Orichalcum Workshop Pszichedelikus Szellemi Műhely & Archívum

BIOTÓNIA
Mindenki látott már az erkély korlátjára szálló verébre leső macskát, amint a lehetséges zsákmány reményében feszült figyelemmel ugrásra készen lapul a földre. Vagy apportra kész farkaskutyát, gazdája kezében az eldobásra szánt követ fixírozva. A két háziállat tekintetében ugyanaz az érdeklődés van, pattanásig feszített akcióképességgel párosítva.Gyermekekben és életük hajnalát élő fiatalemberekben sok van ebből a tettrekész érdeklődésből, ha olyan témáról kerül szó, amely vonzza, foglalkoztatja őket. A fiatalkori feszült érdeklődés, akciókészültség és rugalmas fáradhatatlanság olyan életjelenség, amelyet biotóniának neveztünk el. Ebből indul ki az egyéni életet tartalmassá tevő intenzivált vitális funkció. A szervezet öregedésével ez a jelenség leszűkül, eltávolodik, és normális körülmények között néhány területre korlátozódik. Mindazonáltal, ameddig csak egyetlen téma is marad, amely fáradhatatlan érdeklődésünket és egész maradék tetterőnket sorompóba képes állítani, nem vagyunk valójában öregek, és életünk intenzívnek mondható. Az egyes égi jelek alatt született individuumoknak sokféle életcélja lehet, de betöltött misszió, életöröm vagy elégedettség csak ott lesz, ahol a lényeges életfunkciók intenzitása eléri a biotóniás feszültség fiatalkori nívóját. Egyes esetekben ez még fokozódhat is, és néha az érett kor nagyobb polimorf intenzitás kezdetét hozza, mint a gyermekkor. Az emberi állapotok általában egészségtelenek. A munkakörülmények, a környezet, majdnem mindig rosszak. A városi élet taposómalma lefokozza, elsorvasztja, s végül megöli a biotóniát. Munkahelyünk, foglalkozásunk, környezetünk beteggé tehet bennünket. Az élet céltalanságának és ürességének gondolatától csak akkor menekülhetünk meg, ha van elég testi és lelki erőnk, hogy a nekünk nem szimpatikus környezettől elszakadjunk. Ám ez csak erőszak útján sikerülhet. Olyan munkától pedig, amely nem érdekel, szellemileg nem köt le bennünket, bármi áron is szabadulnunk kell, hogy újra kezdhessük életünk berendezését, ameddig még nem késő. Lélekölő robotba beletörődni hiábavaló dolog. Utált, számunkra érdektelen beosztásban kiemelkedő eredményt, sorsjavulást soha nem fogunk elérni. Ha azonban gyökeres reform egyelőre nem lehetséges munkahelyünket illetőleg, legalább arról gondoskodjunk, hogy legyen valami privát passziónk, ami szabad időnkben teljesen betölti, illetve felerősítheti érdeklődésünket. Ilyesmiért, ebben a helyzetben, akármi legyen is az, áldozatot hozni ne sajnáljunk, mert az életben csak addig van számunkra remény, ameddig ki nem apad a biotónia forrása.

IZOMFESZÜLTSÉG, IDEGFESZÜLTSÉG
Említettük már, hogy az életenergiák lokális koncentrációja hiperfunkciót hoz létre. A hiperfunkció lehet idegéleti vagy muszkuláris karakterű. A koncentráció minden esetben izomfeszültséget vagy idegfeszültséget okoz, még öntudatlanul is, mivel az érintett terület vitális apparátusa fokozottabb mértékben veti be tartalékait a bekapcsolt működésbe. Nagy célok elérése, de a normalitástól legkisebb mértékben is eltérő eredmények létrejötte elválaszthatatlan az ezeknek megfelelő tenzióktól. Az ember életútja és vitális tevékenysége folytonos polidimenzionális munka. Abszolút pihenés számunkra nem lehetséges. A relatív nyugalom csak bizonyos izom és idegcsoportok csökkentett működése, ami alatt más orgánumok fokozottabban tevékenyek. Soha nem pihen a szív és a központi idegrendszer, nem állhatnak meg a csakrák és aszefirot korongok sem. Az ember fizikai síkon való jelenléte periodikus ingamozgás három sík között. A fizikai sík egyes orgánumait kisebb intenzitásra lehet állítani, hogy a szervezet akkumulátorai ezalatt feltöltődjenek. De a szerveket használatból kivonni, „nyugalomba küldeni” egyenlő a fokozatos elhalással és progresszív sorvadással. A Bioszban való létezés annyi, mint állandó tevékenység. A mi világunkban csak az állhat fenn, ami hat. Mégpedig szünet nélkül. A hatásfok gyengülése vagy a szervezetből kiáramló energia elapadása a meghalás kezdete. Ezen a ponton még egy kevéssé ismert tényre hívjuk fel a figyelmet. Általában azt hiszik, hogy az organizmus a fizikai sík szerves vagy szervetlen sóit, kemikáliáit, élő vagy redukált terményeit használja fel biológiai apparátusának felépítéséhez. vagyis, hogy az életerő és a vitális intenzitás egyedüli forrása a táplálkozás. Ez nagy tévedés. Az ember háromsíkú transzformátorállomás, amely három világ részese, és több koordinátából származó energiafajtákat szűr át biológiai gépezetén keresztül. Más szóval nem egy, hanem három Univerzum erői áramlanak belé, s futnak vezetékein vissza. Az erők körfutása nem is a fizikai síkon kezdődik, hanem szellemi irányítás mellett a mentál síkról indul minden, és az asztrális közvetítő közegen áthaladva fizikai esszenciává sűrűsödik. A piknotikus processzusokat azután az ember magasabb vehikuluma megfordítja, és újra módosított pszichikai energiává szűri. Magasabb emberfajtánál a szűrés egészen a szattwikus fényig tisztul. Mindebből az következik, hogy az intenzív szellemi munkát végző ember, a fizikai sík bázikus elemei mellett más világok energiáit is felhasználja. A szuperior koordinátákból beáramló erők annál nagyobbak, minél magasabb frekvenciájú az egyén intellektuális kapacitása. A fizikai erőkvantumokhoz arányítva, az okkult forrásokból abszorbeált áramok százszorosak, ezerszeresek lehetnek! Miután pedig az egész folyamat regulátora az inkarnált szellem, mindaddig számíthatunk a felsőbb világok erőtömegeire, amíg intenzív érdeklődéssel együtt járó munkát végzünk. Ez az oka, hogy az ötven éven át dolgozó munkás nehéz körülmények között is egészségesen dolgozhat, míg nyugdíjba helyezése után hirtelen betegeskedni kezd, majd ha nem sikerül megfelelő elfoglaltságot találnia, halálos bajba süllyed. Nem működtetett izmok és idegpályarészek sorvadásnak indulnak. De nemcsak azért, mert a gyakorlás hiányzik, hanem mivel az életerő mindig rejtve maradó transzcendentális reservoárja a szellem kapcsolótábláját az egyéni impulzuskimaradás után többé nem éri el. Az erőfeszítésről való lemondás, az érdeklődés megszűnése elzárja a magasabb világkoordinátát, törést szenved az energia vezetéke. Ezzel szemben igaz az is, hogy bizonyos okkult (ma még rejtett) módszerek ismerete nélkül nem igen lehetséges a szuprakozmikus áramok teljes kihasználása. Az ezoterikus pszichológia, a keleti jóga és a hermetikus praxisfajták sokféle eljárást ismernek, amelyekkel magasabb világok energiakvantumait széles sugárban a földi felvevő állomás felé irányíthatjuk. Az individuum okkult iskoláztatása képessé teheti az egyént a szabadon áramló erők felhasználására.

AZ INTENZITÁSREGULÁCIÓ BEIDEGZŐDÉSE
Amikor intenzitásregulációról beszélünk, ezt a fogalmat mindhárom hermetikus sík értelmében használjuk. A hozzávezető út sokféle, a módszer egy. Döntő szempont mindenkor a szellemi kontroll. A szabályozás és intenziválás problémájánál nem annyira a követett irányelvet, mint inkább a praktikus beidegzés sikerét tartjuk szem előtt. Meg kell teremteni a test és szellem kreatív együttműködésének szokásait. Kezdeti lanyhaság esetén felhasználhatunk bármilyen jelentéktelen (de egyénileg hatásos) vagy erőteljes stimulust, mert az érdeklődést fel kell ébreszteni. Munkánkat a saját mezsgyéjén attraktívvá lehet változtatni. Persze a sokféle hatásterülethez speciális ismeretek bő tárháza szükséges, hogy megállapítható legyen, itt vagy ott, mi a célszerű. Ezért nem adhatunk univerzális recepteket. De némi okkult tanulmány birtokában, vagy ha ez még nem elég alapos, a tanító igénybevétele útján, helyes kerékvágásba zökkenthető a tanítvány járműve. Az unalmat, céltalanságérzetet, határozatlanságot ajánlatos még erőszak árán is megszüntetni. A processzus néha megkövetelheti, hogy lovainkat hol a kocsi elejére, hol a végére, hol meg az oldalára fogjuk be. A fontos az, hogy szekerünk a kátyúból végre kimozduljon. Később a folyamatok racionalizálhatók lesznek. Munkánkat megkönnyítheti az, ha tág perspektívákat tárunk magunk elé. Gondoljunk el, illetve tűzzünk ki kívánatos célpontokat, és dolgozzunk ezek érdekében fáradhatatlan kitartással. Így még a lehetetlenből is meg fog valósulni több hihetetlen részlet. A munka könyörtelen folyamatossága egy idő múlva csodákra tesz képessé. Ne felejtsük el, hogy a kitartó szellemi erőfeszítés idegen világsíkok titáni potenciáit adhatja kezünkbe. Amit valamely magasabb cél szolgálatában tartósan művelünk, nem is túl hosszú idő után a kozmikus hierarchiák segítségét nyeri el.

TÁVOLI DIMENZIÓK HULLÁMHOSSZA
A gyakorlati lehetőségek okkult szempontból majdnem kimeríthetetlenek. Voltak idők, amikor a szellem fejlődése mágikus akadályokba ütközött. A magasabb dimenziók síkjainak kapuit Kozmikus Küszöb Őrzők torlaszolták el. Ma azonban a helyzet megváltozott. Mi egy kiöregedett Naprendszer elhagyásra ítélt planétájának utolsó generációihoz tartozunk, és a számunkra illetékes Galaktikus Hierarchiák a Föld szellemi kincseinek átmentése érdekében támogatnak minden szublimációs törekvést. Az ősi kozmikus templom-egyetemek ajtói jelenleg szélesen nyitva állanak. Egyedüli kvalifikáció az individuális igyekezet és az okkult hullámhossz-lista ismerete. Ma többen olvashatnak az Akáshában, mint ezelőtt bármely emberfajta Atlantisz katasztrófája óta. Elengedhetetlenül szükséges persze mégis az okkult érzékszervek rendszeres gyakorlatok útján való kifejlesztése. Eddigi asztrolmentális rádiónk lámpáinak száma túl alacsony volt. Most azonban lámpák helyett már kis térfogatú, de nagy teljesítményű szattwikus tranzisztorokat kapcsolhatunk azok helyére. Minél több mentális tranzisztort állítunk fel ezoterikus manőverezés segítségével, annál távolabbi és mélyebb dimenziók tudásanyagához férhetünk hozzá.Noha a Galaktikai Hierarchiának nem az a célja, hogy még magasabb világok erőit objektiválja süllyedő glóbuszunk felületére, a szuperintellektuális ismeretek egyéni hasznosítását azonban megengedi, mert a Föld transzformátorai, az emberi elmék csak így képezhetők ki a Kozmosz más rendszereinek szolgálatára! A most megszerezhető tudással és erőkkel már nem lehet soká visszaélni, és csak kevesen lesznek, akik valóban veszedelmes ismeretek birtokába jutnak ezen az úton.

