Orichalcum Workshop Pszichedelikus Szellemi Műhely & Archívum

2. A lineáris idő korlátainak áttörése



d. Karmikus emlékek



VALÓSZÍNŰLEG ez a transzperszonális jelenségek legizgalmasabb és legtöbbet vitatott csoportja. Mint arról már korábban említés történt, az elmúlt inkarnációk emlékei sok tekintetben hasonlítanak az ősi, faji és kollektív élményekhez. Többnyire drámaiak, és erős pozitív vagy negatív érzelmi töltéssel rendelkeznek. Jellemző rájuk, hogy az átélő határozottan úgy érzi, valami olyasmire emlékszik, ami ugyanezzel a lényeggel, ugyanezzel a tudati egységgel történt meg valamikor. A személyek e drámai tapasztalatok során nem veszítik el individualitásuk és önazonosságuk érzetét, bár magukat más formában, más helyen és időben érzékelik.

EGY KORÁBBI inkarnációban már látott (déjá vu), már tapasztalt (déjá vécu) dolgok újra átélése olyan alapélmény, amely már tovább nem boncolható. Hasonlatos ahhoz az egyértelmű különbségtételhez, amelyet a valóságosan megtörtént események, valamint álmaink, fantáziáink, álmodozásaink között tenni tudunk. Nehéz lenne valakit meggyőzni arról, hogy egy előző héten vele megtörtént esemény emléke nem valóságos, csupán a fantáziájának terméke. Az elmúlt inkarnációk emlékei a hitelesség és a realitás hasonló szubjektív minőségével rendelkeznek.

AZ ELMÚLT INKARNÁCIÓK emlékeiben általában egy vagy több további szereplő is felbukkan. Ritka esetben állatok is megjelennek, mint a drámai történések szereplői. Ilyenkor az átélő úgy érzi, egy esemény, melynek során tigris tépte szét, elefánt taposta halálra, bika öklelte fel, kígyó marta meg, "karmikusan" nyomot hagyott benne. Az ilyen jelenetek, az érintettekre gyakorolt hosszantartó hatásukat tekintve valóban hasonlóak a karmikus élményekhez, csakhogy itt hiányzik a szerepek váltogatott ismétlése az egymást követő inkarnációk során. Így inkább olyan helyzetekre emlékeztet, amelyek pszichológiai hatása több inkarnáción is átsugárzik, s amelyek elsődlegesen személytelen okokból eredtek. Tipikus példája ennek egy fájdalmas és elnyomorító baleset vagy betegség kapcsán érzett keserűség, gyűlölet és irigység, vagy egy pusztító kőomlás, vulkánkitörés, földrengés, tűzvész során elszenvedett gyötrelem és rémület.

A KARMIKUS élmények, érzelmi minőségük szerint, két alapvető csoportra oszthatók. Egy részükhöz erősen pozitív érzelmek kötődnek, melyek az igaz barátsággal, szenvedélyes szerelemmel, spirituális egymásra találással, tanár-tanítvány kapcsolattal, vérségi kötelékekkel, és a megértő, segítő partneri viszonnyal járnak együtt. Az élmények nagyobb részéhez azonban negatív érzelmek kapcsolódnak. Ezek az előző életek változatos, egymást pusztító szerepeit mutatják fel, melyekhez gyötrelmes testi fájdalom, gyilkos agresszió, embertelen rettegés, hosszantartó kínlódás, keserűség és gyűlölet, őrületes féltékenység, kielégíthetetlen bosszúvágy, féktelen szexuális vonzalom, vagy kóros mohóság és fukarság kötődik.

SOKAN, akik negatív karmikus élményeket éltek át, képesek voltak a főszereplők közötti pusztító kötődés természetét elemezni. Észrevették, hogy a látszólag különböző érzelmi minőségek - a gyilkos szenvedély, a kielégíthetetlen vágy, az emésztő féltékenység, vagy a halálos kín - ha egy bizonyos határon túllépnek, már nagyon hasonlítanak egymásra. Úgy tűnik, létezik a biológiai és érzelmi magasfeszültségnek egy olyan szintje, amelyen az érintett szélsőséges minőségek eggyé válnak, és átlépnek a metafizikai dimenziókba. Mikor kettő vagy több személy eléri a szenvedélyek és ösztönök eme univerzális "olvasztó tégelyét", a kiváltó helyzet - függetlenül az éppen viselt szereptől - a résztvevőkbe karmikusan belevésődik.

SZÉLSŐSÉGES érzelmi töltésű szituációkban a hóhér szadista kéje és az áldozat embertelen kínja fokozatosan egyre hasonlóbbá válik, s a gyilkos tomboló dühe valamint a haldokló áldozat szenvedése és fájdalma egy ponton egybeolvad. Úgy tűnik, a karmikus bevésődés folyamatában ez az érzelmi egyesülés lényegesen nagyobb jelentőségű a történetben elfoglalt sajátos szerepeknél. Mikor két személy olyan helyzetbe kerül, ahol érzelmeik elérik a fent leírt állapotot, elkövetkező életeikben újból és újból - váltott szerepekben - el kell hogy ismételjék ugyanezt az eseményt, míg el nem érik a tudatosságnak azt a szintjét, amely a karmikus kötések feloldásához szükséges.

A SPIRITUÁLIS irodalomban járatos személyek a karmikus kötést eredményező érzelmi magasfeszültség állapotát a buddhista trisná vagy tanha, a "hús és vér szomjúhozásának" fogalmához hasonlítják, ahhoz az erőhöz, mely a halál és újjászületés körforgását hajtja, s mely minden emberi szenvedésért felelős. Mások arról számoltak be, hogy mély hasonlóságot fedeztek fel ezen állapot, valamint a születés végső szakaszát kísérő élménykmplex (a harmadik születéskörüli mátrix) között, ahol a gyilkos agresszió, a szörnyű kín, a szélsőséges szexuális feszültség, a démoni vágyak, a trágár indulatok és a vallásos buzgalom ötvöződik furcsa, kibogozhatatlan egységgé. A biológiai születés így egyfajta transzformációs állomást is képvisel, ahol a karmikus lenyomatok érzékelhetetlen "morfogenetikus mezeje" (a spirituális irodalom "akasa krónikája") belép az egyén biofizikai életébe.

MIKOR az elmúlt inkarnációs emlékek birodalma megnyílik, azt néha - igaz, nem szavak útján nyert - összetett meglátások és tanítások előzik meg, illetve kísérik. Ezek segítségével az átélő megértheti, hogy a karma törvénye a kozmikus rend fontos része, s egyetlen érző lény sem vonhatja ki magát a hatása alól. Ily módon elfogadja, hogy felelősség terheli a korábbi életeiben elkövetett tetteiért, amelyeket a jelenben még feledés borít. Az általános tanítások mellett ilyenkor az újjászületés körforgásában működő mechanizmusok természetéről és a karmikus kötésektől való megszabadulás módszereiről is megtudhatók információk.

EGY KARMIKUS lenyomattól vagy kötéstől való teljes eloldódáshoz az érintett személynek teljes mértékben át kell élnie mindazokat a fájó érzéseket és testi kínokat, melyek egy pusztító, elmúlt inkarnációs eseményhez kötődnek. Emellett az is szükséges, hogy az átélő a történteken érzelmileg, etikailag, filozófiailag és spirituálisan teljesen felül tudjon emelkedni, képes legyen megbocsátani és bocsánatot nyerni. Egy karmikus lenyomattól és a vele kapcsolatos kötöttségtől való teljes megszabadulás során az átélő úgy érzi - s ennek az élménynek az intenzitása ilyenkor meghalad minden hétköznapi mértéket - hogy elérte a legfőbb célt, és kivívta a lehető legnagyobb győzelmet. Mikor ez bekövetkezik, mindennél erősebb érzése támad: erre a pillanatra várt, és ennek az eléréséért küzdött évszázadokon át. Ebben az állapotban semmi nem tűnik a világon fontosabbnak, mint hogy a karmikus kötelékektől megszabaduljon.

EZT AZ ESEMÉNYT extatikus elragadtatás és mindent elsöprő üdvözültség érzése kíséri. Előfordul, hogy az átélő szeme előtt újból lepereg saját karmikus története, s világosan látja, hogyan ismétlődött ugyanaz a minta különféle változatokban a korokon át, s hogyan fertőzte meg újból és újból az életét. Sokan beszámoltak arról, hogy úgy érezték, egy "karmikus hurrikán" vagy "ciklon" söpör végig a múltjukon, s eltépi mindazokat a kötéseket, amelyek az éppen feloldott karmikus mintához kapcsolódtak.

