Orichalcum Workshop Pszichedelikus Szellemi Műhely & Archívum

>>>A szöveg egy előadás legépelt, szerkesztett változata<<<

2005.szeptember 11. Összevont Monász-Natura Holisztikum csoportok, Integrál Pszichológia előadás és gyakorlat (Gánti Bence)

Bevezetés az Integrál Pszichológiába

Haladjunk tovább! Eddig a két féltekéről esett szó, a tanulási módszertanról. Elmondtam mondatokat, s átkonvertáltuk vizuális vázlattá. Ha beszélek valamiről, és eszembe jut valami, ez nem előre strukturált tananyag, a fejemben itt a struktúra, de nem követem szóról szóra, a tanulás infó több oldalon van, amikor a vizsgára készülsz, összeszeded különféle helyekről a tanulás kulcsszó.

A következő részben most jön egy kis előadás, a kommunikációs gyakorlatok előtt. A kommunikációs gyakorlatoknak adunk egy szemléleti hátteret. Arról beszélünk, hogy az emberi segítést, azaz a terápiázást a különféle pszichológiai irányzatok hogyan képzelik el. Ha segítünk egy embernek, s e célból kommunikálunk vele, akkor mindenféle - tudatos, vagy tudattalan - előfeltevések vannak a fejünkben, arról, hogy mit is akarunk csinálni vele. Ez a mögöttes világképünk, emberképünk, s benne egy elképzelés arról, mi a jó, mi a normál, mi a fejlett, a "gyógyult", a "beteg", stb. Bizonyára bennetek is vannak ilyen képzetek, tudattalanul, vagy tudatosan. Az egyes pszichológiai irányzatok mind egy-egy sajátos nézetet képviselnek ezen kérdésekre vonatkozóan, s abból különféle segítési mód származik. Másképp beszélget egy pszichoanalitikus, és egy NLP-s. Van, aki pl. egy határozott véleményt képvisel, s arra akarja rábeszélni a másikat. Ez egy határozott hozzáállás, világkép, emberkép. Van, aki nem akar rábeszélni, csak kérdésekkel segíteni, hogy a másik minél jobban megfogalmazza önmagát, s a segítő direkt nem avatkozik be. Ez is egy határozott elképzelés, csak ellentétes irányú az elsővel. Van, aki a miért kérdés kiderítésére törekszik, és a múltat kutatja, van, aki a hogyan kérdést kutatja, s a jövőre fókuszál, és vannak más elvek is. Ezeket itt egy kalap alatt, integráltan tárgyaljuk. A nagyvilágban az a helyzet, hogy a legtöbb ember egy-egy irányra specializálódott, s ezzel együtt le is szűkült arra. Jó, ha tudod, hogy melyik szakember mire specializál, s mit csinál, s az mire jó. Hogyan gondolkodik, és mit csinál, egy freudi analitikus, egy jungi, egy nlp-s, egy gestaltos, egy pszichodramatista, stb. Hova küldj egy embert, ha felismered, hogy lelki segítségre szorul? A piacon ezer lehetőség hívogat. Múltbeli feltárás lenne jó? Vagy a jövő céljainak pontos megfaragására? Éber beszélgetésre, vagy hipnózisra? Egyéni, vagy csoportterápiára?

Az ilyen kérdések megválaszolása a célja tehát a lélektani irányzatok áttekintésének, időrendi sorrendben. Tudd egyrészt a listáját ezen irányzatoknak, felsorolni a nevüket, másrészt három-négy lényegi pontot is ismerj mindről! Légy tehát tájékozott!

Mit jelent az "integrál pszichológia " kifejezésben az "integrált" szó? Mit integrálunk ebben a szemléletben?

Az integrált tudás azt jelenti, hogy egy olyan szemlélettel nézzük a világot, ahol az általában külön lévő ismeretterületeket, nézőpontokat, szemléleteket egyben látjuk, rendszerben. Ez egy többdimenziós szemlélet, azaz többféleképpen integrált.

Egyszer integrált térben - tartalmazza a keleti kultúrák, és a nyugati kultúra tudását, nyugati pszichológiát és a keleti meditációt, spiritualitást, a nagy, ősi bölcseleti rendszerek lényegi ismereteit. Hozzátehetjük kelet-nyugat mellé észak-dél -t is, tehát az eszkimó sámánok gondolkodásmódjának lényege ugyanúgy benne van, mint a déli ausztrál bennszülöttek, vagy afrikai törzsek szemlélete.

Másrészt integrált időben - ősi, premodern ismeretek, mai modern ismeretek, és az elmúlt évtizedek posztmodern , avantgarde ismeretei is. Modernnek nevezzük az 1700-as évektől létező nyugaton kialakult világot, melyeket a következő kulcsszavak jellemeznek: felvilágosodás, materializmus, ipar, kapitalizmus, tudomány, stb. Pre-modern (modernitás előtti) mindaz, ami ez előtt volt Európában, s ami van ma is a Földön, ahol még nem hódított teret túlnyomóan a kapitalizmus (vagy a szocializmus), és a tudományos és materialista -fogyasztói szemlélet. Premodern ma a Földön India, Tibet, és sok környező ázsiai ország, több arab ország, Fekete-Afrika, a törzsi népek szerte a földön (indián kultúrák, ausztráliai bennszülöttek, stb.) Ezek a spirituális, vagy vallásos kultúrák. Gyakorlatilag minden ország, ahol az emberek szemlélete és életmódja nem a materiális-fogyasztói világnézetre és életvitelre épül, hanem vallásos, spirituális alapelvekre és gyakorlatokra az pre-modern. Ez nem jelent értékítéletet, hogy mivel korábbi, ezért rosszabb, primitívebb. Egy későbbi elemzésben (máskor) fogunk beszélni arról - és ez az integrál gondolkodásmód egyik lényege -, hogy mind a premodern, mind a modern szemléletben vannak pozitív, jó dolgok, és negatív, gátló, rossz vonások is.

A poszt-modern (a modernitás utáni) szemlélet a tudományos-materialista-fogyasztói nyugaton jelent meg a jóléti társadalmakban, főként a XX.század második felében, azok körében, akik kiábrándultak ebből, vagy meglátták a modernitás buktatóit, s továbbgondolkodtak, új szemléleteket, gondolatokat fedezve fel a létről. Kulcsfogalmai többek közt: relativitás, kulturális sokszínűség, kulturális relativitás, alternatív valóságok, konszenzus realitás, egymás elfogadása, emberi érzékenység és odafigyelés, tolerancia, kisebbségi jogok, avantgarde , stb. Ennek a tudományban megmutatkozó vetülete Einstein relativitás elméletével indult - amikor is kimondta, hogy a tér s az idő relatív, nem egy abszolút, stabil, objektív tudományos valóság, ahogy addig a fizikusok hitték. Ezzel megingott az a tudományos alapszemlélet, hogy a világban minden stabil, mechanikus, előre bejósolható. Később létrejött a kvantum fizika , mely azt is állítja, hogy a megfigyelőtől függ a megfigyelt jelenség. Tehát nincs objektív anyagi valóság, hanem mindenütt kölcsönhatás, kölcsönös függés (interdependence) s együttalakulás van a világban. A "Mi a csudát tudunk a világról?" című film is erről szól, a kvantumfizikáról, s erről a szemléletről.

A pszichológiában a humanisztikus pszichológia képviseli a posztmodern szemléletet. A tudományos nézőpontú pszichológusok azt állították, van a normál ember, s van a beteg, s ezek a fogalmak stabil, objektív, mérhető valóságok. Egy szakember megmondja ki a normál, s ki a beteg, s objektív eszközökkel megjavítja azt. A humanisztikus pszichológia azt állítja, hogy minden ember egyéni univerzum, s nem egy külső ember ért hozzá, hanem maga páciens. A terapeuta dolga asszisztálni a kliens önfeltárását. Ez a minden ember egyéni egyéniségének az elfogadása, s a "normalitás, betegség" realitivitásának a kimondása. Az ilyen terapeuták három alapelve: feltétel nélküli elfogadás, empátia, és hitelesség .

Ez a posztmodern szemléleti váltás megtörtént a népek, kultúrák kutatásának területén is, a kulturális antropológia tudomány megjelenésével. Ez a néprajz egy újabb változata (miközben néprajz is él tovább), az 1950-es évektől létezik. Amikor arra kíváncsi az ember, hogy más kultúrákban hogyan élnek és gondolkodnak az emberek, s azt belülről akarja megismerni, akkor elmegy s ezt megvizsgálja tudományosan. Úgy csinálják, hogy ún. "résztvevő megfigyelés"- sel dolgoznak, ami azt jelenti, hogy odaköltözik pl. az észak-amerikai indiánok törzsébe az antropológus, s két-három évig ott él. A családok befogadják, s a család tagjaként él velük egy fedél alatt. Közben szisztematikusan kikérdezi őket a családfájukról, a közösség rokonsági rendszeréről, a hitbéli nézeteikről, társas szokásaikról, arról, hogyan nevelik a gyerekeket, stb. Néha persze kételkedtek bennük a helyiek, hogy nem-e a kormány titkos ügynöke, minek akar ennyit tudni : ) Máskor meg elvárják, hogyha már itt él, akkor segítsen is a népnek, szóljon a kormánynál, hogy jobb sorsra jussanak. De hát nem könnyű az antropológus élete sem. Tehát minden sejtjével igyekszik részt venni a helyiek világában.

Ha voltál már Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában, vagy egy igazi arab országban, tehát egy nagyon más kultúrában, átélhetted, hogy ott a legtöbb dolog más. Akkor is ha nem vagy antropológus, átélhetted, hogy ki van húzva a lábad alól a talaj. Más az éghajlat, másképp érzed magad a testedben, mást eszel, erős ingerek érnek, mások az ízek, mást iszol, a szagok is mások, s mindez egyszerre. Mind az 5 érzékszervi kapun más jön be, mint amit ismersz, amihez hozzászoktál. Ez egy sokk az agyadnak, az énednek, van is rá egy szakszó: "kultúrsokk" . Ez eddig csak a fizikai oldal. Lelkileg meg azt éled meg, hogy másképp reagálnak a reakcióidra, a gesztusaik mások, s tán félreértik a te reakciódat, s te az övéket. Ha pl. ujjatlan pólóban sétálsz Burmában, az rendkívül udvariatlan. Burmában a férfiak 90%-a hosszú szoknyában jár, s kb. 10%-a nadrágban. A farmerosok természetesen a modern fiatalok, haragszanak is rájuk az öregek. Ha végigmegyek Burmában nyugati ruhában, úgy néznek mint az ufót. Elszigetelt ország, érintetlen kultúrával, látsz naponta két fehér embert a városban, lehet hogy az országban utazgatva napokig egyet sem. Aztán felvettem a burmai ruhát, hogy ne nézzenek annyira, s erre tessék, még jobban néztek, nemcsak, hogy ufó de még burmai ruhában is! Az arab és indiai nők ugyanabban a szép hosszú ruhában mennek a tengerbe fürdeni, amiben az utcán járnak. Egyszerűen mennek az utcán, s minden átmenet nélkül besétálnak a tengerbe! Ez az amit úgy hívunk, hogy kulturális relativitás , tehát a minden világ és kultúra egy relatív valóság , nem egy állandó, stabil, objektív dolog. Minden kultúra, egy közösen megállapodott valóság, ahol a megállapodás természetesen szavak közötti, a gyerek (vagy egy felnőtt ha odaköltözik) egyszerűen belenevelkedik - ezt hívják enkulturáció -nak, vagy endoktrináció -nak (bele-kultúrálódás, doktrínák felvevése). Amit Magyarországon megélünk, hogy mi a világ, az élet, annak értelme, mire hajtunk mindennap, az tehát egy közösen megállapodott valóság, egy konszenzus-valóság . Ez akkor is így van, hogyha minderről nem tudsz, ha szerinted nem állapodtál meg tegnap ötmillió emberrel ebben. Ebbe születtél, így neveltek a szüleid, ebben élsz, ezt tudod, öntudatlanul jobb agyféltekésen a sejtjeidben szoftverszerűen éled. Beavatásnak nagyon jó, ha tehetitek, utazzatok el minél messzebbre, megélni egy nagyon más kultúrát, egy más konszenzus-valóságot. Két- három hétig minden szép és jó, utána jön a kultúrsokk. Utána jön a honvágy, az egész test elkezd gyötrődni, hogy például legyen egy kis kenyér. Olyan a páratartalom, hogyha csinálsz is, szivacs lesz. De jó lenne egy kis tiszta otthoni víz, hűvös száraz levegő, jó lenne ellazulni pár emberrel és nem tartani a keleti udvarias tartást. Ha ezt átéled, akkor érted meg a kulturális relativitást, s amikor hazajössz, akkor jössz rá a saját kultúrád kultúrhipnózis ára.

