Stanislav Grof - A Belső út kalandja 1/2
2009.09.29
AZ AGYON TÚLI TARTOMÁNY - a psziché transzperszonális dimenziói
A zsiráfhoz és a kacsacsőrű emlőshöz hasonlóan azok a lények, amelyek az elme legtávolabbi régióit lakják, rendkívüli módon valószínűtlenek. Mindemellett léteznek, és tárgyilagosan megfigyelhetők. Így bárki, aki őszinte megismerésére törekszik a világban, amelyben él, nem veheti semmibe őket.
- Aldous Huxely, Mennyország és pokol
A SOROZATOSAN átélt halál- és újjászületés-élmények jellegzetes módon kaput nyitnak az emberi psziché élettörténeten túli területeire, amelyeket mi transzperszonálisnak nevezünk. A tudattalan születéskörüli szintje világos átmenetet képez az élettörténeti és a transzperszonális birodalmak, illetve az egyéni és a kollektív tudattalan között. Legtöbb esetben a transzperszonális élmények jelentkezése előtt az egyén drámai módon találkozik a születéssel és a halállal. Létezik azonban más alternatíva is: előfordul, hogy különféle transzperszonális élmények anélkül is átélhetővé válnak, hogy előzőleg nem történt szembesülés a születéskörüli szinttel. A gazdag és szerteágazó transzperszonális témák közös nevezője, hogy az egyén úgy érzi, tudata átlépte Énjének határait, s áttörte az idő és tér korlátait.
A MEGSZOKOTT, "normális" tudatállapotban magunkat a fizikai testünkön belüli létezőnek tekintjük, környezetünk érzékelését pedig érzékszerveink végzik. Belső és külső észleléseink a szokásos tér-idő korlátai közé rekednek. Mindennapi körülmények között érzékeink közreműködésével csak azokat az eseményeket érzékeljük plasztikusan, amelyek a jelenben és a közvetlen környezetünkben zajlanak. Igaz, emlékezni tudunk a múltra és előre sejtjük vagy fantáziánkkal megrajzoljuk a jövőt, mégis, a múlt és a jövő közvetlen tapasztalásunk számára elérhetetlen. A transzperszonális élmények során - mint az a pszichedélikus üléseken tapasztalható - az említett korlátok egyike vagy némelyike látszólag könnyedén átléphetővé válik.
AZ FENTEBB tárgyaltak alapján a transzperszonális élményeket úgy határozhatjuk meg, mint a tudat kiterjedését a testbe zárt Énen, az idő és tér megszokott korlátain túlra. Ezek az észlelések hihetetlenül gazdag skáláját foglalják magukba, s a valóság különböző szintjeiről származnak. A transzperszonális tapasztalatok spektruma bizonyos értelemben felöleli magát a létezés teljességét. Most, mielőtt továbbmennénk a transzperszonális élmények tárgyalásában, szeretnék két új kifejezést bevezetni: ezek a tudat két, egymást kiegészítő működési módját jelölik, amelyek segítségével magunkat és a világot érzékeljük.
A TUDAT HYLOTROP, vagyis tényorientált működési módja kifejezést a konszenzus-valóság mindennapi, "normális" megtapasztalásának értelmében használom. A tudat holotróp működési módja (vagy a "teljesség és a létezés egysége felé törekvő tudat") kifejezést bizonyos szokványostól eltérő pszichológiai állapotok jellemzésére alkottam, amelyek a meditatív, misztikus vagy pszichedélikus tapasztalatok tartományába tartoznak. Számos esetben ezek spontán felbukkanása is megfigyelhető, amit a mai pszichiátriai gyakorlat pszichotikus természetűnek tekint.
A TUDAT hylotrop működési módja során egyik pillanatról a másikra az érzékelhető világ illetve a konszenzus-valóság egy igencsak lehatárolt részletét vagyunk képesek érzékelni. E megtapasztalt részlet természetét és érvényességi körét az érzékelhető világ tér- és időkoordinátái, érzékszerveink anatómiai és fiziológiai korlátai, valamint a környezet fizikai jellemzői minden kétértelműséget kizárva határozzák meg.
A TUDAT HOLOTRÓP működési módja a létezés összes többi területét képes megközelíteni. Ebbe az elérhetési körbe nemcsak az egyén biológiai, pszichológiai, társadalmi, faji és lelki története valamint a teljes érzékelhető világ múltja, jelene és jövője tartozik, hanem a valóság azon nagy számú többi szintjének és birodalmának teljessége is, amelyről a világ spirituális tradíciói tanítanak. A misztikus irodalom összehasonlító tanulmányozása megmutatta, hogy e rendszerek legtöbbje egy összetett, rétegesen tagolt és hierarchikus valóságmodellről beszél, amely magában foglalja mind az érzékelhető, mind pedig az érzékelésen túli lét-aspektusokat. (Wilber, 1980)
A DURVA ÉRZÉKI valóság az általános éber tudatállapot által érzékelt világot, az érzékszervek által tapasztalt konszenzus-valóságot jelenti. Az ide tartozó világkép és életforma azokra az információkra épül, amelyeket fizikai testünk, az anyagi világ, a lineáris oksági viszony mint egyetlen rendezőelv, és a newtoni tér-idő szemlélet nyújt számunkra.
AZ "ÖRÖK FILOZÓFIA" emellett a létezés számos szintjét és birodalmát is meghatározza, amelyekre legtöbbször mint szubtilis, kauzális vagy végső/abszolút szintekre hivatkozik.
MIND A SZUBTILIS, mind pedig a kauzális szint tovább osztható alsó és felső régiókra. Az alsó szubtilis vagy asztrális-fizikai szint a hagyományos testen kívüli élményeket, asztrál-utazásokat, auraérzékelést, okkult és fizikai jelenségeket (mint a prekogníció, a tisztánlátás és pszichokinézis) tartalmazza. A felső szubtilis szinthez tartozik az istenségek archetipikus megjelenése, a felsőbbrendű lények jelenléte, a spirituális vezetők jelentkezése, az isteni inspiráció ill. különféle fény- és hangélmények is.
AZ ALSÓ KAUZÁLIS szint a savikalpa samadhi, a legfelsőbb Istennek, minden világ teremtőjének birodalma. Ez a bija mantra hallható fénye, minden személyes istenség eredete. A felső kauzális szintet a határtalan sugárzásba való végső behatolás és feloldódás, a nirvakalpa samadhi jellemzi. Ezen a szinten már nem különül el az érzékelés alanya és tárgya, az egyén és isten: csak a forma nélküli tudat az egyedül létező. Az abszolút szintjén a tudat az eredeti állapotára és lényegére ébred, amely nem más, mint maga a teljes - a durva, a szubtilis és a kauzális - lét lényege.
A XX. SZÁZADI, pszichedélikus szerekkel vagy más technikákkal végzett tudatkutatások határozott bizonyítékokat szolgáltattak a valóság fenti értelmezéséhez. Mégis: az a térkép, amelyet az "örök filozófia" rajzolt a tudatról, némely ponton módosításra és kiegészítésre szorul az új pszichoterápiás módszerek felfedezéseinek tükrében. Az elkövetkezőkben megkísérlem a transzperszonális élmények egyfajta osztályozását nyújtani, amely alapvetően az "örök filozófia" kategóriáira épül, de magában foglalja a modern tudományos kutatások eredményeit is.
IGENCSAK NEHÉZ a transzperszonális jelenség tudományos rendszerezését úgy megalkotni, hogy az kielégítő és átfogó módon tükrözze a belső megfigyelésekből kialakított és a modern tudatkutatások által felállított rendszereket. A transzperszonális tapasztalatok skálája hihetetlenül gazdag és változatos, s a valóság számos szintjén olyan törvények és alapelvek érvényesek, amelyek lényegileg különböznek a hétköznapi valóság rendjétől. Sok transzperszonális élmény, mivel szóban kifejezhetetlen, kibújik a megfelelő verbális leírás alól, valamint azokra a dimenziókra vonatkozik, ahol a szokásos viszonyrendszerek - tér, idő, dualitás, polaritás, egyenes vonalú oksági viszonyok - már nem érvényesek. A kérdést tovább bonyolítja a tudat holografikus természetének és a különböző tudatszintek és birodalmak kölcsönös átjárhatóságának problematikája.
REMÉLEM, hogy a felsorolt nehézségek ellenére a transzperszonális jelenségek alábbi osztályozása a tapasztalható valóságok megfelelő részletességű térképét kínálja, s hasznos információkkal szolgál az emberi tudat kutatói számára. Bízom benne, hogy cserében ők is - tapasztalataik és megfigyeléseik alapján - kiegészítik, csiszolják és felülvizsgálják majd az általam felvázoltakat.
MIELŐTT azonban elkezdeném a transzperszonális jelenségek osztályozását, szeretném tisztázni a tudat holotrop működési módja és a transzperszonális tapasztalás közötti rokonságot. A holotropikus tudatállapot képes a létezés összes létező szintjének megközelítésére. Ez magába foglalja az egyén születés utáni élettörténetét, a jövőbeli eseményeket, az embrionális és magzati fejlődés fázisait, a megtermékenyülés pillanatát éppúgy, mint az ősi, faji, karmikus és törzsfejlődési emlékeket. Ezek közül az élettörténeti és a születéskörüli élményekkel korábban már megismerkedhettünk.
A SZÜLETÉSI és gyermekkori élmények teljes újraélése (a visszaemlékezéssel összehasonlítva) bizonyos értelemben a tér- és időkorlátok áttörésének tekinthető. Az egyén, aki ily módon újra éli csecsemőkorának, gyermekkorának, későbbi életének vagy a születése során átélt küzdelmeit, nem idegrendszerének memória-engramjaiból rekonstruálja ezeket az emlékeket, hanem ténylegesen kapcsolatba lép az eredeti esemény tér- és időkoordinátáival. Ez azzal a tudományos-fantasztikus irodalomból ismert helyzethez hasonlítható, amelyben űrhajósok egy erős gravitációs terű bolygóra való leszállás közben tér-idő hurokba kerülnek, s egy időben két különböző tér-idő rendszerben élik az életüket. E körülmények között képessé válnak a saját múltjukban létező énjükkel találkozni.
A GYERMEKKORI emlékek teljes újraéléséhez időnként az esemény másik főszereplőjével (pl.: az agresszorral) való azonosulás is társul, amely az élménynek határozott transzperszonális színezetet ad. A születés fázisainak átélése nemcsak a szülő anyával való azonosulással járhat, hanem olyan térben és időben távoli helyzetekkel való összekapcsolódással is, amelyekben más személyek élnek át hasonló érzelmi állapotot vagy testi érzetet. E kapcsolódásokat korábban a születéskörüli jelenségcsoportok tünettanáról szóló fejezetben tárgyaltuk részletesen.
A LEGLÉNYEGESEBB különbség nem a transzperszonális tapasztalatok és az élettörténeti vagy születéskörüli élmények között áll fenn, hanem a hylotrop - az éber tudati, egyik pillanatról a másikra érzékelő - működési mód és a holotropikus működésmód között, mely utóbbi során a megváltozott tudatállapot a létezés összes lehetséges megnyilvánulásával képes összekapcsolódni. Ez nemcsak az érzékelhető világ téridejére, hanem a valóság transzcendens szintjeire is kiterjed. (Elsősorban didaktikai okból választottam szét az élettörténeti és születéskörüli élményeket a transzperszonális jelenségektől. A táblázatban az embrionális, ősi, faji, karmikus és törzsfejlődési tapasztalatokat a transzperszonális területhez soroltam.)
AZ ÉLMÉNYEK tartalmukat tekintve nagyjából három nagy kategóriára oszthatók. Ezek magukban foglalják a téridő anyagi világának azokat a jelenségeit, amelyeket kultúránk objektív valóságnak tekint, de azokat is, amelyek a valóság olyan szintjeit érintik, amelyeket a nyugati mechanisztikus tudomány még egyértelműen tagad. E jelenségeket számos ősi és a nyugatitól eltérő kultúra valamint a világ több nagy misztikus hagyománya - amelyre Aldous Huxely az örök filozófia megjelölést alkalmazta - már régen felfedezte és elismerte.
A TRANSZPERSZONÁLIS TAPASZTALATOK első kategóriája, amely a téridő világának jelenségeivel foglalkozik, tovább osztható olyan élményekre, amelyek a megszokott tér-korlátok áttörését, valamint olyanokra, amelyek a lineáris idő-határok átlépését érintik. Ezekhez még egy harmadik kategóriát is illesztettünk, amelyet a tudat durva és finom (kauzális) szintjének különös keveréke jellemez. Ezek az élmények és jelenségek valahol a belső világ és a külső valóság, illetve az anyag és tudat határvidékén jelentkeznek. E kategóriát pszichoid jelenségnek neveztem el. E kifejezést más értelemben korábban használta már Hans Driesch német biológus és filozófus, a vitalizmus egyik fő képviselője, Eugen Bleuler svájci pszichiáter, akinek a skizofrénia elnevezést köszönhetjük, valamint Carl Gustav Jung, aki ezt a szinkronicitás és az archetipikus jelenség összefüggésében alkalmazta. Az itt következő osztályozás a fent tárgyalt alapelvek figyelembevételével készült.
