Orichalcum Workshop Pszichedelikus Szellemi Műhely & Archívum

Sheldrake elméletei ma széles körben a figyelem központjába kerültek, még a tudatkutatás vonatkozásában is. A hagyományos tudomány által mellőzött azon kisszámú tudóscsoporthoz tartozik, akik nyíltan felvállalják a különleges jelenségek kutatását, így pl. telepátia az állatoknál, a fantomfájdalom, az imádkozás hatása, az anyák és a csecsemők közötti telepatikus hatás, annak képessége, hogy megérezzük, ha valaki hátulról mereven bámul bennünket, gondolatátvitel telefonálás, elektronikus levél küldése közben. Ezek olyan jelenségek, melyeket mindenki már legalább egyszer átélt, amelyeknek tulajdonképpen elgondolkodásra kellene késztetni bennünket. Ezek a különleges jelenségek jelentik Sheldrake fő kutatási irányát.

A kollektív tudat szemléltetéséhez érdemes egy még kézenfekvőbb példához nyúlnunk: gondoljunk csak az államalkotó rovarokra, mondjuk a hangyákra. A hangyakolónia királynője, esetenként királynői nem gyakorolnak valódi hatalmat. Nem felügyelik a boly működését, s parancsokat sem osztogatnak. Ők is inkább a kollektíva részei semmint szervezői. Nem mintha a hangyakolóniáknak szükségük lenne szervezőkre, ettől függetlenül mégis hatékonyak, olyannyira, hogy ez a fajta társas szerveződés valószínűleg 100 millió évvel ezelőtti kialakulása óta töretlenül fennáll.

1952-ben a Koshima japán szigeten végeztek kisérletet makákókkal természetes élőhelyükön. Homokos édes burgonyát adtak nekik, amit nem túl nagy örömmel de elfogyasztottak. Egyik makákó rájött, hogy a homokot le lehet mosni, és így minden probléma nélkül élvezhető az étel. A tudás apránként elterjedt, főleg a fiatalabb egyedek között. Amikor azon egyedek száma, akik megmosták a burgonyát, elért egy kritikus értéket, a tudás sokkal gyorsabban kezdett terjedni, mint az logikusan következett volna, hirtelen szinte az egész makákó törzs rászokott a krumpli mosásra, sőt a szokás ekkor hirtelen megjelent a tengeren túlon Takasakiyamaban is. Ezt a kritikus értéket hívják a Századik majomnak. Kétkedők és éljenzők bőven akadnak!

Hány tudós fogadna el egy olyan tanulmányt, amely azt állítja, hogy egy viszonylag kis csoportnyi ember csukott szemmel ülve meg tudja változtatni a körülöttük lévő világot?

A válasz: sok. Mára már több mint egy tucat tudományos kutatást vizsgáltak át és jelentettek meg neves szakfolyóiratok a Maharishi-hatásról.Miért fogadják el ezeket a tanulmányokat a tudomány szakértői?Tudományos kiadásra való elfogadás azt jelenti, hogy egy kutatókból álló vizsgálóbizottság tüzetesen átvizsgálja a tanulmányt. Ennek a folyamatnak az a célja, hogy kiszűrjék a kiadásra nem alkalmas, rosszul szerkesztett dolgozatokat.

Sheldrake a „A new science of life” (Az élet új tudománya) című művében felveti, hogy valamennyi rendszert az energián és az ismert anyagi tényezőkön kívül láthatatlan szervezőerők is irányítják. Ezek okozati mezők, mivel a forma- és viselkedésminták előképeiként szolgálnak. E mezők nem a szó normális értelmében vett energiával bírnak, mivel hatásaik átjutnak a tér és idő gátjain, ami a normális energia áramlásában akadályt jelentene. Távoli hatásuk éppoly erős, mint közelről gyakorolt hatásuk. E hipotézisnek megfelelően bármikor, ha egy faj egyede elsajátít egy új viselkedési mintát, ez megváltoztatja az adott faj oksági mezejét, legalábbis enyhe mértékben. Ha e viselkedés elég sokáig ismétlődik, akkor „morfikus rezonanciája” kihathat az egész fajra.