Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Psilocybin és LSD gyógyászati vizsgálatban

2010.11.22

A törvény által üldözött kábítószereket elsőre képtelenségnek tűnik a gyógyításban felhasználni. Az egyre gyűlő kísérletes adatok szerint azonban megfelelő adagban igenis lehet gyógyító hatásuk.

 

 

Tilalom ide, vagy oda, a kutatók kíváncsisága korlátozhatatlan. A kábítószerek hatásvizsgálatai mind állatkísérletben, mind emberen mindig is folytatódtak, sőt számos az agyi struktúrákat feltérképező új vizsgálati lehetőség (pl. az MRI) az ecstasyként ismert MDMA (metiléndioximet am fetamin), továbbá az LSD (lizergsav diet liamid) és a marihuána (cannabis) kutatásainak még lendületet is adott.

 

 

Az orvosi érdeklődést jelentősen korlátozta, hogy e szereket az Egyesült Államokban és sok más országban kitiltották a gyógyításból. Az LSD már 1970-ben az ún. 1-es listára került. A hivatalos besorolás szerint ezen a listán azok a kábítószerek szerepelnek, amelyeket nem írhat fel az orvos és gyógyszertári forgalomba sem hozhatók. Az újabb tapasztalatok alapján azonban a kormányok egyre kevésbé tehetik meg, hogy e tiltott szerek gyógyhatásának kérdését lesöprik az asztalról, sőt át kell gondolniuk e kutatások anyagi támogatását.

 

 

Az LSD-t eredetileg, mint keringési és légzési stimulánst 1938-ban fejlesztette ki a bázeli Sandoz (ma Novartis) cég munkatársa, Albert Hofman, aki 1943-ban önmagán kipróbálva írta le a szer hatását. Bár a következő évtizedekben tudományos közlemények ezrei láttak napvilágot, miképpen használható az alkoholizmus és a különféle pszichózisok, sőt az autizmus gyógyítására, kétségtelen, hogy az adatok csak leíró jellegűek voltak és hiányoztak a tudományos vizsgálatban nélkülözhetetlen kontroll csoportok. Az LSD aztán mint kábítószer gyorsan utat talált fogyasztóihoz, amire a hatóságok illegális drognak minősítették, az orvosi felhasználást is betiltották, egyszersmind közzétették, gyógyító haszna nincs.

 

 

A kutatások ennek ellenére folytatódtak. Ahogy azt tavaly október 28-i számunkban leírtuk, az LSD-t végstádiumban levő rákos betegeken a szorongás és depresszió leküzdésére tervezik alkalmazni. Egy német kutatócsoport pedig a pszichogén hatást nélkülöző változatát, a bromo-LSD-t súlyos fejfájásnál próbálta ki sikeresen.

 

 

Az LSD betiltása annak idején nagy hiba volt, és elképesztő tudatlanságon alapult – állítja Amanda Feilding, az oxfordi Beckley Alapítvány igazgatója.

 

 

A cannabisszal hasonló a helyzet. Michael Mithoefer kaliforniai pszichiáter szerint, ha az illetékes amerikai hatóság egy korábbi bírósági állásfoglalás ellenére nem ragaszkodik az 1-es listához, és a marihuánát átsorolta volna a 3-as listába, lehetőség nyílna alkalmazására a gyógyításban, anélkül természetesen, hogy bárki szabadon megvásárolhatná.

 

 

Amanda Feilding most egy angol kutatásban vesz részt, amiben David Nutt vezetésével 40 év kihagyás után újra kivizsgálják egyes kábítószerek gyógyhatását. Ezek közt van az aztékok által „istenek húsának” nevezett Psilocybe cubensis (közkeletű nevén a varázsgomba) hatóanyaga, a pszilocibin. A kutatások első eredményei szerint az anyag a traumák utáni emlékezetzavarokban odaveszett memória előhívásában hasznos. Ezzel egy időben baltimoori kutatók a dohányzásról való leszoktatásban mutattak fel vele eredményeket.

 

 

A marihuánáról ismert, hogy a sclerosis multiplexes izom görcsösséget mérsékli. Kanadában úgy látszik megtört a jég. Nemrég engedélyezték egy marihuánából előállított Stivex nevű szer orvosi használatát. A gyógyszerrel a montreali McGill Egyetem kutatói neuropátiás fájdalmak csillapításában mutattak fel eredményeket.

 

 

Kérdés persze, vajon az említett kábítószerek pszichodelikus (érzékelést, érzelmet és gondolkodást megváltoztató) hatása nem szűkíti-e minimálisra a gyógyításban való felhasználás lehetőségét. A londoni viselkedéskutató, Ken Checinski hangsúlyozza: nagyon keskeny az a mezsgye, ami a hasznos hatások adagja és a káros pszichogén dózisok között húzódik. Amanda Feilding viszont nem osztja ezt a véleményt, hiszen állítja: hozzászokás sem a marihuánához, sem a pszilocibinhez nincs, sőt ettől az ellenőrzött adagban adott LSD esetében sem kell tartani. (A gyógyításban máskülönben sok olyan gyógyszert használunk, ami ellenőrizetlenül káros volna. Hogy egyebet ne említsünk, az ismert kábítószer, a morfium is ilyen).

 

 

A mind nagyobb kutatási láz alapján úgy látszik, bármennyire ódzkodnak még a kormányok, előbb-utóbb kénytelenek lesznek beadni a derekukat és anyagi hátteret biztosítani a kutatásokhoz. Kétségtelen persze, hogy a tudományosság kritériu mainak a pszichodelikus szerek esetében eléggé körülményes eleget tenni, hiszen a hatásokat az emberek széles körben ismerik.Michael  Mithoeffer beszámol róla, az egyik vizsgálatban, amelyben marihuána hatását elemezte poszttraumás stressz betegségben (máskülönben pozitív eredménnyel), a betegek azonnal rájöttek, a placebót kapják-e, vagy a valódi hatóanyagot.

 

 

Van tehát még teendő addig, amikor biztos választ kapunk arra kérdésre, hogy hasznosulhatnak-e a kábítószerek a gyógyításban, vagy eltűnnek a kutatók szeme elől az infernális drogozás sehová sem vezető zsákutcájában.

 

 

Forrás: nol.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.