Orichalcum Workshop Pszichedelikus Szellemi Műhely & Archívum

BEVEZETÉS


A HAGYOMÁNYOS PSZICHIÁTRIA, pszichológia és pszichoterápia emberi személyiségmodellje csupán az életrajzi adatokkal és a Sigmund Freud által leírt személyes tudatalattival számol. Ez a közelítés elfogadhatónak tűnhet felszínesebb pszichoterápiás önfeltárás során, azonban kevésnek bizonyul, ha érteni akarjuk azokat az erőket, amelyek érzelmi és pszichoszomatikus gyógyulásokat, személyiségátalakulásokat és tudati fejlődést eredményeznek az olyan erőteljes technikák bevetésekor, mint például a pszichedélikus (normál tudatállapotot megváltoztató, hallucinogén szereket alkalmazó) terápia, a gyógyító transztánc, vagy a modern pszichoterápia más, gyakorlati eszközei. E technikák felébresztik és mozgásba hozzák az emberi psziché mélytudati és tudatfölöttes szintjeit, mutatva, hogy eljött az ideje a témával kapcsolatos fogalmi keretek alapos kibővítésének. Mindazok, akik a fenti módszereket önfeltárásra, vagy mint terapeuták, gyógyításra kívánják használni, birtokában kell legyenek egy olyan psziché-térképnek, amely magában foglalja a személyes élettörténeten túl fekvő területeket is. Mi e térképet a komoly belső felfedező munka alapvető kellékének tekintjük, s elengedhetetlennek tartjuk azt is, hogy a pszichedélikus, illetve a holotróp terápiák előkészítő szakaszában mindezt a páciensekkel megismertessük. Annak ellenére, hogy a modell, amelyet a következőkben felvázolunk, elsőként a pszichedélikus ülések során felmerült tapasztalatok értelmezésére szolgált, ma már éppúgy alkalmazható a nem szerekkel segített terápiák során is.

AZ ÚJ TÉRKÉP tartalmazza a hagyományos életrajzi-emlékezeti szintet, valamint két alapvető, élettörténeten túl fekvő réteget: a születéskörüli élményeket, amelyek a születés és halál átélésével állnak kapcsolatban, s a transzperszonális (a személyiség transzcendens dimenzióiba terjedő) területet. A fenti kategóriák - az életrajzi, a születéskörüli és a transzperszonális - megtapasztalása viszonylag könnyen hozzáférhető bárki számára. Jelentkezésük megfigyelhető a pszichedélikus szereket alkalmazó üléseken, a pszichoterápia azon formáinál, amelyek légzést, zenét, táncot, testmozgást alkalmaznak, valamint az álmokban. A tudatváltozást laboratóriumi úton előidéző technikák: a bio-visszacsatolás, az alvásmegvonás, a teljes izoláció vagy a túlingerlés, és a különböző kinesztetikus eszközök szintén képesek behatolni a fenti birodalmakba.

ŐSI ÉS KELETI SZELLEMI GYAKORLATOK széles skáláját ismerjük, amelyek kifejezetten arra szolgálnak, hogy könnyebben megközelíthetővé tegyék a születés-körüli és transzperszonális területeket. Éppen ezért nem tekinthető véletlennek, hogy az emberi psziché új modellje nagyfokú egyezést mutat az évszázados, sőt évezredes misztikus tradíciók leírásaival. A teljes tapasztalati skála leírása pedig fellelhető történészek, antropológusok, vallástörténészek dolgozataiban, akik a különböző sámán-praktikákat, törzsi beavatási és gyógyító ceremóniákat, halál-újjászületés misztériumokat, s az eksztatikus vallások transz-táncait tanulmányozták.

A MAI TUDATKUTATÁSNAK köszönhetjük, hogy mélységében megismertük az ősi és Európán kívüli kultúrák tanítását az emberi tudatról, s ez tette lehetővé, hogy az évezredes bölcsesség és a modern tudomány eredeti ötvözésére kísérletet tehessünk.

SZÜLETÉS-KÖZELI ÉS TRANSZPERSZONÁLIS élmények a spontán jelentkező megváltozott tudatállapotokban is előfordulnak. Ezért fontos hogy megértsük és új megvilágításba helyezzük azokat az eseteket, amelyeket a hagyományos pszichiátria "pszichotikusnak", vagyis elmebetegségre utalónak nevez. Az új megfigyelések fényében ezek személyiségen túli válságoknak, "lelki vészhelyzetnek" tekinthetők. E krízisek, megfelelő megértés és kezelés esetén, érzelmi és pszichoszomatikus gyógyuláshoz, személyiségátalakuláshoz és tudati fejlődéshez vezethetnek.



Az érzékelési küszöb és az életrajzi-emlékezeti szint



MINDAZOK A TECHNIKÁK, amelyek a tudattalanba való utazást segítik, legtöbbször belsőleg aktiválják az érzékszerveket. Ennek eredményeképpen a belső mélységekbe való alászállás sokaknál meghatározatlan érzékszervi élményekkel indul. Ilyenek például a színek és geometriai ábrák víziója, a csengő vagy zümmögő hangok, a tapintási érzetek a test különböző pontján, az ízek és szagok. Ezek többé-kevésbé absztrakt természetűek, s nincs igazi jelentőségük az önmegismerés szempontjából. Inkább egyfajta érzékelési küszöböt jelentenek, amelyen át kell haladnia annak, aki a pszichéjébe való utazását megkezdi.

A TOVÁBBI ÚT SORÁN a psziché következő és egyben legkönnyebben előbukkanó területe rendszerint az életrajzi-emlékezeti szint és az egyéni tudatalatti. Annak ellenére, hogy az e kategóriákhoz tartozó jelenségek elméleti és gyakorlati jelentősége nem elhanyagolható, mégsem szükséges hogy túl sok időt vesztegessünk a leírásukkal. Ennek oka az, hogy a legtöbb hagyományos pszichoterápiás közelítés a pszichének éppen erre a szintjére korlátozódik. Bőséges irodalom foglalkozik az életrajzi terület pszichodinamikai vonatkozásaival. Sajnos, a különböző pszichológiai iskolák egymásnak gyakran ellent mondanak, és igen kevés egyezést mutatnak a tekintetben, mit tekintenek a psziché lényeges alkotórészeinek, miből eredeztetik a lelki betegségeket, s mit tartanak hatékony pszichoterápiás eljárásnak.

AZOK A TAPASZTALATOK, amelyek az életrajzi-emlékezeti szinthez tartoznak, az egyén születésétől a jelenig vele megtörtént jelentős élettörténeti eseményekhez és körülményekhez kötődnek. Az ön-feltárás e szintjén a szóban forgó személy életéből bármi, ami megoldatlan konfliktusaival, elfojtott és még nem feldolgozott emlékeivel kapcsolatos, felbukkanhat a tudattalanból és az élmények tartalmává válhat.

EGY EMLÉK FELBUKKANÁSÁHOZ egyetlen feltételre van szükség: a témának megfelelő érzelmi töltéssel kell rendelkeznie. Itt észlelhető a gyakorlati pszichoterápia hatalmas előnye a szóbeli módszerekkel szemben: azok a technikák, amelyek közvetlen módon hozzák működésbe a tudattalant, úgy tűnik, a legjelentősebb érzelmi anyagot válogatják ki, erősítik fel és segítik tudatossá válni. Valamiféle belső radarként működnek, amelyek letapogatják a rendszert, és felderítik a legerősebb töltésű és érzelmi súlyú anyagot. Ez nemcsak megkíméli a terapeutát attól, hogy a lényeges és lényegtelen elemek között válogasson, de a döntés kényszerétől is megszabadítja, amelyre mindenképpen torzító hatással van a személyes szakmai gyakorlat, valamely iskolához való tartozás, és számos más személyes tényező.

AZ ILY MÓDON felszínre kerülő életrajzi anyag nagyjából megfelel annak, amit a freudi iskola elméletei leírnak. Mégis, számos alapvető különbség fedezhető fel: a mélységeket feltáró élmény-pszichoterápia során az egyén nem emlékezés és a részletek összerakosgatása során jut el az életrajzi élményekhez, hanem azokat teljességgel újra is éli. Ezt, az érzelmeken kívül, testi érzetek, látványélmények, s az érzékszervek élénk működése is kíséri. A kor-regresszió során - amelynek mindez tipikus velejárja - a fenti érzetek pontosan arra a fejlődési fokra jellemzőek, amelybe az átélő visszahátrált.

BEBIZONYÍTHATÓ, hogy a kor-regresszió, amelyet megváltozott tudatállapotokban megfigyelhetünk, teljes és hiteles. Rövid neurológiai vizsgálattal ilyen esetekben megállapítható, hogy a korai gyermekkorba regresszált személy vizsgálati adatai nem felnőtt, hanem gyermek jellegzetességeket mutatnak. Ide tartozik a szopási reflex és más, úgynevezett axiális reflexek jelentkezése, valamint a pozitív Babinski-teszt, amely kizárólag csecsemőknél mutatható ki.

MÁSIK LÉNYEGES KÜLÖNBSÉG, hogy a fontos emlékek és más életrajzi elemek nem önmagukban, hanem meghatározott dinamikai együttállásban jelentkeznek. E jelenségre én a sűrített élménykomplex kifejezést alkottam. A sűrített élménykomplex az egyén életének különböző időszakaiból származó emlékek (és a hozzájuk tartozó fantázia-anyag) dinamikus együttese. Közös nevezőjük egy azonos minőségű erős érzelmi töltés, vagy egy különleges és intenzív testi érzet.

ELSŐ LÉPÉSBEN a sűrített élménykomplexeknek az egyéni tudattalan dinamikájában kifejtett vezető szerepét ismertem fel, s megértettem, ismeretük nélkülözhetetlen e szint belső folyamatainak megértésében. Később az is egyértelművé vált, hogy az élménykomplexek sűrítése a psziché összes rétegének általános szervező alapelve.

A LEGTÖBB személyes tartalmú sűrített élménykomplex dinamikus összeköttetésben áll a születési folyamat bizonyos fázisaival. A születéskörüli témák és elemeik ezen kívül a személyiség transzcendens birodalmából eredő ide vonatkozó élményekkel tartanak fenn különleges kapcsolatot. Nem szokatlan, hogy egy sűrített élménykomplex számos életszakasz anyagát ötvözi, s megtalálhatók benne a biológiai születés mellett olyan transzperszonális területek, mint például a megelőző életek emlékei, az állatokkal való azonosulás és a különböző mitológiai témák.