KOMPRESSZIÓ JÓGA
Biológiai szervezetekre gyakorolt mérsékelt nyomás a bennük felhalmozott látens energiák felszabadításához vezet. Ez a jelenség nem korlátozódik kizárólag a szerves világ tárgyaira. Hasonló reakció következik be anorganikus objektumoknál, csak az itt szükséges presszió sokkal nagyobb. Ismeretes a fizikából, hogy bizonyos fémek, kompresszió hatása alatt, elektromosságot fejlesztenek, illetve természetes felületi feszültségüket növelik. A tünemény magasabb szubsztanciák birodalmában is érvényes. Szellemi tekintetben valamely sürgető, fenyegető vagy ingerlő fogalomkomplexum pszichikai presszióként hat, amire funkcionális intenzitás keletkezik, fokozott teljesítményekkel. A processzus akkor is megindul, ha a presszió faktort tudatosan alkalmazzuk. Ez teszi lehetségessé a kompresszió jógát. Ennek értelmében az univerzális életfolyamatok területén alkalmazott kompresszió felhasználható mind további transzcendentális célok, mind pszichofizikai funkció amplifikáció érdekében. A fizikai vagy pszichikai nyomást tetszés szerint megválasztott eszközökkel, esetleg számunkra effektív fogalmakkal magunk alkalmazzuk, saját intellektusunk közegére kiszabott feladatok formájában, egyéni érdeklődésünk területén. A gyakorlás menetében határidőket tűzünk ki, és speciális feltételekhez kötjük azok végrehajtását. Elnéző megítélés vagy könnyítés nem engedhető meg. Sikeresen végzett kompresszió tréning után nemcsak élettevékenység intenzitásunk fog növekedni; hanem végül mágikus ágenciák lépnek működésbe későbbi céljaink elősegítése érdekében. Az intenzitástan helyes módon folytatott praxisának legfőbb ajándéka, hogy asztromentális miliőnk kreatív hatalmak erőkötegeinek fókuszába kerül, aminek következtében akkor is mágikus események siettetik missziónk megvalósulását, amikor fizikai erőfeszítést nem fejtünk ki! Más, különös tüneménye az intenzitás mágiának, hogy egyetlen eredményesen keresztülvitt praktikus manőver a hasonló, de nem közvetlen szándékolt változások egész sorozatát indítja meg. A változások pozitív, építő jellegűek. A kompresszió jóga tehát kamatos kamattal fizet.

A TENZIÓFOKOZÁS VESZÉLYE
Fiatal embereknél, körülbelül huszonnégy éves korig semmi káros hatása nincs az idegizgalomnak, idegfeszültségnek, izomkoncentrációnak vagyis maximális teljesítményeknek. A fiatalság keresi az izgalmat, nem barátja a nyugalomnak, hajszolja a rekordokat, mégis jó az idegtevékenység, gyorsanpótlódik az energiaveszteség. Más a helyzet idősebb korban, amikor részint a szervezet differenciálódása, részint az elnehezedés miatt lassúbbak a regenerációs folyamatok. Öregebb korban kevesebb strapát bír a szív, emelkedik a vérnyomás, csökken az organikus elaszticitás. Ilyen esetben nem mindig lehet fizikai intenzitásfokozásra törekedni. Megfontolandó, hogy az esetleg fennforgó magas vérnyomás, arteriosclerosis, billentyű hiba, vagy pláne ideges túlterheltség mit enged meg. Ezek a bántalmak, talán az idegterheléstől eltekintve, az idősebb kor normális elváltozásai. Ha jelenlétük megállapítható, az intenzitás mágia kizárja a fizikai és pszichikai feszültségfokozás gyakorlatait. Ekkor is megmaradnak azonban a mentális mágia szattwikus meditációi, melyek végeredményben ugyanarra az útra vezetnek, mint az alacsonyabb rendszámú fizikai praktikák. Idősebb, sőt egészen öreg korban is elérhetünk misztikus extázist, mentális intenzitást, ami egyáltalán nem vagy csak kevéssé veszi igénybe a szervezet csökkent fizikai teljesítőképességét. Ebben a korban a legtöbb sokat élt, nagy izgalmakon átégett emberben adrenalin kiválasztás, hiperfunkció lép fel, ami kontraindikálja az izgalmak és munkaperiódusok felidézését. Ilyenkor az élettevékenység intenziválásához már nem a pszichofizikai sík szertárából választunk eszközöket. Az emberi életet a hermetikus biológia szempontjából három nagy periódusra oszthatjuk. Mindháromnak megvannak az idő kiterjedése szerinti céljai, fokozás apparátusa és intenziváció lehetőségei. Az első korszak: fizikai praktikum A második korszak: pszichikai praktikum A harmadik: mentálszattwikus praktikum (12-24 éves kor között) (25-40 éves kor között) (41-80 éves kor között)

Hogy az egyes biológiai etapok kinél, mikor kezdődnek és meddig tartanak, az az egyéni kvalitásoktól függ. Az egyéniségek természetesen nem mindig mennek keresztül az összes fázisokon. Lesz, aki egész életében nem nő ki az elsőből, lesz, aki a második érzelmi útvesztőben megreked. Normális körülmények között azonban lefolyik a három stádium, és ebben az esetben kijelölhető, mi tartozik az éppen vizsgált periódus lehetőségei közé. Káros hatás csak akkor lép fel, ha a kísérletező nem veszi figyelembe érettségi fokozatának megengedett módszereit. Az életperiódusok hermetikus ideogematriája: 12 : 3 25 : 7 41 : 5

V R S

24 : 6 40 : 4 80 : 8

T Q W

fiatal kor férfi kor érett kor

VILÁGKÉP ÉS BIOTENZIÓ
Több más jelenség között a világkép is megváltozhat biotenzióban: bágyadtság, határozatlanság, lelki szürkeség, hipotóniás tünetek léphetnek fel, nemkülönben világfájdalom és pesszimizmus. A világfelfogás és szemlélet is vitális tenziók által szabályozott valami. Az egyes pszichológiai típusoknak élettani energiapotenciájuk felső fokozatain megvan a speciális funkció-repertoárjuk, amely pozitív tartalommal töltheti meg az egyéni életet. A hermetikus pszichológia asztrozófiai sémákat alkalmaz a zodiakális jelek alatt született individuumok optimális lehetőségeinek valószínű meghatározására. A szolárpszichológiai nomenkatúra eléggé gazdag ahhoz, hogy segítségével használható indikációk birtokába juthassunk, természetesen elasztikus felhasználás mellett. Az okkult tudomány régóta állítja és tanítja, hogy a zodiakális karaktereknek megvan a minden részletre kiterjedő filozófiájuk, praxisuk és mágikus metodikájuk. Az élet fontos vonatkozásaiban és az összes tudományfajtákban különleges zodiakális teóriák és praxisok léteznek. Az egyének, ha legtöbbször öntudatlanul is, de mindenkor ezeket a számukra eleve adott ideálokat keresik. A teóriák, éppúgy, mint a praktikumok, lehetnek pozitívak vagy negatívak. Optimizmus és pesszimizmus, szangvinitás vagy melankólia, aktivitás vagy passzivitás – erőkvantumok kérdése! Nem célunk, hogy ehelyütt asztrológiai elemekre kiterjeszkedjünk. Az alapokat bármelyik alaposabb kézikönyvben meg fogjuk találni. Lényeges az, hogy tudomással bírjunk a szakkönyvekben „diszharmonikus állás” – „harmonikus állás” vagy „jó aspektus” – „rossz aspektus” címek alatt tárgyalt aforizmák energetikai jellegéről. Diszharmonikus pozíció származhat túl kevés erőtől vagy túl sok energiából. Hasonlóképpen a jó konstelláció sok erőt vagy zavartalan kooperációt, esetleg gátlásmentességet jelez. A diszharmonikus konstellációnak is megvan a jó oldala, ha különben életcélunk elérésében nem akadályoz meg, és elősegíti a vitális intenzitás szabad áramlását.

PSZICHIKAI KOORDINÁTÁK
Az egyéniségek, az életintenzitás fokozatai szerint, koordinátáknak is nevezhetők. Az emberekkel való kooperáció, a sikeres életvonal vezetése nagy mértékben függ attól a képességtől, mennyire tud valaki idegen koordinátákba behatolni, illetve azokhoz alkalmazkodni. Az embereket befolyásolni csak saját koordinátájuk határain belül lehet. Ahhoz, hogy valakit megváltoztassunk vagy a magunk dimenziójának szolgálatára rábírjunk, először háttérbe kell szorítanunk egyéni kívánságainkat. A pszichikai koordináták megismerése azért fontos, mert ezek az intenzitás mágia, a dimenzió mágia és dimenzió jóga előkészítői. A nagytávolságú, kozmikus értelemben vett messzeségi hullámbeállítás, a pszichét és az intellektust kisebb keretek közötti beállításával taníthatja meg nagyobb feladatok elvégzésére.A mikrokozmosz és makrokozmosz analógiás kapcsolatának törvénye ezen a területen ma is korlátlanul érvényes. Az intenzitástan és a dimenziótan között sok tekintetben ugyanaz a helyzet, mint az asztrológia és asztrozófia között. Az okkult iskoláztatásban a nativitás horoszkópok felállításának nem a prognózis, hanem az elemi erők ismerete a célja, ami viszont az asztrozófia kozmikus bölcsessége felé nyitja meg a horizontot. Az intenzitástani tanulmányok első fizikai stádiumában még lehetnek valakinek anyagi érdeklődései. A második, pszichikai fokozaton az élmények dominálnak, a harmadik, mentális etapon azonban már csak a Földről, és talán az egész megnyilatkozott Univerzumból való távozás szattwikus filozófiája a cél! Ekkor, a közeli elutazás légkörében, a csillagok jógája a legkívánatosabb tantárgy, hogy minél több kozmikus tapasztalatot vihessünk magunkkal a következő Eónba.

IV. MÁGIKUS DIMENZIÓTAN

A TÉRPOTENCIÁK REJTETT ÉRTELME
Az Új Korszak mágiája, éppúgy mint egyéb okkult irányai az eón változásának, megfelelően differenciált területre tevődött át. A következő időszak tudománya nem az, ami az előzőé volt. A tapasztalatok felhalmozódnak, lerakódnak, megerjednek és átalakulnak. Így a tegnap bölcselete a ma egzakt tudásává érik. Semmi el nem vész, hanem kicserélődik, és tűzpróbák után konvertálódik. Aki filozófiai szemlélődése során a jövőn szokott töprengeni, nem is gondolná, milyen szokatlan irányokból jöhet a múltat leváltó fordulat. A szerény geometriai dimenziótan kezdetéről még nem lehet látni, mekkora módosuláson fogja átvezetni a kozmikus kutatás rendszerét, jóllehet ez a fordulat nem emberi törekvés folyománya, hanem a világ integrálódásának processzusa által megkövetelt jelenség. Mert nemcsak a stelláris milliő, hanem az agy is változik, tökéletesedik bővül funkciológiájában. A mágikus dimenziótan uralomra jutásának emberisége többé nem az a kiskorú, 25 százalékos szellemiségű tömeg, amelynek legmagasabb bölcsessége a matéria volt, abszolút realitása pedig az ökonómia. Az emberi agy óriásainak ganglion-állománya az életkor fajlagos zárlatánál többnyire kihasználatlanul marad, mert a Homo Sapiens nem ért ahhoz, hogy a biológiai tér potenciáit kihasználja, még kevésbé ahhoz, hogy az abban lekötött örökletes energiákat felszabadítsa. A tudósok már a XIX. század utolsó éveiben elkezdtek elektromos és mágneses terekben gondolkodni. A XX. század közepén pedig kiderült; hogy az, amit üres térnek hittek; nagyfrekvenciájú kozmikus energiák szövedéke, más szóval a tér gigászi erők foglalata, amelyek minden talpalatnyi helyet kitöltenek. Üres tér nincs. Az okkult tudomány és a legújabb fizika végül megállapította a térzónák reciprok értékét. Felfedezték, hogy a térzónák nem egyenlő feszültségűek. Minden dimenziónak megvan a maga specifikus ereje. A korunkbeli atomfizika azért nem járt el nagyobb sikerrel a matériában kötött energiák univerzális felszabadításában, mert figyelmen kívül hagyta a térkoordináták kiegyenlítetlen feszültségeit. Emiatt csakis a legnehezebb atomsúlyú elemekkel tudtak eleinte operálni, melyek száma korlátozott. A hermetikus fizika felismerése szerint minden dimenzió monumentális energiákat tart lekötve, és ez az erőtömeg síkokra van rétegezve. Lehetséges egyik síkról a másikra átdobni energiákat, de az átalakulás maga is nagy erőfogyasztó. A titok a mindenkori transzformáció komplexusában rejlik. Ahányféle térkoncepció valóságosan létezik, annyiféle energia szabadítható fel. A tér nemcsak metafizikai vagy asztrofizikai fogalom, hanem reális erőszubsztitúció. Ha azt mondjuk, hogy az Orionköd és az Androméda-köd között bizonyos nagyságú térzóna terül el, ezzel a hermetikus fizika szerint annyit mondottunk, hogy a két celesztiális képlet között meghatározotterőzóna fekszik. Amit már Einstein is hangsúlyozott, hogy ti. nincs anyagmentes tér, sőt már maga a tér is anyag, ez a hermetika téziseiben úgy módosul, hogy minden tér egyúttal erő is. Ez a felismerés a leglényegesebb különbség a régi és a jövő fizikája között. És bár a közelmúltbeli einsteini elmélettől a hermetikus hipertér fogalmáig nem nagy az út, különbség itt is van, mert a hermetikus fizika tér definíciója dinamikus lehetőségekre mutat rá statikus elgondolás helyett. Az újabb fizikának általános tapasztalata, hogy a matéria energiává alakítható át, és sokmillió Voltos feszültségek anyaggá sűríthetők. A hermetikus fizika egy lépéssel tovább megy ennél, amikor azt állítja, hogy a tér minden fajtája energiákat dobhat felszínre, melyek részint egy más dimenzióból préselődnek át, részint a helybeli koordináta erőpotenciáit, transzmateriális állagát alakítja át kisebb frekvenciájú hasznosítható elektromos töltéssé. A jövő dimenzió-tudománya Einstein egységes térelméletéhez hasonló tétellel kezdődik. Ez azt állítja, hogy bár a térben kötött energiák egyetlen alapműködésből származnak, sokféle materiális lépcsőfokon nyilatkoznak meg. E hipotézis szerint létezik pszichikai tér, amely pszichikai energiává oldható; kémiai tér, amely kémiai folyamatokból alakul; és mentális tér, amely a szellemi működésekre bír stimulatív hatással. Hasonlóképpen dinamikus jellegű az ásványok erőtérrácsaiban és a matériaféleségek statikájában kötött elektronpotenciál. A térfokozatok dinamikus hatása a következőképpen magyarázható: minden dimenzió bizonyos erőmennyiséggel köti objektumait a maga területére; az adott dimenzió és a reá merőleges kiterjedés tárgyai között azonban az érintkezési pontokon súrlódás keletkezik, ami automatikusan energiákat generál. Ugyanennek a jelenségnek analóg példája a statikus elektromosság keletkezése, valamint a legtöbb elektromágneses hatás. Egyetlen energiakvalitás sem állhat meg önmagában. Ahol elektromosság generálódik, ott mágnesesség is keletkezik. Hasonlóképpen, a térkoordináták már puszta létezésükkel dimenzióközi erőkeringést tartanak fenn. Ez a tranzitforgalom a különféle kozmikus koordináták létezésének legnagyobb misztériuma.

