A vágyak, emlékek, melyek a jövőből érkeznek.
Részlet a "Daniel Pinchbeck : 2012 A Tollaskígyó visszatér"-ből
A vágyak, emlékek, melyek a jövőből érkeznek.
Rainer Maria Rilke
Amikor Glickman váratlanul megemlitette a 2012. évet és maya naptárt felkaptam a fejem. Eredetileg Terence Mckenna műveiben találkoztam egy közelgő globális gondolkodás -mód váltás elképzelésével aki azt hirdette hogy miközben az 1970-es évek elején sorozatos "gomba utazásokat" tett Kolumbia amazóniai esőerdejé- ben, felfedezte az "időhullámot", az idő egy spirális alakú befelé csavarodását vagy össze-olvadását, amely 2012 téli napfordulóján véget fog vetni a történelemnek. Eközben Mckenna arról is megvolt győződve hogy párbeszédet folytatott egy földönkívüli intellegenciával és repülő csészealjak keresték fel. "Különös egy történet az enyém - ismerte el Mckenna - nehéz eldönteni mire vélje az ember". Mckenna olykor maga is játékosan közelítette meg ezt a bizar elképzelést, más alkalmakkor azonban úgy tűnt, őszíntén megvan győződve prófétai szerepéről.
Mckenna volt a sámánizmus kutatásának legbőbeszédűbb és legszórakóztatóbb szó- szólója Timothy Leary óta. 1999-ben bekövetkezett halála előtt, amelyet agytumor okozott, Mckenna népszerűsítette az "Archaikus újjászületés" gondolatát, és új környezetet határozott meg a tudattágító szerek használatára, a rave-rajongók, számítógép-kalózók, lógósok és végítéletvárók világméretű ellenkulturája körében. Képes volt akár 10órán keresztül beszélni egyhuzamban és egészen megdelejezte hallgatóságát azzal, ahogyan fa-arccal szónokolt a hermetikus elképzelések- ről és az alkímiai lehetőségekről. "Olyanok vagyunk mint a korall-állatkák, akik beágyazódtak a kilökött pszichikus objektumok technológiai korallzátonyába" - írta egy 1983-as esszéjében.- Egész eszközkészítésünk egy végső eszközbe vetett hitünket sugározza". Mckenna az UFO vagy repülőcsészealj archetikusos megjelenését e végső eszköz előre vetett árnyékának látta, amely a történelem végén várakozik ránk, hogy kivetítse az emberi lelket és lényünk belső részévé tegye a testet, szabadjára eresztve a pszichét a képzelet végtelen birodalmában - "egyfajta iszlám Paradicsomban, amelyben az ember nyugodtan kiélvezheti a test minden gyönyörét, feltéve, ha felismeri, hogy egy holografikus szilárd test-mátrix kivetülése."
Mckenna teljesítményeinek eggyike a rövid hatású, de kinyilatkoztatásszerű DMT utazások népszerűsítése és felmagasztalása volt. Lenyűgözte a Dimethil-triptamin felvillanás galaxist átívelő méhkaptárainak rózsaablak-topológiája, az olcsó duma és a formális matematika eme összekapcsolása, ahol a kivánságoknak szárnya van és mindenkinek szárnyalnia kell. A DMT amelyet az Egyesült-Államok kormánya 1970-ben a szabályozás alá eső anyagok törvényével illegálisnak nyílvánított, az emberi testben természetesen előforduló vegyi anyag amely az agyban és a gerincvelőben megtalálható és amelyet számos növény is előállít. A DMT molekula hasonló a Serotonin-hoz és a Melatonin-hoz amely triptaminok az ember tudatállapotát, valamint az alvás-ébrenlét ritmusát szabályozzák.