MINDEZ ARRA MUTAT, hogy a psziché különböző rétegeiből eredő témák intenzitás-hasonlósága nagyobb jelentőséggel bír, mint azt hagyományosan feltételeztük. Régi felfogásunk szerint ugyanis évek, évszázadok véglegesen eltávolítanak egymástól eseményeket, s feneketlen szakadék tátong az emberi és az állati érzékelés között, valamint az "objektív valóság" elemei nem keveredhetnek archetipikus és mitológiai témákkal.

AZ UTOLSÓ LÉNYEGI ELTÉRÉS a szavakkal és az élményekkel dolgozó pszichoterápiák között, hogy az átélésközpontú terápiák különleges hangsúlyt helyeznek a közvetlenül átélt testi traumatizáló hatásokra. A hagyományos pszichiátriában, pszichológiában és pszichoterápiában kizárólag a lelki traumákra tevődik a hangsúly. A testi traumákat nem tekintik az egyén lelki fejlődését közvetlenül befolyásoló tényezőnek, olyasminek, ami előidézheti érzelmi és pszichoszomatikus rendellenességek kifejlődését. E szemlélet élesen ellentmond azoknak a megfigyeléseknek, amelyek tapasztalati módszerekből származnak, s amelyekben a testi traumák emlékei jelentőségükben minden mást megelőznek. Pszichedélikus üléseken, holotróp terápiákon és más, erőteljes módszerek hatására a résztvevők feltűnő gyakorisággal élnek át újra súlyos betegségeket, sérüléseket, operációkat és fulladásos élményeket, s ezek jelentősége messze túlnő a szokásos lelki traumákon. Úgy tűnik, az olyan a helyzetekből fennmaradt érzelmek és testi érzetek, amelyek a életet vagy a szervezet egységét veszélyeztették, döntő szerepet játszanak a pszichopatológiák különféle formáinak kialakulásában - igaz, e tényt az akadémikus tudomány a mai napig nem ismerte fel.

PÉLDAKÉNT képzeljünk el egy gyermeket, aki az életét komolyan veszélyeztető betegséget kap, mondjuk diftériát. A gyermek fuldokolva küzd a levegőért, a szülők mentőt hívnak, s rohamkocsi viszi kórházba a kis beteget, ahol az utolsó pillanatban gégemetszéssel mentik meg az életét. A hagyományos pszichoterápia felfogása szerint az életveszély és az elviselhetetlen testi rossz érzés nem tekinthető hosszan tartó traumatizáló hatásnak. Vizsgálata fókuszában az állna, hogy a gyermek a kórházi időszak alatt távol volt az anyjától, érzelmi deprivációt élt át, a mentő szirénája megijesztette, s idegen környezetben kellett tartózkodnia.

MINDEZEKNEK ELLENTMOND ugyan az, hogy bizonyos tünetek, mint például az asztma, a pszichés fájdalmak, vagy a hisztérikus bénulás elsődlegesen lelki konfliktusok "szomatizációjaként" értelmezhetők. A tapasztalati közelítés rámutat, hogy az életet veszélyeztető traumák a pszichében maradandó nyomot hagynak és jelentősen hozzájárulnak az érzelmi és pszichoszomatikus problémák kialakulásához. Ide sorolhatók a különféle depressziók, öngyilkossági késztetések, szorongások és fóbiák, a szado-mazochisztikus hajlam, a szexuális működési zavarok, a migrénes fejfájások és az asztma. Bizonyítást nyert, hogy azok a problémák, amelyek tisztán pszichoszomatikus tünetekben jelentkeznek, mindig tudattalan témakörökig követhetők vissza (életrajzi, születéskörüli és transzperszonális szinten), és ezek elsődleges elemei között ott találjuk a testi traumák átélését is.

A KOMOLY TESTI TRAUMÁK emlékei természetes kapcsolatot képeznek az élettörténeti és a születéskörüli területekkel. Ez utóbbi fő alkotóeleme a születés és halál kettős átélése. A testi traumák az egyén születés utáni életének eseményei, s így élettörténeti jellegűek. Mégis az a tény, hogy a személy általuk a halál közelébe került és szélsőséges rossz érzéseket és fájdalmakat élt át, a jelenségcsoportot összekapcsolja a születési traumával. Emiatt azoknak a betegségeknek és traumáknak az emlékei, amelyek komoly légzési zavarokkal hozhatók összefüggésbe, mint például a tüdőgyulladás, diftéria, szamárköhögés és fuldoklásos élmények, különösen fontosak a fenti összefüggésben.





TALÁLKOZÁS SZÜLETÉSSEL ÉS HALÁLLAL

a születéskörüli mátrix





AHOGY MÉLYÜL a belső tartományokba való alámerülés, úgy erősödik az érzelmi és testi fájdalom mértéke. Ez annyira szélsőségessé válhat, hogy az érintett személy úgy érzi, a személyes szenvedés határait átlépte, és már emberek tömegeinek, az emberiségnek, az egész életnek fájdalmát hordozza. Nem ritka, hogy azok, akik e belső területet elérik, élményszinten azonosulnak különböző korok sérült és haldokló katonáival, börtönök és koncentrációs táborok foglyaival, megkínzott zsidókkal és korai keresztényekkel, szülő anyákkal és gyermekükkel, sőt, ragadozók által megtámadott és lemészárolt álatokkal is. Az emberi tudattalan e szintje egyértelműen megmutatja a személyes tapasztalatok és a transzperszonális élmények skálájának szoros összefüggését, amelyről a következő részben fogunk részletesen szólni.

A TUDATTALAN e területének megélését drámai fiziológiai tünetek kísérik: a fuldoklás különböző fokozatai, felgyorsult pulzus és szívdobogás, hányinger és hányás, az arcszín megváltozása, a testhőmérséklet változása, bőrkiütések és foltok spontán feltűnése, rángások, torzulások, kicsavarodó mozgások és más feltűnő külső jelek. A pszichedélikus ülések alatt, időnként a nem gyógyszeres terápiák során, valamint a spontán tudatváltozások esetében e jelenségek olyan hiteles és meggyőző erővel jelentkezhetnek, hogy az érintett személy komolyan azt hiheti, a halálán van. Gyakran még a hasonló helyzetekben gyakorlott segítők és megfigyelők is komoly életveszélyként értékelik a tapasztaltakat.

CSAK AZOK kezdenek foglalkozni élettörténeti szinten a túlélés témájával, akik életük során komoly életveszélybe kerültek. Viszont mikor az alámerülés áthatol a személyes élettörténet rétegén, az élményeket általánosan is a szenvedés és a halál problémaköre hatja át. Azok, akiknek élettörténte nem tartalmaz életveszélyes élményt, erre a tapasztalati területre közvetlenül is beléphetnek. A többiek számára a komoly testi traumák, betegségek, operációk újraélése szolgál hídként e szint megközelítéséhez.

A HALÁLLAL való megrázó szembesülés, amely a fenti élményeket annyira jellemzi, azokkal a jelenségekkel mutat belső rokonságot, amelyek a biológiai születési folyamat jellemzői. A haldoklás és meghalás élményével párhuzamosan az egyén a születés/szülés küzdelmeit is átéli. Az élményeket kísérő élettani és mozgási megnyilvánulások a születési folyamat jelenségeiként természetes magyarázatot nyernek. Ebben az összefüggésben igen gyakori, hogy az egyén azonosul a magzattal, és újraéli a biológiai születés fázisait, részleteiben is igazolható hitelességgel. Bár a tárgyalt élménykomplex semmiképpen sem szűkíthető kizárólag a biológiai születés újra átélésére, mégis úgy tűnik, a születési trauma képezi központi témáját ennek az élményszintnek. Ezért adtam a tudattalan e területének a "születéskörüli" elnevezést.

A JELENLEGI NEUROFIZIOLÓGIA tagadja a születési emlékek létezését. Az okot az újszülött még nem kialakult agykérgi állományában jelöli meg. Mégis, a hiteles születéskörüli élmények létezése letagadhatatlan; előfordulásuk gyakorisága és az orvosilag igazolt kísérő tünetek remélhetően arra ösztönzik majd az agykutatókat, hogy felülvizsgálják és módosítsák jelenlegi nézeteiket.

A BIOLÓGIAI SZÜLETÉS és a fent részletezett születéskörüli élmények között igen mély és jellegzetes kapcsolat áll fenn. Ez lehetővé teszi, hogy a szülés klinikai fázisait vegyük alapul egy olyan elméleti modell megalkotásához, amely a tudattalan születés-közeli szintjének jobb megértésében segítségünkre lehet.

A SZÜLETÉSKÖRÜLI ÉLMÉNYEK jellegzetes csoportosulásban jelentkeznek, amelyek alapvető vonásai mély tapasztalati-logikai kapcsolatban állnak a születés klinikai fázisainak anatómiai, fiziológiai és biokémiai oldalaival. A születési modell segítségével különleges betekintést nyerhetünk a pszichopatológiák belső felépítésébe és forradalmian új terápiás lehetőségek is megnyílnak számunkra.

A SZÜLETÉSSEL való szoros kapcsolatának ellenére a e folyamat túlmutat a biológikumon, és fontos pszichológiai, filozófiai és szellemi dimenziókkal mutat kapcsolódást. Éppen ezért nem szabad korlátozott és mechanisztikus módon értelmezni. Ha valaki a születéskörüli folyamat elsöprő erejű dinamikájával kerül szembe - legyen az laikus vagy kutató - olyan mélységek nyílnak meg előtte, hogy hajlamos attól kezdve a születésre, mint mindent-megmagyarázó alapelvre tekinteni. Ám magasabb nézőpontból ez is csak korlátozott közelítés, amelyen túl kell lépni. A születési modell témakörében gondolkodva a tudattalannak csak meghatározott szintjeit lehet áttekinteni. Amikor a mélységekbe merülés a psziché transzcendens birodalmaiba hatol, a vizsgálódásnak teljesen új módja lép érvénybe.

A SZÜLETÉSKÖRÜLI MÁTRIX jellegzetességei világosan megmutatják, hogy itt a biológiai születés újra átélésénél lényegesen tágasabb jelenségről van szó. A megváltozott tudatállapotokkal kapcsolatos klinikai megfigyelések bebizonyították, hogy a pszichopatológia számtalan formája a biológiai születés körüli folyamatokban gyökerezik. A halál és újjászületés képsorainak átélése alapvetően gyógyító hatással van azokra az érzelmi és pszichoszomatikus problémákra, amelyek a szülés és születés traumatizáló hatásából erednek. Emellett igen fontos személyen túli transzcendens dimenziók is megnyílnak ilyenkor, amelyek mélyreható változásokat eredményeznek a személy filozófiai és spirituális meggyőződésében, értékrendjében és általános életfelfogásában.

