A Yì jīng ( magyarosan Ji king vagy Ji csing) a Változások könyve, az ókori Kína öt nagy szent könyvének egyike. Az i. e. 3000-re datált művet eredetileg divinációs céllal használták, s használják a mai napig, de bölcseleti értéke is elvitathatatlan. Az európai tudományos életben a 19. századtól láttak napvilágot különböző kiadásai, melyek közül a legelismertebb Richard Wilhelm 1924-es német nyelvű fordítása. Magyar nyelvre Pressing Lajos, Deseő László és Karátson Gábor ültette át.
Eredete
A kettőség szimbóluma a nyolc trigramtól körülvéve
A Ji King a természeti törvények felismerésén keresztül rávezeti olvasóját a sors működésére és a helyes gondolkodásra. Egy olyan rendszert nyújt, ami szimbólumok segítségével magyarázza meg, miként történnek a dolgok a világban és az emberben.
A szimbólum megragadásának, a jóslat kifejtésének eszközeként a cickafarkkóró szárából készült pálcikákat használták. Ez az egyetlen olyan könyv, amely a kínai civilizáció minden korszakát (több könyvégetést is).
Alapjeleit, a nyolc kuát (a James Legge-féle angol fordítás alapján elrejedt nevén trigramot) Fu-Hszinak, a mitikus égi császárnak tulajdonítják, aki egy sárkánylovon ülve jegyezte le őket, ahogy kiemelkedett a Sárga-folyóból. E nyolc jelet az Égben és a Földön lezajló folyamatok leképződésének tekintették. Úgy fogták fel ezeket, mint amelyek állandóan átalakulnak, ahogy a világ jelenségei is állandóan egymásba történő átalakulásban vannak. A 8 jel tehát nem a dolgokat ábrázolja, hanem azok mozgásirányát.
Ven király és Csou hercege, a Csou-dinasztia uralkodói írták hozzá az első magyarázatokat. Ezek az ítéletek. Ekkor már 64 jelet (hexagramot) használtak, melyek úgy jöttek létre, hogy az eredetileg használt három vonalat kiegészítették hatra, s ezek variációiból jött létre a 64 jel. Majd ezután nem sokkal jöttek a képek, amik tovább bővítik a hexagramok jelentéstartalmát. Ezek egy részét Konfuciusz és tanítványai jegyezték le, akik kutatták a Változások Könyvét. Minden jelhez így tartozik ítélet és kép is, melyek tömören, ám a teljesség igényével világítják meg, hogy az adott jel milyen állapotot jelöl, s hogy annak mik a nehézségei és a lehetőségei. Egyik jel sem jobb a másiknál, ahogy egyik állapot sem. Mindegyik egyszerre van jelen a világban, s bár különféle helyzetekben, egyazon teljesség különböző arculataiként.
A Ji King az Egyből indul ki, a Mindenség forrásából, amiből a jin és jang, mint két őserő pattan ki és kezd mozgásba. A kettő működéséből négy erő vagy erény, más szóval Szu te keletkezik: a jüan (magasztos), a heng (átható), a li (előmozdító) és a cseng (állandó), melyek a megnyilvánult világ alapjait képezik, s a rendszer élén álló, két őserőt jelképező hexagramot – a Teremtő és Befogadó képét – jellemzik. Az általuk meghatározott négy évszak és az égtájak az idő és a tér koordinátáit adják. Egymásra kifejtett hatásukból keletkeznek a létezők.
A jin, primitív jelentésében a sötét, a ködös princípium, a jang a világos, a fényes. A két princípiumot egy hegy világos, napsütött (déli) és sötét (északi) oldalára, vagy egy folyó világos (északi) és árnyékos (déli) partjára vonatkoztatva használták. Innen kiindulva, ezeket a kifejezéseket a Ji Kinggel kapcsolatban a létezők kétféle, alapvető és változó állapotára használták. Megfigyelhető azonban, hogy ezek a kifejezések ilyen értelemben nem jelennek meg az elsődleges szövegben, sem a legősibb kommentárokban. Először a Nagy magyarázatban találkozunk velük, ami már sok helyütt későbbi taoista hatást mutat.[1]
A könyv felépítése
- Jóslatok könyve -
A Változások könyve eredetileg jóslásra használt jelgyűjtemény volt. Kezdetleges állapotában az ókori jóslat csak "igen" és "nem" válaszokat tudott adni. Az igent egy teljes vonal jelképezte (pozitív), a nemet pedig egy középen törött vonal (negatív). Ez lett az alapja a Ji King trigramjainak, amelyeknél a teljes és törött vonalak nyolcféle csoportosítása jelenik meg. Minden jel egy-egy képben ölt testet, melyek az ég és a föld jelenségeit szimbolizálják. Továbbmenve, ez a fajta látásmód azon alapul, hogy a jelek, a világegyetem jelenségeihez hasonlóan állandó átalakulásban vannak , vagyis egy-egy jel, az őt felépítő vonalak minőségétől függően egy másik jellé alakulhat.
