Bottyán Katalin: A sámán szerepe a közösségben
2010.10.22
A sámán szerepe a közösségben egy publikálatlan XVIII. századi akta Alapján
A kihallgatási jegyzőkönyv fénymásolatát
DR. BÁRTH JÁNOS
bocsátotta a rendelkezésemre.
DR. BÁRTH JÁNOS
bocsátotta a rendelkezésemre.
Készítette:
BOTTYÁN KATALIN
4. néprajz
BOTTYÁN KATALIN
4. néprajz
A szöveget 1998 novemberében kaptam Bárth János tanár úrtól. Sajnos, elmulasztottam feljegyezni, hogy az anyag melyik város jegyzőkönyvében található, így forrásként az ő gyűjteményét tudom megnevezni. Tanár úr elmondása szerint ezt a forrást még nem publikálta sehol.
A bemutatandó dokumentum egy dunántúli féltáltos vallomása 1791-ből.
A magyar táltost sámánnak tekinti Diószegi Vilmos, jellegzetes attribútumai, viselkedése és a közösség életében betöltött szerepe miatt.1
A sámántevékenység általános összegzése a következő2:
A sámánt a következő probléma esetén hívják: A közösség egy tagja beteg, a termés elpusztul, az állatok elmenekülnek, a közösség éhínségben szenved.
A sámántevékenység oka a szellemek tevékenysége, és a világmindenség a tevékenység színtere: Például a közösség egy tagjának a lelkét elrabolták, a közösség tisztátalan, vagy idegen test hatolt a betegbe.
A sámán a gyógyítással megbízott személy.
Megidézi a megbízható segítő szellemeket, legyőzi az ellenséges szellemeket, munkája során szertartásosan meghal és újjászületik.
Emberfeletti tudása és ereje segítségével a közösség szeme láttára utazást tesz a világmindenségbe, kiszedi az idegen testet, megtisztítja a tisztátalanságot.
Döntő cselekedete a harc. Eszköze a rítus.
A fizikai csata, a leleményes vita, vagy a közbenjáró könyörgés a bajt okozó szellemnél meghozza gyümölcsét.
A sámán győzedelmeskedik, az ellenséges szellemet visszaküldi, ahonnan jött, feloldja a levegőben, bezárja az edénybe, kényszeríti, hogy megállapodást kössenek.
Rendkívüli, személyes tapasztalatai során a sámán pszichológiai eszközöket használ, azonban szociológiai célok érdekében.
A sámántevékenység egésze a közösséget szolgálja, maga a rítus az egész közösség szeme láttára, szinte a nevében zajlik.
A fenti ismertetés jelentős mértékben vonatkozhat a magyar táltosra is:
Neki is jellegzetes tulajdonsága, hogy a társdalom perifériáján él, rendkívüli képességekkel rendelkezik, feladata a gyógyítás, a jövendölés, az áldás – átok, kötés és az oldás.
Felelőssége nagyon nagy: egy emberre van bízva a közösség spirituális jóléte: az emberek biztosítottnak akarták látni, hogy nem méltatlanhoz fordulnak segítségért.
Kiválasztása a többi táltos által történik, akik az ismertetőjegyek alapján veszik magukhoz és vezetik el a beavatásig.
A táltossá válás nem személyes döntés kérdése, az egész magyar nyelvterületen úgy tudják, hogy ez eleve elrendelt.
A táltosgyermek gyermekkorától más mint a többi,
Például természetfölötti kapcsolatai vannak vagy beteges, magánakvaló.
Laikus számára is azonnal felismerhető testi- és személyiségjegyei: többletcsont (fog), az eltérő mentalitás, az eltérő táplálék (tej) alapján.
A beavatott táltos életmódja eltér a közösség átlagától, mégis egyfajta vezető szerepet tölt be: a hétköznapi eszközökkel nem kezelhető problémákat bízzák rá (gyógyítás, időjárás szabályozása), de leginkább félig természetfeletti lénynek tekintik, akit tisztelni és elfogadni kell.
A bemutatott szövegből a táltos sok jellegzetessége kitűnik: a születéskori megjelölés alapján való kiválasztás, a társadalom perifériáján való élet (titokzatos helyen töltött gyerekkor, vándorélet) közelebbről nem részletezett tanulás, beavatás, majd titkos eszközökkel való problémamegoldás.
Mivel ez valószínűleg egy per során készült kihallgatási jegyzőkönyv, kitűnik, hogy a társadalom már ekkor kétellyel fogadta és gyanúsnak ítélte ezt a fajta szerepvállalást, de a közösség egy része mégiscsak bízhatott a táltos hatalmában, hiszen, mint a szövegben áll, többektől pénzt vett fel elveszett jószáguk, vagy titkos kincsek megtalálásának reményében.
A szövegben érdekesség, hogy míg a hagyomány általában a 7 éves életkorhoz illetve a nemi érés eléréséhez köti a táltosgyermek elrablását vagy a tudomány megszerzését, addig Fekete Józsefet mintegy másfél éves korában vitték magukkal a táltosok a Pilisben lévő gyülekezőhelyükre és ott nevelték fel.
Itt figyelemre méltó a gyerek nagyon kicsi kora is, meg az is, hogy konkrét utalást kapunk arra, hogy hol nevelkedett, milyen körülmények között.
A szöveg későbbi részéből az is kiderül, hogy nem szakította meg minden kapcsolatát a családjával, hiszen két esztendeig testvérnénjénél lakott, és mostani elfogatásakor is születési helyére, Tardosra igyekezett vissza.