A SZÜLETÉS ÉS HALÁL megtapasztalásának jellegzetes velejárója az egzisztenciális válság élménye, amelynek során az egyén saját életét és a létezés értelmét alapjaiban kérdőjelezi meg. E válság sikeresen feloldható, ha az egyént a psziché spirituális dimenziójával és a kollektív tudattalan mély forrásával összekapcsoljuk. Ezek eredményeképpen olyan személyiség-átalakulásnak és tudati fejlődésnek lehetünk szemtanúi, amelyeket az ősi halál-újjászületés misztériumokkal, a titkos társaságok felvételi szertartásaival és a különböző törzsi avatási rítusokkal kapcsolatban írtak le. A tudattalan születéskörüli szintje tehát fontos összekötő kapcsot jelent az egyéni és a kollektív tudatalatti, valamint a pszichológia és a miszticizmus között.

A TUDATTALAN születéskörüli szintjét jellemző halál- és újjászületés-élmények igen gazdagok és összetettek. A biológiai születés szakaszaival összefüggő jelenségek jellegzetesen egybefonódnak mitológiai, misztikus, archetipikus, történelmi, antropológiai és törzsfejlődési élményekkel. Ezek négy jellegzetes tapasztalati minta vagy konstelláció köré gyülekeznek, és úgy tűnik, e témacsoportok és a gyermekszületés klinikai szakaszai között alapvető összefüggés áll fenn.

A SZÜLETÉS SZAKASZAINAK átélése egyfajta választási lehetőséget kínál a kollektív tudattalan különböző birodalmaiba való belépéshez. A mélyre hatoló élmény-terápia elméletében és gyakorlatában igen hasznosnak bizonyult, hogy négy dinamikus élménycsoport létét feltételeztük, amelyek a tudattalan születéskörüli szintjével állnak kapcsolatban. Ezeket születéskörüli mátrixoknak neveztük el.

AMELLETT, hogy egy jelenségcsoport sajátos érzelmi és pszichoszomatikus tartalommal rendelkezik, a tudattalan más és más szintjéről származó tartalmak rendező elveként is szolgál. Az élettörténeti szint elemei, amelyeket a sűrített élménykomplexek tartalmaznak, s amelyek a fizikai erőszak, fenyegetés, egyedüllét, fájdalom, fuldoklás, vagy éppen a biológiai és érzelmi megnyugvás témakörével kapcsolatosak, szorosan összefüggenek a születéskörüli mátrixokkal.

A SZÜLETÉSKÖRÜLI TAPASZTALATOK feltárása gyakran transzcendens élményekkel is társul (például a Hatalmas vagy Szörnyű Isteni Anya, a pokol, a purgatórium, a mennyország víziójával, állatokkal való azonosulással vagy elmúlt inkarnációk emlékeinek átélésével). A különböző, egymással szoros összefüggésben álló sűrített élménykomplexekhez hasonlóan a fenti transzperszonális élmények és a születéskörüli mátrixok közötti kapocsként is az érzelmi töltés és testi érzetek hasonlósága szolgál.

A SZÜLETÉSKÖRÜLI MÁTRIXOK még a freudi erogén zónák aktivitásával és a pszichopatológiák különböző formáival is sajátos kapcsolatban állnak. A következő részben a születéskörüli mátrixokat abban a sorrendben fogom ismertetni, amelyben az adott fázisok a gyermekszületés biológiai folyamatában egymás után következnek. E sorrend ritkán tapasztalható az önfeltáró munka során; a jelenségcsoportok témái számtalan variációban és elrendezésben jelentkezhetnek.





AZ ELSŐ SZÜLETÉSKÖRÜLI MÁTRIX

a magzati univerzum





E JELENSÉGCSOPORT biológiai alapját az az eredeti szimbiotikus egység képezi, amely a születést megelőző időszakban a magzat és az anyai szervezet között fennáll. Bár a méhen belüli zavartalan létében a magzat állapota ideálisnak mondható, ezt mégis számtalan fizikai, kémiai, biológiai és pszichológiai tényező befolyásolhatja. A terhesség késői szakaszában a gyermek mérete, a növekvő mechanikai szorítás és a méhlepény viszonylagos elégtelensége is hozzájárulhat kényelmetlen érzések kialakulásához.

A SZÜLETÉSKÖRÜLI ÉLMÉNYEK vagy eredeti biológiai formájukban, vagy szimbolikus képek formájában élhetők újra. Az asszociált témák és a születés adott szakaszainak kapcsolata teljesen sajátos, szelektív, és mély tapasztalati összefüggéseket mutat. Úgy tűnik, a magzattal való azonosulás, amelynek során az egyén a születés különböző fázisait éli át, átjárást biztosít azokra a transzperszonális területekre, amelyekre megegyező érzelmi állapotok és pszichoszomatikus élmények jellemzők. E témák között az archetipikus élményeken túl olyan képekhez is hozzájutunk, amelyeket az emberiség kollektív memóriabankja őriz, s az állati, növényi és ásványi birodalmakba is betekintést nyerhetünk a természet holografikus memóriája által.

A ZAVARTALAN MÉHEN BELÜLI ÁLLAPOT átélésének minden olyan élmény kísérő jelensége vagy helyettesítője lehet, amely annak korlátok nélküli és szabad természetében osztozik. Ide tartozik az óceánnal és különféle vízi élőlénnyel (algával, moszattal, medúzával, hallal, delfinnel, bálnával) való eggyé válás. Az azonosulás tárgya lehet a kozmosz, a csillagközi tér, a galaxisok, esetleg az űrben lebegő vagy keringő űrhajósok is. Ide sorolhatók azok a képek, amelyek a természetet legszebb állapotában, ragyogóan, védelmezőn, mindenkit táplálón (Anyatermészet) ábrázolják, s amelyek a boldog magzati állapottal jellegzetes kapcsolatban állnak.

A KOLLEKTÍV TUDATTALAN témái, amelyek az első születéskörüli mátrixban jelentkeznek, a világ kultúráinak mennyországait és paradicsomait idézik. Ez igencsak érthető, ha belegondolunk, hogy a mennyország archetipikus leírása nagy, nyitott terekről, égről, a naphoz és a holdhoz hasonló fénylő égitestekről, és más, az asztronómiai kozmoszra utaló elemekről beszél. Hasonlóképpen a különböző kultúrák Paradicsom-képe is a természet legszebb állapotát idézi, gyönyörű virágokkal, zamatos gyümölcsökkel, egzotikus madarakkal, csillogó fényű arannyal, ezüsttel, drágakövekkel, valamint patakokkal és szökőkutakkal, amelyekből az élet vize fakad.

A FENTI ÉLMÉNYEKET igen erős numinozitás hatja át. Az első születéskörüli mátrix e szent, spirituális formáját a kozmikus egység megtapasztalásának, vagyis Unio Mystica-nak nevezik. Erre az állapotra a téridő korlátainak áttörése és elsöprő erejű extatikus érzések jellemzők, amelyben megtapasztalható az elkülönülés nélküli egység minden létezővel, s a mély tisztelet és szeretet érzése a teremtett világ iránt.

A MÉHEN BELÜLI ÉLET ZAVARAI is jellemző képekben és élményekben jelentkeznek: víz alatti veszélyek, szennyezett patakok, tavak és óceánok, radioaktivitással fertőzött vagy más módon lakhatatlanná tett természet, vulkánkitörésből származó mérgezett föld és sár, ipari szemét- és roncstelepek, sivatagok és terméketlen földek látványában. Ezek helyénvaló ábrázolások, hiszen a méhen belüli zavarok legnagyobb része a méhlepény mérgeződésével és a magzat táplálásának elégtelenségével jár együtt. Drámaibb behatások, mint például egy küszöbön álló vetélés vagy sikertelen abortusz, megfoghatatlan univerzális fenyegetettségként, vagy a világvége véres, apokaliptikus víziójaként élhető át.

A FENTI KÉPEKKEL megegyező gyakorisággal fordul elő még azonosulás kémiai háborúban küzdő katonákkal, koncentrációs táborok gázkamráiban haldokló foglyokkal, megmérgezett emberekkel és állatokkal. A leggyakoribb idetartozó archetipikus képzetek a világ különböző kultúráinak mitológiai tárházából származó gonosz démonok, sötét metafizikai erők és ártó asztrális hatások. Tapasztalati szinten ez a boldog magzati állapotban tapasztalt misztikus eggyé válást felváltó, minden ismerős és megbízható struktúrát pszichotikusan eltorzító és felbomlasztó hatásként tapasztalható, s ezt rémület és paranoia kíséri.

AZ ELSŐ SZÜLETÉSKÖRÜLI MÁTRIX pozitív oldalai szorosan kapcsolódnak az anyamellen átélt szimbiotikus egységhez, a pozitív sűrített élménykomplexekhez, és olyan emlékekhez, amelyek relaxációhoz, elégedettségérzethez, biztonsághoz, az elme nyugalmához, szép tájakhoz és kimagasló művészi alkotásokhoz társulnak. Hasonlóképpen az első születéskörüli mátrix negatív oldalai is meghatározott negatív sűrített élménykomplexekkel és transzperszonális jelenségekkel állnak összefüggésben.

A FREUDI EROGÉN ZÓNÁKAT tekintve a születéskörüli mátrix pozitív oldalát e területek olyan biológiai és fiziológiai állapota jellemzi, amelyben semmifajta feszültség nem tapasztalható, és amelyben az összes szükséglet kielégítést nyert. Az első születéskörüli mátrix negatív oldalával viszont különleges összeköttetésben állnak olyan testi jelenségek, mint az émelygés, rossz emésztés és a bélrendszer működési zavarai.

A SZÜLETÉSKÖRÜLI MÁTRIXOK MŰKÖDÉSÉT saját tapasztalatommal, egy pszichedélikus ülésen készített feljegyzésemmel fogom illusztrálni. Az alábbiakban egy nagy dózisú (300 mikrogramm) LSD által kiváltott élmény kivonatát közlöm, amelyben elsősorban az első születéskörüli mátrix kapott szerepet.

