Orichalcum Workshop Pszichedelikus Szellemi Műhely & Archívum

(DMT „a lélek molekulája” DMT=dimetiltriptamin, 5-HT2A agonista, a tobozmirigy termeli.Szára István (OIE) elsőként szintetizálta és alkalmazta 1956-ban. A legintenzívebb hatású pszichotrop anyag.)

A Dimetiltriptamin (DMT), vagy más néven N,N-dimetiltriptamin (angol nyelven dimethyltryptamine) egy a természetben is előforduló, erős pszichedelikus drog. Megtalálható sok növényben, illetve nyomokban az emberi testben is. Hogy mi lehet a szerepe a testünkben természetes módon előforduló DMT-nek, arról csupán találgatások láttak napvilágot. Szerkezetileg hasonló a szerotonin nevű ingerületátvivőhöz (neurotranszmitterhez), valamint olyan triptamin-alapú pszichedelikumokhoz, mint az 5-MeO-DMT, 5-OH-DMT, vagy 4-OH-DMT, más néven pszilocin. A test normális működése során a triptamin-N-metiltranzferáz enzim termeli.[1]

Megjelenés

A DMT szobahőmérsékleten fehér, sárga, narancssárga, vagy pirosas krisrályos anyag. A teljesen tiszta DMT kirstályai átlátszóak, porszíne fehér. Olvadáspontja 44.6-46.8°C. Már egy kevés zsíros, vagy olajos szennyeződés is jelentősen csökkentheti az olvadási hőmérsékletet, ezért tapintása ragadós, mert egy kevés mindig feloldódik/olvad a bőrön megtalálható zsír miatt. Szaga erősen elmékeztet egyes műanyagok, így például a habosított polisztirol szagára (hungarocell).

A DMT-t legelőször a Mimosa hostilis gyökeréből állította elő egy brazil etnobotanikus és vegyész Gonçalves de Lima, aki Nigerine-nek nevezte el. Szintetikusan először a kanadai Richard Manske állította elő 1931-ben. A DMT-t leggyakrabban bázis (angol:base, freebase) formájában használják. Tárolni inkább valamilyen só formájában érdemes, mivel így stabilabb. Oldott állapotban a DMT viszonylag gyorsan bomlik, ezért hőtől, fénytől és levegőtől elzárva kell tartani (mélyhűtő). Sói közül a legpraktikusabb a fumarát, mivel ez a legkevésbé higroszkópos, így könnyen kristályosítható, és szilárd formáját szabad levegőn tartva is megőrzi.

A DMT pszichotróp hatásait először a magyar ( :) ) vegyész és pszichológus Szára István tanulmányozta (tudományos szempontból persze). Szára azután kezdett a DMT-vel foglalkozni, mikor a svájci Sandoz Laboratories-tól LSD-t próbált rendelni, de ezt visszautasították, mivel úgy gondolták, hogy egy ilyen erős pszichotróp anyag veszélyes lehet egy kommunista állam kezében.

Számos bennszülött és modern kultúra használja a DMT különböző formáját[2].

DMT tartalmú növényeket főleg a dél-amerikai sámánok használnak. Az ayahuasca nevű ital egyik fő összetevője is valamilyen DMT-t tartalmazó növény. Említésre méltó DMT-növények: Mimosa hostilis, Diplopterys cabrerana, Psychotria viridis. Kisebb mennyiségben a Yopo és Vilca nevű snuff (orrba felszívható, por alakú cuccos) is tartalmazza, bár ezek fő hatóanyaga az 5-OH-DMT (bufotenin) és az 5-MeO-DMT.[3] Ezeket a szereket az Anadenanthera peregrina és az Anadenanthera colubrina növényekből állítják elő. Hasonló snuffot készítenek még a Virola nevű növény gyantájából is, melyben a DMT szintén csak mellékszerepet kap, a hatások nagy részéért a fenti két anyag a felelős. [4] A varázsgombák fő hatóanyaga, a pszilocibin szintén a a DMT egy igen közeli rokonának tekinthető (4-foszforoxil-N,N-dimetil-triptamin). [5] A pázsitfűfélék között is találunk DMT-t (és hasonló alkaloidákat) tartalmazó növényeket: Phalaris arundinacea és Phalaris aquatica.