Dr. Rick Strassman, a kutató, aki az Új- Mexikói Egyetem révén 1990-ben elvégezhetett egy kísérletet a DMT hatásaival kapcsolatban, azzal a tézissel állt elő, hogy a DMT lehet a "szellemmolekula", amely a fizikai agyat a túlvilági élet ezidáig ismerettlen tartományival összekapcsolja. Strassman, aki gyakorló buddhista, ezt az állítást a magzati fejlődés és a buddhista szentiratok egy érdekfeszitő összefüggésére alapozza. A buddhista tanok szerint a lélek hét héttel a halál után ölt újra testet. A tobozmirigy - az agynak ez a páratlan szerve, amelyet Descartes a lélek székhelyének tartott - a fogantatás után negyvenkilenc nappal alakul ki az embrióban. Strassman hipotézise szerint a tobozmirigy talán a lélek fogadóhelyként működik, és a DMT szolgálhat vezető közegként. "Az evolúció régebbi fajainak, például a gyíkoknak vagy a kétéltűeknek a tobozmirigyét >harmadik szemnek< is nevezik - írja Strassman. - A két látó szemhez hasonlóan a harmadik szemnek is van szemlencséje, szaruhártyája és recehártyája." Egy kataklizmaszerű megrázkodtatás esetén vagy halálbeálltakor a tobozmirgy a DMT áradatát szabadíthatja fel az agyban, kiváltva ezzel "az élet lepergését" és azokat az intenzív látomásos jelenségeket, amelyekről számos halálközeli élmény alanya beszámolt.
Amikor Mckenna elszívta a DMT-t, az eseményt, amely kifordítja az embert önmagából, a celofán feltépéséhez hasonló hang kísérte -, leírása szerint "kirobbant egy térbe, amelyet víg manófélék, önmagukat átalakító gépteremtmények népesítették be... barátságos fraktállények amelyek magukat simán kicselező Fabergé-tojásoknak tűnnek". Felfedezései alapján megkockáztatja a kijelentést, hogy a túlvilág alkalmasint "inkább kelta meseország, semmint egzisztenciális nemlét". Mindazonáltal Mckenna felismerte az élmény fenyegető természetét is, ami mindenkit arra kényszerít, aki elég bátor a kipróbálásához, hogy átessen egy mini-apokalipszisen, egy röpke belépésen és felfedezőúton a hipertérbe".
A DMT elfüstölésével - amely a köteles mélybe ugrás pszichedelikus megfelelője - végzett saját kisérleteim során én nem találkoztam víg "manó-entelkheiákkal". Úgy éreztem, rakétaként repülök ki a testemből a szimbólikus és misztikus mértani alakzatok valamely közvetitőalagútján keresztül, amelyek vibrálnak és fehéren izzanak körülöttem, azután eljutok egyfajta hatalmas, boltozatos, barlangszerű térbe, a kvarckristály és Gyurmalin valamely dimenziók alatti vegyülékébe, amely gyorsan változó és ingatag. Úgy tűnt irdatlan küklopszi őrök uralják e birodalmat, mint óriási álló cseppkövek, amelyek vadul karatyolnak, és valami olyasmit sugároznak felém, amelyet rémítő tárgyilagosságnak éresztem. Második DMT utazásom során - csupán mint egy hét percig tartott, de a szubjektív élmény sokkal hosszabbnak tűnt - azon vettem észre magam, hogy ijesztő, rovarszerű hangokat adok ki amelyek jól példázták a "nyelveken szólásra emlékeztető artikulációs jelenséget" , amelyet Mckenna a triptamin-transzban felfedezett és védekező mozdulatot teszek. Miután visszanyertem beszédképességemet, odafordultam a gondolatok felett álló szamuráj- vagy bardoőrökhöz, akik felém tornyosultak és alehető legudvariasabban így szóltam: "Nagyon szépen köszönöm, igazán értékelem mindezt. És most szeretnék visszatérni a saját valóságomba."
