Pszichológiai Értelmező Szótár
PSZICHOLÓGIAI ÉRTELMEZŐ SZÓTÁR
Aberráció: rendellenesség, beteges eltérés a normálistól. Erkölcsi, nemi eltévelyedés.
Adoleszcencia: serdülőkor. A serdülés kezdetétől a felnőttkorig tartó időszak.
Adottság: a képesség természetes, az emberrel vele született alapja. Lehetőség, amely a természetes érés, fejlődés, nevelés, tanulás, gyakorlás hatására válik képességgé.
Adrenalin: a mellékvese velőállományából származó hormon. Idegi ingerületre kerül a vérbe.
Hatásai: szaporább szívműködés, vérnyomás emelkedése, anyagcsere-fokozódás
izgalmi állapot.
Afázia: a beszédfunkció agykérgi károsodásból eredő zavara.
Affektív: érzelmi, indulati.
Afferens idegek: szenzoros idegek, amelyek az érzékszervektől a központi idegrendszerhez
vezetik az ingerületet.
Agnózia: a megismerés zavara hibátlan elemi észlelés ellenére.
Agorafóbia: tériszony.
Agráfia: agyi károsodásból eredő írásképtelenség.
Agresszió: szándékosan ellenséges viselkedés, a saját cél erőszakos, nagyon erőteljes követé-
se másoknak kárt, fájdalmat okozva. Megélhető gondolatban, szóban, cselekedetben. Meg-
nyilvánulási formái: káröröm, hangoskodás, önmagunk vagy mások sértése, szándékos kár-
okozás, rombolás, indulatos bosszú.
Agyalapi mirigy :( hypofízis ) az agyalapon elhelyezkedő belső elválasztású mirigy.
Serkentő hormonokat termel, a többi belső elválasztású mirigy működését összehan-
golja.
Akceleráció: az új nemzedéknek az előzőnél gyorsabb serdülése, növekedése.
Akkomodáció: (Piaget kognitív fejlődési elméletében) a régi séma átalakítása olyanná, hogy
az új elem befogadására, értelmezésére is alkalmassá váljon.(Séma ≈ kognitív modell).
Akromatikus: színtelen, a szürke árnyalatai.
A laklélektan: a lelki jelenségek dinamikus egész ( gestalt ) jellegét hangsúlyozó pszichológi-
ai irányzat, ahol az egész határozza meg a részek jellegét, szerepét.
Alkalmasság: feladat elvégzésére, munkakör betöltésére való képesség, megfelelés.
Általános pszichológia: a lélektan központi része, amely a felnőtt egészséges ember lelki
jelenségeinek természetét és törvényszerűségeit kutatja.
Altruizmus: önzetlen viselkedés, amely egy másik ember javát szolgálja úgy, hogy a személy
dönthetne másként is, önmaga számára előnyösebben.
Ambivalencia: ellentétes érzések, késztetések egyidejű megjelenése ugyanazon tárggyal
szemben.
Ambivertált: introvertált és extrovertált személyiségjellemzők között elhelyezkedő típus.
Amfetaminok: a központi idegrendszert izgató vegyületek. (Stimulánsok)
Amnézia: az emlékezet teljes vagy részleges elvesztése.
Amygdala: az új emléknyomok beépülését elősegítő agyterület.
Androgének: a hím nemi hormonok közös neve. A legismertebb közülük a tesztoszteron.
Anticipáció: később bekövetkező esemény megsejtése, bejóslása.
Antiszociális személyiség: a társadalom törvényei és szokásai megtartásának képtelenségé-
vel, indulatossággal, valamint a szorongás és bűntudat hiányával jellemezhető személyi-
ség. (pszichopata, szociopata )
Antropológia: embertan. Az ember és evolúciós ősei közti (anatómiai) különbségeket kutató
tudomány.
Apátia: az érdeklődés hiánya, közömbösség minden iránt.
Arousal: általános agyi aktivációs szint (és rendszer). Éberségi, gerjesztettségi állapot.
A szellemi és fizikai teljesítőképesség idegi (és hormonális) előfeltétele.
Asszertív tréning: a saját szükségletek hatékony, de nem ellenséges kifejezésének megtanu-
lása és begyakorlása.
Asszimiláció: (Piaget kognitív fejlődési elméletében) az a folyamat, amikor a gyermek az új
tárgyat vagy eseményt előzetesen meglévő sémáiba beillesztve próbálja megérteni.
Asszociáció: képzettársítás. A tudatunkban befejeződő folyamat, amelynek során két vagy
több gondolati elem valamilyen összefüggés miatt együttesen jelentkezik.
Attitüd: emberek, eszmék, tárgyak, rokonszenves vagy ellenszenves értékelése. Érzelmi és
kognitív elemekből kialakult beállítódás.
Áttolás: elhárító mechanizmus, melynek segítségével egy motívum, amely közvetlenül nem
fejeződhet ki, egy elfogadhatóbb (az eredetitől eltérő) formában jelenik meg.