Szájon át bevéve a DMT nem hatásos, ezért így valamilyen monoamin-oxidáz-gátló jelenlétében (pl. harmalin) szokták így fogyasztani. MAOI (monoamine oxidase inhibitor) nélkül a szervezetben gyorsan lebomlik, és nincs hallucinogén hatása, hacsak a bevitt mennyiség meg nem haladja a monoamin-oxidáz enzim kapacitását (nagyon nagy mennyiség, ami személyenként változik, ezért ilyesmivel kísérletezni értelmetlen, drága, és veszélyes). A DMT+MAOI kombinációkat hagyományosan ayahuasca névvel illetik. Ennek az italnak sokféle receptje létezik. Alapesetben a Psychotria viridis leveleiből, és a Banisteriopsis caapi indából készítik. Más DMT tartalmú növények, mint például a [[Diplopterys cabrerana]] is kerülnek néha a főzetbe. A monoamin-oxidáz-gátlókkal rendkívül óvatosan kell bánni, mivel néhány gyógyszerrel (pl. SSRI-kkel), valamint néhány gyakori élelmiszerrel együtt fogyasztva nagyon kellemetlen, gyakran halálos kimenetelű mellékhatások jelentkezhetnek. Nem hiába alakult úgy, hogy ayahuasca fogyasztás előtt a sámánok bizonyos ideig (akár napokig) böjtölnek (nem esznek bizonyos ételeket, vagy egyáltalán semmit sem).

Elszívva a drog lehengerlő erejű hallucinációkat és enteogén élményeket okoz egy rövid időre. Ez általában 5-30 percet jelent dózistól függően (ami mindig többnek tűnik, és a felhasználó így is annyi leckét kap, hogy napokig-hetekig elmélkedhet). A trip felfutása igen gyors, az élmény legerősebb része egy percen belül bekövetkezik. A DMT élményre a 60-as években néhányan "az üzletember tripje"-ként ("the businessman's trip") hivatkoztak a rövid ideig tartó hatások miatt. A DMT párája rendkívül kellemetlen a légutaknak, ezért nem ritkán kenderrel (tweed = DMT + weed), vagy valamilyen növényi (nem pszichoaktív) füstölőkeverékkel együtt használják, így a kellemetlen égett műanyag íz és a kellemetlen száj/torok/tüdőirritáció jelentősen csökkenthető. Az elszívás előtt fogyasztott MAOI jelentősen meghosszabbítja és felerősíti a DMT hatásait. Ez a kombináció akár valódi hallucinációkat is okozhat (valóságosnak tűnő, nem létező dolgok észlelése). Állítólag a Psychotria viridis leveleit szívva is elérhető pszichedelikus hatás (daath.hu, "DMT vagy halál" topic).


Orrba szippantva a trip hosszabb, mint elszívva, egyes felhasználók kevesebb eufóriáról és több spirituális hatásról számolnak be. Mivel a DMT bázis erősen irritálja a nyálkahártyát, ezért így csak só formájában érdemes fogyasztásával próbálkozni.

Injektálva intravénásan vagy intramuszkulárisan az élmény hasonló az elszívott DMT hatásához mind hosszában, erőteljességében és jellegében. Mivel az utcai (ha egyáltalán van ilyen), vagy otthon gyártott DMT tisztasága nem megfelelő az ilyen használathoz (és általában sem tanácsos megfelelő képesítés nélkül, csupán szórakozásból magunkat tűvel böködni), ezért ez a bejuttatási útvonal erősen ellenjavallt.
Hatások

A DMT trip során az utazó erőteljes időeltolódást, vizuális és auditorális illúziókat tapasztalhat. Ezek olyan komplexek és magukkal ragadóak lehetnek, hogy szavakkal képtelenség a látottakat-hallottakat kifejezni. Néhányan intenzív erotikus képekről/érzetekről számolnak be.[6]

... olyan, mint egy szellemi villámcsapás. A közönséges világ helyét szinte azonnal átveszi nem csak egy hallucináció, hanem egy olyan hallucináció, aminek idegen jellege maga a végső földöntúliság. Semmi a világon nem készítheti fel az embert azokra a benyomásokra, amik a DMT érzéktárába lépve kitöltik az elmét. ... Az élmény rendkívüli rövidsége annak ártalmatlanságát látszik igazolni. Tíz perc alatt gyakorlatilag eltűnik a szervezetből. Meglepő módon a DMT a legerősebb, mégis mind közül a legártalmatlanabb. Ez talán azért van így, mert a DMT – ki tudja milyen rejtélyes okokból – agyunk természetes anyagcseréjének része. (Terence McKenna)

A DMT-t elszívva a hatás 6-20 percig tarthat, amit 15-60 percig tartó enyhe utóhatások követnek. Néhány órával a fogyasztás után a felhasználó visszatér a megszokott tudati állapotba, az élménynek "csak" az emlékei maradnak. Másnaposság, vagy ahhoz hasonló kellemetlen utóhatások nincsenek.