Hamarosan arra eszméltem, hogy újra anyagi testet öltök abban dohszagú Haight-Ashbury-i pincében, ahonnan útnak indultam. A transzállapotból kiemelkedve lenéztem a karomra, Az ingujjamon egy szövevényes metropolisz állt, tündöklő templontornyok és smaragd felhőkarcolók tudományos-fantasztikus regénybe illő városa, amelyben szinte még a parányi közlekedési hálózat működését is ki tudtam venni.Végignéztem a körülöttem helyet fogaló barátaimon, és úgy láttam hogy mindegyik gyökeresen megváltozott. Önmaguk voltak ugyan, de bonyolult és sokszínű tetoválások patinája borította őket, és mennyei fejdíszekkel, szivárványszín aurával és a képregények szuperhőseinek aprólékosan kidolgozott fegyverzetével hivalkodtak. Felötlött bennem a gondolat, hogy valójában űrből jött idegenek vagy kozmikus istenségek vagyunk, akik visszavetítették magukat ebbe a korba, és holografikus hazájukból előre elrendezték ezt a durva, de szórakoztató találkozást e "hús-vér térben".
- Mindenki Isten - suttogtam, miközben a látomás elhalványult. A megszokott téridőbe visszatérve megöleltem a mellettem ülő nőt, és úgy éreztem, soha életemben nem ismertem olyan megnyugtató dolgot, amilyen húsának tömör melegsége, puha gyapjúpolóvere és pacsuli-parfüm illata.
Nietzshe szerint "esetleg lehet valami igaz, noha egyben a legnagyobb mértékben káros és veszedelmes, sőt az is lehet, hogy a létezés alapvető alkatához tartozik, hogy teljes megismerésén tönkremenjünk - ebben az esetben efy szellem ereje épp azon volna lemérhető, mennyit képes még >igazságból< elviselni, világosabban szólva, milyen fokú higításra, kendőzésre, megédesítésre, tompításra, meghamisitásra volna szüksége". Hasonlóan DPT élményemhez, és más hallucinációs portyázásaimhoz, a DMT is azt sugallja, hogy az "igazság nem pusztán veszedelmes, de mégcsak egységesnek vagy körülírhatónak sem mondható; hogy a "valóság" egy dinamikus és démoni folyamat, amely közelebb áll az zene és a művészet többosztatú jelentéstartalmaihoz, mint a természettudomány magabiztos alapfeltevéseihez, amely gyakran veszi a hagyomás pszichológiát és az elavult mechanisztikus világképet objektivitásának gyanús védőszárnya alá. Az ilyen utazások - a kvantumfizikusok álltal leírt "esetlegesség, fortyogó kvantumhabjaiban való gyors megmerítkezésként - segítenek aláásni mindenfajta kozmológiai és ontologógiai keretet amelyhez az ember szívesen tartána magát, kihagsúlyozva " a lét felszínén átfutó különös irodalmi minőséget", amelyet Mckenna figyelt meg, aki úgy vélte hogy a nyelv vagy a "logosz" döntő szerepet játszik a valóság alapításában.
Mckenna először 1971-ben botlott bele az elképzelésbe, hogy az emberi történelem a végpontjához közeledik, amikor Dennis öccsével és néhány barátjukkal a Columbi amazóniai dzsungelének méylén fekvő La Chorrera faluba utaztak, abba a reményben hogy oo-koo-he -t, a Vitoto törzs álltal használt DMT tartalmú tubákfélét találnak - egyfajta Hardy fiúk-féle kaland volt ez a pszichék távoli anti-pólusaira. A tubák csak kis részét képezte kutatásuknak ; érdeklődésük arra irányult, hogy feltárják a DMT transz bizonyos vontakozásait, kapcsolatát a nyelvel - " DMT befolyása altt a nyelv átalakult hanghatásból látvánnyá" - , bizonyos földönkívüli tudatformákkal , sőt talán az UFO-kkal. nagy álmokat sződtek. "Szinte éreztem a beavatottak aranyláncolatát amely visszanyúlik a távoli hellenesztikus múltba, a Hermészi Műhöz, e birodalmaknál és századoknál nagyobb tervezethet; amely nem csekélyebb dolog mint a bukott emberiség megváltása az anyag újboli átszellemítése révén" - írta Mckenna 1993-as True Hallucinations ( Igaz Hallucinációk ) című emlékiratában.