Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Wictor Charon - Az új EON tudománya (1)

2009.03.20

BEVEZETŐ

 

 

 

AZ ANYAG RABSZOLGASÁGA

A Vízöntő Korszak karaktere nemcsak a fizikai síkon indít el forradalmi változásokat, hanem a gondolkodó emberiség, főleg pedig a tudományos alapon kutató okkultista számára jelent gyökeres változást. Aki nem ismeri fel ennek a tökéletes mentális átállításnak szükségességét, aki a múlt kitaposott ösvényén halad (csupán itt-ott javítva valamit az elavult világképen), az sohasem ismerheti meg a Kozmosz polidimenzionális szerkezetét. Napjainkban az anyaguralom korszakát éljük, nagy tömegek a matériát emelik oltárra, annak minél teljesebb birtoklásáért folytatnak élet-halál harcot. Az embereknek alig jut lélegzetvételnyi idejük azoknak a problémáknak a megoldására, melyek csak a nyugalmas szemlélődés és befeléfordulás periódusaiban tudnak kibontakozni. A hajszoltság és a munka megszállottjai azonban fájdalmasan érzik ezeknek a végső kérdéseknek fenyegető, bujkáló, örök jelenlétét. Az ember hármas életében a fizikai lét fenntartása annyi erőt emészt fel, hogy legfeljebb az individuum démoni énje tevékenykedik az érzelmek síkján, a sztereotip szeretet-gyűlölet ellentétek végletei között ingadozva. Persze ezt az asztrális funkciót is erősen befolyásolja az anyagi lét százféle, nem éppen felemelő nézőpontja.

 

ÚJ IGÉNYEK
Vannak azonban olyanok is – talán többen, mint ahogy a felületes szemlélő gondolná –, akiket túlszervezett létformánk nyugtalan sürgés-forgása nem elégít ki, a testi kimerültség nem képes a nyugtalanul kutató szellemet meggátolni abban, hogy keressen, kutasson, értelmezni próbálja azokat a jelenségeket, melyek látszólag céltalanok. Akik nem tartoznak a metafizikai szükségnélküliségben szenvedők népes kasztjához, nem is szenvednek kozmikus tériszonyban. Ezek a kevesek belső feszültséget éreznek, elégedetlenséget. azzal, amit az élet nyújt nekik, és kitartóan keresik a kiutat. abból a labirintusból, mely látszólag sehova sem vezet, csupán az anyag elhasználódásának és pusztulásának szomorú színjátékát mutatja. A tudományos kutatás, melynek hivatása a természet jelenségeinek feltárása, tágabb világkép kialakítása, nem képes megfelelő élményanyagot nyújtani a komoly keresőnek. A „hivatalos tudományok” művelői, tudósai ugyanis, egy-két zseniális koponyától eltekintve (Einstein, Eddington, Heisenberg) régi utakon haladnak, elavult eszközökkel akarják felmérni azt a teljes Univerzumot, mely minden ilyenfajta megközelítésből kivonja magát. A vallások más oldalról közelítik meg a végső kérdéseket, de nem jobb eredménnyel, mint „ellenfelük”, a természettudós. Az eredeti ezoterikus szemléletet az egyház dogmatikája elhomályosította, és tanításai ma a Vízöntő korszak emberének szellemi igényével rendelkező tömeget nem segítik világképe kialakításban. A hittételek, az egyház morálkódexe csupán szűk területen oltják aszomját. Azok, akik a tiszta szellem távlatait és régióit keresik, magányosan és vakon botorkálnak. Nem találják meg azt a szemléletmódot, mely a modern tudományos gondolkodás és az ősi szent mítosz intuíció jellegű szintézise.

EXTENZIONALIZMUS
Tudomány és vallás útjai egyformán elégtelennek bizonyultak a nagy szellemi forradalmat jelző Uránusz korszakban, mivel az a szemszög, melyből a világ és az ember, a Biosz és a Kozmosz szinte végeláthatatlan jelenségsorozatát szemlélik, szűk, és ezért tökéletlen minden régimódi értelmezési kísérlet. Az Új Eónban újjá kell teremteni a gondolkodás módját, mivel ez az egyetlen lehetőség, hogy a teljességeket nem érzékelhető Kozmoszt, mely se nem három, se nem négy, hanem sok dimenziós, megismerhessük. Ha az Új Ember öntudati tevékenységét megkíséreljük leírni, a leírás módjának más természetűnek kell lennie, mint a múltban volt. Mivel a jelenségek több dimenzióban és különféle koordinátarendszerekben történnek, ezeket a nagytávlatú összefüggéseket csupán úgy közelíthetjük meg, ha a vizsgálat módszere és a logikai rendszer ennek megfelelően változtatható, és rugalmasan alkalmazkodik a több dimenzióban létező megnyilvánulási formatendenciák közé. Minden zseni, aki korszakalkotó felfedezésekkel, újszerű szemléletmóddal gazdagította az emberi kultúrát, bölcsek és vallásalapítók, szóval minden kimagasló egyéniség, aki hatalmas lökést adott a földi lét lassú kibontakozásának, elhagyta a szokványos gondolkodás útját, és a részletek figyelembevétele nélkül, kreatív analógiákkal világította meg a nagy összefüggéseket. Az érzékelhető Kozmosz felületi vizsgálatához a klasszikus logika erőteljes segítőeszköze a megismerésnek a magasabb spiráljárathoz tartozó vizsgálódás számára, ám amikor a természeti erők mögött ható szellemet kutatjuk, ez nehézkes bilincsnek tűnik. Az Új Eón emberének gondolkodásmódja, logikai rendszere a régebbi, pontról-pontra haladó érvelés számára „rapszodikusnak” tűnik, mivel egyes logikai lépcsőfokokat kénytelen átugrani. A jelenkori dialektikával lehetetlen ugyanis olyan tárgyalási formát találni, melyben ez a hatás kiküszöbölhető. Ennek az újszerű szemléletmódnak és a vele járó közlésformának fő szempontja az univerzális szintézis nagytávlatú összefüggésének felkutatása, bemutatása fent és lent, makrokozmosz és mikrokozmosz között. E törekvésnek természetes következménye, hogy nagytávlatú átmeneteket fogadunk be mélység és felszín határterületén. Korunkban csupán a gondolkozók elitje ismeri fel bizonyos mértékben ennek a dimenziómélyítésnek a szükségességét.

A HIPERKOZMOSZ
A Kozmosz első látásra – a természettudomány ma ismert szemléletében – csupán önkényesen választott vetületeket mutat. A létezés mélyebb értelme, a természeti jelenségek mozgató erőivel együtt, több, egymásra merőleges dimenzió közt oszlik meg. A Biosz egyetlen folyamata, a fizika egyetlen törvénye sem érthető meg speciális dimenziók korlátai között. A dolgok szemléletét a földitudás számára az nehezíti, hogy a hiperkozmosz széttagolt célszerűségi ideái olyan koordinátarendszerekben rejtőznek, melyek érzékelhetetlenek számunkra, és amelyeket régebbi, pontról-pontra haladó logikával nem közelíthetünk meg. Az okkult iskoláztatás menetében akkor beszélhetünk először kielégítő koncepcióról az életjelenségek magyarázata során, ha a hieroszikronion, a pszichoszinkronion és az ideoszinkronion áttekintésmódjában kellő biztonságú jártasságot érünk el.

KERUBI TUDAT
Az Új Eón emberének szattwikus tudata háromféle logika egyesített szemléletével rendelkezik. Ehhez járul az időkapcsolás és intenzitásreguláció folyamata, mely az egyes érzékelési frekvenciák (korszakok) között semmi földi tempóhoz, még a gondolat gyorsaságához sem hasonlítható polidimenzionális és szintetikus meglátást (gondolkodást) tesz lehetővé. Ez a kerubi tudatállapot főbb tevékenységének vázolása, mely a modern gondolkodó számára azért nehezen felfogható, mert a jelenlegi emberi tudat korlátolt, és csak annak kozmikus öntudattá való fejlesztése után lesz képes ezeknek a magasabb funkcióknak átélésére olyan síkon, ahol az emberi elme még tájékozódni tud. Ennek az állapotnak a megközelítéséhez szükséges a részletekből való kiemelkedés, a zavaró, elcsökevényesítő definíciók mellőzése, abból a szempontból, hogy ne gátolják a kreatív analógiák szabad! kialakulását.

A HÁROM DIMENZIÓRENDSZER
A modern ember számára idegenszerű szattwikus tudat érthetőbbé tétele céljából röviden vázoljuk a hermetikus tanítások dimenziórendszereit. l. A fizikai dimenziórendszerek tér és idő mértéke szerint hatványozódnak, tartalmuk azonban mindig tér- és időbeli marad. A szavak, melyek rendelkezésünkre állnak, gyakran megtévesztőek. Nyelvünk ugyanis az érzékelhető világ jelenségeire van beállítva, és ha a magasabb dimenziórendszerekben végbemenő történéseket próbáljuk ismertetni, a régi fogalmak félrevezetnek, mert ideatartalmuk mindig határolt idő- és térbeli koncepcióra utal. Ezt a nehézséget mindenkinek egyénenként kell leküzdenie, és a rendelkezésre álló terminológiát transzponálnia kell magasabb rendszerek jelenségeinek leírására, új tartalmat adva a régi szavaknak, kibővítve a szűk definíciókat a határok elasztikussá tétele által. Másik lehetőség: új szavak kreálása a tágult rendszer igényeinek megfelelően. 2. A pszichikai dimenziórendszerekben a psziché érzelmi regiszterei szólalnak meg. Hatásuk a mélységbe terjed, áttörve a felszín felületi szemléletét, mely a fizikai rendszer sajátja. A vonzástaszítás impulzusai és az esztétikai szempontok formaadása közt hullámzik ennek a rendszernek az aktivitása.3. A mentális dimenziórendszerek az absztrakt gondolkodás határtalan lehetőségű területén mozognak. Legfőbb jellegzetességük a részletek negligálása, illetve a belőlük való kiemelkedés, a személytelen szemlélet és a szintetikus látás. Nem elhatároló definíciókat, hanem alkalmazkodó formulákat, analógiákat használnak, szimbolikus tendenciák szerint mérlegelnek. A gondolatkonstrukciót absztrakt erővonalak kombinált és rugalmas alkalmazásával építik fel.

A DEFINÍCIÓK CSŐDJE
A különböző rendszereken belül a gondolkodásmódnak alkalmazkodni kell azok speciális karakteréhez; a régebbi, klasszikusnak mondott logika elvei gyakran mereveknek és használhatatlanoknak bizonyulnak. A régi logika pontról-pontra halad, definíciókkal operál, spirálvonalban mozog. Az egymásra következő fordulatok megállapításai és a definíciók az alsó koordináta korlátai közt bezárulnak, szűk területre határoltak, és többdimenziós szemléletre – éppen „definiáló” karakterüknél fogva nem alkalmasak.

KANT ÖTÖDIK KATEGÓRIÁJA
Kant „szintetikus ítélete” ma már elavult. Szerinte: „Annyi tiszta értelmi fogalom van, mint ahány logikai funkció van minden ítéletben”. Az Új Eónban már nem kielégítő Kant négy kategóriája, 1. a mennyiség, 2. a minőség, 3. a viszony és 4. a modalitás. Ez az elgondolás szűk keretnek bizonyul. Érdekes, hogy a nagy königsbergi bölcs maga mutatott a helyes utat, melynek szellemében a jövőben haladni kell. Híres kategorikus imperatívusza szerint ugyanis: „Csak azon elv szerint cselekedj (gondolkodj), melyre nézve akarhatod, hogy egyetemes törvény legyen.” A Kozmosz megismerése pedig a polidimenzionális létezés figyelembevétele nélkül lehetetlen. Az „polidimenzionális egzisztenciát” mondjuk a kanti logika ötödik kategóriájának, mely az univerzális szemlélet elmélyítését, a perspektíva tágulását teszi lehetővé, tehát par excellence egyetemes jellegű törvény

ÚJ TUDOMÁNYOK
A hermetikus kutatók már napjainkban is újszerű utakon járnak. Logikájukat rugalmassá téve, értelmük alkalmassá válik arra, hogy az érzékfölötti Kozmosz jelenségeit magasabb szintézisbe foglalják. Ez az erőfeszítés – eltekintve a konkrét eredményektől – oda vezet, hogy a Kozmosz jelen-ségeinek mindig újabb, rejtett részletei válnak érthetővé, új kozmogónia-elemek lépnek be az emberiség tudatába. Ily módon szellemi hiperszerveink állandóan differenciálódnak, és többdimenziós ismeretek lehetősége nyílik meg. Még nem ismert, teljesen új tudományágak vannak kialakulóban. Csupán egynéhányról teszünk említést annak alátámasztására, hogy az Új Eón szellemi forradalma máris megindult, és a kutatás olyan irányban halad, mely a polidimenzionális világkép kibontakozását készíti elő. Ilyen új tudományok például: A funkcionológia, mely a természet funkciói mögötti tapasztalatot vizsgálja, a funkciók memóriáját tárja fel. Ezáltal a mechanizmus-működések céljára vet világosságot. A telegenetika az asztrológia hipermodern koncepciója, mely a térben igen távol lévő objektumok egymásra való hatását figyeli. Ide tartozik a távolbanemzés ősi problematikája. A dimenzió alaktan tanítása szerint minden esemény reliefje egy magasabb dimenzióban lejátszódó történésnek. Ezekből világossá válik, hogy a földi cselekvések magasabb dimenziók jelenségeihez kapcsolódnak, sőt gyakran onnan nyerik értelmüket. A mikroesztétika a Kozmosz működését a mikrokozmoszon keresztül vizsgálja. A kohézió esztétikai szemlélete teljesen újszerű. A térfrekvenciatan a térben működő energiaspirálok szerepével foglalkozik. Az új tudományokat művelő okkult tudósoknak fontos szerepük van: a nem érzékelhető, de létező világok megismerésére ösztökélnek. Újabb gondolatok születnek, melyek a hiperkozmosz bonyolult problémáit szintetikus rendszerbe foglalva mutatják. Ez az újszerű törekvés hídként vezet az Új Eón megváltozott szemléletmódja felé.