DIMENZIÓENERGETIKA
Korunkban a tudomány nagyon sok fáradságot fordít arra, hogy a meglevő energiaforrásokat minél kisebb anyagveszteséggel aknázza ki. Eddigi próbálkozásaink mindazonáltal eléggé szegényesek. A XX. század még nem jutott el a tengerjárás hasznosításához, és a napenergiának a Föld területére eső jelentős része kárba vész számunkra, noha a technikai megoldások már szakembereink kezében vannak. A légköri elektromosság és a kozmikus sugárzás munkába fogásáról ma még nem is beszélhetünk. Az atomenergia uránium-módszere elég kezdetleges a befektetett óriási munka és költség ellenére. Ezek azonban csak átmeneti nehézségek, amelyeket az Új Eón hamarosan leküzdhet, és akkor egy idő múlva ezek a lehetőségek is elavultak lesznek. Más lesz a helyzet, ha a tudomány a dimenzióenergetika technikáját megismeri és általános elvként alkalmazza. Itt a felhasználható energiák felmérhetetlenek, kimeríthetetlenek és minden területre kiterjednek. Ezen a ponton megszűnik a különbség technika és pszichotechnika között. Atechnokrácia mint meghatározás, szinonim értelmű lesz ezzel: pszichokrácia, mert az új technika pszichotechnika vagy még inkább biotechnika lesz. Egyes biológusoknak az a törekvése, hogy technikai konstrukcióknál az organikus természet produktumait vegyék figyelembe, mint invenció ideálokat, teljes érvényre jut az új korszakban. Csak a kivitelezés módja nem utánzás, hanem az optimális funkció és automatikus perfekció utján halad. Már az elmúlt gépkorszaknak is ideálja volt az automatizálás, ami jól megoldott vezérlő és szabályozó szervek kérdése. Sok szó esik gondolkodó gépekről, mechanikus agyakról. Az eddig szabályozó automaták tökéletlenek, nem nélkülözhetik a mérnöki inspekciót. A pszichotechnokrácia ezen a hiányon úgy segít, hogy megszerkeszti az első ganglioncellás kontroll gépet. Ez nem okoz majd különösebb nehézséget annak a fizikus generációnak, amelyik megtervezi azt a dimenzió körforgású berendezést, ahol a matériák halmazállapota teljes ciklust végez. Pontosabban véve kifogástalan konvertáció motort kell szerkeszteni, amelyben a bevetett nyersanyagok erőgyarapodással kerülnek ki a transzmutáció folyamatából. A jelenlegi gépek és technikai elgondolások energiát fogyasztanak, és nem adják ki a felhasznált üzemanyag frekvencia ekvivalensét. A helyzet megváltozik az atomenergiánál, ahol kis térfogatú matéria feldolgozása igen nagy energiát szabadít fel más területen. A dimenzió-energetika abban tér el az atomkorszak technikájától, hogy csak egyetlen akkumulátort vagy indító energiakvantumot enged meg. A dimenzióenergetikai berendezés a beindítástól kezdve, annak végső kopásáig, nem igényel több hajtó energiát, mert az élet analógiájaként az egyszer üzembe helyezett szerkezet a már említett körforgás útján üzemképessége határáig automatikusan korrigálja, utánpótolja és szabályozza önmagát. Különös módon a természet a radioláriák világában készen nyújt erre a lehetőségre példákat. A törekvés a plazmatika alkotásmódjának régi tendenciája, éppen ezért a Dimenziókorszak gyakorlati kibontakozása ennek a terültnek széleskörű tanulmányozásával veszi kezdetét.

AZ ÚJ EÓN JÓGÁJA
Az egységes dimenziótan pszichikai energiatan is, ennek folytán a világ dimenzióintegrációjának folyamatában ez a legegyetemesebb tudomány, amely a korábbi speciális irányzatok helyére léphet. A mágikus dimenziótan hivatott arra, hogy a régi jóga szerepét átvegye. Erre alkalmassá teszi mindenekelőtt az a körülmény, hogy nem aszkétikus és morális megfontolások csak annyiban jöhetnek számításba praxisánál, amennyire a morál szellemi, látásbeli probléma. Ez a jóga nem ír elő az emberi természetnek nem megfelelő korlátozásokat. A premisszák az intellektuális feladat karakteréből adódnak, amelyeket nem lehet áthágni. Ilyenformán magától értetődik, hogy ez már nem is kundalini jóga. Alsóbb teremtő folyamatoknak ezúttal nincsen semmilyen szerepe. Intenzív dimenziópraxis alatt egyszerűen nem lehetséges túlhajtott szexuális tevékenység, mivel a felső dimenziócsakrák a nemi energiát teljesen elvonják más akcióformáktól. Hasonlóképpen lehetetlenné válik minden erkölcstelenség, mert az egymásra merőleges síkok specifikus értékei a másik dimenzió szempontjából majdnem nullára csökkennek.Minthogy ez a jógafajta a dimenziósíkok energiáinak küszöbértékeit használja alapegységül, nyilvánvaló, hogy művelője számára nincs különösebb értéke a kiindulási koordináta tárgyainak. Megváltozik azonban az okkult metodika is egy másik problémával kapcsolatban. Ez a siddhikre vonatkozó közlés. A hagyományos jóga, például a rádzsa jóga, bizonyos gyakorlatok és morális kvalitások ellenértékeképpen mágikus erők, siddhik kifejlődését helyezi kilátásba. Egyes nyugati kommentátorok ezt a folyamatot a keletinél értelmesebben azzal magyarázzák, hogy a sakti jóga inkarnációs energiákat éget el, és az eközben felszabaduló erők válnak a siddhik „varázserejének” forrásává. Ez a különös koncepció a következő gondolatmenetre épít: minden életfolyamat energiákat használ el, amelyeket valamilyen anyagi forrásból merít. A növekedés, fejlődés, anyagcsere, a vágyakozás, az izom- és idegtevékenység munkája üzemanyag-fogyasztással jár, miként valamilyen gép motorjának funkciója. Ezek az energiák azonban a jóga titkos filozófiája szerint nem materiális, hanem transzcendentális eredetűek. Hajtóerőik a karma, az életvágy, az inkarnáció-mágnesség, és a formaöltési gravitáció. Ha ennek az elméletnek igaza van, úgy a folyamatok megfordulása révén hatalmas energiák szabadulnak fel. A jógi az ismert emberi tevékenységek egyikét sem folytatja. A fentiekben körvonalazott energiák tehát valahol felhalmozódnak és specifikus célokra koncentrálhatók. Ez a siddhik keletkezésének folyamata. A dimenzió jóga ezzel a fáradságos és nehéz folyamattal szemben a síkok statikus energiáit hasznosítja. A statikus dimenzióenergia fogalma kis magyarázatra szorul. Említettük, hogy minden létsík alaprezgés skálája különböző. Az emberi érzékszervek csak bizonyos rezgéseket képesek felvenni, és a kozmikus koordinátához való tartozás csakis meghatározott hullámhosszokon belül teszi lehetővé az élettevékenységet. Minden birodalomnak megvan a nyelve, matériája, ruházata, technikája. Az egyes síkok irányítói elementáris erőket fordítanak arra, hogy a koordináta alapanyagai megmaradjanak a rendszeren belül. Azért valamely rendszerbe behatolni csak többletenergiák útján lehet. Az áttörés után viszont titáni erők szabadulnak fel. Részleteket e helyütt nem lenne célszerű megadni. Megvilágításunkat szándékosan tartjuk általános mederben, mert a vázolt jelenség egyetemes, azaz polidimenzionális. Az analógia maga éppúgy vonatkoztatható az atomerő liberációjára, mint a szattwikus megvilágosodásra. Ebből a szempontból tekintve a lelki folyamatok ugyanolyanok, mint a kémia vagy a fizika reakciói. Az intellektuális változások is tulajdonképpen dimenzióváltozások. A dimenzió jóga több analógiát tartalmaz régi rendszerek elmélyedési skálájával. Megállapítható azonban, hogy az antik változat és az új módszer között lényeges eltérések vannak. Mindenekelőtt ilyenek: l. A dimenzió-jóga erőlködésmentes. 2. A változások a tudat hangolódásával egyidejűek.3. A siddhik a magasabb dimenzióba való behatolással egyidejűleg jelentkeznek. 4. Magasabb rendfokozatú létsík azonnal mágikus energiákat szabadít fel. 5. Ezekkel azonban nem lehet visszaélni, mint a siddhikkel, mivel a dimenzióenergia csak saját síkján aktív. 6. A morális biztosítékok eleve adva vannak. Újszerűen hat a negyedik és ötödik pont, minthogy az a sok ezer éves mágia és jóga legfőbb veszélyét kiküszöböli. A régi rendszerben a sakti jóga azáltal vált aggályossá, hogy az operátor magasabb kozmikus síkok energiáit próbálta kultikus manőverek révén alacsonyabb síkokra levonzani, s az alacsony nívóra transzformált erővel azután tetszés szerint lehetett elbánni. A dimenziópraxis ezzel szemben az operátort emeli magasabb síkra, s a felszabadult erők is kizárólag ezen a síkon érvényesülnek. A dimenzióváltás gyakorlati keresztülvitelének sikerét mindig csodás könnyűség érzet, extázishoz hasonló lebegési tudat kíséri. Az utazó kolosszális erők birtokában érzi magát, és ami a legcsodálatosabb, egészen elvész, lemarad az a képesség, hogy a kapott nagyszerű energia-kvalitásokat az alsóbb síkokon valami értéktelen ügy szolgálatába állítsa. Felszabadult ideonhullámok és pszichonkvantumok annál jobban eltávolítanak a szokványos földi céloktól, minél nagyobb a frekvenciájuk. Ezért a hiányért bőségesen kárpótolja a dimenzióutazót a megismert új célok és lelkiállapotok sokfélesége, gazdagsága és az érzések összehasonlíthatatlan intenzitása.

