2011.02.08
Nem, nem létezik. Léteztek és léteznek ugyan olyan filozófiák, melyek az Anyagot tették, teszik meg a Létezés elsődleges okának – például Démokritosz vagy Chárvaka követői, a lokáyaikák, a marxisták stb. –, de ezek egyike sem társítható a hagyomány eszmerendszeréhez. Miért nincs hagyományhoz köthető evolúciós elmélet? A kérdés mögött egy másik kérdés húzódik: Lehet-e az örökkévalóságnak kezdete? Miért van, és mi okból? A legmaradandóbb válasz erre: a cselekvés tárgya feltételezi a cselekvőt, aki cselekszik. És ez a hármasság – a létezés alanya, állítmánya és tárgya – az eredetállapotban nem különül el: Unitás, Egység.
2011.02.05
A világegyetemnek nemcsak anyaga, energiája és térideje van, hanem talán sokkal fontosabb az a fundamentum, amit jó közelítéssel információnak nevezhetnénk, és amelynek megértéséhez egyre közelebb kerülnek az elméleti kutatók. Ez az információ persze meglehetősen távol áll attól, amit a közbeszéd vagy akár az információs társadalom szakembere információnak nevez. Ez egy egészen pontos matematikai entitás, amely rendkívüli, mondhatnám, titokzatos tulajdonságokkal rendelkezik. Talán ezek közül is a legfigyelemreméltóbb, hogy rendkívül szoros kapcsolatban áll a téridő alapszerkezetével. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy – mai ismereteink szerint – a téridő szerkezetét alapvetően meghatározza egy nagyon erős elv, az ún. kvantum princípium.
2010.06.28
A Sötét Kor
A Kelet és Nyugat közötti ellentét
Tudás és cselekvés
Szakrális és profán tudomány
Individualizmus
Társadalmi káosz
Anyagi civilizáció
Nyugati invázió
Végkövetkeztetések
2010.06.16
Ha most arra kérem Önöket, hogy képzeljenek el egy erdőt, gondoljanak egy fára, lássanak maguk előtt egy házat vagy bármi mást, bizonyára mindenki más milyet képzel. Ámde ha arra kérnék mindenkit, képzelje el a Földgolyót, hogy milyennek látszik az űrből, akkor, noha egyikünk se látta még az űrből, mégis mindannyian valószínűleg nagyon hasonlóan képzelnénk el. Közös képvilágban élünk: nemcsak a látható valóságban egyeztünk meg, hogy valóságnak tartjuk, hanem közös képvilágunkat is ugyanezen valóság részeként éljük át. A lassítottan repülő madár, a másodpercek alatt kinyíló, majd elhervadó rózsa, a csecsemő méhen belül, vagy a szaporodó sejtek -- mind a látható közös valóságunk részei. Nem kétséges senkinek sem, hogy a madár így repül lassítva, pedig sohasem röpül lassan, a rózsa így nyílik ki, pedig sosem nyílik ki így.
2010.05.22
Bohócnak éppúgy nevezték, mint prófétának vagy utópistának, zavaros koponyának éppúgy, mint olyan szerzőnek, akit Darwin, Einstein és Freud sorában illet meg hely, vagyis megítélésének spektruma az őszinte tisztelettől a teljes elutasításig terjed. A reakciók már akkor is ambivalensek voltak, amikor McLuhan — aki akkoriban az angol irodalom professzora volt Torontóban — 1962-ben és 1964-ben megjelentette mindmáig legismertebb két könyvét Gutenberg-galaxis és A médiák megértése címmel. E két műben a következő lényeges téziseket állította fel: a nyugati társadalomra tartós hatást gyakorolt közvetítő közegként a fonetikus írás és különösképpen a könyvnyomtatás, s a XX. század közepe óta változás indult meg, amelynek során az írás átadja vezető szerepét az új elektronikus médiának, ekképp ennek a változásnak mélyreható következményei lesznek.