AZ ÚJ EÓN LOGIKÁJA
A dimenziókorszak logikai rendszere a következő: Az első a hieroszinkronion, mely a psziché, a felsőbbrendű én szemléletmódja. Ebben a gondolat nem halad pontról pontra, hanem átvágja a normál logika spiráljáratait. Gondolatkomplexuma megvilágosodásszerű kibontakozáshoz vezet. A hiero-szinchronion mentális tevékenységével járó logikai tevékenység különleges metafizikai érzetek kíséretében jelzi a helyes utat. A pszichoszinkronion intuíciószerű értékelés, mely azt a transzcendentális bizonyosságot adja, hogy helyes-e a meglátás vagy sem. Az intuíció helytállóságát mindig az igazolja, hogy a normál logika által megismert tények, illetve életjelenségek már ismert menetét jobban megvilágítja, mélyebbre hatol a lényegbe, magasabb szempontokból tárva fel a valóságot. Minden grandiózus természettudományos felismerés, így Einstein elméletének legabsztraktabb részei is hasonló természetű meglátásból születtek. Ily módon több, eddig megmagyarázhatatlan probléma nyer ellentmondásmentes magyarázatot. Az ideonszinkronion nem halad pontról pontra, nem vág át spirálszektorokat, nem támaszkodik intuitív megérzésre, hanem vertikálisan kiemelkedik a részletmeglátásból, és az egészet áttekintve alakítja ki ítéletét. A részletekből való kiemelkedés az alsó koordináták elhagyását is jelenti.A látószög, melyből a jelenségeket szemléli, alapjában megváltozik: ugyanaz a jelenség többet árul el valóságos lényegéből, ha távolabbról és tágabb szemszögből nézik. Az ideoszinkronion speciális, összetett perspektívája adja meg az univerzális értékelés lehetőségét. Eszköze a kreatív analógia. Az analógia helyességét mindig a tökéletesebb eredmény igazolja. (A helytelen analógiák zsákutcába vezetnek! )

KORSZERŰ PEDAGÓGIA
Az előbbiekben ismertetett kerubi szemlélet a modern embernél csupán az okkult iskoláztatás irányított meditációja és a csillagjóga extázis-állapotában válik lehetővé. Ennek a különleges mentális tudatállapotnak a közlésmódja három- és többsíkú engrammokban teljesedik ki. A szemlélő feladata az élmény „lefordítása” fogalomnyelvre. A szavak nélkül jelentkező, közvetlen meglátásnak az az előnye a „gondolkodás” eredményeként megszövegezett tanítás felett, hogy nyelvezetük a fizikai koordináta jelenségeiből született, és ezért a szavak tartalma időre és térre van korlátozva. Az extázis állapotában jelentkező engrammok, melyek nem szükségképpen vizuálisok, az élmény részesévé lett személy által öntendők olyan formába, hogy az egyéni tartalom általános megismerés alapja lehessen.

KREATÍV RECEPCIÓ
Minden több dimenzióban lejátszódó folyamatról szóló közlés provokatív jellegű. Megértése csupán úgy lehetséges, hogy ki-ki saját maga újból átgondolja (meditálja) és értelmezi a közvetített felismerést a hiero-, pszicho- és ideonszinkronion módszerével. Ilyen esetekben a passzív befogadás, a mondottak regisztrálása nem elegendő. Mindenféle ilyen jellegű koncepció megtermékenyítő jellegű, mely belehull az emberek tudatába, hogy onnan újból – az egyén speciális adottságai és képzettsége szerint – kikelhessen. Az ősforráshoz való visszahatolás elmélyíti és sok esetben kibővíti az eredeti tanítást. Hiperkozmikus témák csupán kreatív és pozitív magatartással közelíthetők meg eredményesen. Az elvetett csírát nem szabad késsel boncolni, a termőföld meleg nedvességére bízva indítható csak el a kibontakozási folyamat. Ez az út célhoz vezető, és a hiperkozmosz jelenségeinek megismerését eredményezi. Az ilyen természetű tudásanyagot kizárólag egyéni erőfeszítés árán tehetjük magunkévá, kreatív, individuális munka által sajátíthatjuk el lényegét. Ha az érzékszervekhez kötött világkép módszerével közeledünk a hiperkozmosz jelenségeihez, soha nem mutatkozik meg számunkra az Univerzum polidimen-zionális struktúrája. Amíg a hagyományos logika a fizikai síkon elősegíti a megismerést, a hiperkozmosz modern koncepciója csupán a kibővített, több dimenziós hiero-, pszicho- és ideonszinkronion logikája által válik lehetségessé. Wictor CharonI. HERMES TRISMEGISTOS REDIVIVUS
(Modern hermetikus látomás)

A VILÁG NAGYKORÚSÁGA
Mindig tudtam, hogy ez a lehetőség egyszer valósággá változik. A világ megöregedett. Az események váltakozása tűrhetetlen feszültséggel töltötte meg az atmoszférát. Úgy látszott, hogy semmi sincs a helyén, a Naprendszer mechanizmusa mintha ki akart volna fordulni a sarkából. Az emberiség a felszínen még régi kedvenc foglalatosságait űzte, senki sem gondolt rá, hogy egyik napról a másikra komoly változás állhasson be a dolgok megszokott rendjében. A beavatottak már régebben tudták, hogy a világ megérett a pusztulásra vagy a teljes felébredésre. Ezt a változást, aminek a látnokok szerint mindenképpen el kellett következnie, legtöbben háborúk, technikai forradalmak által képzelték megvalósítani. Az emberiség múltja, de a Naprendszer évmilliárdos krónikája is bőven tartalmazott emlékképeket háborúkról, világháborúkról, később planéták közötti összecsapásokról. Mikor azonban a nagy kozmikus pillanat elérkezett, a gyökeres változás nem arról az oldalról támadta meg az emberi fajta lakóhelyét, ahonnan várták. A változás egy új dimenzió betörésének alakjában érintette a Földet. Ennek élménytartalmai inváziószerűen öntötték el a Naprendszer szűkebb koordinátáit. Leomlott egy transzcendentális fal, melynek létezéséről csak a magas fizika legkiválóbb koponyái bírtak tudomással, enélkül a fal nélkül pedig a Naprendszer planétáin semminek sem maradhatott meg többé a régi értelme. A Világ és a Biosz tényei egészen más megvilágításba kerültek egy új dimenzió szemszögéből nézve. Nem volt értelme többé háborúknak, anyaggyűjtésnek, pusztán szervi funkciókon alapuló cselekményeknek. Az új nézőpontot senki sem hagyhatta figyelmen kívül, mert a dolgok létéből fakadt. Mindenkinek mintha még egy szeme vagy pótagyveleje lett volna, s a tárgyak nagyobbaknak látszottak, anélkül, hogy fizikai térfogatukat megváltoztatták volna. Az élőlények pedig különös láncolatokban gondolkoztak. Megváltoztak az életcélok. Önmagában véve semminek sem volt többé értelme. A jelenségeket vagy életfunkciókat csak sorozati összefüggésükben lehetett megérteni. Semmilyen funkció nem hozhatott kielégülést, mert a dolgok mögött működő éteri energiák bármilyen szervezetbe vég nélkül áramlottak be, s az egyszer elkezdett akciót kielégülés alapján sohasem lehetett befejezni. Ebben az új világkoordinátában a vágyakozás, de az érzéki élvezet is örökké tarthatott, ha egyszer ajtót nyitottak számára. Nem lenne se vége, se hossza a problémáknak, ha részletezni akarnám azokat a jelenségeket, melyek az új Bioszban a régi Kozmosz helyét elfoglalták. Ezért csak arra szorítkozhatom, hogy megközelíthető képet nyújtsak azokról a jelenségekről, melyeket egy mentális dimenzióutazás hozott felszínre.Abban az időpontban, amikor ez a dimenzióátszivárgás megkezdődött, még csak kevesen tudtak róla, hogy a lehetőség hamarosan univerzális valósággá növi ki magát. Ami először csak egyetlen látnok élménye volt, aki korát megelőzte, később mindenki által tapasztalt ténnyé lett. Az első világos bepillantás, illetve a dimenzió-szivattyú kezdeti primitív működése fokozatosan erősödött, ám csak az ebben az irányban különösen szenzitív individuumok vehették észre, hogy valami nagy esemény van folyamatban, mert a változás nem hirtelen történt. Az első meglátás és a végső kiteljesedés között évek ezreinek kellett elmúlniuk. Az időtartamnak azonban a kozmikus órán nincs jelentősége, különösen ennél az eseménynél nem, mivel az eltolódás elsősorban az idődimenzió futószalagját érintette. A Biosz magasabb fejlettségű társadalmai ettől a ponttól kezdve új időszámítást vezettek be: az új korszak mint Dimenziókorszak vált ismeretessé. De lássuk, hogyan lépett be Szolária életébe az első tudatos dimenzióélmény.

ELSŐ DIMENZIÓÉLMÉNYEM
Abban a periódusban, mikor ebben a különös élményben részesültem, hosszabb idő óta folytatott okkult gyakorlatok töltötték be az életemet. Nem sokkal előbb a hipertér és a magas fizika problémáival foglalkoztam, azelőtt soha nem ismert irányban élesítve megfigyelő-képességemet, és az okkult érzékszervek, melyek már korábbi gyakorlatok hatása alatt hiperszenzitívekké váltak, váratlanul új fizikai dimenzió nyomára vezettek. Egy nap megszokott meditációsorozatomat bevégezve, a következő látomásom volt. Fiatal korom egyik lakóhelyén, abban a lakásban tartózkodtam, ahol okkult iskoláztatásom kezdődött. A lakás központi szobájában, a nyitott ablakon keresztül, egy láthatatlan kéz vagy valamilyen erő fehér rózsacsokrot nyújtott be, hogy azt a társaságomban levő hölgyeknek ajándékozzam. A szóban forgó lakás a negyedik emeleten volt, és a rózsacsokrot csakis valamilyen transzcendentális erő nyújthatta be az ablakon, mert ezt a pontot fizikai erővel megközelíteni sehonnan sem lehetett. Mikor az ablakhoz léptem, hogy a csokrot elvegyem, kezemmel kört írtam le a csokor körül, hogy kitapasztaljam, miféle erő tartja lebegésben. Egy ponton kezem akadályba ütközött, de semmi szubsztanciális dolgot nem tudtam megfogni. Ujjaimat és kezemet mégis, mintegy jelzésszerűen, valami erőösszevonás nyomással illette, amiből arra következtettem, hogy a jelenség a dimenziómágnesség bizonyos fajtája. Ugyanakkor az az erős impulzusom támadt, hogy a fehér rózsacsokrot haladéktalanul továbbítsam rendeltetési helyére. Azután, hogy a gondolati impulzusnak, illetve a láthatatlan forrásból származó szuggeszciónak eleget tettem, ugyanaz a sürgető hang újabb megbízatást adott. A fürdőszobába kellett mennem, hogy vizet igyak. A fehér fürdőmedencében kékeszöld, kristálytiszta víz állt, melyből korsóval merítve innom kellett. Szomjúságom azonban nem akart megszűnni, noha literszám ittam a folyadékot, úgy, hogy a felvett vízmennyiség megítélésem szerint komoly változást kellett volna, hogy okozzon a medencében lévő víz mennyiségében, azonban sem a víz volumene, sem szomjúságom nem változott. Lassanként azonban úgy vettem észre, hogy a szomjúság impulzusában periodikus mélységek és felületi magasságok keletkeznek. A mélységi változások ritmikus ütemben követték egymást. Egyszerre csak olyan érzésem támadt, hogy az ivástcsak a periodikus szomjúsági hullámvölgy stádiumában lehet abbahagyni. Egyszerre biztosan tudtam, hogy azt a szomjúságot végleg eloltani ivással nem lehet. Mikor erre a konzekvenciára jutottam, megszűnt a szomjúságom. Ezután az előbb említett titokzatos hang tovább küldött. A régi lakás hálószobájában egy általam nem ismert, de mégis nagyon ismerős hölggyel „házastársi egyesülést” kellett végrehajtanom. Erre az előbbi víziváskor tapasztalt jelenség új és még különösebb formában ismétlődött meg. A koitusz magöntő pillanatai szinte véget nem érő hosszúságúra nyúltak, s egyre fokozódó gyönyörérzést nyújtottak. Az ejakulációnak azonban nem akart vége szakadni, és egyszerre csak, már az eszméletlenség küszöbén, az a konzekvencia vetődött akkor már szinte testen kívül lebegő intellektusom elé, hogy az egyesülésnek ezen a fokán vagy teljes uniónak vagy oszlás útján való szaporodásnak kell beállnia. Az oszlás útján való szaporodás azonban a Biosznak egy korábbi alacsony fejlődési stációja, és ez azt a gondolatot dobta felszínre, hogy ilyen formában az egész vég nélküli koitusz értelmetlenné válik. Megjegyzendő, hogy az ejakuláció eleinte még a megszokott periodikus egymásutánt követte, melynél minden erupció hosszabb és intenzívebb volt az előzőnél. Tizenkét kulmináció-pontot számolhattam meg, ezután az intenzitás – legnagyobb meglepetésemre – visszatért a kezdeti potenciálra, és biztosan tudtam, hogy ha nem állok meg, az egész körfolyamat újra kezdődik. E gondolatomat követően megszűnt a körfolyamat, és a vezető hang útra küldött, illetve újabb élmény felé vezetett.

A DIMENZIÓVONAT
Ugyancsak a régi ház utcai frontján különös síneket és egy furcsa vonatot vettem észre. A negyedik emeletről, csúszdaszerű lejáraton, részben ismert, részben ismeretlen emberek haladtak a ház előtt álló vonat fülkéibe. Mikor egy bizonyos számú ember lement, a vonat ajtói maguktól bezárultak, a mozdony elindult, és a sínek a vonattal együtt eltűntek. Ekkor már nem sokat kellett gondolkodnom a jelenség fölött, mert a vezető hang rövid tőmondatban magyarázatot nyújtott számomra: „Ez a dimenzióvonat, a másik part nincs messze innen.” A dimenzióvonat látása után élményeim akció jellege megszűnt, és felsőbbrendű énem ettől kezdve csak kaleidoszkópszerű képeket vetített elém, melyek a folyamatosan gördülő gondolatsorok illusztrációjára szolgáltak. Tisztában voltam vele, hogy olyan világba léptem be, amely a mögöttem hagyott létforma számára egyelőre még az Idő méhében rejlik, de a látnok számára már most is élő valóság. Úgy láttam, hogy múlt és jövő tárgyai, alakjai és eseményei egyetlen gyújtópontban sűrűsödnek össze. Amit szemléltem, tartalmazta mindazt, ami valamikor bevált és jó volt, de benne volt az is, ami a régi jóból és az új ismeretlenből kialakult. Ezt lehetett volna jövőnek nevezni, de a meghatározás ilyen formában sántítana, mert ezek a semmilyen ismert fogalommal meg nem határozható valóságfajták nem estek a háromdimenziós Idő síkjába. A régi ház, ahonnan látomásaim elindultak, most valamilyen különös dimenzió-pályaudvar félének látszott. Az emberek, az egykori ismerősök, valamennyien furcsán viselkedtek. Úgy tűnt, hogy nekik is meglepő tapasztalataik voltak, amelyekről nem mertek beszámolni, nehogy bolondnak nézzék őket. Úgy gondolom, velük is előfordulhattak a fentiekhez hasonló élmények, amiket képtele-nek voltak eddigi tudásuk alapján megmagyarázni. A természet rendje megváltozott, úgyszólván mindenütt új törvények működtek. A régi világ szinte a feje tetejére állt, ámbár külsőleg a tárgyak még mindig hasonlítottak régi formájukhoz. A különös jelenségek, melyeknek egész sorozatába láttam bele, engem egyáltalán nem leptek meg, sőt az Új Kozmosz törvényei kezdtek rendezett formát ölteni a fejemben. Most már azt is tudtam, mi a jelentősége a különös változásnak. A fizikai világ felnőtt: nagykorú lett! Beállott a szellemi pubertás. Ez olyan irányú érettséget jelentett, mint mikor valamely régóta szunnyadó képesség egy szerv megérésével kibontakozik. Minden koordináta elérkezik egy olyan ponthoz, amikor új tényezők lépnek hatáskörébe, s ezek lassanként az egész rendszert megváltoztatják.