Indiában úgy van a közlekedés, hogy nincsenek sávok felfestve, széles úton három sor erre megy, három sor vissza, az egész nép áramlik az utcán strukturálatlanul, jobbféltekésen, ahogy itthon az emberek az aluljáróban mennek gyalog, mondjuk a Blahán. Na, ott kb., az zajlik az utakon, a kocsikkal. Hazajössz, és azt látod, hogy két vonal között mennek az emberek állandó sebességgel, oldalt az úton emelt dolgokon járnak az emberek, amit járdának neveznek, és tartanak egymás között legalább kétszer ennyi távolságot. Ha belemegy a mögötted menő a teredbe, akkor dühösen odébbmész. Indiában úgy állok sorba, hogy melléállok az embernek, mert ők rámállnak, fizikailag rámlapulnak, a vadidegenek, s én ezt nem bírom. Emlékszem Puttaparti nevű faluban külön volt férfi és a női sor a buszpályaudvaron. Én a férfiak közé szendvicselődtem be, s egy indiai figura izzadtan rámplapult, s azt hittem buzi. Aztán kiderült ez a standard ott. Hiába nézek vissza dühösen, hülyének néznek, mert nekik ez a természetes, s nincs a fejükben, ami nekem, hogy másképp is lehet. Ott talán pszichotikusnak, vagy skizofrénnek is gondolnának, ha akkora távolságot akarnék tartani a sorban álláskor, de minimum antiszociálisnak. Itthon meg ha belépsz egy ember terébe, akkor két dolog villan be - ez vagy szex, vagy agresszió, biztosan akar valamit!

Hölgy: ez a kulturális relativitás egy téren belül is megvan, itt vannak például a cigányok, annyira másképp élnek, máshogy gondolkodnak, nem lehet megítélni a mi szemléletünk szerint őket.

Pontosan! Nem lehet, mégis megítélték. A modern világ úgy kezelte a más kultúrát, hogy mi vagyunk a sok, ők meg a kevesek, a primitívek. A kultúrantropológia kezdett először harcolni ez ellen, hogy nem primitívek, csak mások. A bal alsó kvadráns lesz ennek a helye.

Ahogy a cigányokkal kapcsolatban rámutattál, a kulturális relativitás a saját kultúránk szubkultúráira is érvényes, csak ott sokszor nem annyira sokkoló, mint egy földrajzilag és másik földrészen. Ha pl. vallástalanul nevelkedtél, érthetetlen lehet neked és taszító, hogy egy templomban, mit csinálnak az emberek. "De miért tagadja meg magától az élvezeteket, egy odafantáziált Isten miatt? Tényleg elhiszi? Hát normális ez? Szegény!" - gondolhatja egy materialista megütközve. Mikor azt éled meg egy másik emberről, csoportról, hogy "ez érthetetlen", akkor tudhatod, hogy egy másik konszenzusvalósággal találkoztál. Hacsak nem vagy elfogadó, posztmodern szemléletű, azt fogod gondolni, hogy a tied a normális, s a másik a nem normális! Ez a posztmodernitás hatalmas hozama, és tanítása, hogy gyere ki az "én a normális, és a többi az primitív" szemléletből. A realitivitás, elfogadás, megengedés, sokszínűség, szabadság a posztmodernitás lényege. A Woodstock , és a hippi korszak erről szólt.

A művészetben az avantgarde a posztmodern. Vehetsz mindenféle kultúrájú dolgokat, s összeteszed egybe. Első fokon persze eklektikus, magasabb szinten pedig új rendszerbe áll össze.

Az integrált tudáshoz térjünk most vissza. Az integrál szemléletünk poszt-posztmodern, tehát nem posztmodern, hanem összeteszi az ősit, azaz premodernt, a modern-t és a posztmodernt.

A posztmodern tagadja a premodernt és a modernt is. Egy hippi jó eséllyel tagadja a vallásos nagyszüleit, és a tudományos materialista életvitelű fogyasztó szüleit is. A modern pedig tagadja a premodernt, és nem érti a posztmodernt. A premodern meg élményszerűen nem érti a másik kettőt, s elutasítja.

Rakjuk össze mind a hármat! Fogadjuk el mind, s tegyük össze, ami jó ezekben! Megvan a jó a spirituális szemléletben is, a tudományosban is, s a posztmodernben is. S megvan a fixáció, a hülyeség is bennük. Ez tehát a poszt-posztmodern, vagyis integrált nézőpont, melyet "második emelet" -nek ( second-tier ) is nevezünk. Nem arról van szó, hogy csak Ken Wilber (az integrál pszichológia atyja) meg a tanítványai gondolkodnak így. Sokan gondolkodnak már így. Wilberi hozzájárulás az, hogy a valaha készült legátfogóbb integrált rendszert hozta létre a világon, tehát a terület "királya". Egyszerűen neki ez a sorsa, a képessége, s a zsenialitása. Azt hiszem, ő erre született.

Harmadrészt úgy is integrált a wilberi rendszer, hogy integrálódik benne spiritualitás / vallás, tudomány , mely eddig örök vitában állott. Más oldalról nézve ugyanez: anyag vagy szellem. Agy vagy lélek. Melyik van előbb, s melyik határozza meg a másikat. Jó hír: a kettő egyszerre van, a valóság két arca - belső és külső dimenziója.

Leszűkítve ezt a dualitást a mi tanulmányunkra - pszichológia (tudomány) és spiritualitás integrációja.

Most nézzük át hogy milyen pszichológiai irányzatok vannak, melyeket minimum ismernünk érdemes az integrál szemlélethez! Fényképeket hoztam az irányzatokhoz (projektor). Hat fő, nagy pszichológiai irányzat van, és több kisebb . Az első a pszichoanalízis volt, mely egy a mélylélektan i irányzatok közül, időrendben is az első, Freud alkotta meg, 1900-ban. Freud, Jung és Adler tartozik a mélylélektanhoz, ahol Freud műfaja a pszichoanalízis , Adler műfaját hívják individuálpszichológiának, Jungé pedig az analitikus pszichológia , ők együtt tehát a mélylélektani irányzatok. A második nagy irányzat, szemléletmód az 1930-as évektől megjelent viselkedéslélektan , eredeti nevén behaviourizmus (ejtsd: bihéviorizmus)- "behaviour" angolul "viselkedés"-t jelent. Három nevet jegyezzetek meg e téren: Pavlov, ő egy orosz tudós, a másik Skinner, a harmadik Watson. Ők amerikai kutatók. A harmadik nagy szemléleti irányzat 1950-től bukkant fel, a kognitív pszichológia . Kognitív annyit jelent, hogy a "gondolkodási", "megismerési". A kognitív pszichológia ezen elmefolyamatokkal foglalkozik, s ezzel terápiázik. 1960-as években jött létre a humanisztikus pszichológia , ami emberközpontúságot jelent. Ezután a 70-es évektől felbukkan a transzperszonális pszichológia , ami spirituális pszichológiát jelent, az ember spirituális természetével és élményeivel foglalkozik. 1990-től kezdve bukkant fel az integrált pszichológia , az első könyvet erről a témáról Wilber írta, 1970-es években, 23 évesen. Mint önálló pszichológai szemlélet az elmúlt pár évben kezd köztudottá válni. Itthon teljesen úttörők vagyunk ezzel a témával! A felsorolt hatból az első háromról tanítanak az ELTE-n, ami a 60-as évek óta történt, az lényegében kimarad. Ez szomorú, mert sok pszichológusoknak arról sincs fogalma, hogy mi létezik a világban a saját szakmájukon belül, a vaskalapos tudományos irányzatokon kívül! Ma már szerencsére azért változik a helyzet, most voltam egy pszichológia -hallgatók országos konferenciáján, s a 3 napos konferencia témája a transz- és intimitás volt! Masszívan a humanisztikus és transzperszonális témák. Most ér el ez a hullám egyes egyetemekre. Amit itt tanulunk, az annyira új, hogy még Amerikában sincs összerakva egészen. Még én is kísérletezem, hogyan lehet ezt tanítani. A 7. kategória az egyéb pszichológia módszerek . Azért nem irányzat, mert az irányzatnak komplex emberképe van, mozgalom kapcsolódik hozzá, és abból levezetett módszerek. De vannak egyéb praktikus módszerek, amelyek fontosak, s széles körben használja őket a szakma. Mindegyikről egy kicsit beszélek és majd, s mutatok arcokat a fő alakokról.

I. Mélylélektan / 1.Pszichoanalízis, Freud

Az első "sztár" Sigmund Freud. A médiákban kb. ennyit tudni a pszichológiákról. Ennyi irányzat van a világon, Freudé a század elején volt fő irányzat (s akkor egyetlen), de egyébként legtöbbször csak ez van a média által festett világban. Rendkívül beszűkült pszichológiaképet mutatnak az embereknek, mintha a fizikáról csak annyit tudnánk, hogy "Newton", s folyton róla lenne szó a médiában. Ezért van ilyen negatív kép a pszichológiáról a köztudatban, hogy

1.) csak a hülye megy pszichológushoz,

2.) hanyatt kell feküdnöd egy díványon,

3.) a pszichológus hátad mögött unatkozva hallgat, míg te kibeszéled magad.

Örömmel jelentem be, a háromból egy sem igaz így!

1.) Az megy pszichológushoz, aki rájött, hogy vannak negatív oldalai, s fejleszteni akar önmagán, tehát az önfejlődés eszköze,

2.) székben ülsz (kivéve az ortodox pszichoanalízis irányzatát, ahol ma is alkalmaznak diványt)

3.) általában szemben, vagy melletted ül a terapeuta, s ha jó, akkor aktívan, érdeklődve figyel, s együtt haladtok a folyamatban.

Ez a modernkori szemlélet. Ugyanakkor valóban a korai-analitikus módszerekkel dolgozó pszichoanalitikus terapeuták a freudi módon dolgoznak - priccs, fekvés, háta mögött ül. Elég kis százalék. A kutatások, pszichoterápia-elemzések szerint ennek is helye van, amikor ez a hatásos. Problématípustól függően.

Egy csoporttag mondja: Magyarországon egy időben nem volt pszichológia oktatás.

Igen, Magyarországon egy időben nem volt pszichológia oktatás, titokban folytatták orvosok a kezeléseket, a rendelőjükben, vagy lakásukon - jól mondod.

