztább legyen. Egyes feltételezések szerint elszívták a kivont anyagot, mivel orális elfogyasztásához MAO-gátlóra is szükség lett volna. Azonban, csakúgy mint most, akkor is rendelkeztek csokoládéval Izapában. A modern kakaó csak nagyon csekély mennyiségű MAO-gátlót tartalmaz, de az ősi kakaó-fajták sokkal potensebbek voltak, csakúgy mint az akkoriban használatos dohány. Talán a régi Izapában élt egyfajta látnok-sámánizmus, mely a varangylét csokoládéval megspékelve tette potenssé.
Mindenesetre ez a metszet őrzi a bizonyítékát az izapai sámánok hallucinogén kultuszának. Ráadásul Közép-Amerikának ezen a részén már találtak rituális gombaköveket, melyeknek korát Izapa virágkorának tájára datálják (Kr.e. 400 – Kr.u.50). Bár egy ideje a pszilocibin-gombák már nem találhatóak meg ebben a térségben, dokumentált, hogy régen elterjedtek voltak.
Az izapai táblák jelentik a kulcsot ahhoz, hogy megértsük, a sámánizmus miként vezet beható kozmológiai modellek megalkotásához.
Íme egy másik kép, mely a sámán túlvilági utazását jeleníti meg:
2. ábra. 67. sztéle, Izapa. A napistenség újjászületik a korszak végén
A képen látható alak azonos a maja teremtés-mítosz egy napistenével, valószínűleg az Első Apával (Hunaphu Eggyel). Egy csónakban ül, ami a Tejutat szimbolizálja. Ez a véset Izapa labda-pályájának északi falának közepén található. A maja művészetben a labdapályák szintén a Tejutat jelképezik. A lejtős szakasz, amiben Első Apa helyet foglal, egy a Tejút sávján elhelyezkedő különleges jelenség, a sötét hasadék, mely tulajdonképpen egy jelentős mennyiségű csillagközi törmelék. Ez a jelenség szintén sokszor felbukkan a maja mitológiában, mint Xibalba be, vagyis „Út az alvilágba”. Az Első Apa istenség (az első sámán, ahogy másként ismeretes) ebben az átjáróban ül.
Tehát, csakúgy, mint az előző véseten, a sámán belép vagy éppen elhagyja az alvilágot. Kitárt kezei a periodikus véget adják tudtul. Sámáni összefüggésben ennek több jelentése is van. A maják úgy hitték, hogy egy ciklus végén az idő ideiglenesen véget ér és az univerzum törvényei felfüggesztődnek. A sámáni utazás alkalmával az örökkévalóság, illetve az időtlen lét manifesztációi hozzáférhetővé válnak. Megérintve a világ gyökerét/forrását, a sámán képessé válik arra, hogy titkokat fedjen fel, előre megjósolja a jövő bizonyos eseményeit és mágikus gyógyító képességeket fejlesszen ki. Az egyéni lélek és a világlélek össze van kapcsolva (ahogy a neoplatonizmus is vallja), és felfedik egységüket a keresőknek, a beavatottaknak és a sámánoknak „az idők végezetekor”.
Ugyanakkor egy másik megközelítésből a „periodikus végzet-gesztus” azonosítja, hogy melyik nap a napisten. A maja időfelfogásban minden napnak meg van a maga arca, mert az egymást követő napok különböző istenségek. A naptárukban 20 különböző nap van, de az év négy pillérének (a két napéjegyenlőségnek és a két napfordulónak) szintén megvan a maga istene.A szoláris év vége a decemberi napfordulóra esik. Ekkor a leghosszabb az éjszaka és ekkor születik újjá az év. Ebből és más okokból kifolyólag az Első Apa napisten jelképezi a napot a decemberi napforduló idején. A véset asztronómiai információkat rejt. Első Apa a sötét hasadékban ül a Tejúton – egy nagyon különleges területen.
Vizsgáljuk meg ezt a fejlett kozmológiát egy másik izapai véseten keresztül. Az ábra a decemberi napforduló horizontja felé mutat napkeltekor, ami szintén azt bizonyítja ,hogy az ábrázolt napistenség a decemberi napforduló napja.