DIMENZIÓEXTENZIÓ
A világ új dimenziót kapott. Azt nem tudtam eldönteni, mindez hogyan történt, de annyi bizonyosnak látszott, hogy a szokatlan jelenségek megváltoztatták a régi világ képét. Felismerésemben ezen a ponton újabb meglepetések értek. Úgy látszott, hogy a világ koordináta térkoncepciója is változásokat szenvedett, mert a lokális tér bizonyos pontjainak érintése egyszerre egy más világrendszerbe lendítette át az embert. Ez a világ már nem volt egységesen fizikai, hanem a pusztán rezgésszámuk által elválasztott két egyenlő nagyságú univerzum ugyanazt a teret töltötte be, s csak élettani rezgéseik ütemváltozása volt más frekvenciájú. A második univerzum éppen olyan fizikai tulajdonságokkal bírt, mint az első. A két világ közötti csereforgalom a fizikai és a szellemi élet sok pontjáról állandóan folyt. A Tér és Idő dimenziójából átjárók vezettek egyik koordinátából a másikba. Az itt látott embereknek két lakásuk volt, két foglalkozásuk, és gyakran két partnerük is, melyeket periodikusan váltogattak a síkok cseréjével egy időben.

A HALÁL-FOLYAMAT ELTŰNÉSE
Világunkban a halál fizikai oka az, hogy a dolgok az egyik síkon elfogynak, illetve egyik dimenzióból átmennek a másikba. Az ember, élete folyamán, születésétől kezdődően erők áradnak be magasabb dimenziókból, öregkorban pedig visszahúzódnak a fizikai testből. Ez a fizikai halál oka. Az Új Világból hiányzott a halál gondolata. Eltűnt a különbség a túlvilág és a fizikai világ között. Az egyik nem annyira szellemi, a másik nem annyira anyagi felépítésűnek látszott, mint mostani rendszerünkben. A létezés két dimenzióban folyt, és az átlépés ingamozgásszerűen történt.

FEJLŐDÉS HELYETT KIBONTAKOZÁS
A jelenségeket szemlélve, hamarosan felfedeztem, hogy a fejlődés fogalma is értelmetlenné vált. Megoldódott számomra egy régi filozófiai probléma, mely a Föld primitív korszakából maradt hátra. Egyszerre világosan megértettem, mik voltak a görög Platon halhatatlan ideái. Ebben a világban,melyben minden dolog mágikus szimbolizmus, az objektumok egész terjedelme, transzcendens múltjukkal és jövőjükkel egyetemben láthatóvá vált. Némi aggodalommal írom le a múlt és jövő szavakat, mert a Dimenziókorszakban ez a két időbeli kiterjedés eltérő értelemmel bírt. A dolog természetéből fakad azonban, hogy másképpen, mint paradoxonokkal, nem érzékeltethetők e koordináta jelenségei. Ezen a helyen ugyanis minden gondolkodó számára láthatóvá vált, hogy a tárgyak nem pusztán azok, amiknek a felületes szemlélés pillanatában látszanak, hanem mindenkor magukkal hordoznak még egész tömeg matériát, emlékképet, működési tendenciát és kombinációs formulát. Az anyag, mely bármely fizikai vagy biológiai formát éltet, már számtalan világrendszer építőköveit képezte a múltban, és így a forma, melyet jelenleg mutat, nem végleges, hanem annak előzményeiből alakult ki. A matéria mindig ellenáll: vannak funkciók, melyek betöltésére a specifikus szubsztanciák nem alkalmasak, mivel belső ideonformulájuk más tevékenység betöltésére predesztinálja őket. Minden matériának fajlagos akarata van, amit a régebbi tudomány nem tudott. A protoplazma funkciológiájában ezek a tendenciák kifejezettebbek és jobban ellenőrizhetők. Ez az oka, hogy az élettudomány többet tud róluk. Amit azonban fejlődésnek nevezünk, nem valami új elem kialakulása tökéletlen előzményekből, hanem a tárgy transzcendentális ideájának mindenkori körforgása. Ezen a körforgáson belül minden stáció hozzátartozik az objektum tágabb transzcendens fogalmához, és az idea több metamorfózis után visszatér kiindulópontjára. Az ideák, Platon „kreatív magjai” sokfázisú metamorfózis-komplexumok és dinamikai funkciótendenciák zárt rendszerei. Egyetlen idea is egész világkorszak kiteljesedési folyamata. Magasabb világok ideái nem statikus, hanem dinamikus fogalmak, és a kozmikus szimbólumalgebra műveleteiben nem egyes számokat, hanem komplex mennyiségeket helyettesítenek. Ezek a megfontolások az új világ tényeivel összevetve eltüntették a fejlődési hipotézist.

AZ ÚJ ATLANTISZ
Az antik mágikus világkép új formában visszatért. A hermetikus történetkutatás már a mi korunkban ismertetett tradíciókat a Homo Magus agyrendszeréről, melynek kulcskoncepciója az atlanti ember harmadik szeme. Az egykori mágikus emberfajták szintén több dimenzióban éltek: harmadik szemük az asztrálvilág lényeit is eléjük vetítette. A változás, mely a Dimenziókorszakban beállt, némiképp hasonlított ahhoz, amit a harmadik szem működéséről állítottak. A processzus azonban mégis különbözött a régi természetlátástól. Az új ember ugyanis nem rendelkezett harmadik szemmel, hanem agyrendszere különleges érzékszervek egész sorozatával bővült.

DIMENZIÓÖNTUDAT
A Dimenzió Éra emberének szellemi fokozatát akkor közelítjük meg, ha azt mondjuk, hogy ez az emberfajta dimenziószemmel és dimenzióöntudattal bírt. Ezek az érzékszervek szenzitívvé tették a Tér és Idő dimenziócsakráinak működésével szemben. A dimenziócsakra olyan éterkonstrukció vagy inkább olyan erőmező, melynek regeneratív vibrációi az új világban kiküszöbölték a haláljelenségét. Az ikervilágok szubsztanciái a dimenziócsakrák működése következtében sohasem érték el azt a sűrűségi fokot, mely a mi korunkban az élő szervezetek megmerevedéséhez, elmeszesedéséhez és végül teljes pusztulásához vezetett. Az Új Biosz élő plazmája félanyagi maradt, és ezt az állagot a dimenziócsakrák könnyebben dobhatták át egyik síkról a másikra anélkül, hogy az alapszubsztanciában változás állott volna elő.

EXCENTRIKUS TORZIÓ
Mikor szemlélődésemben idáig jutottam, átvillant agyamon, hogy ez a létforma volt az, melyet a világunkban működő Teremtő Idea Demiurgosza eredetileg elgondolt. A koncepció azonban konstrukciós hibák miatt, melyek a matéria ellenállásán alapulnak, meghiúsult. Évek milliárdjainak, talán eónok ezreinek kellett elmúlnia, míg az eredeti elgondolás – egy más világszigeten – testet öltött. Az itteni intézmények tendenciáiból, bármennyire torz formájúak is azok, következtetni lehet az eredeti elgondolásra. A hiba nyilván a súlypont eltolódásában keresendő. Régebbi világunk is iker-világnak indult. Ezt látni lehet többek közt az ébrenlét és az alvás váltakozásából. A funkcionális súlypont eltolódása azonban eltérítette a teremtő spirálist pályájáról. A jelenség az Új Korszak fizikusai előtt, mint az „excentrikus torzió” tüneménye ismeretes. Erről a jelenségről, régebbi fizikánk fogalmaival operálva, nehéz bővebben értekezni. A jövendő fizikája az ikervilágok félanyagi állagának létrejöttét éterközpontok rendezett mozgásával magyarázza, mely a szubsztanciaképző örvényeket kétdimenziós középpontok köré csoportosítja. Az ideonok, pszichonok és elektronok ebben a szisztémában egyenletesen oszlanak meg a két sík között. A torzió hibás mozgás, ahol az éterikus örvények egyik oldalra több pszichont sűrítenek, mint a másikra. Ebből jönnek létre a kövületek, a fémek, és végül a planéta testek. A torziós működés hatására a matéria addig sűrűsödik, míg töménysége következtében elpusztítja önmagát (rádium, uránium, neptúnium, plutónium).

DIMENZIÓTRANSZFORMÁTOR
Az Új Világ tárgyain gondolkodva látható volt, hogy ennek a régiónak a lényei, de a tárgyai is mind dimenziótranszformátorok. Ez a fogalom azt a jelenséget kísérli meg körülírni, mely a dimenziócsakra pandanja, és úgy látszott, a világ minden tárgyának közös tulajdonsága. A Dimenzió Éra tárgyai valamennyien turbinaszerűen változtatták állagukat, szünet nélkül atomcsoportokat vagy funkciótendenciákat hoztak át, illetve származtattak vissza mind a két univerzumba, melynek részeit képezték. Ezt a két világban való egyidejű elhelyezkedést volt a legnehezebb megértenem, mivel az elgondolás olyan képtelenségnek tűnt előttem, mintha lényeket látnék vagy tárgyak lennének a birtokomban, amelyeknek egyik fele Európában, másik fele Amerikában helyezkedne el. Valójában a különbség még ennél is nagyobb volt, mert a fizikai távolság, ami a tárgyakat egymástól elválasztotta, még csillagvilágok távolsági adataival sem volna jelölhető. És ezek a távok a dimenziótranszformátorok segítségével mégis pillanatok alatt áthidalhatók voltak, mind fizikai, mind szellemi oldaluk felől.

 

SOROZATTUDAT
A másik különleges eltérés régebbi rendszerünk appercepciós módjától az a körülmény, hogy a gondolkodás nem láncolatból kiragadott egységek, hanem egész sorozatok áttekintése által történt. Ez az új intellektus minden dologban az immanens ideakörfolyamatot látta. A tárgyak, lények egész transzcendens terjedelmükben jelentek meg előttem. A különálló tárgyak, szeparált jelenségek súlytalanná váltak, és a magasabb gondolkodóképesség számára láthatatlanokká lettek, hasonlóan azokhoz az atomrészecskékhez, melyek ellenpólusuk nélkül nem fejtenek ki többé mérhető hatást, és szétporladnak a világéter organizálatlan zónáiban. Teljesen új értelmezést, illetve definíciót kapott számomra a létezés, az élet és a célszerűség gondolata is. Voltak univerzális és speciális jelenségsorozatok: az univerzálisak kollektív, a speciálisak individuális létformák kulcsát képezték. Egyik a másik nélkül nem létezhetett, ha valamelyik végleg uralomra jutott, az az általa képviselt sorozat pusztulását vonta maga után. A sorozat szó az új pszichológia számára többet jelentett, mint csupán egymásra következő tényeket. Sorozat alatt értették a teremtő idea változásainak, inkarnációinak és metamorfózisainak önmagába visszatérő egész körfolyamatát.

A TUDATÁLLAPOTOK KIEGYENLÍTŐDÉSE
Az öntudatnak ez a kozmikus méretű kibővülése megszüntetett egy másik aberrációt is, melynek a régi világorganizáció primitív fokozatán volt értelme. Megszűnt az álom. Az emberek öntudata elmélyült, egyenletesen oszlott meg a két világ között. Mivel a tudat most már nem volt olyan mélyen bebörtönözve egy sűrű matéria burkába, a testből való kilépés sem volt különösebben nehéz. Nem is kellett „kilépni”, a testet alkotó éteri masszák egészükben áthelyezhetők voltak más Térbe és Időbe anélkül, hogy ezáltal a tudat intenzitása csökkent vagy fokozódott volna. Az individuumok többet, messzebbre és mélyebben láttak. A mi látásunk felületi látás, a Dimenziókorszak emberének látása transzdimenzionális látás. Ezt a tudatállapotot az extázis (nem egzaltáció!) fogalmával lehetne megközelíteni. Az álomhoz hasonlóan természetesen a halál régebbi koncepciója is érvényét vesztette. Az Új Világban minden két dimenzióban létezett, és a csere a fizikai világ és a túlvilág között ingamozgásszerűen történt. Ennek következtében öregedés sem volt, mert hiszen az is csupán a teremtő éterspirálok excentrikus torziójának következménye.

DIMENZIÓMANVANTARA
Dimenziók úgy keletkeznek, mint az organizmus sejtjei. Egyszerű összetételek a térkoordináta integrációja folytán komplikáltabb kompozítumoknak adnak helyet. A dimenzió manvantara feloldja a komplikáltabb konstrukciót, és végül ismét visszatér a dimenziónélküliség állapota. A Szuperuniverzum élete és berendezése hasonló ahhoz, amit régebbi okkult praxisomban az Akásha Krónikában elhelyezkedő emlékképek szemléleténél tapasztaltam. Az itt folyamatban lévő teremtési processzusok színváltozásai csak egy még nagyobb dimenziómanvantara letelte után ér-hetnek véget. A régebbi indiai kozmogónia meglátásai szerint hét hipermanvantara leteltével az Akáshában felhalmozott emlékképek is feloldódnak. Ezután az elképzelhetetlenül hosszú időtartam után a világok életében valami annyira új létkonstrukció veszi kezdetét, hogy arról még a jövendőbeli szuper-agy képalkotó tehetsége sem tudhat megfelelő fogalmakat felidézni.

