Orichalcum Workshop Pszichedelikus Szellemi Műhely & Archívum

Részlet  " Pócs Éva :  Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán "  című munkájából.

A perek aktaanyagából megfejthető mediátori rendszerek keretét a boszorkányság falusi társadalmi intézménye és hiedelemrendszere adja. E keretekben a boszorkánynak (ésa rontásindukáló konfliktusoknak) három típusát különböztettem meg,[584] és körülhatároltam egy természetfeletti boszorkánytípust, amely a boszorkányságot (rontást) indukáló konfliktusok gyakorlati megoldásában és hiedelem- rendszerében is elkülönül a másikkét (a társadalmi konfliktusok indukálta rontásváddal és a mágia ambivalenciáján alapuló mágikus rontásváddal jellemezhető) típustól. E természetfeletti //–// Cohn hiedelemkontextus felől közelítő terminusával //–// éjszakai boszorkánynak [585] nevezett típusesetében a csapásmagyarázat és a rontásvád alapjául egyaránt az evilág//–//túlvilág közti összeütközés szolgál. Ezt a boszorkányt a bírósági narratívok természetfeletti alakjában, éjszakai látomások, álmok démonaként jelenítik meg. A kora újkori boszorkányságnaka kis, önellátó paraszti közösségek belső feszültségeivel adekvát rendszeréhez képest etípus egy archaikusabb fokot képvisel: a természetfölötti csapásmagyarázatot (az //„//új//“//, emberhez kötött magyarázattal szemben) és egy ambivalens boszorkányalakot, akinekrendszeréhez a természetfeletti kommunikáció hiedelmei és/vagy rituális gyakorlatafűződik. (Amennyiben a boszorkánynak csak tulajdonítják boszorkányvádként e rítusokat és hiedelmeket //–// tehát az éjszakai, rontó lélekrepülések fikcióját //–//, annyiban csak egy, a hiedelmek és narratívok szférájában létező kvázi-samanisztikus gyakorlatról vanszó. Vizsgálatomban azonban arra a következtetésre jutottam, hogy egy bizonyoskonstellációban valódi mediátori szerepről is kell a boszorkánynyal kapcsolatban beszélnünk.)

A falusi boszorkányság intézménye a rontás //–// diagnózis/azonosítás //–// gyógyítás (rontás visszavonása) rendszerében működött. Amennyiben egy csapást rontásként értelmeztek, szükséges következő lépés volt megállapítani, hogy ki volt a rontó személy, hogyaz ellenakciót, a rontás helyrehozatalát meg lehessen indítani. Tárgyalt mediátoraink //–//köztük a táltos //–// mind az azonosítás, mind a rontás gyógyításának a szerepkörét gyakran töltötték be //–// tehát mint ellenboszorkányok tevékenykedtek a rendszerben. Ez nemvéletlen, és nem esetleges jelenség: mivel a boszorkány itt említett archaikus típusa bizonyos értelemben mediátor, ellenfele is törvényszerűen az.