AMI AZ AKÁSHA PRAXIS HELYÉRE LÉP
A dimenziótan magában foglalja és könnyebbé teszi a régebbi, kevesek által űzött Akásha praxist. Ebben a tekintetben is előnye, hogy erőlködésmentes, és amellett egészen tudományos lehet. Műveléséhez eléggé tekintélyes tárgyi, fogalmi előképzettség szükséges, hogy a behangolt témák körülírhatók legyenek. Vannak azonban praxistípusok, amelyekhez majdnem semmi ismeret nem fontos, mégis reális eredményt adnak. A régi Akásha praxis az okkult rendszerek között legjobban hasonlít a dimenzióprocesszushoz. Mégis megvan az a hátránya, hogy pozitúrákkal és erőadagolásokkal operál. A dimenziódinamika fejlettebb agyrendszerű neofitákban a nagyszámú kihasználatlan ganglioncsoport statikus energiáját hasznosítja, vezérideák által kontrolláltan. A korábban is alkalmazott kroniontechnika az ideonhullámok, pszichonkvantumok és elektronvibrációk kibővítésével a magasabb dimenziótan praxisában még fokozottabb tanulmányozást követel. Az új mágikus tudomány azonban a kutató kezébe adja ezeknek a sík-elemeknek a kulcsait.

KOZMIKUS SÍKOK
Tulajdonképpen minden koordináta egy sík, melynek különleges törvényei vannak. Ilyen sík nemcsak négy vagy hét létezik, mint azt korábban hitték, hanem igen sok. A mikroszkopikus világ öszszefüggő birodalmai létsíkok. Az egyes faji kombinációk biológiai síkok. Az ásványi világ elektronrács rendszere dimenzió felületekre oszlik. De ugyancsak frekvenciában, jellegben és ideológiában különböző létsíkok a csillagvilág óriási egységei. Sőt, a galaktikai alapképződmények között ugyanazon rendszeren belül is megkülönböztethetünk fiziko-kémiai síkokat. Koordináták rejlenek az élőlények szervezetében is. Ezek tudvalevőleg annál tökéletesebb szintézisek, minél többféle koordinátát képesek magukban szimbiózisra kényszeríteni. A bonyolult biológiai organizációknak egyik legfontosabb kozmikus célja a magasrendű koordináta-társadalmak kiegyenlítése és integrációs harmóniába hozatala. Az általunk ismert legtökéletesebb szintézis-kísérlet az emberi szervezet, melynek éppen ezért az egész Kozmosz elemi struktúráját organikus harmóniába kellett önmagán belül kialakítania. Ez az oka annak, hogy az ember fokozata az összes koordináták és dimenziók között hídfőállásként szerepel. Erről a pontról le is, fel is, felületen és mélységben egyaránt elágaznak utak, ahonnan az Univerzum mélyebb megismerésére lehet indulni. De a technika ismeretében a kiinduló pontra mindig vissza tudunk térni, amit a többi síkokról nem lehet elmondani. Innen a földi inkarnáció fontossága.

AZ IGAZI IDŐGÉP
Az emberi agy és a psziché ideonkötegek központi elosztóállomása. Ezért mind a múlt, mind a jövő felé vezető spirálkábelek megfelelő pontjairól kapcsolat található a múlttal és a jövővel. Az okkult tudomány búvárai előtt ismeretes az ideonszinkronion, a pszichoszinkronion és a hieroszinkronion gondolkozás technikája. Az egyik spiráljáratokat átvágva rövidíti meg az időben lefolyt események szemléletét, a másik kiemelkedve az egész spirálrendszerből, a rendszert tekinti át részletek helyett, végül a harmadik az Akásha engramjait olvassa el a harmadik szem segítségével. A dimenziótudomány objektívje azáltal hatol be az idő mélységeibe, hogy ideonszálak, pszichonganglionok és dimenzióidomok koordinátájába helyezkedjék mentális imagináció útján, azután a nyert eredményeket terresztriális fogalmakká transzformálja.

LÉTSÍKELEMTAN
Ahhoz, hogy valaki nagy feladatokra vállalkozhassék ezen a területen, módszeres kísérletek sorozatán kell keresztülmennie. A gyakorlás a legegyszerűbb gyökérszimbólumok meditációin épül fel, és a térelosztás doktrínájának misztériumait kimerítve vezet el a természet élő analógiáinak megismeréséhez. Az első célok kapacitásbővítés jellegűek, ezt követik ismeretszerzésre irányuló gyakorlatok, majd a fizikai valóság területéről átcsapva pszichomentális területre, a magasabb szellemi törvények megismerése következik. Ezután az élő természet mágikus szimbológiáját kell elsajátítani,még később pedig a síkok transzformáció mechanikáját. Itt megtanuljuk, milyen módon megy át egymásba különféle síkok energiakészlete. Ez már kerubi-fokozat és a kreatív szimbólumok praktikus alkalmazásán alapul. Erre a tudásra törekszenek az összes hagyományos titkos tanítások, de módszerük bonyolultsága miatt a célt csak kevesen érik el a jóga, mágia vagy misztikus unió útján.

ELEKTROMAGNETOLÓGIA
Sem a hagyományos mágia praxisok, sem a jógák nem adják meg világos formában azt a gyakorlati felismerést, hogy a neofita szellemi fejlődése során folytonosan elektromos, majd felváltva, mágneses állapotokba kerül. Ez a funkció a későbbi dimenziógépezet közelítő és távolító berendezése, ebből alakul ki az irányító szerkezet. A dimenzió jóga kezdeti stádiumában fontos, hogy az elektromos állapotok mágneses ellenpontjukkal együtt az akarat parancsára gyorsan előidézhetők legyenek és lemérhetővé váljanak. Bevezető gyakorlatoknak megfelelnek a régóta bevált és használatos vonzás-taszítás képzetek. Később ezeket kívánság és vágy imaginációk váltják fel, erő és megfeszítés komplexumokkal ellensúlyozva. A hangsúly a gyakorlatok egyéni felépítése mellett, az intenzitás fokozatokon van! Valamely érzet vagy képzet igen sok mélységi gradációban létezik. Hasznosak az erőintenzitás gyakorlatok. Ezen a területen leginkább a pozitív ideák válnak be. Negatív tényezők csak lefokozó, gátló vagy megszüntető motívumként szerepelhetnek. Ezekre azonban épp úgy szükség van, mint a pozitív öntőformákra. Intenzitástréning után a pozitív érzetek és energiák mint elektromos stimulanciák hatnak, amelyeket a praktizáló közelében mindenki érezni fog. Ilyen esetben az individuum mentális légköre tízszeres adag szellemi oxigént tartalmaz, és ezt a mágus szabályozni tudja.

A CSILLAGOK ÚTJA
A dimenzióváltozások kifejlődésének egyik legjobb módja a stelláris univerzum elemeinek pszichikai invokációja. Ez már a hermetikus neofiták előtt eléggé ismeretes planéta-idők és planéta-terek imaginárius identifikációjával kezdődik. Később, mikor ebben jártasságról lehet beszélni, ez a zodiakális képletek 12 kulcs pszichológiájára bővített átélésével folytatódik. Ezután az ekliptikai, ismertebb, közeli csillagképeinek jógája következik, befejezésül a kozmikus ködök és világszigetek vitalizált projekcióival. A kozmikus dimenzió-misztérium színtér ezek szerint megegyezik az antik asztrozófia és csillagjóga területével, melynél mindig a kitágulás, szűkülés és áthasonulás szempontjai az irányadók. Az ebből adódó képesség a tulajdonképpeni kerubi tevékenység visszaszerzése. A folyamat minden prométeuszi jellege ellenére meglepően könnyedén szokott menni. Legtöbb érett neofitánál az egész kísérlet nem más, mint rohamos emlékezés a premanvantarikus állapotokra, és a memória tisztulásával egyidejűleg a primordiális energiák is visszaömlenek eredeti helyükre.

ELMÚLT VILÁGOK TERVRAJZAI
A hiperkozmikus óriások világának ellenpontjaként kínálkozik a természet birodalmának legkülönösebb szektora, a radioláriák területe. Ennek a tudományos ágazatnak a tanulmányozását nem lehet eléggé ajánlani. Fontossága a csillagjóga mellett a legnagyobb. A radioláriák a láthatóvá tett Akásha engrammjai, melyek helyes kapcsolat és „leérzékelés” útján a világegyetem múltját és jövőjét tartalmazzák. A jelenkori tudomány nem tud mit kezdeni ezekkel a különleges alakulatokkal. Ezt nem is lehet csodálni, hiszen a kreatív mágia szimbolikus formuláinak megfejtéséhez egészen más módszerek szükségesek, mint amiket a természettudomány eddig alkalmazott. Ez még az okkult látás korszakában sem könnyű feladat. A dimenziók tana azonban megadja a nélkülözhetetlen irányelveket mélységes tartalmuk tanulmányozására. Radioláriaképletek megfejtéséhez bizonyos radarszerű letapogató működés kell, ami azután ad többirányú eszmetartalmakat, hogy a kutató intellektuális dimenziófrekvenciákat bocsát keresztül rajtuk. A folyamat hasonló a fonográflemez vájatainak a tű és a membrán által való megszólaltatásához, azzal a különbséggel, hogy a fenti műveletben nem a lemez forog a mereven álló tű és membrán alatt, hanem éppen fordítva, a dimenzióáramokat termelő agy magasfeszültségű vibrációkkal mintegy átmossa a szimbolikus formula szerkezetét. Az eredmény az, hogy az érintett ganglionokban szimpatikus rezgések közvetítésével transzformáló ideonkötegek keletkeznek. Az ebből adódó gondolat és képzetsorok alkotják a radioláriák kozmikus történetét, mely többnyire megrázó érdekességű. Az ilyen mikroszkopikus képződményekben lefektetett teremtési kombinációk elmúlt világok elektromos, botanikai, zoológiai és biológiai változatait mutatják számos, még csak a messze jövőben megvalósítható zárókoncepcióval. Számtalan megelőző manvantara és eón története tárul fel a kutató szem előtt, a fák évgyűrűinek jelzéseivel analóg módon. Megvannak a manvantarák kezdetére és végére vonatkozó engrammok. Felismerhetők a világteremtési ideálok törekvései. Látni lehet egy-egy Teremtő Demiurgosz bukását és irányításának megfordulását az ettől kezdve szétszóródó Univerzum kulisszái között. Látni és olvasni lehet istenek születését, kifejlődését teremtésükben, és látni lehet Egregórák háborúját, és legyőzetésüket, újbóli pusztulásukkal együtt. Mindezen változások között pedig az egész folytatólagos világfolyamatban felismerhető a soha meg nem nyilvánuló ősforrás rendszerező hatalma, mely a tévútra került világokat mindenkor visszavezeti a helyes útra, a torzképződményeket viszont letörli az Univerzum élettáblájáról. Térkonstrukcióknak is megvan azonban a maga haszna, közülük nem egynek nagyobb hatása van az utána következő korszakra, mint akárhány békés, kevés változatosságot mutató teremtési turnusnak. Sőt, a látottak alapján megállapítható egy fontos teomágiai tétel, amely azt jelzi, hogy minden relatív tökéletességű rendszernek létezett hiányos elődje. Egyik a másik nélkül sohasem jöhetett volna létre. Vannak kozmikus kísérletek is. És éppen a legkülönlegesebb, legszínesebb, egészen új életformák csakis zavaros körülményekből, disszonanciákból, valódi káoszból születnek meg.

KOZMOBIONTÁK
Az élet nem specifikusan terresztriális jelenség. Az élet elemeit hordozó parányok az egész Kozmosz lakói, sok premanvantarikus emlékkel és az egész világegyetem múltjának konzekvenciáitfelölelő kapacitással. A csíraplazmának és a bázikus atomstruktúrának szinte hátborzongató mindentudása nem a plazma vagy az atom formájában rejlik. Ehhez az elemek mikroszkopikus tere kevés alapot nyújtana. A nagy titok az életelementálok többdimenziós szerkezetében rejlik, ami képessé teszi őket, hogy felettük álló síkok tapasztalati anyagát átvegyék, illetve felfogják. A sejtek és a radioláriák csodás konstrukció-tudománya nem rezervoárokból származik, hanem a felépítésükben elhelyezkedő pszichonok és ideonok antennái közvetítik azt. Ilyen módon egyetlen mikrobionta automatikusan kozmobiontává válik. A különálló sejt vagy az atom is rendelkezhet az egész Univerzum tudásával. Annak a furcsa körülménynek, hogy éppen a mélytengerek világában találunk radioláriákat, míg máshol, a föld felületén ezek a protobiológiai egységek nem képesek megélni, az az oka, hogy a tenger vize fényszűrőként is hat a világűrből érkező destruktív sugárzással szemben, s az Akásha projekciók zavartalanul kifejlődhetnek ebben a közegben. Ismert tény, hogy a légréteg vízgőzei nélkül emberi élet nem lehetne planétánk felszínén, mert az ibolyántúli sugarak és a kozmikus sugárzás a Biosz tevékenységét megakadályozná. A légréteg azonban megszűri a káros sugárhatásokat. Ugyanez a hatás fokozottabban érvényesül a tenger fenekén, az pedig, mint az Akásha vetítővászna szerepel.