AZ ELMÚLT inkarnációk emlékei különösen gyakoriak a mély pszichoterápiákban és hatalmas gyógyító erejük van. Emellett messzemenő elméleti jelentőséggel is bírnak, mivel komoly kihívást jelentenek a mechanisztikus és materialista világkép számára. Azok a terapeuták, akik nem hagyják, hogy ilyen élmények a betegeikben tudatosodjanak, vagy ha néha maguktól jelentkeznek, akkor sem tulajdonítanak nekik jelentőséget, a gyógyítás és a személyiségfejlődés igen hatásos módszeréről mondanak le. Mivel e jelenségek elfogadásának legfőbb gátja a karma és a reinkarnáció elégtelen tudásából fakadó filozófiai tagadás, ezért szeretném e témát most kicsit részletesebben is körüljárni.

EGYÉRTELMŰNEK tűnik, hogy az elmúlt inkarnációs jelenség, mely az élmény-pszichoterápiákban, meditációban és a megváltozott tudatállapot spontán eseteiben tapasztalható, azonos azokkal a tényezőkkel, melyek az újjászületés tanában való hitért világszerte felelősek. A karma és a reinkarnáció elmélete a hinduizmus, buddhizmus, janizmus, szikhizmus, zoroasztrianizmus, a tibeti vajrayana buddhizmus és a taoizmus alapkövét jelenti. Hasonló elképzeléseket találhatunk olyan földrajzi, történelmi és kulturális szempontból eltérő csoportoknál, mint az afrikai benszülött törzsek, az amerikai indiánok, a prekolumbián kultúrák, a polinéziai kahunák, a brazil umbanda követői, a gaulok és a druidák. Az antik Görögországban számos iskola tanította a reinkarnációt; többek között a pitagoreusok, az orphikusok és a platonisták. Ezt a nézetet vallották az esszénusok, a farizeusok, a karaiták és más zsidó és félzsidó közösségek, s mindez fontos részét képezte a középkori zsidóság kabbalisztikus teológiájának. Az újra testetöltés a neolpatonikus és gnosztikus tanoknak éppúgy része volt, mint az újkorban a teozófusok, antropozófusok és a spiritualisták világképének.

NEM IGAZÁN közismert az a tény, hogy a korai keresztények körében léteztek a reinkarnáció és karma gondolatköréhez hasonló nézetek. Szent Jeromos (i.sz. 340-420) szerint a reinkarnáció ezoterikus magyarázatába csak egy kiválasztott réteget avattak be. Az egyik legjelentősebb keresztény gondolkodó és egyházatya, Origenész (i.sz. 186-253), sokat elmélkedett a természet körforgásáról és a lelkek korábbi létezéséről. Írásaiban, különösen a Elsődleges elvek (De Principiis) című könyvében annak a véleményének adott hangot, hogy a Biblia egyes részei csak a reinkarnáció fényében értelmezhetők. Tanításait a Jusztiniánusz császár által összehívott Második Konstantinápolyi Zsinat betiltotta, és eretnek tannak nyilvánította. A Konstantinápolyi Tanács elrendelte: "Ha valaki a lelkek korábbi létének hazugságát állítja, vagy aláveti magát az abból származó szörnyű tannak, sújtsa egyházi átok". Ennek ellenére akad olyan tudós, aki úgy véli, a tan nyomai felfedezhetők Szent Augusztin, Szent Gergely, sőt, még Assisi Szent Ferenc tanításaiban és írásaiban is.

A REINKARNÁCIÓ elméletének egyetemessége mellett igen fontos hangsúlyozni azt a tényt, hogy az előző életek emlékei az élményalapú pszichoterápiákon minden előzetes felvezetés és gyakran a kliens és a terapeuta világnézeti meggyőződése ellenére fordulnak elő. Magam is jóval azelőtt kezdtem el a jelenségek megfigyelését, mint hogy azt igazán komolyan vettem volna. Sok esetben ezek az élmények olyan tudósok terápiáin jelentkeztek, akik korábban úgy vélték, a reinkarnációban való hit csupán képtelen babona és a primitív népek kulturális érzékcsalódása, sőt, egyéni felbukkanása a pszichopatológia kétségtelen jele.

GYAKRAN olyan személyek, akik korábban nem ismerték a karma és a reinkarnáció elméletét, nemcsak drámai emlékeket éltek át korábbi életeikből, de összetett és részletes betekintést is nyertek e tan sajátos területeire, melyek meglepő egyezést mutattak a spirituális rendszerek és az okkult irodalom tanításaival. Példaként említhetem egy iskolázatlan paciensünket, aki a marylandi Baltimore-ban rákos betegek számára tartott pszichedélikus terápiánkon vett részt. Az illető csaknem analfabéta volt, és alkalmi munkákból élt; ennek ellenére a pszichedélikus ülés során átélte a reinkarnáció és az újjászületések láncolatának teljes mechanizmusát, s ezután az élet folytonosságának szilárd hívőjévé vált. Ez az élmény segítette őt a végső stádiumában lévő, áttételes rákos betegsége komor realitásával szembenézni, és békességben meghalni.

EZUTÁN az általános bevezető után szeretném a korábbi életek megtapasztalásának néhány különleges szempontját ismertetni, amelyek igen figyelemreméltóak, s a tudat és az emberi psziché kutatásával foglalkozó tudósoktól komoly figyelmet érdemelnének. A karmikus jelenségek átélői gyakran bámulatos betekintést nyernek az érintett időszakba és kultúrába, s néha egyes történelmi eseményekbe is. Néhány esetben minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az átélők nem juthattak az adott információkhoz hagyományos úton, a szokásos érzékelési csatornákon keresztül. Ebből a szempontból a megelőző életek emlékei valóságos transzperszonális élményeknek tekinthetők, amelyekre szintén érvényes, hogy segítségükkel azonnali, közvetlen, érzékelésen túli módon nyerhetők információk a világról.

A KARMIKUS élmények másik érdekes vonatkozása, hogy egyértelmű kapcsolatban állnak az érintett személy érzelmi, pszichoszomatikus és interperszonális problémáival. A meghatározó élettörténeti és születéskörüli élmények mellett leggyakrabban ezek képviselik a problémák igazi, mély gyökerét. Néhány esetben közvetlen és kizárólagos alapját képezik a pszichoszomatikus tüneteknek is. E tüneteket aktiválják a mély élményterápiák, és az átélőt közvetlenül a karmikus témához irányítják, amely a szimptómák magyarázatául szolgál, és feloldásuk módjáról is útba igazít. Ezek az élmények így nemcsak a pszichés betegség megértéséhez vezetnek, hanem az egyik leghatásosabb terápiás módszerként is szolgálnak.

A KORÁBBI életekkel kapcsolatos jelenségek sorából, melyekre a mechanisztikus tudomány nem tud magyarázatot adni, kiemelkednek a jungi értelemben vett szinkronicitások bámulatra méltó esetei (Jung 1960). Sok esetben megfigyeltem, hogy a karmikus élményeket átélő személyek a másik főszereplőben szüleikre, gyermekükre, hitvesükre, partnerükre, barátjukra, felettesükre, s életük más, fontos figuráira ismertek. Mikor a karmikus mintát teljességgel újból átélték, s a feloldás és megbocsátás érzéséig eljutottak, gyakran úgy érezték, az érintett fél is valamilyen módon részese volt e folyamatnak, s ő is bizonyára valami hasonlót élt át.

MIKOR kellőképpen nyitottá váltam ahhoz, hogy kísérletet tegyek ezeknek az állításoknak az igazolására, nagy meglepetéssel tapasztaltam, hogy a beszámolók gyakran tökéletesen fedték a valóságot. Bebizonyosodott, hogy azok a személyek, akiket az átélők a karmikus jelenet másik főszereplőjeként jellemeztek, pontosan ugyanabban az időpontban drámai változást tapasztaltak érzelmi alapállásukban, s e változás jellege is egybeesett az elmúlt inkarnációs minta feloldásának irányával. E változások olyan úton-módon történtek, melyeket nem lehet lineáris, oksági levek szerint magyarázni. Az érintett személyek gyakran több száz vagy ezer mérföld távolságra voltak az átélőtől, s mit sem tudtak annak éppen folyó önfeltáró munkájáról, s a bennük létrejött változást is ettől független események eredményezték. Mélyreható, változást okozó belső élményt éltek át ők is, s valami módon olyan információkhoz jutottak, vagy környezetükben olyan változásokat észleltek, amelyek alapvetően megváltoztatták az átélőhöz való viszonyukat. E szinkronisztikus események időzítése gyakran megdöbbentett: néhány esetben csupán percnyi eltérés volt közöttük. E tapasztalat, amely az Univerzumban létező nem térfüggő kapcsolatok létezését feltételezi, némely ponton egybevág a modern fizika Bell-féle elméletével (Bell 1966, Capra 1982).