Úgy éreztem, le kell kuporodnom, és az volt az érzésem, fokozatosan összezsugorodom. Fénylő folyadékban lebegtem, amelyet finomszövésű fátylak vettek körül. Ezt az állapotot könnyű volt azonosítani, mint mély regressziót, visszatérést a magzati életbe. Egész lényemet az üdvösség és a zavartalan béke halvány, de alapvető érzése töltötte be. Különös, paradox állapotot éltem át: egyre kissebbé és kissebbé zsugorodva lassan teljesen semmivé váltam - és mégis úgy tűnt, nincsenek korlátaim, s egészen a végtelenségbe terjedek.

Képzeletem eljátszott a gondolattal, hogy egy kecses medúza vagyok, amely lustán lebeg az óceánban, s az általa kilövellt vízsugarak segítségével lassan körbe forog. Ez az először játékos, majdnem álomszerű azonosulás fokozatosan kezdett valósággá válni. A törzsfejlődés igen alacsony fokára jellemző, primitív érzéseim támadtak hihetetlenül meggyőző erővel, s olyan különös folyamatokat éltem át, amelyekben már nyoma sem volt semmiféle emberi tapasztalatnak. Az élmény lassan átváltozott hasonlóan meggyőző, halakkal, tengeri csikókkal, moszatokkal való azonosulássá, s mindegyik élmény autentikus és biológiai részleteiben is megdöbbentően pontos volt.

Ám mindeközben egy alapvető érzés dominált: egy méhben lebegő magzat vagyok, ki az anyai szervezettel a köldökzsinór és a méhlepényi keringés segítségével összekötetésben áll. Átéltem az anyával fennálló összetett és gazdag kapcsolatot, amely csak részben biokémiai és fiziológiai, nagyrészt azonban érzelmi, sőt, telepatikus természetű. Egy ponton a vér, mint szent, életet adó szubsztancia került az élmény előtérbe. Tudatában voltam az anyai szervezettel fennálló méhlepény-kapcsolatnak, éreztem az artériás és vénás körökben a vér áramlását, az oxigén és tápanyagok felvételét, valamint az anyagcsere-termékek leadását.

Az élményt különféle archetipikus és mitológiai képek tarkították, amelyek a vér fontosságát és szent jelentőségét húzták alá. Kis hangsúlyeltolódással e téma távolabbi vonatkozásával is kapcsolatba kerületem - azonosultam az anyamellen fekvő gyermekkel; ekkor a szent, tápláló szubsztanciának a tejet éreztem.

A pozitív élményeket időnként erős testi-érzelmi rossz közérzet és valami meghatározhatatlan, rejtélyes fenyegetettség-érzés szakította meg. Az állapotnak határozottan érezhető kémiai összetevői voltak - szennyezettnek, mérgezettnek, émelygőnek és betegnek éreztem magam. A számban érzett szörnyű íztől majdnem hánytam. Ugyanekkor úgy tűnt, sötét metafizikai erők győznek le, vesznek birtokba.

Amint a démoni támadások lecsillapultak, tapasztalati terem kitisztult, és visszatértem a mély, óceáni boldogságba. Arra gondoltam, mindez az anyai szervezetből származó kedvezőtlen hatások következménye lehetett. Ahogy az élmény tovább alakult, az óceáni környezet hatalmas csillagközi térré változott. Úgy éreztem, a végtelen kozmikus óceánban szabadon lebegő űrhajós vagyok, akit az "anyahajóhoz" életfenntartó vezeték köt - ám mindeközben folyamatosan éreztem azonosságomat az embrióval is. A csillagokkal teli világegyetem a jól kivehető Tejúttal és milliónyi galaxisával sohasem tapasztalt nyugalommal és békességgel töltött el. Határtalansága és időtlensége mellett minden esemény jelentéktelen felszíni fodrozódásnak tűnt csupán.

Ahogy az ülés a vége felé közeledett, az élmény fókuszába a Föld került. Az időtlen minőség eszméje itt is teret kapott, igaz, másmilyen formában. Mint egy gigantikus Buddha szobor, kit a halál és újjászületés körforgásában ismétlődő emberi élet káosza és zűrzavara meg sem érint, egy kaliforniai óriásfenyő testébe költöztem, amely háborítatlanul figyeli az idő múlását évezredeken át. És mintha csak az élmény azt akarná velem megértetni, hogy a tudat világában a méret mit sem számít, ezután egy apró, tüskés tobozú szierrai fenyőfává változtam át, amelynek léte szintén évezredeket ölel át. A normális tudatállapotba visszatérőben mély hála töltött el az élet csodája és a természet adományai iránt. Számtalan kép jelent meg a szemem előtt, amelyben a "Földanya" táplálja összes gyermekét - zöld, buja legelőket láttam, érő kukorica- és búzamezőket, gyümölcstől roskadozó kerteket, a perui Andok teraszosan művelt földjeit, a Nílus életadó völgyét és a polinéz szigetek földi paradicsomát.





A MÁSODIK SZÜLETÉSKÖRÜLI MÁTRIX

kozmikus elnyelődés és kiúttalanság





E JELENSÉGCSOPORT a biológiai szülés megindulásával s annak első klinikai fázisával áll kapcsolatban. A magzati élet eredeti egyensúlya és harmóniája a riasztó kémiai hatások, majd a méh összehúzódásai miatt felborul. E szakasz csúcspontján a méhizomzat ismétlődő görcsei a magzatot erősen összeszorítják. Ekkor a rendszer még teljesen zárt, a méhnyak nem tágult ki és semmi kiút nem kínálkozik a magzat számára. Mivel a méhlepényt ellátó artériák a méhizomzat hosszanti rostjait követve haladnak, minden egyes összehúzódás a vérellátás csökkenésével jár, így egyre kevesebb oxigén, tápanyag és meleg jut a magzatnak.

A SZORONGÁS, melyet a szülés megindulása ébreszt, a kozmikus elnyelődés szimbolikus képét idézi. Növekvő aggodalom nyomasztó érzésével s egy közelgő katasztrófa fenyegető tudatával jár. A veszély forrása nem azonosítható egyértelműen, így az élmény során a világról paranoid képzetek alakulhatnak ki. Gyakori, hogy valaki mérgezettnek, hipnózis, ill. ördögi gépezetek által befolyásoltnak, démoni erőktől megszállottnak érzi magát, esetleg földön kívüli erők zaklatását éli át.

AZ EGYÉNT HÁROMDIMENZIÓS SPIRÁL, tölcsér vagy örvény szívja könyörtelenül a középpontjába. E megsemmisítő élmény közeli megfelelőjeként valamely rémséges szörny - hatalmas sárkány, leviathán, óriáskígyó, krokodil vagy bálna - is elnyelheti. Igen gyakori polipok vagy tarantula pókok támadását átélni. Az élmény kevésbé drámai változatában az ember veszélyes alvilági helyekre, a holtak birodalmába, sötét barlangrendszerekbe, titokzatos labirintusokba száll alá. Az ide tartozó mitológiai témák között megtaláljuk a hős alvilági utazását, az angyalok bukását és az elveszett Paradicsomot.

A FELSOROLT KÉPEK talán furcsának tűnhetnek az analitikus elme számára - mégis mély tapasztalati logikát mutatnak. Így például az örvény komoly veszéllyel fenyeget minden, vízszerű közegben szabadon lebegő szervezetet, és ijesztő, egyirányú mozgást kényszerít rá. Hasonlóképpen az elnyeletés élménye - a szabadságot felváltó életveszélyes bezártság érzetével - a medencenyílásba ékelődött magzat helyzetéből fakad. A polip karjaival körbefonja, bezárja és rémülettel tölti el az óceán élőlényeit. A pók csapdába ejti és mozgási szabadságától fosztja meg a rovarokat, melyek korábban még szabadon repültek egy korlátozástól mentes térben.

A SZÜLÉS ELSŐ KLINIKAI FÁZISÁNAK csúcspontjához a teljes kiúttalanság, ill. a pokol élménye társul. Beszorítottsággal, bebörtönzéssel vagy egy klausztrofóbiás, rémálomszerű világba zártság élményével találkozik ilyenkor az egyén, miközben hihetetlen lelki és testi kínokat él át. Úgy érzi, a helyzet kibírhatatlan, véget nem érő és reménytelen. Elveszíti időérzetét és minden bizakodását: a kínoknak már sosem szakad vége, és a szökés is teljesen reménytelen.

EBBEN AZ ÁLLAPOTBAN könnyű azonosulni várbörtönök vagy koncentrációs táborok foglyaival, elmegyógyintézetek ápoltjaival, pokolban szenvedő bűnösökkel vagy archetipikus figurákkal (Ahasvérus, a bolygó hollandi, Sziszifusz, Ixion, Tantalosz vagy Prométheusz). Gyakorta olyan állatokkal vagy emberekkel történik azonosulás, akik magányosan vagy lakatlan természeti környezetben (sivatagban vagy a sarki jég dermesztő hidegében) szenvednek lassú éhhalált. E témák arra utalnak: a méhizomzat ismételt összehúzódása megszünteti a méhlepény vérellátását, s ez nemcsak a világtól és az emberi kapcsolattól vágja el a magzatot, hanem a táplálék forrásától és a melegtől is megfosztja.

E JELENSÉGCSOPORT HATÁSA alatt az ember képtelen a világban és a saját életében bármi pozitívat is meglátni. E tudatállapot kísérőjeként metafizikai magány, tehetetlenség, reménytelenség, kisebbrendűség, alkalmatlanság, egzisztenciális kétségbeesés és bűntudat léphet fel. E jelenségcsoport prizmáján át szemlélve az emberi élet egy tökéletesen értelmetlen, abszurd színháznak - kartonpapír szereplők és értelem nélküli robotok komédiájának - tűnik.

A MÁSODIK SZÜLETÉSKÖRÜLI MÁTRIXHOZ kapcsolódóan azok a sűrített élményrendszerek jelentkeznek, amelyekben a tehetetlen áldozatok megsemmisítő erőkkel találkoznak a menekülés minden reménye nélkül. Ugyanezek a témák jellemzőek az ide vonatkozó transzperszonális élményekre is.

A FREUDI EROGÉN ZÓNÁKAT tekintve e jelenségcsoport olyan állapotokkal áll kapcsolatban, melyekben a kellemetlen feszültség, fájdalom és frusztráció érzése uralkodik. Orális szinten ilyen az éhség, a szomjúság, a hányingerben, anális szinten a széklet-visszatartás, urethrálisan pedig a vizelet-visszatartás. A genitális szint idetartozó jelenségei: a szexuális frusztráció és az első klinikai fázisban levő szülő nő fájdalmai.