Társadalmon kívüli, illetve periférián élő személy volt ebben az időben a táltos, szilárd, rendezett státusz nélkül („passusa” nincs és nem is volt), ellentétben a kereszténység felvétele előtti idők tekintélyes, központi alakjával, akinek az időnkénti elvonulás, a magány kedvelése ugyan hivatásához tartozott.
Fekete József abban sem viselkedik „szabályos táltosként”, hogy a kocsmában borozgat, sőt, oly mértékben, hogy kiabál, és azt sem tudja megnevezni, hogy ki vette el bátyja által adott okmányait.
A hagyomány táltosa ugyanis nemigen menne ilyen helyre, sőt leginkább félreeső tanyákra kérezkedik be, ahol tejet kér.
Viszont öntudata, hivatásának vállalása erős nála: azt vallja, hogy - ha el nem fogják - valóban meg tudta volna keresni az elveszett állatokat, illetve pénzt.
Idáig még akár csalót is sejthetnénk benne, aki ittas viselkedésének következményei alól igyekszik kibújni a táltos-mesével.
Fekete József hallgatása azonban(„Mitsoda mesterséggel tselekedted volna meg?” „Nem szükség azt mondani” ) inkább azt mutatja, hogy legalább is ő maga komolyan veszi a tudományát, és nem beszél róla avatatlanoknak. Egy kókler inkább talán kitalált volna érdekesen hangzó történeteket, hogy hitelesnek mutassa magát.
A garabonciás diák hiedelemköre úgy látszik, ekkor vegyesen terjedt el a táltos-képzetekkel, s mindegyiknek különböző, bár egymással rokon szerepe lehetett. A kihallgató számára a két szó szinonima lehetett, de Fekete József nem fogadja el, hogy „garabontziás deáknak” nevezzék, hanem magát öntudatosan féltáltosnak vallja.
A féltáltos, mint egészen be nem avatott táltos, illetve olyan táltos, akinek a kiképzése megtörtént, de a beavatása nem sikerült, érdekes alakja a népi hiedelemvilágnak.
Szerepe úgy látszik, nem terjed ki mindenre: Az időjárás befolyásolása, a betegségek vagy a rontás „levétele” nem tartozik rá. Más, nem kevésbé hasznos képességei vannak: elveszett vagy elrejtett állatokat, tárgyakat keres meg.
Akárhogy is, tevékenysége bizonyos értelemben ki tudta elégíteni a korabeli közösséget.
Mi a neved? Hová való? Hány esztendős? Micsoda hitben és állapotban vagy?
Fekete József, Esztergom vármegyében, Tardosi helységben születtem, és mintegy másfél esztendős koromba a tátosok minthogy én fogakkal születtem e világra, loppal Pilisi hegyre, Esztergom vármegyében Esztergom mellé vittek, ahol ők egy lyukba a kősziklába minden esztendőbe kétszer össze szoktak gyülekezni.
Horváth András, ................ ............... János, Győr vármegyei és Franczl Mátyás Horváth Országi fia ragadtak el engemet, és 8 esztendős koromig föl nevelvén azon említett kősziklában, azután Bajnói helységben, Esztergom vármegyében adtak Nagy András Birkáshoz ostorosnak, azután Bajotra mentem Testvér nénémhöz Toth Józsefnéhez ot voltam két esztendeig, onnan Báhidára (?) Komárom vármegyébe mentem az előbbeni gazdámhoz, Nagy András Birkáshoz. Azulta nemis szolgáltam, hanem föl s alá jártam az országban és ..... Schlavoniába a Bátyámnál, Izsó Józsefnél, aki Prof Sándor Majorjában Petúrvárán bellül Jazoványi helységhez nem messze Ispány, tartózkodtam, és most föl akarván menni a hazámba Tardosra(?) az utamban itten el fogtak.
Miért fogtak meg itten, és a tömlöcbe hoztak?
Én nem tudom, ugyis mint a mái született gyermek nem tudja.
Hol vagyon a Passus?
Én nékem nints, nem is volt soha, a Bátyám pedig amellyet adot, el vették tőlem akkor mikor meg fogtak, de hogy ki vette el, azt nem tudom, minthogy nagyon boros voltam.
Miért kiabáltad azt a vendégfogadóban, hogy te a vendégfogadót föl gyujtod, és hogy tégedet Leopold (?) pásztor küldött hogy gyujtogas?
Én nem mondottam mondgya szemembe aki hallotta.
Hát mitsoda vakitásokat (?) tettél te a városban, kiket azzal hogy pénzt, kintset adsz nékik, kiket penig hogy el veszet jószágaikat vissza hozatod nékik és tőlök pénztis föl vettél?
Én viszais hozattam volna ha ide be nem rekesztettek volna, és ha azután Fiscalis Uram azon embernek házához eresztett volna, meg tselekedtem volna.
Mitsoda mesterséggel tselekedted volna tehát meg?
Nem szükség azt mondani.
Hát miért vallottad magadat Garabontziás Deáknak?
Én Garabontziás Deáknak nem mondottam magamat, hanem féltáltosnak, amint mostis mondom.
Hányszor voltál fogva?
Én másképen nem voltam, hanem ha mezőrül be hajtottak a Biró házához mivelhogy senkinek sem vétettem megint eleresztettek.
1 Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben
2 Piers Vitebsky: A sámán Helikon, 1996. 127.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Nincs új bejegyzés.