Attribúció: tulajdonítás. Mások viselkedése mögött lévő okokra történő következtetés.
Autizmus: a környezettel tartott kapcsolat meglazulásával, elszigetelődéssel járó szkizofrén
megbetegedés egyik tünete, válfaja.
Autokratikus személyiség: a parancsot és tekintélyt előtérbe-helyező, ellentmondást, vitát,
konfliktust rosszul kezelő személy. Alázatos és engedelmes a feletteseivel, agresszív
és követelő a beosztottaival, rangban alacsonyabbakkal szemben. (Kényúr, zsarnok.)
Axon: az idegsejt azon nyúlványa, amely az ingerületet a másik sejt irányába továbbítja.
Bal félteke: a nagyagy bal fele. A test jobb oldalát és a legtöbb embernél a beszédet, írást,
számolást vezérli.
Behaviorizmus: lásd viselkedéslélektan.
Behódolás: A nyilvános viselkedés megváltozása mások véleményének megismerése után.
Belátás: egy probléma megoldásához, egy helyzet új értelmezéséhez szükséges viszonylat,
összefüggés hirtelen felismerése.
Binokuláris parallaxis: a távolság és térérzékelés abból eredő jelzőingere, hogy a két szem
kissé különböző képet ad a látótérről.
Biofeedback: élettani működés jellemzőinek visszacsatolása, tudatosítása gyógyítás, szabá-
lyozás céljából.(Szívritmus, vérnyomás,....)
Cannabis: az a kenderfajta, amelyből a marihuánát készítik.
Centrális diszpozíció: általános és az egyénre jellemző személyiségvonás (Gordon Allport
személyiségelméletében). A legtöbb ember néhány centrális diszpozícióval és sok-sok
másodlagos diszpozícióval jellemezhető.
Csap: a retinán elhelyezkedő színes fény érzékelésére specializálódott sejttípus.
Csiga: a belsőfül hallóreceptorokat tartalmazó része.
Dendrit: az idegsejt ingerfogadó nyúlványa.
Depresszió: szomorúsággal, kedvetlenséggel, érdektelenséggel járó hangulatbetegség.
Dezoxiribonukleinsav (DNS): minden élőlény átörökítő anyaga. A kromoszómák alapeleme.
Diszkrimináció: két inger megkülönböztetése. A kondicionálásnál alkalmazott egyszerű
tanulás egyik esete.
Dopamin: a központi idegrendszer egyik ingerátvivő anyaga (neurotranszmitter).
Drive: motívum, szükséglet, hajtóerő.
Effektus törvény: az a jelenség, hogy a megerősített válaszok beépülnek, ismétlődnek, míg a
többiek kioltódnak. (Operáns kondicionálás.)
Efferens neuron: motoros ideg. A központi idegrendszertől a perifériák felé ingert vezető,
mozgató, végrehajtó ideg.
EEG.: elektroencefalogram. A fejbőrre helyezett elektródákkal érzékelt agykérgi elektromos
hullámok rajzolata.
Ego: én. Freud elméletében személyiségünk azon része, amely a valóságelv alapján a külvi-
lággal való kapcsolatot, valamint a belső egyensúlyt tartja.
Eidetikus kép: látással érzékelt ingerek rövid ideig tartó, fényképszerűen részletgazdag em-
lékképe.
Elaboráció: kidolgozás, kimunkálás. Emlékezetünkben, vagy tudat alatt tárolt információk,
érzelmi feszültségek egészséges, és eredményes feldolgozása.
Elfojtás: elhárító mechanizmus, amelyben a kínos emlékek (akaratlanul) kizáródnak a tudat-
ból.
Elhárító mechanizmus: Freud pszichoanalitikus elméletében az ego által a szorongás elhárí-
tására vagy csökkentésére alkalmazott tudattalan módszer.
Előítélet: elégtelen tapasztalaton alapuló vélekedés, amelyet statisztikai valószínűség alapján
alkalmaznak az egyedire.
Emóció: érzelem.
Empátia: beleélés, beleérző megértés.
Endokrin rendszer: belső elválasztású mirigyek rendszere.
Endorfinok: fájdalomcsökkentő neurotranszmitterek.
Érés: élettani és pszichológiai funkciók feltételeinek kialakulása, a fejlődés egyik eleme.
Gyakorlással elősegíthető, de az új funkció megjelenésének időpontja csak kismérték-
ben befolyásolható.
Érzékelés: a megismerési folyamat első eleme, az ingerek detektálása. Érzékszerveinkkel
felfogott és továbbított inger. (Sensation.)
Érzékelési küszöb: az a legkisebb ingerintenzitás, amely már ( 50 vagy 75 %-ban ) érzékletet
okoz.
Észlelés: a fizikai inger megjelenésétől (az érzékelésen keresztül) az élmény kialakulásáig
tartó folyamat. A megismerési folyamat második eleme, nem határolható el élesen az
érzékeléstől. (Perception, observation.)