Egy a University of New Mexico-n 1990-től 1995-ig tartó kutatásban Rick Strassman írta le kísérleti alanyok idegen lényekkel való találkozásainak beszámolóit. A résztvevők által leírt lények áltlában egy, a konszenzus-valóságtól független univerzum lakói voltak (ezt a párhuzamos dimenziót szokták "DMT hyperspace"-nek, vagy egyszerűen "hyperspace"-nek, vagy magyarul hipertérnek nevezni).

Ha a DMT-t vaporizálva fogyasztják, a keletkező pára rendkívüli módon irritálhatja a légutakat és a tüdőt, ezért fogyasztása crack/freebase/... típusú pipákból nem ajánlott.

A DMT-t elszívása esetén élmény még kis mennyiség fogyasztása esetén is nagyon intenzív. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a felfutási idő rövid, ezért a felhasználó megrémülhet a hirtelen változástól. Ezt csak tetézi az intenzív "rush" érzés, amit (testi hatások tekintetében) úgy szoktak leírni, hogy "olyan, mintha beleszaladna a vér az ember fejébe". A felfutási szakaszban jelentkezhet enyhe gyomornyugtalanság, ami főleg az idegességnek, vagy az ijedségnek tudható be, és körülbelül egy vizsgadrukk alatt átéltekhez hasonlít. Ha a felhasználó nincs erre felkészülve, ezek a mellékhatások nagyon megrémíthetik és könnyen bepánikolhat. Szerencse, hogy az élmény "rázós" része csak néhány percig tart. Az Erowid beszámolói között olvashatunk olyan beszámolót is, ahol a használó az élmény után napokig nehezen aludt, sőt, hosszabb idő után marihuána hatására "visszajött" a kellemetlen emlék és pánikba esett.

Rick Strassman egy tanulmánya szerint ("Dose-response study of N,N-dimethyltryptamine in humans") "A dimetiltriptamin dózistól függően emelte a vérnyomást, a pulzusszámot, a pupilla átmérőjét és a végbélben mért testhőmérsékletet, vérben mért megnövekedett béta-endorfin, kortikotropin, kortizol és prolaktin szint mellett. A növekedési hormon szintek egyformán reagáltak a DMT minden dózisára, a melatonin szint változatlan maradt".[7]

Szintén Strassman által végzett tolerancia vizsgálat szerint (http://www.erowid.org/references/refs_view.php?ID=6274) a DMT gyakorlatilag egyáltalán nem alakít ki toleranciát.

A DMT nem okoz testi függőséget, a lelki függőség kialakulásának esélye is kicsi, mivel a DMT élmények nagyon intenzívek, egy-egy ilyen feldolgozása napokat-heteket is igénybe vehet.

A DMT változatos felhasználási módja miatt a rizikófaktorok skálája igen széles.

A DMT tartalmú növényi részekben az anyag koncentrációja fajonként, fajtánként, a termesztés, szüret és tárolás körülményeitől függően sokféle lehet. Ez főleg akkor érdekes, ha a használó hagyományos módon ayahuasca formájában veszi magához a szert.

Az ayahuasca esetében egy másik, még ennél is komolyabb veszélyforrás a MAO gátlás. Az ayahuasca nagy mennyiségű, erős MAOI-t tartalmaz, amely kölcsönhatásba léphet mindenféle vény nélkül is kapható gyógyszerrel, illetve az ételek nagy részével, ezért ayahuasca fogyasztás előtt és után néhány napos böjt (bizonyos ételek kerülése), illetve néhány órás koplalás kötelező.