EMLÍTÉSRE érdemes, hogy a misztikus tradíciók a karmikus élmények alsóbbrendű és elnagyoltabb magyarázatának tekintik a különálló személyiségek újjászületésében való szószerinti hitet. A reinkarnációs elmélet teljes formájában azt tanítja, hogy az Univerzumban tapasztalható minden elkülönülés és lehatároltság önkényes és illuzórikus. Végeredményében csupán a Teremtő Erő, a Kozmikus Tudat az, ami létezik. Az, aki e végső tudás birtokába jut, úgy szemléli a karmikus jelenségek birodalmát, mint az illúziók egy másik szintjét. Példaként azt a hindu nézetet említhetjük itt, amely az Univerzumot egy felsőbb lény (Brahma) isteni játékaként (lila) tekinti.

RITKÁN előfordulnak olyan esetek is, amelyek a reinkarnációs elmélet határozottabb bizonyítékául szolgálnak. Az elmúlt inkarnációs emlékek kis töredéke ugyanis egyértelmű információt tartalmaz annak a személynek az egyéniségéről és életéről, akivel az átélő karmikusan azonosnak érzi magát. Ide tartoznak személy- és helységnevek, dátumok, különös alakú tárgyak leírásai, és még számos más adat. Időnként ezek természete lehetővé teszi, hogy akár független vizsgálat tárgyává tehessük őket. Ilyen esetekben a történeti kutatás gyakran a legkisebb részletekbe menő bizonyítékát szolgáltathatja a feljegyzett élményeknek.

LÉTEZIK még egy igen érdekes forrása a reinkarnáció elméletének: azok a gyerekek, akik azt állítják, hogy különféle emlékeket őriznek előző életükből. Ez lehet az előző születési helyük neve, részletes leírása, az állítólagos korábbi rokonaik, ismerőseik, barátaik neve és élettörténete, s még sok egyéb részlet. Ian Stevenson, aki a világ különböző helyszínein számos ilyen esetet tanulmányozott, kutatásainak eredményét a Húsz reinkarnációs eset című könyvében valamint annak folytatásában (Stevenson 1984) tette közzé.

ÉRDEKES lehet megemlíteni ebben az összefüggésben a reinkarnálódott láma személyazonosságának vizsgálatát a tibeti hagyományokban. Ennek során a különféle nyomok és előjelek alapján megtalált gyermeket egy papi küldöttség különleges vizsgálatnak veti alá. Hogy meggyőződjenek az inkarnáció hitelességéről, a kisfiúnak hasonló tárgyak csoportjaiból kell kiválasztania mindazt, ami az elhúnyt láma tulajdonában volt.

REMÉLEM, hogy a reinkarnációs adatok fenti elemzése felébresztette az olvasóban azt a meggyőződést, hogy a korábbi életekből származó élmények és a velük kapcsolatos jelenségek alapos és gondos kutatást érdemelnek. Az alábbi esettörténet az elmúlt inkarnációk megtapasztalásának néhány fontos oldalát világítja meg. Főszereplője, Karl, esaleni egyhónapos programunkon vett részt, ahol a holotróp légzés technikáját alkalmaztuk.

Mialatt Karl a korábbi terápiák során a születési traumát különféle megközelítésben újraélte, drámai események töredékei bukkantak fel a tudatában, amelyek egyértelműen más korhoz és országhoz kötődtek. Ezeket az élményeket erős érzelmek és testi érzetek kísérték, s úgy tűnt, mindez mély és bensőséges kapcsolatban áll az életével, bár nem volt kimutatható semmiféle párhuzam a jelenlegi élettörténetével.

Látomásaiban alagutakat, földalatti raktárakat, katonai barakkokat, vastag falakat és bástyákat látott, melyek egy tengerparti sziklaszirten elhelyezkedő erődítmény részeinek tűntek. Időnként különféle helyzetekben lévő katonák képe is elévillant. Nem igazán értette a dolgot, mivel a katonák spanyoloknak látszottak, a helyszín viszont Skócia vagy Írország tengerpartjához hasonlított.

A későbbiek során a jelenetek egyre drámaibbá és összetettebbé váltak, sok közülük heves harcokat és véres leszámolásokat idézett. Bár körülötte mindenki katona volt, Karl önmagát papként látta, s egyszer erős látomása is volt, amelyben a Biblia és egy kereszt igen nagy jelentőséggel bírt. Ekkor egy pecsétgyűrűt is észrevett az ujján, amelyen fölismerte a belevésett kezdőbetűket.

Mivel tehetséges művész volt, elhatározta, e különös folyamatot végig dokumentálni fogja, annak ellenére, hogy akkor még minderre semmiféle magyarázatot nem tudott adni. Készített egy rajz sorozatot, és néhány kifejező és erőteljes ujj-festményt. Ezek az erőd különböző részeit, a vérengzés jeleneteit és az általa átélt eseményeket ábrázolták, amelynek során őt karddal átszúrták, s a bástyákról a tengerpartra hajítva megölték. E rajzok egyike a pecsétgyűrűt ábrázolta.

Amint a történet apró darabkáit összerakta, Karl egyre több összecsengést fedezett föl a történet és a jelen élete között. Rájött, hogy sok érzelmi és pszichoszomatikus tünete, valamint az emberi kapcsolataiban mutatkozó mindennapi problémák egyértelmű kapcsolatban állnak a bensőjében feltárt folyamatokkal, és a rejtélyes múltbeli eseménnyel.

Fordulatot akkor vett a történet, amikor Karl egy hirtelen ötlettől hajtva elhatározta, hogy Írországba megy nyaralni. Visszatérése után levetítette a diákat, amiket Írország nyugati partjainál készített. Észrevette, hogy tizenegy képet készített egy helyszínen, ami semmilyen szempontból nem tűnt érdekesnek. Elővett egy térképet, és visszaidézte, hol állt és milyen irányban fényképezett akkor. Felfedezte, hogy a hely, amely figyelmét annyira magára vonta, a Dunanoir nevű erőd romjainak látványa volt.

Gyanította, hogy az ülésen tapasztalt élmények és e felfedezés között összefüggés lehet, ezért elhatározta, tanulmányozni kezdi Dunanoir történetét. Nagy meglepetéssel nyugtázta, hogy az erőd Walter Raleigh korában a spanyolok kezén volt, de később a britek megostromolták. A krónika szerint Walter Raleigh tárgyalt a spanyolokkal, s szabad elvonulást ígért nekik abban az esetben, ha kinyitják a kapukat, és megadják magukat. A spanyolok beleegyeztek a feltételekbe, de a britek nem tartották meg a szavukat. Mikor végre a falakon belül kerültek, könyörtelenül lemészárolták az összes spanyolt, és a bástyákról a tengerpartra dobálták őket.

Bár a belső élményekből gondosan felépített történet egyedülálló megerősítést nyert, Karl még most sem volt igazán elégedett. Addig folytatta könyvtári búvárkodásait, amíg rá nem bukkant a dunanoiri ütközet egy különös dokumentumára. Ebben az állt, a spanyol katonákkal egy pap is Dunanoirban tartózkodott, aki később velük együtt veszítette el az életét. Nevének kezdőbetűi azonosak voltak azzal, amit Karl viziójában a pecsétgyűrűn látott, s az egyik rajzán meg is örökített.



e. Törzsfejlődési élmények



A TRANSZPERSZONÁLIS ÉLMÉNYEK e típusa szorosan kapcsolódik a korábban tárgyalt állati azonosulás eseteivel. Azokhoz hasonlóan itt is teljes mértékű anatómiai, fiziológiai, pszichológiai, sőt, biokémiai azonosulás történik más fajokkal és élő szervezetekkel, s ezáltal az átélő páratlan betekintést nyer az érintett életformákba. A legfőbb különbség itt a történeti időben való visszahatolás érzése. A csupán faji korlátok áttörése és a jelenleg élő álatokkal való azonosulás helyett az élmények során az átélő a régmúlt korokban élt, s az evolúciós lánc korábbi állomásait képviselő élőlényekkel kapcsolódik össze.

AZ ÉLMÉNYEK EGY RÉSZÉBEN az érintett személy úgy érzi, személyes biológiai őstörténetét tapasztalja, s állati őseivel válik eggyé. Ezek a korábban leírt embrionális, ősi és faji emlékek logikus kiterjesztései. Az élmények más részében a földi élet fejlődésének különféle megnyilvánulásaival, illetve magával az élet törzsfájával való azonosulás lép fel. Az élményeket kísérő meglátások kapcsán gyakran nemcsak az érintett életforma megértése lehetséges, hanem azoké az erőké is, amelyek az evolúciót irányítják: a kozmikus intelligencia teremtő akaratáé, az archetipikus erőké, és a törzsfejlődés logikájáé. Ilyenkor az átélő képes azonosulni az élet egészével, és gyakran fölteszi magának a következő kérdéseket: vajon az élet vajon mindörökre működőképes kozmikus jelenség-e? Rendelkezik-e beépített önmegsemmisítő programmal? S az élet túlélést és evolúciót segítő erői hatalmasabbak-e, mint a romboló és az önromboló késztetések?