A KÖVETKEZŐKBEN ismertetett, 300 mikrogramm LSD által kiváltott pszichedélikus élményeimet elsősorban a második születéskörüli mátrix uralja. Kezdeti stádiumában élettörténeti elemek szolgálnak hídként a születéskörüli témákhoz, majd az élményt a negyedik születéskörüli mátrix elemei zárják.

Az ülés optimista hangulatban kezdődött, a szer bevétele után körülbelül negyven perccel. Éreztem, gyorsan visszasüllyedek a szükségleteiben kielégített, gondtalan gyermek világába. Testi érzeteim, érzelmeim, észleleteim rendkívül primitívekké és hitelesen infantilissé váltak. Az ajkak automatikus szopó mozgása, bőséges nyálzás és időnkénti felböfögés társult az állapothoz.

Az élményt időről időre víziók szakították félbe. Ilyenkor a felnőttek mindennapi, lázas és űzött életének különféle megnyilvánulásait láttam, melyek tele voltak feszültséggel, konfliktussal és fájdalommal. Amint összehasonlítottam mindezt a gyermek paradicsomi állapotával, hirtelen megértettem azt a mély sóvárgást, amelyet mindnyájan érzünk a gyermeki boldogság ős-állapota után.

Láttam a pápát díszes kereszttel és drágaköves gyűrűvel felékszerezetten - embertömegek néztek fel rá óriási várakozással a szemükben. Ezután sok-sok ezer muzulmánt láttam, amint Mekkában hasonló sóvárgással veszik körül a Kába követ. Ezt vörös transzparensekkel vonuló névtelen tömegek képe követte, amint a moszkvai Vörös Téren a kommunista vezetők hatalmas arcképeire emelik a tekintetüket. Határozottan éreztem, hogy az ehhez hasonló vallási és szociális mozgalmak hátterében a korai gyermekkorban tapasztalt érzések újra átélésének igénye rejlik. Ahogy a szer hatása erősödött, hirtelen a rémület és pánik érzése hasított belém. Minden sötétté, nyomasztóvá és fenyegetővé vált; úgy tűnt, a világ bezárul körülöttem. A mindennapi élet nyomorúsága, melyet korábban a gyermeki gondtalanság ellentéteként szemléltem, most könyörtelenül elborított. Az emberi lét a teljes reménytelenség képét mutatta, amely a születéstől a halálig nem más, mint folytonos szenvedés. Ekkor megértettem az egzisztencialista filozófusokat és az abszurd drámák szerzőit. ŐK TUDTÁK! Az emberi élet abszurd, szörnyűséges és tökéletesen hiábavaló. Az élet az emberiséggel játszott értelmetlen komédia és durva tréfa csupán.

Szenvedve születünk, szenvedve élünk és szenvedve halunk meg. Úgy éreztem, egyszerre érint a születés fájdalma és a haldoklás kínja, s e két érzés sajátosan keveredik bennem. Mindez egy egészen rémisztő felismeréshez vezetett: az emberi élet pontosan ugyanazzal az élménnyel ér véget, mint amivel kezdődik. A kettő között pedig ott állunk - Godot-ra várva! Vajon ez volt az, amit Buddha olyan világosan látott?

Úgy éreztem, mindennél fontosabb, hogy valami értelmet találjak az életben, hogy aztán azt e megsemmisítő felismerések ellen szegezhessem. Valaminek csak lennie kell! De az élmény könyörtelenül és következetesen lerombolta az összes erőfeszítésemet. Minden képre, amelyet felidéztem, hogy az emberi élet értelmét bizonyítsam, azonnal felmutatta annak ellenkezőjét és gúnyképét. A régi görögök ideálja a gyönyörű testben lakozó ragyogó elméről - nem tart túl soká. A leglelkesebb és kitartóbb testépítés mesterművét is aggkori sorvadás és halál semmisíti meg, mint minden egyebet. A tudás, amelyet az ember órák ezrei alatt mohó tanulással gyűjtött egybe, részben a felejtésnek, részben az agy késői leépülésének esik áldozatul. Személyek jelentek meg a szemem előtt, akiket intellektuális teljesítményükért tisztelt a világ, s akik szenilitásukban még a mindennapi élet legegyszerűbb feladataival sem voltak képesek megbirkózni. A test és az agy halála egy élet minden erőfeszítésével felhalmozott tudás végső és teljes megsemmisülését hozza. No és a gyermekek? Hát nem ez lehet az egyetlen nemes és értelmes cél? De a gyönyörű, mosolygó gyermekek képét nyomban felváltotta egy másik, melyben megnőttek, megöregedtek, s végül ők is meghaltak. Az ember nem vihet értelmet az életébe úgy, hogy látja, utódaira is éppolyan értelmetlen sors vár, mint saját magára.

Az emberi lét abszurditásának és hiábavalóságának képei lassan elviselhetetlenné váltak. Úgy láttam, a világ csak fájdalommal, szenvedéssel és halállal van tele - vagy azért, mert szelektíven vakká váltam a létezés pozitív oldalaival szemben, vagy mert ezek egyszerűen nem is léteznek egyáltalán. Gyógyíthatatlan betegségeket láttam mindenütt - az élet is ezek közé tartozott - őrületet, a kegyetlenség minden válfaját, bűncselekményeket, erőszakot, háborúkat, forradalmakat, börtönöket és koncentrációs táborokat. Hogyan lehetséges, hogy mindezt nem vettem észre azelőtt? Hogy valaki bármi pozitívat találjon az életben, torzító, rózsaszín szemüveget kell viselnie és örökké az önbecsapás játékait kell játszania! Úgy tűnt, az én szemüvegem végleg eltörött, és már sohasem leszek képes ezután önmagamat áltatni, mint ahogy azt idáig tettem. Az elviselhetetlen érzelmi és testi szenvedés örökké tartó, gonosz körforgása ejtett foglyul. Semmi kiút nem volt ebből a rémálomszerű világból. Világossá vált, hogy még a halál - legyen akár spontán vagy önkezű - sem ment meg innen. EZ A POKOL! Valóban: pokoli tájak archetipikus képe villant fel többször is a szemem előtt.

Mindezek ellenére fokozatosan sejteni kezdtem, hogy az életről alkotott komor filozófiai szemléletem során valami eddig elhanyagolt szempontot figyelmen kívül hagytam. Közben éreztem, egész testemet nyomó és szorító erők préselik össze. A legerősebb nyomás a homlokom körül mutatkozott. Megértettem, mindez valamilyen módon kapcsolatban áll a biológiai születés újraélésével, a szülőcsatornába szorult magzat gyötrelmes tapasztalataival.

Ha tényleg ez a helyzet, talán van kiút, talán az állapot csak látszólag reménytelen, és az egész csak a küszködő gyermek érzéseinek átélése. Talán az a feladat, hogy a születés, a világba való kijutás élményét újra végigéljem. Mégis, hosszú időn át, mely nekem az örökkévalóságnak tűnt, egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy eljön a szabadulás pillanata. Úgy éreztem, ehhez még rá kell bukkannom az élet értelmére. Abszolút teljesíthetetlen feladatnak látszott, s ha valóban ez volt a feltétele e pokoli helyzetből való kiszabadulásnak, a jövő nem kecsegtetett túl sok reménnyel.

Váratlanul, minden előzmény nélkül, a nyomás egyetlen szempillantás alatt megszűnt, s kiszabadultam a pokoli szülőcsatorna harapófogójából. Fény és leírhatatlan öröm öntött el. A világgal és az élet áramával új kapcsolatot éreztem. Minden friss volt és szikrázó, ragyogó színek robbantak mindenfelé, mint Van Gogh legjobb képein. Egészséges éhség fogott el. Egy pohár tej, egy közönséges szendvics és néhány gyümölcs úgy ízlett, mintha az olümposzi istenek nektárját és ambróziáját ízleltem volna.

Később, amikor már képes voltam a történtek áttekintésére, megfogalmaztam magamnak azokat az alapvető igazságokat, melyeket az élmény során az élettel kapcsolatban megtanultam. A mély vallásos és utópisztikus vágyódás eszerint az emberi lényben nem más, mint az egyszerű gyermeki öröm igénye, ahogy azt az ülés korai szakaszában tapasztaltam. Ez az érzés továbbá azt a sürgető vágyat is magában rejti, hogy az egyén a születési trauma rémálomszerű emlékeitől a születést követő szabadságba és a méhen belül tapasztalt óceáni boldogságba meneküljön. És még ez is csak felszín - hiszen minden biológiailag meghatározott szükség mögött ott rejlik az eredendő vágyódás a transzcendens után, mely már szétfeszíti a természettudományok szűkös kereteit.

Ekkor megértettem: az emberi élet beteljesítetlen vágyai onnan erednek, hogy nem dolgozzuk fel sem születési traumánkat, sem pedig halálfélelmünket. Megszületésünk automatikus esemény, s az emberi élet során e folyamat pszichológiai integrálása egyáltalán nem történik meg. Ennek az állapotnak tipikus tünete az élet értelmének megkérdőjelezése. Mivel az élet ciklikus és magában foglalja a halált is, ezért lehetetlen észérvekkel és logikával értelmet találni benne. Az embernek rá kell hangolódnia az élet energiáinak áramlására és élveznie kell a puszta létét - ekkor az élet értéke önmagától megmutatkozik. Ezután az élmény után úgy éreztem magam, mint egy hullámlovas, aki áradó örömmel siklik az élet hullámainak hátán.





A HARMADIK SZÜLETÉSKÖRÜLI MÁTRIX


a halál és újjászületés küzdelme





ENNEK az összetett jelenségcsoportnak számos jellemzője érthetővé válik, ha azt a születés második klinikai fázisával hozzuk összefüggésbe. Ebben a fázisban a méhösszehúzódások folytatódnak, ám ellentétben az előző szakasszal, ezúttal a méhszáj megnyílik s nem akadályozza tovább a magzat előrehaladását a szülőcsatornában. E szakasz a túlélésért folytatott óriási küzdelemmel, összenyomódással és gyakran erős oxigénhiánnyal és fuldoklással is együtt jár.

