Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Enteogén egyházak: szakramentális vallások vagy drogos szekták?

2017.05.25

Szerzői változat (postprint). Eredeti publikáció: Móró, L. (2012) Enteogén egyházak: szakramentális vallások vagy drogos szekták? Kendeffy Gábor & Kopeczky Rita (szerk): Vallásfogalmak sokfélesége, 198-204. oldal. A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán „A vallásfogalmak sokfélesége” címmel 2011.november 11-12-én rendezett konferencia válogatott és szerkesztett anyaga. L’Harmattan kiadó, Budapest. ISBN 978-963-236-623-4.

freddy_tipi-2.jpg


 

1. Módosult tudatállapotok


A módosult tudatállapot (MTÁ) egyik elterjedt meghatározása: „Ideiglenes változás a szubjektív élmény általános mintájában, mely során az egyén úgy véli, hogy elmebeli működése határozottan eltér szokványos ébrenléti tudatállapotának bizonyos általános normáitól”. A MTÁ sokféle jelenség és az azokat előidéző módszerek gyűjtőfogalma, melybe beleférnek többek között az álmodás és tudatos álom, hipnózis, meditáció, hallucinációk, transzállapotok, valamint testen kívüli, vallásos-misztikus és halálközeli élmények is. A MTÁ-k lehetnek önmaguktól, illetve betegségek által kiváltódóak, vagy szándékosan (pl. fiziológiailag, pszichológiailag, farmakológiailag) kiváltottak. Az előidéző technikák többek között ingermegvonáson, túlingerlésen, az ingerek ismétlésén, testi változásokon, légzésmódokon, vagy pszichoaktív szerek használatán alapulhatnak.


Egyes módosult tudatállapotok, illetve az elérésüket célzó módszerek (pl. ima, meditáció, böjtölés, kántálás, transztánc) vitathatatlanul szerves részeit képezik a vallásos szertartásoknak. Az észlelési folyamatok jelentős megváltozása olyan misztikus és eksztatikus élményekhez vezethet, amelyeket a vallások szent révületként, profetikus látomásként, vagy isteni beavatásként értelmezhetnek. A vallásos élmények különböző válfajai is erősen tudatmódosító hatásúak lehetnek; a sokféle érdekes jelenség közül megemlítendőek: a nyelveken beszélés (glosszolália),a kézrátétel hatására bekövetkező, esetlegesen rángatózással járó gyógyulások, az átszellemült elragadtatás önkívületi állapota (eksztázis), a sámáni révülés, valamint a különféle látomások (víziók). Technikai szemszögből nézve szinte minden templomban és vallásos összejövetelen megfigyelhető a szinte minden tudati alrendszert bevonó ingermanipuláció: aranycsillogás, szentek arcképei, zene, tágas tér, tömeg, kántálás, ima, térdelő testhelyzet, füst, illatok, félhomály, misztika, mozgássorozatok, társas szerepek, és így tovább.


2. Tudatmódosító szerek


A transzcendens dimenzió közvetlen megtapasztalását elősegítő eszköztárban mindig is kiemelt helyen szerepeltek a különféle növényi eredetű tudatmódosító hatású készítmények. A pszichoaktív szerekkel kapcsolatos fogalmak tisztázását néhány meghatározással érdemes kezdeni. Hallucinogén hatású minden olyan pszichoaktív szer, amely észlelési élményeket hoz létre az elmében. Pszichotomimetikus szereknek azokat a pszichoaktív anyagokat nevezzük, amelyek valamelyest elmebetegségre hasonlító (de csupán ideiglenes és visszafordítható) tüneteket hoznak létre. Pszichedelikus, vagyis az „elmét kinyilvánító” pszichoaktív szereknek hívjuk a személyes fejlődéshez is hasznosítható, „tudattágító” céllal fogyasztott anyagokat. Enteogén szerek pedig az elsősorban vallásos vagy spirituális élmény kiváltását elősegítő, szakramentumként (azaz itt a szentséggel összekapcsoló rítus fizikai tárgyaként) használt pszichoaktív növények és hatóanyagok.

