Orichalcum Workshop Pszichedelikus Szellemi Műhely & Archívum

Az új felfedezések egy már fél évszázada zárt ajtót nyithatnak ki. Kutatók felfedezték, hogy a pszilocibin – a tradicionális gyógyászatban már hosszú ideje használt hallucinogén – csökkenti a depressziót és enyhíti a szorongást, azoknál a betegeknél, akik valamilyen súlyos betegséggel küzdenek és a halál fenyegetésével néznek szembe.

Napjainkban a depresszió alternatív kezelésének kutatása okán az ayahuasca a figyelem fókuszába került. Ezt a pszichedelikus italt évszázadokon keresztül dél-amerikai sámánok használták gyógyító ceremóniáikhoz. Brazil kutatók az elmúlt hónapban publikálták az első klinikai tesztek eredményeit a dél-amerikai ayahuasca főzet lehetséges terápiás hasznáról. 

Megfelelő kutatások és koncepciók hiányában a pszichedelikus szerekről tudományos bizonyossággal keveset tudunk. A régi szemlélet szerint ezek a szerek kizárólag károsak és orvosi szempontból használhatatlanok, ám a modern klinikai és farmakológia vizsgálatokból úgy tűnik, hogy számos pszichedelikus hatású szer, megfelelő körülmények között használva gyógyító potenciállal rendelkezik. Tanulmányunkban az orvosi kannabisz, a 3,4-metiléndioxi- metamfetamin (MDMA), a szalvinorin A, az ibogain és a dimetiltriptamint (DMT) tartalmazó ayahuasca hatására, terápiás lehetőségeire fókuszálunk, elsősorban biomedikális és részben lélektani perspektívából. A közleményben bemutatásra kerülő pszichoaktív szerek a legtöbb országban így Magyarországon is kábítószernek minősülnek és orvosi kutatásuk szigorú hatósági engedélyek miatt nehezített.

Ayahuasca, az Amazonasi őserdőből származó hallucinogén főzet, melyet már évszázadok óta fogyasztanak vallási ceremóniákon, egyre nagyobb népszerűségre tesz szert mind Észak-Amerikában mind pedig Európában. Ezt a népszerűséget azzal a tudatmódosító jellegével szerezte, hogy képes több év pszichoterápiáját egy pár órás pszichedelikus utazásba sűríteni. A főzet fogyasztása, a használók beszámolói alapján, segít egyfajta pszichológiai megvilágosodáshoz jutni és egyebek mellet, új ötleteket is előhoz.

Pszilocibin - a pszichoaktív gombafajták nootropikus vegyülete - úgy tűnik kulcsfontosságú szerepet tölt be a mentális betegségek gyógyításában, illetve az elvesztett kognitív képességek helyreállításában. Egy, az 'Experimental Brain Research' tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint, Dr. Juan R. Sanchez a pszilocibin azon képességét vizsgálta, mely bizonyos receptorok összekapcsolásával a gyógyulást és a gyarapodást stimulálja. Az eredmények kimutatták, hogy a pszilocibin elmére gyakorolt hatása élénkíti a sérült agysejtek helyreállítását, és ugyancsak rendkívül hatékony a depresszió és a poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD) kezelésében.

Az ezen tárgykörbe tartozó és tudományos igényű első európai közlemény 1885-ben jelent meg: Prentiss és Morgan önkísérletek alapján a meskalin hatásáról számoltak be. A hallucinogén vagy révületkeltő új anyagok klinikai vizsgálata azóta is csábító, de egyben nehéz feladat a psychiaterek és psychológusok számára, melyet a technikai fejlődés is csupán kis részleteiben könnyített meg. Számos vegyület rendelkezik psychotomimeticus vagy psychodyslepticus hatással (a hallucinogén vagy eideticum és phantasticum megjelölést újabban mellőzik, mert ez a bonyolult hatásegyüttesnek csupán a részleteire utal).

