Orichalcum Workshop Pszichedelikus Szellemi Műhely & Archívum

c. Találkozás állati szellemekkel



AZ E TÍPUSBA SOROLHATÓ élmények során az átélő úgy érzi, közeli kapcsolatba kerül állatokkal - illetve nem is egyes állatok meghatározott fizikai formáival, hanem azok archetipikus lényegével. Ennek kiváltójaként gyakran az adott faj egy példányával történt valóságos találkozás szerepel, akit azután megváltozott tudatállapotban az állatfaj isteni megfelelője képvisel. Ilyen tapasztalatokról gyakran számolnak be olyanok, akik a szabad természetben vagy háziállatok jelenlétében vettek magukhoz pszichedélikumot. E jelenség leggyakrabban azonban a psziché belső világának független megnyilvánulásaként jelentkezik.

SOK ESETBEN a megváltozott tudatállapotban észlelt állati szellemek nemcsak isteni természetű jelenségnek bizonyulnak, hanem olyan tanítóknak és barátoknak is, akik segítséget és spirituális útmutatást kínálnak. Az élmény gyakran együtt jár a különféle kultúrákban szentként tisztelt állatok jelentőségének megértésével is. A tapasztalatok egy része a totemisztikus kultúrák lélektanának és a totemállat szerepének megértéséhez is közelebb vezet, nagyobbik része viszont a sámánizmussal és a sámánt állati formában segítő szellemi vezetők szerepével kapcsolatos.

A NYUGATI átélők belső folyamatai időnként a sámáni kultúrákból ismert formákat vehetnek fel. Ezekben megtalálható az erőteljes halál-újjászületés motívum, az alvilágra szállás és a felsőbb világokba emelkedés, amelyet az antropológusok "sámán-betegségként" írtak le. Az élmény másik fontos jellegzetessége a természettel érzett különleges kapcsolat, valamint az állati azonosulás és az állati alakban jelentkező spirituális vezetőkkel való találkozások nagy száma. A sámánizmus az emberiség legrégibb vallása, sok tízezer éves múltra tekint vissza. Mint jelenség, gyakorlatilag teljesen egyetemes. Változatai megtalálhatók Szibériában és Ázsia más részein, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában, Óceániában, Afrikában és Európában. A sámánikus és totemisztikus élmények ezáltal az egyént a psziché mély és ősi rétegeivel kapcsolják össze.

SZERETNÉM megragadni az alkalmat arra, hogy összehasonlítsam az állati szellemekkel való találkozást más, állatokkal kapcsolatos transzperszonális élménnyel. Ezek mindegyike sajátos jellegzetességekkel bír, amelyek alapján egy tapasztalt átélő képes őket egymástól jól megkülönböztetni. Általában igen fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a jelenség-világában élő állatokkal való élményszintű azonosulás, az emberi tudattalan szimbolikus megnyilvánulásai és a psziché archetipikus képei között.

AZOK A SZEMÉLYEK, akik élettörténetük egy meghatározott témáján dolgoznak, alternatív pszichoterápia során gyakran számolnak be különféle állatok látványáról, sőt, a velük való azonosulásról is. E jelenségek elemzése során világossá válik, hogy ezek nem mások, mint dinamikus szerkezetű összetett formák, amelyek leginkább a freudi álomképekhez hasonlatosak. Az ezen a szinten jelentkező állati autoszimbolikus víziók vagy transzformációk az adott átélő személyiségéről vagy élethelyzetéről szóló többé kevésbé rejtjelezett üzenetként foghatók fel, és ekként is értelmezhetők. Egy ragadozóval - tigrissel, oroszlánnal, fekete párduccal - való autoszimbolikus azonosulás a személy intenzív agresszív érzéseinek kifejezéseként fejthető meg. Az erős szexuális vágyat megszemélyesítheti egy csődör vagy bika, s ha mindez csupán a kéjvágy és az alacsony ösztönök visszataszító formájában jelentkezik, szimbolizálhatja egy emse vagy vaddisznó is. A férfiúi hiúság és a szexualitástól áthatott exhibicionizmus megjelenhet egy szemétdombon kukorékoló kakassal való autoszimbolikus azonosulás formájában. Hasonlóképpen egy sertés jelképezheti az önelhagyást, a slamposságot és az erkölcsi hibákat; egy majom a különféle perverziókat és a genitális és pregenitális örömökben való elmerülést; egy öszvér a keményfejűséget és makacsságot; egy szamár pedig a butaságot, stb.

AZ AUTOSZIMBOLIKUS átalakulással szemben a valódi állati azonosulás tisztán transzperszonális jelenség, amely nem vezethető le tudattalan tartalmakból és nem is értelmezhető szimbolikusan. Ugyanazon személyek, akik korábban készségesen részt vettek szimbolikus állati élményeik értelmezésében, kategorikusan visszautasítják, hogy valóságos azonosulási élményükhöz egyazon módon közelítsünk. Az ilyen esetek kapcsán gyakran hallottam ehhez hasonló kijelentéseket: "Nem, ezt nem érted; itt nincs mit elemezni. Én tényleg elefánt voltam. Tudtam, mit érez az elefánt amikor mérges és szexuálisan izgatott, s milyen az, amikor vizet szív az ormányába. Egy elefánt nem jelképez semmit; egy elefánt az elefánt." A törzsfejlődési tapasztalatok során mindig találkozhatunk valódi állati azonosulással, bár ez egyben a törzsfejlődési láncon való időbeli visszahatolás érzésével is kapcsolatban áll. Létezik egy érdekes jelenség, amely láthatóan az autoszimbolikus átalakulás és a valóságos állati azonosulás között helyezkedik el: ez pedig a vámpírral vagy vérfarkassal való eggyé válás. Kapcsolata egyértelmű az erdélyi folklórral, a téveszmés állati azonosulással, s ennek malayziai megfelelőjével, a tigeranthropiával (téveszmés azonosulással egy tigrissel).

EGY FAJ egyetlen meghatározott példányával való azonosulás helyett lehetséges megtapasztalni valamit, amit egy faj "állati lelkének" nevezhetünk. Ez egy adott faj összes egyedének összetett tapasztalatait egyesíti történeti távlatból: mindent, amit egy faj valaha megtanult, az ösztönös viselkedéseket, a fajon belüli érintkezési mintákat, szokásokat, stb. Az ilyen típusú tapasztalatok közeli kapcsolatot mutatnak a morfikus rezonancia elméletével, amelyet Rupert Sheldrake (Sheldrake 1981) írt le, valamint Gregory Bateson tudatos természetképével (Bateson 1972, 1979). Mindez arra mutat, hogy e jelenség a természettudomány fogalmi körében is tárgyalható.

AZ ÁLLATI SZELLEMEK és szellemi vezetők, ahogy a különféle megváltozott tudatállapotokban megtapasztalhatók, bár világosan összekapcsolódnak meghatározott fajokkal, alapvetően a mítikus és archetipikus formák világába tartoznak. Mégis, a természettel való közvetlen kapcsolatuk megkülönbözteti őket a változatos theriomorfikus istenalakoktól, amelyek bár állati formával rendelkeznek, mégsem kötődnek szorosan a természethez, illetve bennük bizonyos emberi és állati jellegzetességek keverednek. A hindu pantheon elefánt-istenének, Ganeshának sokkal kevesebb közös vonása van a létező indiai elefánttal, mint például a mexikói huichol indiánok Szarvas Szellemének az erdei szarvassal. A szimbolikus tulajdonságok, amelyek isteni szerepével kapcsolatosak, messze túlhaladják az elefánt-fajjal fennálló kapcsolatait.

EZ MÉG egyértelműbbé válik, amikor a szóban forgó istenség egy állati-emberi összetett forma, mint az egyiptomi ibiszfejű Thot és a sakálfejű Anubisz, vagy az indiai Narasimha, amelyben az emberi és az oroszlánszerű jellegzetességek keverednek. Ezek az istenségek teljes mértékben már nem is veszik fel azoknak az állatoknak a külső formáját, amelyekkel kapcsolatban állnak.

AZ ÁLLATOK egy különálló, érdekes csoportját az isteni lények szállítóinak szerepét betöltő lények képviselik. Ide tartozik például a hindu Ganesha istent szállító egér; Shiva bikája, Nandi; a Durga istennőt szolgáló oroszlán vagy tigris; a Brahma hitvesét, Sarasvatit tartó páva; a görög Heliosz isten nap-szekerét húzó paripák, vagy az északi Fricka istennő kecskebakjai.

AZ ÁLLATI SZELLEMEKKEL való találkozás nagyszerű példáját szolgáltatja az a leírás, amely az equatori jivaro fejvadász törzs sámánjának víziós állapotáról tudósít. Az élményt nála az ayahuasca fogyasztása idézte elő (Harner 1973).

Ivott, s most halkan énekelt. Finom vonalak s formák kezdtek fokozatosan előtűnni a sötétből, s a szellemi vezetők, a cencák, éles muzsikája harsant fel körülötte. Az ital ereje táplálta őket. A sámán szólította őket, s azok eljöttek. Először pangi, az anakonda tekeredett a feje köré, s változott át arany koronává. Azután wampang, az óriás pillangó lebegett a válla fölött, s a szárnyával énekelt neki. Kígyók, pókok, madarak és denevérek táncoltak a levegőben a feje fölött. Amint démon-segítői előbukkantak, karján ezer szem nyílt ki, s mind az ellenség után kutatott az éjszakában.

Ekkor a rohanó víz hangja töltötte meg a fülét, s zúgásába hallgatózva tudta, vele van Cungi, az első sámán ereje. Most már képes volt a látásra.



d. Találkozás szellemi vezetőkkel és magasrendű lényekkel



A SPIRITUÁLIS VILÁGBÓL származó vezetőkkel, tanítókkal és védelmezőkkel való találkozás élménye a transzperszonális birodalom legértékesebb és legkivételesebb eseményei közé tartozik. Az átélő e lényeket olyan, az emberek fölött álló entitásoknak érzékeli, kik a tudat magasabb fokán és az energiák magasabb szintjén léteznek. Néha teljesen maguktól jelentkeznek az egyén spirituális fejlődésének meghatározott időszakában; máskor pedig egy belső válság során bukkannak fel, az érintett személy segélykérésére válaszként. Sok esetben ezt követően rendszeresen visszatérnek vagy saját akaratuk, vagy pártfogoltjuk szándéka szerint.

A SZELLEMI VEZETŐK néha sajátos, nem evilági minőségű emberi formában bukkannak fel, máskor mint sugárzó fényforrás vagy erős energiamező mutatkoznak. Sokan számolnak be arról, hogy nem érzékszervi úton észlelik vezetőjük közelségét: egyszerűen csak érzik a jelenlétét. A vezetők csak kivételes esetekben érintkeznek szavak útján. Legtöbb esetben az üzenetek, magyarázatok és utasítások vétele gondolatátvitel vagy más extraszenzorális úton történik.

A SZELLEMI vezetők által nyújtott segítségnek számtalan különböző formája és fokozata létezik. Néha nehéz és veszélyes helyzetekben lépnek közbe valaki érdekében, máskor elkísérik őt belső, válságos utazásai során, miként Vergilius vezette Dantét az Isteni színjátékban. Intellektuális, erkölcsi és spirituális támogatást nyújtanak, segítenek a gonosz és romboló hatalmak elleni harcban, néha pozitív energiákból védőpajzsot vonnak pártfogoltjuk köré. Esetenként az adott személy problémáival, általános életvezetésével kapcsolatos konkrét utasításokat és javaslatokat tesznek. A szellemi vezetők egy része mindvégig névtelen és azonosíthatatlan marad; másik része közli nevét vagy pártfogoltjaik képesek őket azonosítani bizonyos jellegzetességeik alapján.

AZ ÁTÉLŐK időnként beszámolnak arról, hogy megváltozott tudatállapotban Jézus Krisztus, Buddha, Mohamed, Zoroaszter, Sri Ramana Maharisi vagy Mózes képében jelentkező nagy vallási vezetőkkel találkoztak. Ezek általában egyszeri élmények; szokatlan, ha valaki ilyen rangú személyiséget tart személyes vezetőjének, hacsak nem átvitt értelemben gondolja.

A MÁS SZINTEKRŐL érkező vezetők jelenségkörének igen érdekes oldala, hogy segítségükkel egy adott személy olyan információkhoz juthat, amelyekkel előtte nem rendelkezett. Jó példa erre Thelma Moss, a híres parapszichológus esete, aki egyik pszichedélikus ülése során egy, magát Benjamin Franklinnak nevező lénnyel került kapcsolatba - bár Moss inkább a Bölcs Öregember archetípusaként szereti e lényt emlegetni. Körülbelül egy évvel az említett ülés után meditatív állapotban képes volt e lényt megidézni, beszélgetést folytatni vele, valamint információt és irányítást kérni tőle. Egyszer, mikor bioenergetikai kutatásaival zsákutcába jutott, "Benjamin Franklin" azt javasolta neki, szerezze meg a témával foglalkozó Becker egy bizonyos könyvét, amelyben később meg is találta a kérdéses információt, amelyre szüksége volt.

FONTOS, hogy e téma kapcsán megemlítsünk egy jelenséget, amely az utóbbi időben egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ez a channeling (csatornaként szolgálás), amely a mai szakkifejezése annak a folyamatnak, amelynek során egy személy automatikus írás, transzban való beszéd vagy belső diktálás alapján egy tudatán kívül álló forrás üzeneteit közvetíti. A forrás magát gyakran a fizikai világon kívüli lényként jelöli meg; a hierarchiában elfoglalt rangja istenségtől és angyaltól kezdve egy emberek fölötti fejlett lényig vagy testet nem öltött emberi lélekig terjedhet.