AZ ALÁBBI BESZÁMOLÓ - amely a törzsfejlődési élmény jellegzetes példája - egy 25o mikrogrammos LSD üléssorozat alatt készült Baltimore-ban, a Maryland Pszichiátriai Kutató Központban, egy pszichiáterek számára tartott továbbképzésen.

Az élmények többnyire az őshüllők korszakával - a triász, jura és kréta időszakkal - álltak kapcsolatban, s központi témájukra a túlélésért folytatott küzdelem változatos formái voltak jellemzők. Ezek egyike most is igen élénken él bennem. Egy nagy testű dinosaurus bőrében kegyetlen küzdelmet vívtam egy hatalmas Tyrannosaurus-szerű hüllővel. Szeretném hangsúlyozni, hogy az élmény abszolút valóságosnak tűnt. Minden részlet teljességgel hiteles volt, messze túl mindazon, amit hétköznapi emberi agyammal valaha is kitalálhattam volna. Hatalmas, esetlen testbe zárva szörnyű félelem és primitív, vad düh keverékét éltem át. Éreztem a fájdalmat, s azt, hogy a húsomat szaggatják; az élménynek nem volt semmi emberi minősége. De a helyzet legkülönösebb eleme az a különös íz volt a számban, melyet a vér és a poshadt, bűzös ősmocsár vizének keveréke adott. Élénken emlékszem arra, hogy elvesztettem a küzdelmet. A támadó ütései következtében fejem a sárba hanyatlott, és meghaltam. Ez volt az átéltek közül a legtisztább és legelevenebb epizód, bár más hüllőkkel is voltak emlékeim.



f. A bolygófejlődés megtapasztalása



ENNEK SORÁN átfogó kép nyerhető bolygónk fejlődéséről, Naprendszeren belüli eredetéről, a korai geofizikai folyamatokról, az ősóceánban uralkodó viszonyokról, az élet eredetéről és kifejlődéséről. Mindez átélhető a megfigyelő nézőpontjából, ám előfordulhat a bolygófejlődés egészével vagy valamely részével való eggyé válás érzése is. Ez a korábban említett Gaia-val történő azonosulással mutat rokonságot, azonban ez esetben az evolúciós szemlélet kap hangsúlyt. Más transzperszonális élményekhez hasonlóan az érintett folyamatok megértése és átlátása itt is gyakran túllépi az átélőnek a témával kapcsolatos tudását és műveltségi színvonalát.



g. A világegyetem keletkezésének megtapasztalása



AZ E CSOPORTBA tartozó élmények az előzőekben tárgyaltak logikus kiterjesztését jelentik. Itt az evolúciós élmény az egész világegyetemet magában foglalja. Az átélő, felfoghatatlan kiterjedésű erőterekbe és dimenziókba hatolva, figyelemmel kísérheti vagy átélheti a világegyetem születését és fejlődését. Ez magában foglalhatja a világegyetem kialakulásának különféle fázisait - az ősrobbanásnak, az anyag, a tér és az idő teremtésének, a galaxisok születésének és tágulásának, novák és szupernovák felrobbanásának, valamint hatalmas napok fekete lyukká való összehúzódásának megtapasztalását. Előfordul, hogy a szubjektív időérzet sajátos megváltozásával a kozmosz teljes története lejátszódik az átélő szeme előtt.

AZ E TÉMÁBAN iskolázott személyek - köztük matematikusok és fizikusok - beszámoltak arról, hogy megváltozott tudatállapotuk során számos jelentős asztronómiai és asztrofizikai probléma témakörébe nyertek egyenletekkel is alátámasztható betekintést, de meglátásaikat a hétköznapi tudatállapotba nem tudták teljes mértékben áthozni. Élményeik között megtalálható volt az einsteini végtelen ám önmagába záródó világegyetem, a Lobacsevszkij és Riemann féle nem-euklédeszi tér, a Minkovszki féle téridő, az eseményhorizon, a fekete lyukban fellépő téridő-kollapszus, valamint a modern fizika számtalan más bonyolult eleme is.

A MEGVÁLTOZOTT TUDATÁLLAPOTOKBAN újból és újból megerősítést nyer, hogy a tudat s a teremtő intelligencia jelen volt a világegyetem születésénél. Ez új fényt vet az úgynevezett antropikus elvre, amelyet elméleti asztrofizikusok egy csoportja a közelmúltban dolgozott ki (Davies 1983). Az elmélet abból a tényből indul ki, hogy a világegyetem születése során túlságosan sok véletlenszerű esemény bekövetkezését kell ahhoz feltételeznünk, hogy eredményképpen egy életet fenntartó univerzum létrejöhessen. Mindez alátámasztja azt a feltevést, hogy a teremtés kezdetétől fogva jelen volt a szándék egy olyan világegyetem létrehozására, amelyben kifejlődhet az élet

A KÖVETKEZŐKBEN a híres brit-amerikai író és filozófus, Alan Watts egy pszichedélikus ülésen készült jegyzeteit olvashatják, melyben az író elevenen és kifejezően tárja elénk, hogyan kísérte visszafelé az evolúció folyamatát személyes élettörténetéből kiindulva a szerves élet fejlődésén át egészen a galaxisok, a világegyetem születéséig.

Visszafelé követtem önön magamat az agy labirintusában, számtalan kacskaringón át, amelyekben az örökös körbe-körbejárás folytán az eredeti nyom már régen kitörlődött, s ami miatt ide, ebbe az erdőbe tévedtem. Vissza, az alagutakon át - a felnőtt élet túlélési és státusz-stratégiáin, a végeérhetetlen, álmainkból ismerős folyosókon át - vissza az összes utcán, melyen valaha is jártam, az iskolafolyosókon, a széklábak közötti kanyargós utakon, ahol mint kicsi gyerek másztam, vissza a méh szűk és véres kijáratán, a pénisz kanyargó járatain át, vissza a csatornákban és szivacsos üregekben való időtlen vándorlásig. Le és vissza az egyre szűkülő csöveken addig a pontig, amelyben az út és az utazó eggyé válik - a molekulák vékony láncolatáig, melyek újból és újból megkísérlik önmagukat helyes sorrendbe fűzni, hogy a szerves élet egységévé alakuljanak. S könyörtelenül vissza és tovább, az örvénylő asztronómiai arányú tereken át, melyek a világ igazi magjait veszik körül, a központok központjait, amelyek éppoly elérhetetlenül messze vannak odabent, mint a galaxisunkon túli csillagködök odakint.

Tovább, lefelé, s végül: ki! Ki a kozmikus útvesztőből, hogy felismerjem legbelül, én, a zavart és ámuló utazó, a minden létező eredendő impulzusának elfelejtett és mégis ismerős érzését, a felsőbbrendű azonosságtudatot, a legbenső fényt, a végső központot, az önmagamnál magamabb magamat.



h. Pszichikus jelenségek, az idő korlátainak átlépésével

(Elmúlt és jövendő események megérzése, tisztánlátása és hallása, pszichometria, időutazás)



A PSZICHIKUS JELENSÉGEK (és más transzperszonális élmények) létezése, melyek a korábban leírt módon áttörik a tér korlátait, egyértelműen bizonyítják, hogy a világegyetemben történő események közötti kapcsolat független a lineáris távolságoktól. Az extraszenzorális tapasztalatok e csoportja a helyeket átívelő összeköttetések mellett bonyolult, az időt átívelő jelleggel is rendelkezik, s ez messze túllépi az általunk ismert és mindennaposan tapasztalt linearitást. Az anyagi világ hagyományos energia- és információátvitele az e kategóriába tartozó extraszenzorális eseményekre nem ad magyarázatot.

MEGVÁLTOZOTT tudatállapotokban és esetenként a hétköznapi életben is lehetséges jövőbeli események bevillanása vagy előre megérzése, s ezek az élmények a később bekövetkező eseményekkel messzemenő egybeesést mutatnak. Ritka esetben az átélő mind az öt érzékével egy jövőbeli eseményt teljességgel és minden részletében átélheti. Különösen gyakori a jövőbeli történések akusztikus elemekkel kísért, élénk képekben jelentkező felbukkanása. Ezek a hétköznapi élet hangjaitól, szavaitól és mondataitól a baleseteket és sérüléseket kísérő drámai zajokig (tűzoltó- és mentőautó szirénák, fékcsikorgás, csattanások, autódudák) terjednek. E jelenség bizonyítása során különleges gonddal kell eljárnunk; ha az esetek nem kerültek azonnal lejegyzésre, a későbbiekben már nagy a veszélye az adatok eltorzulásának. E tekintetben az átéltek szabad előadása, a bizonytalan emlékezés és a déjá vu élmények képezik a legfőbb csapdákat. Mindezek ellenére a jövő tényleges előre megérzése és tisztánlátása kétségtelen tény.