Extroverzió-introverzió: személyiségdimenzió amelyet először Carl Gustav Jung írt le. Azt
jelzi, hogy mennyire fordul az ember befelé, önmaga felé, illetve kifelé, a külvilág felé.
Facilitáció: megkönnyítés, serkentés. Az ingertovábbítás, valamint a pszichés jelenségek
események kiváltása, elősegítése.
Fali lebeny: a nagyagy központi árok mögötti területe, a homloklebeny és a nyakszirtlebeny
között. (Parietális lebeny.)
Fenomenológia: az egyén szubjektív élményeit és egyedi észleleteit tanulmányozó pszicho-
lógiai irányzat. Az események megértését az egyén nézőpontjából vizsgálja.
Ennek az irányzatnak talán legismertebb része a humanisztikus pszichológia, amely
sok irodalmi és bölcsészeti elemet is tartalmaz.
Figyelem: az észlelés összpontosítása, amelynek következtében az ingerek egy korlátozott
köre hangsúlyosabban tudatosul.(Attention.)
Filogenezis: törzsfejlődés.
Fixáció: a pszichoanalitikus elmélet szerint a fejlődés egy korábbi szintjéhez (tárgyához) való
túlzott kötődés, megragadás. A fejlődés elakadásának egyik lehetséges oka.
Fóbia: erős félelem, szorongás valódi ok nélkül.
Fovea: sárga folt. A retina csapokban gazdag központi része. Nappali világításnál a színek
felismerésében döntő szerepet játszik. A látás itt a legélesebb.
Frontális lebeny: lásd homloklebeny.
Frusztráció: akadályoztatás, csalódás, vereség esetén fellépő, feszültséget okozó kellemetlen
élmény. Többnyire agresszív késztetéseket eredményez.
GABA: gamma-aminovajsav. Gátló neurotranszmitter. Meghatározott idegi ingereket gátló
anyag.
Ganglion: idegdúc. Ingergyűjtő és továbbító idegsejtek egy csoportja. Fellelhetők az agyban,
gerincvelőben. A látás ingerszervezésében a retinából a feldolgozó rendszer felé veze-
tik az ingert. Axonjai alkotják a látóideget.
GBR: galvános bőrreakció. A bőr vezetőképességének megváltozása az izgalmi, feszültségi
szint (emocionális arousal) változásának függvényében.
Gén: az örökítő anyag alapegysége, a kromoszómák építőeleme. A gének általában párosak,
egyikük az apától, másikuk az anyától származik. A gének DNS-fehérjékből állnak.
Generalizáció: általánosítás, kiterjesztés. A kondicionálásban felismert jelenség, amikor egy
meghatározott ingerre kialakult feltételes választ más, hasonló inger is kiváltja.
Genitális: a nemi szervekkel kapcsolatos.
Genitális szakasz: a pszichoanalitikus elmélet szerint, a pszichoszexuális fejlődés utolsó
szakasza.
Gerontológia: az öregedéssel foglalkozó tudomány.
Gestalt pszichológia: lásd alaklélektan.
Glia sejtek: az agy tömegének jelentős részét kitevő támasztósejtek, nem idegsejtek bár
szerepük van az ingervezetésben.
Glutamát: neurotranszmitterként szolgáló aminosav.
Habituáció: megszokás. A válasz erősségének csökkenése egy megszokott ingerre. A tartós
ingerek megszokása olyan mértékig, hogy észre sem vesszük őket.
Hajlam: a készség csírája valaminek a befogadására, vagy végrehajtására. Orvosi értelemben
fokozott (gyakran öröklött) esély valamilyen eltérésre a szokásostól, vagy egészséges-
től.
Halálösztön: Freud elmélete szerint az ember egyik alapösztöne. Rombolásban, agresszióban
nyilvánul meg. Késői műveiben inkább az agresszió kifejezést használja szembeállítva
az életigenlő libidóval.
Halántéklebeny: az agyféltekék oldalsó árok alatti része, a homloklebeny és a nyakszirti-
lebeny között. (Temporális lebeny.)
Hallucináció: érzékleti élmény, külső kiváltó inger nélkül. A belső ingerek külsőként történő
megélése.
Hipnózis: módosult tudatállapotot létrehozó módszer. A hipnotizált személy számára a külvi-
lág ingereinek jelentősége csökken, a belső késztetések szimbólumokon keresztül,
szabadabban jelennek meg mint éber állapotban. A hipnotizőr verbális kapcsolat segítségével
vezeti az élményt.
Hipotalamusz: az agytörzs felett lévő köztiagy alsó fele, az érzelmi és reflexműködések
központja. Szabályozza a belső elválasztású mirigyek működését, fenntartja a
homeosztázist.
Hipotézis: feltevés, javaslat események közötti kapcsolat magyarázatára.
Hippokampusz: a halántéklebeny csúcsához közel található agyi képlet. Az új emléknyomok
bevésésében (konszolidálásában) fontos szerepet játszik. Összekapcsolja az agy kü-
lönböző részein elhelyezkedő emléknyomokat.