DMT-t elvileg lehetséges magában, rendkívül nagy adagban szájon át fogyasztani, egészen addig, amíg a MAO enzim már nem képes azt lebontani, így ki tudja fejteni pszichoaktív hatását. Mivel az adagolás itt szinte teljesen kiszámíthatatlan, ezért a fogyasztás ezen módja - amellett, hogy valószínűleg nagyon pazarló is - rendkívül veszélyes és semmiképp sem ajánlott.

Bizonyos szempontból a legegyszerűbb és legbiztonságosabb fogyasztási mód a tiszta DMT magában, bázis formában pipából való fogyasztása. Célszerű valamilyen - nem, vagy kevésbé pszichoaktív - növénnyel keverni, így a füstje nem irritálja annyira a légutakat és a tüdőt.

Fogyasztásakor egy józan felvigyázó (sitter) jelenléte erősen ajánlott. Az ő szerepe itt más, mint mondjuk egy LSD tripnél, ahol a "sitter" inkább "guide", aki képes "vezetni" az utazót. A DMT-sitter a történések sebessége és intenzitása miatt kevésbé tud beavatkozni az utazás menetébe, viszont megóvhatja az utazót a testi sérülésektől az utazás alatt (pl. kiveszi a pipát az illető kezéből, ha az megfeledkezik róla), utána pedig segíthet feldolgozni azt.

Soha ne fogyassz DMT-t állva, vagy úgy, hogy eleshess, vagy eldőlhess. Hatása alatt ne állj fel, ne vezess és ne üzemeltess nehéz gépeket (kivéve idegen űrjárműveket ;) ).

Számos spekulatív és mindeddig megerősítetlen elmélet szól arról, hogy az emberi agyban termelődő endogén DMT kapcsolatban lehet bizonyos pszichológiai és neurológiai állapotokkal. Néhányan azt gondolják, hogy ennek a természetes módon termelt DMT-nek köze lehet az álmunkban látott képekhez, a halálközeli élményekben tapasztaltakhoz, vagy más misztikus élményekhez.[8]

J. C. Callaway felállított egy elméletet egy biokémiai mechanizmusról, melyben kapcsolatba hozza a DMT-t az álomlátással. Elmélete szerint az agyban a DMT szintje időről időre megemelkedik, hogy álmokat, vagy egyéb természetes tudatállapotokat indukáljon.[9]

J. Wallach elmélete szerint a DMT nem csak az álmokat, vagy egyéb módosult tudatállapotokat idézi elő, hanem részt vesz a mindennapi ébrenléti tudatállapotok meghatározásában is. Szerinte az ébrenlét tulajdonképpen egy szabályozott pszichedelikus élmény. Ha az ébrenlétet ily módon szabályozó rendszerek működése módosul, akkor a tudatállapot ennek megfelelően változik.[10]

Dr. Rick Strassman, aki DMT-vel végzett kutatásokat a 90-es években a "University of New Mexico"-n, azt feltételezte, hogy a halálhoz közel a tobozmirigy nagy mennyiségű DMT-t szabadít fel, s így jön létre a halálközeli élmény. Számos tesztalanya számolt be a halálközeli élményhez hasonló vizuális és auditorális hallucinációkról. A különbségeket a klinikai settingből hiányzó pánikkal és dózisbeli eltérésekkel magyarázta.

Néhány kísérleti alany idegen, rovar-, vagy hüllőszerű lényekkel való találkozásokról számolt be fejlett technológiai környezetben.[11] Ezek során az alanyokat "elvitték", "megszondázták", "tesztelték", "manipulálták", "szétszedték", "tanították", "szerették", sőt, "megerőszakolták" ezek a "lények". Ezek a lények ugyan azok lehetnek, akiket a régi, DMT-ben gazdag italokat fogyasztó civilizációk isteneiknek tekintettek. Ezek a megfigyelések továbbá arra engednek következtetni, hogy az idegenek által való elrablás jelensége előállhat úgy, hogy az endogén DMT szintje erősen megnő. Ez a pszichológiai állapot akár öröklődhet is. Strassman megjegyzi, hogy az élményt erősen befolyásolhatja a felhasználó előélete és a fogyasztás körülményei.

Az 1950-es években a szervezet által termelt pszichoaktív anyagokra úgy tekintettek, mint néhány pszichiátriai betegség hallucinációs tüneteinek okozóira (transzmetilációs hipotézis).[12] Sajnálatos módon ez az elmélet nem magyarázza az egészséges emberekben és kísérleti állatokban kimutatható DMT-t. Dr. Callaway elmélete az első, ami hasznos feladattal ruházza fel az endogén DMT-t, ez pedig az álomképek előállítása.