A vizsgált boszorkánytípussal kapcsolatban az azonosítás/gyógyítás egy másik releváns szisztémája is megfogható. Ennek az a lényege, hogy saját rontását a boszorkányhozza helyre és csakis ő tudja helyrehozni, tehát e boszorkány egy személyben is betöltheti az egyébként külön rontóra és gyógyítóra polarilázálódott szerepeket. A gyógyítónem ellenboszorkány itt: a gyógyítás magának a boszorkányságnak a //„//jó oldala//“//, mint Robin Briggs kifejezi.[586] Európa sok területéről vannak adataink e rendszerre, Willemde Blécourt vizsgálatai szerint egész Közép-Európában, a legkorábbi, 15. századi perektől kezdve ismert.[587] Tehát egy ambivalens boszorkányról van szó, aki nem egyértelműenés egyoldalúan rontó lény, a rá vonatkozó, neki tulajdonított hiedelmek szerint sem. Magyar vonatkozásban boszorkányváddal illetett gyógyítókkal kapcsolatban találkozunk e rendszerrel, akik a vádlottak mintegy 50%-át teszik ki. Az esetek nagy részébena természetfeletti boszorkány fenti hiedelemalakjának a releváns rendszere ez, amelyhezaz azonosításnak is egy sajátos módszere: a (hasonmások révén) házhoz idézés tartozik. Ez az archaikus ambivalens rontó-gyógyító boszorkányalak az, amelyik mint természetfeletti boszorkány és mint kvázi-mediátor, vizsgálatom tárgyát képezte a mediátorok közt, saját jogán is és a mediátorok fenti szerepén túl a velük való eredeti //„//rokonság//“// okán is. Hiedelemrendszerének sok archaikus, mitikus vonása van //–// e mitikus szinten történeti kapcsolata is megfogható a konfliktusfeloldó gyakorlatban az ellenfél pozicióját betöltő látókkal és varázslókkal. A boszorkány és a boszorkány-ellenfél/varázsló, vagy az ellentétet egy személyben egyesítő archaikus rontó-gyógyító boszorkány mitikus antagonizmusát és egységét kifejező hiedelmek és narratívok a bizonyítékai annak, hogy a táltos és a többi látó, varázsló nem csak gyakorlati szerepet kapott a rendszerben, hanema hiedelem- és rítusrendszer történeti alakulásának a folyamatában is részt vett.

A természetfeletti boszorkány hiedelemalakjának fontos vonása //–// a samanisztikusvarázslókkal egyezően //–// kapcsolata a halottakkal, ősökkel: kettőssége a halottak ambi-valenciájának és ezzel összefüggésben mora- illetőleg werwolf-mivoltának köszönhető (Közép-, Nyugat- és Dél-Európában inkább mora-tulajdonságok, Kelet- és Délkelet-Európában inkább werwolf-sajátságok jellemzőek a boszorkányhiedelmekre, a magyarboszorkány mindkettővel rendelkezik): élő és holt hasonmásai //–// ezzel összefüggésbentranszképessége //–// őrző- és segítőszellemei vannak (utóbbiak jellegzetes mora- és wer-wolf-állatok), transzképessége samanisztikus, látói képességeket is jelenthet.[588] Említettük a saját rontását gyógyító boszorkányt: a //„//rontás viszavonása//“// nem praktikus módszert jelent; a narratívok szerint a boszorkány kérlelése vagy fenyegetése után mintegymagától múlik el a baj. Ez a boszoszorkány természetfeletti úton gyógyít, ugyanúgy, ahogy ront: a rontás //–// azonosítás //–// gyógyítás az alternatív szférában zajlik, egyazonmediátori rendszer részeként; a boszorkány mindegyik esetben hasonmásai révénkommunikál a másvilággal. Ezt az aspektusát a boszorkány nem eredendő, megőrzöttarchaikus sajátságának köszönheti. A boszorkánynak mint transzképességű lényneknem csak az éjszakai rontó utak fikcióját tulajdonítják; sok esetben fény derül //„//pozitív oldalára//“//, egy valóságosan működő pozitív tevékenységű mediátorra is, illetőleg atermészetfeletti boszorkány alakja sokszor kettős aspektusú. A szellemvilág, amely aboszorkány hiedelemrendszerét (őrzőszellemeit, segítőszellemeit, holt hasonmásait,őseit) szolgáltatja, elsősorban is az ambivalens halottakat jelenti, akik semlegesek, illetve aktuális szerepüktől függően jók vagy rosszak.[589] Nézzünk néhány konkrét példát erre az ambivalens boszorkányalakra:

Ami őrzőszellemeit, segítőszellemeit //–// e szerepekben fellépő hasonmásait //–// illeti, kiderült, hogy a magyar perek boszorkányának ördögi rontó szellemei mögött olykor felsejlenek a //„//jó//“// halottak, //„//jó//“// őrzőszellemek alakjai. Nem kis számú boszorkány-jelenés lelhető fel perszövegeinkben, amelyben az éjszakai boszorkány, egy rontásindukálókonfliktust követően, tehát mintegy rontás-szituációban //–// a szokásostól eltérően //–// nemront, hanem gyógyít, vagy gyógyításra ad tanácsot. E szerepben maga a boszorkányvagy pedig őrzőszelleme (tehát élő vagy holt alteregója) lép fel. Egy szemléletes példa:

...a gonoszok mint egy álomban éjjel menvén hozzája, kérdezték: //–// jó emberem, mid fáj s mivel kötözöd a lábadat. ...mint egy árnyékban második éjjel is hozzámenvén a gonoszok mint egy álomban javallották nekie, hogy csak édes tejben mossa meg a lábát, meggyógyul.[590]

Az archaikus ambivalens boszorkányhoz fűződő egyazon rendszeren belüli mitikus antagonizmus kifejezői lehetnek a boszorkány-látomások, jelenések alternatív világábanfolyó őrzőszellem-(hasonmás)-csaták, amelyek a boszorkány és varázsló ellentétes kapcsolatának jegyében zajlanak. A jó/saját és rossz/idegen örzőszellemek szembenállásáról van szó, ahol az idegen általában a boszorkánnyal, rossz halottakkal, a saját pedig a gyógyítóval, varázslóval, jó halottakkal azonosul. Ez az ambivalens boszorkányalak az adottszituációtól függően bármelyik oldalon állhat. E szellemcsaták a táltosok, nézők éjszakai csatáinak //–// amelyekről alább lesz szó //–// mintegy tükörképei, és egyben azt is példázzák, hogy a rontó és gyógyítója egyaránt mediátor, egyazon rendszerben. Mint látók, mind a rontó, mind a gyógyító szerepében őrző és segítőszellemként fellépő hasonmásaik tulajdonosai és patronáltjai, ennek révén //„//látják//“// az egész szellemi csatateret, //„//tudják//“// egymás rontásait és ezen a síkon képesek egymást támogatni, akadályozni. Következzék itt a perszövegek feltűnően sok adatából néhány szemléletes példa:[591]

Az álmokban, látomásokban megélt gyógyítást (vagyis a //„//jó//“// boszorkány, a gyógyító tevékenységét) akarja akadályozni az ellenséges szellem (az idegen, rontó boszorkányszelleme):

...bezzeg rajta voltam az éjszaka lévai asszonnyal; megküzdöttem véle és ha erősebb nem lettem volna, meggyőzött volna...[592]

A //„//rossz//“// szellemek támadásai a jó szellemeket vagy a gyógyítót, valamint betegét érik, és a támadást viaskodásban hárítják el:

…engem a boszorkányok ez éjjel csaknem megöltek leányostul, hogy gyógyítottalak...[593]

A csaták sokszor //„//földi//“// rivalizálások, ellenségeskedések megfelelői, mintegy hiedelemrendszerbeli igazolásai, magyarázatai. (Gondoljunk itt például a gyógyító-rontó boszorkányok, bábák //„//valóságos//“// rivalizálásából fakadó, rontásindukáló konfliktusokra). Egy peradatunk szerint például a boszorkány nem vállalja a gyógyítást, mert //„//nagyobbén nállam az, aki megrontotta//“//. Ennek megfelelője az éjszaka másvilágában: látják reggel a vádlott sebesült kezét, kérdik, mi érte:

…jaj az éjjel Kis Istvánnét megakarták ölni, öten voltanak, de én védő voltam, mind elrakták a kezemet, nemis bírom a fél felemet, úgy elroncsolták.[594]

Egyik adatunk szerint egy apa lép fel a család őrzőszellemének szerepében. Ez a férfi atizenkét éves kislányára boszorkány //„//képében//“// reájáró rossz szellemet hárítja el. Ahogya gyerek elmeséli, éjszaka szólt az apjának, hogy megjelent az ijesztő alak, akit csak ő látott és akkor:

Édes apám vagdalkozék reá, nekem megálla mindjárt az szóm, viradtig sem szólhattam.[595]

A valaki megrontását megakadályozó szellemcsata számos adatának visszatérő közösmotívuma: az evilágban felmutatható //–// az alternatív létből hozott //–// sebesülések, mintegy a csata végbementének igazolása (vö. a táltoscsaták hasonló motívumával).