 

II. OKKULT ÉRZÉKSZERVEK FIZIOLÓGIÁJA

A VILÁG ÉS AZ ÉRZÉKSZERVEK
A kép, melyet a külvilágról alkotunk magunknak, érzékszerveink közvetítése útján épül fel. Amilyenek az érzékszerveink, olyannak látjuk a világot. A szemlélt valóság benyomásai az élőlény felfogóképességének szűrőraszterein át jutnak el az agyba. Abszolút realitása tehát nincs a megismert jelenségeknek, mert azokat sohasem tudjuk helyi koordinátánk jelzései nélkül vizsgálni. Bizonyos százalékig megbízható az érzékelés, hiszen a szem a fényrezgések stimulálására való élettani reakció eredménye. Dobhártya azért van, mert hangrezgések érik az agysejteket. Azok a plazmafélék, amelyekből a szenzorium differenciálódása kiindul, eredetileg minden irányban érzékenyek. Helyi ingerek és territoriális szükségletek döntik végül el, mivé kell alakulniok. Más felszíni törvények mellett, változó impulzusok esetén, csakhamar kialakulna az újfajta stimulus lemérésére alkalmas szerv. Ezt így kívánja a létért való küzdelemben az életakarat. A fiziológusok tisztában vannak ezekkel a tényekkel, azt azonban, hogy a szervek kialakulása nem követi szolgai módon az ingerekre való reakció járószalagját, hanem az egy magasabb síkokról kiinduló mágikus irányítás eredménye, még nem tudják. A körülményekhez való alkalmazkodás csak azért tart megfelelő rendet, mert az élet hiperkozmikus koordinátája érzékelni kívánja a fizikai sík processzusait. A szattwikus létcsíra kívánsága pedig teomágia! Az ideonsíkról kisugárzó gondolat éterkonstrukciók erőkötegeit dobja az atomok világába, s a korrespondeáló orgánum anyaga úgy rakódik rá az erővázra, mint a vasreszelék a mágneses erővonalakra. A felsőbbrendű kreatív individualitás azonban olyan szerveket is fejleszt a lenti közegben, amelyek fölépítése nem vezethető vissza helyi ingerekre. Ilyen szervek a följebb elterülő síkok transzcendentális metabolizmusainak szolgálatában állnak. Léteznek érzékek, amelyek a Föld élete számára nem is hasznosak, csak a kozmikus szolidaritás szintézisében játszanak szerepet. A Föld élete ugyanis egyáltalában nem kizárólag a Terra céljainak megfelelően van berendezve.

BIOLÓGIAI VILÁGKÉPEK
A szemlélő élettani koordinátája olyan világképet kényszerít az egyénre, amelyet biotikus potenciálja szükségessé tesz. A protobiológia alapjain állva is végtelen gazdagságú, de mindig eltérő világképnek kell szemeink elé tárulnia. Állat, ember, növény, démon, kerub vagy anorganikus módon élő kristályegzisztencia fajlagosan és rétegesen változó élettérben bonyolítja le tevékenységét. Az egyéneknek rendszerint nincs tudomásuk arról, ami rendszerükön kívül esik.Alacsony fokozatú lények a tömegeket kormányzó kollektívum hatalmas tudásraktárára támaszkodnak pszichonkorongjaik vagy ideoncsápjaik segítségével. A sejtparánynak, amőbának vagy a radioláriának nincs szüksége agyra, mint tervező-irányító szervre, mert központi pszichongömbje számos ideonvezetékkel kapcsolódik az ősideák örökké mozgó forrásaihoz. De azért a protisták és véglények is csodás mélységű konstrukciókat hozhatnak létre, intelligens egyéni tervezés nélkül. A világ színei, szépsége, anyagi jellege, érzelmi intenzitása, az életfolyamatok gyorsasága, örvendetessége vagy vontatottsága az érzékszervek működési sebességétől és a regisztráló ganglionok számától függ. A televíziónál a kép elevenségét a leadott jelenet felbontása határozza meg. Az életérzékelés intenzitása, plaszticitása annál nagyobb, minél több oldalról jutnak benyomások az agyhoz, a magas fejlettségű individuum tehát sok érzékszervvel rendelkezik. Primitív fokozaton az életáram néhány ősfunkcióra korlátozódik, s azok aztán igen éles képet adnak a maguk területén. Kísérleti leírások egy és ugyanazt a tárgyat annyiféleképpen jellemezték, ahány egyéniség a kísérletben részt vett. Az amerikai California University pszichofizikai tanszékén a képességvizsgálati statisztikák egészen finom árnyalatokra is kiterjedtek, és ezek eredménye azt mutatja, hogy úgyszólván nincs két egyforma látásnívó. Ha már az emberek között is ilyen nagyok a különbségek, el lehet képzelni, mekkora szakadék tátong állati intellektusok, rovarok, növényi észlelés és a kristály öntudatok között. Különösen szokatlan eredményt adna a rovarok látásának applikációja az emberi agyra. Nemsokára a technikai eszközök segítségével állatfajták és rovarok szemléletmódja is tanulmányozhatóvá lesz. Már vannak technikai apparátusok, amelyek az érzékszervek egynémelyikét graduális erőfeszítéssel, intenzitásnövekedéssel és látószögváltozással kombinálják. Szűrőberendezések abban hozzák közelebb más koordináták megismerését, hogy lefokozzák a szenzorium teljesítőképességét a kívánt gyöngeségi fokra.

AZ ÉRZÉKSZERVEK SZÁMA
Az érzékszervek és végtagok számát a szükséglet alakítja ki, illetve határozza meg. A plasztikus közeg technikáját legjobban a legegyszerűbb élőlények egyikénél, az amőbánál tanulmányozhatjuk. Ez a kis individuum nyugalmi állapotban teljesen kerek vagy amorf alakot mutat: Mihelyt kívánságai támadnak, mondjuk táplálékát akarja megragadni, olyan orgánumokat növeszt, amelyek erre a funkcióra képessé teszik. Ha fellép az oszlási inger, mivel elérte teste nagyságának maximális határát, alakja befűződik, elvékonyodik, és kettéválik. Az embernél az érzékelési folyamat specializált tevékenység eredménye. A Homo Sapiens orgánumai mindenkor az életkörülményeknek megfelelően fejlődtek ki. A jelenlegi öt érzékszerv a fény, a hang, az illat, a vegyület és az állag egymással való keveredését regisztrálja. Az ötös szám a tattwák alapváltozatának száma. Valóságban ennél sokkal több érzékelésre szolgáló apparátusunk van. Az állat, éppúgy, mint az ember, számos közlekedési vonalat tart üzemben a külvilág és a túlvilág között. Az élők világának majdnem minden osztálya rendelkezik fajlagos képességekkel, amelyek okkultak, s teljesítőképességük a mágia határát súrolja. Mivel a fizikai sík komplex erők csatatere, a felépített szervezetek pedig csak primitív konstrukciók a mögöttük álló transzcendens alany méreteihez képest, a leegyszerűsített organizmus önmagában nem képes a fizikai síkon reá leselkedő veszélyek elhárítására. Ezért, ha a háttérben dolgozó kreatív entitás hatásos munkát óhajt és nemkívánja nyilván fontos fizikai berendezését előre nem látott eshetőségek miatt minduntalan szétromboltatni, azokat okkult képességekkel is el kell látnia. És az élet története valóban azt mutatja, hogy éppen a kezdet rudimentális állatfajtái harmadik szemmel vagy mágikus fegyverzettel vannak ellátva. Az ember intellektusa ilyen orgánum létesítését fölöslegessé teszi. Az élet öntudatos szemlélése, az esélyek előre való kiszámítása a mágikus természetlátás helyére lépett, és ideiglenesen kiszorította a mélyebb okkult működést. Mihelyt azonban a körülmények nagyobb energiákat koncentrálnak a Föld életterébe, rögtön beáll az a helyzet, hogy a racionális gondolkodás többé nem képes megbirkózni létfenntartó feladataival. Ilyenkor hiperkozmikus erők csapnak össze a Biosz életterében, s a veszedelmeket elhárítani sem az öt érzékszerven, sem az intellektuson keresztül nem képes. Csak a mágikus intuíció és okkult elhárítás győzheti le a rombolás hatalmait. Vagyis kritikus időszakban okkult érzékszervekre van szükség, különben az egyén elpusztul. Az állatembernél sohasem szorította ki az intellektus a természetlátás ösztönét. Ezért a veszélyt az állat hamarabb megérzi, mint az ember. Lovak, vándormadarak; élősdiek, háziállatok, kutya, macska stb. napokkal vagy órákkal előbb jelzik a közelgő veszélyt. Földrengés, atmoszférikus változás, napfolttevékenység, barométerzuhanás hatása állatokon azonnal észlelhető. De kimutathatók a nagy planéták konjukciói, rossz asztrológiai aspektusok is. Tovább menve a fizikai síkon: a transzcendentális oldalról fenyegető csapást is megérzik. Közelgő haláleset vagy szerencsétlenség, amely még csak az idő dimenziójában van jelen, az állati tudathoz hamarabb érkezik el, mint az emberhez. A Mindazonáltal, ha bizonyos életre veszélyes processzusok túl gyakorivá válnának a Föld légterében, ha a gravitáció kötőereje csökkenne, s az atmoszféra oxigéntartalma növekedne, azonnal ezeknek a variációknak megfelelő védelmi intézkedéseket tenne a Biosz, és olyan érzékszerveink jönnének létre, amelyek alkalmasak az egyensúly helyreállítására. Ha az érzékszervek nem elégségesek az élet megóvására, új orgánumok keletkeznek a szervezetben, és a legrafináltabb biokémiai eszközök pótolják a hiányokat! A mélytengerekben az állandó, sok atmoszférás víznyomás mellett majdnem teljes sötétség uralkodik. A Biosz tehát olyan élettani világítóberendezéseket konstruált, melyek az emberi elektrotechnikát is megszégyenítik. Akaratimpulzus hatására bekapcsolódó akcióáramok, teleszkóppal ellátott reflektorral világítják be a tengerfenék tájait. Ha csak kis területen kívánatos a világítás, úszókábelen libegő villanylámpa keresi fel az érdekes pontot, egyúttal csaléteknek szolgálva kisebb testek felé. A test oldalsó szövetei és a páncélzat is világítanak. A fények színesek. Elektromos konstrukcióban a Biosz különben is felülmúlhatatlannak látszik. Nedves közegben, élettani szigetelőanyaggal burkolt kábelek ezrei futnak, más és más frekvenciájú áramokat továbbítva. A műszerek nélkül létesített, belső fényforrással ellátott szemlencsék semmilyen optikai üzemben nem utánozhatók. Ezek a jelenségek kisebb méretekben a felszíni életben is megvannak, de csak tüzetesebb vizsgálat után derülnek ki az életterület konstrukciójának csodái. Az élet rendes színterein is differenciák keletkeznek foglalkozási ágazatok szerint. Például a festő színérzéke sokoldalúbb, a muzsikus hallása élesebb, a szobrász formaérzéke plasztikusabb. Valamely foglalkozás keretein belül a gyakorlat olyan virtuóz képességeket fejleszthet ki, hogy ilyen irányú praxisban járatlan egyén számára boszorkányságnak tűnhet fel a szakember produkciója.

 

OKKULT SZERVEK
A hermetikus tradíció titkos szervei közül az okkult hagyomány főleg a harmadik szem orgánumát tette ismertté. A természetlátás mágikus közvetítője az egyetlen olyan ezoterikus fiziológiai tétel, melynek a biológiában is látható alapja van. A tobozmirigyet általánosan ismerik, de nincsenek tisztában minden funkciójával a szervezeten belül. Mindenesetre a szexuális processzusoknak egyik fő szabályozója a pajzsmiriggyel együtt, de nemcsak ez. A másik okkult szerv, amelyről kevesebbet tudnak, mint a glandula píneálisról, a pajzsmirigy tájékán helyezkedik el, ez a glandula parathyreoidea vagyis mellékpajzsmirigy. Ez a múltban mágikus projekciók életadó futócsöve volt, s a jövőben a mai hím-nő ivarzás helyére lép majd. A mágia tanai szerint a harmadik szem által fogalmazott és kivetített koncepciókat a mellékpajzsmirigy tölti meg asztrálkémiai esszenciával. Csak az a mágikus formula kelhet életre, amelybe a neutro-szexuál mirigy plasztikus emanációja beáramlott lanszírozása pillanatában. De ezen két, legalább valamennyire ismert szerven kívül az Atlanti-lemuriai Korszak élőlénye még számos egyéb érzékszervvel is rendelkezett, amelyekről nem maradt fenn sok közlés. A történelem előtti Asztrál-Demiurgetikai Korszakban a két említett érzékelő egyáltalán nem lett volna elegendő az akkori sűrű veszélypotenciák semlegesítésére. A jövőben az Asztromentális Korszakban, a Dimenzió Érában megint több érzékszervet igényel és fejleszt ki. A létkoordináták szélesebb körű szintetikus érzékelésére ekkor már nem a veszélyek elhárítása, hanem a világfolyamat magasabb integrációja miatt lesz szükség. Az, amit akkor létezésnek és az élet céljának fognak nevezni, kiterjedtebb területek impulzusait követeli. A kozmikus öntudat általános birtokává lesz az emberfajtának. És kozmikus alatt nemcsak az Univerzum külső szigeteinek rendszerét értik majd, hanem a láthatatlan világnak magasabb érzékeken keresztül tapasztalható dimenzióit is.

A HIPERESZTÉZIA, MINT PATOLÓGIÁS JELENSÉG
Az érzékszervek a külvilág kapui. Akinek finomabbak a szervei, többet ismerhet meg a világból. Vannak gyenge, normális és rendellenesen éles érzékszervek. Az átlagember normális használatra képzett érzékszerveivel csak sablonképeket nyer a világról. Speciális gyakorlatban kifejlesztett éles szenzorium szokatlan részleteket tár fel, s pontosabban is regisztrál, mint az átlag. A hiperesztézia különböző vállfajai idegzavarok és őrülettípusok kísérő jelenségei lehetnek. Különleges tehetségű szakember, művész, intellektuel felfogóhiperesztéziája a saját szakterületén abban tér el az őrültek túlérzékenységétől, hogy fokozottabb mértékben reális vagy kreatív. Az őrület viszont romboló vagy stagnáló komplexumokat produkál. Az egészséges agyban egy speciális érzékenységű szerv a valóság szélesebb körű ábrázolására alkalmas. Az ezen keresztül szerzett fogalmak a valóságkép gazdagodásához járulhatnak hozzá. Beteg agyban, automatikusan fellépő hiperesztéziás szenzorium szétesési folyamatok eredménye, ahol a rendkívüli frekvenciák más életműködések rovására keletkeznek. A szimptomatológia sok hasonlóságot mutat, és a differenciál-diagnosztika nem könnyű feladat. Mégis mindig szem előtt kell tartani a kreatív és destruktív jelleg indikációit, amelyek végül helyes ítélethez segítik a kutatót. Még egy lényeges, bár nem annyira kézenfekvő különbség áll fenn a két hiperesztézia típusnál.Magas frekvenciájú hiperkozmikus funkció amplifikációval létesülhet úgy, hogy a transzcendentális alany dimenzió energiákat von be a fizikum tevékenységébe a felső koordinátákból. Ezeket idővel akkumulálja, és az érzékszerveknek elegendő építő energiát nyújt szuperior-orgánumok építésére. Mert az okkult érzékszervekhez sokkal több energia szükséges, mint alacsony frekvencián is üzemben tartható normál orgánumokhoz. Létrejöhetnek magas ideo-pszichikai frekvenciák még azáltal is, hogy az alacsony frekvencián dolgozó biológiai organizmus vitális energiái, idegáramai és legfőképpen neuron matériája állagát elégeti. Az ebből felszabaduló pszichonok hiperesztéziát hoznak létre. A szervezet a rögeszmék szektorában hiperfunkciókra képes és transzcendens tudás birtokába juthat – az entitás biológiai alapjának pótlása árán.