Transzperszonális tapasztalatok
ÉLMÉNYEK A KONSZENZUS-VALÓSÁG ÉS A TÉRIDŐ HATÁRAIN BELÜL
1. a tér korlátainak áttörése
a. a duális egység élménye
b. azonosulás más személyekkel
c. azonosulás csoportokkal és a csoport-tudat
d. azonosulás állatokkal
e. azonosulás növényekkel és botanikai folyamatokkal
f. eggyé válás az élettel és minden teremtménnyel
g. az élettelen anyag és szervetlen folyamatok tapasztalása
h. bolygónk tudatának átélése
j. azonosulás a teljes fizikai univerzummal
k. pszichikus jelenségek a tér korlátainak áttörésével
2. A lineáris idő korlátainak áttörése
a. embrionális és magzati élmények
b. ősök emlékei
c. rasszhoz és a kollektívumhoz kötődő élmények
d. elmúlt inkarnációk élménye
e. törzsfejlődési élmények
f. a bolygók fejlődésének élménye
g. a kozmosz keletkezésének élménye
h. pszichikus jelenségek, az idő korlátainak áttörésével
3. A test belső világába fordulás és a tudat beszűkülése
ÉLMÉNYEK A KONSZENZUS-VALÓSÁG ÉS A TÉRIDŐ HATÁRAIN TÚL
a. spiritiszta és médiumi élmények
b. a finomtest energetikai jelenségei
c. találkozás állati szellemekkel
d. találkozás szellemi vezetőkkel és magasrendű lényekkel
e. látogatás más világegyetemekbe és találkozás azok lakóival
f. mitológiai és mesemotívumok átélése
g. találkozás jóindulatú és haragos isteni lényekkel
h. az egyetemes archetípusok megtapasztalása
i. az egyetemes szimbólumok intuitív megértése
j. teremtő inspiráció és a prométheuszi impulzus
k. találkozás a teremtő istenséggel és bepillantás a világegyetem teremtésébe
l. a Kozmikus Tudat élménye
m. a kozmosz feletti és a kozmoszon túli Űr
PSZICHOID TERMÉSZETŰ TRANSZPERSZONÁLIS TAPASZTALATOK
1. A tudat és az anyag közötti szinkronkapcsolatok
2. Spontán pszichoid események
a. paranormális fizikai megnyilvánulások
b. spiritisztikus jelenségek és fizikai médiumitás
c. visszatérő spontán pszichokinézis (Poltergeist)
d. azonosítatlan repülő tárgyak (UFO jelenség)
3. Akaratlagos pszichokinézis
a. ceremoniális mágia
b. spirituális gyógyítás
c. siddhik
d. laboratóriumi pszichokinézis
A FENTI osztályozás a teljesség igényével tartalmazza a transzperszonális jelenségeket, úgy, ahogyan azt pszichedélikus kutatások, holotróp légzések és megváltozott tudatállapotok során tapasztaltam. A lista felsorol olyan pszichoid típusú transzperszonális jelenségeket is, amelyeket a misztikus irodalom és a modern kutatás ugyan megemlít, ám nekem még nem volt alkalmam azokat a munkám során, személyesen is megfigyelni.
E TÉRKÉP általánosságban megegyezik az örök filozófia megállapításaival, bár annál teljesebb és attól némely részletében eltér. Az élményeknek az a kategóriája, amely a tudat kiterjesztését a konszenzus-valóság és téridő keretein belül írja le, az alsó szubtilis terület asztrál-fizikai részével áll kapcsolatban. A legtöbb élmény, amely a konszenzus-valóság és a téridő határait átlépi, a magasabb szubtilis területhez tartozik. A Legfelső Isten vagy a Teremtő (savikalpa samadhi) megtapasztalása az alsó kauzális szinttel, míg a dualitáson túli forma nélküli tudat (nirvakalpa samadhi) vagy a Tér (sunyata) átélése a magasabb kauzális szint jellemzője. Az Abszolút vagy a Végső élménye pedig az összes szint és tudatforma egységként való megtapasztalása.
FONTOS megemlíteni, hogy a transzperszonális élmények legtöbbször nem tiszta formájukban jelentkeznek. Korábban már említettük, hogy például a születéskörüli élmények egyéni tünetegyüttesének vizsgálatakor gyakran tapasztaljuk különféle transzperszonális jelenségek felbukkanását, valamint azt, hogy maguk a biológiai történések is meghatározott transzperszonális jellegzetességgel bírhatnak. A transzperszonális élmények különböző formái bizonyos csoportképző hajlandóságot is mutatnak. Az embrionális élmények például törzsfejlődési emlékekkel, a kozmikus egység megtapasztalásával, a mennyországok és paradicsomi helyek archetipikus képeivel, s különféle jóságos isteni alakok vízióival keveredhetnek. Ezek az asszociációk visszatérőek és meglehetősen hasonlóak, s a tudat világának változatos jelenségei között fennálló figyelemreméltó tapasztalati összefüggésre és alapvető kapcsolódásokra utalnak.
A KÖVETKEZŐ részben igyekszem röviden meghatározni, leírni, valamint jellegzetes példákkal illusztrálni a transzperszonális jelenségek főbb típusait.
ÉLMÉNYEK A KONSZENZUS-VALÓSÁG ÉS A TÉRIDŐ HATÁRAIN BELÜL
1. A tér korlátainak áttörése
A TÉR KORLÁTAIT áttörő transzperszonális élmények arra mutatnak: az egyén és az univerzum közötti elhatárolódás nem merev és abszolút érvényű. Az ember különleges körülmények között képes bármely létező entitással azonosulni, beleértve magát a világegyetemet is. Az élmények körébe tartozik a másik személlyel való duális egységbe olvadás, a ráhangolódás meghatározott embercsoportok tudatára, vagy a tudat olyan mértékű kiterjesztése, hogy az az egész emberiségét is magába olvasztja. Hasonló módon képesek vagyunk a jellegzetesen emberi tapasztalatok körét átlépve állatok, növények, sőt, szervetlen tárgyak és folyamatok tudatával is azonosulni. Rendkívüli esetben lehetséges a teljes bioszféra, az egész bolygó vagy a teljes anyagi világegyetem tudatát is átélni.
a. A duális egység élménye
A TRANSZPERSZONÁLIS élmények e típusárát a testi Én határainak elvesztése, feloldódása és egy másik személlyel való eggyé válás jellemzi úgy, hogy az élmény során az érzékelő megőrzi saját személyiségét. Ez pszichedélikus üléseken, meditációkban vagy megváltozott tudatállapotokban spontán is előfordul. Ilyenkor a duális egység a környezetben tartózkodó személyekkel - terapeutával, segítővel, családtagokkal, barátokkal - kapcsolatosan jelentkezik. Előfordulhat az érzékelő belső világában felbukkanó személyekkel való azonosulás is, akik az adott ülésen nincsenek jelen.
A DUÁLIS EGYSÉG élménye rendszeresen megjelenik, amikor valaki az anyai szervezettel való szimbiotikus egységet éli újra. Ebben az összefüggésben előfordulhat váltakozó azonosulás az anyával, a gyermekkel vagy egyszerre mind a kettővel (duális egység). A világegyetemmel való misztikus egyesülés állapotában a duális egység érzése a létezés bármely megnyilvánulásával kapcsolatosan átélhető - nemcsak emberekkel, hanem állatokkal, növényekkel és élettelen tárgyakkal is.
A DUÁLIS egység élményének igen fontos példája a partnerrel való eggyé válás a szexuális együttlét során (genitális egyesüléssel vagy anélkül) - ez előfordulhat a mindennapi életben vagy bekövetkezhet tantrikus gyakorlatok eredményeképpen. A Tantra baloldali ösvénye (vama marga) követőinek célja a szexuális egyesülés során elért kozmikus egység átélése, amely az összetett és szent rituáléjuk (pancha makra) tárgya. A duális egység élménye gyakran előfordul rendszeres spirituális gyakorlatot - elsősorban a bhakti jógát - végzők körében is, ahol a tanítványok képesek a gurujukkal azonosulni.
A DUÁLIS EGYSÉG átélését gyakran a szeretet és az esemény szentségének érzése kíséri. A spirituális hagyományokban léteznek különleges gyakorlatok, amelyekkel a fenti élmények előidézhetők; ide tartozik a másik szemébe nézés, a másik lélegzetvételének figyelése, a partner szívverésének hallgatása, vagy a szinkronizált légzés technikája.
A KÖVETKEZŐ példa egy terápiás LSD-ülés részlete, amely a várandós és szoptató anyával való duális egység megtapasztalását és a terapeutával való egybeolvadást illusztrálja.
Milada embrionális helyzetbe kuporodott és látszott, messze visszahátrál az időben. Jelentős változást vettem észre az arcán. Ráncai mind eltűntek, és már egészen kicsi gyereknek látszott. Ekkor az anyjával való csodálatos egységérzésről tudósított. Elmondta, nem érzékel semmi különbséget az anyja és a saját érzései között.
Szabadon tudta váltogatni nézőpontját, hol mint méhen belüli magzat és táplálkozó csecsemő, hol pedig mint várandós és szoptató anya érzékelte magát. Képes volt egy időben átélni mind a két szerepet, mintha az egész egyetlen, határok nélküli tapasztalati kontinuum volna.
Mikor kinyitotta a szemét, nagy meglepetéssel tapasztalta, hogy nem érzékel kettőnk között semmiféle elhatárolódást. Úgy érezte, képes olvasni a gondolataimban és a bennem zajló érzelmi folyamatokban. Azzal a néhány észrevétellel, amelyet ezzel kapcsolatban megfogalmazott, minden kétséget kizáróan egyet kellett értenem. Olyan érzése volt, hogy nekem is korlátlan betekintésem van a gondolataiba, s "úgy tudok benne olvasni, mint egy nyitott könyvben". Az élmény e momentuma tisztán kivetítés volt, és nem tükrözte megfelelően az én állapotomat. Egy bizonyos ponton Milada paranoid félelem tüneteit kezdte mutatni, s attól tartott, hogy gondolataiban nemcsak én, hanem a többi ember, az egész világ szabadon olvashat.
b. Azonosulás más személyekkel
E TRANSZPERSZONÁLIS élmény igen szoros kapcsolatban áll az előzőekkel. Itt, mialatt az érzékelő más személyekbe olvad bele, teljesen azonosul azokkal, s többé-kevésbé el is veszíti saját személyiségét. Az érzés, hogy ő egy másik ember, totális és mindenre kiterjed. Magában foglalja a test-tudatot, az érzeteket, az érzelmi reakciókat és viselkedésmódot, a gondolati folyamatokat, az emlékeket, az arckifejezést, a jellegzetes gesztusokat és modorosságokat, a testtartást, a mozgást, sőt, a hanghordozást is.
SZÁMOS FORMÁJA, mértéke és szintje létezik ennek az élménynek. Előfordulhat azonosulás azokkal, akik az események során jelen vannak, de előfordulhat távol levő személyekkel, ill. belső élményként az átélő gyermekkorából, ősei történetéből vagy az elmúlt inkarnációjából felidézett szereplőkkel is. Az azonosulás tárgya lehet még élő és régmúlt történelmi személy, sőt, mitológiai és archetipikus alak is.
A GYERMEKKOR vagy a későbbi életszakaszok érzelmileg fontos, többszereplős emlékeinek újraélése során gyakran előfordul, hogy az érzékelő felváltva vagy egyszerre azonosul az összes résztvevő személlyel. Ez bizonyos transzperszonális jelleget kölcsönöz igen sok élettörténeti élménynek. Ebben az összefüggésben az átélő képes azonosulni a szüleivel, gyermekeivel, közeli rokonaival, barátaival, ismerőseivel vagy tanáraival. Az élmények tárgyává válhatnak népszerű politikusok, tudósok, művészek, vallási tanítók vagy különféle foglalkozási, etnikai, faji csoportok jellegzetes képviselői.
A MEGVÁLTOZOTT tudatállapotú személyek, akiket módom volt megfigyelni, az alábbi híres történelmi és közéleti személyiségekkel azonosultak: Nagy Sándor, Néró császár, Kleopátra, Dzsingisz Kán, Leonardo da Vinci, Michelangelo, Assisi Szent Ferenc, Szent Teréz, Abraham Lincoln, Lenin, Sztálin, Martin Luther King, Mohammed Ali, John F. Kennedy és számtalan híres filmsztár. A Krisztussal és szenvedésével való teljes azonosulás gyakori és jellegzetes kísérője a harmadik születéskörüli mátrixnak. A másik személlyel történő egyszerű azonosulás abban különbözik az elmúlt inkarnációk élményétől, hogy nincsen emlék jellege, és az érzékelő megőrzi az önmagával való azonosság érzését is.
A DUÁLIS EGYSÉG ill. a más személyekkel való azonosulás a tapasztalt médiumoknál gyakran tapasztalható jelenség. Náluk ezek az élmények nem olyan kiszámíthatatlan és elementáris módon jelentkeznek mint azt pszichedélikus állapotokban, meditáció során vagy spontán megváltozott tudatállapotban (spirituális krízis) tapasztalhatjuk, hanem akaratlagosan előidézett és ellenőrzött formában. Mi magunk is többször tanúi voltunk Anne Armstrong pontos és hiteles üléseinek, amelyek során - többek között - a fenti mechanizmusok is megnyilvánultak. Úgy tűnik, a gyakorlott sámánok szintén e módszer segítségével gyógyítanak és állítanak fel lelki diagnózist.
SZERETNÉK most egy, a saját életünkből vett epizódot példaként bemutatni. Christina, a feleségem volt a főszereplője annak a megrázó azonosulás-élménynek, amelyet ágyban fekvő, lázas betegként élt át. A történet másik szereplője Gregory Bateson antropológus, egykori jó barátunk. Gregory, tüdőrákkal harcolva, életének utolsó szakaszát töltötte az Esalen Intézetben. A sebészeti beavatkozás során egy grapefruit nagyságú tumort találtak nála a nagy tüdő-verőér közelében. Az operációnak nem volt értelme, s Gregory-nak még legfeljebb négy hetet adtak. Ekkor meghívást kapott az Esalen Intézettől, hogy életének hátralevő idejét a Big Sur Coast gyönyörű környezetében töltse. Ott tartózkodása alatt számos alternatív gyógymódot alkalmaztak nála, s javuló és hanyatló fázisok közepette több, mint két és fél évet élt még ezután. Sokat találkoztunk vele és a családjával, s igen közeli barátság alakult ki közöttünk.
Egy reggel Christina úgy döntött, ágyban marad, mert nem érezte jól magát. Hirtelen egy elsöprő érzés lett úrrá rajta, és úgy érezte, Gregory-vá változik. Övé volt Gregory óriási teste, hatalmas keze, minden gondolata és karcos brit humora. Érezte a rákos fájdalmat és valahogy testének minden sejtjében tudta, hogy a halálán van. Igen meglepődött, mert ez nem állt összhangban azzal, amit Gregory akkori állapotáról tudott. Igaz, Greg állapota némileg romlott azokban a napokban, de ez már igen sokszor előfordult azelőtt is, és Christinának semmi oka nem volt rá, hogy ennek különleges jelentőséget tulajdonítson.
Később Christina összefutott barátunkkal, Carl Simontonnal, aki abban az időben az Esalen Intézetben dolgozott, és Gregory-t azzal vizualizációs módszerrel kezelte, amelyet a rák gyógyításának kiegészítőjeként fejlesztett ki. Christina megtudta, Carl és Gregory együtt voltak aznap reggel. Az ülés közepe felé Gregory kijelentette: "Ezt nem akarom tovább csinálni. Meg akarok halni." Ekkor odahívták Gregory feleségét, Loist, s a gyógyítás és a rákkal való küzdelem helyett a halálról kezdtek beszélgetni. Ez az esemény pontosan egybeesett Christina reggeli, Gregory-val való azonosulás-élményével.