AZ ILY MÓDON NYERT spirituális tanítások közé tartozik egyebek között a Korán (Mohamed) és a Mormon Biblia is. Alice Bailey egy, magát "a tibetinek" nevező lénynek tulajdonítja spirituális írásainak tekintélyes gyűjteményét. Roberto Assagioli ugyane lényt nevezte meg pszichoszintézis elnevezésű pszichológiai rendszerének forrásaként. A legnépszerűbb modern szövegek között találjuk a Seth beszél (Roberts), az Üzenetek Michaeltől (Yarbro), a Csodák útja (Schucman), a New Age átváltozás: felismerések (Spangler), a Csillagmag átvitelek (Rafael), az Uranita könyv (Névtelen), az Emmanuel könyve (Rodegast), és a Ramtha (Knight) című írásokat. A channeling jelenségéről, valamint annak sajátos vallási, filozófiai, művészeti és tudományos megnyilvánulásairól részletesebben Arthur Hasting közeljövőben megjelenő könyvéből nyerhetünk bővebb áttekintést.



e. Látogatás más világegyetemekbe és találkozás azok lakóival



AZ ILYEN TÍPUSÚ ÉLMÉNYEK során az átélők izgalmas kalandokba keverednek különös, idegen világokban, amelyek a mi kozmoszunktól eltérő, öntörvényű valósággal rendelkeznek. Úgy tűnik, ezek az univerzumok a miénkkel párhuzamos, de más valóság-szinteken léteznek. Lakóik különös testi formákban élnek, a mienktől teljesen különböző fiziológiai és metabolikus folyamatokkal bírnak, s számunkra értelmezhetetlen törvényszerűségek alapján működnek. Sokan közülük kétségtelenül értelmes lények, de érzelmi és fogalmi megnyilvánulásaik semmilyen ismert hasonlattal nem közelíthetők meg.

EZEK AZ IDEGEN UNIVERZUMOK sokkal kisebbek vagy elképzelhetetlenül nagyobbak lehetnek a mienknél, s lakóik barátságosan, közömbösen vagy ellenségesen viselkedhetnek a más dimenziókból érkezett látogatókkal. Az ilyenfajta élmények általában veszélyesnek tűnnek; ez részben az ellenséges lények fellépésével, részben pedig az ismeretlennel szembeni bizonytalanság érzésével magyarázható. Néhány esetben a veszély forrása az, hogy a látogató teljesen jelentéktelen parány az idegen világban, amely őt azzal fenyegeti, hogy merő figyelmetlenségből egy véletlen baleset áldozata lesz. E rendkívüli kozmikus kalandok átélői gyakran a valaha írt legnagyszerűbb sci-fi történethez hasonlítják élményeiket.

ITT KELL MEGEMLÍTENEM az idegen repülő járművek, űrhajók és repülő csészealjak ügyét. Azok beszámolóiból, akik ilyen tárgyakat észleltek, legénységükkel találkoztak, ezeken a tárgyakon utaztak és belsejüket szemügyre vették, megállapítható, hogy élményeik olyan különös jellegzetességekkel bírnak, amelyek alapján e jelenségkört a fizikai valóság és az archetipikus világ közötti "szürkületi zónába" kell helyeznünk. Egyes esetekben az átélők a látottakat inkább a világegyetemünkből érkezett valóságos földönkívüli űrhajóként értelmezték, máskor pedig dimenzióinkon túli, vagy belső lelki folyamatokként magyarázták. E témakörhöz később még visszatérek a pszichoid természetű transzperszonális tapasztalatok tárgyalása során.

A FENTI BESZÁMOLÓK gyakran említést tesznek az idegenekkel és értelmes gépeikkel folytatott gondolati kommunikációról, testi vizsgálatokról és operációkról, amelyek során a földönkívüliek különféle rejtélyes szerkentyűket használtak, stb. Az elrablási élmények tartalmának rendszeres elemzése, amelyet Alvin Lawson folytatott (Lawson 1984), a születés-körüli elemek és témák meglepő bőségét mutatta. Bár ez természetesen nem bizonyítja, hogy ezek a jelenségek csupán a születési traumából fakadó fantáziák, a tény mindenképpen további figyelmet érdemel

A FÖLDÖNKÍVÜLI érintkezések és a más világegyetemekbe tett látogatások különösen eleven példái találhatók a neves kutató és fáradhatatlan pszichedélikus önfelfedező, John Lilly írásaiban. Lilly megváltozott tudatállapotú észlelései e témában különösen gyakoriak és gazdagok (Lilly 1972, 1978).

A KÖVETKEZŐ PÉLDA egy harmincöt éves író élménye, aki egy kísérleti csoportülésen vett részt, ahol két empathogenikus amfetamin-származék - először 150 milligramm MDMA és négy órával később 20 milligramm 2CB - hatását vizsgálták (Adamson 1986).

Az utazás másfeledik órájában nyitott és csukott szemmel is láttam a víziókat; idegen bolygókon és dimenziókban jártam. Mindegyik világban vallási szertartás zajlott. Egyik helyen hatalmas, imádkozó sáskákhoz hasonló bölcs, halálosan komoly lények voltak, akik szívesen fogadtak a szertartásukon. Máshol zöld, arany, kék és lila lények, amelyek kristályos rovaroknak látszottak, s állandóan új s új kaleidoszkóp-szerű formákat öltöttek, küldték néma támogatásuk sürgető üzenetét felém.

Végül feltűnt egy dimenzió, ahol minden élet kristályos formában létezett; mikroszkopikus és makroszkopikus szinten hihetetlenül gyönyörű energia-lények népesítették be e birodalmat.



f. Mitológiai és mesemotívumok átélése



E TRANSZPERSZONÁLIS élmények során a mítoszok, legendák és tündérmesék világa a szó szoros értelemben életre kel. Az átélő részt vehet olyan kalandokban, járhat olyan mitikus vidékeken, amelyekről a világ kultúráinak mítoszaiban és folklórjában olvashatunk. Legendás hősökkel, hősnőkkel és fantasztikus mitológiai lényekkel azonosulhat. Az élmények során megtapasztalhatja Herkules próbatételeit vagy Thézeusz és Jázon kalandjait. A legendás polinéziai hőssé, Mauivá változhat vagy végigszenvedheti a maya Popol Vuh ikreinek megpróbáltatásait. Azon archetipikus figurák között, amelyek a pszichedélikus ülések és holotróp légzések során felbukkannak, megtalálhatjuk Uroboros, Typhon, Kentaurus, Cerberus, Sphynx alakját, különféle európai, keleti és prekolumbián sárkányok típusait, valamint Hófehérkét, Csipkerózsikát, a legendás lovagokat, sellőket, tündéreket, törpéket, gnómokat, skandináv trollokat, és így tovább.

E MOTÍVUMOK részben független transzperszonális témaként, részben az átélő személyes problémáival szoros összefüggésben jelentkeznek. Az életrajzi elemekkel kapcsolatban legsűrűbben a gonosz mostoha (Hamupipőke), a jó és a rossz testvér (Káin és Ábel), az anya iránti szeretet és az apával szembeni gyűlölet (Ödipusz), az apa iránti szeretet és az anyával szemben táplált gyűlölet (Elektra), a szerető testvéreket veszélybe sodró gonosz felnőttek (Jancsi és Juliska), valamint a külső erők által fenyegetett nagy szerelem (Trisztán és Izolda) motívuma bukkan elő. Ezek vagy egy sajátos kultúra jelmezében, vagy absztraktabb, archetipikus formájukban jelentkeznek.

KORÁBBAN már említés történt arról a sajátos összefüggésről, amely bizonyos mitológiai témák és a születéskörüli mátrixok között áll fenn. Az első születéskörüli mátrix esetében ez a különféle kultúrák mennyország és paradicsom elképzeléseiben, a második születéskörüli mátrixban a pokol képeiben, a harmadik születéskörüli mátrixban pedig a purgatórium jeleneteiben ölt testet. A második születéskörüli mátrix témái között gyakran jelentkezik az isteni átok és az örökre elátkozott hős - Prométeusz, Tantalusz, Sziszifusz, Ixion, Ahasvérus, a bolygó zsidó - mitológiai motívuma. A harmadik és negyedik születéskörüli mátrixra jellemző mitológiai elemek a hősök pozitív kimenetelű próbatételeit és megpróbáltatásait tartalmazzák - szörnyek megölését, a gonosz legyőzését, a halálon való felülkerekedést, szent házasságot, felszabadulást és megváltást.

ÚGY TŰNIK, elvben mindenki képes bármely történelmi kor bármely kultúrájának mitológiai kincseihez élményszinten hozzáférni. Sok esetben az adott témában teljesen tájékozatlan személyek írtak le olyan mitológiai képeket, jeleneteket a közép és dél-amerikai, polinéziai, mezopotámiai, indiai, egyiptomi, japán, stb. folklórból, amelyről korábban egyáltalán nem volt tudomásuk. E megfigyelések egyértelműen megerősítik Carl Gustav Jungnak a kollektív tudattalanról alkotott elméletét, amelyet az álmokban (gyakran gyerekek és a témában tájékozatlan személyek álmaiban is) valamint a neurotikus és pszichotikus betegek tüneteiben felbukkanó különös és gyakran ismeretlen mitológiai motívumok inspiráltak (Jung 1959).

A TRANSZPERSZONÁLIS élmények e válfaját most egy ötnapos holotróp légzési szemináriumunkon részt vett japán származású asszony élményeivel illusztrálom.

Az ülés elején mélységes fájdalmat éreztem, amely olyan hatalmas volt, hogy már sírni sem tudtam. Elkezdtem a szomorúság lehetséges okain gondolkodni. Azután eszembe jutott az a formátlan sötétség, amely a gyermekemet elragadta a karjaimból. Erőtlennek éreztem magam a sötétséggel szemben.

Mikor visszaemlékeztem a fájdalmam okára, nagy düh támadt bennem. Hatalmasnak és erősnek éreztem magam, s a dühöt mint testem tüzes kiterjedését érzékeltem. Harcoltam a sötétség ellen, hogy visszaszerezzem a gyermekemet, de a gyermek halott volt. Elszomorított, hogy gyermekemet a saját kezemtől megégetve kell látnom. Az égett test ezután hamuvá változott, és szétszóródott a földön.

Nagyon csöndes, istennő-szerű figurává változtam, s körbe-körbe sétáltam azon a helyen, ahol a hamu a földre hullott. Könnyeim a hamuból feltörekvő hajtásokat táplálták. Ekkor szárba szökkent egy növény és virágot bontott. A virág kelyhében sugárzó gömb tűnt fel. A gömb egy csodás gyermekké változott. Ebben a pillanatban úgy éreztem, a kör bezárult. Rájöttem, ez most már így lesz újra és újra. Úgy éreztem, befejeztem a munkám.

Ezután érezni kezdtem a testemet és három további élményem is volt, bár nem tudom, ezek milyen sorrendben követték egymást. 1. A bal oldalam egy hegységgé változott, s átéltem a hegy-épülés és erózió geológiai körforgását. 2. A jobb oldalam erdővé változott. 3. A lábaim között az óceánt éreztem, s az apály és a dagály áramlását. Rájöttem, a körforgás, amelyet megtapasztaltam, végtelen; ha belekerülnék, örökre fogva tartana. De úgy találtam, mindenhonnan közvetlen ösvény vezet a középpontba, amelynek segítségével megtörhetem a körforgást.



g. Találkozás jóindulatú és haragos isteni lényekkel



E KATEGÓRIA szorosan kapcsolódik az előzőhöz, s annak egy alcsoportjaként is felfogható. Az ide tartozó mitológiai képek határozottan nem evilági erővel és minőséggel rendelkeznek, s ez isteni szintre emeli az élményt. E víziók igen sajátosak és világosan felismerhetők bennük a különböző kultúrák panteonjának istenségei. Az átélők néhány esetben képesek azonosítani és megnevezi a jelentkező isteneket valamint a kultúrát, ahonnan azok származnak. Ezek az élmények az esetek többségében azonban lényegesen több információt hordoznak, mint amennyivel az adott személy korábban rendelkezett. Más esetekben az átélők arról számolnak be, hogy az istenségek tökéletesen ismeretlenek számukra, bár képesek róluk képet rajzolni, működésükről részletes leírást adni, s nagyjából azonosítani is a kultúrát, ahonnan erednek. Ezek az információk aztán lehetővé teszik a megfelelő forrásokból való tájékozódást és az élmény igazolását. Előfordulnak azonban olyan esetek is, amikor a felbukkant istenségek azonosítása a páciens és a terapeuta közös erőfeszítései ellenére sem sikerül.

A LEGTÖBB, megváltozott tudatállapotban tapasztalt istenség két világosan elkülöníthető csoportba tartozik: az áldást osztó és jótékony istenekébe, akik a fény és a jó erőivel hozhatók kapcsolatba, valamint a haragvó és gonosz istenségekébe, kik a sötétség és a rossz erőit személyesítik meg. E felosztás azonban nem teljes érvényű; úgy tűnik, léteznek istenek, amelyek e két kategória között állnak, valamint olyanok, amelyek mindkét oldalt - az üdvöset és a szörnyűségeset - egyszerre képviselik. Ez utóbbinak jellegzetes példái a Tibeti Halottaskönyv Dhyani-Buddhái, kik a haldokló személy előtt először sugárzó formájukban, majd később démoni alakjukban tűnnek föl.