Az ambivalens boszorkány archaikus hiedelemkontextusának számos dokumentumát szolgáltatják a boszorkányszombat-narratívok. Az elbeszélések alapjául szolgálóhiedelmek és élmények //–// a boszorkány éjszakai rontásához hasonlóan //–// több vonatkozásban természetfeletti kommunikációnak tekinthetők. A boszorkány //–// transzképessége révén //–// utazásokat tesz a természetfeletti világban: egy alternatív létben, tulajdonképpen egy földi másvilágon, illetőleg elragadja ide az élőket. Az alternatív létről az elragadottak tudósításaiból szerzünk tudomást. A boszorkány mint a kommunikáció adója, mint a rontó éjszakai lélekutazást átélő éntudatú mediátor általában csak kényszervallomásaiban létezik, élményeinek valósága nagyon is kétséges. Ez nem zárja ki teljesen az éntudatú //„//fekete mediátor//“// lehetőségét, még kevésbé a boszorkányszombatra elragadottak látomás-narratívjainak alapját képező //„//valódi//“// másvilág-élményeket. Mindenesetre: a vádlottak és tanúk //–// //„//elragadók//“// és //„//elragadottak//“// //–// vallomásaiban olykor//„//pozitív//“// mediátori tevékenységről is hírt kapunk, méghozzá egy sajátságos, ambivalens, egyidejűleg pozitív és negatív (varázslói és boszorkányos) vonatkozásban. Ilyen szempontból legfontosabbak //–// a boszorkányszombat kontextusában is megjelenő csatákmellett //–// a beavatás motívumai:

A boszorkányszombat látomásvilágába elragadott élők mintegy szimbolikus halottak: ideiglenes haláluk bizonyos értelemben beavatás. Aki egyszer oda jut, az ott szerzett tudás birtokában mint illetékes közlekedik a két világ között. A másik lehetőség:örökre ottmarad, tehát véglegesen meghal, a beavatás mintegy csonka volt, a halált nemköveti újjászületés. Van egy //„//boszorkányos//“// változata is a csonka beavatásnak: az elragadottak a másvilágból tönkretéve, megbetegítve jutnak vissza, vagyis //–// mint a boszorkánykárosultjai //–// rontás áldozatai lesznek. A halál birodalmából betegséget hozni az ambivalens halottak egyik alapsajátsága, [596] a halottak ezzel korrelációban lévő pozitív oldalapedig az, hogy ők avatják be a mediátorokat: tőlük szerzik a tudást az elragadott látók, varázslók, gyógyítók. A halottak általi elragadás ilyesféle értelmezése nyomon követhető egyéb démonikus lények vonatkozásában is,[597] de halotti kapcsolatai révén a természetfölötti boszorkányra is nagyon jellemző.[598]

Pereink számtalan adata vonatkozik az elragadás eme negatív aspektusára, de nemhiányzik a másik oldal sem: ezt olyan beavatás-motívumok jelzik, amelyekben vagylagosan jelenik meg a beavatás és a megkínzás/betegség/halál. Ilyen lehet mindenekelőtt aboszorkányszombatra, a boszorkánycsapatba kényszerítés motívuma: amikor a démonikus boszorkányok vagy ördögök a //„//velünk jössz, vagy meghalsz//“// alternatívája elé állítjákáldozatukat.[599] Másik gyakori motívum //–// mint a rontáshoz képest alternatív megoldás //–// a csontkiszedés. [600] A csontkiszedés legjellegzetesebb helye a sorsasszony-boszorkányok (ma-gyar rontás-narratívokban is gyakori) elragadás-jelenéseiben van, amikor is halálra vagycsontkiszedésre ítélik áldozatukat.[601] A sorsasszonyok tágabb európai kontextusukban mint a werwolf sorsát, a werwolf-varázsló samanisztikus képességeit meghatározó lények is szerepet kapnak, a csontkiszedés motívuma ennek révén kapcsolódik alakjukhoz (feltehetően mindenütt a közép-, és délkelet-európai állatok úrnője képzet hozadéka).[602]