A trigramok
A trigramok kifejlődésének útja
A transzormáció a Változások könyvének képei mögött rejlő ideológiai bázis. A trigramok folytonos átalakulás állapotában lévő jelek, olyan képek, melyek állandó változást mutatnak. Íly módon nem a dolgok statikus lényegére vagy külső formájára utalnak, hanem az általuk megragadott jelenségekben rejlő mozgás lehetőségeire az átalakulás során. A nyolc trigram többféleképpen értelmezhető. Leírhatók a lényegi tulajdonságukhoz kapcsolódó természeti jelenségekkel és ezek attribútumaival, de ugyanúgy megfeleltethetők egy nagy család tagjaival, ahol apa, anya, három fiú és három lány foglalja el a nekik megfelelő helyet.[2]
A jelek elnevezése és a családban elfoglalt helyük:
K'ien, a teremtő; erős; az ég; az apa
K'un, a befogadó; alávetett, elhagyatott; a föld; az anya
Csen, aki fölriaszt; mozgásban van; a mennydörgés; az első fiú
K'an, a szakadék, a feneketlen mélység; veszélyes; a víz; a második fiú
Ken, a mozdulatlanság; nyugalomban van; a hegy; a harmadik fiú
Szun, a szelídség; áthatol; a szél; az első lány
Li, aki helyben marad, aki ragaszkodik; fényes; a tűz; a második lány
Tui, a derűs, a nyugodt; derűs; a tó; a harmadik lány.
A három fiúban a mozgás három stádiumának meghajtó erejét látjuk: a mozgás kezdete, a mozgásból eredő veszély, a mozgás vége. A három lányban a mozgás stádiumaiból fakadó belső képességet foghatjuk meg: szelíd behatolás, megvilágosodás és adaptáció, derűs nyugalom.
A 64 hexagram
A nagyobb variációs lehetőségek érdekében a három vonalat hat vonallá egészítették ki, így ezek variációjából összesen 64 hexagram született.[3] A 64 jel mindegyike hat, számértékétől függően változó vagy stabil vonalból épül fel. Amikor egy jel változik, a hexagrammal szimbolizált állapot is megváltozik, és egy másik hexagrammá alakul. Ez a változás nem feltétlenül következik be. A pozitív (teljes) vonal akkor változik, ha számértéke kilenc, a negatív (törött) vonal akkor változik, ha értéke hat. Ezeket a vonalakat a jóslat megfejtésekor külön-külön is értelmezik. A nem változó vonalak csupán a hexagram szerkezetét adják, nincs különösebb belső jelentésük. A pozitív vonal értéke ebben az esetben hét, a negatívé nyolc.
Így a különböző állapotokat szimbolikusan megjelenítő képek az őket felépítő vonalak minőségétől függően alakulnak át, illetve maradnak mozdulatlanok abban az esetben, ha egyetlen változó vonal sem található szerkezetükben.
- Bölcsesség könyve -
A változás és a jelek tratszformációjának törvénye mellett megfejtésükben és a közvetített üzenet megértésében a hexagramok fontos elem az ítélet, mely megmutatja, milyen viselkedésmód, attitüd szükséges jelek által behatárolt helyzetekben. Így válik a könyv, a jövőt pusztán megjósoló divinációs eszközből bölcsességek könyvévé. Ven királynak és fiának Csou hercegnek jutott az a feladat i. e. 1000 körül, hogy minden jelet ellássanak a helyes viselkedési módot tartalmazó tanácsokkal, amit ítéletnek neveztek el. Így a tanácsot kérő ember kezébe adták saját sorsának alakítását, hiszen a helyes viselkedés követésével bevatakozhatott az események alakulásába még azok kifejlődése előtt. A cickafarkkóró szárából készült ötve darab pálcika segítségével a kérdező teljes rálátást kaphatott helyzetére, s a jóslat megmutatta azt is, hogy az adott pillanat milyen viselkedésformát követel.
Lao Ce és Konfuciusz
Lao Ce ismerte a Ji Kinget, s a műből sokat merített saját aforizmáihoz. Konfuciusz nemcsak ismerte a művet, de kommentárokat is készített hozzá. Az általunk ismert Változások könyve minden bizonnyal a Konfucius kiadásában megjelent, kommentált könyv. Konfuciusz a Ven király és fia által kiegészített könyvet fedezi fel. Igen valószínű, hogy az ítéletekhez (döntésekhez) fűződő megjegyzések (Tuan Csuan) közvetlenül az ő tollából erednek.[4] A képekhez fűzött megjegyzések (Sziang Csuan) szintén tőle származnak, de nem közvetlenül. A konfuciuszi iskola nagyban hozzájárult a Ji King elterjedéséhez, az általa terjesztett gondolkodásmód folyamatos hatással volt a könyvet tanulmányozókra. A könyvhöz kötődő ősi és kései magyarázó irományokból megmarad töredékeket A Tíz Szárny névem ismerjük.
A Tíz Szárny
1-2. szárny: a két részből álló Tuan Csuan, vagy Magyarázat az ítéletekhez (döntésekhez). A Ven király-féle ítéletekhez fűzött kommentárok, a hexagramok struktúrájához kapcsolódó konkrét magyarázatok.