SOK SPIRITUÁLIS kereső a halál és újjászületési folyamat során találkozik először az archetipikus istenségekkel. A sötét isteni lények, mint a sátán, Lucifer, Hádész, Arimán, Huitzilopochtli, Kali, Lilith, Rangada, Coatlicue vagy Moloch jellegzetesen a második és a harmadik születéskörüli mátrix, az én halálának élményei során bukkannak fel. A halált és újjászületést szimbolizáló istenségek, mint Ozirisz, Plútó, Perszefoné, Attisz, Adónisz, Quetzalcoatl, Düonüszosz, Wotan, Balder és Krisztus különleges kapcsolatban állnak a harmadik születéskörüli mátrixszal, valamint a negyedik születéskörüli mátrixba való átmenettel. Az áldást hozó istenségek - Szűz Mária, Afrodité, Apolló, Ízisz, Aura Mazda, Lakshmi vagy Kuan-yin (Kannon) - a negyedik és az első születéskörüli mátrix extatikus jeleneteiben tűnnek föl.

KÜLÖNFÉLE ARCHETIPIKUS istenségekkel a fenti előfordulásoktól függetlenül, tisztán transzperszonális természetű pszichedélikus és holotróp élmények során is találkozhatunk. Az istenek ilyenkor általában erőteljes víziók szereplőiként tűnnek elő, bár előfordul a velük való teljes azonosulás is. Az egyéni felbukkanások mellett az istenségek mint a kozmikus drámák szereplői is jelentkezhetnek (ilyen az Ahrimán és az Aura Mazda erői közötti harc a zoroasztrizmus panteonjából, az olümposzi istenek és a titánok háborúja, Lucifer és az őt követő angyalok bukása, a kozmikus óceán köpülése, amelyből a hindu istenek és démonok az amrita nektárját nyerik, valamint az északi mitológia isteneinek alkonya).

A JÓSÁGOS és haragos isteni lényekkel való találkozás általában erőteljes érzelmi reakciót vált ki, amely az extatikus elragadtatástól, az üdvözültség állapotától a metafizikai pánikig, a kibírhatatlan fájdalomig és a megőrülés érzéséig terjedhet. Azonban bármennyire erőteljesek is e képek, az átélő mégsem érzi úgy, hogy az élmény során a Legmagasabb Lénnyel, vagy a világegyetem végső okával szembesült. Ez az érzés ennél magasabb szinten jelentkezik, amelyről később bővebben is szólunk.

E KATEGÓRIA illusztrálására egy magas dózisú LSD által kiváltott élmény leírását választottam, amelynek középpontjában Krisztus és az Antikrisztus iker-figurája áll.

Az élmény legmegrázóbb része az volt, amikor a gonosszal, a világegyetem rossz princípiumával azonosultam. Valahol fölöttem guggolt ez az elképesztően aljas és visszataszító figura, s a birodalmát szemlélte. Bele kellett bújnom a bőrébe, azonosulnom kellett vele, a legalávalóbb létezővel. Hitlerré váltam, a Halál Tábornokává. Semmi mást nem éreztem, csak tiszta gyűlöletet; ölni akartam, fájdalmat okozni, embereket kínozni. Nagyon fájdalmas volt, de meg kellett tennem. Nem hittem volna, hogy ennyi gyűlölet él bennem. A gyűlöletet, mint valami tapinthatót érzékeltem - fekete és gonosz állagnak vagy sötét és sűrű energiának tűnt előttem.

Egy démoni hatalom jelenlétét éreztem Krisztus közvetlen közelében; felismertem az Antikrisztust! Ő is a kozmikus utazás része volt. A világ összes Hitlerjét, az összes despotát és diktátort e gonosz erő megjelenésének és testet öltésének láttam. Nehéz volt tudomásul venni, hogy a Krisztus és Antikrisztus milyen közel állnak egymáshoz. Nagyon zavarba ejtett: vajon hogyan lehet eldönteni, amelyik amelyik? Megértettem, mért olyan nehéz igazi spirituális vezetőt találni. Hiszen honnan tudható, vajon egy spirituális vezető Krisztust vagy Antikrisztust testesíti meg? A spirituális jóság és gonoszság nem más, mint ugyanannak az éremnek a két oldala. Valamilyen módon e két ellentétes kozmikus energia paradox társítása megmagyarázni látszott olyan érthetetlen eseményeket, mint amilyen a náci párt felemelkedése volt Németországban, vagy mint bizonyos vallási szekták kérdéses működése napjainkban.

Azután egy rövid, de hihetetlenül erőteljes élményem volt, amelyet sohasem fogok elfelejteni. Éreztem Lucifer jelenlétét, s később láttam is őt. Hatalmas, fekete figura volt, félig ember, félig állat, szőrös testtel, nagy karmokkal és sárkány-szárnyakkal. Egy sötét barlangból jött elő, s úgy szárnyalt fel a szurokfekete égre az éjszaka közepén, mint egy gigászi denevér. Ahogy a távolból figyeltem őt, nagy meglepetéssel vettem észre, hogy a feje lángokban áll. Az Ördög, maga Lucifer is átalakulóban van - Fénnyé, a Fény által. Ekkor megértettem, mért jelenti a Lucifer szó a "fény hordozóját". A szemem előtt emésztették a Tisztítótűz lángjai. Tudtam, többé nem fogok félni sem a gonosztól, sem az Ördögtől.



h. Egyetemes archetípusok megtapasztalása



AZ "ARCHETIPUS" fogalmát Carl Gustav Jung honosította meg a pszichológiában; e szót felváltva alkalmazta az "ősképek" és a "kollektív tudattalan szereplői" kifejezésekkel. Tágabb értelemben egy archetípus mindazokat a statikus mintákat és alakzatokat, valamint mindazokat a dinamikus lelki folyamatokat jelöli, amelyek az egyénen túlmutató, általános minőséggel bírnak (Jung 1959). E meghatározás azonban meglehetősen általános, és igen sok, e fejezetben tárgyalt transzperszonális jelenségre ráillik. A jungi életműben megtalálhatjuk még az archetípusok rendszerének hierarchikus felosztását is. Én magam ezúttal szűkített értelemben használom a kifejezést, s azokat az archetípusokat értem alatta, amelyek valóban univerzális érvényűek, s nem tekintem archetípusnak ezek különleges kulturális megnyilvánulásait, változatait és módosulásait.

EZEN UNIVERZÁLIS archetípusok némelyike általánosított biológiai, pszichológiai, társadalmi és foglalkozási szerepeket jelöl. A biológiailag meghatározott univerzális archetípusok példájaként a Nő, a Férfi, az Anya, az Apa, a Gyermek, a Zsidó, valamint a különböző színű fajok Emberét említhetjük. Bizonyos járulékos pszichológiai jellemvonások határozzák meg ezen túlmenően a Jó és Gonosz Anya, az Elnyomó Apa, a Szerető, a Mártír, a Hontalan, a Csavargó, a Fukar, a Despota, a Gonosz Romboló, a Szélhámos, a Bölcs Öregember és Öregasszony, az Aszkéta, a Remete archetípusát. Ezek közül néhány archetípus mitológiai dimenziójú s különleges földöntúli erővel is rendelkezik. Ez elmondható többek között a Nagy és Szörnyűséges Isteni Anya, a Nagy Hermafrodita vagy a Kozmikus Ember képéről.

A MEGHATÁROZOTT foglalkozási és társadalmi szerepet képviselő archetíípusokra példaként a Tudós, a Diktátor, a Munkás, a Forradalmár vagy a Kapitalista figuráját említhetjük. Ezek az élmények szorosan kötődnek a korábban leírt csoport-tudatúsághoz, de mégsem azonosak azzal. Ez utóbbiban az átélő egy időben azonosul egy adott csoport minden egyes tagjával, míg a korábban említett kategória a szóban forgó szerep megszemélyesített képeit jelöli - a platoni ideákhoz hasonlatosan.

E KÉT JELENSÉG példája lehet az egyik oldalon a világ összes forradalmárával való tudati azonosulás, a másikon pedig az archetipikus Forradalmárral való eggyé olvadás. Az ilyenfajta archetipikus képekre gyönyörű példa az azonos kategóriába tartozó személyekről készült egymásra exponált lézer-képek sorozata. Egy, néhány éve Honoluluban tartott kiállításon, a Hawaii gyermekei címet viselő hologram-kép hawaii gyerekekről készült nagy számú egymásra másolt háromdimenziós képből állt. Csodálatos példája volt ez a fent tárgyalt kategóriának. E jelenség kevésbé drámai hatású változata a hagyományos fényképezési eljárással egymásra exponált arcképek sorozata, amelyet Rupert Sheldrake is felhasznált morfogenetikus rezonancia-elméletének illusztrálására (Sheldrake 1981). Létezik az archetípusoknak egy különleges kategóriája, amely az emberi személyiség bizonyos megszemélyesített aspektusait képviseli; ezek a híres jungi Animus, Anima és az Árnyék.

PÉLDAKÉNT saját 200 milligrammos MDMA (Adam vagy Extázis) által kiváltott pszichedélikus élményeimet szeretném leírni. Ebben megszemélyesített univerzális archetípusok vegyülnek az Apokalipszis archetípusával.

Erős aktivitást kezdtem érezni a testem alsó részén. Medencém úgy vibrált, mintha hatalmas mennyiségű energia áradt volna belőle extatikus lökésekben. Egy ponton ez az áradó energia részegítő őrjöngésben sodort tova a teremtés és megsemmisítés kavargó kozmikus örvényébe.

A kezdeti erők e hatalmas hurrikánjának közepén négy óriás figura valami ősi kozmikus kardtáncot járt. Erős mongol arcvonásaik, kiugró pofacsontjuk, ferde vágású szemük és kopaszra borotvált fejük volt, középen hosszú, fonott varkoccsal. Miközben őrjöngve járták körtáncukat, kezükben hatalmas fegyvereket forgattak, amelyek leginkább kaszára vagy L-alakú handzsárra emlékeztettek. A forgó négy fegyver egy gyorsan pörgő szvasztikában egyesült. Bekapcsolódtam a táncba, s egyéniségemet hátrahagyva átváltoztam egyikükké, vagy talán mind a négyükké.

Az élmény ezután a rombolás képeinek elképzelhetetlen panorámájává nyílt ki. E víziókban természeti katasztrófák - vulkánkitörések, földrengések, meteor-becsapódások, erdőtüzek és áradások - keveredtek égő városok, összeomló épületek, tömegszerencsétlenségek és háborús borzalmak képeivel. A teljes megsemmisítés e hulláma élén a világvégét szimbolizáló félelmes lovasok négy archetipikus alakja vágtatott. Rájöttem, ezek az Apokalipszis Lovasai. Csípőm folyamatos rázkódása és lökései most szinkronba kerültek e baljós vágta mozdulataival, s én a lovasok egyikévé változtam.

A fenti leírásból talán úgy tűnhet, hogy az élmény kellemetlen volt és ijesztő. Ezzel szemben - bizonyára az amfetamin-származékok jóindulatú tulajdonságainak köszönhetően - az uralkodó érzés a fékevesztett energiákba való beolvadás és az az elragadtatás volt, amelyet az ülés során nyert hihetetlen filozófiai és spirituális felismerések váltottak ki. Rájöttem, hogy az Apokalipszis gondolatát nem szabad szó szerint venni, mint ahogy azt ma a kereszténység uralkodó nézetei szerint teszik.

Annak ellenére, hogy lehetséges: egyszer ténylegesen megvalósul bolygónkon mint valóságos történelmi esemény - az Apokalipszist mindenek előtt archetípusnak kell tekintenünk. Mint ilyen, a tudat-fejlődésnek azt a szintjét képviseli, amelyen az egyén rájön az anyagi világ illuzórikus voltára. Mikor az univerzum feltárja igazi lényegét, amely nem más, mint a tudat kozmikus játéka, az anyagvilág az egyén tudatában összeomlik. E helyzet egy korábbi állapotot idéz, amelyben a keresztre feszítés és feltámadás archetípusának átélése a testtel való filozófiai azonosulást semmisítette meg.

A különböző kultúrákban az apokaliptikus víziók archetipikus képekkel vegyülnek, szimbolizálva a dologi világ illuzórikus voltát. Ezek közül a legtalálóbbnak talán Platon barlang-hasonlatát tekinthetjük.

Az ülés utolsó jelentős élménye a megszemélyesített alapelvek, archetípusok nagyszerű felvonulása volt; egy bonyolult közjáték, amelyben a résztvevők megalkották a jelenségek világát, az isteni színdarabot, amelyet a hinduk lilának neveznek.