Christinának igen ellentmondásos érzései támadtak az epizóddal kapcsolatban. A jelenség hirtelen, kéretlenül tört be a tudatába, ami igen ijesztő volt. Másrészt viszont az alig néhány percnyi felkavaró élményből többet tudott meg Gregory-ról, mint többévi, intenzív barátságunk alatt. Világossá vált, hogy az ilyen élmények diagnosztikus és terápiás célokból felbecsülhetetlen értékűek lehetnének, ha sikerülne megoldani előidézésük teljes tudati kontrollját.
c. Azonosulás csoportokkal és csoporttudat
A CSOPORT-AZONOSULÁS élménye a tudat további kitágításával és a személyiség határainak további lebontásával jár együtt. Az egyes személyekkel való azonosulás helyett itt az átélő egy faji, kulturális, nemzeti, ideológiai, politikai vagy foglalkozási csoporttal válik eggyé. A közös nevező ez esetben a testi és érzelmi hatások minősége, valamint az a hátrányos helyzet vagy sorsközösség, amely a csoport tagjait egységbe fogja.
EZEKBEN a fajta transzperszonális élményekben az egyén elsöprő erejű késztetést érez, hogy az évszázados üldöztetésnek kitett zsidóknak, a rómaiak által megkínzott és feláldozott keresztény mártíroknak, az inkvizíció kivallatott és máglyára küldött áldozatainak, valamint a börtönökben és koncentrációs táborokban szenvedő foglyoknak csoporttudatára hangolódjék. Az élmények során átélhető a Mekkába zarándokló muzulmánok vallási rajongása, a Gangeszben megtisztuló hinduk áhítata, vagy a szélsőséges vallási szekták - flagellánsok, orosz skopzik vagy a kígyó-adogató evangélikus gyülekezetek - fanatizmusa.
AZ ÉLMÉNYEK mélysége, kiterjedtsége és intenzitása rendkívüli arányokat ölthet. Az átélő megtapasztalhatja a harctereken valaha meghalt összes katona szenvedését, minden idők forradalmárainak elnyomóikkal szemben érzett izzó gyűlöletét, vagy a kicsinyét ápoló összes anya önfeláldozását, gondoskodását, szeretetét.
A SZEMÉLYISÉG határai megnyílnak, s az egyén beleoldódhat társadalmi, politikai csoportokba, egy ország vagy kontinens teljes népességébe, egy rasszba vagy egy világvallás összes követőjébe. Előfordulhat az egész emberiséggel, magával az emberi léttel - annak örömével, bánatával, szenvedélyeivel, dicsőségével és tragédiájával - való azonosulás.
AZ ILYENFAJTA transzperszonális élmények leírásai nagy számban megtalálhatók a spirituális irodalomban - próféták, szentek, vallásalapítók tanításaiban. A modern tudatkutatás felfedezése, hogy ezek a transzperszonális élmények - különleges körülmények között - mindenki számára elérhetők. Ennek különösen megindító példája volt Rusty Schweickart amerikai űrhajós élménye, aki az Apolló 9 földkörüli útja során, egy űrséta alkalmával misztikus egyesülést élt át a teljes emberiséggel. (Schweickart 1985)
E TRANSZPERSZONÁLIS ÉLMÉNYT két példával fogom illusztrálni. Az első egy pszichiáter - nem sokkal Indiában tett látogatása után lezajlott - magas dózisú LSD ülésének részlete.
Ekkor hirtelen elöntöttek az indiai út emlékei. Újra átéltem a mély megrendülést, melyet az emberi lét e hihetetlenül széles skáláját látva éreztem - az elképzelhetetlen szegénység, mocsok, betegség és halál nyomorúságától a magasrendű templomi építészet és szobrászat időtlen szépségéig s az emberi lélek legmagasabb vívmányaiig. Mielőtt tudatában lettem volna, mi is történik velem, az élmény hangsúlya megváltozott. Látogató és megfigyelő szerepemet elveszítve teljes mértékben azonosultam azzal, amit érzékeltem. Az élmény ekkor hirtelen kitágult, messze az Indiáról őrzött konkrét emlékeimen túlra.
Rájöttem: magává India népévé változtam át! Bármily nehéz is mindennapi tudattal képet alkotni erről, akkor úgy éreztem, egy hatalmas élő szervezet vagyok, melynek alkotóelemei az Indiai szubkontinensen élő sok-sok milliónyi ember. A legjobban talán az emberi testhez tudnám mindezt hasonlítani. Minden sejt a maga módján önálló egység, de közben a teljes szervezetnek is végtelenül kicsi része. És a tudatosság és az öntudat pedig az egész, nem pedig a részek jellemzője. Hasonlóképpen én is egyetlen óriási tudatos egység voltam - India népe.
Mégis, mindezzel egy időben képes voltam azonosulni a leprásokkal és a nyomorék koldusokkal Bombay és Calcutta utcáin, a bidi cigarettát és bétel diót áruló házalókkal, a szájrákban szenvedő, s az út szélén éhező vagy haldokló kicsi gyerekekkel, a Gangeszben tisztulási szertartást bemutató vagy rokonaikat a benaresi ghats hamvasztóhelyen elégető istenfélő tömegekkel, a Himalája jegén és haván samadhiban fekvő sadhusokkal, a zavart, szinte még gyerek menyasszonyokkal, akiket a családi menyegző során idegenekkel adnak össze, és a mesésen gazdag és hatalmas maharadzsákkal.
India minden dicsősége és nyomorúsága egyetlen kozmikus élő szervezet elemeinek tűnt előttem, egy hihetetlen méretű istenségnek, ki milliónyi karját kinyújtva létezésem összes lehetséges aspektusát megvalósítja. Az érzések elképzelhetetlen mélysége és sokfélesége töltötte meg teljes valómat; leírhatatlan kötődést éreztem Indiához és népéhez.
A KÖVETKEZŐ PÉLDA Pusztító Mennydörgés, a winnebago indián peyote élményének egy részelete. Pusztító Mennydörgés egy szertartáson vett részt, melynek célja az volt, hogy megszabadítsa őt mélységes bűntudatától és a törzsétől való elidegenedéstől. Korábban ugyanis többször hazudott népének; úgy tett, mint akinek víziói vannak, majd később italozással, kicsapongással tette tönkre életét, s végül egy gyilkosságba is belekeveredett. Életét Paul Radin írja le Egy winnebago indián visszaemlékezéseiben. (Radin, 1920)
Mind, akik ott ültünk, egyetlen közös lélekben osztoztunk. Legalábbis én ezt tapasztalatam. Én ezzé a lélekké váltam, és ezáltal az ő lelkük is voltam. Bármire gondoltak akkor, én azonnal tudtam, mi az. Nem kellett hogy beszéljek hozzájuk s meghallgassam a választ, anélkül is tudtam, milyen gondolatok járnak a fejükben.
d. Azonosulás állatokkal
E TERÜLET élményei teljes és élethű azonosulást jelentenek különféle állatfajok egyedeivel. Az azonosulás leggyakoribb tárgyai emlős állatok, madarak, hüllők, kétéltűek és különböző halfajok, de ide tartozhatnak olyan élő szervezetek is, melyek a törzsfejlődés alacsonyabb fokán állnak: rovarok, csigák, rákfélék, lábasfejűek és medúzák.
AZ ÁLLATOKKAL való azonosulás megdöbentően hiteles és meggyőző lehet. Az ilyen élmény magában foglalja az állati testérzést, a sajátos fiziológiai érzeteket, ösztönkésztetéseket, a környezet különleges érzékelését és az arra adott válaszokat is. Ezek a jelenségek olyan semmihez nem hasonlítható, szokatlan jellegzetességekkel bírnak, hogy élesen megkülönböztethetők a megszokott emberi észelésektől. Természetük és sajátosságaik gyakran túllépik az emberi fantázia és képzelet hatókörét is.
A TUDAT holotropikus működése során lehetségessé válik annak átélése, hogy milyen érzés, amikor egy macska kíváncsi, amikor egy sas megijed, amikor egy kobra éhes, amikor egy teknősnek nemi vágyai támadnak, vagy amikor egy cápa a kopoltyúin keresztül lélegzik. Az azonosulást követően az átélők a legmélyebb testi szintig átélték és megértették, mi hajtja az angolnát és a lazacot hősies útja során a patak sodrásával szemben, vízeséseken át; mit érez a pók, miközben a hálóját szövi; s mi az a rejtélyes átváltozási folyamat, melynek során a petéből hernyó, a hernyóból báb, s a bábból végül lepke lesz.
AZ EHHEZ HASONLÓ élmények során az észlelő páratlan információkhoz juthat az állatokról és azok életfolyamatairól. Számos klinikai megfigyelés nyert például merősítést Bruce Lamb A Felső-Amazonas varázslója című művében. E redkívül érdekes könyv némi hasonlóságot mutat Carlos Castenada könyvsorozatával, mely a szerzőnek Don Juan, a yaki varázsló mellett eltöltött tanulóéveiről tudósít. A történetben, melynek helyszíne a század eleji amazonasi dzsungel, a perui amahuaca indiánok sámánja gumi után kutató fehér embereket lát extatikus víziójában, melyet az ayahuasa (yajé) idézett elő nála. Elküldi harcosait, hogy egy bizonyos fiatal férfit ejtsenek foglyul, akit a későbbiekben egyfajta kulturális közvetítő szerepre képez ki.
A KÖNYV tudósít arról, hogy a vadászok felkészítésének fontos része volt az ayahuasca közös fogyasztása. A hallucinogén főzet hatására a résztvevők felidézték magukban a törzs által vadászott állatok vizióját, s képesek voltak velük olyan mélyen azonosulni, hogy azok ösztönéletét és szokásait minden részletre kiterjedően megismerhették. Ezután észrevehetően sikeresebbé váltak a vadászataik, mivel mindig képesek voltak a vadász tudatáról a zsákmány gondolkodásmódjára hangolódni, és így túljárni az állatok eszén.
AZ ELSŐ PÉLDA, melyet itt szeretnék bemutatni, egy nem ellenőrzött LSD ülésről származik. A férfi, aki elmélyült és módszeres önfeltáró munkát folytatott, könyvemet elolvasva úgy döntött, az üléseiről készített jegyzeteit megmutatja nekem, hogy azokról véleményt mondjak.
Ezután valóságosan úgy éreztem, hogy sassá válok. Fenn lebegtem a levegőben, szárnyam helyzetét finoman változtatva ügyesen kihasználtam a légáramlatokat. Szememmel a messzi földet pásztáztam zsákmány után kutatva. Mindent felnagyítva láttam, mintha látcsőbe néztem volna. A legkissebb részlet is éles volt a szemem előtt. Úgy tűnt, a látómezőmben történt legkisebb változásra is reagálok. Amikor mozgást vettem észre, a szemem mintha megmerevedett és a tárgyra közelített volna. Olyan volt, mint egy hosszú és keskeny csőbe nézni. Az érzés, hogy az élmény során a ragadozó madarak látási mechanizmusát érzékelem, igen meggyőző volt. Elhatároztam tehát, hogy elmegyek a könyvtárba és tanulmányozni kezdem a ragadozó madarak optikai rendszrének anatómiáját és fiziológiáját.
A KÖVETKEZŐ PÉLDA egy fiatal élményeit tartalmazza. Ezek egy holotróp légzés során jelentkeztek először, s egy pszichedélikus ülésen folytatódtak. Az állati azonosulás itt érdekes módon keveredik egy állatot felidéző rituális tánccal.
Néhány évvel ezelőtt a Grofékkal folytatott holotróp légzés során átéltem, hogy egy hatalmas macskafélévé - tigrissé vagy jaguárrá - alakulok át. Kitörtem, s kimeresztett karmokkal támadtam. Nagyon erős hatást tett rám az élmény, rajzot is készítettem róla.
Körülbelül egy évvel később egy pszichedélikus terápiás ülés alkalmából ismét kapcsolatba kerültem a macskafélék energiájával. Fiatal afrikai nőnek éreztem magam, aki rituális táncot jár - egy állatot, egy nőstény oroszlánt jelenít meg. Ahogy hagytam a tánc ütemét eluralkodni a testemen, a vállak, a hát, a nyak és a fej mozgása egészen különössé vált. Úgy tűnt, már nemcsak táncolok, hanem a valóságban is nőstény oroszlán vagyok.
Úgy tapasztaltam, hogy az oroszlán az éhséget nem a gyomrában érzi, hanem fejét felemelt vállai közé dörzsölve győződik meg arról, szüksége van-e zsírra és tápanyagra, melyet a két lapockája között raktároz. Attól fogva nem volt kétségem afelől, mi a szerepe annak a vastag párnának, ami a nagymacskák vállán és nyakán nő, bár nem végeztem semmiféle kutatást ebben az irányban.
Két hete egy oktató kazettát hallgattam, mely a testsúly témájáról szólt. William Bennett, az előadó, röviden összevetette az emberi és az állati zsírszövet lerakódását. Egy különleges zsírfajtáról, a "barna zsírról" beszélt, amely csak az állatoknál figyelhető meg. A barna zsír párnás felrakódásban található meg néhány állatfajta lapockái között, és ez tartja fenn a megfelelő energiaszintet az állat egészsége és túlélése érdekében.
AZ UTOLSÓ PÉLDA Peter Stafford beszámolója egy yajé élmény során tapasztalt állati azonosulásról, melyet a barátaival élt át a Las Vegas melletti Valley of Fire-ben.
A vízfelszín csillogott és csalogatott. Hamarosan visszamentünk a vízpartra, s már alig vártuk, hogy kinyújtózzunk és ússzunk, a víz alá merüljünk és fröcskölődjünk. A fürdőruha tűnt az egyetlen tehernek. Teljesen fölöslegesnek és természetellenesnek éreztem. Különösen, mivel közben kígyóvá változtam és a vízben tekergőztem. Hol lebuktam, hol felbukkantam a hullámok alól. Néhány perccel később azon vettem észre magam, hogy egy béka vagyok, és hosszú rúgásokkal hajtom előre magam. Mindkét esetben a víz tűnt természetes élőhelyemnek, s a szárazföld valami távoli, idegen, és ijesztő közegnek hatott.
Kicsivel később az elmém úgy határozott, szeretnék felkapaszkodni egy kis hegyre, amely erre az idilli tájra néz. Ekkorra már egy oroszlánfóka voltam, ezért nagy erőfeszítésembe került kikecmeregni a szárazföldre. Amint kifelé evickéltem, tehetetlennek, ostobának éreztem magam, távol valódi elememtől.