A MÚLT ESEMÉNYEIHEZ kapcsolódó tisztánlátás és tisztánhallás (clairvoyance és clairaudience) magában álló jelenségként is, de az időkorlátokat átlépő transzperszonális élményekkel kapcsolatosan is megfigyelhető (az ősi, faji, kollektív, karmikus és törzsfejlődési élmények során). E kategória különleges példája a pszichometria, ahol e jelenséget egy tárgy megérintése váltja ki, s a felidézett élmények sajátosan kapcsolódnak a tárgy történetéhez. Ezek lehetnek érzések, gondolatok és változatos érzékszervi észleletek: képek, hangok, illatok és testi érzések.

PSZICHEDELIKUS ülések és holotróp terápiák során ismételten megfigyeltem a múlt és jövőbeli események megérzésének, tisztánlátásának, valamint a pszichometriának (utólag igazolt) előfordulásait. Emellett szerencsém volt többször is részt venni olyan kiváló médiumok, mint Anne Armstrong és Jack Schwartz e területet érintő bemutatóin. A témában különleges jelentőségűek a Stanford Kutatóintézetben Russel Targ, Harold Puthoff és Keith Harary által a jövőbeli távolbalátás témakörében folytatott ellenőrzött kísérletei. Ezekben nemcsak több híres médium, hanem igen sok, semmiféle médiumi képességgel nem rendelkező átlagember is részt vett (Targ és Puthoff 1978, Targ és Harary 1984). Russel Targ és Keith Harary legutóbbi sikeres távolbalátási kísérletében egy olyan szovjet személy vett részt, aki nemcsak arra volt képes, hogy egy, az Egyesült Államokban véletlenszerűen kiválasztott, s a "keresőszemély" (az, aki a médium leírási kísérletével egy időben a célterületet felkeresi) által meglátogatott területet volt képes leírni, de azokat a helyszíneket is, melyet a keresőszemély csak azt követően keresett fel.

RITKA ESETEKBEN előfordul a hétköznapi időhatárok akaratlagos átlépése és a meglátogatni kívánt időpont szabad kiválasztása is. E helyzet némileg emlékeztet H. G. Wells időgépére, illetve más, tudományos-fantasztikus írók által kitalált szerkezetekre, amelyekkel az időutazás megoldható. E jelenség általában a meglátogatni kívánt esemény helyének szabad kiválasztásával is együtt jár. E szabad választás az, ami ezeket az élményeket megkülönbözteti a gyermekkori, születési, ősi, faji vagy kollektív emlékek spontán újraélésétől. Az irányított időutazás hipnózisban is előidézhető; ilyenkor az átélő egy meghatározott időpontot keres fel a hipnotizőr utasítására, vagy egy bizonyos esemény után kutat a múltban. Szép és művészi ábrázolását találhatjuk az erőteljes és spontán időutazás jelenségének Vonnegut az Ötös számú vágóhíd című könyvében.

AZ ÉLMÉNYEK, melyek a lineáris idő korlátait átlépik, komoly kihívást jelentenek a materialisztikus világkép számára. Az, hogy a központi idegrendszer közvetítése nélkül is képesek vagyunk a múlt információihoz hozzáférni, megsérti a mechanisztikus tudomány metafizikai dogmáját, amely az anyagot a tudat elé helyezi, s felveti az anyagi alap nélkül működő emlékezet meghökkentő lehetőségét. A jövőről nyerhető információk ténye pedig aláássa a nyugati civilizációknak az idő lineáris voltáról alkotott, mélyen bevésődött hitét. A modern tudatkutatások e téren nyert megismerései mindazonáltal párhuzamba állíthatók az időről és a jövőről alkotott olyan figyelemreméltó alternatív modellekkel, mint amilyen Charles Musés kronotopológiája (Musés 1985) vagy V. V. Nalimov valószínűségi elmélete (Nalimov 1982).

AZ ELŐRE MEGÉRZÉS itt következő példája egy 3o milligrammos psilocybinnnel végzett ülés kivonata, melyen Stanley Krippner, a neves parapszichológus vett részt a Harvard Egyetem psilocybin kutatóprogramja során. Az ülésen előre megérezte J. F. Kennedy elnök meggyilkolását, több, mint másfél évvel az esemény bekövetkezte előtt. (Aaronson és Osmond 1970).

Baltomore-ból a fővárosba utaztam. Azon vettem észre magam, hogy Lincoln szobrát bámulom. A szobor teljesen fekete volt, a feje lehajtva. Egy puska feküdt a szobor talpazatán, és valaki ezt mormolta: "Lelőtték. Lelőtték az elnököt." Füstgomolyag emelkedett a levegőbe.

Linkoln arca elmosódott, és a helyén Kennedy-é tűnt elő. Még mindig Washingtonban voltunk. A puska még mindig a fekete szobor talpazatán feküdt. A füstgomolyag a puskacsőből szivárgott elő, s a levegőbe bodorodott. A hang megismételte: "Lelőtték. Az elnököt lelőtték." Kinyitottam a szemem; könnyeztem.

1962-ben, az első psilobycin élményem során, a Kennedy-vel kapcsolatos vízióra nem fordítottam nagy figyelmet. De mivel ez volt az egyetlen élmény, amely könnyet csalt a szemembe, teljes részletességgel leírtam abban jelentésben, melyet a Harvardra küldtem. Tizenkilenc hónappal később, 1963. november 23-án a vízió visszatért, amikor Kennedy meggyilkolásának tragikus híre eljutott hozzám.



3. A test belső világába fordulás és a tudat beszűkülése: a szervi, szöveti és sejti tudat



A TUDAT TÉRBELI kitágulásával járó transzperszonális élmények során az átélő túllép azon, amit hagyományosan a személyiség, a "testi én" határának tekintenek. A most tárgyalt csoportban a tudatos én a testben marad, s olyan anatómiai területekre és folyamatokra összpontosít, amelyek hétköznapi körülmények között elérhetetlenek a tudat számára. Ilyenkor a belső lelki tér átélése helyett a test belső tere válik megtapasztalhatóvá. E jelenség során a tudat térben ugyan beszűkül, de ezzel egy időben az átélt jelenség működését feltárva ki is tágul.

A HOLOTRÓP tudati működés során lehetségessé válik a test különféle részeibe való belépés, és az ott folyó folyamatok megfigyelése. Előfordul élményszintű azonosulás egyes szervekkel, szövetekkel is. Valaki a szó szoros értelmében eggyé válhat a saját szívével, s tapasztalhatja a szívizmok működését, a szívbillentyűk kinyílását és bezáródását, a vér biodinamikai áramlását, s a szinusz-csomó ritmuskeltő működését. A májjal való azonosulás során átélhető a méregtelenítés drámája, vagy az epe termelése, összegyűjtése és kiválasztása. Ugyanezen a módon eggyé lehet válni a szaporodás szerveivel, az emésztőcsatorna tetszőleges szakaszával, illetve bármely más szervvel vagy szövettel.

EZEKBEN AZ ÁLLAPOTOKBAN a tudat gyakran a sejtek, sőt, a sejt alatti szerkezetek és működések szintjére süllyed. Pszichedélikus szerek vagy holotróp légzés hatására nem ritka a vörös- vagy fehérvérsejtekkel, az emésztőcsatorna hámsejtjeivel, a méh-nyálkahártyával, spermiumokkal és petesejtekkel, vagy az agyi neuronokkal való azonosulás sem. Egy másik érdekes jelenség a sejtmag és a kromoszómák tudatos felderítése, a gének pszichokémiai kódjába való betekintés, valamint a "DNS kiolvasásának" megtapasztalása. Az e csoporthoz tartozó élmények igen nagy hasonlóságot mutatnak Isaac Asimov Fantasztikus utazás című filmjének egyes jeleneteivel.