A szereplők ezerarcú személyiségek voltak, jelentésük számtalan oldalával, szintjével és dimenziójával, amely változó formájukat állandóan holografikus módon egybeolvasztotta. Mindegyik egyszerre látszott megjeleníteni funkciójának lényegét, s egyben princípiumának összes kézzelfogható megvalósulását is az anyagi világban. Ott volt Maya, a rejtélyes éteri alapelv, amely az illúziók világát szimbolizálta; ott volt Anima, az örök nőiség szimbóluma; Mars, a háború és agresszió megszemélyesítése; a Szeretők, a minden idők szexuális drámái és románcai képviseletében; megjelent az Uralkodó királyi figurája; a rejtőzködő Remete; a megfoghatatlan Szélhámos, és még sokan mások. Amint keresztülhaladtak a színpadon, meghajoltak felém, mintha csak elismerést vártak volna részvételükért az isteni színjátékban.



i. Egyetemes szimbólumok intuitív megértése



A LEGÉRDEKESEBB élmények közé tartozik az archetipikus képek ezoterikus értelmének felismerése. E tapasztalatok megerősítik a szimbólumok Carl Gustav Jung által felvetett értelmezését. Sigmund Freud magyarázatával szemben, amely szerint a szimbólumok ismert, de gátlás alá eső tartalmakat jelölnek, Jung a szimbólumokat olyan, más módon kifejezhetetlen dolgok legközelebbi jelölőinek tekintette, amelyek a tudat magasabb szintjeihez tartoznak. Az univerzális szimbólumok távolról sem egyszerű biológiai funkciók rejtélyes meghatározói, hanem az összetett transzcendens valóságra utaló jelképek. Amit Freud szimbólumoknak nevezett - a tudat azonos szintjén létező elemekre való burkolt utalást - arra leginkább a "jelek" kifejezés illenék.

MEGVÁLTOZOTT tudatállapotokban az univerzális szimbólumok látványa igen jelentős szerepet kaphat még azoknál a személyeknél is, akiket korábban egyáltalán nem érdekelt a miszticizmus, illetve akik a miszticizmus ellenzői közé tartoztak. E víziók segítségével az átélők gyakran azonnal megértik a szimbólumok különböző szintű értelmét, s mély érdeklődés ébred bennük a spirituális út iránt. Kutatásaim során leggyakrabban a kereszt, a körbe írt négyzet, az indo-iráni szvasztika baljós és békés formája, az ősi egyiptomi ankh (nílusi kereszt vagy crux ansata), a lótuszvirág, a taoista jin-jang, a hindu szent fallosz (Shiva lingam) és vulva (joni), a gyémánt és más drágakövek, a buddhista kerék, és a hatágú csillag héber és hindu értelmezésű szimbólumával találkoztam.

E TAPASZTALATOK nyomán különféle ezoterikus tanítások pontos értelme is megfejthetővé válik. Előfordult, hogy olyanok, akik számára tökéletesen ismeretlen volt a Kabbala, élményeik során, melyek igen hasonlítottak a Zóhár és a Szefer Jecirah leírásaihoz, meglepő felismerésekre jutottak a kabbalisztikus szimbólumok körében. Mások képesek voltak leírni a tibeti Vajrayana és más tantrikus iskolák bonyolult mandaláinak értelmét és szerepét. Olyan személyek, akik korábban megmosolyogták az asztrológiát, az alkímiát s a jóslás ősi formáit (Ji Csing, Tarot), hirtelen felfedezték ezek mélyebb jelentését, s becsülni kezdték metafizikai jelentőségüket. E megvilágosító felismerések gyakran nyitottá tettek addig szkeptikus egyéneket a gnosztikus tanításokra vagy a világegyetem térmértani és számtani rendjének pithagoreus magyarázatára.

A KERESZT univerzális szimbolikájának vízióiból valóságos gyűjteményt kínál a következő érdekes példa, amelyet Robert Masters és Jean Houston A pszichedélikus élmény fajtái c. könyvéből vettem (Masters és Houston 1966). Főszereplője egy ügyvéd, aki korábban teológiát hallgatott, de vallási kétségei miatt megszakította tanulmányait. Az alább következő élményét egy díszes kereszt váltotta ki, amelyet a kísérlet vezetői adtak a kezébe.

Láttam Jézus megfeszítését és Péter mártírumát. Néztem, ahogy a korai keresztények meghalnak az arénában, míg a többiek sietősen haladnak a római kis utcákon és Jézus tanait terjesztik. Ott voltam, amikor Konstantin megpillantotta az égre rajzolódó kereszt vízióját. Láttam Róma bukását és a Sötét Korok eljövetelét, s láttam, amint a nyomorúságos kunyhók ezreiben kis, kereszt alakú, falra szegezett ágacskák jelentették az egyetlen reményt. Néztem, ahogy ezeket durva paraszt-lábak tiporják obszcén természeti rítusok során, míg a Bizánci tenger túlsó partján díszes mozaikokon és hatalmas kupolás katedrálisokban dicsőítik a keresztet.

A kezem megremegett, a kereszt megcsillant, s a történelem újabb fordulatot vett. Luther Márton karonfogva sétált Billy Grahammel, őket Aquinói Szent Tamás követte és a keresztesek hada. Az inkvizíció baljós figurái csontos ujjukkal tébolyult boszorkányokra mutattak, s egy hatalmas vércsepp dermedt lassan óriási, alvadt keresztté. XXIII. János pápa üdvözölte a máglyákat, Jean D'Arc és Savanarola széles mosollyal parolázott egy vörös nyakú, kénkövet és pokoltüzét kiáltozó texasi lelkésszel. Bombázók húztak el kereszt alakzatban, és Szent Ferenc a madaraknak prédikált.

Százezer kép nőtt ki a kereszt csillogó felszínéből, s tudtam, újabb százezer várakozik mögötte. De akkor - s nem tudom mindez mikor és hogyan történt - belemerültem e szimbólum lényegébe; testi, lelki és szellemi valómat a kereszt teljességgel magába olvasztotta. Életem a kereszt történetének csillogó, szikrázó epizódjaivá változott, s a várakozó százezer esemény már a saját életem története volt. A kereszt szégyene és dicsősége szüntelen ismétlődött életem apró részleteiben. Enyém volt a szégyen és enyém volt a dicsőség. Inkvizítor voltam és szent, igaztalanul elátkozott és fennkölten dicsért. S én is, miként a kereszt, meghaltam, és éltem, és meghaltam, és éltem, s meghaltam, hogy élhessek újra és újra. S talán még egyszer meghalok. De tudtam (és most is tudom), hogy a bűn mulandó, de a megváltás örök.



j. Teremtő inspiráció és a prométheuszi impulzus



AZ ALKOTÁS lélektanának felületes áttanulmányozása során is világossá válik, hogy az igazi művészi, tudományos, filozófiai és vallási ihletet transzperszonális forrásból eredő, megváltozott tudatállapotok közvetítik. Azok a működések, amelyek az alkotó folyamatok dinamikájával kapcsolatosak, láthatóan három nagy csoportba oszthatók.

AZ ELSŐ olyan helyzetekkel kapcsolatos, amelyben az adott személyek évek hosszú során át küszködnek egy problémával, s nem voltak képesek rábukkanni a megoldásra. Az előkészületi idő jellegzetesen adatgyűjtéssel, a témára vonatkozó irodalom áttanulmányozásával és ismételt próbálkozásokkal telik, amelyek során megkísérlik a hagyományos logika segítségével legyőzni a problémát. A megoldás azután egy megváltozott tudati helyzetben - álomban, kimerült állapotban, lázas betegséget kísérő hallucinációban vagy meditáció során - megérkezik. E folyamat számtalan híres példával illusztrálható.

FRIEDRICH AUGUST von Kekulénak, a híres kémikusnak a szerves kémia születését jelentő benzolgyűrű-képlet álmában jelent meg, mint egy önmaga farkába harapó kis Uroboros kígyó. A neuron-impulzusok kémiai átvitelét kutató Otto Loewy fiziológusnak a Nobel-díjat jelentő döntő kísérlet terve álmában érkezett. Werner Heisenberg a kvantum-fizika matematikai megoldására helgolandi tartózkodása során, komoly szénalázban fekve, félig öntudatlan állapotban jutott. E példák azt bizonyítják, hogy a megváltozott tudatállapot képes felfüggeszteni azokat a hagyományos gondolkodási folyamatokat, amelyek a megoldást és az új alkotói szintézist gátolják.

A MÁSODIK csoportba azok az esetek tartoznak, amelyek során egy eszme vagy gondolati rendszer általános formája hirtelen ihlet formájában érkezik meg a transzperszonális régiókból, s gyakran hosszú idő telik el, míg az adott terület fejlődése igazolni képes ezt az elképzelést. Évek, évtizedek, sőt, néha évszázadok is beletelnek, míg a szükséges mennyiségű bizonyíték összegyűlik. Ókori példaként említhetjük Leukipposz és Demokritosz atomisztikus elméletét, vagy az ión filozófus, Anaxagorasz által felvetett ötletet, hogy az élet az óceánból ered. Akár az ősi janaista iskolák által tanított jiva-elmélet a világegyetem minden részecskéjének részvételéről az információ-közvetítésben, akár az Avatamaska buddhizmus alapját képező, a minden létező egymásba hatolásának tana méltán különösnek és abszurdnak tűnhetett a világegyetem rezgő természetének és a holonomikus alapelvek fölfedezése előtt. Az ősi kozmogenetikus elméletek, amelyek a fényt, mint az univerzum teremtő lényegét tekinteték, a közelmúltban szintén váratlan megerősítést nyertek a tudomány részéről. Bebizonyosodott ugyanis a fotonok különleges szerepe a szub-atomi részecskék között, s a fenti elméletet támasztja alá Arthur Young haladási elmélete is (Young 1976).

A HARMADIK csoportba tartoznak a valóságos prométeuszi teremtő impulzus esetei, amelyek során az ihlet teljesen kész, azonnal közölhető alkotást produkál. Nikola Tesla azután építette meg az ipart teljes mértékben forradalmasító generátorát, miután annak összes terve és tökéletesen működő prototípusa egy részletes vízióban szeme előtt megjelent. Relativitás-elméletének alapjait Albert Einstein is megváltozott tudatállapotban fedezte fel; leírása szerint legtöbb felismerése az izmaiban kialakuló mozgás-érzet formájában jelentkezett. Állítólag Richard Wagner a legtöbb zenéjét hallucinációs úton szerezte. Wolfgang Amadeus Mozart azt állította, hogy szimfóniái, mielőtt még leírta volna őket, gyakran kész formában jelentek meg a fejében. A muzulmán hit szent szövegeit Mohammed víziós úton kapta. Ilyenkor Allah jelenlétét érezte, s a "megsemmisüléshez hasonló extázis" állapotában volt.



k. Találkozás a teremtő istenséggel és bepillantás a világegyetem teremtésébe



EZEN ÉLMÉNYEK során az átélő úgy érzi, találkozott vagy azonosult a világegyetem teremtőjével. Mindezt a teremtés folyamatára, annak motívumaira, okára és problémáira vonatkozó különleges meglátások kísérhetik. Ezen a szinten a Teremtő általában igen sok - bár nem mindig emberi léptékű - személyes tulajdonsággal rendelkezik. Megérezhetővé válik itt a teremtés folyamatát kiváltó és az a mögött álló erők jellege is. Sokan úgy írják le azokat, mint túlcsorduló teremtő energiát, ellenállhatatlan művészi impulzust, parttalan kíváncsiságot, szenvedélyes kísérletezési vágyat, a tudás és az önmegismerés szomjúságát, élmények utáni törekvést, és hatalmas, megnyilvánulni vágyódó szeretetet, illetve az egyhangúság és unalom előli menekülést.

AZ EFFAJTA élmények komoly kérdéseket vetnek föl az átélőkben a világban betöltött szerepüket illetően. Vannak, akik fellelkesülnek, mikor felfedezik, hogy képesek azonosulni a Teremtővel, s ezáltal napi problémáikra is tökéletesen új, metafizikus rálátást kapnak. Úgy találják, nehezen érezhetik magukat mostoha körülmények áldozatainak, miután ráébredtek, hogy egy másik szinten azonosak azzal, aki e körülményeket megalkotta.

MÁSOK ezzel szemben erősen ragaszkodnak a hétköznapi önmagukkal való azonossághoz, s úgy érzik, létük e formájában kell megtalálniuk létezésük értelmét. Annak gondolata, hogy az emberek egy előre megírt kozmikus dráma szereplői, lehet felemelő de elbátortalanító is egyben. Különböző személyek e téren saját élményeik alapján találják meg testre szabott válaszukat. Néhányuknak a tapasztalati világ csupán illúzió, s a legmagasabb cél számukra e tényre ráébredni. Mások úgy tekintik az embert, mint olyan létezőt, akinek sajátos feladata az intelligens tényező szerepét játszani a világban, és ezáltal elősegíteni a fejlődést, illetve kivonni magát az alap-elemek közül, amelyek nemkívánatos, ám elkerülhetetlen melléktermékei a kozmikus Teremtésnek.

A TEREMTŐ feltűnhet a legfelső erő képében, amely a különféle vallások Istenéhez teszi őt hasonlatossá. Egyes esetekben mégis mint a világegyetemek egyik teremtője tűnik elénk. Sőt, néhányan arról számoltak be, hogy élményeik során a teremtők - a nyugati kultúráktól eltérő - férfi-nő dyádját látták, illetve átélték, amint világegyetemünk egy felsőbb játékfolymat során, több magasrendű lény közreműködésével teremtetett.

A BESZÁMOLÓ, amelyet itt illusztrációként használok, egy magas-dózisú LSD ülésről származik.