Amikor azt mondom, úgy érezem, először egy vízi álattá változtam, s később egy másikká, ez messze többet jelent, mint valami "sikamlós és hüllőszerű" hatást átélni. Az élmény teljesen más érzéssel járt, mással, mint amit valaha is testi és lelki értelemben tapasztaltam azelőtt. Tudatában voltam, hogy egészen más természetű emlékekkel rendelkezem, és elvesztettem rendes öntudatomat is. Több volt ez, mintha beleéltem volna magam egy kígyó vagy egy béka érzéseibe; a "kígyóság" és "békaság" olyannyira elnyelt, hogy azon kellett gondolkodnom, hogy vajon a körülöttem lévő emberek fejében mi járhat.
Vajon mit jelent, hogy a yajé hatása alatt nemcsak "kígyónak éreztem magam", hanem - a tudat bizonyos szintjén a mélyen rejlő "kígyósággal" kapcsolatba lépve - bizonyos értelemben magam voltam a kígyó? Vajon mit jelent az, amikor az észleleteim új és másfajta kategóriák szerint rendeződtek el bennem?
e. Azonosulás növényekkel és botanikai folyamatokkal
A NÖVÉNYI ÉLETET érintő transzperszonális élmények gyakoriak megváltozott tudatállapotokban, bár nem olyan sűrűn fordulnak elő, mint az állati azonosulás. Aki erre a tapasztalati területre hangolódik, meggyőző erővel válik eggyé különféle növényekkel, növényi alkotórészekkel, sőt, még a növényekben zajló fiziológiai, botanikai folyamatokkal is. Összetett élménye lehet arról, ahogyan fává, kerti vagy vadvirággá, húsevő növénnyé, moszattá, óceáni planktonná, sőt, baktériumtenyészetté vagy egyedi baktériummá változik.
A TUDAT holotropikus működése során lehetségessé válik az azonosulás egy fa gyökérzetével, s ezen belül a víz és ásványi sók cseréjével, a kambiumban keringő növényi nedvekkel, a fotoszintézist végző levelekkel, a csírázó maggal, a szárba szökés késztetésével, a beporzás folyamatával vagy a növényi növekedés során tapasztalt sejtosztódással. Az átélők néha sejt alatti és molekuláris szintű folyamatok megfigyeléséről is beszámolnak. Ilyenkor élményszinten tudatosul bennük a mitokondriumok tevékenysége vagy azok a biokémiai folyamatok, melyek során auxinok, növényi pigmentek, olajok és cukrok, aromatikus vegyületek és különféle alkaloidok keletkeznek.
A NÖVÉNYI TUDAT átélése a transzperszonális jelenségkör igen érdekes kategóriáját képviseli. Bármennyire fantasztikusnak és abszurdnak tűnik is létezése a tudomány vagy a józan ész számára, mégsem szabad ezt, mint merő fantáziálást, elvetni. A tudatfejlődés bizonyos fázisában e gyakran jelentkező hiteles élményeket igen nehéz szavakba önteni, ám sokszor olyan folyamatok lényegi megértéséhez is elvezetnek, amelyek mélyreható filozófiai és spirituális meglátásokat eredményeznek.
E MEGLÁTÁSOK közül a leggyakoribb a növényi lét különleges minőségének és tisztaságának tudatosítása, mely az emberi spirituális élet számára példaként szolgál. Az állatoktól és az embertől eltérően legtöbb növény nem öl és nem folytat ragadozó életmódot. Közvetlen kapcsolatban áll a Nappal, e bolygó életadó erőforrásával és a kozmikus teremtő energia legközvetlenebb megnyilvánulásával. A növények e kozmikus energiát közvetlenül olyan formákká alakítják, amelyek más élő szervezetek számára hasznosak. Ebben az összefüggésben különleges jelentőséggel bír, hogy az oxigént is ők szolgáltatják a többi élőlény számára, s ezért létük nélkülözhetetlen az élet szempontjából ezen a bolygón. A növényi élet másik fontos spirituális aspektusa, hogy közvetlen érintkezésben áll a teremtő energia mellett a három őselemmel: a földdel, a vízzel és a levegővel.
A LEGTÖBB növény nem öl meg, nem bánt és nem zsákmányol ki más élő szervezeteket, hanem maga szolgál élelem-, ásvány- és vitaminforrásként a többi élőlény számára. Egy növény életét nem zavarja össze hamis ambíció, hogy mássá váljon, mint amilyen valójában, nem rágódik fájdalmas emlékeken, nincsenek összeütközései délibábokat hajszolva, s nem emészti aggodalom a jövője miatt. A környezetére közvetlenül reagálva sok misztikus iskola végső célját, az "itt-és-most"-ban való tiszta létezést testesíti meg. Többeknél a növényvilág tisztaságának csodálata ötvöződött a születéskörüli élmények során a mészárlással szemben támadt ellenérzéssel, s ez náluk a vegetáriánus táplálkozás elismerését eredményezte.
A HOSSZÚ ÉLETÜKRŐL ismert fák - a kaliforniai óriásfenyő, a kaliforniai szikvója és a kicsiny, tüskés tobozú fenyők - gyakran felbukkannak mint a háborítatlan, kiegyensúlyozott, időtlen s a világ zajától, zűrzavarától független öntudat jelképei. A növényekkel való azonosulás során gyakran érthetővé válik, hogy bizonyos kultúrák mért tekintenek szentnek bizonyos növényeket, mint például a banyon fát az indiaiak, a lótuszt az egyiptomiak és az indiaiak, a fagyöngyöt a druidák vagy a kukoricát az észak- és dél-amerikai indiánok.
A NÖVÉNYEK spirituális oldalának közvetlenebb és egyértelműbb meglátása azokhoz a növényfajokhoz kötődik, amelyeket pszichedélikus hatásuk következtében különböző kultúrák és csoportok szentnek tekintenek és rituális célokra használtak. Azok közül pszichedélikus növények közül, melyek alapvető szerepet játszottak az emberiség spirituális életében, említést érdemel a legendás védikus szent szóma, melynek növénytani eredete nem tisztázott, az afrikai eboga (Tabernathe iboga), a kender különböző fajtája (Cannabis indica és sativa), a légyölő galóca (Amanita muscaria), a mexikói szent teonanacatl gomba (Psilocybe mexicana), a hallucinogén peyote kaktusz (Lophophora williamsii), és az amazonasi liana Banisteriopsis caapi, a yajé vagy ayahuasca alapanyaga. Az említett spirituális jelleg megtapasztalása természetesen e növények fogyasztása során fordul elő a leggyakrabban, mikor is a sajátos pszichedélikus hatás közvetlenül is megtapasztalható.
A NÖVÉNYI azonosulás jellegzetes esetét mutatja a következő példa.
Egy 32 éves nő, Martha, pszichedélikus terápián vett részt számos pszichopatológiai tünete miatt. Ezek közül a legkülönösebb egy nehezen leírható furcsa érzés volt, melyet a lábában érzett. Pszichiátriai diagnózisában ezt bizarr hipochondriás panaszoknak és pszichózis-közeli testkép-torzulásnak jellemezték.
Az egyik pszichedélikus ülés alkalmával a lábában jelentkező különös érzés annyira felerősödött, hogy Martha elviselhetetlennek érezte, és kérte a Thorazinnal végzett terápia befejezését. Egy rövid megbeszélés után mégis úgy határozott, nem hagyja abba, és megkísérel a tünetek végére járni. Amint teljes erővel a lábára összpontosított, hirtelen úgy érezte, egy hatalmas, gyönyörű fává változik. Az azonosulás teljesen hiteles és meggyőző volt, s különféle botanikai folyamatok tapasztalásával járt együtt.
Martha sokáig állt felfelé nyújtott karokkal, melyeket dús lombozatú ágaknak érzett. Tudatában volt a levelekben végbemenő fotoszintézisnek, annak a misztikus folyamatnak, mely a bolygónkon lévő összes életet táplálja. Érezte a növényi nedvek felfelé és lefelé áramlását a kambium rostjaiban és az ásványi sók és víz kicserélődését a gyökerekben. Ami az emberi testben bizarr, torzító érzésként hatott, az egy fa esetében tökéletesen normális, varázslatos élménynek bizonyult.
Martha átélése nemcsak a botanikai szintre terjedt ki. Amit először fizikai Napként érzékelt, később a Kozmikus Nappá változott - a Világegyetem teremtő erejének forrásává. Hasonlóképpen a föld is Földanyává, a Nagy Isteni Anya fantasztikus mitológiai figurájává alakult. Maga a fa is mély archetipikus jelentést öltött, és az Életfa képét vette fel. Az élmény, amely először ijesztőnek tűnt, most extatikus és misztikus színezetet öltött. Az ülés után Martha többé nem tapasztalata a korábbi torzító testérzetet, és attól kezdve mély tiszteletet táplált a növényi élet iránt a Földön.
f. Azonosulás az élettel és minden teremtménnyel
KIVÉTELES esetben a tudat holotropikus működése során megtapasztalható az Én olyan fokú kiterjedése, hogy az magába foglalja a bolygónkon lévő életet - az emberiség egészét, a teljes faunát, flórát a vírusoktól és egysejtűektől kezdve egészen a magasan differenciált fajokig. Egyetlen élő organizmussal való egybeolvadással szemben itt az élettel, mint kozmikus jelenséggel történik azonosulás.
NÉMELY ESETBEN az élmény az élet egy sajátos nézőpontjára összpontosít, mint amilyen az éhség ereje, a szexuális késztetés vagy az anyai ösztön. Föltárhatja az "élet az életből él" törvény általános érvényét, vagy felmutathatja azt a csodálatraméltó intelligenciát, mely az evolúció különböző lépcsőfokain az életfolyamatokat irányítja. Az ilyen élmények után az átélő előtt kétségtelenné válik, hogy az élet nem magyarázható meg a hagyományos tudomány kategóriáival, s hogy a tapasztaltak a teremtő kozmikus intelligencia létét bizonyítják.
AZ ÉLET teljességével való azonosulás-élmény néha horizontális jellegű, s ilyenkor nyilvánvalóvá válik a különböző élő szervezetek közötti összetett kapcsolat, a kölcsönös függőség, melynek dinamikája bolygónk ökológiai egységét alakítja. Más esetekben az élmény időbeli, s ekkor az élet evolúciós dimenziói mutatkoznak meg (ld: Törzsfejlődési élmények.) E tapasztalat a kozmikus és természeti törvények mély megértését, a fokozott ökológiai felelősségérzet kialakulását valamint a gyors technológiai fejlődés és iparosodás problémáival szembeni érzékenységet eredményezi.
A KÖVETKEZŐ példa egy pszichiáter 300 mikrogrammos LSD ülésének részlete, melyben az élet teljességével való azonosulás motívuma igen jelentős szerepet játszik.
Úgy érzetem, összekapcsolódom a bolygónkon található teljes élettel. Először sorozatban azonosultam különféle fajokkal, később azonban az élmény egyre átfogóbbá vált. Azonosságom nemcsak horizontálisan, a térben terjedt szét, az összes élőlényt magába foglalva, hanem az időben is, vertikálisan. A darwini evolúciós törzsfává változtam, annak minden elágazásával. Magam voltam az élet teljessége!
Az élő formák világában érzékeltem az energiák és megnyilvánulások kozmikus minőségét, az életre jellemző vég nélküli kíváncsiságot és kísérletező kedvet, valamint az önkifejezés késztetését, amely a létezés minden szintjén megnyilvánul. Úgy tűnt, egyetlen döntő kérdés foglalkoztat: vajon vannak-e kilátásai az életnek a bolygónkon? Vajon építő jelenségnek tekinthető-e, vagy csupán egy rosszindulatú sejtszaporulatnak a Föld arcán, amely tervrajzában néhány végzetes hibát tartalmaz, ami önmegsemmisítésre ítéli? Lehetséges, hogy néhány alapvető hiba csúszott a szerves formák evolúciójának eredeti tervébe? Vajon az univerzumok teremtői is elkövetnek hibákat, akár az emberek? Ebben a pillanatban mindez nagyon is valószínű, bár ijesztő felismerésnek hatott: valaminek, amire sosem gondoltam azelőtt.
Az élettel azonosulva megtapasztaltam és felfedeztem a természetben és az emberi lényben működő romboló erők teljes skáláját, s láttam veszedelmes kiterjesztésüket és kivetülésüket a modern technológiákban, melyek most bolygónkat pusztulással fenyegetik. Ebben az összefüggésben eggyé váltam a huszadik századi háborús gépezet számtalan áldozatával, a koncentrációs táborok gázkamráiban elpusztult foglyokkal, a szennyezett patakokban megmérgezett halakkal, a gyomirtóval megölt növényekkel és a kémiai szerekkel lepermetezett rovarokkal.
Mindezt egy másik élménnyel váltakozva éltem át: homokban játszó mosolygó gyermekeket láttam, valamint újszülött állatokat és gondosan épített fészekben frissen kikelt madárfiókákat, bölcs delfineket és bálnákat az óceán kristálytiszta vizében, s gyönyörű legelőket és erdőket. Mélységes együttérzés támadt bennem az élet iránt, valamint erős ökológiai felelősségérzet és szilárd elhatározás, hogy ezután csatlakozom az életért küzdő erőkhöz ezen a bolygón.
g. Azonosulás az élettelen anyaggal és szervetlen folyamatokkal
A TUDAT holotropikus kiterjesztése nemcsak a biológiai jelenségekre korlátozódik; a szervetlen természet makro- és mikroszkopikus jelenségei is elérhetők általa. Igen sok átélő számolt be arról, hogy élményszinten azonosult folyók és óceánok vizével, a tűz különféle megjelenési formáival, termőfölddel és hegyekkel, valamint a természeti katasztrófákban elszabaduló erőkkel - elektromos viharokkal, földrengésekkel, tornádókkal, vulkánkitörésekkel.
HASONLÓKÉPPEN gyakori bizonyos anyagokkal - a gyémánttal és drágakövekkel, kvarckristállyal, borostyánnal, gránittal, vassal, acéllal, higannyal, ezüsttel és arannyal való azonosulás is. E tapasztalatok a mikrovilágig terjednek: az atomok és molekulák szerkezetéig, a Brown-féle mozgásig, atomi kötésekig, sőt, egészen az elektromágneses erőkig és a szubatomi részecskékig.