Hisztéria: a neurózisok egyik fajtája. Fokozott érzékenység, kiegyensúlyozatlanság jellemzi.
A lelki konfliktusok gyakran testi tünetekben jelentkeznek. Page 9
Homeosztázis: az élettani működések optimuma.
Homloklebeny: mindkét félteke központi árok elé eső része. (Frontális lebeny.)
Hormon: vegyi hírvivő anyag, amelyet a test egyik részén lévő szerv termel, és amely a
véráramon keresztül jut el a test más részeibe, ahol kifejti a hatását azokra a sejtekre,
amelyek felismerik az általa hozott üzenetet.
Humanisztikus pszichológia: olyan pszichológiai irányzat, amely az ember egyediségét, a
feltétlen elfogadást, a megértést, a be nem avatkozást hangsúlyozza.
Id: Freud háromrészes személyiségmodelljének az ösztönkésztetéseket, (libidót) energiákat,
tartalmazó, az öröm-elv alapján működő része.
Identifikáció: azonosulás. A társas szerepek gyermekkori elsajátításának folyamata,
amelyben a gyermek azonosul a számára vonzó (esetleg félelmetes) mintát jelentő
személlyel (pl: szülővel).
Identitás: azonosság, önmagára találás. A személyiségfejlődés fontos eleme, amelynek alakí-
tása egész életünkön át, inkább lépcsőzetesen, mint folyamatosan történik.
(Lásd: Erikson fejlődésről alkotott elméletében.)
Imprinting: korai bevésődés. Az élet első tapasztalatai, amelyek meghatározzák az identitást.
Fajspecifikus tanulás, követendő minta a viselkedésben. Madaraknál megfigyelhető.
Intellektualizáció: olyan elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy próbál
megszabadulni egy fenyegető helyzettől, hogy elvont, intellektuális fogalmakban kezeli azt.
Intelligencia: az a jellemző, amit az intelligenciatesztek mérnek. Problémamegoldás, gon-
dolati rugalmasság, elvont fogalmakban gondolkodás, tanulási képesség, beszédkészség, íté-
letalkotás, téri képzelőerő, kézügyesség, kreativitás, a meglévő ismeretek egyaránt részei
az intelligenciának. (Értelmesség.)
Interferencia: a hosszú távú memóriából történő előhívást gátló tényező. Akkor keletkezik,
amikor különböző elemeket ugyanazzal az előhívási támponttal kapcsolunk össze. Az
egyik információ elfedi a másikat.
Intracelluláris folyadék: a sejteken belüli folyadék (vízmennyiség). A szomjúság kiváltásá-
nak egyik forrása.
Introspekció: önmegfigyelés. Saját tudattartalom, saját élmények, saját érzések leírása.
Introverzió: befeléfordulás. Lásd még: extroverzió-introverzió.
IQ: intelligencia hányados. Az intelligencia teszt alapján mért érték és a vizsgálati személytől
elvárható (standard) érték hányadosa.
Ízlelőbimbók: az ízlelésnek a nyelven és a szájüregben csoportosan elhelyezkedő receptorai.
Jobb félteke: a nagyagy jobb fele. A test bal oldalát és a legtöbb embernél a térbeli
tevékenységet, a humort, az asszociációs szerkezeteket, a nonverbális gondolkodást vezérli.
Kábítószerek: a tudat működését időlegesen gyöngítő vagy megváltoztató anyagok. (Dro-
gok)
Katarzis: érzelmi vagy indulati feszültség csökkentése, megfogalmazása szóban vagy fan-
táziában. Az erkölcsi megtisztulás élménye. A pszichoanalízisben feszültségek és
szorongások feloldása azáltal, hogy újra átéljük a traumatikus élményeket.
Képesség: fizikai és szellemi teljesítményre való alkalmasság, élettani és pszichikai feltéte-
lek, adottságok és szerzett készségek együttese. Mérhető, teljesítményképes tudás.
Készség: a tudatos tevékenység automatizált összetevője. Dinamikus sztereotípia.
Kisagy: az agytörzs hátsó falához rögzült lebenyes szerkezet, amely az izomtónus és a bo-
Bonyolultabb mozgások irányítását végzi.
Kiszorítás: a rövidtávú memóriában tárolt elemek elvesztése túl sok új elem hozzáadása
következtében.
Kognitív: megismerő, gondolati.
Kognitív disszonancia: az egyén ismeretein, vélekedésein, meggyőződésein belüli ellentmondás. Az ebből eredő feszültség a viselkedés vagy a vélemény
megváltozására készteti az egyént.
Kognitív pszichológia: olyan pszichológiai irányzat, amely a mentális folyamatokat hang-
súlyozza a lelki jelenségek és a viselkedés tanulmányozása során.
Kondicionálás: a feltételes reflex kialakításának folyamata.
Kongruens: összeillő, megegyező.
Központi árok: a homloklebenyt és a falilebenyt elválasztó mindkét agyféltekén átívelő árok.