MÁR korábban utaltam rá, hogy bizonyos anatómiai okok miatt minden egyes méhösszehúzódás korlátozza a magzat vérellátását. A szülés e szakaszában még más tényezők is közrejátszhatnak az elégtelen keringés kialakulásában, s okozói lehetnek a magzat fuldoklásának. A köldökzsinór beszorulhat a fej és a medencenyílás közé, vagy a nyak köré is tekeredhet. Ha a köldökzsinór rövid, vagy azért rövidült meg, mert egyes testrészek köré hurkolódott, leszakadhat a méhlepény a méhfalról. Ez azonnal megszakítja az anyai szervezettel való kapcsolatot és veszélyes mértékű fuldokláshoz vezet. A kitolási fázis tetőpontján a magzat különféle biológiai anyaggal érintkezik. A magzatvíz mellett vérrel, nyálkával, vizelettel és széklettel is.

FENOMENOLÓGIAI szempontból a harmadik születéskörüli mátrix különösen gazdag és összetett élményegyüttes. A regresszív terápiában a halál és újjászületés küzdelmének formájában jelentkezik. A szülőcsatornában zajló küzdelem tényleges, valósághű átélése mellett változatos archetipikus képek bukkanhatnak fel, jellegzetes csoportokat alkotva. Ezek közül a legjelentősebbek az intenzív szexuális izgalom, a titáni küzdelem, a szado-mazochisztikus élmények, a démonikus epizódok, a trágár jelenetek és a tűzzel való találkozás motívumai. A harmadik születéskörüli mátrix fenti témái ismét csak mély, belső összefüggést mutatnak a tapasztalás szintjén, és egyértelműen kapcsolódnak az ide vonatkozó születési fázis meghatározott anatómiai, pszichológiai és érzelmi jellemzőivel.

A TITÁNI KÜZDELEM képe teljesen érthető , ha a születés e szakaszában fellépő hatalmas erőkre gondolunk. A magzat törékeny fejét ilyenkor a méhösszehúzódások ereje a medencenyílásba szorítja, s az izomnyomás esetenként húsz és negyven kilopond között mozog. Aki a harmadik születéskörüli mátrixnak ezt az aspektusát éli át, elsöprő erejű energiaáramokkal találkozik, amelyek egyre halmozódva a robbanásig feszülnek. Ezek egyik jellemző megjelenési formája a természet tomboló elemeivel - vulkánkitörésekkel, elektromos viharok, földrengések, áradások és tornádók átélése. E jelenségcsoport másik formája a háborúk, forradalmak látványában, vagy a nagy erejű technológiák - atomerőművek, atombombák, tankok, hadihajók, rakéták, lézerek és elektromos erőművek - által képviselt energiák megtapasztalásában fejeződik ki.

A TITÁNI küzdelem enyhébb formája a veszélyes kalandok - vadállatok üldözése, a velük folytatott testi küzdelem, gladiátorviadalok, izgalmas felfedezőutak - átélése. Az idetartozó archetipikus és mitológiai témák az Utolsó Ítélet, a Purgatórium, mondai hőstettek és kozmikus méretű ütközetek, a Fény és a Sötétség erőinek összecsapása, vagy az istenek és titánok harca.

AZ AGRESSZÍV és szado-mazochisztikus témák e jelenségcsoportban arra a biológiailag determinált extatikus érzésre utalnak, amelyek a szülőcsatornában a fuldoklásnak és a romboló erőknek kitett szervezetben ébrednek. E társításban világossá válik, miért alkot a szadizmus és a mazochizmus logikus egységet - szado-mazochizmust. Valójában ugyanannak az élménynek képviselik mindkét oldalát. Az itt felbukkanó témák közül megemlíthetjük a gyilkosság, az öngyilkosság, a csonkítás és öncsonkítás, a kínzás és kivégzés, a rituális áldozás és feláldoztatás, a véres test-test elleni küzdelmek: boksz mérkőzések, pankrációk, szado-mazochisztikus küzdelmek és a nemi erőszak jeleneteit.

A HALÁL és újjászületés témakörében jelentkező szexuális komponens tapasztalati logikája már koránt sem annyira magától értetődő. Magyarázata abban a lelki mechanizmusban rejlik, amely az embertelen szenvedést, különösen a fuldoklás élményét egy különös fajta szexuális izgalommá s végül extatikus gyönyörré fordítja át. Ennek példái megtalálhatók bizonyos szekták történetében, a mártírok életében, a koncentrációs táborok dokumentumaiban, az Amnesty International feljegyzéseiben, és az akasztófán kivégzetteken végzett megfigyelésekben.

AZ e kategóriába tartozó élmények közös nevezője a szexuális késztetés erőssége, annak mechanikus, pornografikus és deviáns természete. Maga a tény, hogy a pszichének ezen a szintjén a szexualitás kibogozhatatlanul összefonódik a halállal, dühvel, aggodalommal, agresszióval, önpusztító késztetésekkel, testi fájdalommal és a biológiai anyagok változatos formáival (vérrel, nyálkával, széklettel és vizelettel), megmagyarázza, mi szolgál alapot a szexuális zavarok, devianciák és perverziók alapvető formáinak kialakulására. A szexuális orgazmus és a születési orgazmus kapcsolata lehetővé teszi, hogy a freudi analízis születéskörüli modelljének mélyebb és lényegesebb összetevőire is fényt derítsünk. A szexuálpatológia e kölcsönös viszonyrendszerét részletesen tárgyalja az Ami az agy mögött rejlik: születés, halál és a transzcendens a pszichoterápiában című könyvem (Grof 1985).

A TÁRGYALT SZINT démoni oldala különleges problémákat rejt magában mind az átélők, mind pedig a terapeuták számára. A jelenségek ugyanis, amelyekkel ilyenkor az egyén találkozik, annyira hátborzongatóak, hogy senki snem szívesen szembesül velük. Az itt megfigyelt témák a gonosz erők általi megkísértés, a boszorkányszombat (Walpurgis-éj), a sátáni orgiák és a feketemisék jelenetei. A szülés e fázisának valamint a boszorkányszombat és feketemise rituáléinak közös nevezőjét a halál, a deviáns szexualitás, a félelem, az agresszió, a trágárság valamint az eltorzult spirituális impulzusok sajátságos keverékében találhatjuk meg.

A HALÁL-ÚJJÁSZÜLETÉS jelenségcsoport alantas vonala abban a biológiai tényben nyeri magyarázatát, hogy a kitolás végső fázisában a magzat közeli kapcsolatba kerülhet a széklettel vagy más biológiai anyaggal. A felidézett élmények mégis messze meghaladják azt a mértéket, amellyel az újszülött e jelenséggel a szülés során találkozhat. A harmadik születéskörüli mátrix a hulladékban vagy csatornahálózatban való kúszás, ürülék-halmokban fetrengés, vér és vizeletivás, valamint a rothadás formáival való érintkezés képeit nagy bőségben tartalmazza. Közeli és megrázó találkozás ez a biológiai lét legvisszataszítóbb oldalával.

A TŰZ-ELEM vagy szokásos formájában jelentkezik (tűzvészek látványát szemlélve vagy a tűzön feláldozottakkal azonosulva) vagy archetipikus formájában mint tisztítótűz, amely minden romlottat eléget, s előkészíti az egyént a spirituális újjászületésre. E témakör megfelelőjére a legnehezebb rábukkanni a születés szimbolizmusában - talán a magzat perifériás neuronjainak túlingereltségében (s az ezzel járó égető érzésben) leli biológiai magyarázatát. Érdekes tapasztalati párhuzamként megemlíthető, hogy e fázisban a szülő anyák is gyakran a szülőcsatorna körüli erős égő érzésről számolnak be.

E JELENSÉGCSOPORT vallási és mitológiai szimbolikája különösképpen azokra a témákra összpontosul, amelyekben a feláldozás és áldozattá válás, valamint a spirituálissal elkeveredett szexuális törekvések jellemzők. Igen gyakoriak itt a prekolumbián áldozati rítusok jelenetei, a keresztre feszítés képei, esetleg azonosulás Krisztussal vagy a halált és újjászületést szimbolizáló istenségekkel: Ozirisszel, Dionüszosszal, Attisszal, Adonisszal, Perszephonével, Orpheusszal, Wotannal vagy Balderral. Ide tartoznak a rettenetes Kali, Coatlicue, Lilith és Rangda istennők imádásának képsorai is. A szexuális motívumokat a fallikus kultuszok, a templomi prostitúció, a termékenységi rítusok, a rituális közösülés és a ritmikus érzéki tánccal járó törzsi szertartások epizódjai képviselik. A harmadik és negyedik születéskörüli mátrix közötti átmenet szimbóluma a legendák Főnix madara, amely elpusztul a tűzben, s utána feltámad a hamvaiból.

SOK lényeges szempont különbözteti meg ezt a jelenségcsoportot a korábban leírt kiúttalan állapottól. A helyzet itt nem reménytelen, s az alany sem gyámoltalan. Ellenkezőleg: aktívan részt vesz az eseményekben, s úgy érzi, a szenvedésnek határozott iránya és célja van. Vallásos közelítésben e helyzet inkább a purgatóriummal, mint a pokollal rokonítható. Az egyén itt nem kizárólag a tehetetlen áldozat szerepét játssza. Néha csak megfigyelője az eseményeknek, de gyakran egyszerre azonosul az agresszorral és az áldozattal, egészen addig a pontig, mikor már maga sem tudja önmagában a szerepeket ketté választani.

MÍG a kiúttalan helyzet kizárólag szenvedéssel jár, addig a halál-újjászületés küzdelmei a kín és extázis határmezsgyéjén zajlanak, s a két érzés gyakran egybe is olvad. Célszerű ezt az élményt dionüszoszi, vagy vulkanikus extázisnak nevezni, szemben a apollóni, vagy óceáni extázissal, amely az első születéskörüli mátrix kozmikus egységérzetét jellemezte.

KÜLÖNLEGES élményösszetevők képezik a harmadik születéskörüli mátrix és a sűrített élménykomplexek kapcsolatát. Ezek intenzív, a veszély elemét magukban hordozó érzéki és szexuális élményekre utalnak, mint például: ejtőernyős ugrások, autóversenyek, izgalmas de közben kockázatos kalandok, birkózás, boksz, verekedések, harcok, hódítások, piroslámpás házak, szexuális erőszak, orgiák és vidámparki mulatságok. A harmadik születéskörüli mátrixhoz kapcsolódó emlékek egy speciális csoportja a biológiai anyagokkal való közeli találkozást eleveníti fel. Ide tartoznak az ágybavizelés, becsinálás, bilire szoktatás, a vérrel való találkozás vagy a háborús és baleseti csonkolások látványának emlékei. A harmadik és negyedik születéskörüli mátrix közötti átmenetben igen gyakoriak a nagy tüzek emlékképei.