AZ ÁTÉLŐK néha a modern technológia magas komplikáltságú szerkezeteivel kerülnek kapcsolatba: tolósugaras repülőgépekkel, rakétákkal, űrhajókkal, lézerekkel és számítógépekkel. Ezekben az esetekben a testtudat magába olvaszthatja az adott szerkezet anyagainak és folyamatainak összes tulajdonságát, s így az egész egyetlen összetett, tudatos élményként élhető át. Úgy tűnik, a világegyetem minden folyamatának, amely a tudat hétköznapi működésmódja során objektíven észlelhető, megtalálható szubjektív megfelelője a holotropikus működési mód területén.
EZEK az élmények azt sugallják, hogy a tudat és a teremtő intelligencia nem az élettelen anyagból ered, viszont azok szerepe a teljes lét szövedékét tekintve alapvető jelentőségű. E szemlélet egyre határozottabb megerősítést nyer a legújabb kori atomfizikai, asztrofizikai, biológiai, termodinamikai, információ- és rendszerelméleti kutatások által.
KÜLÖNLEGES jelentősége van annak is, hogy a szervetlen világgal történő azonosulás során nemcsak evilági, hanem numinózus és spirituális minőségek is megnyilvánulnak. A vízzel való azonosulással ily módon együtt járhat az időtlenség, a változékonyság, a szétolvadó határok, a szívós erő, a tisztulás és tisztítás, valamint a változatlanság és dinamikus változás paradox tudatállapotával.
A TŰZ is megtapasztalható félelmetes energiájú lelki erőként, amely alkothat és rombolhat, szilárd formákat energiává alakíthat, megtisztíthat, vigasztalhat és ápolhat, vagy ijeszthet és sebezhet. A tűz eleme, különösképpen a Nap formájában, gyakran mint az Univerzum kozmikus teremtő erejének megnyilvánulása tapasztalható, a jelenségek világban legközvetlenebbül érzékelhető isteni lényegként.
A TÁVOLI korok misztikus rendszereivel megegyezően az átélés központi témái között találjuk a drágaköveket és nemesfémeket, különösen a gyémántot és az aranyat, melyeket - alapvető tisztaságuk, megváltoztathatatlanságuk és különleges ragyogásuk folytán - magasrendű spirituális állapotokkal hoznak összefüggésbe. Képük gyakran fölmerül a mennyországok, paradicsomi helyek, égi országok archetipikus vizióiban. Aldous Huxley híres, "A látomás élménye" című előadása - melyben többek között felteszi a kérdést, "Miért drágák a drágakövek?" - a tárgyaltak szempontjából különleges jelentőségű. Huxley a következő választ adja: azért tulajdonítunk hatalmas értéket a drágaköveknek és nemesfémeknek, mert ezeket a misztikus tapasztalás pótszerének tekintjük. A legközelebbi hasonlóságot jelentik hétköznapi tudatunk számára bizonyos látomásos állapotok tapasztalati sajátosságaival.
A SZERVETLEN anyaggal történő azonosulással gyakran megdöbbentő filozófiai, mitológiai, vallási és misztikus meglátások járnak együtt. A szervetlen világ és a spirituális álapotok közötti bensőséges kapcsolat új fényt vet az animizmus és panteizmus, a középkori alkímia, a homeopátia, a görög filozófia négy eleme, a kínai orvoslás, valaminta tantrikus iratok és más keleti tanítások lényegére.
AZOK SZÁMÁRA, akik átélték a vízzel való azonosulást, könnyű belátni, miért játssza ez az elem a legfőbb szerepet a taoizmusban, és miért szolgál oly gyakran spirituális hasonlatként. Mélyreható személyes átélés alapján azt is könnyű megérteni, miért tisztelték a Napot istenként a régi kultúrákban, s miért tekintették a vulkánokat a teremtés és pusztítás istenségeinek. A gránittal való azonosulás során pedig mélyen átélhető, miért tartják a hinduk a Himaláját a Fekvő Sívának, s miért készítettek különböző kultúrák óriási gránit szobrokat.
MÉLYEBB szinten már nem érzékelhető az istenségek és a bálványok képe - csak maguk az istenségek. Egy adott anyag rezgése a vele együtt rezgő tudat számára a megkülönböztetés nélküli, megzavarhatatlan, változtathatatlan és a lineáris idő határait átlépő tudat megtapasztalását jelenti, vagyis az igazi istenség tulajdonságait. Az anyag lényege, amely alapvetően különbözik a hétköznapi emberi lét és a biológiai világ élénk, zajos és egyenetlen tudatállapotától, transzcendens érzéseket ébreszt. A tényt, hogy az idő különbözőképpen telik az érzékelhető világ különféle szintjein, Ilja Prirogine (Prirogine and Stengers 1984) és Eric Jantsch (Jantsch 1980) erősítette meg a közelmúltban.
E SAJÁTOS tapasztalatot egy 15o milligramm Ketalar (ketamin) által kiváltott élménnyel fogom illusztrálni. Ezt az általános érzéstelenítőt a sebészetben és az állatgyógyászatban használják, s úgy tűnik, fogyasztása során az élettelen anyaggal történő azonosulások különösen gyakoriak.
A légkör nehéz volt, sötét és baljóslatú. Kémiailag mérgezettnek és mérgezőnek tűnt, metafizikailag pedig veszélyesnek és gonosznak. Észrevettem, hogy kőolajjá változom, s hatalmas föld alatti üregeket töltök meg. Elképesztő meglátások öntöttek el, melyekben kémiai, geológiai, biológiai, pszichológiai, mitológiai, gazdasági és politikai elemek keveredtek.
Megértettem, hogy a kőolaj, ez a biológiai eredetű ásványi zsiradék, kívül áll a minden élő anyag számára kötelező érvényű halál és újjászületési körforgáson. Az elmúlás eleme azonban mégsem tűnt el teljesen, csupán időben tolódott ki. A halál romboló, plútói ereje rejtett formában a kőolajban szunnyad, és csak a felébredésre vár, mint egy gigászi időzített bomba.
Mialatt a kőolaj tudatában tartózkodtam, az olaj-jövedelmek csillagászati hasznáért elkövetett kíméletlen gyilkosságok látványával megjelent a halál témája is. Az olaj-pénz által mozgatott politikai intrikák és gazdasági panamák jelenetei vonultak el a szemem előtt. Nem volt nehéz az események láncolatát egy következő világháborúig követni, melyet az ipari országok fennmaradásához és jólétéhez nélkülözhetetlen alapanyag kiapadó forrásáért vívnak majd.
Világossá vált számomra: bolygónk jövője szempontjából alapvető jelentőségű, hogy a gazdasági élet a napenergiára, s más, megújítható forrásokra térjen át. A fosszilis fűtőanyagok felhasználása, mely a még meglévő tartalékokat fosztogatja, s azokat mérgező hulladékká, szennyező anyaggá változtatja - alapjaiban hibás, hiszen teljesen összeegyezhetetlen a körforgásra épülő kozmikus renddel. Míg a fosszilis fűtőanyagok kimerítése az ipari forradalom történeti összefüggésében érthető volt, e tevékenység folytatása - ha végzetes következményei egyszer már napvilágra kerültek - ma már nem minősíthető másnak, mint öngyilkosságnak és bűntettnek.
Visszataszító és kellemetlen tapasztalatok sorozatán át éreztem, mely tudatállapotokon halad át a kőolaj az ipari feldolgozás során. A híres német kémiai kombinát nevét felhasználva ezeket az élményeket "IG Farben tudatúság"-nak neveztem. Ez voltaképpen tudatállapotok végtelen sorozatát jelentette, amely az anilin festékek, szerves oldószerek, gyomirtók, rovarirtók és mérges gázok jellegzetességeit viselte magán.
A különféle ipari mérgek önmagában való megtapasztalása mellett átéreztem azon élőlényeknek tudatállapotát is, melyek a kőolajszármazékok áldozataivá váltak. Eggyé váltam minden náci gázkamrában elpusztult zsidóval, minden rovarirtóval kiirtott hangyával és svábbogárral, minden ragacsos légyfogóba ragadt léggyel és minden gyomirtószertől haldokló növénnyel. S mindezek mögött ott leselkedett bolygónk élővilágának nagyon is valószínű jövője - az ipari szennyezés által bekövetkező teljes megsemmisülés.
Hihetetlen erejű lecke volt. Mély ökológiai felelősségérzet fogott el, s annak világos felismerése, milyen irányba kellene a politikai és gazdasági életnek haladnia, hogy az élet bolygónkon fennmaradhasson.
h. Azonosulás bolygónk tudatával
E TRANSZPERSZONÁLIS élmény során az átélő tudata annyira kitágul, hogy átfogja bolygónk minden megnyilvánulását a geológiai szinttől a bioszféra összes élő formájáig, beleértve az embert is. E nézőpontból a teljes Föld egyetlen élő szervezetnek tűnik, kozmikus egységnek, melynek különféle részei - a geológiai, biológiai, pszichológiai, kulturális és technológiai jelenségek - úgy tekinthetők, mint egyetlen kitartó erőfeszítés megnyilvánulásai, amely az evolúció, az integráció és az önmegvalósítás magasabb szintje felé törekszik.
AZ ÉLMÉNYNEK jellegzetes velejárója a mitológiai dimenziók és a magas spirituális minőség érzékelése. Ebben az összefüggésben a Föld Földanyaként vagy a Gaia istennő értelmében vett Isteni Lényként érzékelhető. Nem nehéz belátni, hogy a földi folyamatokat a miénket messze meghaladó, felsőbbrendű intelligencia irányítja, amely felé tisztelettel és bizalommal kellene fordulnunk - s mi mégis korlátozott emberi látókörünk alapján igyekszünk azokat áthangolni, s vele összeütközésbe kerülni. E felismerést, melyet számos átélő tapasztalt megváltozott tudatállapotban, a közelmúltban megerősítette a modern tudomány is.
GREGORY BATESON, aki tudományos kutatásai során a kibernetika, az információ- és rendszerelmélet, az evolúcióelmélet, az antropológia és a pszichológia ragyogó szintézisét alkotta meg, arra a következtetésre jutott, hogy nemcsak helyénvaló, hanem logikailag kikerülhetetlen is tudati folyamatok létét feltételezni a természeti folyamatok - sejtek, szervek, szövetek, szervezetek, állati és emberi csoportok, ökológiai rendszerek, sőt a Föld és az Univerzum - minden szintjén. (Bateson, 1979) E közelítésben a deus sive natura régi elmélete, valamint a Spinoza által leírt immanens Isten léte tudományos megerősítést nyert.
JAMES LOVELOCK - a fentiektől független kutatásai során - lenyűgöző bizonyítékokat sorakoztat fel figyelemre méltó könyvében (címe: Gaia - a földi élet új megközelítésben) azokról a bonyolult homeosztatikus mechanizmusokról, amelyek egyensúlyban tartják és stabilizálják bolygónk hőmérsékletét, valamint a légkör, az óceánok és a föld alapvető összetevőinek - a só, oxigén, ammónia és ózon - arányát. (Lovelock 1979) Felfedezései hasonlatosak ahhoz a szemlélethez, amely a Földet intelligens élő szervezetnek tekinti. Theodore Roszak Személy/Bolygó című könyvében (Roszak, 1978) valamint Peter Russell Globális agy (Russell 1983) című munkájában a fentiekkel megegyező következtetésekre jut.
A BOLYGÓ-TUDAT átélésének következő példája egy fiatal német nő élménye, aki évekkel ezelőtt egy ötnapos holotróp légzési szemináriumunkon vett részt.
A Nagy Isteni Anyával, a Földanyával való azonosulás után úgy éreztem, eggyé válok a Földdel. Magától értetődő volt, hogy én - a Föld - élő szervezet vagyok, értelmes lény, amely próbálja megérteni saját magát, és küzd, hogy tudatát magasabb állapotra juttassa, s igyekszik kapcsolatba lépni más kozmikus lényekkel.
A bolygót felépítő fémek és ásványok voltak a csontjaim, a csontvázam. A bioszféra - a növényi élet, az álatok és emberek - volt a húsom. Érzékeltem a víz körforgását magamban: az óceánokból a felhőkbe, onnan kis patakokba, széles folyókba, és megint vissza a tengerbe. A víz áramlása volt a vérem, s az időjárás változásai - párolgás, légáramlatok, eső, hóesés - biztosították a keringést, szállították a tápanyagot s a tisztító hatásokat. A növények, állatok és emberek közötti kommunikáció, beleértve a modern technológiákat is - a sajtó, a telefon, a rádió, a televízió, a számítógépes hálózatok - volt az idegrendszerem, az agyam.
A testemben éreztem a külszíni bányák, az urbanizáció, a mérgező és radioaktív hulladékok, a levegő és vízszennyezés ipari ártalmainak sérüléseit. Az élmény legkülönösebb része az volt, amikor különféle bennszülött törzsek rituáléit érzékeltem, s felismertem ezek kivételes gyógyító erejét, s azt, hogy ezek létfontosságúak számomra. Most, hogy rendes, hétköznapi gondolkodásmódom visszatért, különösnek és bizarrnak tűnik, de az élmény során hihetetlen meggyőző erővel éreztem, hogy a rituálék fontosak a Föld számára.
i. Földön kívüli élmények
EZEK SORÁN a tudat égitestekkel, az Univerzum egyes részeivel, vagy a földi szférán kívül eső csillagászati jelenségekkel azonosul. Ily módon átélhető a Holdra, a Napra valamint más bolygókra vagy galaxisokba történő utazás, szupernova-robbanás, a csillagok, kvazárok és pulzárok működése, és a fekete lyukakon való áthaladás. Mindez megnyilvánulhat az események puszta szemlélésében, de előfordulhat teljes azonosulás is, melynek során az átélő saját élményeként tapasztalja a fenti folyamatokat.
AZ ELŐZŐ RÉSZBEN említettekhez hasonlóan ezek az élmények is gyakran rendelkeznek spirituális színezettel. Így például a Nap belsejében tapasztalt termonukleáris folyamatok utalhatnak a kozmikus tudat teremtő erejére; a fekete lyukon való áthaladás magával vonhatja az idő, tér, az anyagi valóság és az érzékelhető világ szétesését; a csillagközi tér pedig a metafizikai Tér spirituális élményét nyújthatja.
