2011.07.14
A kvantumelmélet a fizikai valóság megértésre tett legátütőbb és legsikeresebb kísérlet, amit emberi lény mindezidáig csak kitalált. A huszadik század végére a kvantumelmélet segítségével megoldották a kor legsúlyosabb fizikai rejtvényét – a fény interakcióját az atomokkal. Elképesztő súlya mellett, hogy megjósolja a legkényesebb fény-anyag hatásokat is, ez az elmélet azonban felvetett egy sor filozófiai problémát, nem utolsó sorban azt a bizarr elképzelést, miszerint a világ bizonyos értelemben „nem valós”, amikor nem mérjük.Sok fizikus, mint például Albert Einstein, Erwin Schrödinger és a francia arisztokrata tudós, Louis De Broglie, érezte úgy, hogy a valóság feladása egy puszta elmélet kedvéért túl magas ár, legyen akármennyire sikeres is az az elmélet. Szívük mélyén ők azt remélték, hogy a kvantumelmélet győzelme rövid életű lesz, hogy ez az abszurd, valóságtagadó működés meg fog bukni, amint elhagyja az atomi szintű világot, ahol kezdeti sikereit elérte. Az új elmélet azonban feltalálói legvadabb álmain is túlnőtt, lenyúlt az atommag komplexitásáig, mely önmagában körülbelül tízezerszer kisebb, mint a szintén elképesztően parányi atom, majd még mélyebbre hatolt az anyagban, az atommagon túlra az elemi részecskék – a kvarkok, a glüonok és a leptonok – birodalmába, melyekről sok tudós úgy gondolja, hogy a világ végső építőkövei.
2011.05.05
Az átlag emberek hajlamosak a tudatra dualisztikusan gondolni. A tudat részét képezi belső világunknak, belső létünknek, mely egyúttal szabad akaratunk hordozója is. A külső valóságunk természetével ellentétben tehát tudatunk nem anyagi minőségeket mutat. A tudatosság eme megosztott vagy duális képzete – melyet eredetileg Descartes vezetett be – azonban magában hordozza a kölcsönhatás problematikáját: miként képes a nem-anyagi természetű tudat kölcsönhatásba lépni az anyaggal?A neurofiziológusok többsége úgy tekint a tudatra, mint az agyfolyamatok melléktermékére, melyet az anyag, úgynevezett felfelé irányuló vagy alulról építkező okozati láncolata generál: az elemi részecskék alkotják az atomokat, az atomok a molekulákat, a molekulák a neuronokat, a neuronok az agy szerkezetét és az agy a tudat jelenségét. Vajon a tudat valóban csak az anyag mellékterméke lenne, s ha igen, akkor valóban rendelkezünk-e szabad akarattal? Vajon a felfelé irányuló okozati láncolat bölcsessége lenne a végső, vagy talán létezik egy új tudományos nézőpont mely mást javasol?
2010.10.17
A Bohr szemléletet a tudomány, a viszonylagos műszeres valóságra alapozottsága miatt, nem találta „mély valóságnak". Neumann János, e szemlélet indítványozója, egy lépéssel tovább ment, mint Bohr. Mivel a kvantumvilág éppen nem illeszkedik az arisztotelészi vagy/vagy logikához, dr. Neumann feltalált egy háromértékű logikát, ami jobban illeszkedik a kvantumvilághoz.
2010.04.30
A molekuláris biológia szemléletében az agy információja az idegsejtek ingerületi állapotában jelenik meg. Az idegsejtek egyenként így csak egy bit információt tartalmazhatnának, annyi információt, amennyi azt mondja meg, egy feldobott érme melyik oldalára esett. Az agyban mintegy tízmilliárd-százmilliárd idegsejt található, így tehát összesen tíz-százmilliárd bit információ lehet jelen az agyban. Az emberi szervezetet másodpercenként mintegy hárommilliárd bit információ éri külvilági érzékszerveinken keresztül – amibe beleértődik a szervezet belső állapotának érzékelése is. Ez azt jelenti, hogy tíz-százmilliárd tüzelő vagy nem tüzelő idegsejtből, tíz-százmilliárd agy tudatlámpásból egyszerre mintegy hárommilliárdnyi világít.