Ezután a tudat hihetetlen kitágulása következett. Kint találtam magam a csillagközi térben, s láttam, ahogy galaxisok születnek galaxisok után a szemem előtt. Úgy éreztem, a fénysebességnél is gyorsabban mozgok. Galaxisok húztak el mellettem, egyik a másik után. Az energia egy központi kiáradása felé közeledtem, amelyből, úgy tűnt, az egész világegyetem ered. Ahogy közeledtem e terület felé, megéreztem az izzó hőséget, amely belőle árad. Hatalmas kohó volt, a világegyetem kohója.

A hőérzet hihetetlen méretűvé növekedett, s így volt ez a fény erejével is. Rájöttem, hogy az izzás, amelyet tapasztaltam, a Tisztítótűz sugárzása volt. Amint közelebb mentem, éreztem, hogy ön-azonosságom az Energia egyik testet öltéséből magává az Energiává változik. Úgy tűnt, ebben a pillanatban beléptem a kozmikus teremtés Kohójának legeslegközepébe. Extatikus élmény volt, s a Határtalan Erő érzetével töltött meg.

Hirtelen megértettem a kozmosz szerveződése mögött húzódó elvet. Az Univerzális Tudat végtelen színdarabok sokaságát adja elő olymódon, ahogy azt mi a színpadokon vagy a mozikban látjuk. Ezekben az önmagát elveszítő, és újból megtaláló főszereplő maga a Teremtő. E Kozmikus Tudat folyton különválásba, elutasításba, fájdalomba, rosszba, kínba és sötétségbe merül, hogy megtapasztalja eredeti biztonságos és boldog állapota újrafelfedezésének végtelen örömét. Igazi lényege valójában a negativitáson és bármifajta dualitáson túli oszthatatlan egység. Ám hogy a fenti utat bejárhassa, meg kellett teremtenie a tér, az anyag és az idő illúzióját, s ezzel együtt a rossz, a sötétség, a fájdalom és a rombolás kategóriáit.

Tovább gondoltam a mozi-analógiát; különösen találó hasonlatnak éreztem a teremtés folyamatára. Amit a pszichedélikus ülésen tapasztaltam, az ahhoz volt hasonló, mint amikor az ember hátat fordít a vetítővászonnak és egyenesen a vetítőgép fényébe néz. Egyetlen fényforrás vetít végtelen számú képet és jelenetet a vászonra! Ha a fénysugarat a vetítőgép belsejéig követjük, ürességet találunk ott, ahonnan a fény ered. A filmet pedig azon archetípusok megfelelőjének lehet tekinteni, amelyek a kivetített élmények milyenségét eldöntik a négydimenziós tér-idő kontinuumban.



l. A Kozmikus Tudat élménye



AKIK a Kozmikus Tudat élményét átélik, úgy érzik, hogy átfogják a létezés teljességét és elérik a valóság mögötti Valóságot. Minden kétséget kizáróan érzékelik kapcsolatukat a mindenek fölött álló és végső Létezéssel. Ez a létező az egyetlen igazi titok; ha valaki egyszer felfogta lényegét, minden mást képes megérteni és megmagyarázni. Az anyag, tér és idő illúziója, a valóság végtelen számú formája és szintje mind erre az egyetlen rejtélyes alapelvre vezethető vissza, ez mindennek a közös nevezője és forrása.

EZ AZ ÉLMÉNY határtalan, végtelen és kimondhatatlan. A szóbeli leírás, valamint a nyelv legszimbolikusabb kifejezései is nevetségesen alkalmatlan eszköznek tűnnek, hogy lényegét és minőségét kifejezzék. Jelenségvilágunk, s mindaz, amit hétköznapi tudatállapotunk során érzékelünk, e magasrendű tudatosság fényében elhomályosul, s mint annak korlátozott, látszólagos és jelentéktelen megnyilvánulása tárul elénk. Ez az alapelv egyértelműen minden összehasonlítás fölött áll, s még a vele történt legrövidebb találkozás is tökéletesen kielégíti az átélő összes intellektuális és filozófiai kíváncsiságát. Az egyén minden valaha feltett kérdésére választ kap, vagy nem is érzi szükségét újabb kérdések föltételének.

AZ ÉLMÉNY természetének legjobb megközelítését az indiai okkult és vallási iratok saccidánanda elmélete adja. Ez az összetett szanszkrit szó az alábbi három részből áll: sat (lét vagy létezés), chit ((ezt általában tudatosságnak vagy tudásnak fordítják), és ánanda (üdvösség). A forma és dimenzió nélküli megfoghatatlan kozmikus tudat leginkább a Végtelen Létezés, a Végtelen Tudatosság és Tudás, valamint a Végtelen Üdvösség szavakkal írható le. Mégis, mivel minden szó elsődlegesen az anyagi valóság jelenségeire és folyamataira utal, csupán szánalmas kísérletnek tekinthető szavakba foglalni e transzcendentális alapelv lényegét.

EGYETLEN eszközként a felhasznált szavak nagybetűs írása kínálkozik, amely jelenség a pszichotikus betegek írásmódját idézi, akik e módon igyekeznek belső világuk kifejezhetetlen tartalmát közölni. A fenti élményt átélt személyek gyakran állítják, hogy a költészet nyelve, ha mégoly tökéletlenül is, képes e tapasztalatot szavakba önteni. Hildegard von Bingen, Rumi, Kabir, Mirabi, Omar Khayyam, Kahlil Gibran, Rabindranath Thakur és Sri Aurobindo halhatatlan alkotásait kell itt megemlítenünk.

AZ ITT következő élményben, amelyet 150 milligramm Ketalar (ketamin) idézett elő, a más személyekkel és az égi birodalommal (mennyországgal) való azonosulás keveredik a kozmikus tudat elemeivel.

Úgy éreztem, jelen vannak mindazok a barátaim, akikkel érdeklődési körünkben, értékrendünkben, életcéljaink tekintetében hasonlóak vagyunk. Nem láttam őket, de extraszenzorális úton éreztem teljes jelenlétüket. Összetett folyamaton mentünk keresztül, amelynek során a közöttünk lévő azonosságok és különbözőségek területeit próbáltuk azonosítani és azok ütközőpontjait megszüntetni egy már-már alkímiai semlegesítő eljárás segítségével.

Egy ponton úgy tűnt, elértük a célt, s egy teljesen egyesült hálózatot alkotunk - egyetlen, világos céllal rendelkező, belső ellentmondást nem hordozó egységet. Ezután ez a szervezet átváltozott valamivé, amit én a "tudat űrhajójának" neveztem magamban. Mozgásba lendültünk, amely egyesítette magában a térbeli repülés elemeit és a tudat fejlődésének meglehetősen elvont megnyilvánulásait.

Korábbi pszichedélikus üléseim során megtapasztaltam és filozófiailag is elfogadtam azt a hindu szemléletet, amely az univerzumot Isteni Drámának (lila) tekinti. E kozmikus bújócskában egy bizonyos szinten minden tudott és minden már megtörtént. Az egyén egyetlen feladata, hogy a tudatlanság fátylát felemelje és mindent megértsen. Amit viszont most tapasztaltam, az új volt és nagyon izgalmas. Az igazi fejlődés valóságos lehetőségnek tűnt, s úgy éreztem, ebben mindnyájan fontos részt vállalhatunk. Ez a fejlődés olyan dimenziókba vezetett, amelyekről nem tudtam a hétköznapi életben, s nem tapasztaltam a korábbi megváltozott tudatállapotok során sem.

A mozgás egyre gyorsabb és gyorsabb lett, míg el nem ért egy abszolút határt, olyat, mint amilyen a fénysebesség az einsteini univerzumban. Mindnyájan úgy éreztük, e határ átléphető, de ennek következménye teljességgel beláthatatlan és veszélyes. A kalandvágy, amely az érintett egyének csoportjára mindig is jellemző volt, megszülte az elhatározást: tovább megyünk, s szembenézünk az Ismeretlennel.

Amikor a határt átléptük, az élmény - igen nehezen leírható módon - dimenziót váltott. A térben való mozgást a tudat hihetetlen léptékű tágulása váltotta fel. Az idő megállt, s mi beléptünk egy létezési állapotba, amelyet "borostyán-tudatúságnak" neveztem el.Ezután tisztító folyamaton estünk át, amely az élményből kivonta a szerves élet utolsó részecskéit is. Egyszer csak ráébredtem, hogy már egy gyémánt tudatával rendelkezem. Nagy jelentőségűnek tűnt, hogy a gyémánt tiszta szén, olyan elem, amelyből minden élő építkezik, s hogy létrejöttéhez hihetetlen magas nyomás és hőmérséklet szükséges. Úgy tűnt, a gyémánt az élet és a természet összes információját - mint valami végső számítógép - teljesen tiszta és sűrített formában tartalmazza.

A gyémánt többi fizikai tulajdonsága is mintha annak metafizikai jelentőségére mutatna: a szépség, az átlátszóság, a csillogás, a tartósság, a megváltoztathatatlanság, s az a képesség, hogy a fehér fényt a szivárvány színeire bontja. Úgy éreztem, megértettem, mért nevezik a tibeti buddhizmust Vajrayanának; ugyanis az egyetlen kifejezés, amellyel e végső kozmikus extázist le tudtam írni, a "gyémánt-tudatúság" volt. Ebben létezett az univerzum minden teremtő energiája és intelligenciája, mint téren és időn túli tiszta öntudat. Természetében teljesen absztrakt volt, s mégis tartalmazta az összes létező formát és a Teremtés minden titkát.

Teljesen feloldódva, bár a különvalóság bizonyos érzését megőrizve lebegtem ebben az energiában, mint a tudat egy dimenzió nélküli pontja. Érzékeltem a barátaim jelenlétét, akikkel idáig együtt utaztam; igaz, forma nélkül, de egyértelműen velem voltak. Mindnyájan úgy éreztük, elértük a végső megelégedés állapotát; elértük a forrást és a legvégső állomást, s olyan közel vagyunk a mennyországhoz, mint soha azelőtt.



m. A kozmosz feletti és a kozmoszon túli Űr



AZ ŰR megtapasztalása a transzperszonális élmények legtalányosabb és leginkább paradox területe. Az átélő ilyenkor az eredendő Ürességgel, a Semmivel és a Csönddel találkozik, amely minden létezés bölcsője. Mivel ez mindennek ősforrása, nem eredeztethető semmi másból; ez a nem teremtett és szavakkal kifejezhetetlen Ős-ok. A "kozmosz feletti" és "kozmoszon túli" szavak az e területen kiművelt átélők által használt kifejezések, mellyel az általunk ismert anyagi kozmoszhoz tartozó űr és a fenti élményben tapasztalt Űr közötti különbséget igyekeznek szavakba önteni.

AZ ŰR TÚL VAN minden téren és időn, túl minden formán, túl olyan polaritáson, mint fény és sötétség, jó és rossz, mozgás és nyugalom, öröm és fájdalom. Mivel semmi kézzelfogható nem létezik ebben az állapotban, ezért semmi, ami a létezés része, nem is hiányzik belőle. Így ez az üresség bizonyos értelemben minden létezőtől terhes, mivel lehetséges formájában mindent tartalmaz. Ez az élmény - bár összehasonlíthatatlanul magasabb metafizikai szintet képvisel - bizonyos szempontból rokon vonásokat mutat a csillagközi tér átélésével és a kvantum-relativista fizikából ismert dinamikus űr elméletével.

AZ ŰR ÉLMÉNYE az általunk ismert oksági elvet is túlhaladja. Az átélők magától értetődőnek érzik, hogy a jelenségvilág változatos formái minden nyilvánvaló ok nélkül előbukkanhatnak ebből az űrből. Annak lehetősége, hogy valami a semmiből eredhet vagy éppen eltűnhet minden nyom nélkül, illetve hogy valami érzékelhető előzmény, kezdő impulzus vagy megfelelő ok nélkül megtörténhet, az élmény szintjén egyáltalán nem tűnik abszurdnak. A buddhista iratok paradox és talányos részei, amelyben a formát az ürességgel s az ürességet a formával azonosnak állítják, hirtelen kristályosan tiszta értelmet nyernek. Az Űr üresség, amely formával terhes, és a lét különböző szintjein megnyilvánuló számtalan forma lényegében üres.





PSZICHOID TERMÉSZETŰ TRANSZPERSZONÁLIS TAPASZTALATOK





A PSZICHOID természetű transzperszonális tapasztalatok sajátos tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyrészt tisztán szubjektív, belső, lelki események, másrészt viszont értelmezhető módon kapcsolódnak a materiális világban észlelhető bizonyos fizikai változásokhoz. Ez utóbbi mások által is megfigyelhető, sőt, mérhető tényező. Az itt használt pszichoid kifejezés azt sugallja, hogy e jelenségek a tudat és az anyag határán húzódó "szürkületi zóna" különleges hibridjei. Carl Gustav Jung a pszichoid kifejezést az archetípusok egyes tulajdonságaira és a psziché és a materiális világ közötti szinkronisztikus kapcsolatokra alkalmazta (Jung 1964). Én e kifejezés értelmét az e részben említésre kerülő jelenségek mindegyikére kiterjesztettem.

A KORÁBBAN tárgyalt transzperszonális jelenségek leírása egytől egyig első kézből származó élmények leírásán alapult. Betegeimen végzett megfigyeléseimet pszichedélikus ülések és holotróp légzést is magában foglaló ülések során gyűjtöttem össze. Emellett magam is megtapasztaltam a fenti élményeket különféle módon előidézett megváltozott tudatállapotok kapcsán. Ezzel szemben igen csekély tapasztalattal rendelkezem a most tárgyalt pszichoid jelenségek köréből. Kivételt egyedül a szinkronicitás képez, amely rendszeresen előfordul a megváltozott tudatállapotokat kutató szakemberek gyakorlatában. Úgy érzem azonban, a pszichoid eseményekről - igencsak ellentmondásos természetük ellenére - ha röviden is, de szót kell ejtenünk. Számtalan érv szól amellett, hogy a transzperszonális tapasztalatok átfogó tárgyalása során e jelenségkör is említést érdemel.