De térjünk vissza a pszichoanalízishez! Freud 1930-ban halt meg, az 1850-es években született. Amikor fiatal volt és lelkes, akkor a századfordulón járunk és képzeljétek el, hogyan nézett ki Budapest, szekerek az utcán, frakk, keménykalap, akkor volt a kultúra átmenete a feudális-egyházi szerep-szabály szintről a felvilágosodott, polgári racionális tudatba. Előtte Úgy bánunk a lélekkel, hogy szerepszabály szerint. Ha bajod van, egy tekintély jön, és azt mondja: "elromlottál!". Ha vallásos vagy megszállt az ördög, a pszichiátria oldaláról meg: "elromlott az idegrendszered!". Lekötözés volt a mód, vagy pszichiátriának hívott tárolóhelyen történő ember eltárolás. Elektrosokk még nem volt. Vagy menj el gyónni. Ami egyébként nem rossz, ha jól működik. A kereszténységből az alaphiedelmekkel nem értek egyet, hogy bűnös vagy, bűntudatot kell generálni, újra kell ezt a hiedelmet gerjeszteni, hogy holnap is kelljen jönnöd gyónni. A keleti kultúrában és az észak-amerikai hagyományos kultúrákban hiányzik a bűnösség fogalma, valamit csinálsz, és annak hatása van, karmád van, emberek szenvednek tőled, nem hibáztál és rossz vagy, hanem ha ezt csináltad, ez a hatás, és te döntesz, hogy a magad és mások érdekében folytatod-e. Az indiánok azt mondják, hogy hibáztál, tanultál belőle, és legközelebb másképp csinálod. Freud kora a bűnösségre épül, az érzelmeket el kell fojtani. Nem véletlen, hogy Freudot kizárólag hisztériás nők keresték fel, arra épült fel az egész korai rendszere. Ez azt jelenti, hogy az érzelmeket és a szex és szerelemvágyat elfojtó nők nem bírják már tovább. Ahelyett, hogy a papnak mesélnék el, hogy titokban szerelmesek a szomszédba, elmentek Freudhoz aki nem szívatta őket a bűnösség tudatával.

Freud előtt már felfedezték a hipnózist, és Freud megértéséhez ezt is ismerni kell. Klasszikus értelemben azt jelenti, hogy szuggerállak, és azt csinálod, amit mondok. Ez megváltozott 100 éve, kezdetben így volt, orvos csinálta, aki ha lelki bajokra szakosodott, pszichiáter volt, és minden lelki bajt idegrendszeri bajnak tekintették. Az orvosok közül elkezdték alkalmazni, páran a hipnózist, köztük a híresség egy francia orvos-pszichiáter volt: Charcot (ejtsd: Sarkó). Előtte az egész hipnózis egy Messmer nevű embertől indult, aki valószínű egy ezoterikus, nagyhatású ember volt, aki karizmával, kisugárzással dolgozott, ránézett emberekre, és azok ettől spontán érzelmi rohamokon estek át, spontán gyógyultak, s átéltek dolgokat. Ezt vették át aztán Párizsban, Charcot, majd Bécsben mások, és kipróbálták a pszichiátriai betegekre alkalmazva is. Sikerült betegeken hisztériát kiváltani hipnózissal, és így gondolták, hogy ha elő lehet állítani, biztos elmulasztani is lehet. Ez sikerült is, de még mindig azt hitték, hogy idegrendszeri betegség az oka. Freud ezen hipnotizáló orvosok tanítványa volt, ezen klinikákon tanult, s dolgozott. Ő rájött, hogy nem idegrendszeri betegség áll a lelki bajok háttérben, hanem belső lelki okok. Az emberek elfojtják az érzelmeiket, vágyaikat és erről van szó. Azóta van ez a köztudatban, hogy a lelki problémák oka az elfojtás és a tudatalatti dolgai. Addig ez a fogalom nem volt Nyugaton! Ez tehát egy óriási lépés és szemléletváltás, ezért tekinthető Freud a pszichológia atyjának, mert azt mondta, hogy nem démoni megszállás van, nem idegrendszeri, azaz testi baj, hanem lelki dolog. Azaz tebenned van, a tiéd, te hoztad létre, te magad vagy az, s te tudsz kijönni belőle! Keleten már 6000 éve mondják ezt persze, csak másképp nevezik a fogalmakat. A Freud előtti rejtett emberkép tehát azt mondja, hogy tudatos lény vagy, s jónak kell lenned, erkölcsösnek. Itt van 10 pontban, hogy kell élned. Ha nem úgy élsz, akkor vagy bűnös vagy, vagy az idegrendszered romlott el, vagy az ördög szállt meg, mert nem tartod be a tízes listát. Freud szerint van egy tudatos és egy tudattalan részed. A tudatos, amiről most tudsz, a tudattalan az, amiről nem tudsz, de benned van. Ha azt állítod: "tudattalanul féltem apámtól gyerekkoromban" - az nem igaz, hiszen most mondod, tehát tudod! Tudatalatti=tudattalan az, amiről nem is tudod, hogy van benned. Van egy tudatos és tudattalan közti rész, a tudatelőttes , ez az, ami nincs most a tudatomban, de fel tudom idézni. Ha megkérdezem, hogy kétévesen hogyan éreztél anyád iránt, az már tudattalan, tudatalatti.

Tehát egy piramist, vagy jéghegyet képzelj el (egy háromszöget), ahol alul van a tudatalatti, középen a tudatelőttes, s felül, a csúcsa a tudatos. Ezt hívják Freud strukturális modell -jének.

Utána még egy modellt létrehozott Freud a tudat vagy lélek szerkezetéről, ez a topografikus modell . Itt három vízszintes csíkot zónát képzelj el egymás fölött, három sávot. Ebben Freud szerint megint csak három rész van: id (=ösztönén), ez az alsó sáv- az érzéseim, emlékeim, impulzusaim. A középső zóna az én , akinek gondolod magad, ezt érzed. Felül van a felettes én , ami nem más, mint az elvek, amikkel szabályozod magad - a gyermekkorban megtanult és önállóan részemmé váltan beépült erkölcsi és egyéb hiedelmek, amivel szabályozom magam. Az érdekes ebben a modellben, hogy mindhárom zónának van tudatos és tudattalan része! Tehát van olyan vágyad, ami tudatos, van, ami elfojtott. Van olyan felettes én részed, ami tudatos (pl. nem ölök), s van a mi tudattalan (pl. ha belépek egy terembe, udvariasan bólintva köszönök). Az énnek is vannak tudatos részei és nem tudatosak - pl. az elhárító mechanizmusaid, ahogy leütsz valakit, ha rosszat mond rólad. A lelki élet Freud szerint nem más, minthogy folyamatosan jönnek a tudatalattiból az impulzusok - szerinte csak kétféle: szex vagy agresszió. Erre a felettes éned elkezdi csicseregni, hogy ebből mit szabad, s mit nem, mit kellene tenni, s mit nem. Az én meg, végül is, miután küszködött egy kicsit a vágy és az elvek között, valahogy dönt és kivitelez: megengedsz, tiltasz, kiszabályozol, eltüntetsz (elfojtasz) dolgokat. Freud szemében a lelki élet állandó küszködés és harc, ez megy az eszed és a tested, az elveid és a vágyaid között. Két fő dolog az, amivel küzdünk, a szex és az agresszió. A többi dolog ennek kezelésére való. Ez mind igaz, de ahogy szokott lenni, brutális leegyszerűsítése az ennél tágabb valóságnak, annak ez egy érvényes szelete, egy alesete az ember teljes lehetőségeinek. Ennél azért több az ember világa. Mindegyik pszichológiánál látjuk majd, rájött egy fontos részre, s nem egészre.

Egy másik fontos, és érdekes területe a pszichoanalízisnek az elhárító mechanizmusok ismerete. Ezt Freud is elkezdte leírni, de leginkább lánya (Anna Freud), és a követőik fejtették ki, s vitték a mai tökélyre ezen ismereteket. Arról van szó, hogy az én hogyan hárítja el mindazt, amiről úgy érzi, hogy veszélyezteti őt. Talán láttátok tegnap egymáson, hogy amikor kérdeztem, ki hogyan próbálta megúszni a mélyebb szóbaállást, ahol esetleg érzelmek, feszültségek jönnek elő, s akik próbálták elhárítani a kérdezgetésemet, más és más módon és erősséggel tették azt. Ez nem rossz, kell nekünk védekezés is, különben odajön bármilyen idegen, s kést döf belénk, ha nem vigyázunk. Amíg nem tudok bízni benned, ez jó. Akkor probléma, ha beakad, s akkor is védekezel, ha már nem kellene, vagy ha a védekezés túl erős, irracionális, az életet gátló, illetve ha kora gyerekkori szintű. A gyerek másképp védekezik, sokkal átlátszóbb módon, mint egy felnőtt.

Tegnap meséltem a fiúról, akivel negyed év alatt jutottunk el egy mélyebb állapotba. Mindenki védekező mechanizmusokat használ, ez érdekes felület, hogy megtanuljuk látni, milyenek vannak. Az elfojtás a legalapvetőbb. Elnyomás, érzem hogy van, de küszködök ellene. Elfojtás, nem is tudom már, hogy van, győzködlek, hogy nincs. Itt nem a győzködés a terápia, ilyenkor beleegyezem és más módszerrel az elhárítás mögé megyünk, ezt dolgozta ki, hogyan megyünk az elhárítás mögé. Józan beszéddel nem lehet. Ezért nem működik az egymást segítjük, barátok vagyunk dolog, mert ott már beállt határok és módszerek vannak. A beszélő éber állapotból kilazuló, kellemes állapotba kerül a hipnózisban, a másik beszél, mint amikor anyám mesélt régen, nem véletlenül a modern hipnózis eszköze a mesélés. Egyszer csak a kliens hipnózisban van, és akkor mondta el Adison, hogy mit látott. A szabad asszociáció módszerét találta ki Freud ehhez, mi jut eszedbe arról, hogy kés? Kenyér, arról a reggeli, lehet hogy a pszichopata ügyfélnek a gyilkosság. Megöltél valakit? Erre nem jött volna válasz, de relaxált állapotában eszébe juthat a véres hulla. Akkor tudnak relaxálni, ha lefekszenek, és mögé fekszenek - ezt találta ki Freud. Gondoljunk bele a keménykalapos korba, amikor ez nem volt. Amit csinált Freud, hogy végtelen sokáig hallgatta válaszadás nélkül, másrészt értelmezte , intellektuálisan magyarázatot adott hogy benned miért van ami. A hisztériás páciens elmondja, hogy a főnökébe szerelmes és bűntudata van. Erre Freud azt mondja, hogy önnek négyéves korában Ödipusz-komplexusa volt az apjával, ön most ezt éli át újra. Ez sokaknak segített, ma már ez csak egy módszer a sok közül, sokszor nem jó. Ismeritek, amikor egymást győzköditek, és elmeséled, hogy tegnap olvastál egy könyvet, és pont ráillik, aztán folytatjátok tovább a győzködést másnap. Van, hogy az értelmezés nagyon találó, ha észreveszed egy emberen, hogy milyen állapotba megy át, akkor megnevezheted, hogy úgy látom, most elérzékenyültél. Adtál egy értelmezést az itt-és-mostra, a helyzetből olvastad le és ül, ha azt mondja, mégsem akkor mentek tovább. A fókusz a múlton van. Abból indul ki minden, hogy gyerekkori trauma érte, erőszakos cselekménye, hirtelen szörnyű események, vagy elfojtott impulzusok, dühös volt a gyerek anyjára-apjára és ott megragadt valahol. De lelkiismeretfurdalása volt, hogy miért utálja azt, akit szeret és ebből lesz a szorongó ember, és azt hiszi, hogy a világ félelmetes. A szorongás mögött elfojtott érzelmek vannak, bűntudata van, kiderül, hogy az anyjára mérges, düh van mögötte és elérték az eredeti emléket sajátélmény-szerűen átéli és kiold a küszködés, amit azóta fenntart. Innen származik a miért van ez- kérdés. A szeretném tudni az okát - kérdés innen jön. Az már nincs benne a köztudatban, hogy nem elég tudnod, de át is kell menned azon az állapoton. Későbbi nagy magyar a Ferenczi, Freud Bécsben élt, Bálint Mihály és Ferenczi volt a nagy magyar kutatók. Rögtön átalakították az analízist, Freud nem jól csinálja, nem rideg apaként kell kívülállóként részt venni, hanem elfogadó empatikus módon álljunk az emberhez. Csinálhatjuk fekve is, ülve is, megengedték maguknak, hogy érezzenek. Ha éppen dühös rám, azt is át kell élnem. A terápiás helyzet egy emberi helyzet. Azt mondták, ez a fő terápiás eszköze az orvosnak, innen érzem, hogy mi a helyzet észreveszem, hogy a kliens éppen milyen helyzetben van. Indulatáttételnek nevezzük és viszontáttétel , Á és VÁ röviden. A kliens valamit tesz, csábít, ez az indulatáttétel, észreveszed hogy csinosan jött, normál emberi helyzetben belemész vagy sem, terápiás munkában értelmezed, megbeszéled vele hogy ő látszólag csábít. Nem mondod, hogy nem leszel az övé, vagy nem leszek a tiéd, megmaradsz középen, beszélsz és értelmezed, amíg terápiás szerződés van, azt nem rúgod fel, bár megtörtént már terapeutákkal, hogy végén összejöttek a nővel, és összeházasodtak, de azért ez a ritka kivétel. Aztán van, hogy előjön a düh, a kliens elkezd dühös lenni a terapeutájára. Itt jön a terápiában az a rész, hogy megismétli a kliens a terapeutával azt, ami a gyerekkorában történt. A folyamatot itt most újra átélheti velem, anélkül, hogy belekavarodnék a játszma meghívásba, én olyan szereplő vagyok, akivel átélheti, hogy elfogadó marad még ekkor is. Ekkor kezdenek a traumák kioldódni és a leszakadt részek beépülni a személyiségbe.

