Orichalcum Workshop Pszichedelikus Szellemi Műhely & Archívum

Bárki, aki tanulmányozza az elmét, előbb-utóbb találkozni fog a kogníció szubjektív és külső leírása közötti feszültséggel. Egyrészről, ott van az a 1,5 kg-os szürke anyag a gerincünk tetején – hús, melyet fel lehet térképezni, be lehet csapni, el lehet bódítani, és le lehet írni. Másrészről, ott van a benyomások, gondolatok, érzések és emlékek belső folyása: a tudat folyama, mely az olyan gondolatokat is magába foglalja, mint „a gondolat folyama egy illúzió”. Hogy lehet integrálni a két világot? Vagy lehet-e egyáltalán?

A jó tudomány metaforákkal dolgozik. A korábbi időkben gyakran hasonlították agyunkat a kor legfejlettebb technikai berendezéseihez. Az elmúlt néhány évtizedben agykutatók, filozófusok, matematikusok, mesterségesintelligencia kutatók, nyelvészek és pszichológusok vitatkoztak arról, hogy az agy mennyiben is tekinthető (és főként, mennyire nem) számítógépnek. Bizonyos mértékig, de legalábbis a klasszikus értelemben vett „számítástechnikai metafora” ellenében alakult ki egy másik elképzelés, amely az agy dinamikai jellegét hangsúlyozza. E történet az utóbbit igyekszik elmondani (Érdi, 2000).

Ha a drogok által előidézett hallucinációkról van szó, az embernek rögtön a pörgő spirál-, vagy az alagútszerű minták pszichedelikus képe ugrik be. Azonban nem csak a hallucinogének, mint az LSD, a meszkalin vagy a kannabisz, képesek előidézni ezeket a geometrikus szerkezeteket. A beszámolók tanúsága szerint felbukkannak többek között a halálközeli élmények során, az olyan rendellenességek eredményeképpen, mint a skizofrénia vagy az epilepszia, a szenzorális deprivációt követően, sőt még akkor is, ha nyomást gyakorlunk a szemgolyóinkra. A geometrikus hallucinációk voltaképpen annyira gyakoriak, hogy a tudósok végül feltették a kérdést, hogy le tudnának-e rakni valamiféle alapot az agy vezetékhálózatának felépítettségével kapcsolatban. Márpedig úgy tűnik, hogy igen.

Ha volt már veled olyan, hogy az éjszaka közepén arra ébredtél, hogy nem tudsz mozogni, sőt segítségért kiáltani sem vagy képes, akkor ott az alvásparalízist tapasztaltad meg. Ha ezalatt a bizarr bénultság-érzés alatt azt érezted, hogy valaki – vagy valami – figyel téged, akkor szembesültél a Betolakodónak nevezett ébrenléti hallucinációval. S ha miközben ez megtörténik, és egy manóra vagy éjjeli tündérre hasonlító rémséges alak kúszik rád, hogy édes huncut kis semmiségeket suttogjon a füledbe, akkor gratulálunk, mert egyike vagy a szerencséseknek, akik találkoztak az Inkubusszal.