Fontos belátnunk, hogy ugyanazon szerek – kontextus és kultúra függvényében – többféle céllal is használhatók, így más diskurzusokban másként nevezendők! A „prototipikus” pszichedelikum – egyben a legismertebb és legkutatottabb hallucinogén – kétségkívül a Dr. Albert Hofmann svájci vegyész által 1943-ban felfedezett félszintetikus anyarozs-származék, a lizergsav-dietilamid (LSD). E rendkívül kis dózisban is igen hosszú hatásidejű (6–12 óra) szerrel több mint 40000 kontrollált kísérletet végeztek az 1950-60-as években, és hatásait több mint 1000 tudományos publikáció ismertette.


A hagyományos használattal rendelkező szerek közül megemlítendő a
meszkalin, mely egyes kaktuszfajok (pl. peyote, San Pedro) növényi alkaloidája, és többek között a 250 ezer tagú Native American Church szakramentuma is. A 3–6 órás időtartamú szer által kiváltott pszichedelikus utazás (trip) többek között Aldous Huxley angol író által került megörökítésre a világirodalomban „Az észlelés kapui”
című művében.


Még régebbi rituális felhasználási kultúrával bírnak egyes pszilocibin
hatóanyagú badargombafajok, melyeket Mexikóban „az istenek húsa” néven tiszteltek és fogyasztottak alkalmanként. A pszilocibint tartalmazó „varázsgombák” tudatmódosító hatásának időtartama viszonylag rövid, csupán 4–6 óra. Növényi eredetű hallucinogén vegyület a lizergsav-amid (LSA) is, mely egyes növényekben, pl. az égszínkék hajnalka és hawaii törpe farózsa magjaiban található meg. A természetben előforduló LSA szerkezetileg jelentősen hasonlít a félszintetikus LSD-re, sőt annak előanyagaként (prekurzoraként) is hasznosítható, ám intenzitása és hatásideje rövidebb, csupán 4–8 óra.


Egyes növények – pl. akácfajok és a pántlikafű (Phalaris arundinacea) – dimetil-triptamin (DMT) hatóanyagot tartalmaznak. Ez a vegyület, mely a többi szerhez viszonyítva a legerősebb vizuális hatásokat képes produkálni, vélhetőleg az emberi agy tobozmirigyében is megtalálható. Az elfüstölve bejuttatott DMT rövid, mindössze 15–30 perc hatásidejű, ám rendkívül intenzív hallucinogén élményt
okozhat. A szer tradicionális használata leginkább a néhány órányi erős pszichedelikus hatást kifejtő ayahuasca főzet formájában ismert.


A mexikói látnokzsálya (Salvia divinorum) hatóanyaga a szalvinorin-A – a többi pszichedelikus szertől eltérő módon – nem a szerotonin, hanem az opioid receptorokra ható vegyület. Az elfüstölve csupán néhány percig ható szerre jellemzőek a tér-, idő- és testérzékelés erőteljes megváltozásai, valamint a saját tudattól függetlennek tapasztalt, jóindulatú vagy semleges, gyakran nőneműként
észlelt lények (entitások) jelenléte is.


Mivel az enteogén céllal használt hatóanyagok nem hatnak az agyi
jutalmazóközpontokra, ezért nincs igény e szerek bejuttatásának ismételgetésére. Ezért tehát – a kokainnal, a heroinnal, a dohánnyal, és a kannabisszal ellentétben – a pszichedelikumokra nem jellemző sem a tolerancia, sem a függőség, sem pedig a megvonási tünetek5.