Kulcsszavak a szünet előtt: pszichoanalízis , Freud , topográfiai modell , szabad asszociáció , értelmezés , elhárító mechanizmusok , áttétel , viszontáttétel, fókuszban a gyerekkor , mindent oda vezet vissza, miért történt ez velem, múltkeresés .

Ha ezeket elmondod, s mindről tudsz mondani egy-két mondatot, hogy mit jelent (s az azt is jelenti, nem csak vaktában találgatsz) akkor biztosan megfeleltél a vizsgán.

I. Mélylélektan /2. - Analitikus pszichológia , Jung

Jung továbbfejlesztette Freud tanait, svájci pszichiáter, általa létrehozott analitikus pszichológia . Hasonló abban Jung, hogy a klienseket engedi mesélni, szabad asszociáltatja őket mint Freud, viszont foglalkozott ezoterikus dolgokkal, alkímiával, keleti tanokat is olvasott, asztrológiával is foglalkozott. Tájékozott volt, s képben volt információs szinten, személy szerint azt gondolom nem volt megvilágosodott ember a spirituális értelemben, mint a nagy guruk. Azt gyanítom, volt néhány hiteles spirituális élménye, ahonnan értette a dolgot, s arra kialakított egy félig pszichológiai félig spirituális rendszert. Tulajdonképpen az integrál szemlélet előfutára. Jung jobban az égbe van tolva ma, mint ami szerintem. 1994-ben tanultam grafológiát, akkor volt a rendszerváltás, a akkor jelentek meg Jungnak az első könyvei itthon. Emlékszem, néztük, mint szent spirituális könyvet, akkor kezdtek kiadásra kerülni ezek a könyvek, és fantasztikus volt a kollektív tudattalanról olvasni. Azóta megnőtt a piac, sok minden hozzáférhető, s átélhető. Jung rendszeréből fogok beszélni arról, hogy mi a spiritualitás és mi az amit annak véltek, s modern szemmel nem az. A tudattalan nem áll meg a születéskorig való visszamenéssel - gondolta Jung. Freud szerint megszületek, azóta kezdődnek az emlékek, a személyes életem emlékei, s a tudattalan ennyi. Jung pedig azt vette észre, hogy az emberek olyan dolgokról beszélnek, amiket a görög mitológiában olvasott, vagy az indiai Ramayana, s más mitológiákban. Mintha az emberek mindannyian tudnának ezekről a mitológikus képekről, és mintha a saját életük ezeknek az újraéledése lenne. És ezek a mitológiában is megjelenő ősképeket nevezte el archetípusoknak , és a személyes tudattalan alatt ezt a még mélyebb tudattalant, ahol közösen osztozunk az univerzális tudásban, kollektív tudattalannak . Ennek végtelen a kiterjedése. Ez maga egy spirituális részünk. Azt szokták hinni, hogy "az archetípus, az spirituális dolog". Jung mai korrekciója az, hogy nem minden őskép spirituális, van ami nagyon is, van ami egyáltalán nem. Mik is az ősképek? Tuljdonképpen programcsomagok, hogy vegytisztán hogyan kell egy minőséget élni. Például a női lélek, vagyis a lelkünk női része egy ősképben foglaltatik össze - a női tulajdonságok, ösztöneink. A férfinak is van ilyen női oldala és a nőnek is. Ez az Anima. Az Animus az ember férfi oldala, legyen az nő, vagy férfi, mindannyiunknak van. Amikor egy nő elkezd menedzserkedni, úgy megy az utcán, hogy kemény határozottsággal csattog a cipője sarka, amitől a férfiak is haptákba vágják magukat, s nincs ideje párkapcsolatra, családra, és reggeltől estig dolgozik, akkor valószínű megnyilvánul az animusa, azt éli épp. Vagy amikor elkezd a férfi meditálni, lelágyul, kedves lesz, és együttérző, érzékeny, érzelmes, és gondoskodó, akkor a női oldalát éli. Ha negatívan sül el, akkor néha határozatlan tutyimutyivá válik, esetleg céltalan, erőtlen new age sráccá válik, aki ezoterikusakat mond, és nem csinál semmit. Az emberből előjöhet a Csaló, szintén egy őskép, vagy az Öreg Bölcs, amikor valaki a mély, bölcs tanítói korszakába lép, akkor a bölcs archetípusa elevenedik meg. Vagy a mindent elnyelő anya archetípusa is felbukkanhat. Az anya túlságosan engedő, akkor a gyerek rávetíti egy a tudatában aktivizálódott archetípusát az anyának. Ez pl. nem spirituális őskép. Attól, hogy minden emberben benne van, azt jelenti, hogy az emberi helyzetek, tapasztalatok évezredek óta halmozódó ősképek, lehet genetikusan vagy misztikusan magyarázni. Vannak pre-perszonális (ego-előtti, lásd majd a tudatfejlődési létra tárgyaláskor) archetípusok, amikor még nem alakult ki az ego, 1-2. szint, az egohoz tartozó a tisztességes fiú, a jó fiú, a felső szintekhez tartozó archetípusok spirituálisak és transperszonálisak. Ez Jung újraértelmezése integrált szemmel. Ha ismerjük az ego előtti világokat, tudjuk, hogy melyik őskép melyikhez tartozik. A közös térben az archetípusokat vette észre és dolgozott ki technikákat, hogyan lehet észrevenni, érteni kell a mitológiához, és akkor fel tudod fedezni egy mesében egy fantáziában, hogy melyik archetípus megnyilvánulása. És akkor segít megélni, vagy előhozni az elfojtott dolgokat. A végső dolog tehát az elfojtott feldolgozása, csak a magyarázás különbözik. A szinkonicitást is észrevette Jung, az a 7. szinthez tartozik, majd fogjuk venni.

Magyarországon is van jungi analízis, egyesület, terapeuták. Jegyezzük meg: kollektív tudattalan, archetípusok, analízis, mitológia, anima, animus, női - férfi lélek, bölcsek, csaló, jó fiú.

Jungnál tudta, hogy az ember fejlődése a spirituális felébredésig tart, azt mondta, hogy az embernek létezik egy legbelsőbb énje ( Selbst - német, Self angol, Szelf magyarosított műszóval), magyarul Én-nek fordítható, vagy Ön-mag-am -nak. Jung szerint az embernek van egy kiteljesedési folyamata, melyet individuációnak hívott, mely során teljesen egyéniséggé alakul, nemcsak egojában, hanem azon túl, spirituálisan felébred. Ezért egyrészt humanisztikus, másrészt és leginkább transzperszonális pszichológia előfutára. Akkor még ezek a pszichológiák nem voltak, Jung előreszaladt a korához képest, nem is nagyon értették akkor.

A következőhöz nincsen fotó. Ő az, aki bedobta a pszichológiába a kisebbségi komplexus fogalmát. Azt látta meg az emberben, hogy sok ember hajt és küzd, és nagyokat mutat nekünk, és ha mögé megyünk beszélgetéssel, asszociációkkal, akkor pont fordítva van: ő nem az a király, akinek mutatja magát, hanem kisebbségi érzése van, és ezért fényezi magát. Szegény Adlerről nem sokat tudunk, valahogy nem lett olyan népszerű, mint a két másik.

Mind Freud utódai voltak, ő is, ami a fejedben modell van, azt találod meg az emberben, ezért fontos, hogy integrált modelled legyen. Ti már észre fogjátok venni a tudatalattit, a felettes ént, a kollektív ősképet, arról, hogy tudsz róla, és modelled van, jó eséllyel fogod észrevenni. Ezzel átvettük a mélylélektani irányzatokat.

II. Viselkedéslélektan - behaviourizmus

1930-as évek, Amerika. Kicsit más kultúra, és miközben az analitikusok teszik a dolgukat Európában, itt tudományos módon folyik az emberek kutatása. Miért ne alkalmaznánk az éppen feltörekvő természettudományt az emberi lélek vizsgálatára? Biológia, fizika, kívülről szemlélő, mérő tudományok. Így jött létre a kísérleti lélektan . Ezt ma az " általános lélektan " néven tanítják. Emberi jelenségeket kísérletekkel bizonyítja, hogy van, illetve hogyan működik. Gondolkodás, képzelet működése, emlékezés, érzelmek, motivációk, ide tartozik az anatómia, idegrendszer ismerete. A bal felső kvadránsos pszichológia .

Férfi hozzászóló: a tudomány nem képes a lélek definíciójának megfogalmazására.

Pontosan, ahogy mondod. A természettudomány a legortodoxabb módon vagy azt mondja, hogy a lélek a test terméke, vagy azt mondja, hogy nincs is. Bizonyos esetekben ezzel a szemlélettel is lehet dolgozni, s nem kell mélyre ásva vájkálni.

A kísérletekről: állatkísérletek is benne voltak. A patkány a laboratóriumban kitalál-e az útvesztőből, hogyan emlékszik dolgokra, milyen érzelmi reakciókat ad adott ingerekre, stb. Az a dolga a kísérletezésnek a viselkedéskutatáskor, hogy ingereket adunk és megnézzük, hogyan reagál az alany. Ez biztos, hogy a tudomány szerint objektív, független és megismételhető . Ezek a tudomány kritériumai . Állít egy feltételezést egy tudós, ez a hipotézis , s elhisszük, ha az állítás kísérlettel bizonyítható , s az mások által megismételhető , s ha mások megismétlik, ugyanazt az eredményt kapják . Ha ezt produkálja agy tudós, s leközli egy szaklapban a cikket róla, akkor van bent a tudományos berkekben. A cikkben ezeknek kell lenni: hipotézis, kísérlet (vagy vizsgálat), annak módszere (hogy csináltad), eredmény, annak értelmezése, s irodalmi hivatkozások. Hipotézist alkotok, kijelentek egy mondatot, hogy így van, és a kísérletekkel a hipotézist bizonyítom, vagy elvetem. Azért ez nem rossz. Ez az ellenpólusa a vallásosságnak, a szerep-szabály tudatnak, amikor mindent gondolkodás és ésszerű magyarázat nélkül elfogadok, mert rám parancsoltak, vagy mert szeretem a másikat, s vakon hiszek benne. Amúgy a bizonyításvágy és a hitetlenség akkor is így működik már a modern emberben, ha nem tudós. Ezek a háttérszoftverek amik az elmédben futnak, mert ezek a szemléletek hozták létre a kapitalista gazdaságot is. Ez nemcsak a laboránsra vonatkozik az ELTE-n. A hétköznapi életben is így viszonyulunk egymáshoz gyakran: "Bizonyítsd be!" - mondjuk sokszor, tán kimondatlanul. "Drágám nekem nincs más az életemben!" "Igen? Nem hiszem! Bizonyítsd be!"