E JELENSÉG felkeltette azoknak a kutatóknak az érdeklődését, akik a hagyományos orvoslást a pszichológiai gyógyítással próbálják összekapcsolni. E terület úttörője Carl Simonton onkológus és radiológus volt (Simonton, Matthews-Simonton, és Creighton 1978). A rákos betegek számára tartott LSD-pszichoterápiás programunk során ismételten megfigyeltük, hogy a különféle rosszindulatú elváltozástól szenvedő személyek képesek voltak szöveti és sejti szinten kapcsolatot létesíteni a testükben növekvő tumorral. Ezt az élményt gyakran arra használták, hogy megkíséreljék önmagukat gyógyítani pszichológiailag pozitív energiamezők létrehozásával, a betegség kialakulásában résztvevő negatív érzelmek feldolgozásával, a szervezet védekező erejének mozgósításával, vagy a tumor tudati megtámadásával. Számos ilyen esetben időszaki javulás állt be a beteg állapotában, s e tény arra mutat, hogy a gyógyítás e lehetőségét további módszeres vizsgálatnak kell alávetni (Grof és Halifax 1977).

A SZERVI, szöveti és sejttudat különféle megnyilvánulása egyaránt megtalálható a következő beszámolóban, amely egy olyan ülésen készült, amelyen 125 milligramm MDA-t (methylén-dioxid-amfetamint) használtunk. E pszichedélikus vegyület, kémiai felépítését tekintve, átmenetet képez a meszkalin és az amfetamin között.

Figyelmem most a számról a nyelőcsövemre terelődött. Lassú utazásba kezdtem lefelé az emésztőcsatornán, kapcsolatba lépve az összes emésztési folyamattal a sejtek és a biokémiai folyamatok szintjén. A szó szoros értelmében a gyomromat kibélelő hámréteggé váltam és részt vettem a tápanyagok fölszívódásában, valamint az emésztés hihetetlen alkímiájában. A gyomortartalom különleges szaga és íze megtöltötte egész valómat. Először emberi értékrendem szerint válaszoltam az ingerre: összerázkódtam az undortól. Azután fokozatosan képes voltam az emberi szemléletet hátrahagyni, és a biológikum szintjén szemlélni a jelenséget.

Innen a folyamat a patkóbélben, az éhbélben és a csípőbélben folytatódott. Ahogy tudatom fókusza lefelé vándorolt, úgy változott a bélben található levek, enzimek és epeváladék sajátos keverékének ízösszetétele. Miközben a bélbolyhokkal, membránokkal és sejtekkel azonosultam, elbűvölt az élet e hihetetlen laboratóriumának csodája. Annak ellenére, hogy korábban mindezt már számtalan oldalról megismertem orvosi tanulmányaim során, mégsem voltam képes igazán értékelni mindazt, ami e folyamatok során történik.

E "fantasztikus utazás" utolsó állomásaként találkoztam mindazzal az érzéssel, amit kultúránk a bélsárral szemben alakított ki. Az undor és ellenérzés mellett szembe kellett néznem a mohóság, fukarság, irigység és rosszindulat elképzelhetetlen súlyú, megtagadott, elnyomott és elfogadhatatlannak ítélt érzésével, amely egy ponton groteszk, gnóm-szerű mitológiai lények alakját öltötte magára.

Kezdtem megérteni a folyamatot, amelyen keresztülmentem. Úgy tűnt, alapvető kérdés, hogy képes legyek elfogadni az emésztőrendszeremet, annak minden termékével és tartalmával, mint lényem szerves részét, valamint hogy képes legyek legyőzni azt az elfojtást és tagadást, amely az eredeti és feltétel nélküli önelfogadás és a személyiség kiteljesedésének útjában áll. S úgy éreztem, e különleges élmények mindehhez alapvető segítséget nyújtottak.




ÉLMÉNYEK A KONSZENZUS-VALÓSÁG ÉS A TÉRIDŐ HATÁRAIN TÚL





A TRANSZPERSZONÁLIS ÉLMÉNYEK e nagy csoportjában a tudat áthatol a hétköznapi dologi világon és a téridőn. Ide olyan asztrálpszichológiai jelenségek sorolhatók, mint az elhunytakkal való találkozás és kapcsolatfelvétel, a csakrák, aurák, meridiánok és más, a finomtest-energiával kapcsolatos tények megtapasztalása. E kategória másik fontos élménycsoportjába az állati vagy emberi formájú szellemi vezetők és különféle magasabbrendű lények érzékelése tartozik. Átélők időnként fantasztikus kalandokról számolnak be, amelyek a miénktől eltérő, más világegyetemekben zajlanak.

A MEGVÁLTOZOTT tudatállapotokban a Carl Gustav Jung által leírt (Jung 1959) kollektív tudattalan ősképeinek világa életre kel, s magára ölti változatos mitológiai lények és helyzetek, mesejelenetek, jóságos és félelmetes istenalakok, valamint a kultúrák fölötti archetipusok és egyetemes szimbólumok formáit. Tovább tágítva a kört, az egyéni tudat képes azonosulni a Teremtővel, kapcsolatba lépni a Kozmikus Teremtőerővel, vagy beleolvadni az Univerzális Tudatba, a kozmosz fölötti és a kozmoszon túli Térbe, vagy magába az Abszolútba.



a. Spiritiszta és médiumi élmények



AZ E KATEGÓRIÁBA tartozó élmények már régóta a spiritiszta szeánszok résztvevői, a halál utáni élet kutatói, és az okkult irodalom művelői érdeklődésének homlokterében állnak. Ide sorolhatók találkozások és telepatikus kapcsolatfelvétel az elhunyt rokonokkal vagy barátokkal, az anyagi testtel nem rendelkező lényekkel való érintkezés, valamint az asztrálbirodalom lényeinek megtapasztalása. Első szinten az elhunyt emberek kísértetének észlelése és a tőlük kapott üzenet átvétele képezi az élmény tárgyát. Az átélő ilyenkor vagy maga a címzett, vagy csatornaként működik, és másoknak szóló üzeneteket közvetít. Ilyen tapasztalatokról elsősorban pszichedélikus élmények és halálközeli tapasztalatok kapcsán hallani beszámolókat.

ELŐFORDUL, hogy az átélő nem egyetlen testnélküli lényt, hanem a teljes asztrálbirodalmat, minden kísérteties jelenésével együtt érzékeli. Raymond Moody-nak a "zavarodott lelkek birodalmáról" szóló leírása említhető itt példaként (Moody 1977). E jelenség fejlettebb formájában az átélő transzállapotba kerül, s ekkor egy idegen lény vagy erő keríti hatalmába. Az esemény minden pontban egyezik a spiritiszta szeánszokon előforduló médiumi transzállapottal.

A MÉDIUMI transzállapotban az átélő arcán különös, új vonások jelenhetnek meg, testtartása és mozdulatai furcsának és idegennek tűnhetnek, s a hangja is drámaian megváltozhat. Szemtanúja voltam, amikor személyek ilyen állapotban olyan nyelveken beszéltek, amelyet nem ismertek, automatikusan szövegeket írtak, képeket festettek, s különös, értelmezhetetlen hieroglifákat rajzoltak. E jelenségek ismét csak nagyon hasonlítanak a spiritiszta és okkult irodalomban leírtakhoz. E jelenségkör igen különös megnyilvánulásai tapasztalhatók a fülöp-szigeteki és a brazil Spiritiszta Egyházban, mely közösségekre Allan Kardec tanításai hatottak nagy erővel (Kardec 1975).

Luiz Antonio Gasparetto brazil pszichológus és médium, a Spiritiszta Egyház tagja, képes könnyű transzban szinte bármely elhunyt nagy festő stílusában festeni. Mikor az Esalen Intézet meghívott vendégeként részt vett egyhónapos kurzusunkon, lehetőségünk volt megfigyelni, milyen hihetetlen sebességgel dolgozott, amikor - saját elmondása szerint - halott mesterek használták a testét (akár 25 vásznat is megfestett egy óra alatt). Tudott teljes sötétben és vörös fény mellett is festeni, amely tökéletesen lehetetlenné tette a színek megkülönböztetését, képes volt egyszerre két képen dolgozni, s időnként azt is meg tudta tenni, hogy a lábaival festett az asztal alatt úgy, hogy közben nem látta, mit csinál. Médiumi festményeiből egy különleges gyűjtemény is megjelent (Marcalo Gaetani 1986). A Brazíliában és a Fülöp-szigeteken gyakorolt médiumi sebészet szintén szoros kapcsolatban áll Allan Kardec tanításaival és a Spiritiszta Egyházzal.

AMENNYIBEN a testetlen lényekkel és az elhunyt hozzátartozókkal és barátokkal való kapcsolatfelvétel csak látványelemeket és az érintkezés szubjektív érzését tartalmazza, úgy tűnik, viszonylag egyszerű helyzettel állunk szemben. Ilyenkor a jelenség mindössze a fatáziatevékenység, emléknyomok és vágyképek keveredéseként is értelmezhető. Azonban az ide sorolt jelenségek ennél mégis sokkal összetettebbek.