Etikai okokból ennek az elméletnek az ellenőrzése nem lehetséges, mivel igazolásához egy élő, egészséges ember agyából kellene mintát venni.

A DMT-ről írók között találjuk Terence McKenna-t, Jeremy Narby-t és Graham Hancock-ot, bár a legtöbb tudós, aki pszichedelikus drogokkal foglalkozik, írásaikat kétellyel kezeli. McKenna a DMT élményeiről szándékosan úgy beszél, mintha az azok alatt megtapasztalt világ a mindennapi valósággal egyenrangúan (ha nem még inkább) valóságos lenne. Írásaiban és beszédeiben beszámol találkozásokról olyan lényekkel, amiket ő "önátalakító gépmanóknak" és nevez (csak egy a hasonló színezetű megnevezések közül). McKenna az gondolta a DMT-ről, hogy az egy eszköz lehet a kommunikáció fejlesztésére, és segítségével kapcsolat teremthető más világok lényeivel. Úgy tűnik, hogy sok DMT használó osztozik egymással ezeken a gépmanó-élményeken.

Az N,N-dimetil-triptamin Magyarországon kábítószernek számít, így birtoklása, fogyasztása, átadása bűncselekménynek minősül.

Brazíliában működik néhány vallási mozgalom, ami az ayahuasca fogyasztására épül, általában spirituális, sámánisztikus kontextusban, néhol egy kis keresztény beütéssel. A DMT-MAOI alapú szentségek használatának négy fő ága van:

* Brazil bennszülött. Ezek a legrégebbi dél-amerikai kultúrák, akik ayahuascát, vagy hasonló italokat használnak (például mimóza gyökérfőzetet (jurema-t) a Pernumboco-ban, Recife mellett).
* Santo Daime és Barquinha. Ezek Brazíliai szinkretikus vallások. Az előbbit Raimundo Irineu Serra alapította az 1930-as években, az utóbbi ebből jött létre. Mindkettő kb. ezoterikus-keresztény vallás egy kis sámánizmussal vegyítve.
* Uniao do Vegetal (Union of Vegetal, vagy UDV). Egy másik brazil keresztény-ayahuasca vallás.
* Újsámánizmus. Vannak továbbá önjelölt sámán-vezetők Brazíliában és más dél-amerikai országokban, akik ayahuascát, vagy hasonló italokat használnak a rituáléikon, vagy szeánszaikon.

* 5-MeO-DMT
* Bufotenin
* Pszilocin
* Pszilocibin
* Ayahuasca

1. Barker SA, Monti JA and Christian ST (1981). N,N-Dimethyltryptamine: An endogenous hallucinogen. In International Review of Neurobiology, vol 22, pp. 83-110; Academic Press, Inc.

2. http://www.kirasalak.com/Peru.html

3.Anadenanthera: Visionary Plant Of Ancient South America By Constantino Manuel Torres, David B. Repke, 2006, ISBN 0789026422, valamint http://entheology.org/edoto/anmviewer.asp?a=9&z=8

4. ISBN-0789026422

5. Relation between DMT and other related compounds http://deoxy.org/t_thc.htm

6. http://www.maps.org/news-letters/v12n1/12125set.html

7. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/query.fcgi?itool=abstractplus&db=pubmed&cmd=Retrieve&dopt=abstractplus&list_uids=8297216

8. http://www.erowid.org/chemicals/dmt/dmt_journal.shtml

9. J. Callaway: A proposed mechanism for the visions of dream sleep, Med Hypotheses, volume 26, issue 2 pages 119–24 1998. (pmid: 3412201, doi: 10.1016/0306-9877(88)90064-3)

10. J. Wallach: Endogenous hallucinogens as ligands of the trace amine receptors: A possible role in sensory perception, Med Hypotheses, 2008 (pmid: 18805646, doi: 10.1016/j.mehy.2008.07.052)

11. http://rickstrassman.com/dmt/chaptersummaries.html

12. Osmund H és Smythies JR (1952). Schizophrenia: A new approach. Journal of Mental Science 98:309-315.

forrás: http://egykalapalatt.info/index.php?title=DMT