2010.04.16
Az az elképzelés, mely szerint agyunk képes egy harmadik fajta gondolkodásra, következésképp létezik egy harmadik fajta értelmes intelligencia, azaz a spirituális intelligencia (SQ), radikálisan új. Ellentmond a 20. századi kognitív tudománynak, mely az elmét egy komputer szerű gépnek tekinti. Már bizonyított tény, hogy az agy egész területén előfordulnak 40 hertzes rezgések, és ezek a rezgések kapcsolatba hozhatók a tudat jelenségével. … Ezek képezik a tudat idegi alapját, és egy olyan intelligenciát hoznak létre, amely az egyes érzékelésből és gondolkodásból származó eseményeket egy nagyobb, jelentéssel bíró egészhez köti és cselekedeteinket és tapasztalatainkat az értelem egy átfogóbb összefüggésébe helyezi….
2010.03.12
- Röviden fogalmazva a lehetőségek fizikája. Tele van ráutaló kérdésekkel, hogy valójában hogyan is érzékeljük a világot, hogy van-e különbség az érzékelt világ és a valós világ között és hogy valójában hogy is van mindez. A modern materializmus tanításaival elég gyakran kivonja az embereket a felelősségérzet alól, akárcsak a vallások. De ha elég komolyan veszed a kvantummechanikát, az a te kezedbe adhatja a döntést és egyáltalán nem ad egyszerű és kényelmes válaszokat. Azt állítja csak, hogy: a világ nagyon nagy hely, és nagyon rejtélyes. A mechanizmus nem maga a válasz, és nem is fogja megadni a választ, mert elég idős vagy, hogy te magad döntsd el. Mindössze a lehetőségeidre világít rá.
2010.01.29
A parajelenségek tanulmányozása sokáig az áltudományok közé tartozott. Az utóbbi években azonban több nemzetközi hírű fizikus is foglalkozik ilyen kérdésekkel. Példaként említhetjük az 1973. évi fizikai Nobel-díjas Brian D. Josephson professzort, aki szerint a biológiai rendszerek működése hatékonyabb elvekre épül, mint amelyeket a tudományos eljárásokban figyelembe szokás venni, és valószínűnek látszik, hogy az élő szervezetek képesek lehetnek hasznosítani a telepátia és pszichokinézis képességeit is, mivel ezek a képességek nem ellenkeznek a kvantumfizika lehetőségeivel.
2010.01.13
Az EPR paradoxon a kvantumfizika egyik legkülönösebb jelensége, amely kapcsolatba hozható az emberi tudat illetve psziché működésével is. Megkérdezhetnénk persze, hogy mi köze lehet az emberi pszichének, s ezen keresztül a pszichológiának a kvantumfizikához. A kérdés nem új. Ugyanezt a kérdést tette fel Carl Gustav Jung, még valamikor a világháború előtt Wolfgang Paulinak, a később Nobel-díjjal is kitüntetett kvantumfizikusnak. Beszélgetéseik és levelezésük eredménye egy közösen publikált könyv volt, amelyben a szerzők a Jung által kidolgozott szinkronicitás elmélet és a kvantumelmélet kapcsolatát ismertetik.
2009.11.15
Ma már biztosra vehetjük, hogy egy olyan paradigmaváltás fog bekövetkezni a tudomány területén, amely egy megosztó, spiritualitást tagadó, az anyagon alapuló tudománytól egy olyan tudomány irányába vezet bennünket, amely integrálja a tudományt és a spiritualitást. Ma az új paradigmáról szóló elképzelés biztos elméleti alapokon és bizonyítékokon nyugszik, nem elsősorban a szárnyaló képzeleten és ködös elképzeléseken, mint ahogy az valamikor volt (Ferguson, 1980.). És mint minden kreatív próbálkozás, a paradigmaváltás egy meglepetést is hozott magával, mégpedig azt, hogy maga a tudomány a spirituális metafizika keretein belül kell, hogy működjön.
2009.11.06
"A központi idegrendszer funkcionális szerveződése hierarchikus elvet követ, amely lefelé haladva nem ér véget a neuroaxonális szintnél, hanem kiterjed a szubneurális elemekre is. Amikor az információátvitel alegységeinek nagysága nanométerekben mérhető, és elemszámuk meghaladja a neuroaxonálisét, akkor egy új minőség jelenhet meg az információfeldolgozásban és ez feltehetőleg mikrofizikai hatások érvényesülése kvantum-komputáció keretében.A kvantum-sajátosságok közül, elsősorban a 'szignál nonlokalitás' az, ami releváns lehet az információfelvétel mély szintjén, és amelynek segítségével a módosult tudatállapotok egyes jelenségei értelmezhetővé válnak kvantumpszichológiai keretben.