ÉTERVILÁGOK, ASZTRÁLKOZMOSZOK, MENTÁLUNIVERZUMOK
A dimenziórendszer világai nem végződnek az anyagi síkon. Sok hagyományos tanítás és rákövetkező kísérlet után a dimenziólátás képességével megajándékozott fajta végre saját szemével győződhet meg arról, hogy az Univerzum több egymásra rétegezett világrendszer együttműködésének következménye. A csereforgalmi viszonyban álló koordináták más alapanyaggal, törvényekkel és létfeltételekkel rendelkeznek. A fizikai világ léte és törvényei nem abszolút megoldások. A hermetikus fizika bizonytalansági tényezők létezését tanítja, melyek manvanarák végén a fizikai Kozmoszt pillanatok alatt elnyelik. Ezek a tényezők „bizonytalansági terek” formájában ismeretesek a magasabb fizikában. A kozmikus annihilátorok, síkok bejáratának őrzői is, s a kerubi utazók ösztönösen elkerülik a hírhedt retrográd örvényeket. A hermetikus fizika négy állomásra, illetve négy térfajtára osztja a bizonytalansági éter spirálcsakráit. Ezek közül: 1. Az első fokú tér megszünteti a gravitáció törvényét; 2. A második fokon letörnek a molekulák kapcsolódását szabályozó elvek, s a kémiában bármi megtörténhet, csak a hidrogénatom maradhat fenn; 3. A harmadik fokozaton lassan semmivé lesznek az atomfizika törvényei; 4. A negyedik fokozaton már nem maradhat meg semmiféle törvény, és a fizikai univerzum határain belül semmilyen konstrukció nem állhat fenn többé. Ez az anyagban lekötött energia végső felszabadulása.Az ember azonban nemcsak a fizikai világ részese, hanem mindhárom sík életének tagja. Az étersík nagyobb, mint a fizikai sík. Az asztrálvilág kétszer akkora, mint az éteri világ, és a mentális Univerzum körülbelül a két előző tízszerese. A magasabb világok egymásra dimenzióban merőlegesek és mélységben helyezkednek el. Az ember három transzcendentális vehikuluma segítségével, az étertesttel, az asztráltesttel és a mentáltesttel, mindhárom világban megjelenhet és tevékenykedhet, de ezt megelőzőleg fel kell erősíteni azt a vehikulumot, amellyel operációkra készül. Az éteri világokat csakis étertestben lehet meglátogatni, az asztrálvilágot asztráltestben, és a mentáluniverzumot csak kerubi énünk gondolatszárnyai érhetik el. A vehikulumok fejlesztésének praxisa ősi idők óta ismeretes, és megegyezik a dimenzió jóga utasításaival.

AZ ÉLŐLÉNYEK TUDATINTEGRÁCIÓJA
A sejtek és a matéria képződésének transzcendens formulája nem sokban különbözik. Mindkettő egyszerűbb kohézióformáktól halad bonyolultabb összetételek felé. A réteges felépítést és a tapasztalatok kollektív továbbvitelét nevezzük integrációnak. Ez a folyamat nem szűnik meg a láthatatlan világ kialakulásában sem. Itt az intelligenciát jelképező ganglionsejtek analógiájára szellemi és pszichikai kiterjedések rakódnak egymás fölé és egymásra. A tapasztalás és az élettevékenység minden újabb szektora, de az anorganikus státusz lappangó territóriuma is újabb dimenziókat szül, illetve tovább táguló irányokba vezet. A tudatintegráció nemcsak a múlt teljesebb megismerését teszi lehetővé, hanem szükségképpen a jövő tökéletesítésén munkálkodik. Az integráció magasabb fokozatain szélesebb ideonkötegek hatása alá kerül az agy, polidimenzionális kontaktusok érvényesülnek, az észlelés és tevékenység tudatosan többirányú, és az élet nagyobb mélységekbe hatol, amellett, hogy a biotikus folyamatokat jobban kontrollálja. A különbség nem a plazma zseniálisan építő tevékenységében vehető észre, hiszen a majdnem öntudatlanul építő radioláriák alkotásai a mérnöki, biológiai, valamint kozmológiai művészet példátlan csodái. A változás az öntudat fokozatának nagymértékű autonómiájában van. A látás és a dimenzióintegráció automatikusan kiküszöböli az olyan inferioritásokat, amelyek a megelőző embertípusok elkerülhetetlen jellemzői. Ez a különbözőség nem erőszakos rendszabályok vagy erkölcsi előírások következményei. Az egész transzmutáció kozmikus érési folyamat eredménye.

DIMENZIÓALVÁS
Minden változást klauzúra készít elő. Pozitív fázisokat negatív fázisok előznek meg. A dimenziólátás technikája háromfázisú. Vannak pozitív, negatív és semleges etapjai. Ez utóbbi a keleti jóga kozmikus bardójának, a pralajának az analógiája. Lényege szerint ez is szamadhi, azaz jóga alvás, melyet lassan extázis, majd a kívánt dimenzió irányába való tudateltolódás követ. Abban a pillanatban, mikor a keresett dimenzió küszöbét asztromentális vehikulumunk áttörte, exuberancia, örvendezés, erőérzet önti el a pszichét. Ezután zavartalanul követhetjük misztikus műveletünk célját, tud-ni kell azonban megfékezni elragadtatásunkat, amely a mágikus kontroll gyeplője nélkül végleg más koordinátába röpítené ki afficiált részünket. A dimenziópraxis mantrikus horgonyokat helyez el biztonsági intézkedésként minden lépcsőfoknál. Hasonlatos ez az egyiptomi alvilági utazás formuláihoz, amiket a Halottak Könyve tartalmaz. Az újkori metodika könnyebb az ókori leszállásnál, mert csak energetikai formulákat invokál, és időhatárokat szab ki előzetesen. Persze az előzetes időhatárokkal szemben óvatosság ajánlatos, mikor a meditáció időhatárokat érint. Itt ugyanis az időérzékelés is elveszhet, és ezért helyesebb biológiai képleteket is alkalmazni. A dimenzióalvás három fázisa ezt a sorrendet követi: 1. Pozitív stádium: a meditáció céljának világos megszövegezése; koncentratív parancs kibocsátása megfelelő vehikulumunk részére; a felsőbbrendű én mágikus akarata frekvencia-kapcsolást végez. 2. Negatív stádium: a meginduló lelki folyamatok passzív szemlélete, pusztán annyi kontrollal, ami a kezdetben még lehetséges eltérítést a mágikus mantra-formula ismétlésével megakadályozza. A szattwikus ego figyelme a pszichikai dimenziók mélységi skáláját szabályozza, előrevetített érzetek útján. 3. Neutrális stádium: a teljes passzivitás állapota; a csakrák, majd a szefirot turbinák körforgása energiákat alakít át az érintett vehikulum felvevő szerveibe, hogy a dimenziórögzítés pontján elegendő erő álljon az utazó rendelkezésére. Ez különös érzetekkel járó folyamat, mintha a lélek ki akarna szakadni a testből; később könnyűségi érzetek, súlytalanság, erőkoncentráció; de az új realitás most egészen másfajta életérzéssel jár; ismeretlen érzékek kezdenek működni, soha nem látott képek, folyamatok észlelése, melyeket lehetetlen alacsonyabb fogalmi nyelvre lefordítani.

DIMENZIÓSZŰKÍTÉS ÉS -BŐVÍTÉS
A szellem erőinek szűkítése alsóbb-, bővítése felsőbb koordinátába vezet. Az ultramikroszkopikus világ küszöbére zuhanásszerű süllyedés érzete visz, a hiperkozmikus csillagtérségek életét rakétaszerű gyorsulás és tágulás képzete kíséri a belépés pillanatában. Mindkét érzéskomplexus jól ismert emléke a legtöbb szenzitív egyénnek, már gyermekkorából. A szűkülési és bővülési élmény főleg álmokban jelentkezik, és eleinte ijesztő hatású. A jelenség univerzális, mert kerubi őseink öröksége. Mindazonáltal ez a kissé félelmetes funkció a dimenziópraxis alapja. A két irányba való intenziválódás azt a szerepet tölti be, mint a rádióhullámsáv beállítója.

PRIMÉR ÉS SZEKUNDÉR VÁLTOZÁSOK
A dimenzióreguláció kezdeti fokozatain folyamatos változás megy végbe a praxist folytató individuum ganglionműködésében.Később az idegvezetékek érintkező pontjainál és az elágazásoknál is eltérések mutatkoznak a normális, azaz régi organizáció morfológiájától. És míg mindenféle biológiai praxis az izom, vagy idegállomány differenciálódásával jár, a szokatlanabb szellemi működések szokásszerű ismétlődése viszont új szerveket fejleszt, amely az ebben járatlan egyént varázslatként ható produkciókra teszi képessé. A dimenzió jóga gyakorlásán keresztül elért „siddhik”, a koordináta regulációval (szabályozással) együttjáró mágikus befolyás és a dimenziólátás tehetsége a kutatót élesen elhatárolja a többi embertől. A képességekben nincs semmi csodaszerű, azokat a legtöbb rendes érzékenységű intellektüel gyakorlással elsajátíthatja, sőt az emberi nem univerzális agyintegrációja folyamán az individuumok túlnyomó többsége gyakorlat nélkül is birtokába jut a most még mágikus funkcióknak minősülő tehetségeknek. A primér változások először a pszichongömbök analógiájaként szereplő ganglionokat befolyásolják. Ezt követőleg az ideonfonalak organikus lenyomatai, az idegszálak kapnak differenciáltabb szerkezetet, végül pedig addig ismeretlen anatómia-kiegészítéseket új szervek formájában.

GYAKORLATOK AZ IDŐFOLYAM MÓDOSÍTÁSÁRA
Dimenzióreguláció két oldalról lehetséges. Egyik mód az időfolyam elváltoztatása, másik a térképzetek módosítása. Mind az első, mind a második, fokozatok ezreit rejti magában. Bevezető kísérleteknek legalkalmasabb a hermetikus asztrozófia bolygóidő-meditációja. E hét antik bolygó pszichológiájának karakterisztikumai alkalmazandók az időérzékelés folyamatára. Kezdetben elég, ha az időérzékelés múlásának gyorsaságára és kvalitatív intenzitására terjed ki a figyelmünk, később a normális időrend egymásutánját megbontó komplex gyakorlatok sikeres megoldása lesz a cél. Ez a gyakorlat-kategória a jelenben szereplő múlt elemeinek kifejtésére és élményszerű vitalizálására törekszik. Ugyancsak idetartozik az a kísérlet is, amely egyidejű múlt és jövő szintéziseket tesz szemlélődés tárgyává. A normális észleléstől eltérő jelenségek alapja az a rendesen figyelmen kívül hagyott tény, hogy amit jelennek nevezünk, az a múlt következménye és a jövő oka. Bizonyos értelemben tehát a jelen idő koordinátája egyaránt tartalmaz múltat és jövőt. Ezenfelül a test biológiai élete zsugorodó, illetve a múlt felé haladó, valamint bővülő, más szóval jövő felé tartó folyamatok szintézise. Az emberben ilyen formán mindhárom idő-dimenzió, a múlt, jelen és a jövő szinkronisztikus rendszert alkot, csak ezen a furcsa tényen a hétköznapi ember nem gondolkodik. A dimenzióelméyedés ezeket a jelenségeket tudatossá teszi, elkülönítve analizálja, s azután megkísérli azokat megfordítani. Ebből érdekes hatások adódnak. Nemcsak múltba és jövőbe látunk ezen a módon, hanem a létesülés felé törekvő tendenciákat csírájukban megváltoztathatjuk vagy elfojthatjuk. Íme, néhány utalás a módosított időfolyam hatására. Mi történik, ha az időszalagot beszűkítjük? 1. Erős tendenciák akcióidejének beszűkítése azokat visszahelyezi a múltba. Így újra lehet kezdeni és javítani eseményeket, melyek már régóta kisiklottak ellenőrzésünk alól.2. A szűkítés fokozása meg is semmisíthet bármilyen erős tendenciát. 3. A karmikus hatások felismerhetők, kiegyenlíthetők és megszüntethetők. 4. Az időkoordináta bővítése gyors kifejlődéshez segíthet gyenge tendenciákat, és szokatlan tehetségeket dobhat felszínre ideonfonalakkal való összekötéssel. 5. Néha a zsenialitás fellobbanása jön létre, ha ideonfelvétel-bővülés gyorsulással jár együtt. 6. A múltra vonatkoztatva a tudományos tárgyak feltárják kozmikus múltjukat. Ehhez dimenziófrekvenciák projekciója szükséges. A vizsgált tárgyakat nagyfrekvenciájú sugarakkal mintegy „átkeféljük.” Egyes tárgyak analízise közben úgy érezzük, hogy gondolataink asszociációi gyorsulnak, élesednek, erősödnek; ez a „bővülés”. Máskor viszont a képzettársítás lelassul, elhomályosodik, az univerzális helyett a speciális felé tolódik el, ez a „szűkítés”. Ezen funkciók közepette agyunk más és más frekvenciákat vetít vizsgálatunk tárgya felé. Az eredmény ennek megfelelően módosul. Az időfolyamat módosítására egyik legjobb út a zenei eszközök bevetése. Tudott dolog, hogy a mantrikus szimbológiában a ritmus a fizikai sík, a melódia az asztrálsík, a harmónia a mentálsík analógiája. Mantrisztikus térhangolásnál a kívánt hatást ritmusokkal, dallamokkal vagy harmóniákkal érjük el. A gyakorlat imaginárius és fejlett muzikalitást követel. Gyakorlati utasítás szerint, miközben meditációnk tárgyát figyelemmel szemléljük, a folyamatot belső zenei aláfestéssel kísérjük. A zenei tartalom csak rövid lehet, legfeljebb nyolc visszatérő, önmagában ismétlődő taktus. A tempó lassulása vagy gyorsulása az időmértéket és időáramlást megváltoztatja.