3. ábra. 11. sztéle, Izapa. A decemberi napforduló napja a Tejút sötét hasadékában időzik. Ez lenne a galaktikus együttállás jelensége, mely valamikor 2012 körül tetőzik.
Az előző képhez hasonlóan itt is széttárja karjait. De itt nem egy csónakban ül, hanem egy béka-istenség szájából emelkedik ki, és ez a béka-istenség meglehetősen hasonlít a DMT-varangyra. Emlékezzünk, hogy a béka/varangy kitátott szája az alvilág, a Xibalba be, a Tejút sötét hasadékának bejárata. Tehát így utazik keresztül az alvilágon a sámán eme szimbolikus ábrázolásokban.. Ami meglepő ezeken a mitikus sztéléken, azok az egyértelmű asztronómikus utalások. Vizsgáljuk meg, mi is történik az égnek abban a szakaszában ezen képek szerint.
A sötét hasadék északra helyezkedik el az ekliptikától (a nap, a hold és a csillagok vonalától).
4. ábra. Az ekliptika, a Tejút, a sötét hasadék és a decemberi napforduló napjának precessziója a sötét hasadékkal való együttállás felé haladva. Az „A” a decemberi napforduló napjának elhelyezkedése 4000 évvel ezelőtt, a „B” 2000 évvel ezelőtt, a „C” pedig a decemberi napforduló napjának pozíciója napjainkban (azaz a 2012-es éra idején).
Az ekliptika 61 fokos szögben keresztezi a Tejutat egy égi keresztet formázva, amit a maják a Szent Fájuknak tekintettek, más néven a Keresztutaknak. A sötét hasadék a Tejút nukleáris duzzanatában ered, ahol a galaxisunk középpontja helyezkedik el. A Nap minden évben egyszer bejárja az ekliptikát, s így a sötét hasadék és a nukleáris duzzanat előtt is elhalad minden évben egyszer. A pontos dátum folyamatosan eltolódik a lassú mozgás következményeként, melyet a napéjegyenlőségek előrehaladásának nevezünk. Ezt az asztronómiai jelentséget a Föld tengelyének lassú kilengése okozza. Egy kilengés 26000 évenként válik teljessé.
Az eltolódást akkor határozhatjuk meg a legjobban, ha a szoláris év egyik negyedelő pontját használjuk, például a napéjegyenlőséget s így a napéjegyenlőségek előrehaladását. Azonban az eltolódás ugyanúgy érvényes a napfordulókra. Ennek eredményeképpen a decemberi napforduló napja évezredek óta vándorol az ekliptika mentén. Csillagokat, csillagképeket és legfontosabbként a Tejút fényes sávját közelíti meg, elhalad előttük, majd maga mögött hagyja őket. 2012 környékén a decemberi napforduló napja együtt fog állni a sötét hasadékkal. A meglepő tény az, hogy a maja Hosszú Számítás 13 baktunból álló ciklusa (egy 5125 napos periódus) a 2012. dec. 21.-ei napfordulókor ér véget.
Tehát az ábrázolások, melyek eredetileg a sámáni utazást hivatottak megjeleníteni, egy másik szinten a galaktikus viszonyok magas szintű ismeretét rejtik. És ez a kozmológia, ez a pszichedelikus kozmológia felvet egy másik maja hagyományt –a Hosszú Számítás tradícióját, melynek végpontja a sokat vitatott cikluszáró 2012-es dátum. A kutatások szerint, melyeket a ’80-as évek óta folytatok, Izapa volt az a hely, ahol a Hosszú Számítást és a Maja Teremtéstörténetet megfogalmazták. Én ezt pszichedelikus kozmológiának hívom, mivel az Izapában tevékenykedő sámánok és égfigyelők nyilvánvalóan erős enteogén anyagokat fogyasztottak.
A kozmológia, a pszichológia, a rituálé és a mitológia ilyen magas szintű egybeolvasztása a pszichedelikumok hatásáról árulkodik, mert a látásnak ezek az eszközei a tudatot egy még magasabb tudatosságra nyitják rá, ahol a sok dimenzió végül azzá lesz, ami valójában – egy olyan egység kölcsönösen összefonódó és egymásba hatoló aspektusává, mely egyszerűen nem hozzáférhető a normális tudat számára, mely az érzékelés lehatárolt szintjein képes csak funkcionálni.