Hasonlóképpen, ambivalens beavatásként értékelhető a szétszaggatás//–//megevés//–//kihányás motívuma.[603] Az adatok balkáni kontextusa alátámasztja, hogy ezt is avatási mozzanatnak tekintsük: a megfőzés//–//megevés//–// kihányás motívumsor[604] ott a hősepikapozitív hőseinek és a varázslóknak a beavatásaként egyaránt ismert[605] (ez az állatok úrnője előbb említett képzetkörének egyik vezérmotívuma, amelynek alapján CarloGinzburg kapcsolatba hozta e motívumokat a samanisztikus varázslókat beavató valamikori khthonikus istennő-alakokkal).[606]

A boszorkány és varázsló archaikus rendszerének közös mitikus hátterét képező halottak mint örző- és segítőszellemek, mint elragadó/beavató szellemcsapatok (a //„//rossz//“//halottak csapata mint gonoszok, fekete sereg)[607], továbbá mint csatázó halottak egyaránt megjelennek a boszorkányszombat-elbeszélésekben. (Úgy is, mint hadi rendben, zászlóvalvonuló seregek //–// őket a samanisztikus varázslók egyik típusának ellenfeleiként látjuk viszont). A csaták legnagyszabásúbb változatai a két szomszéd közösség varázslólelkeivagy szellempatrónusai közt folynak, az esőért, termésért. A terméslopó-termésvisszaszerző csaták leggazdagabb magyar változatai a nagy 1729-es szegedi perben jelennekmeg: a démonikus boszorkányok gyülekezetei itt a szomszéd nép, vagy szomszéd település termékenységét, a //„//föld zsírját//“//veszik el harmatszedéssel.[608] Ennek igen gazdag példáit találjuk a szerb, horvát, szlovén, ukrán, de különösen a román boszorkányszombat-képzetekben: a román strigoiok lopják és visszalopják a szomszéd falvak termését, tejét;a boszorkány hasonmásai a csatában a földművelés vagy a kendermunka szerszámaivalvesznek részt. Más esetekben a betegségdémonok elhárítása a csata tétje: a vesztes félfalujába bejön a betegség, a győztes faluját elkerüli. A tilócsata képe néhány esetben amagyar sabbath-elbeszélésekben is megjelenik.[609] Mindegyik csata-motívum valamiképpen a samanisztikus varázslók (köztük némelyik táltosunk) csatáinak negatív párja, illetve az ellenfél szemszögéből nézve: a boszorkány amazok terméslopó, esőlopó ellenfelei: őtőlük kell visszaszereznie a varázslóknak a termést falujuk számára. Másrészt egyarchaikus saját//–//idegen ambivalencia is jelen van, amikor a szomszéd falutól a maga közössége számára szerez meg valamit a boszorkánycsapat: nem ártó céllal, azt is mondhatjuk, nem boszorkányként, hanem varázslóként. E vonatkozásban is a samanisztikusvarázslók (valóságos) ritusaival és hiedelmeivel egy tőröl fakadó kvázi-mediátori rítusokés hiedelmek tanúi lehetünk.

[584] Pócs 1995; Larner, Kieckhefer eredményeivel egybehangzóan: Larner 1981, 114; Kieckhefer1976, 42.

[585] Cohn 1993, 231.

[586] Briggs 1989, 251.

[587] Blécourt 1994. Hasonló eredmények egy német tartomány illetve Skócia vonatkozásában: Sebald1984; Larner 1981, 141//–//142.

[588] A kora újkori magyar boszorkány hiedelemalakjának eme vonásait említett könyvemben igennagyszámú adattal dokumentálom, ezekre hivatkozni itt nincs terem (lásd Pócs 1997a, 3. fejezet). Egyegy említett jelenségre //–// itt és a továbbiakban //–// csak egy-két példát tudok hozni.