A FÖLDÖN KÍVÜLI élmények szokatlanul gyakran jelentkeztek a neves neurológus, John Lilly megváltozott tudatállapotban folytatott kísérletei során. Lilly elsősorban a földön kívüli intelligenciák és a fajok közötti kommunikáció témakörében végzett kutatásairól, valamint példátlan hosszúságú és intenzitású pszichedélikus önfeltáró kísérleteiről közismert. Ülései során számtalanszor tett látogatást idegen világokba, sokszor találkozott és lépett kapcsolatba idegen lényekkel. Most egy hasonló élményének leírása következik, melyet 75 mg Ketalar (ketamin) érzéstelenítő beinjekciózása, valamint egy izolációs tankban való tartózkodás váltott ki. (Lilly 1978)
Testem a Földön maradt az izolációs tankban lebegve. Ez most itt egy különös és idegen környezet. Egészen biztosan földön kívüli, még sosem voltam itt azelőtt. Egy másik bolygón lehetek, olyan civilizáció vesz körül, amely eltér attól, amelyben nevelkedtem. Különös közömbösség száll meg. Sem a félelem, sem a szeretet nem érint. Teljesen semleges lény vagyok, csak nézek és várakozom.
Nagyon különös. A bolygó hasonlít a Földre, csak a színek másmilyenek. Vannak növények is, furcsa, bíborvörös színűek. A Napnak itt lila színárnyalata van, semmi sincs benne az ismerős földi narancssárgából. Egy réten állok, a távolban igen magas hegyek. A mező túloldalán lények közelednek felém. Hátsó lábukon állnak, mint az emberek. Vakító fehérek, s mintha fényt bocsátanának ki magukból. Kettő közelebb jön. Nem tudom kivenni az arcvonásaikat. Túlságosan fénylőek, a szemem káprázik. Mintha közvetlenül gondolatokat sugároznának belém. Semmi hangot nem hallok. Amit gondolnak, az automatikusan szavakká alakul bennem, s ezt már megértem.
j. Azonosulás a teljes fizikai Univerzummal
E ritka élmény a földön kívüli és a bolygó-tudatállapot további logikus kiterjesztését jelenti. Itt az átélő úgy érzi, tudata annyira kitágul, hogy a teljes fizikai univerzumot magába foglalja. Ezáltal a kozmikus folyamatok mint egy önmagában létező lény belső, szerves, pszichikai jelenségei tapasztalhatók meg. Ezzel az a jellegzetes felismerés társul, hogy míg a tapasztalati világ különféle egyedei az anyagi valóságnak csak meghatározottan szűk keresztmetszetét érzékelik, addig a kozmikus vagy isteni tudat teljes, egységes és átfogó tapasztalattal rendelkezik minden létezőről, azok elkülönült, egyedi tudatformáiról éppúgy, mint az osztatlan egységként érzékelt egészről.
k. Pszichikus jelenségek, a tér korlátainak áttörésével
(testen kívüli élmények, utazásos távolba látás és távolba hallás, "űrutazások" és telepátia)
AZ ESP jelenségek ide vonatkozó alcsoportja, amelyet hagyományosan a parapszichológia tanulmányoz, olyan transzperszonális jelenségnek tekinthető, amely átlépi a tér korlátait és a távolságokat. Előfordulhat tiszta formájában, vagy a lineáris idő korlátainak áttörésével keverten. A testtől elszakadó tudat vagy a testen kívüli élmény (OOBE) számtalan formában és fokozatban élhető át. Felbukkanhat mint elszigetelt élmény, de jelentkezhet rendszeresen is, mint a spirituális megnyílás vagy más transzperszonális változás kísérőjelensége.
BIZONYOS körülmények között a testen kívüli élmények igen nagy gyakorisággal fordulnak elő. Ezek közé tartozik az életveszély, a halál közeli állapot, a klinikai halál, a mély pszichoterápia, a pszichedélikus szerek fogyasztása, különösen a Ketalar (ketamin) érzéstelenítő hatása. A testen kívüli élmények klasszikus leírása megtalálható a különböző korok spirituális irodalmában és filozófiai szövegeiben, elsősorban a Tibeti Halottas Könyvben. E leírásokat a hagyományos tudomány nem vette komolyan egészen addig, míg az utóbbi időben a modern pszichiátria és a thanatológia kutatásai meg nem erősítették azok hitelességét.
A TESTEN KÍVÜLI élmény kevésbé szélsőséges formáiban az átélő úgy érzi, elhagyja a testét, elszakad tőle, és így képes saját magát különböző távolságokból, mint tárgyat szemléli (héautoscopia). A testen kívüli élmények fejlettebb formáiban az egyén úgy érzi, az épület más szobáit, távoli helyeket keres fel (asztrál-utazás), szabadon mozog a Föld felszíne fölött, vagy eltávolodik attól. Egy halálközeli, testen kívüli élmény különösen drámai és megrázó leírása olvasható Carl Gustav Jung önéletírásában (Jung 1961). Ezekben az állapotokban az átélő képes pontosan megfigyelni eseményeket olyan helyszíneken, amelyeket testtől elszakadt tudata felkeres. Annak ellenére, hogy mindez elvben nem fordulhatna elő a hagyományos tudomány kategóriái szerint, a jelenségek valódisága számtalan esetben bizonyítást nyert, s így létezésük kétségtelen tény.
RAYMON MOODY (Moody 1975), Kenneth Ring (Ring 1980 és 1984), Michael Sabom (Sabom 1982), Elisabeth Kübler-Ross (Kübler-Ross 1985) kutatásai, saját tanulmányom (Grof és Halifax 1977) és mások munkái ismételten megerősítették, hogy a klinikai halál állapotában előfordulhatnak testen kívüli élmények, melyek során az átélő egy plafon-közeli nézőpontból alaposan megfigyeli az újjáélesztés folyamatát vagy távoli helyeken történő eseményeket érzékel. Elisabeth Kübler-Ross szerint e körülmények között még vak emberek is képesek környezetüket színes képekben érzékelni. Így a modern thanatológia felfedezései megerősítik a Tibeti Halottas Könyv leírását, mely szerint a halál után az ember "bardo testet" ölt magára, amely az idő és tér korlátait áttörve szabadon eljuthat bárhová a földön.
A PSZICHEDÉLIKUS kutatás, a holotróp légzés és a modern pszichiátria egyéb módszerei szintén megerősítik a látomásos állapotban jelentkező testen kívüli élmények hitelességét, melyekre misztikus források és antropológiai leírások is utalnak. Távolba látás és hallás - asztrál-utazás, vagy gyors asztál-kivetülés formájában - tapasztalható anélkül is, hogy az átélő valójában úgy érezné, hogy az adott helyszínen tartózkodik. Ritka esetekben az asztrális utazás ellenőrizhetővé és irányíthatóvá válik. Robert Monroe, a neves testen kívüli utazó és kutató évekig küzdött spontán és elementáris erővel rátörő testelhagyási élményeivel, míg végül nemcsak megtanulta irányítani e folyamatot, de különleges gyakorlatokat és elektronikus technológiát is kifejlesztett a testen kívüli élmények előidézésére (Monroe 1971).
A TESTEN KÍVÜLI élmények hitelességét ellenőrzött klinikai körülmények között bizonyította Charles Tart, a híres pszichológus és parapszichológus a Kaliforniai Egyetemen (Tart 1974). Nagysikerű, tudományosan megtervezett távolba látási kísérleteket folytatott két orvos, Russel Targ és Harold Puthoff a kaliforniai Stanford Kutatóintézetben (Targ és Puthoff 1977). A távolba látás legkiemelkedőbb teljesítményei között említhetjük Ingo Swann-nal tartott üléseiket, melyeken a médium ismételten bizonyította, hogy képes a földgolyó egy tetszőleges pontját annak szélességi és hosszúsági számadatai ismeretében pontosan leírni. Ám még ennél is érdekesebb volt az a felfedezés, amelyet e tudósok tettek: kiderült ugyanis, hogy gyakorlatilag bárkit meg lehet tanítani arra, hogy sikerrel hajtson végre hasonló kísérleteket.
A TELEPÁTIA közvetlen hozzájutást jelent más személyek gondolati folyamataihoz, szavak, gesztusok vagy más kommunikációs eszközök közreműködése nélkül. Telepatikus "bevillanások" időnként előfordulnak hétköznapi tudatállapotokban is. A telepatikus kapcsolatok előfordulása azonban jelentősen megnövekszik, amikor valaki meditáció, pszichedélikus szerek fogyasztása vagy életveszélyes helyzet során holotropikus tudatállapotba kerül. Bár a telepátiát nem mindig könnyű a többi parapszichológiai és transzperszonális jelenségtől megkülönböztetni, a kutatások kétségtelenül bizonyították, itt eredeti jelenségről beszélhetünk.
A MOST KÖVETKEZŐ példa egy testen kívüli élmény leírása, amely egy távoli helyszín pontos leírását is tartalmazza. A történetről egy seattle-i védőnő, Kimberly Clark számolt be, akit az esemény annyira meggyőzött, hogy azóta is behatóan foglalkozik a testen kívüli élményekkel.
Első találkozásom a halálközeli élménnyel Maria nevű betegemhez fűződik. Idénymunkásként dolgozott, s éppen seattle-i barátait látogatta meg, amikor súlyos szívrohamot kapott. Mentők vitték kórházba, ahol az intenzív osztályon kezelték. Szociális és anyagi gondjai miatt került gondozásom alá. Kórházi felvétele után néhány nappal megállt a szíve. Mivel gondos megfigyelés alatt állt és amúgy egészséges volt, sikerült gyorsan visszahozni. Néhány órára intubálták, hogy a megfelelő oxigénellátást biztosítsák számára.
Még aznap meglátogattam, számítva arra, hogy a történtek igencsak felzaklatták. Valóban izgatott, nyugtalan állapotban találtam, ellentétben megszokott nyugodt természetével. Valamiről mindenáron beszélni akart velem. Kiderült, nem az egészségi állapota miatt ilyen zaklatott. "Fantasztikus dolog történt velem, miközben a doktorok és nővérek próbáltak újraéleszteni" mesélte. "Azon vettem észre magam, hogy a mennyezetről bámulom, mit csinálnak a testemmel."
Először nem vettem komolyan a dolgot. Úgy véltem, bizonyára sejtette, mi történhetett akkor a szobában, ki volt ott és mit viselhetett, hiszen mindezt megfigyelhette az esemény előtt, a nap folyamán. A gép is már ismerős volt a számára. Mivel a hallás az az érzék, amely a legtovább működik, úgy gondoltam, mindent hallhatott, ami körülötte történik. Mivel nem feltételeztem Maria-ról, hogy hazudik, úgy véltem, amit elmondott, öntudatlan fantáziájának terméke csupán.
Valami a mentőbejárat fölé vonzotta, mesélte Maria tovább az élményeit, s egyszer csak kint találta magát az épület előtt. Amint "kigondolta" magát az autófeljáróhoz, abban a pillanatban már ott is volt. Ez már kissé meglepett, hiszen Maria éjjel érkezett a kórházba, egy mentőautó belsejében, s igazából nem tudhatta, hogyan is néz ki a mentőfeljáró környéke. Végül is úgy magyaráztam a dolgot, hogy az ágya valamikor az ablak mellett lehetett, s amit onnan látott, könnyen beleszőhette a fantáziájába.
De ezután Maria tovább folytatta az elbeszélést. Elmondta, hogy az épület északi oldalán, a harmadik emelet külső párkányán egy tárgy vonzotta magához. "Felgondolta" magát a párkányhoz, és ott lebegett egy magasságban egy teniszcipővel. Kérte, keressem meg neki ezt a cipőt, mert szüksége volt arra, hogy valaki megerősítse a testen kívüli élményét.
Vegyes érzésekkel mentem ki az épületből, s néztem föl a párkányokra. Semmit nem láttam. Fölmentem a harmadik emeletre, bementem a kórtermekbe, s kinéztem az összes ablakon, melyek olyan keskenyek voltak, hogy arcomat az üvegnek szorítva is éppen hogy csak képes voltam megpillantani a párkányt. Végül találtam egy szobát, ahol, mikor arcomat erősen az ablakhoz nyomtam, megláttam a teniszcipőt!
Látószögem erősen különbözött attól, amit Maria leírt nekem, hiszen olyan részleteket is leírt - például, hogy a kisujjnál a cipő erősen kikopott, a cipőfűző a sarok alá szorult, s még számos egyéb apróságot - melyek teljesen észrevehetetlenek voltak számomra. Az egyetlen mód, hogy mindezeket megfigyelje, csak az lehetett, ha valóban az épület előtt lebegett, igen közel a cipőhöz. Megszereztem a cipőt, és elvittem Maria-nak; számomra ez igen meggyőző bizonyíték volt.
A NORMÁLISTÓL eltérő érzékelést mély metafizikai félelem kísérheti, mivel az alaposan megkérdőjelezi és aláássa a nyugati kultúra által elfogadott normákat. Szeretném ezt a Maryland Pszichiátriai Kutatóintézetben folytatott LSD ülésemen történtekkel illusztrálni.
Mikor már erősen éreztem a szer hatását, az ülés vezetője (Walter Pahneke) ismertette az ESP kísérletet, ahogyan erről megállapodtunk. Az a híres Zener kártyacsomag egy módosításán alapult. Kaptam egy billentyűzetet, amelyen öt különböző szimbólum - kör, négyzet, kereszt, csillag és a Vízöntő asztrológiai jelére emlékeztető két hullámos vonal szerepelt. A billentyűk ezen kívül színkóddal is rendelkeztek. E billentyűzet összeköttetésben állt egy másikkal, melyet a szomszédos szobában helyeztek el. Ennek billentyűi a kísérletvezető szándéka, illetve egy elektronikus véletlen-generátor utasítási szerint villantak fel. A kísérletet úgy tervezték, hogy a kísérleti személy a sikeres találgatások függvényében akár visszajelzéssel, akár anélkül dolgozhasson.
Hozzáállásom a kísérlethez először meglehetősen könnyed és játékos volt. Vagy automatikusan nyomogattam a billentyűket, vagy pedig vízióim színét és természetét használtam kulcsként. Kis idő elteltével már éreztem, ez a kísérlet komoly dolog. Az ESP vizsgálata nem választható szét az emberi tudat alapvető kérdéseitől, a psziché szerepétől a világban és a valóság természetétől. Amit vizsgáltunk, az a jelenlegi tudományos világképnek, nem pedig a normálistól eltérő érzékelésnek igazolását vagy cáfolatát jelentette. A megkérdőjelezhetetlen pozitív eredmények lerombolnák a huszadik századi hitrendszert, s összezúznák azt a bizonyosságot és biztonságot, amelyet egy átlagos nyugati polgár mindezekből meríthet.