II. Pszichedelikus kozmológiák
A Közép-Amerikában használt pszichoaktív gombák és egyéb tudattágító anyagok használatának következményeként született a Hosszú Számítás naptára. Ez egy fontos tényező, amikor meg akarjuk magyarázni a gyors átmenetet az olmék és a maja kultúra között, az új kulturális minta hirtelen születését. A régi mitológia egy új verziója bukkant fel ebben az időben –a Popol Vuh / a Hős Ikrek-mítosz- és lett megörökítve Izapa kőtábláin. A Hős Ikrek-mítosz ennek a világkorszaknak egy ezoterikus tantétele volt, melyet azért alkották, hogy leírják és megmagyarázzák azt az asztronómiai folyamatot, mely révén a decemberi napforduló napja együtt áll a sötét hasadékkal. A Hosszú Számítás és a Popol Vuh egy olyan összefüggésben gyökerezik, melyben nagy szerepet kaptak az erős tudattágító anyagok. A Hosszú Számítást úgy alkották meg, hogy a Galaktikus Központ felé mutató asztronómiai együttállás páratlan dátumakor érjen véget.
Vajon lehetséges, hogy az ősi csillagászok a hallucinogének használata révén szereztek tudomást a Galaktikus Központról? Vajon csak véletlen egybeesés, hogy a galaxis központja a keresztutak mellett helyezkedik el, melyről a maják úgy hitték, hogy azon a helyen teremtették meg a jelenlegi világot. Lehetséges, hogy a tudattágító drogok használata ilyen magas fokú tudást mozdított elő? És meg kell kérdeznünk, hogy milyen misztériumokat rejthet a Galaktikus Központ. Lehetséges, hogy a maják hozzáfértek bizonyos ott fellelhető információkhoz vagy energiákhoz? Kozmológiájuk esetleg sámáni úton megszerzett információkkal van tele, közlésekkel egy rendkívül összetett módon egybefonódó multidimenzionális kozmoszról? A szinte lerombolhatatlan éleslátás és mélység, mely tisztán megjelenik a maja kozmológiában, arról tanúskodik, hogy ez az igazság. A maják kozmológiai rálátása sámáni víziókeltő eszközök használatából ered. Hogy megértsük ezt a világnézetet, ami olyan kultúrákban gyökerezik, melyek használják ezeket az anyagokat, mint információforrást a valóság természetéről, nézzük meg a kozmológiai modelljeiket a hallucinogénekkel élő dél-amerikai indiánoknak: a desanákat, a waraokat és a kogi indiánokat.
A desanák, akik az egyenlítő mentén, Észak-Nyugat-Amazónia Vaupés tartományában élnek, egy bonyolult geometriai kozmológiát fejlesztettek ki. A törzs alapító mítosza, mely elmagyarázza, egyenlítői otthonuk miként lett kiválasztva, egy természetfölötti hősről szól, aki egy olyan helyet keresett, ahol botja, ha függőlegesen tartja, nem vet árnyékot. Az egyenlítőn napéjegyenlőségekkor ez megvalósul. A sámáni hasonlat alapján a bot egy napsugár, az isteni sperma, mely megtermékenyíti a Földet. A desanák alapelve tehát a centrum keresése, a nap (földi nap) központjának a keresése.
A desanák látomásában az űr egy óriási hatszög, melyet hat csillag határol középen az Epsilon Orionisszal, az Orion-öv központi csillagával. Sámánjaik szintén ezt a hatoldalú alakzatot látják különböző kőkristályok és a méhsejtlemez szerkezetében. A desanák számára a Tejút egy fontos égi elválasztó vonal, az egész égboltozatra pedig egy kozmikus agyként tekintenek, melyet kettéoszt a Tejút nagy hasadéka. „Úgy hiszik, hogy mindkét agy, a kozmikus és az emberi is, szinkronban pulzál az ember szívverésével, ezáltal ember és kozmosz kibogozhatatlanul összeköttetik.” Bár a desanák egyszerű vadászó-gyűjtögető életformát élnek Felső-Amazónia egyre fogyatkozó dzsungeleiben, a tisztánlátás és víziók sámáni eszközeit használják, hogy felfedezzék a multidimenzionális kozmosz pontos modelljét.