A FREUDI erogén zónák szempontjából a harmadik csoport olyan fiziológiai jelenségekkel kapcsolatos, amelyekben hirtelen feloldás és fellazulás vált fel valamilyen hosszantartó feszültséget. Orális szinten ennek az étel megrágása és lenyelése, esetleg éppen ellenkezőleg: kihányása felel meg. Anális és urethrális szinten az ürítés folyamata, genitális szinten pedig a szexuális orgazmus, valamint a szülő nőknél a kitolási fázis második része.

MEGKÍSÉRLEM egy magas dózisú LSD ülésen feljegyzett tapasztalataimmal illusztrálni a harmadik születéskörüli mátrix megjelenési formáit, amelyek az élmény első néhány órájának vezérmotívumát játszották. Ugyanennek a pszichedélikus ülésnek folytatását és feloldását csak később, a negyedik jelenségcsoport leírásánál közlöm.

Az ülés az ösztönerők hihetetlen intenzitású feltolulásával kezdődött. Orgasztikus szexuális érzések váltakoztak és keveredtek valami hatalmas áramlat kitöréseivel. Egyszerre éreztem egy acélszerkezet halálos szorítását és az életenergiák ellenállhatatlan, lenyűgöző sodrását. Látóterem vörös színekben izzott, s e látvány egyszerre volt félelmetes és szentséges. Valahogy úgy éreztem, mindez a vér misztikus hatalmát szimbolizálja, amely sajátos módon egyesíti az emberiséget sok-sok évezreden át. Kapcsolatba kerültem mindenfajta kegyetlenség - kínzás, nemi erőszak, gyilkosság - metafizikai dimenzióival, de a menstruációs ciklus, a születés, szülés, halál, az ősök vérvonala, a hűség, az igaz barátság s a testvériség titkos vérségi kötelékének misztikus lényegével is.

Mindeközben lényegileg azonosultam a szülőcsatornába szorult gyermek szabadulásért folytatott küzdelmével. Hirtelen úgy éreztem, kapcsolatba kerülök egy különös erővel, amely anyát és gyermeket életen és halálon át összeköt. Ösztönösen, zsigeri szinten megértettem e kapcsolat szimbiotikus, egyesítő oldalát, de megszorító és fullasztó aspektusát is, amely minden függetlenedés és önállósulás elé gátat emel. Hirtelen különleges jelentőséget kapott a nagyanyák, anyák és lányok közötti anyaméh-kapcsolat, mint az élet egyik alapvető misztériuma, amin mi, férfiak, kívül rekedtünk.

Ezután embertömegekkel azonosultam, amelyeket valami felsőbb cél egyesített - különböző korok forradalmáraival és hazafijaival, akik az elnyomás ellen, vagy valamely más, közös ideálért küzdöttek. Egy adott pillanatban erős azonosságot éreztem Leninnel, s mélyen megértettem azt az olthatatlan vágyat, amelyet az elnyomott tömegek felszabadítása iránt táplált, s a forradalom tüzét, amely a szívében égett. Fraternité! Egalité! Liberté! A szemem előtt a francia forradalom, a Bastille kapuinak megnyitása, s Beethoven Fideliójának idevágó jelenetei villantak fel hirtelen. Könnyekig felindultam, s lélekben összeforrtam az összes szabadságharcossal, aki valaha a földön élt.

Az ülés második felében a hangsúly a halál témaköréről a nemiség és erőszak témája felé tolódott. Nemi erőszak, szado-mazochista praktikák, obszcén jelenetek, nyilvánosházak, prostituáltak és stricik színes képei bombázták érzékeimet hihetetlen erővel. Úgy tűnt, azonos vagyok a jelenetek szereplőjével, de ugyanakkor mint egy megfigyelő, kívülről is szemlélem őket. Ezután gyönyörű, részben figuratív, részben csipkefinom arabeszkből formált képekből a Seherezádé és az Ezeregy éjszaka háremeinek ellenállhatatlanul csábító világa épült fel a szemem előtt. Fokozatosan egy erős spirituális elem vegyült az előbbi forró, érzéki élményekhez. Mintha egyszerre száz és száz afrikai törzsi ceremónia, babiloni templomi prostitúció, ősi tisztulási rítus és csoportos közösüléssel járó, új-guineai vagy ausztrál szertartás résztvevője lettem volna.

Ezután, minden előzmény nélkül, hirtelen minden megváltozott. Úgy éreztem, hatalmas tömegű, leírhatatlanul gusztustalan anyag önt el, s én valami archetipikus emésztőgödörben fuldoklom, amely minden elmúlt kor biológiai hulladékát tartalmazza. Az undorító bűz egész lényemet átjárta, szám ürülékkel telt meg, és a fulladás szélén álltam. Szemem előtt újból és újból megjelent a világ csatornarendszereinek összetett labirintusa. Meghitt viszonyba kerültem a Föld nagyvárosainak minden végtermékével, minden csatornanyílásával és derítőaknájával. Megrázó találkozás volt ez a biológikum legvisszataszítóbb megnyilvánulásával: az ürülékkel, a hulladékkal, a gennyel, az oszlással és a rothadással.

E szörnyű élmény közepette egy érdekes gondolat cikázott át az agyamon: a most tapasztalt érzések csupán egy felnőtt ember reakcióit tükrözik. Egy gyermek vagy egy kutya erre talán egészen másképpen reagálna. Az életnek számtalan olyan formái léteznek - baktérium, kukac, rovarlárva - amelyek számára ez a hely igencsak kívánatos környezetet, pozitív életteret jelent. Megpróbáltam áthangolódni erre a nézőpontra, s az egészet innen szemügyre venni. Fokozatosan képessé váltam elfogadni, sőt, valami különös módon élvezni is a helyzetet, amelyben voltam.





A NEGYEDIK SZÜLETÉSKÖRÜLI MÁTRIX


a halál és újjászületés élménye





E JELENSÉGCSOPORT a szülés harmadik klinikai fázisával, a gyermek tényleges megszületésével áll kapcsolatban. A megszületésért folytatott kínokkal teli küzdelem itt ér véget. A szülőcsatornán való áthaladás során felhalmozódó rengeteg aggodalmat, fájdalmat, nyomást és szexuális feszültséget hirtelen megkönnyebbülés és ellazulás váltja fel. A gyermek megszületik, s a sötétség hosszú időszaka után először találkozik a ragyogó nappali világossággal vagy a szülőszoba mesterséges fényeivel. A köldökzsinór elvágásával az újszülött végleg leválik az anyai szervezetről. Nagy jelentőségű fiziológiai változások zajlanak ilyenkor: a szervezet, mint anatómiailag független egység, önálló életet kezd, és saját maga kezd gondoskodni az oxigénellátásáról, emésztéséről és az anyagcseréjéről.

A KORÁBBI jelenségcsoportokhoz hasonlóan e születési fázis is újraélhető. Ezek az emlékek felidézik a szülés fiziológiai történéseit és a különféle szülészeti beavatkozások élményét. Még olyanok is, akik semmit sem tudtak születésük körülményeiről, részletes adatokkal szolgálnak egykori magzati elhelyezkedésükről, szülésük lefolyásáról, az alkalmazott érzéstelenítés módjáról, a kézi illetve eszközökkel végzett szülészeti fogásokról illetve a születés utáni gondozás sajátosságairól.

A SZÜLETÉS utolsó fázisának szimbolikus megfelelője a halál és újjászületés élménye; ez a halál és újjászületés küzdelmeinek végső állomása és feloldása. Paradox módon a teljes felszabadulás élményének küszöbén az egyén egy közelgő, elsöprő erejű katasztrófa érzésével találkozik, ami gyakran elkeseredett küzdelemre sarkallja annak érdekében, hogy a folyamatot megállítsa. Ha ez sikerül neki, úgy számára a harmadik és negyedik születéskörüli mátrix közötti átmenet a totális megsemmisülés érzetével jár -ugyanis itt a test pusztulásával, a teljes intellektuális és filozófiai vereséggel, a végső morális kudarccal, és a kiúttalan, transzcendentális méretű kárhozat élményével találkozik. Az Én halálának megélése maga után vonja a valaha létezett kapcsolódási pontok könyörtelen lerombolását is. Az Én halála és újjászületése nem egyszeri tapasztalat: azt a következetes önfeltárás során a tudattalan újból és újból, változó hangsúllyal az egyén elé tárja, egészen addig, amíg a folyamat el nem éri célját.

A FREUDI PSZICHOANALÍZIS hatására az Én megítélése az egyén azon képességei alapján történik, melyek segítségével a valóságot felméri és a mindennapi életben boldogul. Azok, akik e korlátozott szemléletet magukévá tették, az Én pszichológiai értelmű halálára nem tudnak másképp, csak rémülettel tekinteni. Pedig ami e folyamat során meghal valójában nem más, mint az az alapvetően paranoid viszonyulás a világhoz, amelyre a születésünk és az életünk során átélt negatív tapasztalatok hatására tettünk szert. Ennek tünetei közé tartozik az általános alkalmatlanság érzése, a minden lehető veszélyre való felkészülés feszültsége, a felelősség és az összeszedettség kényszeres fenntartása, a magunknak és másoknak való állandó bizonyítás kényszere és számos hasonló, vitatható értékű tényező.

AMIKOR VALAKI az Én halálát teljes mélységében átéli, megtapasztalja, hogy egyszer s mindenkorra megszűnik az, amit Alan Watts a bőrbe tokozódott Énnek nevez. Ezután az élmény után az egyén nemcsak az élet fokozott élvezetére válik alkalmassá, de a világban is jobban megállja a helyét.

A TELJES MEGSEMMISÜLÉST, a "kozmosz legaljára zuhanás" élményét, amely az Én halálát kíséri, nyomban természetfölötti ragyogás és szépség látványa, vakító fehér vagy arany fény víziója követi. Ehhez archetipikus isteni személyek, szivárványszínek, kifinomult pávatoll-alakzatok vagy ősi tájak látványa társul. Az Én ilyenkor a lelki felszabadulás, a megváltás, az üdvözülés élményével találkozik. Úgy érzi, megszabadult minden aggodalomtól, depressziótól, bűntudattól; megtisztult és megkönnyebbült. Pozitív érzések árama önti el, amely önmagára, a többi emberre s a létezésre magára irányul. A világ gyönyörű és biztonságos helynek látszik, s az egyén életkedve is jelentősen megnövekszik.

