Orichalcum Workshop Pszichedelikus Szellemi Műhely & Archívum

Nem kis feltűnést keltett Gyergyóújfaluban Balázs István: öt éve bevásárolt 2,5 hektár mocsárral, ami sem kaszálónak, sem legelőnek nem jó. Amikor kotrógéppel tavat ásott a telekre, sokan odaszoktak horgászni. Aztán – amikor elkezdte hordani a telekre az autógumikat – a helyiek gyanakodni kezdtek: talán gumiégetőt akar csinálni a faluban? Végül, amikor látták, hogy a gumikból lassan falakat emel,


szóltak, ne hülyéskedjen –

ha házat akar, segítenek neki, és egy hét alatt összedobják fából. A „civilben” napelemek, napkollektorok gyártásával és beszerelésével foglalkozó vállalkozó nem kis dologra vállalkozott: egy olyan házat akar építeni a kemény teleiről híres Gyergyói-medencében, melyet kizárólag a nap fűt; a nap melegét a falak heteken keresztül tárolják, a ház teljes vízellátását az összegyűjtött, majd tisztított esőből oldják meg.

A hajó-forma, kecses ház

Az első elképzelések még csak egy – valamivel hagyományosabbnak számító – szalmabála-házról szóltak. Ennek a modellnek a gyenge pontja, hogy a szalmából készült falak rendkívül jól szigetelnek, azonban nem tárolják a hőt, tehát ez a ház nem hasznosította volna maximálisan a Nap energiáját. A következő elképzelés egy tutajra épített házról szólt, ami


a Nappal együtt fordult volna el a tengelye körül:

ezt azért tartotta nehezen megvalósíthatónak, mert a tutajra csak egy igen könnyű, egyszerű szerkezetű házat lehetett volna építeni, mert másképp elsüllyedt volna.

Aztán István rábukkant a Michael Reynolds által szabadalmaztatott gumiház-modellre. Reynolds az ´50-es években a más bolygókon való építkezési lehetőségeket kutatta: az ő ötlete az volt, hogy polieszter-zsákokat vigyenek az űrbe, azokat megtöltsék a Holdon/Marson épp rendelkezésre álló anyagokkal, és aztán azokat lego-elemekként összerakva különféle struktúrákat lehet építeni.

Reynolds tisztában volt vele, hogy fosszilis energiahordozókat nem lehet a Földről kivinni az űrbe, ezért a Nap energiáját kell maximálisan kihasználni: a jó fekvésű ablakok mellett


megfelelően vastag falakat kell építeni,

olyan anyagokból, melyek hőt tárolnak anélkül, hogy túlzottan felmelegednének, akár egy csempekályha – amit a Nap süt, nem pedig a belül égő tűz.

 Az ablak alatt egy kis ágyás fog húzódni, ami felfogja nyáron a tűző napsütést

Az egyik szoba

Ami a „földi” alkalmazásokat illeti, Reynolds felfedezte, hogy az eldobott autógumi egy rendkívül ellenálló, rugalmas anyag, ami földdel megtömve szélnek és földrengésnek jól ellenáll, és bármilyen téglafallal vetekszik, arról nem is beszélve, hogy hőtároló kapacitása óriási. A közhiedelemmel ellentétben a gumi egy természetbarát anyag, mely csak megsemmisítve szennyezi a környezetet. Azon kívül, hogy ingyen rendelkezésre álló


„szemetet” hasznosít újra,

a háznak további előnyei is vannak: például nem kell alapokat ásni, mivel a gumifalak elég szélesek ahhoz, hogy ne terheljék a földet: egyszerűen leterítenek egy műanyag fóliát, és arra van ráépítve a ház. Úgy akadályozzák meg, hogy a falak el ne ferdüljenek, hogy minden fal tetőig körbe van hányva földdel – a földréteg szigetelés szempontjából is hasznos, így a házban még télen is 21-25 fokos hőmérséklet lehet.

István maximalizmusában ennél is tovább megy: a gumik közti réseket alumínium sörösdobozokkal tömi be – ez újabb szemét-újrahasznosítás. Megtehetné, hogy kutat ás, hiszen a telken van víz bőven, de nem hajlandó erre: ragaszkodik hozzá, hogy


a tetőről összegyűjtött esővizet

tisztítsa, mineralizálja, majd háromszor egymás után felhasználja. A tisztított víz, miután fürdésre, főzésre, mosásra használta, egy házon belül található kis ültetvényt – zöldségeket, gyümölcsöket, dísznövényeket – öntöz. Miközben átszivárog az ágyáson, megtisztul, és úgynevezett „szürke víz” képződik – ez ugyan átlátszó, de emberi fogyasztásra már nem alkalmas.

Ezt a vizet használja aztán a háztartás legnagyobb vízfogyasztója, a véce öblítésére, majd egy párologtató berendezés segítségével visszaadja a vizet a természetnek, a megmaradó komposztot pedig természetes trágyaként hasznosítaná.

>> Egy amerikai gumiház honlapja

A ház legmarkánsabb elemei a hatalmas, déli irányba tájolt ablakok: a dőlésszög úgy van kiszámolva, hogy a téli napsugarak merőlegesen essenek az üvegre, tehát a lehető legkevésbé verje vissza a sugárzást – tervek szerint ekkor a Nap sugarai a ház hátsó falának a közepéig is elérnének. Nyáron épp fordítva: a meredeken beeső napsugarak egy részét visszaverné az üvegfelület. A ház azért sem melegedne túlzottan fel, mert az üveget növényfüggöny takarná el belülről. „Mintha napoznál, azzal a különbséggel, hogy behozod a napot a házba” - fogalmaz István. Ami egy ilyen ház építési költségeit illeti,


nem olcsóbb,

mint egy hasonló méretű, klasszikus ház: a föld és gumi ugyan ingyen van, azonban a gumikat kellőképp megtömni nem kis munka – ráadásul a villamos energiaellátást biztosító napelemek sem olcsók. Igaz, megépülte után a ház fenntartásának költsége elvileg nulla.

Amikor a gumiház hátrányairól kérdezzük, István újból a gumik földdel való megtömését emeli ki: ha nem tökéletes a munka, a falak megereszkedhetnek. Hogy végül minden olyan jól működik-e majd, mint elméletben, maga a tulajdonos sem tudja:


ilyen házat még csak igen kevesen építettek,

Európában pedig egyáltalán senki nem. Nincsenek standardok, kevés a tapasztalat, az építő maga kell kikísérletezzen nagyon sok dolgot. Emiatt az engedélyeztetés is problémás, így valószínű, hogy egy ideig kevesen fognak a gyergyói vállalkozó nyomába eredni. István mindenesetre jövő nyárra már be fog költözni a házba, és biztos, ami biztos, egy kandallót is beépít.

 ajánlott weblap : http://earthship.org/

 forrás