Emil Fischer, a 19. század egyik legjelentősebb német szerveskémikusa az élő szervezetek fontos építőköveinek, a cukroknak és az azokat átalakító enzimeknek a vizsgálata során száz éve arra a következtetésre jutott, hogy biokémiai folyamatokban az egymással kölcsönhatásba lépő anyagok szerkezete úgy illeszkedik egymáshoz, mint "kulcs a zárhoz". Ez az analógia szolgált a későbbiekben alapul a gyógyszerek és a hatáskifejtésükért felelős specifikus kötőhelyek szerkezeti komplementaritásának pontos jellemzéséhez, a korszerű receptorelmélet kidolgozásához. Ma már számos természetes és szintetikus gyógyszer és bioaktív anyag esetében ismert a biológiai válaszreakciónak utat nyitó "zár" molekuláris szerkezete, melynek alapján eltervezhető az odaillő "kulcsok" alakja, azaz a kémiai hatóanyagok szerkezete. Előfordul azonban, hogy valamely ismeretlen felépítésű "zár" kinyitásához a véletlen ad kezünkbe "kulcsot", vagy - molekuláris próbálgatással - valamilyen egyszerűsített szerkezetű vegyületet mint egy "álkulcsot" használunk a biológiai válaszreakció kiváltásához. Ezek az "álkulcsok" azonban nemcsak a kívánt ajtót nyithatják, hanem új, nem várt világok is feltárulhatnak a maguk sajátos angyalaival és ördögeivel.

A referált tanulmány szerzői a John Hopkins Egyetem kutatói, akik számos más intézettel együttműködésben folytatnak kutatásokat a pszilocibin hatásáról egészséges önkéntesek részvételével. A pszilocibin hosszú távú pozitív élményeket okozó hatásáról régóta ismerünk anekdotikus beszámolókat, a tudományos vizsgálatok száma azonban elenyésző. A szert évszázadokon keresztül vallásos szertartásokhoz használták. A klasszikus hallucinogénhez (LSD, meszkalin, DMT) hasonlóan a pszilocibin is főként az 5-HT2A receptorokon keresztül fejti ki hatását, mely során erőteljes változás jön létre a percepció, gondolkodás, érzelmek, akarat és testi érzések terén.

Az ayahuasca az Amazonas vidékén őshonos kétkomponensű, pszichoaktív főzet, melynek hatóanyagai β-karbolin- és triptaminszármazékok. Forrásvidékén a főzet a mai napig számos gyógyító és rituális törzsi szertartás központi eleme. A szer az elmúlt évtizedek során laikus és tudományos körökben egyaránt ismertté vált, és mára Európa- szerte is terjed használata. Írásunkban az elmúlt évtizedek során végzett kutatási eredmények összefoglalásán keresztül mutatjuk be az ayahuasca legfontosabb jellemzőit, a használatával kapcsolatosan felmerülő legfontosabb kérdéseket, kockázati tényezőket és potenciális hasznokat. Egyre több kutatási eredmény tűnik alátámasztani az erős szerotoninaktivitást előidéző ayahuasca pszichoterápiás potenciálját, miközben az immunrendszeren kifejtett hatására irányuló vizsgálatok felvetik annak a lehetőségét is, hogy bizonyos etnomedikális megfigyelések tudományosan is igazolhatóak.

A Parkinson-kór során lecsökken az agyban a dopamin-képződés, ily módon egy igen fontos szabályozási kör esik ki. A tünetek a mozgás megindításának nehézségében, valamint akarattól független, nyugalmi állapotban jelentkező remegésből állnak. A betegek a szintetikus dopamint tartalmazó gyógyszer (levodopa) nélkül nem képesek mozogni. A nyugalomban jelentkező mozgászavar azonban nem annyira a betegségnek, hanem a levodopa-kezelés mellékhatásának tudható be. Matthew Piggott professzor munkacsoportja szerint a rave kultúrához szorosan köthető drog, az ecstasy hatóanyagát, a metildéndioxi-metamfetamint (MDMA) fel lehetne használni ezen nem kívánt mellékhatás kezelésében.