HANGSÚLYOZNUNK KELL, hogy e leírás csupán az átlagos, sima lefolyású szülésekre érvényes. Amikor a kitolási szakasz gyenge és elhúzódik, amikor szülészeti fogókat vagy általános érzéstelenítést alkalmaznak, ill. mikor más komplikációkkal és beavatkozásokkal találkozik a magzat, akkor sajátos eltérések és torzulatok jelentkezhetnek a jelenségcsoport mintázatában.

A HALÁL ÉS ÚJJÁSZÜLETÉS élményének archetipikus szimbolikája a kollektív tudattalan számos rétegéből származhat, bár minden kultúrában megtalálhatók a folyamat mitológiai jelképei. Az Én halála így aztán átélhető romboló istenségek - Shiva, Moloch, Kali - közreműködésével, ill. teljes eggyé válással Krisztussal, Ozirisszel, Adonisszal, Dionüszosszal vagy más, az életét áldozatként odaadó mitológiai személyiséggel. A felszabadulás-élmény egybeforrhat Isten absztrakt jelenlétével (pl. sugárzó fényforrás formájában) vagy a különféle vallások többé-kevésbé megszemélyesített Isten-ábrázolásával. Sokan Szűz Mária, Ízisz, Lakhsmi, Parvati, Héra vagy Cybelé alakját öltött Nagy Isteni Anyával találkoznak vagy egyesülnek az élmény során.

A JELENSÉGCSOPORT élettörténeti vonatkozásai a személyes sikerek, szerencsés kimenetelű veszélyes kalandok, túlélt balesetek, súlyos betegségből való felépülések emlékeit tartalmazzák. A freudi erogén zónák szempontjából a negyedik születéskörüli mátrix a libidinózus fejlődés minden olyan szintjével kapcsolatban áll, ahol kielégülési állapot követ valamilyen kellemetlen feszültségtől való megszabadulást - mint például a táplálék lenyelését követően az éhség megszűnése, a hányás utáni megkönnyebbülés, az ürítés, a vizelés, a szexuális orgazmus vagy a gyermekszülés.

A TOVÁBBIAKBAN a harmadik születéskörüli mátrix tárgyalásakor félbehagyott LSD-ülés folytatását közlöm, amelyben a harmadik és negyedik mátrix közötti átmenet és a negyedik fázis élményelemei követhetők nyomon.

Igencsak meg voltam elégedve magammal: képes voltam megbirkózni a nagy feladattal, s megbékéltem biológiai énem azon oldalával, amelytől kultúránk annyira iszonyodik. A legrosszabb azonban még csak most következett! Minden előzmény nélkül elveszítettem kapcsolatomat a valósággal, s mintha csak egy képzeletbeli szőnyeget húztak volna ki alólam, minden összeomlott körülöttem, s úgy éreztem, a világ darabokra hullik. Olyan volt, mintha létezésem metafizikai tályogként felfakadt volna; a nevetséges önbecsapás hatalmas buboréka egyszer csak kipukkadt, és fény vetült életem alapvető hazugságára.

Mindaz, amiben valaha hittem, amiért küzdöttem, ami értelmet adott az életemnek, most teljesen hamisnak tűnt. Szánalmas, tartalmatlan mankó volt csupán, amellyel létem elviselhetetlen realitását igyekeztem pótolni. Minden, ami érték volt, szétrobbant és tovatűnt, mint ahogy a szél a pitypang pihéit fújja szerteszét. Ami maradt, az a végső és rémületes valóság: az egzisztenciális Mindenség értelmetlen káosza. Leírhatatlan rémülettel láttam, hogy egy istenség óriási alakja tornyosul fölém fenyegető testtartással. Ösztönösen tudtam, ez a hindu Síva isten, romboló formájában. Éreztem, ahogy lába mennydörögve rám lép, összezúz, széttapos, és mint valami jelentéktelen ürüléket, szétken a kozmosz legalján.

A következő pillanatban egy hatalmas, rémisztő istennővel találtam magam szemközt, akit az indiai Kalival azonosítottam. Egy ellenállhatatlan erő arcomat tátongó vaginája felé lökte, amely tele volt menstruációs vérrel és a szülés után visszamaradt anyagokkal. Úgy éreztem, valami azt követeli tőlem, hogy teljesen adjam meg magam a létezés erőinek és a női princípiumnak, amelyet most az istennő képviselt. Ekkor, mikor már végleg megsemmisült bennem mindaz, amit valaha is a férfiúi felsőbbrendűség érzéseként magamban tápláltam, derengeni kezdett bennem a biológiai születésem ide vonatkozó pillanata: a fejem éppen előbukkan a szülőcsatornából, s a szám közvetlen kapcsolatba kerül a vérző anyai vaginával.

Természetfölötti sugárzás és szépség isteni fénye öntött el hirtelen. A sugarak ezernyi csodás pávatoll-alakzatban szóródtak szerteszét. E ragyogó arany fényből a Nagy Isteni Anya alakja vált ki, mint a minden létező iránti szeretet és védelem megtestesülése. Kitárta karjait, s felém nyúlva beburkolt sugárzó lényegével. Én elmerültem e csodálatos energiaáramlatban, amely megtisztított, gyógyított és táplált. Mintha ambrózia - a tej és méz archetipikus lényege - ömlött volna át rajtam hihetetlen bőséggel.

Ezután az istennő figurája fokozatosan eltűnt, s átadta helyét egy még ragyogóbb sugárzásnak, amely bár testetlen volt, mégis határozott emberi jelleggel és szerteáradó, végtelen intelligenciával rendelkezett. Világossá lett számomra, hogy amit átélek, nem más, mint a beleolvadás és elmerülés a Végtelen Tudatba, Brahmába, úgy, ahogyan azt az indiai filozófiáról szóló könyvekben olvastam. Ez az élmény mintegy tíz perc után elenyészett; én mégis úgy éreztem, az idő dimenzióját átlépve egy egész örökkévalóságig tartott. A gyógyító és tápláló energia áramlása és a pávatoll-alakzatok arany izzása egész éjszakán át tartott, s az ezt követő jó érzés pedig napokon át elkísért. Az átéltek emléke évek óta elevenen él bennem, és alapvetően megváltoztatta az életfilozófiámat.



SZERETNÉM e születéskörüli jelenségcsoportokat tárgyaló részt egy holotróp ülésen készült beszámolóval zárni. Szerzője egy klinikai pszichiáter, aki nemrég vett részt ötnapos holotróp légzési szemináriumunkon. A bevezető csoportbeszélgetésen önmagát idegileg túlfeszített típusnak írta le, aki hajszolja a munkát, élvezi a nehéz feladatokat, a kihívásokat és a küzdelmet. A holotróp ülés nála mély megnyugvást és ellazulást eredményezett. Beszámolója jó példa arra, hogy az elemi erejű születési élmények s azok hétköznapi vonatkozásai miként hatnak egy intelligens, szkeptikus és tudományosan képzett személyre.

Kezdetben egy pikkelyes, féregszerű állattal azonosultam, s annak mozgását is teljesen átvettem. Egymás után többször spirál alakban a hátamról a hasamra, s megint a hátamra fordultam. Váratlanul érintéseket éreztem a lábamon, amelyek nagyon zavartak és korlátoztak. Küzdeni kezdtem ellenük, először könnyedén, később egyre növekvő erővel és elszántsággal. A viaskodás odáig fokozódott, hogy rájöttem: már az életemért harcolok.

Később kiderült, öt embernek kellett lefognia, mert úgy csapkodtam, hogy a körülöttem fekvőket kitúrtam a helyükről. Akkor szilárdan elhatároztam, semmiképpen nem adom meg magam, még akkor sem, ha az egész világ támad ellenem. Csellel, erővel és hangos sikoltozással küzdöttem a tehetetlenség és a fölém kerekedő ellenféllel szemben.

Ahogy lefogtak, Stan igyekezett megmagyarázni, ők nem az ellenségeim, hanem azért vannak ott, hogy segítsenek nekem. Némi idő elteltével e harcot képes voltam azonosítani a születésem élményének újraélésével. Észrevettem, hogy a tehetetlenség folyamatosan fenntartotta az erős ellenállás érzését bennem, s egy pillanatig sem voltam képes elengedni magam. E jelenséget igen jól ismerem a mindennapjaimból.

Vad mozdulataim és hangos kiáltásaim elérték a tetőpontot, majd elcsendesültek; fokozatosan az ellazulás fázisába léptem. Ekkor elhatároztam, felülök. Mikor Stan azt mondta, ez még korai, hirtelen a következő cikázott át az agyamon: "Persze, hiszen akkor én egy koraszülött lennék!" Újból lefeküdtem, teljesen betakaróztam, és úgy éreztem, ezúttal képes vagyok a hátralevő időt kivárni az anyaméhben. Csodálatos volt; boldogság öntött el, és úgy éreztem, akár az örökkévalóságig ebben az állapotban maradnék.

Hirtelen a frissen cserzett bőr erős szaga csapott meg; újból és újból éreztem, s ez igen jólesett. A tökéletes ellazulás állapotában voltam, amely a mindennapi életben számomra teljesen ismeretlen. Élveztem a felbukkanó víziókat. Az erős bőrszag tűnt a legfigyelemreméltóbb jelenségnek. Igen furcsálltam, de nem tudtam vele mit kezdeni. A csoportmegbeszélésen megkérdeztem Stant, mi lehetett ez. Elmondta, a bőr (illetve annak illata) nem tartozik a születés szimbolikus és archetipikus megnyilvánulásaihoz, ezért bizonyára a születésemmel kapcsolatos konkrét körülményekkel állhat kapcsolatban.

Aznap este eszembe jutott, hogy régen anyám egy bőrruházati boltban dolgozott. A megszületésem napján is késő estig bent maradt, s nadrágokat varrt, a bőröket az ölében tartva. Nem számított arra, hogy a szülés már aznap megindulhat, s mikor a magzatvize elfolyt, úgy gondolta, csupán valami hólyag-probléma lépett fel. A születést követő időszakban is szoros kapcsolatban álltam a friss bőr szagával, ugyanis anyám otthon tovább folytatta a bőrnadrágok varrását. Meggyőződésem, hogy valóságosan újraéltem a születésemet, s hogy a friss bőr illata valamilyen módon szintén hiteles emlék.