MINT azt az alább következő két példa is mutatja, az effajta tapasztalatok néha megdöbbentő vonatkozásokat mutatnak fel, melyeket korántsem könnyű megmagyarázni. Magam is többször megfigyeltem olyan jeleneteket, melyek során elhunyt rokonok és barátok olyan szokatlan, később igazolható információkat közöltek, amelyekhez az élmény részesei nem juthattak hétköznapi csatornákon. Hasonlóképpen azok, akik elhunyt ismeretlenektől vesznek át névre szóló üzeneteket, néha a legnagyobb megdöbbenéssel tapasztalják, hogy egy nemrég meghalt személy rokonainak létező címét és pontos nevét kapták meg.

A FIZIKAI HALÁL személyes túlélése nem szükségszerűen az egyetlen magyarázat e tapasztalatokra, s természetesen kiagyalható bármiféle más értelmezés is, hogy elkerüljük a test nélküli lények asztrálbirodalmával való tényleges kapcsolatfelvétel hipotézisét. Egy dolog azonban bizonyos: egyetlen alternatív magyarázat sem illik bele a hagyományos newtoni világmodellbe. Minden esetben öntörvényű jelenséggel van dolgunk, amely módszeres tanulmányozást igényel.

E TAPASZTALATOK bizarr tényeit és a hozzájuk kötődő elméleti kihívást csupán amiatt elvetni, mert nem illenek bele a jelenleg elfogadott kategóriákba - nem éppen a tudományos közelítés legjobb példája. El kell tudnunk fogadni a világot olyannak, amilyen, s óvakodni kell attól, hogy ráerőltessük saját elképzelésünket. Elméleteinknek a tények egészét kellene figyelembe venniük, nem csak azt a kényelmes válogatást, amely nem lóg ki a világképünkből és a vallási rendszerünkből. Amíg a nyugati tudomány nem képes elfogadható magyarázattal szolgálni a spiritiszta élményeket és a korábbi életekre való emlékezést kísérő jelenségekre, addig a misztikus és okkult irodalom tanítása értékesebb forrásul szolgál a nyugati tudósok véleményénél, akik vagy nem ismerik az e témával kapcsolatos tényeket, vagy pedig nem veszik azokat komolyan.

ELSŐ példaként egy fiatal depressziós beteg, Richard pszicholitikus kezelése során tapasztaltakból idézek.

Az egyik LSD-ülés során Richardnak igen szokatlan élménye volt, amelyben egy különös és hátborzongató asztrálbirodalom jelentkezett. Félelmetes, foszforeszkáló fényben testetlen lények nyüzsögtek, s igen sürgető és követelőző módon próbáltak vele kapcsolatot teremteni. Richard sem nem látta, sem nem hallotta őket, mégis érezte szinte tapintható jelenlétüket, s felfogta telepatikus úton küldött üzeneteiket. Az egyik ilyen üzenetet leírtam, s ez, részletessége folytán, könnyen ellenőrizhető volt.

Ebben arra kérték Richardot, hogy vegye fel a kapcsolatot Kromerizben egy morvaországi házaspárral, s mondja meg nekik, hogy fiuk, Ladislav jól van, és gondoskodnak róla. Az üzenet tartalmazta a házaspár nevét, pontos címét és telefonszámát; mindezek az adatok teljesen ismeretlenek voltak előttünk. Ez az epizód igen rejtélyesnek tűnt; mint idegen test ékelődött Richard élményei közé, és semmi összefüggést nem mutatott problémáival és a terápia menetével.

Némi töprengés után úgy döntöttem, hogy megteszem azt, amitől később a kollégák viccelődésének céltáblájává válhatok, ha netán kitudódik. Felvettem a telefont, feltárcsáztam a kromerizi számot, s Ladislavot kértem a telefonhoz. Meglepetésemre az asszony a vonal túlsó felén sírni kezdett. Mikor kissé megnyugodott, összetört hangon megszólalt: "A fiúnk már nincs velünk. Eltávozott. Éppen három hete vesztettük el őt."

A MÁSODIK példánkban egy közeli barátom és kollégám, Walter N. Pahnke szerepel, aki a baltimori Maryland Pszichiátriai Kutatóközpontban pszichedélikus kutatócsoportunk tagja volt. Intenzíven érdeklődött a parapszichológia iránt, különösképpen a halál utáni tudat kérdése foglalkoztatta, s igen sok híres médiummal és extraszensszel dolgozott együtt, többek között barátjával, Eileen Garrettel, az Amerikai Parapszichológiai Társaság elnökével. Ő is egyike volt azoknak, akik a rákos betegek LSD programját kidolgozták.

1971. nyarán Walter feleségével, Evával és gyerekeivel Mainbe ment nyaralni egy kis házba, amely közvetlenül az óceán partjára épült. Egy nap magányos könnyűbúvár-merülésre indult, és többé nem tért vissza a mélységből. Igen kiterjedt és jól szervezett kutatás során sem bukkantak a holttestre vagy a búvárfelszerelés darabjaira. Ezek után Eva szinte képtelen volt elfogadni a férje halálát. Utolsó emléke Walterról az volt, ahogy tökéletes épségben és egészségben elhagyta a házat. Nehéz volt elhinnie, hogy ő nem a hétköznapjainak része többé, s hogy egy új fejezet kezdődött az életében.

Pszichológus lévén beiratkozott az intézetünk által tartott LSD terápiára, amelyet a lélektan területén dolgozó orvosoknak tartottunk. Úgy döntött, pszichedélikus élményeken keresztül próbálja megérteni a történteket, s engem kért meg, hogy legyek a segítője. Az ülés második felében erős víziója támadt Walterről, s egy igen hosszú és tartalmas beszélgetést is folytatott vele. Walter különleges utasításokat adott a három gyermekükre vonatkozóan, s bíztatta Evat, kezdjen új életet, megszabadulva emléke terhelő és gúzsba kötő hatásától. Eva igen mélyreható és felszabadító élményt élt át.

Éppen amikor Eva azt kérdezte tőlem, vajon mindez csak vágyfantázia volt-e csupán, Walter újra felbukkant a tudatában egy rövid időre, a következő kéréssel: "Elfelejtettem valamit. Tegyél meg nekem egy szívességet, s adj vissza egy könyvet, amelyet egy barátomtól kértem kölcsön. A dolgozószobámban van a padláson." Ezek után megadta a könyv címét, a barát nevét, s a könyv pontos helyét a polcon. Az utasításokat követve Eva megtalálta és visszaadta a könyvet, melynek létezéséről korábban nem volt tudomása.

A paranormális jelenségek tudományos bizonyítékát élethosszig kutató Waltertől természetes volt, hogy Eva-val való érintkezése során határozott és ellenőrizhető információt is adott, hogy felesége kétségeit eloszlassa.



b. A finomtest energetikai jelenségei



MEGVÁLTOZOTT tudatállapotokban láthatóvá és tapasztalhatóvá válnak a különféle energiamezők és energiaáramok, amelyekről a misztikus hagyomány és a keleti kultúrák is említést tesznek. A nyugati orvostudomány szempontjából e leírásoknak semmi közük sincsen a valósághoz, mivel egyetlen anatómiai vagy fiziológiai folyamathoz sem kapcsolódnak - bár az ezoterikus hagyomány soha nem is állította, hogy mindez a durva anyagi valóság része volna. Úgy tekintette, hogy e jelenségkör az emberi finomtesthez kötődik. Óriási meglepetést okozott nekem, amikor nyugati emberek - azok is, akik számára teljesen ismeretlen volt ez az ezoterikus rendszer - hiteles megfigyelésekről számoltak be megváltozott tudatállapotokban.

A HOLOTRÓP MŰKÖDÉSEK során igen gyakori élmény a más emberek körül megjelenő különböző színű energiamezők látványa, amely megegyezik az aurák hagyományos leírásával. Időnként az érintett személyek egészségi állapotáról is spontán benyomás nyerhető ilyenkor. Személyesen is többször megfigyeltem e jelenséget, nemcsak megváltozott tudatállapotú alanyoknál, hanem képzett médiumoknál is, akik auralátásukat megbízhatóan használják a mindennapi életben. E médiumok egyikének, Jack Schwartznak különleges képessége, hogy képes a hozzá fordulók betegségtörténetében olvasni, s az aktuális betegségeiket diagnosztizálni.