Amerika, 1930. Skinner leginkább állatkísérletekkel foglalkozott, itt jöttek rá a tanulás-emlékezés lélektani törvényeire . Itt jöttek rá arra, hogy egyszerre nem tudsz több mindenre emlékezni, mint 7 dologra. Egyszerre 7 +- 2 dologra tudsz emlékezni . Tudod ismételgetni a telefonszámot, ha nem több mint 9, de ha több, nem tudod megjegyezni. A rövid távú emlékezet ennyi elemet képes megjegyezni. Freud nem jött rá erre, mert nem is ezt vizsgálta, ehhez az ember megismerő tudományos vizsgálata kell. Persze ehhez kellett támogató háttér, kinek az érdeke, hogy ezeket tudják. A szociálpszichológiát a reklámszakma és a hadsereg, a politikai stratégia pénzelte. Előtte az átlagos emberi működést vizsgálták, memória, emlékezés. Most nem kell kibontani a témát, elég, ha ennyit tudunk róla. A szemlélete az emberképe az ún. black-box elv. Rájöttek, hogy nem bírják a lelket tudományosan fülöncsípni, és megismételhető objektív kutatásokba tömöríteni. Ezért azt mondták, hogy hagyjunk fel vele, hívjuk fekete doboznak mindazt a furcsa kavargó misztikus dolgot, ami emberen belül zajlik, azt nézzük, hogy milyen ingert adjunk ennek a doboznak, S-sel jelezzük az ingert (stimulus) és nézzük meg, hogy ez a doboz hogyan reagál az ingerre (reakció - R) és azt nem vizsgáljuk, hogy közben mit él át az egyén. Ez tehát a black-box=fekete-doboz, vagy S-R pszichológia . Ülünk a laborban, betűket írok fel neked és megkérlek, hogy ismételd őket vissza. Gyorsan bevillantom, elfeketedik a képernyő, aztán írd le, mire emlékszel. Adtam egy ingert (S) megnézem mit írtál le (R.). Azt nem kérdezem, hogy érezted magad, vagy fontos ez neked, de kiderítettem, hogy ha 0,1 mp alatt mutatok akkor mire emlékszel, ha nagy és nyomtatott jobban emlékszel stb. Mindenféle variációt letesztelek, hogyan adok ingereket. Ha túl gyors az inger, akkor nem fognak a reklámnézők emlékezni, hogy "Colgate", ki kellett kísérletezni, hogy hogyan reagálnak a legjobban.

A viselkedésterápia vagy behaviourterápia is ezen tanulási elvekre épül. Az emlékezés és a tanulás kikutatása a téma és erre épül a terápia. Pavlov egy orosz fiziológus volt, és kutyákkal kísérletezett, arra jött rá, hogyha egy kutyának kaját ad és áramütést vezet közben a kutyába, megtanulja, hogy a kaját meglátja, menekülni kell. Összekapcsolódott egy inger az étellel. Ha valamit csinálsz és jön egy erős inger, onnantól kezdve az elmédben együtt jár és eszedbe jut az egyikről a másik. Ez az egyik fajta tanulásmódunk, a klasszikus kondicionálás , mint az emberi tanulás egyik fő feltárt típusa. Valamilyen állapotba hozni - jelenti a kondicionálás . Tanulási értelemben megtanítani neki bizonyos állapotot, például a félelmet. Vizsgálták, hogyan lehet kioltani ezeket a reflexeket , mert két reflex jön létre: feltételes és feltétlen. Feltétlen , ha megijed az áramütéstől. Feltételes : valami történik benned, de annak kialakult feltétele van, amikor összerándul az áramütéstől és a hústól rándul össze, mert a fejében már összekapcsolódott korábban az áramütéstől, akkor az már feltételes. Ez etikai kérdés, jó-e hogy ilyeneket csinálunk állatokkal, az egyik tábor szerint jó mert rájöttünk dolgokra, a másik tábor szerint inkább ne ismerjünk semmit, de ne kínozzunk állatokat. Ma protokollja van, hogyan kell a kísérleteket végezni, benne van a valóságban.

A második fajta tanulás az operáns kondicionálás . Már megint valamilyen állapotot alakítunk ki az emberben, az "operáns"-nak nincs különösebb értelme. Az a tanulási helyzet, amikor jutalmazás és büntetés révén tanulsz. Gyerekkorban rendkívül nyilvánvaló, gyerek csinál valamit, jaj de jó, csokit kap, s puszit. Akkor csinálni fogja egész életében, valószínűleg tudattalanul, hisz jól megerősítették benne ezt a viselkedést. Ha már érzi, hogy a papa ideges, tudja hogy nem szabad. Vagy megtanuljuk hogy csináljuk vagy megtanuljuk hogy ne csináljuk, utóbbi az averzív tanulás, az elkerülő tanulás . Az emberi kapcsolatok tele vannak ilyenekkel. Egy-két ember beszélgetett, az egyik mondott a másik figyelte, és nagyon figyelte az arckifejezéseket, hogy amikor feszült valaki, arról ne beszéljen, amikor nem torzul az arc, akkor mivel jutalmazza, miről beszéljen.

Harmadik fajta tanulás az utánzásos tanulás . Itt azt vizsgálták, hogy vajon jó-e a gyereknek, ha Tom és Jerryt néznek, vagy agresszívabbak lesznek? Vajon a gyerekek leutánozzák-e a rajzfilmhősöket? Jók-e az agresszív esti mesék, rajzfilmek? Erről sincsen konszenzus, van kutatás, ami kimutatta, hogy hatással van rájuk, agresszívebb lesz, van, amelyik szerint nincs hatása, mert kiéli a filmnézéssel az agresszív vágyát. Valószínű úgy van, hogy ha 1-2 x néz ilyet, attól nem lesz agresszívebb. Ha ezen nő fel, akkor viszont igen.

A viselkedésterápia / behaviourterápia a tanuláselméletekre épül: ha embernek szorongása van, megtanult szorongani, vagy ha dühös, valahogy a dühöt tanulta meg és ezt kell kioltani. Ezért a viselkedésterápia feltárja a hogyan csinálod a viselkedést, és ahol a negatív érzés van, ami elakadást okoz, azt kioltani kell a viselkedés folyamatában. Ha valaki fél a póktól, vidd az Állatkertbe és ültesd be közéjük. Ezt úgy hívják, hogy deszenzitizálás - azaz el-érzékenyítlenítés, kiszedjük az embert abból az érzésből, amiben benne van. Ez egy viselkedésterápiás módszer.

A kliens elmondja, hogy képtelen metrózni, mert halálfélelme van a mozgólépcsőn. A pszichiátria bekategorizálja s azt mondja, hogy "fóbiás beteg", majd felír szorongásoldót, s viszlát. A viselkedésterápia meg azt csinálná például, hogy két nővér megfogja és lemennek vele a mozgólépcsőn, majd fel, és addig ismétlik ezt, amíg elmúlik a remegése a kliensnek. Ezt úgy mondják: "ingerexpozíció" , azaz "ingerbemutatás", kitenni a félelmetes ingernek a klienst. Tovább csinálják a helyzettel való szembesítéssel, mint az érzelmi hullám, ami átsöpör rajta, s végül elmúlik a félelem, még mindig ott van a mozgólépcsőn, s újratanulja, hogy mozgólépcső-nyugalom. Van, ahol tehát nem kell visszamenni a gyerekkorba, hogy kiderítsük az anya hogyan kiabált vele, hanem egyszerűen kioldható a baj. Vannak más trükkök is a viselkedésterápiában: paradox intervenció , ami azt jelenti, hogy előírod neki pont azt, amire panaszkodik, csinálja tudatosan, sőt megsokszorozva, vagy az elemeit variálva! Például van egy kényszeres ember, aki 12 x ellenőrzi a zárat, amikor elmegy otthonról, s mint terapeuta előírod neki, hogy ellenőrizze 12 helyett 21 x. Eltúloztatod, amitől elege lesz az egészből, már maga is megunja, s leteszi. Van, amikor ez működik.

A való életben azért ennél szofisztikáltabb a terápiás folyamat. Mielőtt a mozgólépcsőn lefelé viszed, bevezető ülések alatt kialakítod az összhangot, elő-relaxáltatod, a valóságban nem az van, hogy rögtön viszed a lépcsőre. Bár ezek a viselkedésterápiák inkább rövid terápiák.

Megkülönböztetünk rövid -, közép- és hosszútávú terápiákat . A rövid terápia negyed év, fél év. A közepes fél évtől másfélig, a hosszú pedig másfél évtől a csillagos ég. A pszichoanalízis jellegzetesen a gazdag zsidóság terápiája, a bécsi jómódú polgárság, a budapesti jómódú polgárság. Persze ma már sok helyen a TB, az állam fizeti. Amerikában voltam integrált gyakorláson, találkoztam egy terapeutával, aki Vancouverben dolgozik (Kanada), ott mindenkinek ingyenes a pszichoterápia államilag, s a nő másfél millió forintot keres havonta, állami fizetéssel. Ott támogatja az állam, hogy az emberek járjanak lelki fejlődésre, s a terapeutákat anyagilag nagyon megjutalmazza, hogy csinálják a dolgot.

III.Kognitív pszichológia

A következő a kognitív pszichológia , az 1950-es években alakult ki, Beck és Ellis nevéhez kötődik. Akkor jelent meg, amikor megjelentek a számítógépek, az embereket elkezdte izgatni a számítógépek kérdése, és elkezdték úgy látni az embereket, mint a gépeket, úgy tekinteni a lélekre, mint információ feldolgozó gépezetre. Az embernek a gondolkodásbeli, intellektuális oldalát teszi fókuszba. Az információ feldolgozás folyamata, modellje az alap emberképük. Ehhez kapcsolódik a mesterséges intelligencia-kutatás, ami azt hiszi, hogy a gépek is tudnak majd gondolkodni, ha megfelelően programozzuk őket. Én megmondom őszintén, nem hiszem azt. Szerintem ilyet az gondol, aki nem ismeri önmagát s másokat sajátélmény szerűen, hanem egyoldalúan a fejében él. A kognitív kutatók elkezdték vizsgálni, hogyan gondolkodunk, hogyan rendezzük az infókat a fejünkben, a kísérleti pszichológia egy nagy szelet ez is. Számunkra az az érdekes, hogy a terápiás vonatkozásban úgy dolgozol egy emberrel, hogy azt nézed, hogyan gondolkodik, és a gondolkodást korrigálod . Tegnap csináltunk ilyen stílust - belekérdeztem, mögékérdeztem, tisztázó beszélgetéseket folytattunk. A terápiás séma a következő: először is detektáljuk, megnézzük, kibányásszuk az automatikus negatív gondolatokat . Ez a kulcsszó. "Én tök hülye vagyok" - mondogatod többször, s nem tűnik fel, de mondod. A terapeutádnak feltűnik, ő meg fogja mondani, hogy "hé, hallottad mit mondtál"? Ha most egy hétig naplózol és a negatív gondolataidat automatikusan leírod, majd elkezdünk beszélgetni róla, hogy mondjál többet, hogy miért vagy hülye. Hát mondjuk "nem sikerült a felvételi, meg onnan is kirúgtak, és miért? Mert tanulásra képtelen vagyok". Ekkor találtunk egy mögöttes hiedelmet . Azt hiszem magamról, hogy tanulásra képtelen vagyok. Aztán megnézzük, hogy a hiedelmek mögött milyen gyökérhiedelmek vannak, és megnézzük, hogy mire építi az életét. Ez a " diszfunkcionális attitűd" , azaz "nem jól működő hozzáállás". Sikertelen az életben. A terapeuta feladja házi feladatnak, hogy menj haza, és nézd meg, igaz-e a hiedelem. Hazamegy, mondjuk főznek együtt az asszonnyal este, és gyorsan megtanulja a brassói aprópecsenye készítését, elmeséli a terapeutának, hogy megtanultam főzni, csak ezt eddig nem hívtam tanulásnak. Megfigyeléssel megdöntheti az ember a saját hipotéziseit saját magáról, s átírhatja . Elfogadom, mondja a terapeuta, de most menj haza és ellenőrizd le!