Központi idegrendszer: agy és gerincvelő együttesen.
Kromoszóma: a sejtek örökletes tulajdonságokat hordozó anyagai. Az emberi sejtekben 23
pár található. A gének hordozója.
Különbségi küszöb: két inger közötti legkisebb különbség, amely még megkülönböztethető.
Latens tanulás: olyan új ismeret megszerzése, amely még nem jelent meg a viselkedésben.
Látóideg: A retina ganglionsejtjeinek axonjaiból álló, az agy feldolgozó rendszeréhez (CGL)
vezető ideg. (Nervus opticus.)
Lelkiismeret: szándékainkat, cselekedeteinket értékelő magasabbrendű lelki funkció. Pszic-
hopatáknál gyenge, vagy szinte teljesen hiányzik. (Lásd: felettes én.)
Libidó: Freud elméletében az id pszichikai energiája. A szeretet és szexualitás mozgatója.
Limbikus rendszer: a középagyban elhelyezkedő ősi szerveződés, amely a motivációs és az
érzelmi viselkedés központja.
Longitudinális vizsgálat: olyan kutatási módszer, amelyben az egyént hosszabb időn keresz-
tül vizsgálják időszakonként elvégezve a méréseket. (Hosszmetszeti vizsgálat.)
LSD: lizergsav-detil-amid. Erős pszichoaktív szer, a tudatállapot torzulását okozza. Kábító-
szer.
Manifeszt álomtartalom: az a része az álomnak, amelyre emlékszünk. Az elfelejtett részt la-
tens álomtartalomnak nevezzük.
MAO: monoaminoxidáz. A biogén aminok csoportjába tartozó neurotranszmitterek (pl:
noradrenalin, dopamin, szerotonin) lebontásáért felelős egyik enzim, amelyről feltéte-
lezik, hogy jelentős szerepet játszik az érzelmek szabályozásában. A MAO működését
gátló gyógyszerek a depresszió kezelésében használatosak.
Marihuána: a vadkender (cannabis) szárított virága, más néven hasis. Erősíti az
érzékleti élményeket, eufóriás tudatállapotot hoz létre.
Meditáció: módosult tudatállapot, amelyben az egyén, elhatárolódik a külvilágtól, figyelmét
beszűkíti a belső élményekre, vagy sugalmazott(nak vélt) gondolatokra.
Megfigyeléses tanulás: mások viselkedésének megfigyelése és a viselkedés eredményének
megjegyzése által létrejött tanulás.
Mellékvese: páros belső-elválasztású mirigy a vesék felső csúcsán. A mirigy velőállománya
adrenalint és noradrenalint választ ki. Kérgi részében pedig kortizont és más
(adenokortikális) hormonokat termel.
Mentális: értelmi, észbeli, gondolati, pszichikus.
Mentális kor: Binet által az intelligencia mérésére bevezetett mértékegység, amely kifejezi,
hogy a vizsgált gyermek teszt alapján mért teljesítménye milyen életkorúak átlagának
felel meg.
Mentális modell: egy a valóságban meglévő rendszerről alkotott gondolati egység, amely a
jelenséget és az összefüggéseket is tartalmazza. Egy konkrét feladat mentális reprezen-
tációja.
Mentális reprezentáció: tárgyak, események, viszonylatok, összefüggések belső leképzése.
A kognitív pszichológia egyik fontos alapfogalma.
Mielinhüvely: egyes idegrostokat körülvevő zsíros szövet. Elősegíti az idegsejtekben a cse-
kély veszteséggel történő ingervezetést.
Motiváció: szükséglet-kielégítést és célirányos viselkedést kiváltó késztetés. Szelektív aktivi-
tás.
Motívum: olyan tényező, amely megszabja, vagy módosítja törekvéseinket, cselekedeteinket.
Motoneuron: mozgató idegsejt, az efferens pálya része. (Motoros neuron.)
Nagyagy: a két agyfélteke (hemiszfériák) és a kérgestest (corpus callosum) együttesen.
(Cerebrum.)
Nárcizmus: önszeretet, önimádat. A pszichoanalitikus elméletben a pregenitális fejlődés vele-
járója. Amennyiben felnőttkorban is dominánsan jelentkezik, egészségtelen. Az elne-
vezést a mitológiai Narcisról kapta, aki saját tükörképe iránti szerelemből öngyilkos
lett.
Narkotikum: kábítószer.
Neuron: idegsejt.
Neurotranszmitter: az ingerületet az egyik idegsejtről a másikra átvivő vegyület.
Neurózis: a nem organikus hátterű mentális betegségek gyűjtőneve. Az egyén képtelen szo-
rongásaival és konfliktusaival megküzdeni, ezért tüneteket produkál, rosszul alkalmaz-
kodik környezetéhez. Tünetei: izzadás, kényszeres cselekvés, fóbia, szorongás, ...
Noradrenalin: a mellékvese velőállománya által kiválasztott hormon. Neurotranszmitter.