2010.01.26
Blavatsky asszony írásaiban vállalt különleges feladat az volt, hogy a nyugati világ figyelmét a bölcsesség hagyományainak tanításaira, a kelet szent tudományára irányítsa. Ismételten hangoztatta ezen tanok nagy múltra visszatekintő korát, valamint egyetemességét, amit korunk korai századai óta mint Teozófiát ismernek. Önmaga számára csupán a leíró és továbbító szerepét vállalta. Az 1888-ban megjelent, A Titkos Tanítás (The Secret Doctrine) című legnagyobb és legfontosabb művének bevezetőjében H. P. Blavatsky világosan megírja miben látja feladatát.
2010.01.17
Az emberi létezés rejtélyes és titkokkal övezett jelensége minden történeti korban az elmúláshoz, a halálhoz való viszonyhoz vezet bennünket. A halál metafizikája az európai kultúrkörben alapvetően az antik görög bölcselethez és a keresztény világképhez vezethető vissza. Ez a jelenség legfőképpen a transzcendens időtudathoz köthető, és a halál filozófusai ezt az eseményt gyakorta megkísérelték a megértés horizontjára helyezni. A filozófiai thanatológia hermeneutikája gyakorta szembesül a megérthetetlenséggel és a megmagyarázhatatlansággal. A vallásos kultúrák általában megkísérelték a halál tényét az élet szerves eseményeként, végpontjaként kezelni, s ezért különféle rítusokat alakítottak ki.
2010.01.13
Nietzsche barlangjai, ezt a címet adtam ennek a rövid előadásnak, amely Friedrich Nietzsche Így szólott Zarathustra című művéből, Zarathustra beszédeiből csak egyet kíván elemezni. Az elemzés a perzsa mitológiára épül. Olyan ellentmondásokra szeretném felhívni a figyelmet a filozófus szövegében, amelyek épp szembefordítottságuk által, s önnön feszülésüknél fogva lesznek alkotóelemek, s nem széttartásukból kifolyólag bomlasztó erők. Gyönyörű boltívet épít fel Nietzsche a véghetetlenségig variálva az indo-iráni mítoszokat, amely boltív, egymásnak feszülő köveivel épp annak a barlangnak is bejáratául szolgálhat, amelyben Zarathustra tíz éven keresztül élvezte „saját szellemét és magányát”1. Ez a beszéd pedig ’A három átváltozásról’2 szóló rész.
2009.11.05
A XXI. század elején a tudományos világkép jelentős mértékben változik. Éppen olyan mély változáson megy át, mint a XX. század elején, amikor Newton harmonikus, de mechanikus óramű-univerzumát felváltotta Einstein relativista világegyeteme. Általános szemszögből nézve a tudomány a világnak egy elembertelenedett képét nyújtja, egy száraz és elvont képet, amely számokból és formulákból áll. A világegyetem olyan, mintha valami lelketlen mechanizmus volna, és benne az élet véletlen történés. Az élő fajok sajátos vonásai mintha véletlen események egymásutánjából fakadnának a Földön a biológiai fejlődés története folyamán; és az emberek jellemző vonásai mintha a velük született gének véletlen kombinációjából erednének.
2009.10.21
Számos kultúrából, régi korok tanításaiból csengenek vissza olyan kifejezések, mint pl. lélek, szellem, reinkarnáció, divináció. Racionális gondolkodásunk – ha egyáltalán foglalkozik a témával – úgy vélekedik, hogy ezek a koncepciók babonás hiedelmekkel kapcsolatos képzetek és halálfélelemből eredő, a megsemmisüléstől való szorongásból fakadó, vágyteljesítő fantáziák szüleményei. Az, hogy ezek a fogalmak, jelenségek, vélekedések jelentős transzkulturális azonosságot mutatnak, azaz szinte minden kor és kultúra tanításaiban felmerülnek, egy gyors váll- és tollvonással elintézhető annak deklarálásával, hogy minden emberben közös lélektani struktúrák kivetüléséről, pl. álomélmények (Tyler, 1987) projekciójáról van szó.