A LEGLÉNYEGESEBB és legfigyelemreméltóbb érv ezek közül, hogy a pszichoid események leírása visszatérő eleme a különböző korok és kultúrák misztikus irodalmának. Jellegzetesen együtt említik más transzperszonális eseményekkel, amelyek létezését a modern tudatkutatás már megerősítette. Emellett a jungi pszichológia, a kísérleti pszichiátria és a kortárs parapszichológia is szolgáltat közvetlen bizonyítékokat egyes pszichoid jelenségekre. Mindemellett a tudományos légkör is egyre nyitottabbá válik e terület előítéletmentes tanulmányozására.

A PSZICHOID megnyilvánulások komoly vizsgálatának legfőbb akadálya a tudat és az anyag közötti kapcsolatok mechanisztikus - a newtoni - értelmezésében gyökerezik. Az az uralkodó elképzelés, miszerint a tudat az anyag véletlenszerű terméke s az agyban folyó fiziológiai folyamatoknak köszönheti létét, teljességgel abszurd és tarthatatlan. A tudományos alapelvek fejlődése a kvantum-relativista fizikában, az információ- és rendszerelméletben, a biológiában, a thanatológiában, a neuro-fiziológiában és a pszichedélikus kutatásokban egyértelműen arra mutat, hogy a tudat a természet és a kozmosz lényegi sajátja. A tudomány által szolgáltatott egyre több adat fényében a különféle pszichoid jelenségek lehetségessé, és bizonyos értelemben elfogadhatóvá válnak.

A PSZICHOID ESEMÉNYEK egyes elemei pszichológiai, más elemei szigorúan fizikai leírást igényelnek. E két összetevő aránya a pszichoid élmények típusa alapján, s a típuson belül az egyes események jellege szerint is változik. Mi több, ugyanannál az eseménynél ezt befolyásolhatják még külső körülmények és a résztvevő személyek eltérő hozzáállása is. Számos esetben a pszichoid események annyira sokrétűek, hogy - a vizsgálatot végző személy közelítésének függvényében - mind pszichológiai, mind fizikai magyarázatot is megengednek. Példaként említhetjük itt az elektromos berendezések meglepően gyakori meghibásodását a parapszichológiai kísérletek kritikus pillanataiban, a különös eseményeket, amelyek döntő bizonyítékok rögzítését teszik lehetetlenné, vagy az UFO jelenségek vizsgálata során jelentkező kétértelmű információk tényét. Sok jel mutat arra, hogy a kutatók markából folyton kicsúszó bizonyítékok kérdése e jelenségkör létének és érvényességének megkérdőjelezése helyett inkább a pszichoid események egy lényegi sajátosságát képezi.

A PSZICHOID JELENSÉGKÖR három nagy részre osztható. Az elsőben szokatlan szinkronicitások mutatkoznak különféle transzperszonális élmények és a materiális világ fizikai jelenségei között. A tudat sajátos módon az anyag világába avatkozik és értelmes egybeeséseket hoz létre. Nem kell azonban feltétlenül azt hinnünk, hogy itt a tudat aktívan hat az anyagi valóságra és abban fizikai változásokat hoz létre. Az ide tartozó anyagi események stabilan beleágyazottak a newtoni világmodellbe; az ok és hatás elvét követik, és nincsenek ellentétben a hagyományosan elfogadott természeti törvényekkel.

A MÁSODIK CSOPORTBA azok a spontán pszichoid események tartoznak, amelyekben a pszichológiai események láthatóan képesek a fizikai valóságot befolyásolni és a mechanikus tudomány törvényeit megváltoztatni. Ezek az események azonban minden tudatos szándéktól függetlenül, öntörvényűen jelentkeznek. Az átélők utólag szándékosan megkereshetik a jelenség összefüggéseit, mint az a spiritiszta szeánszok (spiritiszta médiumitás) során felbukkanó pszichoid jelenségek esetében gyakran előfordul. Ezekben az esetekben az átélő tudatos akarata nem irányult a bekövetkezett eseményre. Az e körbe tartozó pszichoid élmények közül példaként említhetjük a stigmatizáció, a Poltergeist, a "repülő csészealjak" (UFO-k) és a szentek és spirituális vezetők teste körül jelentkező fényjelenségek eseteit.

VÉGÜL az utolsó csoportba az akaratlagos pszichokinézis és a fizikai világba pszichológiai úton történő különleges és szándékos beavatkozás jelenségei tartoznak. Ide sorolható többek között a spirituális gyógyítás számtalan formája, a törzsi kultúrák rítusai, amelyek célja az esőcsinálás vagy más gyakorlati szempontok, a mágia különféle formái, az akarattalan testi működések befolyásolása, a jógik természetfölötti erői (siddhik), a transz-jelenségek, az akaratlagosan mozgatott tárgyak, a távhipnózis és a pszichokinézis laboratóriumi esetei.



1. A tudat és az anyag közötti szinkron-kapcsolatok



A SZINKRONICITÁS - mint a newtoni tudományos gondolkodást uraló lineáris oksági rendszer figyelemre méltó alternatívája - először Carl Gustav Jung által került kifejtésre. A szinkronicitást mint nem-oksági kapcsolódási alapelvet írta le, amely a térben és/vagy időben különálló események között jelentéssel bíró egybeeséseket hoz létre (Jung 1960). A szinkronicitás igen sokféle formában jelentkezhet; személyeket és eseményeket köthet össze nagy távolságból vagy nagy időeltéréssel. Most elsősorban a szinkronicitás legérdekesebb formáját fogom ismertetni - azt, amelyben bizonyos személyek belső lelki történései (álmok, spontán víziók, meditatív állapotok, pszichedélikus jelenségek és halál-közeli élmények) külső életeseményekkel kapcsolódtak össze.

AZ E CSOPORTBA tartozó szinkronisztikus események a transzperszonális élmények összes válfajánál, s néha a születéskörüli folyamat során is előfordulnak. Jung egyik saját példája annak a ritka rózsabogárnak a híres története, amely éppen akkor ütődött rendelője ablakpárkányának, amikor az egyiptomi skarabeusz álom-szimbolikáját magyarázta egy betegének, aki különösen nehezen fogadta be a transzperszonális eszméket (Jung 1961). Korábban már leírtam azokat a különlegesen fontos szinkronisztikus eseményeket, amelyek az elmúlt inkarnációk újraélését kísérik. Másik jellegzetes példa a veszélyes - mások és külső körülmények által előidézett - helyzetek és balesetek gyakori megszaporodása azon személyek életében, akik egy belső önfeltáró folyamat során az én-halál élmény közelébe jutottak. Mikor ezek az emberek átélik az én-halált és az újjászületés élményét, a fenti helyzetek éppoly varázslatosan eltűnnek életükből, mint amilyen hirtelenséggel annak idején felbukkantak.

HASONLÓKÉPPEN, amikor valaki egy erőteljes sámánikus élmény kapcsán valamely állat formájában jelentkező szellemi vezetővel találkozik, később ez az állat annyi formában és olyan gyakorisággal képes felbukkanni az adott személy életében, amely minden ésszerű valószínűséget meghalad. Az Animus, Anima, a Bölcs Öregember vagy a Szörnyűséges Isteni Anya archetipikus képével való belső szembekerülés idején az átélő mindennapi életében is megjelennek e figurák ideális megtestesítői. Igen sok ember átélte már, hogy amikor a psziché transzperszonális területéről inspirált önzetlen munkába kezdett, körülötte hihetetlen szinkronicitások sorozata jelentkezett, és tette munkáját meglepően könnyűvé.

IGEN FONTOS tudni, hogy rendkívüli szinkronicitások fordulhatnak elő azoknak az embereknek életében, akik a transzperszonális terület tapasztalati felderítésébe fogtak. A hagyományos pszichiátria nem tesz különbséget szinkronicitás és a világ pszichotikus félreértelmezése között. Egy beteg bármely rendkívüli egybeesésről szóló közlése automatikusan a "tévképzet" címkét kapja, s a szakemberek szemében egyértelműen az illető elmebeli zavarára utal. Egy nyitott szellemű kutató előtt azonban világos, hogy a valódi szinkronicitás eseteit vizsgálva - a tények ismeretében - belátható, hogy a jelentkező egybeesések minden statisztikai valószínűségnek felülmúlnak.

JUNG tisztában volt a ténnyel, hogy a szinkronicitás jelensége összeegyeztethetetlen a hagyományos tudományos gondolkodással. Ezért egyre inkább a kvantum-relativista fizika fejlődése és az általa kialakított alternatív világkép felé fordult. Maga Albert Einstein javasolta Jungnak egy személyes látogatás során, hogy folytassa a szinkronicitás jelenségének tanulmányozását, amelynek jelentőségét egyenrangúnak ítélte az új fizikai elméletekével (Jung 1973). Jung Wolfgang Paulival, a kvantumfizika egyik megalapítójával is jó barátságba került; a szinkronicitásról szóló tanulmánya éveken át hagyományosan együtt jelent meg Pauli dolgozatával, amely az archetípusok szerepét vizsgálja az asztronómus Johanness Kepler világképében (Pauli 1955). A transzperszonális pszichológiában tapasztalt szinkronisztikus jelenségek bizonyos hasonlóságot mutatnak a modern fizika Bell-féle elméletével (Bell 1966, Capra 1982).

MAGAM is igen sok figyelemreméltó szinkronicitásnak voltam tanúja pszichedélikus és holotróp terápiák során, valamint a néhai jóga mester, Swami Muktananda környezetében. Most mégis a világhírű régész, Joseph Campbell egy nem mindennapi történetét szeretném példaként közölni, amelyet az Esalen Intézet egy szemináriumán hallottam tőle. Egy résztvevő Jungra és az univerzum nem-oksági kapcsolataira vonatkozó kérdésére az alábbi esetet mondta el:

A szinkronicitás egy példáját most a saját életemből fogom felidézni. Mi New York City-ben lakunk a Sixth Avenue és a Waverly Place sarkán, egy tizennegyedik emeleti lakásban. A legutolsó dolog, amire valaki New York City-ben számíthat, az az, hogy imádkozó sáskát láthat. Az imádkozó sáska játssza egyébként a busman folklórban a hős szerepét.

Éppen a busman mitológiát, vagyis imádkozó sáskákról szóló történeteket olvasgattam. A szobának, amelyben ültem, két ablaka volt; ez egyik a Sixth Avenu-re nézett, a másik a Hudson folyóra. Ez utóbbin szoktam mindig kinézni; a sixth avenu-i ablakot jó, ha kétszer nyitottam ki negyven-valahány éves ott-tartózkodásunk során.

Szóval az imádkozó sáskáról - a hősről - olvastam éppen, amikor hirtelen úgy éreztem, ki kell nyitnom a Sixth Avenu-ra néző ablakot. Kinyitottam, kinéztem, és jobbkéz felől megpillantottam egy imádkozó sáskát; ott sétált fölfelé az épület falán. Igen, ott, pontosan az ablakunk sarkában! Ilyen nagy volt (mutatja a kezével); rám nézett, s az ábrázata éppen olyan volt, mint egy busman arca. Csak úgy futkosott a hátamon a hideg! Most azt mondhatják erre, ez csupán egybeesés volt, de ugyan mi a valószínűsége annak, hogy ilyesmi véletlenül megtörténjék?



2. Spontán pszichoid események

a. Paranormális fizikai megnyilvánulások



A SPIRITUÁLIS és misztikus irodalomban számos leírását találhatjuk annak, hogy megváltozott tudatállapotban a test látványos fiziológiai változásokon megy keresztül vagy a megváltozott tudatállapotú személy látszólag lehetetlen teljesítményekre képes. A testi változások skálája az extatikus állapotokban jelentkező stigmatizációtól (melyre talán hagyományos magyarázatok is adódnak) az olyan szélsőséges helyzetekig terjed, mint a szentek testének fénykibocsátása, vagy a szórványosan előforduló teljes testre kiterjedő égés.

A KÜLÖNFÉLE harci művészetekkel kapcsolatos jelenségek is hasonlóképpen természetfölöttinek tűnhetnek. Ezek némelyike spontán jelentkezik, mások koncentrációt és akaratot igényelnek, s így inkább a később részletezett kategóriába tartoznak. Michael Murphy és Rhea White a Sport pszichés oldala című könyvében (Murphy and White 1978) olyan történeteket gyűjtött csokorba, amelyekben sportolók a lehetetlent súroló teljesítményeket értek el, feltehetően pszichoid működések segítségével. Murphy és társai a kaliforniai Big Surben, az Esalen Intézetben kiterjedt történeti tanulmányokat folytatnak a tudat és a test korábban dokumentált rendkívüli megnyilvánulásainak témakörében.



b. Spiritisztikus jelenségek és fizikai médiumitás



A FENTI KATEGÓRIÁBA tartozó jelenségek e csoportja hagyományosan a parapszichológia vizsgálati körébe tartozik. Számos "kísértetjárta" kastélyban, házban és más helyszínen igen sok ember élt át különös élményeket. Ezek gyakran meglepően hasonlónak bizonyultak, még olyan személyek esetben is, akiknek semmiféle előzetes ismeretük nem volt erről a támakörről. Előfordultak olyan példák is, amikor többen voltak szemtanúi ugyanazoknak az eseményeknek; máskor a történtek bizonyos objektíven igazolható változásokat hoztak létre. E jelenség újkori példája lehet az a történet, amelyet Carl Gustav Jung írt le önéletrajzában (Jung 1961). Életének bizonyos időszakában a házában szellemek jelenlétét érezte, s a hangjukat is hallotta. Ezeket az észleléseket családtagjai is megerősítették. Jung a hozzá érkező közléseket leírta, s így született a híres Septem Sermones Ad Mortuos (Hét példabeszéd a halálról), amely gnosztikus szöveget Basilides neve alatt közölte (Jung 1982).