IRÁNYÍTOTT HIPERESZTÉZIA
Mondani sem kell, hogy az okkult kutató és az alkotó ember csakis kontroll alatt tartható, szerves szétesési folyamatokkal nem járó, irányított hiperesztézia útján érhet el eredményeket. A folyamat, amely lehetővé teszi fokozott használat és szellemi koncentráció által hiperesztézia keletkezését, ugyanaz, amely a dimenziótanban az intenzitásmágia frekvenciaemelkedését kiváltja. Az alkotóművészetek és kreatív tudományágazatok megfelelő hiperesztézia nélkül semmit sem képesek produkálni, ami új. Ezért az okkult érzékszervek fiziológiájának praktikus része azokat a módozatokat kutatja, illetve tanítja, amelyek mellett a normális életfunkciók fenntartását feltételezve, először hiperfunkciók, majd hiperesztéziák jönnek létre.

AZ ÉRZÉKSZERVEK FEJLESZTÉSE
Fizikai és okkult szerveket praxis által fejleszthetünk. Az öt normális érzékszerv is okkult jelleget kaphat, ha hiperfunkciója túllépi az átlagos standardot. Szokásos tisztánlátásról, clairvoyance-ról, second sight-ról beszélni a látóterületen. A látás felső fokát a harmadik szem képezi. Van tisztánhallás, pszichikai televízió, teleesztézia, azaz távolba-érzés, távolba tapintás. A telekinézis a pszichoplazma kiválasztása révén mozgat meg fizikai közvetítés nélkül tárgyakat (ez nem metapszichikai jelenség). A teleozmin, a szaglás hiperesztéziájának tüneménye. A mágikus vagy ezoterikus tünemények kialakíthatók a normális érzékszervek funkciójából, azok tervszerű, fokozó szenszibilizációjára koncentrált gyakorlás útján. Az érzékszervek sok gyakorlással egyre nagyobb teljesítményekre kényszeríthetők. Látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás akkor fejlődnek erősen, ha a többi funkciókat gyakorlásuk alatt lehetőleg egészen kikapcsoljuk. Erre sokféle szisztémát választhatunk. Fontos viszont, hogy a fokozásra előkészített terv funkciója külső és belső apercepcióra kiterjedjen. Ennél a műveletnél a fizikailag végzett gyakorlat után ennek memóriabeli rekapitulációja is fontos. Általában az okkult érzékszervek kifejlesztésének legfőbb járószalagja az imagináció, úgy, mint a mágiánál. Igazi okkult vehikulum üzembe helyezése csak akkor lesz eredményes, ha már jóval előbb képesek voltunka normális érzékszerveknek plusz funkcióját kikényszeríteni, illetve mesterséges hiperesztéziát előidézni. Valódi okkult szerv vagy érzékszerv ezeken túlmenően olyan orgánum asztrál-amőba jellegű kibocsátása, amely imaginatív koncepciója és akarat irányította sűrítése után állandóan rendelkezésünkre áll mágikus feladatok elvégzésére.

AZ ÉRZÉKELÉS MÉLYSÉGI FOKOZATAI
Ilyen apparátus használata természetesen kizárólag dimenzió-kondenzátor alkalmazásával lehetséges, mert a mágia feladatai mindig más koordinátákat kívánnak meg, mint a fizikai szervezet operációi. A dimenziókondenzátor vagy koordinátasűrítő az érzékelő és érző mechanizmus mélységi fokozatait szabályozza. Speciális érzéstartalmakkal, energetikaiak, zeneiek, költőiek lehetnek, például elérhetjük, hogy manővereinket bizonyos mélységű szinten kezdjük és végig ott tartsuk. Erre az említett három metódus ad módot. Az eljárás rövidre fogva a következő: 1. Zenei dimenziómélyítés Feladatunk mélytengeri hullámzást kíván. Tehát kiválasztunk bizonyos, nagymértékben hullámzással telített zeneművet, lehetőleg orgonaművet, s azt a memóriánkban megszólaltatjuk. A leghatásosabb részletet folyamatosan ismételjük imaginative, eközben, amint a képzeletbeli hangszer kíséretet ad, hozzálátunk mágikus projekciónk elvégzéséhez. Ilyenformán fejben zenével kísért misztériumot játszunk le. Az operáció igen hatásos, de nagy muzikalitást, és már az indulásnál fejlett zenei fantáziát követel. 2. Költői dimenziómélyítés A poézis apparátusával mélyített speciáltechnika hasonló a zeneihez, csakhogy saját szövegezésű ditürambusz, himnusz vagy mantrasorozat lehet a szavalókórus témája. Itt egy álomszerű énmegosztó művelet vezethet sikerre (mesterséges skizofrénia). 3. Energetikai érzésmélyítés A manőverek a dinamikus erőkre összpontosulnak és olyanféle kísérettel járnak, mintha tudatunkban a mágikus cselekményt gigászi dimenziók töltenék fel speciális tartalmú energiával. Az energia áramlása erősebb lesz és a mágikus távkontaktus hatásosabb, ha érzelmi és hallásbeli szimbólumok figyelmeztetnek állandóan a motor működésére. Az operáció veszedelmes, részleteit a transzcendentális mágia adja.

ÉRZETEK A HETEDIK EZOTERIKUS FOKON TÚL
Mágikus kondenzációk eredményes használatánál szükséges tudni, hogy semmiféle érzés nem sűríthető az érintett létkoordináta rendszerhez tartozó korláton túl. Ez általában minden állagtípussá préselt esszenciára érvényes törvény. Ha bármely érzetet vagy transzcendentális emulziót hét sűrű-ségi fokra osztunk be, lesz olyan pont, ahol az objektum tovább nem szorítható fajlagos sínek közé. Az érzések egy ponton átmennek ellentétükbe. A szeretetből gyűlölet lesz, utálatból vonzalom keletkezik nagy presszió hatására. Hasonlóképpen a stelláris anyag atomkötegei, túl sok nukleáris részecskét felvéve, végül megváltoztatják struktúrájukat, ami radioaktív bomláshoz vagy robbanáshoz vezethet. Bármely anyagfajta eléggé erős nyomás alatt átalakul szellemmé, mégpedig olymódon, hogy először a presszió érintkezési pontján szabadít fel elektronláncokba tömörített energiákat. Ha a preszszió továbbra is minden oldalon fokozódik, a matéria kohéziójának összeroppanása ideonfonal csóvákat dob ki magából, amit a kísérleti anyagdarab teljes pszichikai konvertációja követ. Praktikus pszichológiai szempontból a már ismert érzések átcsapnak ellentétükbe a hetedik ezoterikus fokon túl. Ezért nincs több operáció az alkímiában hétnél. A zodiakális felosztás is csak a hét alapváltozat taglalása hosszabb egységekre. A jéghideg égetővé válhat, a túlfokozott öröm fájdalommá lesz, meg is ölheti azt, akit ér. A félelem hősiességet szül végső fokon, a szenvedélyes szerelem átcsaphat gyűlöletbe. Esztelen devócióból megvetés sarjad, a fehéren izzó fényforrás vakká tehet. Az érzetek átcsapásának jelensége analóg a sugárnyomás tüneményével, amely a kozmikus matéria karakteréből folyik. Ha az elemek egymáshoz kötődése átlép bizonyos sűrűségi fokozatot, az anyag szétszóródik, robban vagy szétsugározza a többletenergiát. Ez volt a sorsa a Jupiter és a Mars közötti proszelén planétának, amely anyagának elnehezedése miatt aszteroidok halmazává robbant (Malona, Lucifer). Hasonlóképpen a monumentális hullámok vizualitása éppúgy kisiklik az emberi szem vetítő ernyőjének látóköréből, mint a mikrohullámok sávja. Sem az infravörös, sem az ultraviola szín nem látható emberi szemmel.

APPERCEPCIÓ KÜSZÖB, SZENZUÁL KÜSZÖB, ENERGIA KÜSZÖB
Minden érzetnek keletkezési síkja szerint megvan az a fokozata, amit kiindulási halmazállapotnak is nevezhetünk. Amíg a jelenségek világában valami realizálható lesz úgy, hogy érzékszerveinkkel felfoghatjuk, három stádiumon kell keresztülhaladnia az eredeti impulzusnak: 1. A gondolat légies állapota mellett a 2. fázis, az örökké mozgó érzelem vezet át a 3. harmadik stádiumba vagyis dinamikai formába, ahol végső kialakulásában cselekedetté lehet. Ha egy idea átlépi a gondolat küszöbét, újjászületik érzelmi formában, ha az impulzus elég erős, ezen a küszöbön is átlép, és cselekedetté kell lennie. A világteremtés sem más, mint a Kozmikus Elme gondolatának útja ezen a három küszöbön, keresztül lefelé az anyagba. Minden energetikai küszöbön átlépve, újabb formát ölt az eredeti idea. Viszont a mágikus operátornak jó tudnia, hogy az érzetek príma matériája három csírát rejt magában. Bármely érzetből lehet szattwikus gondolat, teremtő érzelem vagy szilárddá sűrűsödő materiális valóság.

 

A KÜSZÖBÉRTÉKEK TÖRVÉNYE
Ideák, érzelmek és szervi funkciók fejlődésében vannak kritikus etapok, amikor átmennek ellentétükbe. Ezt a körülményt a hiperfunkciók és kriptogenetikus szervek alkotójának pontosan kell tudnia, ha nem akarja, hogy munkája hiábavaló legyen. A feladatnak nem biológiai, hanem pusztán mechanikai és mennyiségtani megközelítése elhibázott dolog. „Ismétlés a tökéletesség anyja”, mondja egy proverbium, de hozzátesszük: csak a hatásos ismétlés. Ennek a belső ügyesség fokozódás-érzetével kell társulnia, különben értelmetlen a mégoly szorgalmas gyakorlás is. Bizonyos idő elteltével az elfáradás már nem a láthatatlan izmok fejlődésének jele, hanem az eltompulásé. Ilyenkor a munkát más területre visszük át vagy kollaterális zónából hatunk az elnehezedő komplexumra.

A LÁTÁS KÉPZÉSE
Fejezetünk címe szokatlannak tűnik. Hogyan lehet a látást fejleszteni? Hiszen az olyan képesség, amit mindenki készen kap. Jó vagy rossz, változtatni rajta nem lehet. És még könnyebb rontani, mint javítani. Pedig lehet. Sőt, az okkult érzékszervek előiskoláztatása ezt egyenesen előírja. A fizikai látás akkor élesedik, ha szemgolyónkat sokat, több irányban mozgatjuk. Azok a foglalkozások, amelyek a tekintetet fixírozzák, illetőleg kis területre korlátozzák a figyelmet, rontanak a látáson. A velencei mikroszkopikus ötvösmunkák készítői rendszerint megvakultak. A tengerészek viszont, akiknek szeme a távoli horizontokat járta, késő öregségükig éleslátók maradtak. Az analógia a gondolkozásra és a szellemi életre is vonatkoztatható. Szűk speciálterületek tudósai sohasem adhatnak az élet egészéről hű képet, résztudásuk pedig minden okosságuk ellenére elavul és értékét veszti. Az életet csak nagy messzeségekbe tekintve lehet egészen megérteni. Ezért ajánlatos szemünket éppúgy, mint elménket rendszeresen tornáztatni, szemgolyónkkal körmozgásokat végezni. A filozófiában ez a dolgok kezdetét és végét összefoglaló gyűrű emblémája (farkába harapó kígyó). Az edzés másik formája a sötétség és a világosság szattwikus váltakozása. Például a napra ki feküdve lehunyjuk szemünket, és kezünket elvonultatjuk csukott szemhéjunk előtt úgy, hogy az éles fényt sötétség váltsa fel. (Analógia: elmélkedünk a dolgok sötét és világos oldala felől. ) Ilyen gyakorlatok által szemlencsénk megtartja rugalmasságát és az öregkori messzelátás tünetei késői időpontra tolódnak. A fizikai praktikum jelenségei szimbolikusak és magasabb dimenziókban ugyanazt az eljárást követik, mint a Biosz animális látóeszközének fejlesztésénél.

IMAGINÁCIÓ
Minden mágikus operáció az imagináció életteljes működésén alapszik. A képzelet a teremtőerő bázisa. Belső látásunk elénk varázsolja mindazt, amit az ego megteremteni készül. A mágia imaginációs gyakorlatok egész sorát írja elő: betűk és szimbólumok képzeletbeli felépítését, elképzelését, különböző nagyságrendben és színekben való projekcióját, a belső látás szintetikus treníro-zását ajánlja. Ezek a gyakorlatok végezhetők nyitott vagy csukott szemmel. A kínai jóga imaginációs gyakorlatait homályos szobában, félig csukott szemmel végzik. Az egész előkészítő iskoláztatás az imagináció felébresztését és intenziválását tűzi ki célul a neofita elé. Az imaginációnak, a mágikus teremtés projektorának, szokatlanul élessé kell válnia az okkult érzékszervek plasztikus megformálásában. Ezért nem lehet elég irányított vízió-kísérletet elvégezni a döntő opusz megkezdése előtt. Máskülönben nem térünk el az ismert mágikus útvonaltól. Itt azonban ajánlatos a gyakorlatokat az asztrálsík plasztikus közelségének elképzelésével kombinálni. Lehetőleg több próbát hajtsunk végre sziderikus viasszal. A sziderikus viasz az a képzeletben kiformált szerv, amely gondolatban mindig enged akaratunk irányításának. Ekkor már túl kell lennünk a renitens betűk jelenségén.

HALLÁS ÉS BELSŐ HALLÁS
A hallás képzése egyszerű zenei kiművelés formájában kezdődik úgy, ahogy azt a zeneesztétika, összhangzattan és ellenponttan tanítja. Kezdeti műveltség birtokában pedig már rá lehet térni a tulajdonképpeni mágikus hangképzésre. Ez annyiban áll, hogy kísérletet teszünk egy belső zenekar vagy orkesztrális karakterű instrumentum (orgona, zongora) képzeletbeli felállítására. Ha fantáziánkban a zenekart akarjuk hallani, az imaginatív úton mindig a kívánt színeket fogja megszólaltatni. Jó, ha hasonló módon, intern énekhang fölött is rendelkezünk, mantrisztikus recitációk zenei keresztülvitelére. A belső hallás fejlesztésének más, hasonló módja az ismerős anyagok felidézése, mégpedig úgy az élő, mint az anorganikus világból. Megkíséreljük emlékezetbe hozni ismerőseink hangját, ismert dallamokat, jellegzetes természeti zörejeket. Fantáziánknak elasztikus emlékképekkel kell rendelkeznie, az esőcseppek kopogása, szélzúgás, hullámverés, vonatdübörgés, mennydörgés stb. hangjairól. Zeneileg jól képzett neofita a kézbe vett kottát fantáziájában lejátszhatja. A fizikai fül kétoldali appercepciós képessége a harmadik szem komplex működését fejleszti.