A venezuelai warao indiánok számára a Föld egy lapos korong, mely a kozmikus óceánon sodródik. „A létezés kígyója” a külső tengerben lakik, és a Föld körül köröz. A horizont tehát úgy funkcionál, mint a warao-kozmosz külső pereme. Az égre mennyezetként gondolnak, melyet a kozmosz függőleges tengelye tart meg.
5. ábra. A warao-kozmosz.
A kozmikus tengely aljánál fekszik a megkötözött kígyó – a Nadir Istennője- melynek négy feje van, s mindegyik fej a négy fő irány felé néz. A warao-kozmosz legmagasabb pontján, ott ahol a harang-alakú mennyezet keskenyedik, található a sámáni energia tojás-alakú tere. A warao-sámánok erre a természetfeletti zenitre utaznak a dohány-füst „köteleinek” megmászása által. A dohány az egyetlen tudatmódosító szer, amit a warao-sámánok használnak, de az erősség és a mennyiség, amennyit alkalmaznak, a látomásokkal teli transz magas régióiba juttatja őket. Tehát, mint a desanák, a waraok is belső tereken keresztüli drog-indukált utazásokból férnek hozzá bizonyos információkhoz, melyek alapján megalkották bonyolult, többrétegű kozmológiájukat.
A kogik - egy rejtélyes és spirituális kolumbiai nép leszármazottai - szintén megalkották a maguk meghökkentő és összetett kozmológiáját, melynek vallása, filozófiája és kulturális hagyományai hasonlítanak Közép-Amerika egykori fejlett kultúráira. A kogikat gyakran hasonlítják a Mexikó chiapani esőerdejében élő tradicionális lacadon majákhoz. A kogik számon tartják az időpontokat, amikor a Nap áthalad a zeniten. Sierra Nevadát a kogik – hasonlóan a desanákhoz - egy hatszögletű terepnek tekintik. A hat sarka ennek a hatalmas kőkristálynak megfelel a hat szakrális geográfiai fekvésnek, miközben másaik az égben pedig megfelelnek a hat elsőrangú csillagnak középen az Epsilon Orionisszal. A kogik bonolult beavatási ünnepségeket tartanak a többemeletes sámáni papság szintjeire való belépések alkalmával, és különös hangsúlyt fektetnek az asztronómiára, mely elkülöníti őket a közeli törzsektől. Kozmovíziójuk megalkotásában egyértelműen tényező volt a látomásos anyagok használata.
Ezek a példák tisztán illusztrálják azokat az összetett többdimenziós kozmológiákat, melyek a látomáskeltő növények használatból erednek, amik beindították a sámáni tudatállapotokat. A tér és az idő felfedezése nagyszabású emberi küldetés. A tér feltérképezése fejlődést biztosít a magas szintűen geometrizált mandalikus rendszereknek., egy olyan kozmológiának, mely magába foglalja a világunkban élő lények teljes ökológiáját. Az idő feltérképezése már egy kicsit bonyolultabb feladat, és el kell sajátítani hozzá a csillagok változó pozíciójának megfigyelését és lejegyzését. Úgy sejtem, hogy a kozmológiai struktúra eme ideiglenes aspektusát nagyban befolyásolták, sőt elősegítették a vízió-keltő növények.
III. Égi hasadékok, kígyó-kötelek és transzdimenzionális féreglyukak
A közép-amerikai művészetben „a lyukat az égben” Teremtési Helyként vagy szülőhelyként ábrázolják. „Égi hasadéknak” is hívják, és az Alvilág vagy a Másik Világ bejáratának tartják. Az „égi hasadék” az ég legmagasabb pontján található, a kozmikus keresztutak közepén. (A maja kozmovízióban az Alvilág az éjszakai ég.) A jelenlegi asztronómia kifejezései szerint itt a sötét hasadékról van szó a Tejút/az ekliptikus keresztutak mellett. A maja származás-elmélet istenségekről mesél, akik „kígyó-köteleken” ereszkednek alá az égi hasadékból. A Vindobonensis Kódexben a Kilenc Szél Istenség egy égi hasadékból ereszkedik le. Az égi hasadékok különösen gyakoriak a Közép-Mexikói kódexekben, abban a szimbólumrendszerben, amely visszavezethető Teotihuacanig, és főleg az olmékok hasadék-motívumaiig. Az égi hasadék változatos formái a maja kódexekben is megtalálhatóak, demonstrálva ezzel ennek az alapvető közép-amerikai fogalomnak a széleskörű használatát. Ezek az égi vezetékek átjárók másik világokba, ezeken a “kígyó-köteleken” ereszkednek le a Földre az istenek túlvilági tudást hozva magukkal.