Emocionális izgalmat okoz.
Nyakszirtlebeny: a nagyagynak a fali és halántéklebenyek mögötti része. (Occipitális le-
beny.)
Nyúltvelő: az agytörzs legalsó szakasza, a gerincvelő enyhe megvastagodása. Itt kereszteződ-
nek a fő idegpályák.
Occipitális lebeny: lásd nyakszirtilebeny.
Ontogenezis: egyedfejlődés.
Opiátok: kábítószerek. Az ópium és kémiai leszármazottai. Kodein, morfium, heroin.
Orális szakasz: a pszichoanalízisben a pszichoszexuális fejlődés első szakasza, amelyben az
örömérzés a szájhoz kötődik.
Ovuláció: peteérés. Az érett petesejt kiszabadulása a petefészekből. Page 13
Ödipusz konfliktus (komplexus): Freud pszichoanalitikus elméletében a pszichoszexuális
fejlődés fallikus szakaszában jelentkező konfliktus, amelyben a gyermek az ellenkező
nemű szülőhöz vonzódik, az azonos nemű szülőt pedig vetélytársnak tekinti.
Névadója Oidipusz, mitológiai görög király, aki tudtán kívül feleségül vette anyját
és megölte apját.
Önmegvalósítás: a személy alapvető késztetése arra, hogy kiteljesítse a benne rejlő lehetősé-
geket. A személyiség humanisztikus elméleteinek egyik alapfogalma.
Örömelv: Freud pszichoanalitikus elméletében az „ösztön én” által követett stratégia, amely
azonnali kielégülésre tör.
Ösztön: veleszületett, célvezérelt fajspecifikus késztetés, amely megjelenik a viselkedésben
is. Például: táplálkozási, nemi.
Ösztrogének: női nemi hormonok egy csoportja.
Ösztrusz: nőstény emlős állatoknál az ovulációt megelőző, ciklikusan ismétlődő szexuálisan
fogékony időszak.
Pajzsmirigy: a nyakban található belsőelválasztású mirigy, amelynek hormonja, a tiroxin
fon- tos szerepet játszik az anyagcsere sebességének szabályozásában.
Pálcika: a retina nagyérzékenységű eleme, amely a színek megkülönböztetésére nem alkal-
mas.
Paranoid szkizofrénia: üldöztetéses téveszme.
Parapszichológia: az elfogadott tudományos elméletekkel nem magyarázható pszichés je-
lenségekkel foglalkozó pszichológiai irányzat.
Paraszimpatikus idegrendszer: a vegetatív idegrendszer egyik ága, amely nyugalmi állapot-
ban aktív. A szimpatikus idegrendszer antagonistája.
Parietális lebeny: lásd fali lebeny.
Percepció: észlelés.
Perceptuális elhárítás: az a folyamat, amelyben az észlelési rendszer már a tudattalan szint-
jén kiszűri a szorongást keltő információkat.
Perifériás idegrendszer: az idegrendszernek az agyon és gerincvelőn kívüli része, amely
vegetatív és szomatikus részre oszlik.
Pozitív megerősítés: a kívánatos válasz jutalmazása, társítása egy kellemes ingerrel.
Proaktív interferencia: a korábban tanult ismeretek zavaró hatása az új ismeretek tanulása,
felidézése során.
Projekció: elhárító mechanizmus, amellyel saját nem kívánatos érzéseinket, szándékainkat
másokénak tulajdonítjuk. Kivetítés.
Projektív teszt: olyan személyiségvizsgáló eljárás, amelyben a vizsgált személy saját belső
élményeit, tartalmait, értelmezéseit vetíti ki a tesztre.
Pszichoanalízis: S. Freud által kidolgozott és követői által továbbfejlesztett elmélet és eljárás
a neurózisok gyógyítására.
Pszicholingvisztika: a nyelv és a nyelvelsajátítás pszichológiai szempontú vizsgálata.
Pszichológia: lélektan. Érzelmi, értelmi, akarati, viselkedési folyamatokat tanulmányozó tu-
domány.
Pszichopata: lásd: antiszociális személyiség.
Pszichoszomatika: testi betegségek pszichés okainak vizsgálatával foglalkozó tudományág.
Pszichózis: többnyire organikus hátterű súlyos mentális betegség, amelyben a gondolkodás,
a realitás érzékelése, az érzelmek súlyosan károsodnak. Ma már nem használatos diag-
nosztikai kategória.
Pubertás: a nemi szervek biológiai érésének és a másodlagos nemi jellemzők (szőrzet, em-
lők ) kialakulásának időszaka.
Racionalizáció: elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tartja fenn önbecsülését,
hogy kézenfekvő és elfogadható indokokat kapcsol impulzív vagy kevésbé elfogadható
eredetű cselekedeteihez.
Reakcióidő: az inger megjelenése és a válasz között eltelt idő.