A SZAGLÁS MÁGIÁJA
A szaglóközpont a visszafejlődött harmadik szem egyik csökevénye. Annak irritálása tehát még most is mindig kihat a hipofízisre. A mágiában az illatok fontos szerepet játszanak. Kontaktuskeresés a szaglás szervén keresztül könnyebben hajtható végre, mint bármely más stimulus által. Nemcsak embereknek, hanem lakásoknak is jellegzetes szaguk van. Intuícióval megajándékozott orvos gyakran már a betegszoba szagáról képes diagnózist mondani. Az illatok mindenféle hangulatnak leghatásosabb invokációi. Vannak felemelő, kábító, lehangoló, izgató, kéjes, romantikus és kiábrándító szagok. Egy-egy illatimpulzusra képsorozatok indulhatnak meg. Az ind reinkarnáció ezoterikus emlékezés praxisa szagképekkel indítja a retrogresszió gyakorlatát. Ismeretesek a planéták speciális füstölői a ceremóniális mágiában. Speciális bolygó szignaturák ingredenciái nagymértékben elősegíthetik a mágikus operáció sikerét. A szaglás az állatoknál hatalmas fejlettségű pszichokémiai appará-tus, amelynek segítségével olyan részleteket képesek megállapítani, illetve felismerni, amelyeket az ember csak több orgánum együttműködésének szintézisével tud konstatálni. Gyakorlat által azonban az ember is kifejlesztheti szaglását, mert a szaglás még a mai csökevény állapotában is ezoterikus orgánum. Külön fejezet a szexuális osphresiológia, amely egész tudománnyá nőtte ki magát napjainkban. Jaeger tanár az illatok különböző nüanszait, és egyáltalán megnyilatkozásukat, a lelkiség objektivációs formájának tartja. Illat szerinte egyenlő a lélekkel. Léteznek mentális, asztrális és fizikai illatok minden kvalitásban.

ILLAT ÉS EMLÉKEZÉS
Véletlenül felmerülő illat régen elmúlt világ emlékét képes életre kelteni. Az illattal összefüggő érzések és ízek szintén felidézhetnek mélyen eltemetett emlékeket. Kevésbé ismert tény, hogy a lelkiállapotoknak is van jellemző illatuk. Az öröm jószagú, szinte illatos légkört terjeszt, életellenes hangulatok rossz szagot árasztanak. Mindenki ismeri a „szegénység szagát”. De az évszakoknak is megvan a jellegzetes atmoszférájuk; a tavasz illata vérpezsdítő, stimuláló, a havas téli táj illata tiszta mentális, az őszi avar az enyészetre emlékeztet, az erjedés és putrefakció alkímiai hangulatát, stádiumát invokálja; a nyári éjszaka buján kevert szagkomplexumai az élet teljének analóg memóriatartalmát hozzák felszínre. Gjellerup a Zarándok Kámánita című könyvében beszél az Égi Korallfáról, melynek illata előző életek sorozatát juttatja a meditáló eszébe.

ILLATSZEREK, MINT A MÁGIA ŐSKÉMIÁJÁNAK BÁZISAI
Éteri esszenciákat és illatokat a legtöbb anyagból ki lehet vonni. Ez a matéria lelke. Még a különben szag nélküli matériafajták is illatot árasztanak, ha desztillálják vagy szublimálják azokat. Minden fának és fémnek más karakterisztikus illata van, azonban ezek csak oldva és párologtatva adják ki specifikus karakterüket. Ezért az alkímia operációi mágikus preparációs folyamatok is. Ezeken alapul a spagirikus gyógyszerek készítése.

AZ ILLATOK METAFIZIKÁJA
Minden anyagi állagnak van sűrű és megtisztult formája. Ha az anyag sűrűségét át akarjuk vezetni szublimált formájába, fokozatosan párologtatjuk vagy elégetjük. A fizikai folyamat asztrális analógiái igen kézenfekvőek. Az anyag desztillációja a matéria megváltása, magasabb létformába való átvezetése. Az alkimista addig főz egy anyagot, míg faji karakterisztikumát elveszti, salakját lerakja és illatossá lesz. A Príma Matériával végzett operáció különböző fokozatainak más és más illata van. Az utolsó stádiumban édes, balzsamos, frissítő, éltető oxigén hatású, még a közelsége is üdítő. Többszörösentisztított anyagok esszenciává lesznek. A hermetikus kémia szabálya szerint az ötödik tisztasági fokozatra hozott Príma Matéria a kvintesszencia.

ILLATOK A PSZICHOMETRIÁBAN
A pszichometria a tárgyban kötött divinációnak olyan fajtája, amelyben az okkult érzékszervek öszszes orgánumai tevékenyek. Ezek között speciális szerepet játszik a szaglás, mint a harmadik szem csökevény hajtása. Illatok és szagképek mindig stimulálják az emlékezést. Érzékeny közegben élőkép-sorozatok peregnek le szagok hatására, amiket azután az olvasó konkrét fogalmakká alakít. Néha képek helyett hangok, szövegek vagy szimpátiák bukkannak a tudat felszínére, amelyeket előbb még értelmezni kell. (Az idevágó gyakorlatot megtalálják nagyobb pszichometriai tankönyvekben.)

TELEESZTÉZIA
Ez a képesség akkor fejlődik ki, ha a már előbb említett módokon létrehoztuk a tapintás hiperesztéziáját. Itt is, mint sok hasonló experimentumnál, a tapintás emlékképzetein van a hangsúly A praxis a mágia telepatikus pedagógiájának járószalagját követi. A teleesztézia különben a telepatikus távkontaktusnak olyan ágazata, ahol az összes energiák az érzőképességre vannak koncentrálva. A telepatikus radartevékenység is a tapintásra alapozódik. Jellegzetes gyakorlatok: lehunyt szemmel, koncentrált figyelemmel próbálunk beállni abba az irányba, ahol a távolban keresett tárgy vagy személy valószínűleg található. A forgó antennagyűrűk analógiájára kezünket kinyújtva, több irányba tapogatózunk, míg egyszerre látóterünk vetítővásznán megjelenik a keresett tárgy vagy személy lassan kibontakozó körvonala.

ÚJ TERÜLETEK

1. ELEKTROMOS SZERVEK Már a protobiológia idevonatkozó fejezetében említés történt arról, hogy egyes mélytengeri halak az elektromos szervek fejlesztésének művészei. A zsibbasztó rája például nyakának izomzatában helyezi el biológiai Volta-oszlopait, amelyekkel olyan ütéseket mérhet a közelében tartózkodó lényre, hogy egy kifejlett állatot megölhet. A projiciált áram igen erős, többszáz Volt feszültséget is meghaladhat. Ez a képessége más tengeri halaknak szintén megvan. Elvileg bármely izomzat átalakítható élettani elektromosság termelésére, a projekció azonban mágikus távképzés kérdése. Az élő szervezetek általában generálnak úgynevezett akcióáramot és statikus elektromosságot, amely főleg a testek felületén hat. A lapos felületek negatív, a csúcsok pozitív töltésűek.A rája és az angolna speciális elektronágyújának fejlesztése úgy történik, mint az amőbáknál; vágydinamikája karokat növeszt abban a pillanatban, amint valamit meg akar ragadni. A lényekben potenciálisan szunnyadó ideonplasztika idézi elő, hogy ha szükségük van bizonyos szervekre, képesek azokat megalkotni, éspedig pusztán az ideonok és pszichonok Akáshából előhívott energiakötegeinek sűrítése által. Egysejtű szervezeteknél könnyen áttekinthető folyamat ez, de bonyolult organizmusoknál nem olyan egyszerű e speciális szerv konstrukciója. Komplex testeknél az izomzat a legbiztosabb energiagenerátor. Az izomösszehúzódás mindenkor akcióáram fellépésével jár. Mindazonáltal ez a lehetőség semmiképpen nem korlátozódik a muszkulátára, hiszen a biológiai precesszusok általában elektrokémiai jelenségekkel járnak együtt. Ezek szerint pedig minden orgánum termelhet elektromosságot. Tovább részletezve, a neuronpályákon folyó idegáram is elektromos természetű, és szintén nedves közegben biológiai úton szigetelt vezetésű. Ennélfogva nem túlzás, ha arra következtetünk, hogy ha a jövőben az emberfajtáknak a mélytengeri lényekhez hasonlóan, változott körülményeik folytán szükségük lesz életük fenntartásához elektromos szervekre, úgy a természet minden nehézség nélkül létre fogja hozni azokat. Addig is azonban az okkult tudomány, e mágikus erőgeneráció praxisának tapasztalatai szerint, a kiváltságosok számára már most is megmutatja azt az utat, amely elektromos szervek kialakításához vezet. Biológiai áramok ugyanis mágikus célokra is hasznosíthatók, ha az ember az idegáramokat összeköttetésbe hozza az izomzat elektromos áramával. Mindezek után pedig fizikai, asztrális és mentális projektorokra van még szükség.

2. BIOMAGNETIKUS ORGÁNUMOK Az ember magnetikus pólusai mágikusak. A magnetikus kötés az Od és a személyi dinamidok egy áramkörbe kapcsolása által jön létre. A vágydinamika központosítja, lokalizálja ezt az erőforrást. Három ilyen mágneses centrum működik az emberi szervezetben: 1. Az agy, a mentálsík felé közvetítve, 2. a kéz, amely az asztrálsík antennája, 3. és a nemi szervek, amelyek a fizikai sík irányába sűrítik a vitális anyagokat.

3. MENTÁLIS KONDENZÁTOR A fiziológiában mint tobozmirigy ismeretes. Tevékenységével az orvosok sincsenek egészen tisztában. Okkult szerepköre: kétlaki transzformáló állomás, amely fogalmakat szimbólumnyelvre és szimbólumokat fogalomnyelvre fordít. Fontossági sorrend szerint a többi ezoterikus orgánum fölött áll.

4. PSZICHIKAI PROJEKTOR Az asztráltestből kiinduló okkult szerv, amely az e közegben generált pszichonokat vetíti, mégpedig akarat által irányíthatóan. Ez az érzések totális kontrollját teszi lehetővé. Kívánt kvantitásban és oly módon vetíti a pszichongömböket, ahogyan ez a helyzetnek legjobban megfelel.

5. ÉTER AKCELERÁTOR A Kozmoszt betöltő éter rezgéseit kontrolláló szerv, amely annak rezgéseit szabályozni képes. Mechanizmusa a kozmotron, illetve ciklotron struktúrájával analóg. Az éterakcelerátor a tattwákat is megváltoztathatja, egyik vagy másik jellegét túlsúlyra juttatva aszerint, melyik tattwa erőire van szükség. Ez annyit jelent, hogy a tattwák periodikusan változó erőit is a mágus akarata irányíthatja.

6. DIMENZIÓSZŰRŐ Az emberi agy működése a fizikai síkon van beállítva. Ez az agyfunkció azonban elégtelen magasabb dimenziók megismerésére. Akaratimpulzussal az emberi tudat tágítható és ezáltal az intellektus magasabb koordinátákba léphet. Szellemileg beprogramozható, hány dimenziót kívánunk appercipiálni.

7. PSZICHONGENERÁTOR Szimpátiás környezetben az asztráltest pszichongömböket termel; erőteljes asztrális hatásokra pszichonterek képződnek. Az asztráltestek tevékenysége magasabb világok atmoszféráját alakítja ki, okkult szempontból tehát igen fontos, milyen intenzitáson működik asztráltestünk. Ez a szerv tölti meg életerővel a mandalákat és mágikus külkhórokat.

8. IDEONOSZCILLÁTOR A gondolat a jelenleg ismert leggyorsabban terjedő rezgés. Az idea haladási sebessége gyorsítható és lassítható. A képesség ideonelasztikai tornával fejleszthető. Analógiája: érzések tudatos crescendója és decrescendója, zenei előadásban. A gondolatok, alapjellegűk szerint, gyors vagy lassú járásúak. Az oszcillátor a túl lassú járású rezgéseket felfokozhatja, meggyorsíthatja. Lángelmék sajátos képessége a villámgyors gondolatfűzés vagy egész asszociáció-láncok átugrása hieroszinkronion kapcsolással. Ezt a processzust az ideonelasztika meditáció-gyakorlatával kevésbé éles elméjű egyének is elérhetik.

9. INTENZITÁSREGULÁTOR Az a lelki berendezés, amely a pszichikai folyamatok erősségét belülről szabályozza.

10. DIMENZIÓTRANSZFORMÁTOR Ennek szerepét játsszák egymás síkjának kapujában a gonádok, csakrák és szefirotkorongok.

11. NEURONTELESZKÓP Ama okkult apparátus, amely az imagináció erejével közelíteni és távolítani képes erőket, képeket, gondolatokat.

12. AURAANTENNA Az emberi aura telepatikus rezgésekre érzékennyé válhat, átvéve a környezet emanációját, távközléseit.

13. ÉRZÉKSZERVEK ÉS MAGASABB VILÁGOK A Kozmoszból fizikai szenzórium közvetítése útján csak egészen csekély kis szektort ismerhetünk meg. Azt is mondhatnánk, hogy a magasabb világoktól, melyek körülvesznek, öt érzékszervünk választ el bennünket, mivel tévesen az a felfogás gyökeresedett belénk, hogy csak az létezik, amit érzékelünk vagy lemérhetünk. Ez a koncepció elégtelen és szegényes. Olyan szervek fejlesztésére kell törekedni, melyek által a Kozmosz eddig rejtett territóriumait is megismerhetjük. Továbbá, miután csak olyan jelenségeket ismerünk meg, amelyekkel együtt tudunk rezegni, azokat az apparátusokat ajánlatos kialakítani, ahol a rezgésfajták variációi tekintetében még van kombinációs lehetőség.

14. DIMENZIÓÁTLÉPÉS Csupán az emberben lakozó szattwa képes arra, hogy a mentális antenna segítségével megtalálja a kapcsolatot más világrendszerek felé. Franz Werfel utolsó, okkultnak mondható írásában „A meg nem születettek csillagá”-ban a Kométatorna című fejezetben ír le hasonló szellemi tevékenységet. A hermetikus praxisban ez csillag jóga néven szerepel. Alapja az, hogyha figyelmünket olyasmi felé fordítjuk, amit megismerni kívánunk, ezoterikus projekció segítségével olyan szervünk fejlődik ki, ami valóban képessé tesz az átlépésre más koordináták felé.