6. ábra. Féreglyukak kapcsolódása a téridőben.
A közép-amerikai világteremtés-elméletben a kozmosz egyfajta összefonódó folyamat révén jön létre. Így a valóságot alulról láncok hálószerű rendszere övezi. Más szavakkal a téridő maga olyan módon van egyben tartva, amit az ember – lévén bent ragadva a megfigyelhető valóság háromdimenziós téridő-szerkezetében - nem képes közvetlenül érzékelni.
Ez a filozófiai modell, melyet Közép-Amerika egykori gondolkodói megalkottak, egy radikálisan progresszív mű, mivel a modern fizikusok is leírják a távoli helyek közötti fonalszerű láncok hálózatát. Ezek a kvantum-féreglyukak, melyek egy magasabb dimenzión keresztül hálózzák be a téridőt. A fizikusok szoktak is viccelődni egy fénysebességnél gyorsabban történő utazással távoli csillagokba eme lyukak használata révén.
Lehet, hogy a maják képesek voltak használni ezeket a féreglyukakat varázsló-ünnepségeiken? Lehet, hogy másik világokból „születtek” bele a helyi téridőbe? Vajon ezeken a „kígyó-köteleken” utaztak más világokba? Ha eljátszadozunk a science-fiction-nel, vagy talán a metafizikai tényekkel, akkor szemeink előtt egy komplex maja tudományos rendszer bontakozik ki, mely sámáni úton képes volt megnyitni egy féreglyukat az itteni téridőben, egy a transzdimenzionális birodalomba vezető átjárót, mely minden energiáját a galaxis közepén található fekete lyukból nyeri, és így képesek lehettek átutazni rajta más világokba. A sámáni révülés központja a Galaktikus Center, melyet a sötét hasadék jelöl. Kígyó-kötelek ereszkednek le és nyílnak meg, biztosítva ezzel az átjárást a helyi téridő és a Kozmikus Forrás, valamint annak örök gazdagsága között. A legmélyebb értelemben a maja filozófusok úgy gondolkodhattak a „teremtés megidézéséről” illetve a „rituális megidézésekről”, mint egyfajta születésről.
De mit jelent az, hogy egy kötél-kígyó leereszkedik és megnyílik? Ki utazott keresztül a téridőn ezeken a lyukakon? Ez csak egy elszállt tündérmese lenne, vagy itt valóban maja királyok és sámánok fontos feladatairól beszélhetünk? Hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, segítségül hívhatjuk a maja ikonográfiát, mely gyakran ábrázol elrévült sámáni ősöket, akik kígyók szájából kémlelnek kifelé. Ezek a kígyók gyakran égi hasadékokból ereszkednek alá, és az ősök és az istenek ezekből a hasadékokból születnek bele (vagy jönnek át) ebbe a világba. Ahogy egy kutató is írta: „Valószínű, hogy ez a hasadék egy prehispán formája a Ragyogás Lyukának – az égi csőnek…” A Ragyogás Lyuka a lyuk a kozmikus ház tetején. Tehát az égi hasadék egy lyuk az ég középpontjában, a keresztutak középpontjában kijelölve az égi trónt. Mivel a keresztutak közepe ott van, ahol az égi lyuk és a maja királyok égi trónja, a felemelkedés ehhez a trónhoz kapcsolatban kellett, hogy álljon a látomásos utazásokkal, a varázslásokkal, a király megválasztásával és a mágikus születésekkel.