A három irányzat közös szemlélete: "betegből normálissá"

Van e három terápiás irányzat - a mélylélektanosok, a viselkedéslélektan, és a kognitív lélektan mögött egy közös rejtett szemlélet, emberkép: a " betegből normálissá " felfogás. Akár a viselkedéslélektant, akár a kognitívet, akár az analízist nézzük, az embernek van egy normál állapota, valami elromlott és a terapeuta újra megjavítja s normálissá teszi. A polgári lét jóléte az emberi lét csúcsa, ez az alaptétel, akinek ezt nem sikerül teljesíteni, mert nem normális, azt normálissá tesszük, és ez a "happy end".

IV.Humanisztikus pszichológia

A betegből normálissá alapparadigma változott meg a 60-as években, a hippi-korszak és a fantasztikus emberi lehetőségeket hirdető emberközpontú, azaz humanisztikus pszichológia megjelenésével. Az új szemlélet: ne a betegségre fixáljunk, hanem a kiteljesedésre! A normál polgárokat segítsük megnyílni , abbahagyni a szerepjátszást , azt mutatni, ami van , újra érzékennyé válni , hitelesnek lenni , és kiteljesíteni saját magukat , az önmegvalósítás ban! a következőnél, ez az elméletek mögött rejlő világkép. Most nincs idő fotókon hippiket mutatni, meg gurukat, de a lényeg az, hogy úgy jött létre a humanisztikus világkép, hogy létrejött a Nyugat felszabadulása a keménykalapos, poroszos, szerepjátszós világból, ami a hippi-forradalomban történt meg. Minden álcát, szerepjátszást, maszkot, s merev dolgokat elutasítottak. Központja Woodstock volt, ott volt a zene, drog, és hamarosan ott volt a jóga és a meditáció. Az nagyon sokat hozzásegített a tudat felszabadításához, mert vagy alkohollal vagy drogokkal szabadították fel a tudatot, s voltak kevesen akik meditáltak vagy jógáztak már akkoriban. Az alkohol felszabadítja a gátlásokat, de a tudatot nem emeli, inkább tompuláshoz vezeti spirituális értelemben, megvan az alkoholspecifikus transz, más szerek más felszabaduláshoz vezettek, s más faktorokat nyitottak meg, s nyomtak el a tudatban. Mindez elég nagy változást hozott az emberképben.

Itt van Albert Hofmann fotója, svájci biokémikus, laboráns, becsületes polgár, aki hazafelé biciklizve úgy betépett, mint a pinty. Nem tudta, hogy mi történik, s miért, csak azt érezte, hogy szétolvad a tér, és hullámzik minden, elveszett az időérzéke, s megszűnt az identitásérzéke, az egoja, s valamiféle egységbe kerül a világgal. Úgy hat óra múlva, mikor a hatás leszállóba ment át, rájött hogy valami kémiai szer miatt lehetett mindez, valamit beszippanthatott a laborban. Másnap visszament, s megtalálta azt a valamit, melyet az anyarozs növényből szintetizált ki. Elnevezte kémiai szerkezetéről "lisergsav-dietil-amid"-nak, rövidítve LSD. Igy fedezte fel Hoffman a negyvenes években az LSD-t. Ez az a szer, ami felturbózta a hippi korszakot, s a hippi mozgalom s kultúra egyik vivőanyaga lett. Akkoriban legális volt, és olcsó, tehát nagyszámú ember próbálgatta, akárhányszor. Ráadásul fizikai és lelki mellékhatások nincsenek, s függőségi potenciája minimális, azaz nem lehet rászokni. A hallucinogén sámángombákkal analóg élményt nyújt. Elég erős volt két dologhoz: kulturális forradalom legyen tőle, és elkezdjék pszichológiai laborban vizsgálni. Ez történt meg a Harvard Egyetemen, Amerikában, ahol három pszichológia szakos felsőéves hallgatót jelöltek ki a vizsgálat lebonyolítására. LSD-t kellett enni, ekkor még legális volt, és be kellett volna számolni az élményekről különféle kérdőíveken. Persze amikor akármilyen transzban vagy, nincs kedved tudományoskodni, mert éppen kioldódtál a bal féltekés részedből, úgyhogy a kutatás inkább partizásba torkollott. Pár hét után jött a főnök, s a kutatók nyújtották be az üres lapokat. Úgyhogy kirúgták őket a Harvardról, s betiltották az LSD-t Amerikában, majd az egész világon, s nem sokkal rá az összes drogot is. Egy átlagos használó nem tudják mire való, s hogyan használja, ezért ha valaki él vele, sokszor elsüllyed benne. Az LSD-vel nem szoktak elsüllyedni, ahhoz más drogok kellenek. LSD azoknál veszélyes, akiknél lappangó (vagy valós) elmezavar van, s azt könnyen belobbantja. Tehát az LSD s néhány más drog (de nem mind) nem egyértelműen rossz vagy jó, hanem a tényeket végig kell nézni és eldönteni, mi a véleményünk. Mi lett azzal a két emberrel, akik a Harvardon a kutatást végezték? LSD guru lett az egyik, Timothy Leary, és egész életében hetente LSD-t evett, könyveket írt szent vallási élményeiről és ezt az életmódot hirdette. Azt gondolta a világ át fog alakulni ettől, s egy új korszak bontakozik ki, ami arra a szuper-tudatosságra és természetfeletti érzékelésre épül, amit az LSD-től tapasztalt. Az ilyen transzokra az a jellemző hogy kijössz a kultúrhipnózisból, és látod a közös alternatív valóságot, és te azon kívül vagy. Ha ilyet átélsz, egyrészt egyfajta megrázó felébredés élmény, másrészt ijesztő, mert kihúzták a szőnyeget a lábad alól, s omlik az addigi illuzórikus, de legalább kényelmes, s stabil világkép. Ekkor két megoldás van, vagy visszaaludsz vagy a felébredést választod, s fenntartod az életedben. Sokan kaotikus állapotba jutottak az LSD-től, s vannak, akik menekülésként használják, mert az élet ük rossz. Sokan nem tudnak róla beszélni, annyira jobb féltekés az élmény, annyira a szavakon túli. Sokakat a társaság belekeveri ebbe, s nem tudják, mit csinálnak. Spirituális kultúrában nagyon megválogatják, hogy mikor, hogyan, és ki ehet tudatmódosító szereket. A nyugatiak szerintem ledarálják ezt, belegányolnak, élvezeti cikknek tekintenek spirituális eszközöket. A másik kutató, Richard Alpert elment Indiába, s onnan visszatérve úgy hívták, azóta, hogy Ram Dass. Elment Indiába és egy gurut talált, akit szentként tartottak számon, s aki a végtelen szeretet embere volt. A tanítványok együtt éltek vele és élvezték az isteni szeretet állapotát, ráadásul mindent tudott az emberekről, tudta a múltjukat. Azért veszem be az előadásba példának, mert Ram Dass arra példa, hogy az LSD-s tudatkísérletező hippikorszakból úgy jött ki, hogy megtalálta a spirituális élmények autentikus forrását. Hittel felvértezve átállt a drogról a spirituális gyakorlásra, s ezzel sokan lettek így. A nyugati egyházakban is az ember magas képességeiről van szó - üdvözülés, megváltás, csak nagyon távolítva, hogy az majd a halál után jön, van nagy vezekléssel tán ezéletben. Főleg a beszéd van róla, s egy-két jelenés pár száz évente. Ram Dass-ék élő embereket találtak megvilágosodva, és a hatvanas évek óta ez a jó hír terjedt el a világban: "Figyelj, te is lehetsz az! Te is megvilágosodhatsz! Ez közös, emberi lehetőség, mindenkié, nem csak a szerzeteseké és az egyházi, vallásosoké! Gyakorolj, meditálj, ébredj fel!"

Nemcsak a szenteknek, apácáknak, szerzeteseknek kijáró dolog a megvilágosodás, hanem a mindennapi ember is meg tudja tisztítani lelkét meditálással, jógával, stb., és megtalálja a spirituális belső forrást. Ram Dass onanntól mindig a gurujáról beszélt, aki megmutatta neki a végtelen isteni szeretetet.

Ebből a kultúrkohóból fakad a humanisztikus pszichológia , ami azt jelenti, hogy emberközpontúnak lenni. Rájöttünk, hogy az emberi élet nem áll meg a normalitásnál, hanem mélységes kiteljesedési állapotok vannak rejtve bennünk, és a betegből normálissá után a második nagy mögöttes paradigma a normálisból a kiteljesedetté válás. Rájöttek, hogy eddig csak a betegekre figyeltek, s nem voltak képben, hogy hová tudna még fejlődni a kedves állampolgár. A fejlődési potenciálok ra, azaz lehetőségekre fókuszál a humanisztikus, erre épül az egész terápia, hogy hogyan lehetsz önmagad, teljes ember, akinek születtél. Két kulcsszemély van, aki létrehozta a humanisztikus pszichológiát: Maslow és Rogers . A Gordon-módszer például - talán mint szülők, vagy pedagógusok ismeritek - is a rogersi humanisztikus elvekre épül. Rogers volt a gyakorlat embere, Maslow volt a tudós. Maslow írt több könyvet arról, hogy milyen a kiteljesedett ember, összeszedte pontokba. Érdemes olvasni! Rólad szól, a saját fantasztikus lehetőségeidről! Tehát mondjuk birtoklás helyett létezés van, nem a hiány vezeti az életét, hanem a szeretet, autonóm önálló életet él, hiteles, autentikus ember, elfogadja a dolgokat, nem lehet ráncigálni, bevonni a játszmákba, mert független, saját célokat tűz ki és eléri, éli azokat a képességeit amiben ő jó. Tehát az ember, aki magát éli, s a helyén van. Ezek vannak kifejtve, A létezés pszichológiája felé c. könyvben ezek ki vannak fejtve. Egy könyv jelent meg tőle magyarul - Maslow: A Lét pszichológiája felé. Rogers pedig gyakorlatban csinálta, a személyközpontú terápia abból áll, hogy ül Rogers és meghallgat, s közben nem kutatja a negatív gondolataid, nem visz vissza a gyermekkorba, nem akar semmit, nem akar változtatni semmit. Egyszer csak megérzem, hogy milyen magamat elfogadni, ez az ember itt ül főállásban és elfogad engem és nem akar megváltoztatni. Az addigi terápiák ugye abból indultak ki, hogy elromlottál, gyere, segítünk megváltozni együtt küzdünk ellened. Rogersnél a terápia lényege megfordult, nem mondjuk, hogy rossz vagy, hanem feltétel nélküli elfogadunk, pont úgy ahogy vagy. Magyarul szeretünk. Ehhez érettség is kell, ez jellemző a hiteles, autentikus emberekre, hogy természetesen szeretnek, nem biológiailag kötötten (gyermekem szeretem, szomszédot utálom), hanem általános lét- és emberszeretet. Mindegy ki vagy, látják a hülyeségeidet, azzal együtt elfogadnak és látják mögötte az embert. Ilyen volt Rogers, ezt nem lehet tanulni, csak kifejleszteni, itt a technika már egyenlő a személyiség fejlettséggel. Bárki aki önismeretet csinál, azt jól, és végig, az elkerülhetetlenül ebbe az állapotba jut, az integrált személyiség ilyen, a létra 6-os szintje. Három feltételnek kell megfelelni a terapeutának, az egyik hogy feltétel nélkül elfogad . A másik a kongruencia , hogy hitelesen vesz részt, s a harmadik az empátia . Ez a "rogersi hármas" . A kongruencia az, hogy, nem játszom meg magam, úgy veszek rész, ahogyan, ha szorongok, szorongok, ha vidám vagyok, mosolygok. Ez óriási fejlődés a hátam mögött fekszik a beteg - szemlélettől. A kongruencia azt jelenti, hogy együtt, önazonos. Mikor nem vagyunk önazonosak? Amikor mást mondunk, mint amit érzünk. Amikor a verbális közlés más, mint a nonverbális. Kongruens vagyok, amikor hiteles vagyok, egybeáll az egész, egységes egy az ember. Ezzel a klienst is kongruenciára tanítja. A kliens szó is Rogerstől került a terápiás világba. Azt mondta a másik nem "beteg", nem "páciens", hanem kliens. Ez azt is mutatja, hogy a másik ember ugyanolyan teljes lény, mint én, az egyenrangúságot kell kiérezni ebből, egy szinten vagyunk, ez az egész humanisztikus alapérzés, vízöntő-eszmék, egyenlőség. Nincs meg a tekintély, hogy a terapeuta jó a beteg rossz, hanem abból indulok ki, hogy teljes lény és segítek az önmegvalósításában nőni, mert minden lelki probléma gyökere hogy elakadtunk az önmegvalósításban, nem magadat éled - Rogers szerint. Megfelelsz mindenkinek, a családodnak, a főnöködnek, elfojtod hogy magad légy, mert másokat nem érdekli ez, nekik az a jó, hogy nekik legyél jó. Ma már sokan integratívan terapeutizálunk, segítünk a kiteljesedésben, a problémamegoldás a felszabadult energia kiteljesedésben való használatát jelenti.