A FENTIEKHEZ hasonlóan egyes spiritiszta szeánszokon, amelyeken a J. B. Rhine által fizikai médiumitásnak nevezett esetek is előfordultak, a résztvevők kopogást és dörömbölést hallottak a padlóból és a falakból, láthatatlan kezek érintését érezték, rejtélyes hangokat és zenét hallottak, valamint hideg légáramlatot érzékeltek. Néhányszor elhunyt személyek kísértete is megjelent, illetve hangja is hallhatóvá vált a jelenlévők vagy a médium számára. Szélsőséges esetekben mindezt állítólag telekinézis és materializáció is kísérte - vagyis tárgyak és személyek fölemelkedése, levegőn át küldése, ektoplazmatikus formák kialakulása, illetve írás és tárgyak megmagyarázhatatlan felbukkanása (úgynevezett "apportáció").

MÉG az olyan neves médiumokat is, mint Eusapia Palladino, időnként csaláson kapták, s a szélhámosság és a komoly tudományos törekvések mindig is különös keveréket alkottak a parapszichológia történetében. Mégis, igen nehéz elképzelni, hogy ennyi figyelmet vonzott volna egy olyan terület, amely sohasem volt képes valóságos bizonyítékokat szolgáltatni. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy nincsen még egy tudományterület, amelyben ennyi neves személyiség egyértelmű tanúbizonyságát vetették volna el és minősítették volna ostobaságnak. Azon kutatók között, akik e fenti sorsban osztoztak, olyan magasan kvalifikált személyeket találhatunk, mint a Nobel-díjas orvos és pszichológus Charles Richet és Sir Oliver Lodge, az Angol Királyi Társaság tagja.



c. Visszatérő spontán pszichokinézis (Poltergeist)



A VISSZATÉRŐ spontán pszichokinézis, amelyre a parapszichológusok a német Poltergeist kifejezést (szó szerint: kopogó manó) alkották, a jelenségek gazdag skáláját kínálja: a házban található tárgyak mozgatásától és tönkretételétől, a sár- és kődobáláson s változatos hangadásokon át (ütés, dörömbölés, csikorgás, fütyülés, éneklés és beszéd) egészen a teleportációig, vagyis különféle dolgok lezárt szobákba és szekrényekbe való rejtélyes bejuttatásáig. Míg a fizikai médiumitás legerősebb formája mára már úgyszólván elenyészett, a Poltergeist esetek igen nagy bőségben állnak a kortárs kutatók rendelkezésére.

NAPJAINK legkiterjedtebb vizsgálatsorozatát a Poltergeist témakörében Németországban folytatták, a világhírű parapszichológus, Hans Bender minden részletre kiterjedő tudományos irányításával. Az elmúlt 35 évben a freiburgi Pszichohigiéne és Pszichológia Határterület-kutatás Intézetének munkacsoportja 65 eset vizsgálata során a jelenségkör igen figyelemreméltó bizonyítékait gyűjtötte össze. Az esetek egy része megtalálható Hans Bender könyveiben a telepátia, a jósálmok, a fémhajlítás, a háborús okkult események és az UFO jelenségek leírása mellett (Bender 1984). A visszatérő spontán pszichokinézis leghíresebb kaliforniai esete az Oakland Poltergeist volt, amelyet Arthur Hastings tanulmányozott (Hastings 1978). Az esetek többségében megfigyelhető egy jelenlévő (általában serdülő vagy retardált) személy elnyomott ösztönélete.

E KATEGÓRIA illusztrálására szeretném Hans Bender egy esetét felhasználni. Ezek az események azért is érdemelnek különös figyelmet, mert a jelenségeknek legalább negyvenen voltak szemtanúi. Közöttük megtalálhatunk magasan képzett technikusokat, fizikusokat, orvosokat, pszichológusokat és rendőröket. Az esettel sokat foglalkozott annak idején a sajtó és a televízió is.

1967. novemberének végén a bajor Rosenheimben az Adam ügyvédi irodában rejtélyes események sorozata vette kezdetét. A plafonon lévő világítótestek minden nap kiégtek. A villanyszerelők megállapították, hogy mindeközben kilencven fokkal el is fordultak a helyükből. Említés történt nagy zajokról, a biztosítékok kikapcsolódásáról és a másológép festékének szétfecskendezéséről is. A négy telefon gyakran egyszerre szólt, a beszélgetéseket félbeszakították és bontották. A berendezések nemlétező telefonhívásokat rögzítettek és a telefonszámla az egekbe szökött. Mindezekhez később a falon függő képek mozgása és 360 fokos körbeforgása is járult. A fénycsövek lehullottak a plafonról, az emberek épségét veszélyeztetve. A segítségül hívott szerelők ekkor a neoncsöveket hagyományos villanykörtékre cserélték. Amint elkészültek, a lámpák lengeni kezdtek és a villanykörték felrobbantak. Az elektromos hálózatba helyezett speciális mérőeszközök 50 amperes kisüléseket jeleztek anélkül, hogy a biztosíték kikapcsolt volna. Hans Bender a munich-garchingi Plazmafizikai Intézetből hívott két szakértőt, akik minden részletre kiterjedő oszcillografikus vizsgálatba kezdtek. Az elektromos zavarok folytatódtak, annak ellenére, hogy minden lehetséges hibaforrást kiküszöböltek a rendszerből. A zaklatások olyan fokot értek el, hogy az Adam ügyvédi iroda feljelentést tett a rendőrségen az "Ismeretlen" ellen.

Hans Bendernek sikerült a jelenségek forrását egy 19 éves lányban, Annemaria Sch.-ban megtalálni. Arra a következtetésre jutott, hogy a szükséges "hatómezőt" a lány főnöke iránt érzett heves érzelmi vonzalma, az irodában kialakult különleges helyzet és az eset körüli rendkívüli érdeklődés gerjesztette. Mikor Annemarie-t más munkahelyre küldték, a jelenségek azon nyomban megszűntek.

A fizikusok által végzett kutatás egy megállapítása további megfontolásra is érdemes. Kimutatták ugyanis, hogy a telefonhívások előidézésére a tárcsa mechanikus használatának megkerülésével csak olyan intelligens erő képes, amely megfelelő technikai felkészültséggel rendelkezik, valamint képes a millimásodperc méretű időközök pontos mérésére is.



d. Azonosítatlan repülő tárgyak (az UFO jelenség)



E KATEGÓRIÁBAN utolsóként az UFO-jelenségek témakörét érintjük. Már korábban kifejtettem, hogy a fizikai vagy metafizikai űrhajókkal, azok utasaival és szerkezeteivel való találkozás szubjektív élménye gyakori a megváltozott tudatállapotok során. Most azonban a vizsgálódást azokra az esetekre szűkítem, amelyek során a szubjektív beszámolókat tárgyi bizonyítékok is alátámasztják. Alapos okunk van azt hinni, hogy az Amerikai Légierő által kezdeményezett Grudge és Kék Könyv vizsgálatok eredményét politikai indítékok befolyásolták. Ugyanez valószínűsíthető a Colorado Egyetem speciális munkacsoportja által tett megállapításokról is, amelyek az összes tárgyi bizonyítékot természetes okokkal - léggömbökkel, meteorokkal, madarakkal, fényvisszaverődéssel és más hasonlókkal - magyarázták.

A PARAPSZICHOLÓGIAI eseteket vizsgálva megállapítható, hogy az UFO bejelentések legtöbbje érzelmileg stabil, művelt, intelligens és jó kifejezőkészségű személyektől érkezett. Jó okunk van azt feltételezni, hogy az UFO jelenségek pszichoid események, amelyekben a pszichológiai és fizikai megnyilvánulások különböző arányban keverednek. E jellegzetesség igencsak megnehezíti a mechanisztikus tudomány eszközeivel való vizsgálódást, hiszen itt két élesen különálló tényezőt kellene egy időben vizsgálni: a fizikait és a pszichológiait. Az ellentmondásoktól hemzsegő történeti és modern UFO jelenségek részletes tárgyalása messze túlnőne e fejezet keretein. Az érdeklődő olvasóknak melegen ajánlom Carl Gustav Jung Repülő csészealjak: az égi jelenségek modern mítosza című könyvét (Jung 1964), valamint Jacques Vallée írásait, aki több évet szentelt életéből az UFO jelenségek mélyreható és módszeres vizsgálatának (Vallée 1965).



3. Akaratlagos pszichokinézis



AZ AKARATLAGOS pszichokinézis az anyagi környezet tudatos megváltoztatására való képességként határozható meg. Ennek során a test fizikai közbeavatkozása nélkül, pusztán a jelenségek bekövetkezésének kívánásával, illetve olyan cselekedetek segítségével érhetők el változások, amelyek nincsenek semmiféle ok-okozati kapcsolatban a kiváltott eseményekkel.



a. Ceremoniális mágia



SOK ŐSI kultúrában volt szokás szertartások segítségével esőt, bőséges termést, sikeres vadászatot és más gyakorlati előnyöket előidézni. Az ősi bön hagyományaira épült buddhista Tibet négy bölcséről azt tartották, hogy képesek az időjárás befolyásolására. A mágia számtalan egyéb formájáról gyakori említés történik az okkult irodalomban. Bármennyire különösnek tűnik is mindez a mechanisztikus tudományon nevelkedett mai elmének, e jelenségek az elfogulatlan kutatók részéről igen komoly figyelmet érdemelnének. Alapos okunk van azt gondolni, hogy e tevékenységek a pszichoid működések kategóriájába sorolhatók, s gyakran összefüggésben állnak a fizikai világban bekövetkező eseményekkel. Elképzelhetetlen, hogy olyan praktikák, mint a gyógyító rituálék és esőcsináló szertartások, évszázadokon át minden látható következmény nélkül folytak volna. Egy sámán is igen nehezen tudná fenntartani pozícióját és tekintélyét, ha sorozatosan kudarcot vallana.

MAGAM is szemtanúja voltam a kétéves kaliforniai katasztrofális szárazság kellős közepén, amikor a mexikói Huichol indiánok százéves sámánja szertartását több órán át tartó bőséges eső követte.

A TIBETI kultúra elismerten az emberi psziché és tudat megismerésének legmélyéig hatolt. A tibeti bölcsek tekintélye legalábbis igen figyelemreméltó szinkronicitások sorozatán kellett hogy alapuljon, nem pedig a nép feltételezett primitív előítéletein és önbecsapásán.



b. Spirituális gyógyítás



A TÖRTÉNELMI és antropológiai forrásmunkák gazdagon tartalmazzák a spirituális orvoslás különféle eseteit: az egyének és csoportok által végzett, valamint a rituálékkal összekötött gyógyításokat. Az orvos-antropológusok által vezetett kutatások azt mutatták, hogy az olyan spirituális gyógyító eljárások és szertartások, mint a latin-amerikai bevándorlók által űzött santeria, palerismo vagy umbanda gyakran felülmúlják a nyugati orvostudomány és pszichiátria eredményeit. Annak kérdését, hogy e módszerek csak az érzelmi és pszichoszomatikus zavarokat képesek megszüntetni, vagy alkalmazhatók más orvosi problémáknál is, további kutatások fogják eldönteni. A pszichedélikus vegyületek vizsgálata során viszont bebizonyosodott, hogy ezeket az anyagokat a sámánok hatásosabban alkalmazzák, mint a nyugati pszichoterapeuták a verbális technikát. Olyan magasan kvalifikált kutatókra, mint Walter Pahnke, Andrija Puharich és Stanley Kripper mély benyomást tettek a brazil Arrigo, a fülöp-szigeteki Tony Agpoa és más spiritiszta pszichikus sebészek működésével kapcsolatos jelenségek.



c. Siddhik



AZ INDIAI jógáról szóló tanulmányok lépten-nyomon említést tesznek a jógik csodálatos képességeiről, amelyekkel vegetatív testi funkcióikat befolyásolják. Képesek vérzésüket elállítani, szívüket megállítani, valamint étel, sőt, oxigén nélkül életben maradni. Ezek az állítások, amelyekről a tudományos világ sokáig úgy tartotta, nem többek képtelen tündérmeséknél, a modern felfedezések megvilágításában meglepő igazolást nyertek. E jelenségek módszeres vizsgálata a biofeedback technikák kifejlesztéséhez vezetett, amelynek segítségével bárki számára lehetővé vált, hogy szívverését, vérnyomását, testhőmérsékletét és más automatikus testi funkcióját akaratlagosan irányítsa. A tibeti tumo gyakorlatról szóló beszámolókat, amelyek a testhőmérséklet rövid idő alatt több fokos emeléséről tudósítottak, nemrégiben Benson és Epstein a Dalai Láma engedélyével és segítségével végzett orvosi kutatásai is megerősítették (Benson 1982).