15. TUDATHANGOLÁS Mint a rádió, úgy tudatunk is annak tágítása és szűkítése által modifikálható. Differens dimenziók világában újra kell tanulni élni és tevékenykedni. Járni, beszélni, megragadni, a magasabb síkok nyelvén más jelentőséggel bír, mint terresztrális értelemben. Az e szellemben végzet gyakorlatokat saját planétáink idő és térkoncepciójából kiemelkedve végezzük. Ásványi, növényi, zoológiai, emberi, titáni, démoni, kerubi tudatváltozatokba helyezkedve egymás után lépjük át ezeket a létformákat, azok speciális törvényszerűségeinek alávetve magunkat. Ily módon részeseivé válhatunk szuperkozmikus és mikroszkópikus létformák változó tudattartalmainak.

16. DEMATERIALIZÁCIÓ Okkult érzékszerveink végső kibontakozása lehetővé fogja tenni számunkra az anyag felbontását az ész kémiája által. Ugyanaz a processzus ekkorra kiterjedhet már a szellemi esszencia ritka kompozitumokká való összesűrítésére is, ami minden időben a mágia és kémia szuverén feladata volt. Az említett operáció Atlantiszban általánosan ismert tevékenységszámba ment, ennek köszönheti sok ma érthetetlen építkezési lelet az eredetét (például a Húsvét-szigeteki homokszobrok). A matéria összetétele, formaképződése, elektromos potenciája, fajlagos erőtelitettsége akkor változ-tatható meg mágikus úton, mikor egyik halmazállapotból a másikba átmegy, például a kristallizáció pillanataiban. Hasonlóképpen semlegesíthetők kémiai reakciók is akaraterővel. Feloldható a kohézió és a nehézkedési erő is. Éter-akceleráció alkalmazásával oldatok gyorsított elpárolgását érhetjük el. Hasonló művelet eredménye elvetett magok siettetett kikelése. (A produkció ind mágusok mutatványaiból ered; s trükkök nélkül, természetes úton 10 perc alatt létrehozható. )

17. IDEONHIDAK TÁVOLI DIMENZIÓK FELÉ Ha gyakran irányítjuk gondolatainkat idegen koordináták felé, hosszabb ideig tartózkodunk ott, és megszokjuk ezt a létformát, amely a miénktől különbözik, automatikusan mentális hidat építünk közöttünk és a transzcendentális sík között. Ennek következtében emlékképek merülnek fel, és rögzítődnek. Engrammok vitalizálódnak az Akáshában, s olyan kulcsemblémák keletkeznek, amik megkönnyítik utunkat szuperior dimenziók irányában.

18. A MATÉRIA EMLÉKEZETE Minden anyagsűrítési folyamatnak alávetett szellem, mint ilyen, természetesen memóriával is rendelkezik. A fiziológia beszél sejtemlékezésről. Ezzel analóg a matéria memóriaraktára. Az organikus szövettanban példákat találunk arra, hogy az anyag automatikus reakciókkal válaszol kémiai és fizikai hatásokkal szemben. Léteznek specifikus reakciók is. Példa erre a gumiból készített lábszárpótló, amely az élő szervezetbe elhelyezve „csontszerűen” viselkedik, átveszi a csont szerves architektúráját. Nem minden matéria elaszticitása egyforma méretű, ezek a tulajdonságai az anyag múltjától, tapasztalataitól függenek. Célszerű viselkedésének oka is különböző, azonban minden az állag fenntartására irányul. Az anyag reakciói védelmi berendezések, melyek múltbeli tapasztalataikból merítik tudásukat. Élőlények kreatív funkciókra is képesek, miután anyag feláldozásával, transzmutációval dolgoznak. A matéria szívósságának nívójára tömörült szellem ezt általában nem teszi, csupán igen hosszú múlttal rendelkező állagban találjuk meg a kreatív folyamat nyomait. A radioaktív és más egyéb energiasugárzás a sűrű anyag biztonsági szelepei, s ha a sugárzás igen erős, hirtelen robbanás állhat be. Az anyag jellegéből prekozmikus traumákra és fizikokémiai hatásokra következtethetünk, melyek kialakulásuk mikéntjére vetnek fényt. Ezek szerint a matéria reakcióinak jellegéből rekonstruálhatjuk keletkezésének módozatait. Erőtendenciák vizsgálata közben pszichometrikus képek merülnek fel, jelezve az esszencia múltját, fokozatait és azt a körülményt, hogy volt-e már része organikus folyamatokban.

19. SZATTWIKUS FÉNYSZILUETTEK A creació ezoteriana vagy titkos teremtésmechanika a metabiológiának egy kevéssé ismert processzusán alapul. Ezt az alkotó egyéniségek inkább ösztönösen, mint tudatosan használják, minthogy formulája az élettanban nincs megalapozva. Mégis minden jel szerint az egész természetben,sőt szellemi világban is, ezen múlik a létbe törekvő komplexumok sikere. A metabiológia három fázisra tagolja a kreáció formuláját. Megkülönböztethető: 1. A teremtő ideál, 2. a formaképző, dinamikus mozgás, 3. és az organotrop piknózis, mely objektivációra vezet. Előfeltételeként pedig adottnak veszi az Univerzum legrégebbi manvantarái óta meglevő matéria őstendenciáit. Kreatív ideák a Kozmosz elpusztíthatatlan rezervoárjában, az Akáshában vannak elraktározva. Ugyanitt polidimenzionális progessziók is végbemennek, valamint a megnyilvánult világban ismeretlen alkímiai operációk. Az Akáshában játszódik le az anyag létének mentális ópusza. Ez az állapot hasznosítja előző teremtési turnusok létformáló konzekvenciáit a mágikus neutrokémiai erjedés menetében. Az alkotó demiurgosz, de a mágus fejében is meglévő ideák eredetileg mind az Akáshából származnak. Mert tudnivaló, hogy az emberi agyban semmi sem merülhet fel, ami előzőleg Akásha depozitban nem volt. Magának az agynak organizációja, a neuronok és a ganglionok működése Akásha minta! A megtestesült Akásha azonban túlnyomórészt már objektiválódott ideákkal dolgozik, innen nagyfokú hajlama a gondolatok projekciójára. A formaképző második állomás, ideon vezetés mellett, további elemeket von be a teremtés spirálódásába. Vagyis pszichonok és elementálok kooperációját indítja meg metabiológiai invokáció útján. A „metabiológiai invokáció” pusztán abból áll, hogy olyan körülményeket teremt az asztrálsíkon, amelyek csapdaként vonzzák és kötik az elementálokat. A harmadik stáció végzi a szervezés materializálódás, metabolizmusát. Itt beállnak az ismert élettani folyamatok és genetikus kísérőjelenségek. Tehát a kreáció formulájában csak egy látható etap van. A két megelőző láthatatlan, pusztán imagináció által követhető. Ennek a processzusnak az elvét követi a tibeti jóga Külkhór praxisa, a csődmeditáció és a hermetikus mágia számos eljárása. Bár a célok ilyen gyakorlást illetőleg egészen ellentétesek, ma már minden kreatív manőver javított változata az ősi premanvantarikus teomágiának. Mert most tekintetbe veszik a matéria emlékezetét és fajlagos ellenállását. Valamikor istenek juttatták tönkre teremtésüket ennek az elvnek tapasztalati figyelembe nem vételével. A sokat öregedett Kozmosz bölcsessége azt sugallja, hogy a megszámlálhatatlan lehetőség és új forma közül, amelyek még jönni fognak, csakis azok úszhatnak keresztül ideájuk értelmében eredményesen a létezés Idő-Tér koordinátáin, melyek a lenti síkra mért adottságok természetét beszámítják konstrukcióik működésébe. Ennélfogva a protobiológiai praktikum ugyanazt az alkalmazkodást követeli meg mágikus operátoroktól, mint az organikus természet a maga biológiai struktúráinak megtervezésénél. Ez egyszerűbb terminológiára redukálva a következőket jelenti: l. Az agyban felmerülő ideákat nem szükséges szerves részleteikkel együtt elképzelni. Elég, ha saját, úgyis adott Akásha gyökerű múltjukra támaszkodnak, és pusztán a számunkra jelenleg fontos új momentumra koncentrálják figyelmüket. Ez úton szattwikus sziluettek jönnek létre.A Biosz analógiája, amely mindig használható, azt mutatja, hogy a plazma és csíra általában organizálatlan első kvalitásában. A megtermékenyítés folyamatában csak bizonyos idő múlva kezdődik a barázdálódás, elkülönülés és lefűződés. Hasonlóképpen a mentális koncepció először kizárólag szattwikus sziluettekkel dolgozik. Szattwikus sziluetteknek nevezzük az olyan teremtő ideákat, amelyeknek keletkezésük pillanatában csak kontúrja és színes tömege van. Az ideogenetikus koncepció mentális plazmája (diffúz biokomatinnal telt nebuliumtestekkel operál) ez. Vagyis első elképzelésünk alkalmával a konstrukció-magok mintegy szellemi formáknak látszanak, éles fénykörvonalakkal, színes fátyolszövedékkel kitöltve. A jelenség karakterét könnyebben felfoghatjuk, ha fénylő körvonalakat képzelünk valamely szerv alakjában, színes fényplazmával beárnyékolva. Rajzvetületében az idea egyszerűen körvonalakra és színes satírozásra redukálódik, amint azt a mágikus diagrammok minden népek ősi mágiájának képzőművészetében mutatják. 2. A vázlatosan elképzelt szattwikus formát ezután élőnek gondolva, imaginárius mozgásmanőverekbe vezetjük. Itt is csak a fő részletek a pszichikai megalapozás tárgyai. A kompozícióban azonban ekkorra már mégis több lesz, mint amit megfigyelünk vagy belehelyezünk. Jól végrehajtott operáció után ezen a lépcsőfokon megjelennek vagy jelentkeznek az asztráldemónium első képviselői. Az idea-embrió ekkor életjelt ad. 3. Az elképzelések ismétlése, bizonyos idő elteltével, sűrű elektrontestet sző a komplexum köré. Ezután gyakorlati próbának vethetjük alá az újszülött orgánumot. Annak funkciója fokozatosan erősödik, végül pedig félanyagi státust kap auránkban. Tisztánlátók most az okkult szervet működése közben asztráltestük külső burkához tapadó plasztikus orgánumnak fogják érzékelni, amely mindig jelen van.

 

III. MÁGIKUS INTENZITÁSTAN

AZ ÉRTÉKELÉS MÉLYSÉGI FOKOZATAI
Az újkori hermetika egyik járatlan ösvénye az intenzitástan. Ez a ma még teljesen ismeretlen tudomány valamikor a nem nagyon messzi jövőben, minden emberi értékelés alapja lesz. Ki fog derülni ugyanis, hogy a Tér és Idő koordinátái elégtelen meghatározói a Biosz finomabb tartalmainak. Számtalan élőlény él egymás mellett ugyanabban a térrendszerben, de már az időt tekintve gyakran évszázados, egyéb kvalitásokon mérve pedig évezredes divergenciák vannak individuumok között. Ha viszont a kvalitás klauzúrát vesszük alkalmazásba életjelenségek vizsgálatánál, a Biosz kiterjedése évmilliós mélységeket mutat differenciák formájában. Látunk egymás mellett öt embert és öt állatot. Felületes szemléletre nincs közöttük nagy eltérés. Mindegyik hasonló életfunkciókat végez. Az élet legismertebb karaktervonásait sorban feltaláljuk rajtuk. Lélegzenek, táplálkoznak, növekednek, szaporodnak, születnek és meghalnak. Szerveiket létsíkjuknak megfelelően használják. Belülről nézve azonban a tíz élőlény tíz világsziget, melyek fölépítésében és funkciológiájában hatalmas intenzitáskülönbségek vannak. Mindannyian jelen vannak ugyanabban a térben, és a hely csillagászati idő tartalmai szerint is egyidejűleg tevékenyek. Mégis az egyik szangvinikus, magas vérnyomású, optimisztikus karakterű; a másik melankolikus temperamentum, alacsony vérnyomású, pesszimisztikus alkat, akinek számára nem tiszta öröm a létezés. A harmadik flegmatikus, alacsony érzékenységű, kritikus szellem, sok humorérzékkel. A negyedik ember kivételes lángelme, aki gyorsabban gondolkodik, mint a többi, évezredes konzekvenciákat képes pillanatok alatt levonni, tervei, elképzelései messze a jövőbe mutatnak. Egyszerű fizikai jelenségek láttára frappáns ideái támadnak. A másik három ember által észre sem vett folyamatokból korszakalkotó törvényszerűségeket tud kivonni. Ha örül, érzései erőteljesebbek, fájdalmába kozmikus filozófia szövődik. A zseni napok alatt éveket, hónapok alatt évszázadokat, évek alatt eónokat élhet át. Vagyis ugyanaz az idő a funkciók intenzitása szerint más és más tartalmat ad. Nem igaz, hogy a létezés definíciója öt esetben egyformán a puszta térbeli jelenlét által van determinálva. Valójában az előbb említett példáknál az eltérés a funkció intenzitásában rejlik. Egyik ember ugyanabban az időben csak negyedannyira él, mint a másik. Van, aki az élet ezerszeres intenzitását kapja őseitől örökségbe. Más karakterek viszont nem is érik el az intenzitás azon küszöbét, ami a Homo Sapiens rendes nívója. Az intenzitástan jövendőbeli speciális feladata az lesz, hogy megkísérli fokozatokban kifejezni érzések mélységét, erejét, energiatöltését. Ez persze nem jelölhető majd szimpla skálanomenklatúrában, mert az intenzitások többirányú, polidimenzionális alakulatok.Mindenesetre az érzetkvalitások mérésével kezdődik a kutatás, később pedig kialakul a kutatás biológiai rendszere, melyben meg lehet kísérelni intenzitások fokozását és csökkentését, ellenőrzés mellett. Élni, érezni, működni csak nagy energiával lehet, kozmikus hatást kifejteni lehet félöntudaton is. De világos öntudat nélkül az egész létezés körülhatárolt ponttá zsugorodhat össze, amit a nem létezéstől filozofikus értelemben már csak kevés fokozat választ el. Mitől függ az életintenzitás? Vajon ez is kizárólag energia kérdése? Ez nem egészen a helyileg ható energiakoncentráció folyománya. Ha valahol, úgy itt csakugyan szellemi kvalitásokon fordul meg a dolog. A fizikai konstitúció kevéssé befolyásolja tevékenységünk intenzitását. Szellemi szempontból véve a matériát magas frekvenciájú intellektuális energiák szervezik és irányítják. Az anyag vagy a fizikai síkon megkötött erő önmagában tehetetlen, mennyiségi faktor. A régi okkult hagyomány idevágó tanítása az, hogy minél nagyobb, vaskosabb testet épít magának a Szellem, annál kisebb a benne ható szattwikus energia. Viszont, aránylag fragilis, kis volumenű organizmus a kozmikus teremtés-dinamika impozáns transzformátora lehet. Azt a laikus is észreveszi, hogy testes izomkolosszusok csak nagy ritkán szoktak lángelmék lenni. Az emberiség szellemóriásai normális vagy szubnormális fizikumok. Ugyancsak föltűnik a kérdés tanulmányozása közben egy másik jelenség, ami a Biosz fontos funkciológiai kelléke. Ez a feszültség törvénye. E szerint az intenzitások mindenhol a feszültséggel együtt növekednek. Ami annyit tesz, hogy bármely életszektorban hiperfunkció állhat be, ha szellemi energiát feszültséggé koncentrálunk. Az élet közönséges jelenségei is ennek a folyamatnak a megnyilvánulásai. Tudást, erőt, ügyességet, képességet, de tehetséget is csak koncentrációi utján lehet aktiválni. Az ember biológiai alkatában intellektuális képességek magjai szunnyadnak. Ezeket ismételt összevonás útján ki kell emelni lappangó állapotukból, ami után lényegüket a nekik megfelelő organikus kapun keresztül napvilágra lehet hozni. Mert valójában minden dolog akkor létezik, amikor hatást fejt ki. Bizonyos hatások túl erőtlenek ahhoz, hogy a fizikai síkon észrevehetőek legyenek. Ilyenkor azt mondjuk, az effektus nem éri el a létezés ingerhatásküszöbének nívóját. A Polidimenzionális Kozmosz számos abszolút értelemben létező, de számunkra nem észlelhető jelensége csak akkor léphet be a mi Univerzumunkba, ha ideontöltése elér bizonyos töménységet, ami először pszichon-, azután elektron feszültséget hoz létre. Ezután már hatni képes valamelyik érzékünkre, s a metafizika területéről átlép a fizikai valóság színpadára.