3-4. szárny: a két részből álló Sziang Csuan, vagy Magyarázat a képekhez. A hexagrammot felépítő két trigramhoz kapcsolódó képek alapján fejti ki a hexagram jelentését, s vonatkoztatja ezt a jelentést az emberi élet különböző területeire.
5-6. szárny: a két részből álló Ta Csuan (más néven Hi Ci), vagy Nagy magyarázat. A műre vonatkozó általános magyarázatok.
7. szárny: Ven Jen, vagy A szöveg szavainak magyarázata. Kommentár vagy kommentárok sorozatának töredékeit tartalmazó szöveg, a konfuciánus gondolkodás jeleit mutatja. Csak a második hexagramig jut el.
8. szárny: Csuo Kua, vagy Értekezés a trigramokról. Az első nyolc trigramot magyarázó ősi szöveg.
9. szárny: Szu Kua, vagy A hexagramok sorrendje, elrendezése. A hexagramok elnevezésének az ősi hagyományon alapuló magyarázata.
10. szárny: Csa Kua, vagy A hexagramok egymáshoz kapcsolódása. A gyakran azonos párokba rendezett hexagramok magyarázata mnemonikus vers formájában.
A Ji King Európában
A 17. században a Ji Kinget a Pekingben missziót teljesítő jezsuiták kezdik megismertetni Európával. Erre a munkára figyelt fel Leibniz, német filozófus-matematikus, aki párhuzamot vélt felfedezni a jin és jang bináris rendszere és saját, kizárólag az 1-es és 0-ás szemjegyre épülő számtani rendszere között. Ezzel párhuzamosan egy P. Regis nevű misszionárius megkezdi a könyv latin nyelvre való átültetését és magyarázatát, s műve 1834-1839-ben jelenik meg Stuttgartban.[5]
A 19. század elején két olyan fordítás jelenik meg, ami már tudományos értékkel bír. James Legge angol nyelvű fordítása 1882-ben jelenik meg Max Müller Sacred Books of the East című sorozatában. Legge fordítását számos kritika érte kora tudósai részéről, többek között Richard Wilhelmtől, aki a mű egyik legfontosabb hiányosságának tartotta, hogy Legge egyszerűen nem fordította le a hexagramok elnevezését.[6] Ezután két kevesebb visszhangot kiváltó fordítás lát napvilágot. 1885-1893-ban jelenik meg Paul-Loup Félix Philastre, francia diplomata, tudós francia nyelvű fordítása a Museé Guimet kiadásában, majd Charles de Harlez belga orientalista fordítátsa 1889-ben a Belga Királyi Tudományos Akadémia kiadásában.
A legelismertebb, Carl Gustav Jung által is nagyra értékelt fordítás minden bizonnyal Richard Wilhelm protestáns misszionárius német nyelvű műve, ami 1924-ben jelenik meg Jénában. Jung meleg szavakkal üdvözöli a Wilhelm-féle fordítást, s önéletrajzi írásában a következőket mondja róla: "A Kelet egyik legmélyebb tatralmú műve először jelent meg Nyugaton élő és elérhető formában".[7]
Magyar fordításai közül a legismertebbek a Wilhelm német nyelvű munkáján alapuló Ji King - Változások könyve Pressing Lajos munkája (Budapest, 1992) és A vátozások könyve: a legősibb kínai bölcsesség , Richard Wilhelm feldolgozása, Deseő László fordítása (Budapest, 1994). A legújabb feldolgozások közé tartozik Karátson Gábor: Ji King. A Változások könyve (Budapest, 2003), valamint Müller Péter Jóskönyve.
C. G. Jung és a Ji King
Carl Gustav Jung kétség kívül sokat tett azért, hogy a Ji King ismertté váljon Európában. Az ő tanácsára, és Richard Wilhelm, majd annak halála után fia, Helmut Wilhelm ellenőrzése alatt ültette át angol nyelvre - Wilhelm fordítása alapján - a könyvet egyik tanítványa, Cary F. Baynes. Az 1951-ben kiadott műhöz Jung nagyszabású bevezetőt írt, melyben elméleti fejtegetésbe bocsátkozik az általa megalkotott szinkronicitás elvről. Jung a Ji Kinget már a Wilhelm-féle fordítás előtt ismerte, s amellet, hogy az archetipusok legcsodálatosabb gyűjteményének tartotta, megfelelő eszközt látott benne ahhoz, hogy a véletlen egybeesések mibenlétét - melyre szinkronicitás elvet alapozta - tanulmányozza általa. Órákat töltött azzal, hogy a jóspálcikákat kínai módra manipulálva meditáljon az ítéletek jelentése fölött, s mély benyomást tettek rá az ősi jóskönyv frappáns válaszai. Jung a Ji Kinget a kínai kultúra "spirituszának" tartotta. Hitte, hogy a könyv "élő valóságának" megtapasztalásával a nyugati ember a keleti szellem puszta csodálójából vagy kritikus szemlélőjéből annak résztvevőjévé válhat.[8]
Wiki