Reakcióképzés: elhárító mechanizmus, amelyben a személy úgy tagadja meg helytelenített
viselkedését, hogy motívumával szembenálló tendenciát hangsúlyoz, de eredeti vá-
gyának szükségleti feszültsége rejtve fennmarad.
Receptor: ingerek érzékelésére specializálódott szervek és sejtszerveződések.
Recesszív gén: a génpár olyan tagja, amely csak abban az esetben határoz meg az egyénben
egy jellegzetességet, ha a pár másik tagja is recesszív. Ha a pár másik tagja domináns,
a recesszív gén hatása gátolt marad.
Refrakter szakasz: az idegsejt időleges (néhány ezred, vagy század másodperces) inaktív
állapota a kisülés után. Ebben az időszakban nem képes újabb ingert továbbítani,
a kémiai és elektromos feltételek elégtelensége miatt.
Regresszió: „visszatérés” egy korábbi fejlődési szakaszban tanult, és ott még természetes, pri-
mitívebb, gyermekibb válaszmódhoz.
Relaxáció: az izmok ellazításának következtében létrejövő szellemi és érzelmi ellazulás. Page 15
REM (Rapid eye movement) : „gyors szemmozgások” kezdőbetűi angolul. Az álmodás szí-
nes, nagy aktivitású szakaszára jellemző szemmozgás.
Represszor: elnyomó, elfojtó. A környezet ingereit az indokoltnál kevésbé érzékenyen figye-
lő, arra visszafogottan reagáló személy.
Retina: recehártya. A szem fényérzékeny része, amely a csapokat és a pálcikákat tartalmazza.
Retroaktív interferencia: a később tanult ismeretek zavaró hatása a korábban tanultak fel-
idézésére.
Rövid távú emlékezet: az emlékezeti rendszer azon része, amelynek befogadóképessége erő-
sen korlátozott. Az új elemek ide kerülnek először, majd szelektíven jutnak tovább a
hosszú távú és nagy terjedelmű emlékezetbe. (STM, short-term memory.)
Séma: a memóriában tárolt gondolati szerkezet (kognitív struktúra).
Skálázás: nyers adatok értékelhetővé alakítása.
Stimulánsok: izgatószerek. Olyan pszichoaktív szerek, amelyek emelik az arousalszintet.
Pl.: amfetaminok, kokain, koffein.
Stressz: fokozott készenléti állapot. „Harcolj vagy menekülj” helyzetekre adott fiziológiai és
pszichés válasz.
Szabadon lebegő figyelem: megfigyelési módszer, amelyet pszichológusok fejlesztettek ki,
személyérzékelés céljából. A figyelem széles sávban alig irányítva pásztáz, és értel-
mezni próbál minden egyedi szokatlan információt összefüggést. A megfigyelő a
benne felbukkanó érzések okát keresi, és azt külső információként elemzi.
Szaglóhám: az orrüreg specializálódott bőrszövete, amely a szaglás receptorait tartalmazza.
Szaruhártya: a szem átlátszó felszíne, amelyen keresztül a fény belép a szembe.
Szemantika: jelentéstan. A nyelvtudománynak a nyelvi formák jelentésével foglalkozó ága.
Szemantikus emlékezet: a memória azon része, amely az általános tudást, például a szavak
jelentést tárolja.
Szemantikus háló: az emlékezetben tárolt fogalmak és kapcsolatrendszerük amely az össze-
függéseket, viszonylatokat is tartalmazza.
Személyes konstruktum: George Kelly kognitív személyiségelméletében szereplő fogalom,
amelyben az egyén értelmezi környezetét. A személyiség szerveződésének alapegysé-
ge.
Személyiség: jellemző vonások, irányultságok, gondolkodásmód, érzelmek, kapcsolati min-
ták egyedi szerveződése, amely meghatározza döntéseinket, cselekedeteinket, és azzá
teszi a személyt aki.
Szenzitizátor: a környezet ingereit érzékenyen figyelő és arra fokozottan reagáló személy.
Szenzomotoros: érzékelő és mozgató idegi ( pszichés ) folyamatok együttese.
Szenzomotoros szakasz: a Piaget által definiált kognitív fejlődés első szakasza amely ∼2
éves korig tart. A gyermek ekkor fedezi fel az érzékletek és a mozgás kapcsolatát.
Szignáldetekciós elmélet: a zajos környezetből származó ingerek érzékelésének tör- vény-
szerűségeivel foglalkozó elmélet.
Szimpatikus idegrendszer: a vegetatív idegrendszer egyik ága, amely a gerincvelőből ered.
Emocionális izgalom során aktív. Bizonyos mértékig a paraszimpatikus idegrendszer
antagonistája.
Szinapszis: egy idegsejt axonja és egy másik dendritje közti kapcsolat.
Szkizofrénia: a mentális betegségek egy csoportja, amelyben az érzelmek, a gondolkodás és a
viselkedés súlyosan zavart.
Szocializáció: a társadalmi normákhoz való viszony kialakulásának folyamata.
Szociális tanuláselmélet: az egyéni jellemzők és viselkedés alakulása a társas környezet
hatá- sára.