V. Transzperszonális pszichológia

A transzperszonális (tp.) , azaz "egon túli" pszichológia a következő. S mi van az egón túl? A spiritualitás. Tehát tp. = spiritualitás . Itt még egy szemléleti lépés történt. Aki mély, spirituális élményt élt meg, rájön, hogy igazából minden probléma oka, hogy nem vagy az Istennél, legbelsőbb önmagadnál. Minden lelki baj oka, hogy nem tudod ki vagy, nem vagy a végső valóságban, a Felsőbb Énben, Istenben, Önvalóban, Lélekben, Kozmikus Tudatban, Szellemben, Atmanban, Brahmanban, Nirvánában, nevezd, bármely néven, a végső valóság egy. Ebben a tapasztalásban a személyiség, az ego felszámolódik átmenetileg, mint a felhők az égen, és marad a tiszta ég, a tiszta tudat, a határtalan tér, a tiszta Lélek. Tudjuk, hogy a saját élmény a döntő itt, olvasni róla nem elég. A misztikus tradíciók ezt az élményt hivatottak megadni a gyakorlónak. Bizony ennek az átélése nem megy könnyen, s jellegzetes fázisokon át vezet oda az út. Egy egész tág emberi élményspektrum és fejlődési szintek sora van a spiritualitáson belül, mielőtt az ember innen a végsőbe jut. Ezeket vizsgálja a transzperszonális pszichológia , általában nem az van, hogy csak úgy egyszerre végső-megvilágosodsz. Sokféle kultúra hatalmas ismeretanyagot halmozott fel az évezredek során a spirituálsi fejlődésről, s élményekről, és a módszerekről is. A meditációs és misztikus utak mind erről szólnak. A vallások is, csak azok vastagabb köntösbe bújtatva. A tp. Ezeket tanulmányozza, Földszerte tudományos pontossággal, és szisztematikussággal, hallatlan érdekes kutatásokkal, meditációs mesterekkel, megvilágosodottakkal, tanítványokkal, stb. A világon először van átfogó és összehasonlító kultúrközi, egész Földre kiterjedő térképünk az emberi spiritualitásról. A tp. szó szinonímája annak az ebből fakadó következménynek is, hogy ma már vallástól, s kultúrától függetlenül, mint univerzális emberi élmény tudunk a spiritualitáshoz viszonyulni.

A normálisból a személyiségében, önmegvalósítóként kiteljesedett ember (humanisztikus szint) kiegészül a spirituális kiteljesedettséggel . Ez a harmadik mögöttes szemlélet, meta-paradigma. A független, autentikus, önmegvalósított ego után jön az, hogy meghaladod az egodat, és spirituálisan kiteljesedett leszel.

A transzperszonális pszichológusok közül van néhány fő alak. Stanislav Grof egy fontos ember, cseh, prágai pszichiáter, aki kiment Amerikába. Egy pszichiátriai klinikán dolgozik, s LSD-vel csinált sok pszichoterápiát legálisan. 2000 dokumentált ilyen ülése van! Ami egyedülálló, mert LSD-t használt legálisan egy állami kórházban, egy világban, ahol az illegális, s mert ilyen sok dokumentált este van. Egy idő után áttért a légzés transzra, a felesége elvitte egy guruhoz, aki egy légzést tanított neki, amiből kifejlesztette a holotrop légzést = transzlégzés = rebirthing . Ma már sokan csinálják. Nagyon sok ember a születési élményeit éli újra, másfél óráig tartó teljes intenzitással végzett hanyatt fekve történő légzés, zenére. Rendkívül erős transzot állít be, majdnem LSD-erősségű transzot állít elő. Ez lett az LSD organikus alternatívája és legálisan elfogadott alternatívája.

Egy másik fontos személy Roger Walsch , néhány alapkönyvet is írt a tp. témában. Sajnos itthon nincs lefordítva egyik sem, szerintem majd lesz. Felesége egy másik kulcsalak, Francis Vaughan , ő is terapeuta, ő is meditál, és benne van a spirituális önfejlesztésben és mások segítésében mélyen.

Egy másik figura Charles Tart , aki a módosult tudatállapotok egyik fontos térképezője.

Ő a tudatállapotokról írt hihetetlen könyveket. Feltérképezte a módosult tudatállapotok típusait. Ha az ő könyveiket megszerzitek, és olvasgatjátok, akkor masszívan benne vagytok a transzperszonális pszichológiában. Van egy folyóirat is: The Journal of Transpersonal Psychology . Ez a kutatásokat közli, a szakmai folyóirat.

A transzperszonális pszichológia előfutára volt Jung (lásd ott), és Assagioli , olasz transzperszonális pszichológus, az 1920-1930-as években. Azt mondta, hogy az embernek van egy spirituális oldala és a lelkének tovább kell fejlődnie oda. A lelki út azért van, hogy aztán az ember spirituálissá váljon. Tehát azért dolgozunk pszichoterápiásan, az ego-n, az énen, hogy azt felszabadítsuk, s a tudat továbbfejlődhessen spirituálissá. Ez már integrál szemlélet, annak is előfutára. Módszere a pszichoszintézis néven vált ismertté. Most szerveződik itthon az első képzés erre a módszerre.

A pszichoterápia az énnel foglalkozik, nem spirituális módszereket ad, arra majd a meditációs technikák valók. A spirituális kultúra abból indul ki, hogy meditálj, lépj túl, a mi dolgunk azon túl van. Nem fognak tudatosulni az elfojtások, nem jössz ki jobban a játszmákból, legfeljebb udvariassá polírozódsz, s a játszmáid visszafogod, vagy tompítva alkalmazod, egy spirituális szerepet rárakva. Ezért érdemes a spiritualitás mellett megdolgozni az ént, hogy csökkentsd a játszmáid, és megszelídüljön az egod.

VI.Integrál pszichológia

Az integrált pszichológiához értünk, aminek Ken Wilber az elméleti szülőatyja. Ő volt az, aki a sokszínűség zavarában rendet teremtett, s rendszerbe rakta a rendszereket. Elolvasott körülbelül 3000 könyvet és írt belőle egy 3001-et, "A tudat spektruma" (Spectrum of Consciousness) címmel, 23 évesen egy albérletben, hason feküdve, mert akkoriban minden pénzét könyvekre költötte, s asztalra nem maradt. (Ezt a könyvet magyarul még nem adták ki). Azzal a céllal írta, hogy létrehozza a világ első integrált pszichológiáját, filozófiáját, s spiritualitását, mert érezte, tudta, hogy egység van valahol a világ ember- és világtanaiban, s ezt fogalmazta meg a könyveiben. Úgy tűnik sikerült. Ebben az első könyvében már leírja létra-modell, amit nemsokára venni fogunk (bár egy későbbi fejlesztési stádiumát vesszük majd a modellnek, melyet egy másik könyvében fejt ki. Ez a "A Működő Szellem Rövid története" (The Brief History of Everything). Nálunk ez jelent meg, mert ez az egyik főműve, - ez leírja a négy kvadránst, és a létramodellt. Ez a kötelező anyagunk ezen a kurzuson. 2003-ban jelent meg nálunk az Európánál. A könyvből kötelezően nyílván annyi rész kell, amennyiről itt szó esik. A következő témák vannak benne: kozmikus evolúció, a négy kvadráns, a létramodell, és a hátsó harmada leírja, hogyan néz ki a jövő, egy várható új korszak, ami most nem része a kurzusunknak, de nagyon érdekes, ha valakit érdekel.

Az integrál pszichológia gyakorlatba ültetése napjainkban zajlik, az elmúlt pár évben indult meg.

Wilbernek volt egy nagyon szép és fiatal felesége, Treya, aki rákban meghalt. Együtt élték át az elmúlás éveit. Van egy nálunk idén megjelent könyve, ahol leírja a felesége haldoklási útját, és a saját megélését, mélyen őszinte, megindító vallomásként, integrált pszichológia szemmel. Ez az egyetlen romantikus, nem tudományos könyve, s ebben is ír az elméleteiről kicsit. Egy érzékeny lelkű, jószívű ember, nagyon jó stílusú író. Ez az "Áldás és Állhatatosság" c. könyv (Grace and Grit).

Relaxáció és Hipnózis (hipnoterápia) - mindkettő gyakran használt módszer, jó képzése van itthon. A közhiedelem az, hogy veszélyes, mert az ember önkívületbe jut, s a tudtán kívül a másik manipulál benne, s ezért kiszolgáltatott. Ez nem így van. Hipnózisban mélyrelaxált állapotba jut az ember, álom közeli, innen a "hipnózis" kifejezés (hypno=alvás görögül). Olyan, mint az "alfa" az agykontrollban, vagy a relaxációs állapot az autogén tréningben, vagy egy alapvető meditatív állapot. Mind a relaxációban, mind a hipnózisban a lényeg, hogy csukott szem mögött, ellazítva testet és tudatot elengedjük az elemző, racionális gondolkodásra beszűkült elménket, s engedjük a belső képeket, és hangulatokat, érzelmeket s a kapcsolód gondolatokat szabadon áramlani, mint elalvás előtt, otthon az ágyban. Ilyenkor nem racionális logika szerint halad a belső áramlás, hanem az illogikus, asszociációs logika szerint, tehát valamiről valami más eszünkbe jut spontán. A hipnózisban ugyanez megy, csak az mélyebb, ott álomszerű valóssággá válik a képzelet, míg a relaxáció felszínesebb, ott inkább a nappali álmodozás szintjén marad meg, s azt figyeli az ember. A terapeuta mindkét esetben tereli a belső áramlást, a kliens meg átéli, ott van, nincs "kiütve". Ez a munka az álom, a mese, a szimbólumokkal való dolgozás stílusa. Jó például pszichoszomatikus problémákra, illetve minden olyan problémák kezelésére, ahol beszélgetéssel nem sokra megyünk - ezek lehetnek hétköznapi problémák is, ahol erősen hárítunk, s lehet súlyosabb elmezavar is, pl. pszichózis, skizofrénia, stb.

Szimbólumterápia - KIP = Leuner - az előbb leírt relaxált állapotban a belső képzeletáramlásban egy szimbólumot képzeltetünk el, például egy rétet, patakot, hegyet, házat, stb. Ezek univerzális hívóképek, a hegy pl. a teljesítmény, az apa, az autoritás behívója. A kliens elképzeli ezt, s a terapeuta kérdezgeti, terel a képben, s nem irányít, nem értelmez, nem szuggerál. Engedi, segíti, hogy belevetítse a kliens mindazt a tudatalatti tartalmat, ami benne van. Utána éberen megbeszélik, kötik a verbális, éber állapota. A KIP a K atatim (álomközeli) I maginatív (képzelettel dolgozó) P szichoterápia rövidítése, Leuner pedig a német ember, aki ezt a módszert megalkotta.