Ugyanekkor világos volt számomra, hogy ez az alternatív világkép egyértelmű és magától értetődő; a normálistól eltérő érzékelés könnyű feladatnak, gyerekjátéknak tűnt. Teljes azonosulást éreztem John Lennox-szal, aki a másik szobában ellenőrizte a billentyűket. Éreztem a rágógumija mentholos ízét, és biztos voltam benne, könnyen figyelemmel kísérhetem a variációkat az ő szemén keresztül. Úgy tűnt, Helen Bonny érzelmes, érzékeny személyiségét hasonlóképpen felhasználhatom a színek felismerésére.
Ekkor Walter a mikrofonon keresztül bejelentette, hogy most visszajelzést fog adni a helyes és téves válaszokról. Mikor az első szimbólumot eltaláltam, furcsa izgatottság és kalandvágy kerített hatalmába. Mikor közvetlenül az elsőt követő második találgatás is sikerrel járt, az érzés hatalmasan megnövekedett. A harmadik találgatás, amely szintén talált, metafizikai pánikkal töltött el. A tér és idő határainak áttörése objektív, tudományos vizsgálattal igazolt valósággá vált.
Tisztán láttam a negyedik szimbólumot, de furcsa módon féltem ezt a kísérlet vezetőinek visszajelezni. Elhatároztam, egy másikat nevezek meg, s inkább a négy az egyhez valószínűséget játszom meg, mintsem hogy egy jó válasz bizonyosságát kockáztassam. (Mint az ülés után ellenőriztem, a látott s nem visszajelzett kép helyes volt; ez az eredmény 625 véletlen próbálkozás közül egyszer sikerült volna) Ezen a ponton - Wallie nagy csalódására - úgy döntöttem, nem folytatom a kísérletet. Ennek oka pedig az a furcsa meggyőződés volt, hogy úgy éreztem, teljesen abszurd az egyértelműt vizsgálgatni, s a félelem, hogy mindez megerősítést nyer a modern nyugati tudomány módszerei segítségével.
MEGVÁLTOZOTT tudatállapotban sokan érzékletes és pontos élményekről számolnak be, melyeket magzati és embrionális emlékként azonosítanak. Ezek során nem ritka, hogy az átélők a méhen belül fejlődő embrióval azonosulnak annak korai állapotában, sőt, még a hím ivarsejt és petesejt tudatát is képesek átvenni a fogamzás pillanatában. Néha az idő-regresszió még ennél is távolabbi területeket érint. Ily módon vannak, akik úgy érzik, őseik életének emlékeit élik újra, esetleg a faji vagy kollektív tudattalan memóriabankjából merítenek élményeket. Mikor valaki inkább spirituális, mint testi színezetű jeleneteket él át régmúlt személyes emlékeiből, ezt karmikus, vagy előző életekből származó élménynek nevezzük. Az átélők időnként beszámolnak a törzsfejlődés szerinti állati ősökkel, sőt, a teljes állati törzsfával való azonosulásról is. Ezen kívül lehetséges még megtapasztalni az univerzum fejlődését a földi élet kialakulása előtt, az ősrobbanást, a galaxisok kialakulását, a Naprendszer születését és bolygónk korai geofizikai folyamatait is.
2. A lineáris idő korlátainak áttörése
a. Embrionális és magzati élmények
RÖVIDEN ismertettem már néhány ide vonatkozó élményt az első születéskörüli mátrix-szal kapcsolatban. Mivel a születéskörüli élmények és jelenségcsoportok a biológiai születéssel kapcsolatos folyamatokat jelölik, ezért csak a késői magzati élmények tartoznak az első születéskörüli mátrix kategóriájába. A pszichedélikus szerekkel, gyógyszer nélküli technikákkal, pszichoterápiával vagy meditációval végzett belső utazás során az átélő az embrionális és a magzati fejlődés bármely időszakával kapcsolatot létesíthet.
AZ ÉLMÉNYEK körvonalazott, valóságos és részletes képet nyújtanak a különböző születés előtti - általában drámai és erős érzelmi töltéssel bíró - állapotokról. A zavartalan méhen belüli léthez az óceáni extázis élménye kapcsolódik, melynek során az átélő az élettel s a kozmikus teremtő erővel fennálló misztikus kapcsolatát érzékeli, míg a születés előtti fejlődés különféle válságai a szenvedés, a paranoia, a fizikai veszély és a támadó démoni erők képzetét idézik. Mindkét fajta születés előtti élménysor jellegzetes kapcsolódást mutat másfajta transzperszonális jelenségekkel, legtöbbször törzsfejlődési, karmikus és archetipikus élményekkel, valamint a szervekkel, szövetekkel, sejtekkel való azonosulással. E jelenségekre később részletesen is kitérünk.
IGEN SOK születés előtti élmény a méhen belüli pszicho-traumatizációval függ össze, melyet különféle ártalmas (mechanikus, fiziológiai vagy biokémiai) vagy zavaró ingerek váltanak ki. A pszichedélikus és holotróp ülések tanúsága szerint a magzat nemcsak a méhen belüli létet erősen felkavaró hatásokat érzékeli - mint amilyen a küszöbön álló vetélés, abortuszkíséret, erős mechanikus rázkódások és vibrációk, kiabálás, mérgező hatások és az anya testi betegsége -, hanem az anya érzelmeit is átveszi. Sok észlelő ismételten megerősítette, hogy a méhen belüli lét átélése során egyértelműen részt vett az anya érzelmi megrázkódtatásaiban, szorongásiban, gyűlölet- és agressziós kitöréseiben, depressziós hangulatában, szexuális izgalmában, vagy éppen ellazult, elégedett, boldog és szerelmes érzéseiben.
EZ AZ EGYMÁSRA HATÁS és érzelmekben osztozás nemcsak az intenzív testi és lelki állapotokat jellemzi. Gyakran tapasztalható az érzelmi minőség finom, árnyalatnyi változásainak, sőt, gondolatoknak és képeknek telepatikus átadása is. A méhen belüli tartózkodás újraélése során az átélők beszámolóiból bebizonyosodott, hogy a magzat tudatában van annak, ha léte nemtetszést és ellenkezést vált ki, illetve ha szeretet és várakozás előzi meg világra jöttét. Úgy tűnik, a magzat világos szervi üzenetet kap az anya terhességgel kapcsolatos érzéseiről, s érzékeli a rá vonatkozó szeretetteli és ellenséges közléseket is.
A MAGZATI traumák igen sok személy számára az általános érzelmi bizonytalanság és a pszichopatologikus elváltozások fontos kiváltó tényezői közt szerepelnek. Hasonlóképpen az a tény, hogy egy adott személy az anyja által akart vagy nem akart gyermek volt, újból és újból mint alapvető fontosságú élmény bukkan elő, melynek feldolgozása a pszichoterápiákban rengeteg időt és energiát emészt fel. Azoknak, akik ikrekként látták meg a napvilágot, az jelent különleges feladatot, hogy korábban kénytelenek voltak megosztani az anyaméhet egy partnerrel és vetélytárssal, mely élmény későbbi lelki fejlődésükre is alapvető kihatással lehet.
A PSZICHEDÉLIKUS szerekkel vagy anélkül dolgozó élmény-pszichoterápiák során felmerülő embrionális emlékek hitelessége igen fontos kérdés, amelynek messzemenő gyakorlati és elméleti kihatási vannak. Ez a kora gyermekkori élmények újraélésének problematikájához hasonlatos, csak annál jóval összetettebb és alapvetőbb. Születéskörüli és születés előtti élményekről gyakori említés történik a pszichoanalitikus irodalomban, de néhány kivételtől eltekintve (Otto Rank, Ferenczy Sándor, Fodor Nándor, Lietaert Peerbolte) ezeket senki nem vette komolyan. Míg a paciensek által a pszichoanalízis során rekonstruált születés utáni eseményeket - hacsak nem túlságosan fantasztikusak és hihetetlenek - mindig mint valóságos eseményekre utaló emlékeket veszik figyelembe, addig a születésre és a méhen belüli állapotra utaló visszaemlékezéseket a fantázia termékének tekintik.
HOSSZÚ ÉVEK pszichedélikus ülései és drogmentes terápiái során a magam és mások élményeit feldolgozva úgy találtam, e jelenségkör nem söpörhető félre azzal, hogy mindez csupán a képzelet játéka. Különféle tudományágak szakemberei újból és újból megerősítik a feljegyzett élményanyag hitelességét, s az anatómia, fiziológia, embriológia, szülészet és szövettan területén nyert információk gazdagságát. Gyakran laikus személyek is igen részletes leírását adják olyan bonyolult folyamatoknak, mint az anya és gyermek szívverésének jellegzetességei, a véredények és bélrendszer hanghatásai, a magzat elhelyezkedésének és viselkedésének különleges részletei, a magzati keringés valamint a méhlepény-bolyhokban történő vércserélődés sajátosságai. Művelt és magasan iskolázott személyek gyakran beismerik, hogy az e témakörbe vágó élményeik alapvetően ellentmondanak tudományos világképüknek, s korábban maguk sem hittek a születés előtti emlékek létezésében.
A SZÜLETÉS ELŐTTI élmények hitelessége valamint a velük járó információk gazdagsága számomra hitelesen bizonyították e téma jelentőségét. Amikor csak megtehettem, mindent elkövettem annak érdekében, hogy független információkhoz jussak az anyától, a születési naplóból, a szülésztől, a rokonoktól és más forrásokból, hogy a paciens szubjektív beszámolóját mindezekkel összevethessem. Az így nyert adatok gyakran bámulatra méltó pontossággal megerősítették azokat az élményeket, amelyeket a terhesség különféle válságaiként, abortuszkísérletekként, érzelmi zűrzavarokként vagy az anya testi betegségeinek emlékeként tapasztalt meg az átélő. E tények több mint elégséges okként szolgálnak arra, hogy a jövőben komoly és módszeres tudományos kutatásnak vessék alá e jelenségkört.
A SZÜLETÉS előtti élmények között időnként a személyes biológiai fejlődés igen korai szakaszai is felbukkannak. Ide tartozik - a sejtek tudatának átvételével - a petével vagy a spermiummal való azonosulás, az ovuláció, a pete vagy a spermiumok Fallop kürtön való áthaladása, a fogamzás pillanata, a megtermékenyített pete beágyazódása a méh nyálkahártyába, valamint a korai embrionális növekedés élménye. Az ilyen jelenetek kísérőjeként felismerhetővé válhat az embrió fejlődését irányító örökletes hatások, kozmobiológiai és asztrológiai energiamezők, valamint a spirituális, karmikus és archetipikus erők működése is.
MOST egy krónikus depresszióban szenvedő homoszexuális férfi (Richard) pszichedélikus terápiájának részletét szeretném e jelenség illusztrálására bemutatni.
Az egyik LSD ülés alkalmával a páciens olyan tapasztalatokról számolt be, amelyek hiteles méhen belüli élményeknek tűntek. Úgy érezte, alámerül a magzatvízbe és köldökzsinórral kapcsolódik a méhlepényhez. Tudatában volt a köldöktájon a testébe áramló tápláléknak, s közben az anyával való szimbiotikus egység csodálatos érzése töltötte el. Méhlepény-vérkeringés által kapcsolódott az anyai szervezethez, s a vért mágikus, életadó folyadéknak érzékelte. Két, különböző frekvenciájú szívverést hallott, melyek a hullámzó háttérzajokba olvadtak.
Mindezt különös, korgó és morajló hangok kísérték, melyet Richard némi fejtörés után a medence-artériákban áramló vér és a perisztaltikus mozgást végző belekben mozgó gázok és folyadékok hangjaként azonosított. Tökéletes belső képpel rendelkezett a testéről, s észrevette, az erősen különbözik a felnőttkori testképétől. Egészen apró volt, s fejét a testhez és a végtagokhoz viszonyítva aránytalanul nagynak érezte. A tapasztaltak, valamint felnőtt tudatának mérlegelése alapján önmagát egy éppen születés előtt álló fejlett magzatként azonosította.
Ebben az állapotban hirtelen különös hangok értek el hozzá a külvilágból. Szokatlan, visszhangos hatásuk volt, mintha egy hatalmas terem faláról verődnének vissza, vagy mintha egy vastag vízrétegen szűrődnének át. Leginkább arra a hangminőségre emlékeztették, amelyet hangtechnikusok állítanak elő modern zenék felvételekor. Végül rájött, hogy a has, a méhfal valamint a magzatvíz okozza ezt a jelenséget, s hogy a magzat ezen a módon érzékeli a külvilág hangjait.
Ezután megpróbálta a hangok forrását és irányát azonosítani. Némi idő elteltével felismerte, hogy emberi hangokat hall; kiabálást, nevetést, s valamit, ami leginkább a karneváli trombita hangjára emlékeztette. Hirtelen az emlékezetébe villant: ez csak annak vásárnak a zaja lehet, amelyet évente pontosan két nappal a születésnapja előtt tartanak a szülőfalujában. Richard mindent összevetve arra a következtetésre jutott, hogy édesanyja, terhessége igen előrehaladott szakaszában, ellátogatott erre a vásárra.
Richard édesanyja - akivel nem az eset kapcsán beszélgettünk el - nem tudva fia LSD élményéről, a következő történetet mondta el: a falu viszonylagosan unalmas életébe, ahol a fiatalkorát töltötte, egyedül az évenként tartott vásár hozott különleges izgalmat. Bár igen késői szakaszában volt már a terhességének, ezt a lehetőséget a világon semmiért el nem szalasztotta volna. Anyja minden ellenkezése és figyelmeztetése ellenére elment, hogy részt vegyen az ünnepségen. A rokonok szerint a piac zaja és a nagy felfordulás eredményezte Richard korai világra jöttét.
Richard állította, még sohasem hallott erről, s az anyja sem emlékezett, hogy valaha is elmondta volna neki ezt a történetet.
b. Az ősök emlékei
A TRANSZPERSZONÁLIS élmények e csoportját a biológiai öröklésvonalon történő idő-regresszió jellemzi, melynek során az egyén a fogamzását megelőző történéseket él át a felmenőivel vagy az őseivel való azonosulása során. Néha e tapasztalatok viszonylagosan közeli családi eseményeket és rokoni vonatkozásokat érintenek (szülők, nagyszülők), szélsőséges formáiban viszont számos generációig, néha évszázadokig is visszanyúlnak.