Szociopata: lásd: antiszociális személyiség.
Szomatikus: testi, testre vonatkozó.
Szomatikus idegrendszer: a perifériás idegrendszer azon ága, amely az agyat és a gerincve-
lőt az érzőreceptorokkal, az izmokkal és a testfelszínnel köti össze.
Szorongás: a homályosan meghatározott veszély előérzete amely nyugtalansággal, feszült-
ség- gel, aggodalommal, testi tünetekkel jár együtt.
Sztereotípia: emberek, jelenségek egy csoportjáról alkotott séma. A gondolatainkba elsőként
betolakodó gyakori, vulgáris asszociáció.
Szuperego: felettes én. Freud személyiségelméletében az erkölcsiséget, normákat, lelkiisme-
retet, elvárásokat tartalmazó rész.
Szükséglet: hiányállapot.(Drive, motívum.) Page 17
Tabula rasa: üres lap. A kifejezést abban az értelemben használják, hogy az ember születése-
kor üres lapként érkezik, akit környezete, neveltetése, tapasztalatai (az empiristák
szerint) bármivé alakíthatnak.
Tachisztoszkóp: szavak, szimbólumok, mintázatok rövid ideig tartó bemutatására, (felvillan-
tására) szolgáló készülék.
Talamusz: az agy központi magjának része, az érzékletek közvetítésének egyik eleme. Az
alvás és ébrenlét szabályozásában is résztvesz.
Tanulás: új elemek, összefüggések, készségek beépülése gondolatainkba, érzelmeinkbe, vi-
selkedésünkbe. Az inger-válasz kapcsolat módosulása azonnal, vagy lehetőségként.
Tanult tehetetlenség: a közömbösség és tehetetlenség állapota, amely elkerülhetetlen trau-
mák következtében alakult ki.
TAT (Thematic Appercepcion Test.): projektív tesztek egyik típusa, amelyben képeken be-
mutatott jelenetekhez fűz történetet a vizsgált személy.
Temporális lebeny: lásd, halántéklebeny.
Teszt: próba. Pontosan körülhatárolt feltételek között végrehajtandó feladatcsoport, amelynek
eredménye (sztenderdekkel összehasonlítva) tájékoztató részinformációt ad a feladatot
megoldó személyről.
Tesztoszteron: a herék által termelt férfi nemi hormon. Lásd, androgének.
Téveszme: egyes pszichotikus betegségekre jellemző hamis tudattartalom, a valóság súlyosan
téves reprezentációja.
Tipológiák: típuselméletek. Olyan elméletek, amelyek szerint az emberek csoportokba sorol
hatók közös jellemzőik, személyiségvonásaik alapján.
Többszörös személyiség: két vagy több egységes és jól kifejlett személyiség létezése egy em-
berben.
Transzcendentális meditáció: a meditációs technikák egyike. Lásd meditáció.
Tudat: Az ember lelki életének adott, aktuális, ébrenléti szakasza. A jelenben zajló külső és
belső folyamatokat (gondolkodást, figyelmet, a valóság pszichikus visszatükrözését,
emlékezeti keresést ) figyelő, ellenőrző, irányító rendszer.
Tudatelőttes: emlékek, gondolatok amelyek pillanatnyilag nem részei a tudatnak, de oda
beemelhetők, szükség esetén hozzáférhetők.
Tudattalan: olyan emlékek, vágyak, impulzusok lakhelye, amelyek hozzáférhetetlenek a tu-
dat számára. A pszichoanalitikus elmélet szerint az „id” és az „elfojtások” itt találhatók.
Valóságelv: Freud elméletében az ego (én) által követett stratégia, amely az elvárásokkal,
normákkal (felettes én), külső lehetőségekkel egyezteti az id (ösztön én) impulzusait.
Vegetatív idegrendszer: a perifériás idegrendszer azon része, amely a sima izmok (belső
szervek, mirigyek, emésztés, ...) működését szabályozza. Szimpatikus és paraszimpati-
kus ágra oszlik. Autonóm idegrendszernek is nevezik.
Vevőérzékenységi görbe (ROC- görbe): jelérzékelésnél a találatok és a téves riasztások ará-
nyát jelző függvény.
Viselkedéslélektan: A pszichológiát mint a viselkedés tanulmányozását írja le. Az elemzés
számára elfogadható adatokat a megfigyelhetőkre korlátozza. (Behaviorizmus.)
Vonatkozási keret: minden értékelő, ítélő megnyilatkozás háttere, viszonyítási alapja.
Vonás: a személyiség olyan állandó jellegzetessége, amely alapján jellemezhető.
Zseni: a tehetség legmagasabb fokán álló személy
Oktatási segédlet.
Szerkesztette: Suplicz Sándor f.adj.
A BMF BGK Mérnökpedagógiai intézetének kiadványa.
Ψ
Készült: 2002-ben, a
BMF mérnöktanár
hallgatói részére, belső felhasználásra.