A TÉRKÉPZETEK MEGVÁLTOZTATÁSA
Ez a feladat még az időfolyamatnál is sokoldalúbb. Nagyszámú idevágó mágikus hagyományt ismerünk. Ez a körülmény annak folyománya, hogy a téreloszlás rendszere ősi atlanti doktrína, amit a mágikus világképek széles körben tettek vizsgálat tárgyává. A térképzet szellemi koncepció és tudományos divat kérdése. Más a metafizikai, a pszichikai és a fizikai világ térelképzelése. Az egyes zodiakális és planetáris típusok pszichológiájához alapvetően eltérő térfilozófia tartozik. Okkult gyakorlatok során legkönnyebben az amúgy is labilis térkoncepció változik meg. Minthogy itt a szó valódi értelmében univerzális szubjektumról lehet beszélni, természetes, hogy a tudomány szintén kitűnő eszközökkel van ellátva ilyen hatások létrehozatalára. Csakhogy, amíg a természettudomány akciórádiusza korlátozott, a mágikus térasszimiláció technikája korlátlan lehetőségeket tartalmaz.A térkoncepció tulajdonképpen minden speciális tevékenységben megváltozik, ha az huzamos időn keresztül szűk keretek közé szorítja figyelmünket. A mikroszkópba meredő szem, amely hónapokon keresztül erre a tevékenységre korlátozza az agyműködést, alkalmazkodik az állandó munka szellemi formájához. A csillagász hiperkozmikus térségekbe tágítja térkoordinátáját. De valamely különleges tudományos ágazat is, például a radioláriák és mineráliák tartós tanulmányozása, automatikusan felállít térbeli konstrukciókat, amelyek lassan a gondolkodó egész mentális habitusát befolyásuk alá vonják. A biológus világegyeteme élő, változó, táguló és összehúzódó térben fog elhelyezkedni, a kémikus viszont amorf térkoncepció mellett fog végül kikötni. Magasabb szellemi vehikulumaink elasztikusak, nincsenek egy bizonyos koordinátához kötve, és ezért az akarat vagy figyelem irányítása mellett beömölhetnek bármely téridomba. Ez a körülmény ad lehetőséget a térdimenziók mágikus módosítására. A praxis, a planetáris térideák meditációja, majd átélése után a szimbólumok tanának analízisét írja elő. Ezután a szűkítés és tágítás regulációval kombinált koordináta gyakorlata következik.

FIZIKAI IDŐ, PSZICHIKAI IDŐ, METAFIZIKAI IDŐ
A dimenziópraxis megkülönböztet fizikai időt, pszichikai időt és metafizikai időt. Ezek a kategóriák is csak csoportjelzők, azonban egy még nagyobb differenciálrendszerben, ami nem kevesebbet jelent, mint a három kardinális Kozmosz alapbeállítását a materiális, asztrális és mentális törvények szerint. A fizikai idő, amelyet különböző stelláris folyamatokkal mérünk, pusztán a látható világban érvényes. A pszichikai idő a lelki működések befolyásától függ, és egészen egyenlőtlen tartamú, a mentális idő végül absztrakt igazságok felfogásának függvénye, sokszor évezredes eltolódásokkal mérve. A differenciálkoordináták, síknívójuknak megfelelően, többszörösei egymás tartamának. Már a pszichikai idő is sokban eltér a fizikai időtől. Percek alatt évtizedek reakcióit élhetjük át. Viszont mentális szempontból egy egész életidő is jelentéktelen lehet, ha a szattwikus óra nem mutat változást szellemi tartalom tekintetében.

MATERIÁLIS TÉR, ASZTRÁLIS TÉR, SZATTWIKUS TÉR
A fizikai dimenziópraxis térféleségei tulajdonképpen előkészületei a magasabb térfajtákban való mozgásnak. Bármilyen csodálatos eredményeket nyújthat is tudományos szempontból a tendenciák fizikai kutatása, nem feledkezhetünk meg azokról a transzcendentális célokról, amelyek felé fizikai inkarnációnk visz, és amelyek éppen a dimenzióintegráció korában sokkal erősebbek, mint korábbi kultúrfokozatokon. Ez annyit jelent, hogy a megváltás eszmeköre is gyakorlati lehetőségekkel bővül. Azáltal, hogy a dimenzióváltoztatást gyakoroljuk, nagyobb frekvenciára kapcsoljuk érzelmi életünket, majd rákövetkezően szattwikus életünket, tevékenységünket, ami a felszabadulás előiskolája.Az asztráltér befelé mélyít. A szattwikus tér ezzel szemben polidimenzionális felerősödést jelent.

MÚLT, JELEN ÉS JÖVŐ ILLÚZIÓJA
Más helyen említettük már, hogy az emberi test a múlt, jelen és jövő szövedéke. Ezért, ha e három időbeli kiterjedés valamelyikét kívánjuk invokálni, elég ha a tárgyi ismeretek birtokában az organizmusnak olyan részeit vesszük meditatív analízis alá, amelyeket jelentőségük a múltban, jelenbe vagy jövőbe utal. Ilyen lehetőségeket nyújtanak gyakorlás szempontjából a csökevényes szervek, a tobozmirigyek, a hermafrodita múlt maradványai; nőknél a klitorisz, férfiaknál az emlők; a jelenben a csirasejtek fészkei, a nemi szervek, a jövőt illetőleg a pajzsmirigy és a garat kiszögellés, mely két utóbbi egy eljövendő korszak nemi szervei. De az anatómiai struktúra és szövettan sok más támpontot is ad. Alaposabb fiziológiás ismeretek támogatása mellett egész univerzumok emlékezettára fejthető ki az agyszerkezet idő morfológiájából.

DIMENZIÓINKARNÁCIÓK
Ez a misztikus folyamat az ember polidimenzionális életével függ össze. Megtörténhet ugyanis, hogy egy földi karakter még terresztriális tartózkodása ideje alatt más síkon inkarnálódik. Analóg jelenség a kabbala által tanított Ibbur, vagy lélekterhesség esete, amikor ugyanabban a testben két különböző dimenzióban élő entitás tartózkodik. Ha azonban nincs két entitás, hanem éppen ellenkezőleg, egyetlen entitás lakik két egymástól távol eső dimenzióban, akkor az ego ingajáratokat vezet két egzisztenciája között. Nem arról a folyamatról van itt szó, amely az áloméleten keresztül mindenkinek sajátja. A dimenzióinkarnáció okkult jelenség. Ezt olyan egyedek érik el, akik valamely magasabb ideál követése közben elszakadnak a Földtől, és transzcendens vándorlásuk alatt felfedezik szellemi hazájukat, ami után a magasabb életcél megvalósítását szinkron kezdik előkészíteni. Valaki egy időben több dimenzió lakója is lehet. Ebben az esetben az ébrenlét idejére csak töredékek jutnak idelenn a transzcendens entitás energiájából. Magasabb érzékszervek vitalizációja vagy a tudat dimenzióintegrációja nagyon elvékonyítja a felső világok válaszfalát és igen sok ember keresztmetszetben láthatja a mélyebben fekvő kozmikus régiókat. A dimenzióinkarnáció jele először annyi, hogy az érintett egyén sokat álmodozik különös helyzetekről, melyek mása a Földön nem található meg. Idegen, de mégis ismerős lényekkel találkozik, lakásokat keres fel, ahol kiismeri magát, furcsa tájakon bolyong, komplex érzései vannak, amiket képtelen lenne szavakba foglalni. A különös fantáziatevékenység, mert először annak minősíti, mindig visszatér, és lassanként a kedvenc imágók koordinátájává változnak. De ilyen élmény nélkül is a legtöbb ember különböző síkok lakója. Alaposabb vizsgálat után kiderül, ha az egyik individuum inkább asztrális, a másik inkább mentális síkon tartózkodik, a közös földi koordináta akkor is összeköti őket hétköznapi életükben. Haehhez még hozzászámítjuk a számtalan ideológiát és érdeklődési irányt, be kell ismerni, hogy jelen társadalmunk ugyancsak polidimenzionális szimbiózisban élő lények összessége.

LÉLEKPERMUTÁCIÓ, IDENTIFIKÁCIÓ, IDEONELASZTIKA
A dimenzióváltozás komplex formái néha öntudatlanul jönnek létre. Pszichonok kétféleképpen hatnak valamely indifferens közegre. Lélekelementálokat termelő állag jelenlétében a ganglionműködés szimpátiás vibrációt vált ki, ami lassan a hangszeres húr-rezonancia analógiájára összeköti a hasonló elemeket. Ugyanakkor a pszichonok munkája dimenzióenergiák konvertációja is, ami megint periodikus matéria emisszióval jár. Közeli együttlétben élő lények a lelki karakterisztikumaikat gyorsan átviszik a velük élő szervezetére. Az összehasonulás tulajdonképpen félanyagi esszenciák kicserélésén alapul. Az asszimiláció elől el lehet zárkózni, ha tudatosan ellenállunk a pszichonprojekcióknak. Bizonyos extrém esetektől eltekintve azonban transzcendentálisan előnyös az asszimiláció. A dimenziópraxis emiatt a komplex változtatás operációját tudatosan alkalmazza. A dimenzió jógában fontos képesség a lélek változtathatósága. Más egyéniségek strukturális sajátságait fel kell tudni magunkba venni, hogy belülről ismerhessük meg a benne megnyilvánuló transzcendentális lényeget. Pszichikai gyakorlatok egész sora vezet a misztikus identifikáció állomására, ami az asztromentális dimenziópraxis egyik bázikus operációja. A harmadik, talán legnagyobb igényű funkció az ideonelasztika. Ennél a mentális letapintás érzéke fejlődik ki, s ezután már a felsőfokú Akásha analitika kísérletei következnek. Az ideonelasztika, vagy más néven az ideonműködés elaszticitása leggyorsabban a különféle karakterológiák tanulmányozása útján érhető el. Ezek között első helyen áll az erővonalak szimbolikája, vagyis a hermetikus szimbológia. Mindezeknél a gyakorlatoknál legfontosabb körülmény, hogy az alapjában primitív analitika észrevétlenül átolvadjon a mentális dimenziósíkok sima behangolásába. Ha ez a képesség kifejlődött, a karakteriológiákra nincs szükség többé.