MÍG a fent leírt jógagyakorlatok még beleférnek a nyugati orvosi gondolkodás kereteibe, a többi természetfölötti képesség (siddi), amelyre állítólag spirituális gyakorlatok útján tett szert néhány jógi, élesen ellentmond a nyugati tudományos világképnek. Ide tartoznak a test lebegéséről, az adott személy távoli helyszínre való kivetüléséről, a bilokációról (két helyen való egyszerre létezés), valamint különféle tárgyak (sőt, a saját test) materializációjáról és dematerializációjáról szóló beszámolók. E jelenségek létének igazolása vagy cáfolta még további kutatások feladata. Az új tudományos eredmények fényében azonban mindez egyáltalán nem tűnik annyira abszurdnak s alapvetően lehetetlennek, mint amennyire az a mechanisztikus tudomány szemüvegén át látszik.

A PSZICHOID kategória egy másik jelenségköreként azokról a figyelemreméltó és fizikailag lehetetlennek tűnő képességekről is szót kell ejtenünk, amelyekkel a transzban lévő személyek rendelkeznek: képesek összetört üvegen hemperegni vagy olyan létrán felmászni, amelynek fokai kardokból készültek. Ehhez hasonló elgondolkodtató transz-jelenségeket a világon sokhelyütt különféle csoportok mind a mai napig bemutatnak. Az egyik lehetetlennek látszó mutatvány - az indonéz tűzön járás - a közelmúltban került Kaliforniába, s hamarosan valóságos divathóborttá vált, amelyen tízezrek vettek részt. Nem tudjuk, hogy az 1400 Farenheit fokos izzó parázson való sértetlen átkelésre van-e természetes magyarázat, vagy sem, de annyi bizonyos: kultúránk igen hamar ítéletet alkot, és elveti az ehhez hasonló jelenségeknek még a létjogosultságát is.



d. Laboratóriumi pszichokinézis



A MAI parapszichológusok igen nagy számú érdekes megfigyelést tettek közzé. Ide tartoznak a pszichokinetikus tevékenységek is, amelyekkel kapcsolatban figyelemre méltó eredményeket felmutató, alapos laboratóriumi kutatásokat is végeztek. Módszerük az egyszerű kockadobási kísérlettől a radioaktív sugárzás, az elektromos berendezések és a számítógépek elektron-kibocsátásának véletlenszerűségén alapuló komplikált vizsgálatok kidolgozásáig terjedt. A pszichokinézist mozgó céltárgyon kocka-dobó gépek, elektromos órák, folyadékáramlások és elektronkibocsátás megfigyelésével tanulmányozták. Az élő alanyon végzett parapszichológiai kísérletek során az ellenőrzött pszichikai állat-gyógyítás, a növénynövekedés befolyásolás, valamint az enzimek aktiválásának eseteit vizsgálták. Az Egyesült Államokban, a Szovjetunióban és másutt olyan személyeken végeztek minden részletre kiterjedő kutatásokat, akik képesek érintés nélkül tárgyakat mozgatni, gondolatképeket filmre másolni, távhipnózist alkalmazni és pszichikai úton fémet hajlítani. Ezekről minden további megjegyzés nélkül tettem csak említést; az elemzést a terület kutatóira és szakértőire hagyom. Az érdeklődő olvasók a témáról bővebben Charles Tart, Stanley Krippner, Jules Eisenbund, Russel Targ, Harold Puthoff és Hans Bender könyveiben olvashatnak.





A TRANSZPERSZONÁLIS ÉLMÉNYEK FILOZÓFIAI KÉRDÉSEI





A TRANSZPERSZONÁLIS élmények számtalan olyan sajátossággal rendelkeznek, amelyek alapjaiban rendítik meg a materialisztikus tudomány és a mechanisztikus világkép alapjait. Azok a kutatók, akik komoly tanulmányok és/vagy tapasztalatok során e témával behatóbban foglalkoztak, belátták: a hagyományos pszichiátria törekvése, hogy mindezeket a jelenségeket a képzelet játékának vagy az agy beteges folyamataiból fakadó zavaros fantazmagóriának tekintse - felületes és helytelen hozzáállás. A psziché transzperszonális területének elfogulatlan vizsgálata minden esetben olyan eredményekre vezet, amelyek megkérdőjelezik a nyugati tudomány newtoni paradigmáit.

ANNAK ELLENÉRE, hogy a transzperszonális élmények személyes önfeltáró folyamat során jelentkeznek, mégsem tekinthetők csupán hagyományos értelemben vett belső lelki folyamatoknak. Az egyik oldalon az élettörténeti-emlékezeti szinttel és a születéskörüli élményekkel alkotnak szoros egységet, míg a másikon közvetlen úton, az érzékszervek megkerülésével közvetítenek olyan információkat, amelyek az egyén hagyományosnak tekintett határain egyértelműen kívül esnek.

AZOK A BESZÁMOLÓK, amelyek az embrionális lét, a fogamzás pillanata, a sejtek, szövetek és szervek tudatának megtapasztalásáról szólnak, bővelkednek az érintett anatómiai, fiziológiai és biokémiai folyamatok orvosilag hiteles leírásában. Hasonlóképpen az ősökről szóló tapasztalatok, a faji és jungi értelemben vett kollektív emlékek, az elmúlt inkarnációk élménye gyakran szolgál részletes adatokkal az adott kor és kultúra építészetéről, öltözködéséről, fegyvereiről, művészetéről, társadalmi berendezkedéséről és vallási szokásairól éppúgy, mint konkrét történelmi eseményekről. Azok, akik törzsfejlődési élményeket vagy az élet más formáival való azonosulást éltek át, amellett, hogy tapasztalataikat szokatlanul meggyőzőnek és valóságosnak találták, az élmény során az állati pszichológiával, etológiával, az élőlények sajátos szokásaival és különleges reprodukciós folyamataival kapcsolatos rendkívüli megfigyeléseket tettek. Néhány esetben mindezt az embertől idegen ősi izommozgások kísérték, sőt, előfordult már állatok nászi táncának teljes előadása is.

AZOK A BELSŐ UTAZÓK, akik növények vagy növényi részek tudatával azonosultak, időnként olyan botanikai folyamatok megértéséről számoltak be, mint a magvak csírázása, a levelek fotoszintézise, az auxinok növekedésben betöltött szerepe, a gyökerek ásvány- és vízforgalma vagy a beporzás folyamata. Legalább ilyen gyakori az élettelen anyagokkal és szervetlen folyamatokkal - az óceánok vizével, tűzzel, villámlással, vulkáni tevékenységgel, tornádókkal, arannyal, gyémántal, gránittal valamint a csillagokkal, galaxisokkal, atomokkal és molekulákkal való meggyőző erejű azonosulás. Előfordul, hogy ezek az élmények is hiteles információt tartalmaznak az érintett természeti jelenségekről.

A TRANSZPERSZONÁLIS JELENSÉGEK körében létezik egy érdekes oldalág, amelynek jelenségei objektívek és kísérleti úton is igazolhatóak. Ide tartoznak a telepátia, a pszichikus diagnózis, a tisztánlátás, a tisztánhallás, az előre megérzés, a pszichometria, a testen kívüli élmények, az utazásos távolbalátás és a táv-érzékelés más esetei. Ez a transzperszonális jelenségek egyetlen csoportja, amelyről időnként hivatalos tudományos körökben is szót ejtenek, igaz, minden esetben erősen elutasító, negatív színezettel. Igen nagy elméleti érdeklődés kíséri viszont a pszichoid természetű transzperszonális jelenségek problematikáját.

TÁGABB SZEMPONTBÓL nincsen értelme az úgynevezett paranormális jelenségek külön kategóriába sorolásának. Mivel a transzperszonális élmények sok fajtájában az átélő extraszenzorális úton nyer új információt a világegyetemről, a pszichológia és parapszichológia közötti éles határvonal - a transzperszonális terület tudomásulvétele és elismerése esetében - eltűnik, illetve meglehetősen rugalmassá válik.

A FENT LEÍRTAKKAL kapcsolatos filozófiai kérdéseket - amelyek önmagukban is eléggé szerteágazók - igen vitatottá teszi az a tény, hogy a megváltozott tudatállapotok során a transzperszonális érzékelés ugyanazon kontinuumban tapasztalja az anyagi világot, mint ama többit, amelyeknek tartalma - a nyugati szemlélet szerint - nem képezi az objektív valóság részét. Ide sorolhatjuk a jungi archetípusokat - az istenségek, démonok, félistenek, hősök világát, valamint a mitológiai, legendás és mesés történeteket. Még ezek az élmények is adhatnak fontos új információt a vallási szimbolizmus, a folklór és különböző kultúrák mitológiai rendszerének - az átélő által korábban nem ismert - témaköréből.

A TRANSZPERSZONÁLIS élmények léte és természete élesen ellentmond a mechanisztikus tudomány nem egy alaptételének. Olyan, látszólag abszurd megállapításokat tartalmaz, mint az összes fizikai határ önkényes és relatív volta; a nem helyhez kötött kapcsolatok léte a világegyetemben; az ismeretlen úton és eszközökkel történő kommunikáció; az anyagi alap nélkül működő emlékezet; az idő nem folyamatos volta; vagy a minden élőhöz (alsóbbrendű állatokhoz, növényekhez, egysejtűekhez és vírusokhoz), sőt, a szervetlen anyaghoz rendelt tudat léte.

IGEN SOK transzperszonális élmény kapcsolódik a mikro- és makrokozmosz eseményeihez - olyan területekhez, amelyek a közvetlen emberi érzékelés elől el vannak zárva -, vagy olyan korszakok történéseihez, amelyek a naprendszer és a Föld keletkezését, az élőlények megjelenését, a központi idegrendszer kialakulását illetve a homo sapiens feltűnését megelőzték. E jelenség egyértelműen arra mutat, hogy egy eddig még nem ismert módon minden emberi lény tartalmazza a teljes univerzum illetve minden létező összes információját, képes ennek bármely részéhez hozzájutni; vagyis az ember bizonyos értelemben - bármennyire parányi, elkülönült és jelentéktelen biológiai egység is - a teljes kozmikus hálózat alapvető része.

A TRANSZPERSZONÁLIS ÉLMÉNYEK az emberi psziché térképén különleges helyet foglalnak el. Az emlékezeti-analitikus szint és a személyes tudattalan egyértelműen az élettörténeti részhez tartozik. A születéskörüli jelenségkör köztes állapotot vagy határt képez a személyes és a személyen túli (transzperszonális) között. Ez a születéssel és halállal - az individuális emberi élet kezdetével és végével - való mély összefüggésében is igen jól tükröződik. A transzperszonális jelenségek rávilágítanak a személy és a kozmosz közötti kapcsolatra, amelyről ma még igen keveset tudunk. Mindössze annyi bizonyos, hogy a születéskörüli élmények feltárása során valahol egy különös, minőségi Möbius-ugrás történik, amelynek során a személyes tudattalan mélységi felderítése egy univerzum-léptékű élménybe fordul, s az átélő azonosul a kozmikus, vagy tudatfeletti tudattal.

MÍG a transzperszonális élmények természete alapvetően összeegyezhetetlen a mechanisztikus tudománnyal, igen jól alkalmazhatók rá az új határterület-kutatások forradalmi felfedezései. Azon alapelvek és elméletek közül, amelyek jelentősen hozzájárultak az új tudományos világkép kialakításához, meg kell említenünk a kvantum-relativista fizikát (Capra 1975, 1982), az asztrofizikát (Davies 1983), a kibernetikát, az információ- és rendszerelméletet (Bateson 1972, 1979; Maturana and Varela 1980; Varela 1979), Sheldrake morfikus rezonancia-elméletét (Sheldrake 1981), Prirogin tanulmányát a fluktuáció széteső strukturájáról és rendjéről (Prirogin and Stengers 1984), David Bohm holo-mozgásos elméletét (Bohm 1980), Karl Primbam holografikus agy-modelljét (Pribam 1971, 1977), és Arthur Young folymat-elméletét (Young 1976).

A TRANSZPERSZONÁLIS TERÜLETEK fenti részletes térképe igen nagy jelentőségű lehet mindazok számára, akik a pszichedélikus állapotok, a sámánizmus, a vallások, a miszticizmus, a beavatási ritusok, a mitológia, a parapszichológia, a thanatológia és a pszichózis jelenségeit kívánják alaposabban tanulmányozni. Mindez természetesen nem csak akadémikus érdeklődésre tarthat számot; alapvető és forradalmi módon hozzájárulhat a pszichopatológia megértéséhez valamint a hagyományos pszichiátria által eddig nem sejtett új terápiás lehetőségek kialakításához.

A TRANSZPERSZONÁLIS TERÜLETEK fenti részletes térképe igen nagy jelentőségű lehet mindazok számára, akik a pszichedélikus állapotok, a sámánizmus, a vallások, a miszticizmus, a beavatási rítusok, a mitológia, a parapszichológia, a thanatológia és a pszichózis jelenségeit kívánják alaposabban tanulmányozni. Mindez természetesen nem csak akadémikus érdeklődésre tarthat számot; alapvető és forradalmi módon hozzájárulhat a pszichopatológia megértéséhez valamint a hagyományos pszichiátria által eddig nem sejtett új terápiás lehetőségek kialakításához.