EGY MÁSIK érdekes jelenségcsoport a Kígyóerő, vagy Kundalini elméletével kapcsolatos, amely igen fontos szerepet játszik az indiai hagyományokban. A hindu és buddhista tantra iskolák Kundalinit a világegyetem kreatív erejének tartják, amely természetét tekintve nőnemű (Muktananda 1979, Mookerjee 1982). Ez külső megnyilvánulásában a jelenségek világában manifesztálódik, belső megnyilvánulásában pedig az emberi gerincoszlop alján szunnyad. Ebben a formájában hagyományosan egy összetekeredett kígyó alakjában ábrázolják. Spirituális gyakorlatokkal, gurukkal történt érintkezés során, vagy csupán önmagától is tevékennyé válhat, s ilyenkor aktív energia (sakti) formájában felfelé kezd emelkedni a finomtest csatornáin (a nádikon), megnyitva és fénnyel töltve meg az energetikai központokat (a csakrákat).

BÁR A KUNDALINI-ELMÉLET legkifejlettebb formájában főleg Indiában ismeretes, fontos párhuzamait megtalálhatjuk számtalan kultúrában és vallásban: a taoista jógában, a koreai Zenben, a tibeti Vajrayana buddhizmusban, a szufizmusban, a szabadkőműves hagyományban, a Kalahári sivatag Kung bushmanjai között, az észak-amerikai indián törzsekben (különösen a hopiknál), és így tovább. Igen érdekes, hogy hasonló jelenségekről többször is említés történik a keresztény misztikus hagyományokban, különösképpen a hesychazmusban. A hesychazmus egy keleti keresztény szerzetesi életforma, amelyben az egész emberi lényt - a testet és lelket - magában foglaló imádság játssza a legfontosabb szerepet. Ezzel az úgynevezett "Jézus-imádsággal" érhető el az isteni béke, a hesychia (Matus 1984).

A TANTRA ISKOLÁK megalkották a csakrák bonyolult térképét, részletesen leírták fizikai, érzelmi és spirituális megnyilvánulásait a Kundalini erő ébredésének, s megőrizték az e folyamathoz kapcsolódó mitológiát is. A Kundalini-ébredés folyamatát, bár nincs híján veszélyeknek és buktatóknak, általában úgy tekinthetjük, mint a pszichoszomatikus gyógyulásnak, a személyiség pozitív újraépítésének, és a tudat fejlődésének egy lehetséges útját. Mivel ez esetben komoly és igen félelmetes erő lép fel, a tantra iratok a folyamatot igen aggályosan kezelik, s az ebben érintett személyt egy gyakorlott tanító felügyelete alá rendelik.

A KUNDALINI-SHAKTI felemelkedésével, mint azt az indiai források írják, drámai testi és pszichológiai tünetek jelentkezhetnek, amelyeket krijáknak neveznek. A legfeltűnőbb ezek közül az erőteljes energia és hőérzet, amely a gerincoszlopon fölfelé áramolva erős érzelmeket, remegést, görcsöket, vad rázkódást és összetett, csavarodó mozdulatokat kelt. Igen gyakori az akaratlan sírás vagy nevetés, mantrák és dalok éneklése, nyelveken beszélés, kiabálás és állathangok utánzása, valamint jóga kéztartások (mudrák) és testhelyzetek (ászanák) automatikus felvétele.

BÁR A KUNDALINIRŐL szóló leírások már igen régóta ismertek a nyugati világban, egészen a közelmúltig úgy tekintették azt, mint valami kizárólagosan keleti jelenséget. Még Carl Gustav Jung is, aki pedig különleges érdeklődéssel fordult a Kundalini jelenség felé (Jung 1975), úgy vélte, hogy ez nyugaton csak a legritkább esetben jelentkezhet. Ő és kollégái annak a véleménynek adtak hangot, hogy talán ezer év is beletelik, míg kultúránkban a Kundalini-erő mozgásba lendül a mélypszichológia hatására. Az azóta történtek e jóslatot alaposan megcáfolták.

HOGY MINDEZ a felgyorsult fejlődésnek, a spirituális gyakorlatok népszerűségének és gyors terjedésének, a globális válságnak, vagy a pszichedélikus szerek hatásának köszönhető-e, nem tudni. De az biztos, hogy ma a Kundalini ébredés félreérthetetlen jelei nyugati személyek ezreinél megfigyelhetők. A világszerte ismert kashmiri Gopi Krisna, aki korábban maga is egy erőteljes spirituális ébredés alapvető válságát élte át, közérthető és népszerű könyveivel próbálta meg a nyugati világ figyelmét felhívni a Kundalíni-jelenség alapvető fontosságára (Krishna 1970). Az pedig Lee Sannella kaliforniai pszichiáter érdeme, hogy a szakmai körök figyelmét ráirányította e jelenségkör fontosságára.

MAGAM IS többször megfigyeltem pszichedélikus ülések során olyan megnyilvánulásokat, amelyek pontosan ráillettek a tantrikus szövegekben szereplő jelenségekre: a Kundalini emelkedésre, a pránikus energia finom és elágazó csatorna-rendszerére, a csakrák kinyílására és a Kundalíni erőnek a fő vezetékeken (az Idán és Pingalán) valamint a nadisok bonyolult csatornáin történő áramlásának leírására.

MÉGIS, igen fontos hangsúlyoznunk, hogy ezek a tapasztalatok - a Kundalini-szerű jelenségek, amelyeket a hagyományos indiai leírások pránikusnak neveznek - nem egyenlőek a valóságos Kundalini-ébredéssel. Ez utóbbi egy alapvető jelentőségű és átalakító erejű összetett folyamat, amelynek lezajlásához gyakran hosszú évek szükségesek. A magában álló pránikus tapasztalatokkal összehasonlítva a Kundalini-ébredés független jelenségnek tűnik, s csak igen ritkán jelentkezik a pszichedélikus élmények és alternatív pszichoterápiák hatására.

A FINOMTESTBEN áramló energia formája, ahogy a Kundalini leírásokban szerepel, nem feltétlenül az egyetlen és egyetemes minta. Sok esetben azok, akik az ősi kínai kultúrára hangolódnak, az enegriaáramlást pontosan olymódon tapasztalják, ahogyan az a kínai orvoslásban használatos meridiántérképeken található, s képesek tudatosítani az akupunktúra pontok különleges jelentőségét is. Ezt sokaknál az öt elem (fa, tűz, föld, víz és fém) kínai rendszerének filozófiai megértése is követi, amely felosztás alapjaiban különbözik az európai hagyományoktól. Megfigyeltem személyeket, akik tapasztalataik alapján megértették a hasi központ (hara) különleges jelentőségét, és a japán harci művészetek alapját képező csi energia dinamikáját.

A FINOMTEST különféle energetikai jelenségei különösen gyakoriak a holotróp légzések során. Az energiamezők és anergiaáramok ilyenkor szinte kézzelfoghatóan érzékelhetők, sőt, láthatók is, ha csukott szemmel figyelik őket. Az itt következő holotróp élmény, amelyet ötnapos szemináriumunk egyik résztvevője élt át, közeli hasonlóságot mutat a tantrikus irodalom leírásaival.

Ahogy folytattam a légzést, hihetetlen erejű feltörő energiát kezdtem érezni a medencémben. A keresztcsont-táji rész a fény és hő erőteljes forrásává vált, amely minden irányban szétsugárzott. Ezután ez az energia fölfelé kezdett áramlani a gerincoszlopomban, egy világosan meghatározható vonalat követve. Útja során fénnyel töltötte meg az energia másodlagos forrásainak fészkeit, amelyek az ezoterikus térképek csakra-pontjainak feleltek meg. Eközben igen boldog, orgasztikus érzéseket éltem át.

Az ülés egyik legerőteljesebb élménye az volt, amikor az energia elérte a szívemet. Hirtelen olyan hihetetlenül erős szeretetet éreztem a világ és a többi ember iránt, hogy szerettem volna felkelni és mindenkit megölelni a csoportban. Különös volt, hogy mennyire közelinek éreztem magamhoz ezeket az embereket, pedig csak előző este találkoztam velük először, s jóformán nem is ismertem őket.

De nem zavartam meg ezt az állapotot, s az energia folytatta áramlását fölfelé. Amikor elérte a fejem tetejét, egy fantasztikusan szép, rózsás-narancs színű sugár-gömbbé alakult. Olyan volt, mint amilyennek az Ezerszirmú Lótuszt ábrázolják. Úgy éreztem, meg kell feszítenem a lábamat és össze kell érintenem a két talpamat, hogy az energia zárt körben cirkuláljon. Energiamezőm messze túlterjedt a fizikai testem határain. Hirtelen megértettem, hogy az ezoterikus térképek mért ábrázolják a finom energiatestet sokkal nagyobbnak az anyagi testnél; bizonyos állapotokban ezt így tapasztalja az ember.

Az energia fölfelé áramlott, kilépett a fejem tetején, és azután lent visszatért, hogy részt vegyen újra a felfelé áramlásban. Sokáig maradtam ebben az állapotban, nagy erőt és érzelmi megújulást merítve ebből az energiából.