DIMENZIÓMEGVÁLTÁS
„Solutio polidimensionalis et universalis”. Ez a kozmikus kémia utolsó állomása. A földi lét minden gyötrelme és baja azáltal keletkezik, hogy lemerevedő állapotok széttörni készülnek a koordináta bilincseit. Csakhogy a nemtudás fokozatain a lélek hamarosan újra visszatér börtönébe, és a halál mindössze egy új spirálfordulat kezdete, amely éppoly hiábavaló lesz, mint az előző inkarnáció volt. A dimenziótan a megváltás gondolatát más megvilágításba helyezi. Egyrészt az Univerzum integrációjának bizonyos pontján a szellemi felszabadulás magától bekövetkezik, mivel az excentrikus torzió matériasűrítő tevékenysége kiegyenlítődik, és többé nem jönnek létre nehezített gravitáció-formák.De a szellemi mozgékonyság már sokkal az univerzális szolúció előtt az individuumok kezébe adja konvertáció formájában azt az eszközt, amellyel zárt koordinátákból megváltásszerű kiutat találhatnak anélkül, hogy az egész rendszer feloldása bekövetkezne. A nirvanisztikus filozófiák megváltásra építő dialektikája ebben a korszakban elveszti reális alapjait. Mert az öregség, betegség, halál, háború, szenvedés és elnyomatás már nem abszolút attribútumai a planetáris életnek. Mindezek kiküszöbölése után fennmarad még persze a mulandóság ténye, amit nehezebb elviselni egy magasabb fejlettségű világban, mint a sok bajjal megrakott primitív társadalomban. Hanem a dimenziók tudatos változtatásának eónjában már az idő sem lesz az a fenevad, aminek korábban hittük. Látni fogjuk, hogy minden érték deponálódik (megőrződik) az Akáshában. Fontos dolgok sohasem múlnak el nyomtalanul. A transzcendentális alany egyik síkon öregszik, másikon fiatalodik. A test betegsége a lélek gyógyulása. A háború végül is az életet erősíti. A halál más síkon való születés. A szenvedés tudatossá tétele pedig erőket fejleszt, amelyek később az örömérzet hatalmas forrásai. Ezek a dimenziótan tézisei az elmúlt korszak filozófiájával szemben. Természetesen a legdifferenciáltabb lény is befejezi egykor kozmikus vándorlását a polidimenzionális síkok életformái között. A konzekvencia akkor már nem egy rosszul sikerült kísérlet likvidálása, hanem valami eljövendő egzisztencia előkészítése a következő, tökéletesebb teremtési ciklus hajnalán. És akinek a legszebb létforma is nélkülözi a vonzerőt, az akadálytalanul megmaradhat a meg nem nyilatkozott ősforrás formamentes védettségében.

A PRAXIS VEZÉRFONALA
(Szutra epilógus) Egy részletesebben kidolgozott dimenzió jóga közreadásának még nem érkezett el az ideje. De az individuális praxis számára rövid útmutatást lehet nyújtani a legcélszerűbb folyamatok mibenlétéről. Ezt különösen azok forgathatják hasznosan, akik már más jógafajtákat is tanulmányoztak előzetesen. Az Új Eón szattwikus gimnasztikájának univerzális elve, hogy minden kísérlet egyéni, és a rendelkezésre álló lehetőségek közül speciális tehetségek szerint kell kiválasztani a legmegfelelőbbeket. A dimenzió jóga búvára ezért saját maga dolgozza ki a munkatervét és a menetrendet, melyen haladni kíván. Témák tetszés szerint választhatók, az alapelveknek azonban érvényesülniük kell bennük. Ilyen alapok a következők: 1. A tudat szűkítése és tágítása olyan folyamat, amelyről már beszéltünk. Ezt általában számításba vesszük a gyakorlás során. 2. Extázis és intázis szemszögéből való átélés.3. A tárgy nagyfrekvenciák melletti „átmosása”. Az objektum kozmikus engrammjainak erővibrációk útján való megszólaltatása. 4. Lelkiállapotok különböző mélységi fokozatokban való vizsgálata. Vonzás, taszítás. 5. Kísérleti objektumok koordinátáiba való teljes behatolás, a maradék érzékek leszűkítésével. 6. Tudományos jelenségek lelkesített elképzelése. Élettelen folyamatok animisztikus átélése intellektuális identifikáció segítségével. A gyakorlat mantrákkal indul. Minta: „Én vagyok a villámlás”, „én vagyok a tenger” stb. 7. Mentális kinyújtózás magasabb koordinátákba. Kapcsolódás csillagképekkel és világszigetekkel. 8. Kozmikus erővonalak szimbolikus értelmezése megszemélyesítés útján. 9. Érzelmi komplexusok átváltoztatása szimbolikus figurákká, állatokká, majd filozófiai tételekké. 10. Természeti tünemények vitalizált kifejtése belső logikájuk értelmezésével. 11. Erőérzetek generálása. Lelki intenzitás szabályozás. 12. Egyszerű életfolyamatok intenzitásának fokozása és lelassítása a reakció megfigyelésével. 13. Témák lelki, érzésbeli, majd intellektuális megközelítése változó intenzitások alatt. 14. Észlelés-gyorsítás, ritmusok, dallamok és harmóniák használata közben. 15. Tünemények és tárgyak fantáziabeli távolítása és közelítése. Csillagászati kísérletek távoli koordináták zsugorítása és szétbontása céljából. 16. Az élet alapfunkcióinak különböző idő- és tér-szemléletek alapján való elemzése. 17. Identifikáció gyakorlatok idegen entitásokkal. Planéta pszichológia. Zodiakál karakterológia. 18. Pszichikai asszimiláció újszerű törvényekhez egy képzeletbeli koordinátában. Radiolária meditáció. Rendszerolvasás. Kozmikus mandalák megfejtése okkult kulcsok alkalmazásával. 19. Életjelenségek értékelése szimpátia és antipátia szempontjából. Etiológiai kifejtés.20. Tárgyak aurájába végzett introspekció. A nyert érzetek fogalmi transzformációja. Általános pszichometria. 21. Életjelenségek és tünemények szimbólumokká változtatása. Tudatosított redukció. 22. A főbb tudományágak alapjelenségeinek dimenziológiai analízise és átélése a bennük rejlő analógiák utján.

V. POLIDIMENZIONÁLIS VÍZIÓ

DIMENZIÓRASZTEREK
A realitás különféle síkjainak legfontosabb érzékműködése a látás. Ha a Kozmosznak egészen eónunkig lefutott fejlődését figyelemmel kísérjük, ideszámítva a premanvantarikus ciklusokat is, semmit sem találunk, ami annyira jellemző volna a Biosz integrációs fokozataira, mint a külvilág szemléletének módja. A látás univerzális képesség. Annak valamilyen fajtája a világegyetem minden életformájának tulajdona. Többféle látás van. Megkülönböztetünk térbeli színes, plasztikus, valamint mélységnélküli látást. Létezik pszichikai és fizikai, azaz külső és belső vízió. Ismerjük az introspekció és audioprojekció jelenségeit. Lehetséges a szemlélet elhatárolása időben és térben, továbbá különleges kombinációk összekapcsolhatnak két különböző teret és időt. A Biosz általunk jólismert formái a látást mindenkor más érzékelési folyamatokkal egybekötve gyakorolják. A számunkra speciális fontosságú okkult filozófia is a látás képességének változásaiban jelöli meg a szellemi kibontakozás utját. A helyi Galaktika legtöbb rendszerében a Terra élőlényeinek szeméhez hasonló szerv a látás műszere. Ez az orgánum egész formájában és strukturális adottságaival is a lokális Nap fiziko-kémiai sajátságait tükrözi. De a Galaktikának nem minden szisztémája operál naprendszerkonstrukció alapján. Ilyen esetben az élőlények más orgánummal, nem fényrezgések segítségével látnak. Sok világsziget individumai belső látás, radarszerű letapogatás és plasztikus projekció közvetítésével tájékozódnak Univerzumukban. A látóapparátust tapintási ingerek, illatkomplexumok, valamint erőörvények egyaránt működésbe hozhatják, s az ilyen módon nyert képzet legtöbbször felülmúlja az emberi szenzorium megállapításainak pontosságát. Mindezeket a lehetőségeket többé-kevésbé tanulmányozhatjuk a természet birodalmaiban, a botanikai világban, az entomológia és a zoológia kimeríthetetlen gazdagságú életformái között. Amit a természet alsóbb birodalmainak jelenség-tárháza nem nyújt, azt megközelíthetjük a Homo Magus lelki életének belső, titkos hagyományaiban. Mert a lelki működések is a látás egy módozatát jelentik, s az így megismert világ a külső természetes Univerzum magasabb koordinátája, új dimenziókkal kibővítve. A látható és láthatatlan Kozmosz a külső és belső világ analógiái. Amit nem láthatunk fizikailag, azt mentális képességeink pszichikai projekció útján imaginatív koncepcióban vetítik elénk. Amint azt már korábban említettük, a Kozmosz fejlődési fokozatainak egyes stációi főleg a látás sokoldalúságában és komplex természetében mutatkoznak meg. Magasabb biológiai organizáció magasabb látóképességet, több dimenziót átfogó elmekapacitást jelent. Vannak érzékelési fajták, amelyek noha külsőleg a látás képességéhez kapcsolódnak, rangfokozatuk szerint mégis inkább a tapintás járószalagja után igazodnak.Alacsonyabb fokozatú rovarok, mélytengeri állatok sok esetben olyan organikus berendezéssel bírnak, amelyek messze meghaladják fölöttük álló fajok hasonló szerveinek teljesítőképességét. Működési helyükön, saját életszektorukban ezek az állatok fennmaradásuk érdekében fejlesztették ki látószervüket, azok hiperfunkciója életmódjuk által van determinálva. Magasabb létsík azonban szükségtelenné teheti kreatív energiák fizikai kondenzációját (sűrítését). Néhány élettani koordinátával feljebb már nincs szükség reflektor-teleszkóp szemlencsére, e helyett a Biosz több ganglionsejtet épít finomabb szellemi funkciók objektivációjának céljára. A hermetikus tradíció titkos kozmogóniája a teremtés, létbelépés, testetöltés és megvilágosodás komplexumait egyetlen koncepcióban magyarázza. E szerint az első ősi életcsíra látó, érző és sugárzó gömb volt, amely később a világító szellemi Nap formáját vette föl. Ezért az emberi szem formájából és funkciológiájából a körülötte létező Univerzum egész történetét kiolvashatjuk. Az ember fokozatától fölfelé viszont már nem elegendő az externális szemgolyó anatómiájának ismerete, itt a teljes agy asztromentális struktúrája irányadó. Látószervnek számítanak a gonádok és velük hermetikusan kapcsolódó csakrák, valamint szefirot központok is. Ezeknek a szférikus alakulatoknak a tevékenysége sokirányú komplex mozgás, többsíkú vibráció, dinamikus körforgás-kombináció, mely az általunk érzékelt Univerzum minden jelenségét transzformálhatja más koordináták energiájává. Egyik érzékelési forma a transzcendens központok közvetítésével átalakulhat a másik appercepciós (észlelési) forma tapasztalati anyagává. Ugyancsak ezek az asztromentális orgánumok teszik lehetővé, hogy a fejlettebb individuum átléphessen, illetve beláthasson más dimenziók életébe. Az okkult út tanítványai mentális iskoláztatásuk folyamán tesznek szert azokra a képességekre, melyek a látási funkciók konvertációját (átalakulását) előidézik. Hermetikus képzettség nélkül a legtöbb normál fokozatú agy látószervét dimenzió-raszterek zárják el más koordináták vibrációitól. Minden életformának és speciesnek megvan a maga külön dimenziórasztere, amely kiszűri a faj számára fölösleges meglátásokat. Olyan fajok azonban, mint az emberi is, ahol a cél kozmikus szintézis létrehozása, megtalálhatók a filogenetikus fejlődés öszszes elmúlt rasztermintái. Ez okból, ha sikerül a Homo Sapiensnek mentális integrációja folyamatában felemelkedni a Homo Divina fokozatára, a raszterek eltolása által a kozmikus múlt teljes tudásának birtokosává lehet.