AZ IDE TARTOZÓ élmények tartalma mindig összefügg az adott átélő vérségi történetével és kulturális hátterével. Ily módon egy zsidó személy ősei történetét a második világháborús holocaust, a középkori pogromok és a bibliai idők Izraeljének törzsi társadalmában élheti újra, így kerülve szoros kapcsolatba vérségi, kulturális valamint vallási örökségével. Akik Skandináviából származnak, átélhetik a vikingek kalandos felfedezéseit és hódításait; az élmények nagy részletességgel tartalmazhatnak a korabeli öltözetekre, fegyverekre, ékszerekre valamint hajózási technikára és tengeri ütközetekre vonatkozó adatokat. Hasonlóképpen egy afro-amerikai újraélheti Afrikában élt ősei életének részleteit: a falu mindennapi tevékenységét, avatási szertartásokat, gyógyító rítusokat, ünnepeket, valamint a rabszolgaság történetének drámai eseményeit. Ezeket az élményeket általában jelentős pszichológiai meglátások kísérik; az átélő képes felismerni az ősi elemek és az éppen aktuális személyiségi és lelki problémák közötti összefüggéseket.
AZ ŐSI élmények számtalan formában és összetételben jelentkeznek. Az átélő néha rövidebb vagy hosszabb epizódokban végigéli ősei életének eseményeit. E tapasztalatok határozottak, egyéniek és részletgazdagok. Ezek során teljes azonosulás is előfordulhat az ősökkel, ide értve a testérzést, arckifejezést, gesztusokat, érzelmi reakciókat és gondolkodásmódot. Máskor viszont ennél sokkal általánosabb és diffúzabb természetű az élmény; a családon, klánon, törzsön belül tapasztalható személyközi kapcsolatok érzelmi hangulata és minősége mellett az átélő intuitíven beleérez az adott kulturális viszonyokba, vallási rendeszrekbe, szokásokba, hagyományokba, előítéletekbe és babonákba.
TÖBBEN beszámoltak arról, hogy az átéltek hatására új megvilágításba került személyiségük szerkezete és azok a problémák, konfliktusok is, amelyekkel azelőtt nem tudtak mit kezdeni. Ezek egytől egyig visszakövethetők voltak az anyai és apai leszármazási vonalon tapasztalt különféle ellentétekig és ütközési pontokig. Ami mint személyes probléma addig érthetetlennek bizonyult, egyszerre érthetővé vált, mint elmúlt generációknak a pszichébe vetített, személyessé tett konfliktusa.
KÉT FONTOS jellegzetesség különbözteti meg a fenti élménycsoportot a faji és kollektív emlékektől. Az első ezek közül élményszintű, s igen nehéz körülírni. A személynek, aki ősei emlékeit éli át, határozott szubjektív meggyőződése, hogy az élmény főszereplője az ő vérvonalához tartozik, s hogy az élmény valamilyen módon a DNS kódok "kiolvasásával" függ össze. Figyelemreméltó, hogy valahányszor lehetséges volt objektív vizsgálatnak alávetni ezeket az élményeket, azok minden esetben pozitív eredménnyel zárultak. Sokszor, ahol látszólagos ellentmondás mutatkozott - például amikor egy angolszász személy ősi emlékeiben cigány vagy néger ős bukkant fel - a családfa vizsgálata végül megerősítette az élmény hitelességét.
E JELENSÉGET egy Stockholmban tartott holotróp légzési szemináriumon tapasztalat esettel szeretném illusztrálni.
Egy fiatal nő, aki Finnországból érkezett a csoportba, az ülés során igen erőteljes élményeken ment keresztül. A halál-újjászületés megtapasztalása valamint a biológiai születés újraélése közben - a harmadik születéskörüli mátrix jellegzetes kísérőjeként - háborús vérengzéseket élt át.
Egy epizód azonban különösnek és a a többitől eltérőnek tűnt neki. Mint fiatal katona, egy második világháborús ütközetben vett részt, mely esemény tizennégy évvel előzte meg fogantatását. Hirtelen felismerte, hogy saját apja testében van, s az ütközetet is az ő szemével figyeli. Teljesen azonosult az apjával, sajátjának érezte a testét, az érzéseit, a gondolatait. Pontosan érzékelte azt is, mi történik körülötte. Abban a pillanatban, amikor egy fa mögé ugrott, hogy elrejtőzzék, egy golyó súrolta végig az arcát és a fülét.
Az élmény hihetetlenül elevenen, hitelesen és meggyőzően hatott. Nem értette, mindez honnan jött, s neki mi köze az egészhez. Tudta, hogy apja részt vett a orosz-finn háborúban, de biztos volt abban, hogy a fenti epizódról sohasem hallott. Végül arra a következtetésre jutott, hogy ez nem lehetett más, mint az apja valóságos élménye, s elhatározta, telefonon ellenőrzi a történetet.
Nemsokára izgatottan és megrendülten tért vissza a csoportba. Elmondta, hogy mikor apjának beszámolt az átéltekről, az teljesen megrökönyödött. Az elmondottak az ő valóságos háborús élményei voltak. A lány leírása az eseményről és annak környezetről teljesen megfelelt a valóságnak. Ezután az apa azt is megerősítette, hogy ezt az élményét soha nem mesélte el sem neki, sem más családtagnak, mert a történetet nem tartotta eléggé jelentősnek.
c. Rasszhoz és a kollektívumhoz kötődő élmények
EZEK AZ ÉLMÉNYEK még távolabb esnek az ember személyes életének és történetének körén. A rasszhoz kötődő élmények főszereplője nem tartozik az egyén felmenői közé, csupán ugyanazon rassz tagja. A kollektív élmények során pedig e folyamat a rasszok határait áttörve az egész emberiséget felöleli. E jelenségek egyértelműen alátámasztják Carl Gustav Jungnak a kollektív tudattalanról alkotott sokat vitatott elméletét (Jung 1959).
AZOK A SZEMÉLYEK, akik megváltozott tudatállapotban erre az élményterületre hangolódnak, drámai s általában igen rövid, bár összetett és gazdag élményeken mennek át különféle történelmi időszakokban, országokban és kultúrákban. Élményük néha a külső megfigyelőé, de gyakoribb eset, ha az átélő teljesen azonosul a főszereplővel. Az élmények jellegzetes velejárói azok az általános különleges megfigyelések, amelyek az adott kultúrák és történelmi korok társadalmi tagozódásával, vallási gyakorlatával, rítusaival, erkölcsi törvényeivel, művészetével vagy tudományával kapcsolatosak.
A KOLLEKTÍV ÉLMÉNYEK bármely országhoz, történelmi korhoz, rasszhoz, kultúrához kötődhetnek, bár úgy tűnik, bizonyos előnyt élveznek a magasan fejlett spirituális, filozófiai és művészeti hagyományokkal rendelkező ősi civilizációk. A régi Egyiptomból, Indiából, Tibetből, Kínából, Japánból, a prekolumbián Mexikóból és Peruból, valamint az antik Görögországból és Rómából származó emlékek meglepően gyakran fordulnak elő. A szóban forgó kultúra és földrajzi hely legtöbbször teljesen független az átélő etnikai hátterétől, születési helyétől, kulturális hagyományaitól, korábbi tanulmányaitól vagy érdeklődési körétől.
ILY MÓDON egy szláv személy élményszinten részt vehet Dzsingisz Kán mongol hordáinak hódításaiban, azonosulhat a transztáncot járó kalahári busmanokkal, táncolhat az ausztrál bennszülöttek beavatási szertartásán, vagy eggyé válhat egy, az aztékok által föláldozott fogollyal. Egy angolszász is átélheti az afro-amerikai rabszolgaság történetét, vagy egy préri indián szerepében megtapasztalhatja a Vadnyugat meghódítását kísérő mészárlásokat, s mindezek az élmények hatására új, érzékeny szemszögből alkothat képet Amerika etnikai problémáiról. Egy zsidó származású személy a Távol-kelet kultúráira hangolódva betekintést nyerhet a japán, kínai, tibeti lélekbe, megérthet taoista és buddhista tanításokat, s meglepő felismerései lehetnek a harci művészetekkel, a keleti zenével és drámával kapcsolatosan.
A FENTI élményeket néha összetett gesztusok, testtartások, mozdulatsorok kísérik, melyek tökéletesen megfelelnek az érintett kultúra vagy tradíció hagyományainak. Holotróp és pszichedélikus ülések alkalmával többször megfigyeltük, amint laikus személyek megfelelő időben és összefüggésben öltötték fel a jógi hagyományok szimbolikus gesztusait (mudrák) és testtartásait (ászanák), utána pedig ezek helyes értelmezését is megadták. Sok esetben, ha az átélő egy adott kultúrkörre hangolódott, erős vágyat érez arra, hogy táncoljon. Bármiféle előzetes gyakorlás, sőt, az adott kultúra ismerete nélkül is képes ilyenkor olyan különleges tánc- és mozgásformákat bemutatni, mint a Kung Bushman transztánc, a szufi kerengő dervisek tánca, a jávai és bali táncok, s az indiai Kathakali és Manipuri iskola szimbolikus táncmozdulatai.
A KOLLEKTÍV emlékek átélése során az érintett személy úgy érzi, az emberiség történetének eseményeit, az emberiség kulturális sokféleségének és gazdagságának példáit, vagy a kozmikus dráma és isteni színjáték (lila) képeit szemléli. Ezeket az élményeket nem kíséri az ősi emlékekre jellemző "DNS kód olvasás" érzése, a rasszhoz kötődő emlékekre jellemző azonosulás élménye, sem az elmúlt inkarnációk élményeire jellemző személyes emlékek, sem a spirituális vagy karmikus folyamatosság érzete.
A RASSZHOZ kötődő emlékeket illusztráló következő példa egy zsidó származású személy egyedül végzett LSD kísérletének részlete.
Hirtelen felfedeztem, hogy a szégyen az, ami az egész emberiséget megbélyegzi. Úgy éreztem szégyellem az apámat, aki meg az ő apját szégyellte! Valami azt súgta, a szégyen a születésnél hagyományozódik át, s igen sok köze van a nemi szervekhez. Öregnek és fáradtnak éreztem magam, mint az apám, mint az apám apja, s az apám apjának apja. A halált megelőző fáradtság volt ez, és a halál utáni vágy. Mély kötődést éreztem zsidó örökségemhez a férfi ősök láncán, és az ezredévek rabbi hagyományán keresztül.
Ezután égő fájdalom jelentkezett a péniszem körül, s észrevettem, éppen körülmetélésen esem át. Úgy tűnt, a szertartás bora és az apám jelenléte váltja ki a fáradtság érzését. Ez volt hát a szégyen igazi oka! A szertartáson résztvevő férfiak tudat alatt szégyenkeztek, és zavarban voltak az esemény miatt, s érzéseiket átsugározták a gyermekre, így adva tovább a fájdalom, a szégyen és a fáradtság érzését a vallási hagyomány során.
Mélységesen szégyelltem magam. "Nem szégyelled magad? Szégyellheted magad!" Anyám és apám ezerszer mondta, hogy szégyelljem magam. Annyira szégyenkeztem, hogy már a szégyenkezés miatt is szégyenkeztem! Szégyelltem amit kívántam, szégyelltem, amit érzetem. A zsidó emberek közös érzése: a szégyen. A Hegedűs a háztetőn lakodalmi dalában van egy kívánság: "Őrizzen az Úr téged a szégyentől!" Ádám megette az almát, és megismerte a szégyent. Az örökség, amelyet Ábrahám óta apáról fiúra adnak: a szégyen. Ábrahám szövetsége, mely négyezer éve a fiúgyermekekre hagyományozódik!
Észrevettem, a péniszemet és a herémet markolom. Hirtelen vízióm támadt, mely mindent megvilágosított előttem. A körülmetélés a gyermekáldozatot helyettesíti! Ábrahám Izsákot áldozatként vitte az Úr elé, csak azután kapta a parancsot, hogy metélje körül, az emberáldozat helyett. A körülmetélés szimbolikus kasztráció. A fiúgyermek legbecsesebb részét ajánlják Istennek, férfiasságát az élete helyett. A kasztráló zsidó anya szindróma! Apám áldozatként ajánlott fel, hogy anyám egyetértését elnyerje. Az elsőszülött föláldozása! Jézus Isten fia volt, s feláldoztatott. Mintha Isten azért hagyta volna életben Ábrahám fiát, hogy leszármazottai Istené legyenek, s Ő később jogot formálhasson rájuk. Ezért "választott nép" a zsidóság - kiválasztott az áldozatra!
Később úgy döntöttem, némi történeti kutatást indítok az átéltekkel kapcsolatban. Egy helyi zsidó szakértő azt állította, hogy az elsőszülött feláldozásáról sohasem történik említés a zsidó hagyományokban, s tanácsolta, forduljak a Zsidó Enciklopédiához és az Elsőszülött Böjtjéhez. Mindezek ellenére számos utalást találtam arra, hogy az elsőszülött feláldozását kétezer évig gyakorolták, egészen a Bírák koráig. Az ősi örökséggel való élményszintű találkozás meggyőzött arról, hogy mindez hihetetlenül mély nyomokat hagyott a zsidóság és más mediterrán népek faji tudattalanjában.
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
A körülmetélés nem csak szimbólikus itt s. gróf téved
Egyébként a körülmetélés nemzedékről nemzedékre egyfajta beavatás és a fizika test módszeres átalakítása hogy befogadni tudja pl. A Krisztusi Szellemet. A generációs körülmetélteknél megfigyelhető a szívburok elvékonyulása és a szív mind durva mint finomanyagi szinten felkészítve lesz erre. (a makk a szívizomnak az előbőr a szívburoknak felel meg pl. akinai analógiában is) .Nem beszélve a négy - szent - frenulumról (fék) ami közül az egyik a makkot és az előbőrt köti össze. Azt is átvágják ha kóserül csinálja a Rabbi.A további frenulumok a nyelv alatti nyelvfék valamint egy egy kis frenulum az alsó és felső ajkak közepe és ill. külső fogíny közepe között vannak. Ezekről vagy nem beszélnek hogy átvágták vagy csak egy belső kör kapta meg csak vagy további felhasználásra van fenntartva. Ilyen ehhez hasonlo beavatás a fülcimpatágítás pl. Buddháknál ill. Mayák aztékok egyiptomi fáraók stb. De megtalálható a modern korban is különböző piersingeknél . De megtalálható a nem publikált akupunktúrás pontok megszúrásainál is. Nem beszélve a szakrális háttetoválásnál pl. thaiföld ill. a teljes test tetoválásnál a jakuzáknál.Ezek a szent beavatkozások nemzedékről nemzedékre történő továbbvitele felkészíti a különböző durva és finomabb anyagi testeket magasszintű istenek lelkek ill Isten magasabb új Oktávjának -az Új Logos- befogadására.
garagejedi@gmail.com
(garagejedi, 2011.04.30 03:40)