VÉRTELENÍTÉS ÉS HIPERFUNKCIÓ
Bizonyos, hogy az életfunkciók intenzitása szomatikus processzusokkal jár együtt. Pszichofizikai paralelizmusok fennállása kétségtelen, csak hozzá kell tennünk, hogy mindebben az irányító, determináló faktor nem a materiális bázis, hanem a szellem. A szellemi elemet nem csupán élettani, hanem általános cellullárfiziológiai értelemben vesszük.Már az elmúlt kultúrkorszakok okkult tudománya is összefüggést látott a szervek vértelítettsége és az érzékek hiperfunkciója között. Az egyik legrégibb irányzat az indiai Akásha-olvasás fakultása a tobozmirigy hiperemizációján keresztül jut a Harmadik Szem revitalizációjához. Hasonlóképpen a különféle jóga-irányzatok gravitációs pozitúrák alkalmazásával vélik ezt a célt elérni. A jógának és az Akásha praxisnak sikerült is a maga elé tűzött úton eredményeket produkálnia. Mindazonáltal a fenti két speciális terület nem elegendő az intenzitástan univerzális szempontjainak illusztratív megalapozására. Ebben ti. nem kevesebbről lenne szó, mint olyan gyakorlati axiómák felállításáról, amelyek az egész terület kozmikus távlatai felé nyitnak átfogó kilátást. Ehhez az is szükséges, hogy szem előtt tartsuk: bármiféle fizikai vagy élettani praktikumnál szellemi koncentrációval összekötött manőverek vezetnek célra. Ez a körülmény régebbi okkult rendszerekben nincs eléggé plauzibilissá téve. De visszatérve a hiperfunkció kérdéséhez, induljunk ki abból, hogy az érzékszervek vérrel telítése csakugyan felfokozza azok teljesítőképességét, és bizonyos körülmények között növeli a szenzorium intenzitását. A hiperemizálás történhet: l. biológiai, 2. kémiai 3. fizikai és 4. szellemi úton. A biológiai vértelítés lokális hormonok, táplálékfelvétel, hőapplikáció, regionális pozitúrák által hat. Számuk oly nagy, hogy e helyütt nem lenne célszerű valamennyi ismertetése. A kémiai vértelítés kizárólag erős vérbőséget előidéző kémikáliák segítségével dolgozik (koffein, aktedron, yohimbin, tesztoszteronok). Hibája, hogy úgyszólván sohasem koncentrálható a kívánt működésre, miért is a kollaterális funkciók sok energiát elszívnak. A fizikai vértelítés elektromos besugárzás, masszázs, tornagyakorlatok által, s végül a szellemi vértelítés kombinált fizikai-pszichikai koncentrációval a csakrákra, szefirotokra vagy gonádokra gyakorol nyomást. Ez megfelelő irányítás esetén sokirányú kísérletezést tesz lehetővé, s a négy közül ez a legeredményesebb szisztéma. De mindegy, melyik módszerrel indulunk tanulmányaink útjára, kitartó munkával csakhamar tapasztalni fogjuk, hogy földi praxisoknak megvannak a magasabb vezetés kezétől származó határai! Elméletileg ugyan nincsenek korlátok szellemi fejlődésünk útjába állítva, és az okkult praxis ösvényein elérhető hőképességeknek nem látható a felső határa, mégis biológiai koordinátánk nem engedi, hogy meghatározott feszültségeken felül huzamosabb időn át mágikus munkát végezzünk. A hiperemizáció öt etapon keresztül körforgást végez kiindulópontja irányában. Itt két lehetőség adódik:l. Vagy elérjük a magunk elé szabott célt, és még idejekorán visszatérünk megállapított, biztonsági határaink szintjére, vagy 2. patológiás jelenségek lépnek fel, és betegség vet véget a túlerőltetésnek. Okkult axióma: állandó hiperfunkció emberi szempontból nem kívánatos és nem is ajánlatos! Speciális körülmények között lehetséges tartós hiperfunkció, de csak a többi képességek vagy az életműködések normalitásának a rovására. A szervek funkciójában túlfeszítés esetén általánosságban felismerhetők az alábbi fokozatok: l. Gradus praelimináris: vérbőség, nagyobb mozgékonyság, növekvő ügyesség, 2. Stadium secundaris: hiperfunkció, beáll a szerv hipertrófiája, 3. Stadium tertium: mágikus képességek fellépése, fokozott erőátvitel, actio in distancia, az energiaelhasználódás háromszorosára emelkedik. 4. Stadium degeneratione: a többi szervek elfajulása, patológiás tünetek, 5. Limitatio cerebri: a hiperfunkciónak a szervezet univerzális meggyengülése hirtelen véget vet és a képesség visszaesik kezdeti nívójára. Ugyancsak kísérleti eredmény, hogy specializált orgánumok a második és harmadik stádiumban egyszerre átveszik egymás funkcióit. Ez a különben csodálatos jelenség hamarosan akadállyá válhat a munkában, mert eltereli figyelmünket a fővonaltól. A tünemény a szenzoriális transzszudáció processzusán alapul. Ennek hatása alatt a tapintóérzék például látási képzeteket továbbíthat, vagy a szaglás hangokat kapcsol. A folyamat előrehaladottabb fokozatain a legkülönösebb érzékelési kombinációk lépnek fel, végül pedig mindegyik szerv képessé válik a többi funkcióinak teljesítésére. Zavaróvá válik a tünet, ha a benyomásokat nem lehet többé elkülöníteni. Ilyenkor bármely hallási képzet látási komplexumot idéz, de egyúttal szaglási és tapintási érzetek is keletkeznek, amivel a kezdő kísérletező nehezen vagy sehogyan sem tud megbirkózni. Az interferenciának távolabbi oka az, hogy a fokozott fiziológiai folyamat szellemi koncentrációval kapcsolva, lassan átszövi a Biosz helyi koordinátáját, és az individuum más dimenzióba lép, amelynek érzékelési formái már nem fedik a kiindulópont élettani szokásait.

FREKVENCIASZABÁLYOZÁS
A Biosz frekvenciái szabályozhatóak. Intenzitásnövekedés, vagy ami más néven nevezve az élet magasabb fokozataihoz vezet, mindenkor az adott kiindulópotenciál felfelé tágításából nő ki. Tudnivaló azonban, hogy a frekvenciák három nagy kvalitás csoportra oszlanak.Megkülönböztetünk fizikai, asztrális, azaz pszichikai és mentális, illetőleg szellemi frekvenciákat. A feszültség emelésének mechanikája mindhárom esetben hasonló, de tartalmuk más. Eltérés van az amplifikációt kiváltó üzemanyagban is. De a kérdés tárgyalásánál jó előrebocsátani egy lényeges gyakorlati axiómát, ami nyilván az egész frekvenciareguláció kulcsa. Az axióma szövege ez: l. Frekvencianövelés útján intenzitásfokozást érhetünk el, ha a szóban forgó funkció lefolyását a fölötte elterült sík nívójára hozzuk. 2. Minden sík számára az egy számmal magasabb sík üzemanyaga jelent intenzitás-változást. Vagyis fizikai funkciók asztrális színvonalon érnek el nívóemelkedést; pszichikai processzusok mentális szublimációban válnak felső fokozatúvá, és az eredetileg mentális tevékenység szattwikus elevációban kaphat magasabb rangfokozatot. Az emberi szervezet különben komplikált transzformátor konstrukció, amely nagyon alkalmas efemer frekvenciák és intenzitások beállítására. Csak ismerni kell a folyamatokat, mert minden a kontaktus-hálózat helyes kapcsolásán múlik. Az organizmusnak megvannak a sajátos fizikai, asztrális és mentális centráléi, amelyek egymással összeköttetésbe hozhatók vagy regionális kirekesztésekkel kombinálhatók. Amint azt már a régebbi okkult anatómia ismerteti, a fizikai hálózat kapcsoló táblája a gonádrendszer; az asztrális hálózat a csakrarendszeren keresztül afficiálható, és a mentális sík energiáit a szefirot örvények dobják előtérbe. A fizikai sík frekvenciáinak kormányzói elsősorban a táplálkozás vegyi anyagai, vitaminjai, hormonjai. Ezen a nagy területen meglehetősen alapos ismeretek szükségesek, ha valaki az itt vezető úton kívánna járni, és a fizikai test élet-tevékenységének intenzivációján túlemelkedve óhajtana magasabb létfokozatot elérni. Mint ismeretes, az átlagembernek többnyire ehhez az úthoz van bizalma. Az eredmény azonban a feladat nagysága miatt természetesen silány. Eszközei a sport, az izmok aktivitása, a szervezet ruganyosan tartása. De az e célból felhasznált módszerek végül is az életerők gyors kimerüléséhez vezetnek, eltompulás, elnehezedés, organikus egyensúlytalanság áll be. Ha a fizikai előkészítés nem univerzális, a regionális koncentrációt más szervek elsatnyulása követi. Ha viszont a legtöbb fontos szerv képzése tekintetbe van véve, akkor a túlzott energiafogyasztás a diétetikán keresztül támaszt zavarokat. Abban az esetben, ha a követett eljárás nem a sport irányvonalát tartja, a lehetőségek valamivel jobbak. A jelenkori túlzott sportrajongás idejében ezek a megállapítások meglepőnek tűnhetnek, de alaposabb átgondolás után helytállók. Aki elég sportbajnokot, atlétát vagy „versenyzőt” ismert, hamarosan tapasztalhatta azok legtöbbjének „ólomfejűségét”, szellemi nehézkességét, ami idősebb korukban, az átmenetileg megszerzett testi ügyesség elveszítése után, tompa vaskosságba megy át. Akadhat ez alól a szabály alól kivétel, de ilyenkor a tréningrendszer egyéni, az általános divattól eltérő.Ami a kizárólagos testkultuszt a sport intenzivációjában reménytelenné teszi, az az a körülmény, hogy e szerint a szisztéma szerint a magasabbrendű intellektuális energia izommozgásokra van koncentrálva, amelyek itt öncélúak (rekordőrület). Lehetséges persze olyan tréningrendszer, amely nem az izommozgásokat tekinti fő célnak. Ilyen a jóga sportok több fajtája. Ennél a sokféle pozitúra, karana, mudra és lélegzésszabályozási eljárás az izomtevékenység kontrollján keresztül csak átmeneti jellegű. A valódi cél a szellemi energiák fejlesztése. Minthogy azonban a jóga szexuális potenciákkal, kundalinivel, csakrákkal dolgozik, a keleti módszer a fizikai funkciókat az asztrálsík irányában intenziválja, ami mindenesetre további haladást tesz lehetővé felfelé. Másrészről a diétetika oldalán is lehetségesek szublimációs törekvések. Kétségtelen, hogy a mérsékelt vegetariánizmus vagy nyerskoszt életmód egy síkkal feljebb emelheti az organizmus alaptevékenységét. Önmagában persze ez sem elegendő, sőt egész életre kiható kátyúba vezethet, mint hibás, pszeudo-materialisztikus filozófia. Az irányelv mindesetre az, hogy kerüljük a vaskos, elnehezítő táplálékokat, végezzünk néha elvonókúrát és koplalást. Elegendő táplálkozástudományi ismeret alapján tartott reform diéta árán elérhetjük, hogy a test nem akadályozója, hanem elősegítője lesz szellemi fejlődésünknek. Az asztrálsík frekvenciáinak metodikája a szublimált szexualitással, a psziché érzelmi töltésének fokozásával, és a lelki élmények szaporításának eszközével operál. Ezek a processzusok az egy síkkal alacsonyabb fizikai koordináta számára felsőfokot, ideált képeznek, a maguk síkján azonban csak mentális színezettel hozhatnak létre életintenzitást. A szexualitás a fiatalkor mohó sietségében kétségkívül előidézi az életérzés időleges maximális intenzitását. Kizárólag animális jelleggel űzve azonban hamarosan elveszíti fokozó hatását, és éppoly unalmassá, illetve megszokottá válik, mint más biológiai funkciók. Az érettebb művészi fantázia romantikus rendezésében Ámor és Psziché mítosza tartósabb élményeket jelent. De soká ez sem hat. Igazi felsőfokát akkor éri el az ősi dualisztikus színjáték, ha kozmikus mítosszá emelkedik, és a szereplők személyében Isis és Osiris szereti egymást! Ennél a fokozatnál talán még magasabb az a stádium, mikor a duális keresés a vágyak egymásban való kialvásának útjára tér, és beáll a nirvanisztikus extázis állapota, ami a létezés intenzitásának utolsó elérhető földi lépcsőfoka. A mentális frekvenciaszabályozás azok számára való, akiknek a két előző mód nem áll rendelkezésére. Ez az út a leggazdagabb a három közül. Itt minden szellemi ideál, amelynek érdekében megfeszített erővel tudunk dolgozni, megteremti a kívánt intenzitásnövekedést. A szellemi tevékenységek, de a művészi koncepciók is egész életet betöltő energiagócok.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.