SZÉTESETT KOORDINÁTÁK
Látás és szemlélet a polidimenzionális világkép alapjai. Amíg az első szűkebb értelemben minden élőlény sajátja, a második csak magasabb szellemi fokozatú individuumnak lehet birtokában. Minden korszaknak és életgradációnak megvannak a specifizikus vízió szűrői, hasonlóképpen a későbbi individuális kultúrák is alá vannak vetve szemléletüket korlátozó gondolatraszterek befolyásának. A kultúrák és civilizációk alapeszméi nem mások, mint fajidegen elgondolásokat kizáró ideonrácsok. Uralkodó ideológiák a magukén kívül más eszmekomplexumot nem engednek érvényesülni. Társadalmi, vallási és tudományos teóriák területén a dimenziózár hatása annyira erős lehet, hogy eltérő alternatívát észre sem vesznek. Az emberi agy több dimenzió-gondolat energia sugárzásának koncentrikus tüzében áll.Ganglionsejtjeink felvevő antennáit pillanatonként magas frekvenciájú képsorozatok százai ostromolják, de mi azokból majdnem semmit sem látunk a szűrők kiküszöbölő tevékenysége miatt. A biológiai koordináták azonban nem állandóak és nem változtathatatlanok. Ugyancsak instabil az anorganikus világ dimenzió regulációja (szabályozása). A Biosz határai folytonosan tágulnak, szűkülnek, növekednek vagy fogynak. Hasonlóképpen az élettelen világ matériái. Itt az elemek periodikus rendszere egyik fajlagos koordinátából automatikus akció útján átvezet a másikba. A dimenziók koordinátái úgy változnak, hogy egyik dimenzió erői behatolnak a másikba, s azt átalakítják, kitágítják vagy felszívják. Az emberfajta világa ezt magasabb eszmék felmerülésének formájában tapasztalja. Mikrokozmikus körülmények között ez a folyamat az érzékszervek tökéletesedésének munkatervét követi. Koordináták azonban szét is robbannak, destruktív folyamatoknak esnek áldozatul. Ez mindenekelőtt akkor következik be, mikor valamely világrendszer elöregedett, s a kultúrájában felszínre törő ideológiák öngyilkossággal egyértelműek. Ilyen holtpontot egyaránt létrehozhat magas fejlettségű civilizáció a degeneráció, vagy elnehezedő materializmus a vaskosság formájában, melyek mindegyike robbanáshoz vezethet. Jelenlegi világunk szétesett koordináták ezreit hordozza magával. Ezek a töredékek veszedelmes detonációk alapanyagát tartartalmazzák. Valahányszor a kulturális kibontakozás magasabb fokozatán élő civilizáció fordulópontokhoz érkezik, a mélységből felszínre kerülnek a primitív ideák. Ha ezek a tendenciák uralomra jutnak, a felsőbbrendű létforma elpusztul. Szétesett koordináták emlékképeit a Beszélő Fény krónikája tanulságképpen őrzi meg, azok funkcionális elveit újabb konstrukcióban felhasználni nem ajánlatos.

PERIODIKUS SÍKLÁTÁS
Az ember egyidejűleg több dimenzió lakója, de ez a tény nem vált tudatossá benne. Az animális organizmus magában foglalja, ma is működteti az élettörténeti múlt összes primordiális koordinátáit. A különböző összetételű látás- és öntudat koordináták azonban nem egyszerre, hanem periodikusan juttatják el benyomásaikat a központi agy felvevőállomásához. Más terminológiával élve, az embernek nem egy, hanem sok résztudata van. A tudat partikulumok mikroszkopikus frekvenciakülönbségekkel és ganglionfunkció-takarásokkal az un. vibrátor kihagyások fázisaiban érvényesülnek. Hogy a sokféle képzetmozaik közül éppen melyik kerül a feltudat fénykörébe, az az egész szervezet fölé rendelt legmagasabb dimenzió-raszter érdeklődési iránya által van meghatározva. Átvitt értelemben az öntudat összes fajtái a látás fogalmának szinonimái. Nem kétes, hogy annyiféle tudatunk van, ahány szervvel rendelkezünk. Létezik kéz tudat, bőr tudat, haj tudat, fül tudat. Van gyomor tudat, szív tudat, gerinc tudat. A külső és belső érzékelés szervei valamennyien sajátos koordináták, különleges világdimenziók kulcsai. Mindezek az érzékelő részek feltárják titkaikat, és betekintést engednek tartalmukba, mihelyt a hermetikus meditációban jártas kutató figyelmét rájuk koncentrálja. Mivel pedig az emberi test okkult hagyományok szerint az egész prae-egzisztenciális Kozmosz produktuma, annak emlékregiszterei a szervi tudatok kulcsán keresztül megszólaltathatók. De a semmilyen okkult képzettséggel nem bíró ember is periodikusan több dimenzió lakója, noha arról semmit sem tud. Itt van mindenekelőtt az alvás idő-szakos váltakozása az ébrenlét dimenzióival. Biológiai funkciók életkoronként, hónaponként, sőt naponként más időkoordinátába utalják az embert. A test fejlődésével egyidejűleg a tér érzékelése is különböző. Ismert jelenség a fiziológiából, hogy a tapintószervek vérteltségének arányában változik az érzékelt tárgyak formája. A világképet a szemlélet előjelzésein keresztül megváltoztató faktorok a gonádok és az endokrin mirigyek is. De léteznek mágikus dimenziózárlatok. Szuggesztív képzetek ugyancsak idegen szellemi sémába zárhatnak egyéneket.

SZINKRON ÉSZLELÉS
A normális emberi percepció periodikus lefolyású, amennyiben a figyelem egyszerre csak egy képzetet tud világos értelemmel követni. Szupranormális észlelés viszont lehetővé teszi több dimenzió jelenségeinek összesített észlelését. Az okkult út kutatója erre az érzékelési módra törekszik. Az ember agyának különféle szinkronberendezései az emberi faj kerubi öröksége. A hiperszenzoriális megismerés transzcendens funkciói teszik lehetővé számunkra a múlt és jövő összekötését, ideon és pszichon régiók felkeresését, a fizikai testből való kiemelkedést, és a kontempláció felsőbb univerzális változatait, amilyen az immerzió és az intásis állapota.

ÚJ LEHETŐSÉGEK AZ IDŐ KITERJEDÉSE FELÉ
Az idő dimenziója világszemléletünknek évezredek óta az a pontja, ahonnan a legkönnyebb átlépni más koordinátákba. Különös, hogy a XX. század fizikája is ebben az irányban keresi a tér negyedik dimenzióját. Kissé koncentrikusabban: az idő fogalmára függesztve tekintetünket, megállapítható, hogy a filogenetika mértékét alkalmazva ez a posztulátum valóban frappáns támpontokat nyújt a dimenziótan realitásának igazolására. Legtalálóbb idevágó analógiának az emberi szervezet kínálkozik. Az animális szervezetek általunk legjobban tanulmányozott szintézise ugyanis korábbi megállapításaink értelmében több egymás mellé és fölé helyezett vitális entitás koordinátája. A szerveknek mindenütt megvan a külön territoriális tudata, irányító képessége, regeneratív vezetése, irányítása és autonómiája. A gépezetek azonban mégis kialakulásuk időszisztémájában maradtak, mert ezt megköveteli az állati test élete. Az organizmuson belül egyetlen szerv sem fejlődhet tovább az egész entitás harmóniájában kialakult mérték felborulása nélkül. Helyi megnagyobbodások vagy hiperfunkciók betegséget jelentenek. Egyedül az agy képes – higiénikus határokon belül – korlátlan fejlődésre, torzító folyamatoktól mentesen. Az agy alá rendelt szervek tudatát évek százezrei, néha milliói választják el egymástól. A fokozati különbségek mindazonáltal az entitás szabályozása alatt hibátlan kooperációt adnak. De a szervek mögött régebbi életfokozatok, majd végül anorganikus rendszerek húzódnak meg. Ezek kellő módon megközelítve, a szattwikus ego szemlélete számára nyitva állnak. Az ókori hermetikus filozófia praehistorikus világképei ugyancsak időkoordináták. Legismertebbek ezek közül:l. az elektrobiológiai világkép, 2. a mineralógiai világkép, 3. a botanikai világkép és 4. a zoológiai világkép. Ez a négy kategória megfelel a természet négy nagy birodalmának és testünkön belül az ember alatti manvantarák számtalan életformájának kulcsa. A hermetikus hagyomány beszél ezen kívül még egy ötödik kategóriáról is, amely az ember fölött álló lények életsíkjának kerubi szemlélete. A dimenziótan ezt a szemléletet ismerteti, s a hozzá tartozó praxis a polidimenzionális vízió képességének megszerzésére irányul. Az ember, mint életforma, a Biosz útvonalának felső szektorához tartozik. A Kozmosz alsóbb létfokozatain számtalan szervezet születik, működik és küszöbölődik ki. Felső fokozatok irányába haladva, a mikroorganizmusok száma egyre növekvő mértékben komplex természetű, s koordinátaszerkezetük afelé tendál, hogy mindig több alkotóelemet sűrítsenek magukba. A kezdet jellege individualitása – a befejezettségé kollektív szimbiotika. A középvonalon átjutott életforma egy stádiumot elérve transzcendens elágazásokat mutat. Az emberi szinttől kezdődőleg az entitás, mint psziché, külön is inkarnálódik, és eléri azt a tehetséget, hogy szellemi életében különböző időkoordinátákat, konzekvenciák berögzítése érdekében, kombinálhasson. Ezenképpen a jelen egy megadott pontjához a transzcendentális múlt tetszés szerinti pontjai felől szattwikus hidat építhetünk. Az inkarnációtapasztalás, a tehetségek, és a sorstendenciák nem mások, mint dimenzióenergetikai transzformációs komplexumok! Amelyik percben az okkult úton előrejutott kutató először megérinti a dimenzióreguláció képletes kapcsolótábláját, szabad lehetőségek nyílnak számára a Karma megváltoztatására, még tovább haladva pedig a Kozmoszt építő titánok munkájának részesévé válhat.

A TÉRSZEMLÉLET SZINKRONIZMUSA
Az időszemlélet felszabadításával párhuzamosan meglazul a másik nagy posztulátum zárlat alkotó jellege is. A dolog lényegét tekintve, többé a térszemlélet sem az a börtön, melynek a mechanikai fizika kezdetlegesebb elméletei beállították. Az újból felfedezett pszichikai tér, s a régebbi metafizikai kiterjedés, a biológia térfajták gondolatával egyesítve, eddig megfoghatatlan koncepciók befogadására teszi alkalmassá tudatunkat. A mai fizika elgondolásai alapján joggal feltételezhetjük, hogy nemcsak négy, öt vagy még több, hanem számszerűleg meg sem határozható létszámú koordináta létezik és még állandóan újabbak vannak kialakulóban. Ezek a magasabb térkoncepciók az időposztulátum integrációjával együtt az általunk ismert Univerzum minden hibáját kiküszöbölhetik, s a problémákat olyan mértékben oldják meg, amilyen tempóban az egyének szellemi energiái a felső létsíkok félanyagi régióiban kiterjednek. A térszemlélet szinkronizmusa megnyitja az ember útját a hiperkozmikus világok felé.A más helyütt már tárgyalt dimenziócsakrák az individuum mágikus akaratához mérten eltüntetik a materiális labilitás ódiumát. Ennek az elgondolásnak első axiómája szerint, a szinkron térféleségekben az objektumok egymást kölcsönösen áthatják, s ugyanazon helyen több tárgy lehet jelen, ha azok más energetikai előjelzéssel rendelkeznek. A hipertér mentális erőgenerátorai egzisztenciánk lényegét képező tevékenységünket a Tér vagy Idő bármely pontjára áthelyezheti.

A BIOSZ DIMENZIÓINTEGRÁCIÓJA
Az egysejtű lény látása homályos fényérzet, tudata pontszerű, pusztán önmagára korlátozott valami. Többsejtű lénynél a tudat tágabb, és már a külvilágról is van fogalma. Az élőlények tudata úgy bővül, ahogy sejtjeik száma növekedik. Az emberi etaptól kezdődőleg pedig magasabb mentális dimenziók kialakulása jellemzi. A koordináták keletkezése hasonló az élő szervezetek szaporodásához. Bizonyos idő elteltével a Biosz tapasztalatai úgy felhalmozódnak, hogy megőrzésükre külön koordinátának kell kialakulnia. Egy fiatalabb állatfajta csíraplazmája kevesebb ideont tartalmaz, mint egy idősebb faj csíraplazmája. Hasonlóképpen az ember, földi inkarnációjának végefelé más tudattal gondolkozik, mint utazása elején. A legprimitívebb mentalitás is idővel megérik, s elérkezik a legbonyolultabb szellemi koordináták küszöbére. Ennek analógiájaképp a kozmikus matéria létbetörekvése folyamán kisüti energiáit, s visszatér a feszültségnélküliség állapotába. Ez az anyag megváltása. Az élőlény inkarnációi során élesebb intellektusra tesz szert, és az animális fizikai látást felcseréli a kerubi szattwikus látással. Ez a megvilágosodás, a megváltás állapota.