Ezek a folyamatok és koncspciók segítenek megérteni azt az intim viszonyt, ahogyan a maják a Tejútra, mint „Mindeneknek Anyjára” tekintettek és a sötét hasadék az ő vaginája, illetve a szülőhely. Ez az átváltozás helye, melyen a leendő királynak át kell esnie, hogy újjászülethessen, mint király, mint isteni létező. Az hogy ezek a dolgok mind a decemberi napforduló napjának együttállását szimbolizálják a sötét hasadékkal – azon a bizonyos 2012-es dátumon -, megrázó lehet az elme számára. A maják végdátum-kozmológiáját a következőképpen írhatjuk le költőien:
A király-sámánt a Jaguár Anya szülte, és trónra emeltetett a Galaktikus Központban, hogy örökké gyakorolja uralmát a szent forráshoz, a Nagy Anya Istennőhöz kapcsolódva. A Jaguár Anya trónja akkor nyilvánul meg, amikor az Első Napkirály (a decemberi napforduló napja) csatlakozik a Kozmikus Anyához (a Galaktikus Középponthoz).
7. ábra. A maja király, aki elfoglalta trónját a Galaktikus Központban.
A maja sámán-királyok feladatainak alapja az a szerep, amit a gombák és más pszichoaktív anyagok játszottak a Hosszú Számítás és az Hős Ikrek mítoszának – s így az egész mezoamerikai kozmológia - megalkotásában Kr. e. 300 körül. Adva ezeknek a látomáskeltő eszközöknek akkori használatát, nem szabadna túl sebesen határokat megrajzolnunk azzal kapcsolatban, hogy milyen tudományokra lehettek vagy nem lehettek képesek az akkori király-sámánok és csillagász-papok. A Hosszú Számítás s maga az egész Galaktikus Kozmológiájuk egyedülálló eredményei a több, mint 300 éven át titokban tartott sámáni kísérleteknek az eddig csak homályosan megértett preklasszikus korban. Az eszközök, melyeket az ősi Mezoamerika látó csillagászai használtak, hogy felfedezzék és ráhangolódjanak a galaxis-központú kozmovízióra, nem különböztek azoktól az anyagoktól, melyeket más helyeken és más időkben használtak a gnózis keresői – s ezek a hallucinogén növények.
Az 1998-as Maya Cosmogenezis 2012 című könyvemhez Terence McKenna a következőket írta:
„Lehetséges, hogy a maja álom a téli napfordulós Nap és a Galaktikus Szív kapcsolatának megújulásáról megválthatja a civilizációnkat? Úgy gondolom, hogy ennek az elképzelésnek fontos szerepe lehet, és a világ újraszentesítésének eme tényezője kísérőjelensége kell, hogy legyen a történelem utáni idők felértékelődésének, úgy mint az őslakó-elme mélységes erejének és kifinomultságának felismerésének – de nem csak a régi őslakó-elme, hanem a kortárs őslakó-elme felismerésének is. Ahogy ráébredünk a mozgó ég erejére, ahogy ráébredünk azokra az erőkre, melyek megmagyarázzák és megvilágítják, hogy sok növény hogyan is lett ősi gyógyszer, ahogy megküzdünk a tér és idő univerzumának nagyságával és a benne elfoglalt helyünkkel, ahogy megtesszük ezeket a dolgokat, úgy a maják által kitaposott ösvényt követjük.”
Art: J Löf
Az a galaktikus tudás, melyet Izapa vésett emlékművei rejtjeleznek nekünk, melyet a Teremtés Mítosz és a Hosszú Számítás naptára bocsát tudtunkra, a tudattágító növények és preparátumok révén manifesztálódott. A külső űr és a belső kollektív emberi psziché mozgásainak integrálása egy olyan mindenfajta dualitást nélkülöző egységbeszerveződés tükörképe, melyet a pszichedelikus szerek képesek felfedni. Nem egyszerűen csak azért nevezem ezt a rendszert „galaktikus kozmológiának”, mert védőfegyverzetként tekint az égre, hanem mert egy felfokozott, kitágult galaktikus szintről szemléli az emberi evolúciót. Évszázadokon át tartó elveszettség után, most újra jelentkezik ez a galaktikus kozmovízió. Gondozó spirituális tanításaival azt ígéri nekünk, hogy segít újjáépíteni kapcsolatainkat a természettel, az univerzummal és belső valódi önmagunkkal.
A mappában található képek előnézete Maya (Book of Dead) vázafestmények
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.