[589] E feltétetezéseimet támogatja, hogy Claude Lecouteux konkrétan fel tudta rajzolni a moralényekés a velük kapcsolatos halottak középkori nyugat-európai adataiból a differenciálódás folyamatát: egy halott →jó halott/jó őrzőszellem //–// rossz halott/rossz őrzőszellem fejlődést: Lecouteux 1987b; uő 1992.

[590] 1715, Kassa, Túróczy Éva és társai pere

[591] Lásd részletesen: Pócs 1997a, 6. fejezet

[592] Molnár Istvánné pere, 1718, Szeged, Reizner 1900, 481.

[593] 1693, Debrecen, Komáromy 1910, 166.

[594] 1694, Debrecen, Komáromy 1910, 154.

[595] 1629, Kolozsvár, Komáromy 1910, 97.

[596] Különösen a tündérekre jellemző, hogy megbetegítik, tönkreteszik elragadottjaikat: e kontextusban maga az elragadás a tabusértők büntetése tündérbetegségekkel. Vö. Pócs 1987a, 216//–//222. Az avatási rítusok halálszimbolikájáról lásd pl. Eliade 1959, 162//–//180. Az örökre meghalás mint a beavatás //„//újjászületés//“// mozzanata: uo. 162//–//163.

[597] Chloupek 1953, 243.

[598] 1629, Kolozsvár, Komáromy 1910, 97.

[599] Lásd pl. 1665, Ulmic, Moson vm., Schram 1970, I. 438.

[600] Vö. az eurázsiai samanizmus feldarabolás//–//csontkiszedés//–//felélesztés motívumával, amely a sámánavatás kontextusából ismert: Eliade 1957, 43//–//76.

[601] Például: 1739, Hódmezővásárhely, Schram 1970, I. 254.

[602] A werwolf-varázslók és táltosok //„//anyaméhben kiválasztottsága//“// is a sorsasszony-hiedelmek kereteiben értelmezhető (Pócs 1987a, 218//–//219); a három párka a születendő gyermeket werwolffá teheti:Lea 1957, I. 186. Vagy egy közelebbi példa: a strigoi (boszorkány) születésekor jelenlévő sorsasszony-bábák különböző típusú boszorkánnyá és látóvá is tehetik a burokban született gyereket: Marian 1899, II. 95. Az állatok ura képzet (mely az ókortól a középkoron át folyamatosan jelen van az éjszakai boszorkány kézeteiben, sokszor bizonyos sorsasszony-hiedelmekkel összefonódva) európai vonatkozásaitlásd pl.: Schmidt 1952; Bárkányi [Voigt] 1961; Röhrich 1959, 150//–//153. A sorsasszonyok több európainép kereszténység előtti mitologikus hagyatékából ismert alakjai ugyancsak fontos szerepet kaptak az éjszakai boszorkány démonikus alakjához fuződő hiedelmekben, mint a halottak sorsmeghatározó szerepének //„//szócsövei//“// is. Az újkori sorsasszony-hiedelmek és -mondák legteljesebb összefoglalása:Brednich 1964; lásd még erről e kötet //„//Sors, bábák és boszorkányok…//“// c. tanulmányát.

[603] 1759, Patak, Nógrád vm., Schram 1982, 325; gyereket szakítanak ketté a keresztúton: 1747, Kassa, Gulyás Andrásné pere.

[604] Schram 1970, I. 247.

[605] Stojanoviè1995. Lásd mint boszorkány-avatást: Bo¹koviæ//–//Stulli 1990. 501. Vö. Eliade 1959, 118//–//126.

[606] Ginzburg 1990, //„//Knochen und Häute//“// fejezet.

[607] 1728, Szeged, Reizner 1900, 376, 379; 1744, Egyházasfalu, Sopron vm., Schram 1970, II.203//–//204.

[608] A magyar //–// különösen a szegedi //–// boszorkányperek erre vonatkozó adatait, valamint az idevágóromán, szerb, horvát, szlovén párhuzamokat lásd Pócs 1992a, 58//–//59.

[609] Szirmai 1809, 82; Schram 1970, II. 352; Komáromy 1910, 578.