NLP - Richard Bandler és John Grinder hozta létre a hetvenes években, Amerikában. Az NLP tulajdonképpen egy szuperhatékony pszichoterápiás technika-gyűjtemény, amerikai praktikussággal és könnyedséggel egyszerű pontokba és szabályokba szedve, hogy mit csinálj. Videóra vettek három szuperterapeutát, mindhárom ebbe az egyéb kategóriába esik.

Az egyik Milton Ericson , aki létrehozta a hipnózis egy forradalmian új módját, az Ericsoni-hipnózist , mivel pollio vírus következtében tolószékbe került, és tolószékben terapeuzált, s hagyományosan nem tudott s nem akar hipnotizálni. Ugyanakkor nagyon erős kisugárzása volt, s nagy szíve s esze. Kialakította, hogyan lehet szuperkommunikálni az elhárító mechanizmusokat kiküszöbölve a kliens részéről. Egyfajta mágikus terapeuta volt, máig tátott szájjal szokták nézni a videóit, 1970-es években dolgozott. Van már Ericson-intézet, lehet módszeresen tanulni a módszerét. Azt mondta "nincs ellenálló ember, csak kommunikációjában nem elég ügyes beszélő". Nem úgy hipnotizált, hogy a másik becsukja a szemét, ő meg duruzsol neki altató hangon, hogy "elnehezedik a szemhéj, álomszerű állapotba jutsz", stb. Nyitott szemmel beszélgetett, olyan kommunikációs fogásokkal, és trükkökkel, hogy attól a másik transzba jutott, és a megnyílt a tudata. Az egyik eszköze a mesélés volt, a másik a zavarkeltés , stb., hogy az emberek racionális páncélját megnyissa, s az érzelmekhez s mélyebb állapotokhoz jussanak.

A másik akihez az NLP nyúlt, Virginia Satir volt, Los Angelesből, szintén a '70-es 80'-as évekről van szó. Ő a rendszerszemléletű családterápia létrehozója . Rájött, hogy ha bejön egy ember és azt mondja, szorong, valószínűleg nemcsak privát "elromlott", vagy önmegvalósításában gátolt, hanem egy családi rendszerben mint szorongó egy szerepet tölt be. Azért szorong, mert üzen, mond, kompenzál ezzel a család többi tagjának. Az egész család ment a rendelőbe, és a családot, mint rendszert kezdték átszervezni. Ez a rendszerszemléletű terápia jó, és jó, képzett szakemberek vannak itthon is.

A harmadik a Gestalt-módszer . Fritz Perls hozta létre, a hetvenes években. Az itt és most radikális szemléletét hozta be. Tegnap, ha emlékeztek, öt perc alatt eljutottunk Klárinál ahhoz a helyzethez, amiben volt, néhány nyílt kérdéssel. Pillanatok alatt el lehet jutni valakivel a benne lévő állapot magjához. Ez a fickó, Fritz, odaállt az emberek elé, s visszajelzést adott a másik itt és most állapotára , elmondta mit lát rajta, konfrontatívan, nyíltan, őszintén . Ez sok embernek zavarba ejtő és sokkoló, ugyanakkor hatalmas megkönnyebbülés, és felszabadulás, amikor hogy kimondjuk, ami itt és most zajlik közöttünk titokban, a szavak között. Gyakran jelzett vissza testi történések et: "Észrevetted, hogy milyen grimaszokat vágsz most? Ez mi, ezzel mit mondasz?" Ugye ilyet nem szoktak az emberek, mert azt hiszik "tapintatlanság", "pofátlanság lenne", "nem akarom megbántani, óvatosnak kell lennem", s hasonlókra hivatkozva. Inkább élnek az emberek szüntelen játszmázásban, némán kezet rázva egymással "ilyen az élet, én is játszom, te is játszol". Pearls elhagyott minden udvariaskodást, és óvatoskodó kedveskedést és nyílt volt, szembemondta, mit játszol. Az autonóm életet hirdette, s a teljes felelősségvállalást önmagunkért. Van egy híres mondása, ami mint "gestal-ima" híresült el: Én én vagyok. Te pedig te vagy. Nem azért vagyok ezen a világon, hogy megfeleljek az elvárásaidnak. És te sem azért vagy ezen a világon, hogy megfelelj az elvárásaimnak. Az én én. A te pedig te. Ámen.

Általában csoportban dolgozott - Gestalt csoport , ahol sokszor egy egyént, vagy párt kiültetett középre, s hasonló módon konfrontatíven beszélt velük, míg a csoport körbeülve nézte. Ez a "forró-szék" helyzet , mert úgy itt-és-most lemeztelenedni, és igazul lenni, úgy, hogy egy csoport néz, "forró" helyet. Aki ismeri a Frank Cardell-et, ő dolgozik ma így, Gestalt-terapeuta részben. Akit érdekel, októberben lesz egy háromnapos rendezvény Piliscsabán, amit Frank tart.

Vissza az NLP -hez. Tehát Bandler és Grinder videó felvételeket néztek e három terapeutáról - Ericson, Satir és Perls, és kiszűrték, technikákba szedték azon módszereket, amivel ezek az emberek hatékonyan dolgoztak másokon, s hatást értek el. Elnevezték mindezt N euro L ingvisztikus P rogramozás , rövidítve NLP-nek, ami nem jelent mást, minthogy szavakkal (lingvisztikus) programozni az agyat (neuro), tehát agyprogramozás. Azaz hogyan beszéljünk, és kommunikáljunk úgy, hogy annak olyan hatása van, hogy attól a másik ember másképp viselkedik aztán. Amit tegnap csináltunk, a szavakkal, a fogalmazás módjával, az is ilyen volt, az egy jórészt NLP-s stílusú akció volt. Ajánlom Connor-Seymour "NLP" c. könyvét , " a piros NLP könyv "-ként szoktuk emlegetni. Ez összefoglalja jórészét annak, amit tegnap gyakorlatban láttatok és még sok mindent tartalmaz. Nincs benne terápiás folyamatismeret, hanem módszergyűjtemény - egy hétvégén, bárki alapfokon megtanulja a technikákat (aztán persze gyakorolni kell, hogy folyékonyan menjen).

Az viszont kérdés, hogyha valaki többször belép az ajtódon, mit kezdesz vele? Meséltem a srácról, akinél negyedév után volt az áttörés, jár még legalább egy évig érzésem szerint. A technika nem jelent önmagában teljes felkészültséget, tudni kell, hogy hosszú folyamatában hová akarsz haladni valakivel, mi a mögöttes emberképed, és célképzeted, s hogy hogyan kezeld a kettőtök között felmerülő kapcsolati történéseket az ülés során. Ez a legforróbb kérdése a terápiázásnak.

Egy másik módszer a pszichodráma , ahol eljátsszuk a problémákat csoportosan, kicsit, mint egy színdarabban. Például bajod van a szülőddel, akkor a csoportból valakit kiválasztasz anyának, egy másikat apának, s egy harmadikat magadnak. A három ember feláll, betanítod, mit mondanak, hogy tartják a testüket, hogyan beszélnek, s eljátsszák neked. Te kívülről megnézed, s rálátsz. Beléphetsz bármelyik helyére, s átélheted, milyen őbelőle átélni azt, amit addig csak a magad kis szűk nézőpontjából láttál. Nagyon erős élmény, amikor nem csak beszélsz róla, hanem testeddel is eljátszod, egész lényeddel benne vagy. Ez, amikor te és mások közti, azaz interperszonális (személy-közi) problémát játszol el. Lehet, hogy egy belső, azaz intraperszonális (intra=belső) problémát játszotok el. Egy elakadásod, vívódásod, szenvedésteli állapotod belső összetevőit állítod fel. Pl. nem tudsz dönteni, hogy lépjél vagy ne egy kérdésben. Kiderül, hogy szorongasz tőle. Kiderül, hogy ambíciód is van, hogy lépj, s unalom is, amiért nem mész. Ekkor három szereplőt megkérsz, hogy legyen a te szorongásod, ambíciód, és az unott állapot, énrészed, s megmondom nekik melyiküknek mi a kulcsmondata, amit hisz, s akar, s melyik hogyan viselkedik, hogyan álljon, beszéljen, stb. külső megfigyelőként pedig megfigyelem. Rálátok, hogy mi történik belül.

Aztán a csoport néző tagjai elmondják, mit keltette ez bennünk, nekik milyen hasonlójuk volt, vagy. Jó pszichodráma csoportok vannak itthon, elterjedt módszer. Ez egy technika.

Egy másik módszer a Heilinger-féle családállítás . Hasonló a drámához, csak specifikus témára: csoportban eljátszuk a családod múltját. A múltbeli titkok, átkok feltárása, amik máig visel a család, s benne te magad, rádrakott, vagy gyerekként felvállalt tudattalan hozzád nem tartozó szerepek - pl. a kislány az apjának a felesége, a papa a feleség fia, a feleség anyáskodik felette, s a lánya tölti be a feleség funkciót, stb. Össze-vissza mindenki a másnak a szerepében van, lélektanilag, senki nincs a helyén igazán. Na ezt rázza helyre egy emberben egy Hellinger-csoport.

Mozgás- és táncterápia - mikor a belső dolgok megdolgozásának vezető módszere a mozgás és a tánc, a testi kifejezés.

Formailag a pszichoterápia lehet :

Egyéni-, pár-, család-, és csoportterápia.

Egyéni : egy terapeuta egy klienssel dolgozik.

Pár : egy terapeuta egy párral dolgozik, néha két terapeuta dolgozik egy párral. Párkapcsolati gondokra.

Család : az egész család megy a terapeutához, ilyenkor általában több terapeuta dolgozik egy családdal, összehangolva egy helyen.

Csoportterápia : bármilyen módszer, amikor egy terapeuta, vagy egy terapeuta-páros csoporttal dolgozik. Pl. Pszichodráma, Hellinger, Gestalt, analitikus-csoport, encounter-csoport (humanisztikus módszer), stb.

Ezentúl hogy kiknek szól - van gyerekterápia , serdülőterápia , felnőtterápia , stb.

Helyileg a terápia lehet

Egészségügyi intézményben

Pszichiátriai osztályon (bár itt általában nincs igazi pszichoterápia, nagyon ritka, hanem betegségbe kategorizálás zajlik és gyógyszeres kezelés. Ez a pszichiáter dolga. Ennyi. HA egy pszichiáter pszichoterapeuta is - ami külön képzés - akkor van esély, hogy elbeszélget a beteggel. Gyakran a pszichiáterek is áttérnek a magánpraxisra, a pszichoterápiázásra.). Pszichiátriai osztály a súlyos esetekre ajánlott csak! - mikor az ember ön és közveszélyes, vagy megszakad a valósággal a kapcsolata, "megőrül", vagy gyógyszer kell neki mindenképp, annyira nagyon szenved. A fő pszichiátria intézet Bp.-en az OPNI ("a lipótmező") - O rszágos P szichiátriai és N eurológai I ntézet.

Pszichoterápiás osztályon - ilyen itthon nagyon kevés van, egyik ilyen a Tündérhegyi Klinika Bp.-en (az OPNI egy külön épülete, ahol modern pszichoanalitikus szemlélettel dolgoznak). Itt nem gyógyszerelés megy - csak ha kérik -, hanem egyéni beszélgetős terápiák és csoportterápiák.

Magánpraxisban

Ez a legalkalmasabb forma pszichoterápiákra általában. Oldott, informális, emberi környezet. A súlyos mentális zavaroknál nem jó, ott intézmény szükséges (ön- és közveszélyesség esetén, s a valósággal való kapcsolat súlyos megszakadása esetén = pszichózis, skizofrénia).

Magánlakáson - egy terapeuta saját lakásán fogad klienseket

Magánrendelőben - ez általában egy bérelt lakás, vagy hely, ahol gyakran több pszichoterapeuta dolgozik párhuzamosan külön szobákban, vagy beosztva a helyet.

Ezzel zárul a pszichológiai irányzatok, módszerek, és terápiás formák, helyek áttekintése .