3. Enteogének és vallás


A rituális-ceremoniális használatú pszichoaktív szerekre e kontextusban tehát legpontosabban az enteogén szakkifejezéssel utalhatunk6, mely a görög en („benn”), theosz („isten”) szavakból, valamint a francia -gène („valamit létrehozó”) képző azonos jelentésű angol változatából, a -gen-ből összeállított angol neologizmus magyar átvétele. A számos régészeti lelet, kultúrantropológiai és etnobotanikai bizonyíték, valamint történelmi dokumentáció szerinti enteogének közül megemlítendőek pl. a hindu Védákban leírt szóma, a közép-amerikai kultúrákban használt pszilocibin-gombák, az ókori görög eleuziszi misztériumok titokzatos kykeon itala, valamint a szibériai sámánok légyölő galócája. A szakrális célú szerhasználat modernkori példái pedig a peyote-kaktuszt használó Native American Church9, az ayahuasca-főzetet fogyasztó dél-amerikai eredetű szinkretista keresztény kisegyházak (pl. Santo Daime), valamint a különféle mesterségesen előállított hallucinogén vegyületeket használó, XX.századi vallásos csoportok.


Az enteogén célú szerhasználat vallási dimenziójának fogalmi leírását
jelentősen megnehezíti, hogy a modern társadalmi párbeszédekben a drogok és vallás kapcsolata kevéssé tárgyalt, szinte tabutéma. A vallástudományi megközelítést figyelmen kívül hagyó morális és társadalmi ellenérvek azonban leginkább állami drogstratégiákra és közmédiák által sulykolt, populáris és propagandisztikus drogdiskurzus-elemekre épülnek. Fenomenológiai szempontból viszont az enteogének segítségével megélhető közvetlen misztikus élmény sem céljában, sem mélységében, hanem csupán elérési eszközeiben különbözik az általánosan elfogadott „szermentes” technikákkal előidézhető vallásos tapasztalásoktól. A jelenséget társadalomtudományilag – például a módosult tudatállapotokban átélt élmények lehetséges integrációjával is foglalkozó transzperszonális pszichológia szemszögéből – vizsgálva az enteogén vallásosság gond nélkül beilleszthető egy biopszicho-szocio-spirituális keretrendszer emberképébe.


4. A transzcendencia vallásalkotó mechanizmusa


A módosult tudatállapotok potenciális vallásalkotó mechanizmusaként az a lelkület szolgálhat, mely transzcendens és spirituális élmények hatására jöhet létre az egyénben. A híveket alapvetően összekapcsolhatja annak személyes felismerése, hogy spontán vagy indukált módokon (pl. ima, meditáció, transzállapotok és egyéb hasonlók során) közvetlenül megtapasztalhatók bizonyos misztikus jelenségek. A beszámolók szerint ilyenek például az én-határok elmosódása és a mindenségbe beleolvadás; a saját esendőség és egy nagyobb egységbe tartozás átélése; egy vagy több idegen, jó szándékú lény jelenlétének érzékelése; béke, szeretet, nyugalom, boldogság, szépség érzései, és egyéb hasonlók.


E tapasztalások transzcendens jellege, felfoghatatlansága és
elmondhatatlansága alapvetően átalakíthatják a meglévő világképet, és egy magasztosabb értékszemléletet hozhatnak létre, melynek ismertetőjegyei az élet különféle létformáinak tisztelete, a világ felfoghatatlan bonyolultságának alázatos elismerése, az eltérő nézőpontok természetes jellegének elfogadása, a szimbiózisok
életminőség-javító mivoltának felismerése, és egyéb hasonlók lehetnek. A megválaszolatlan alapvető és végső kérdéseket mélyen érintő élmények egy értelmező hitrendszer kialakítását igénylik, melynek alapja az a közös meggyőződés, hogy a megtapasztalt spirituális élmények – helyesen feldolgozva – tartós és pozitív hatással lehetnek a mindennapi életre.

 

A vallásos-misztikus élmények feldolgozásához egy, a közös meggyőződésen nyugvó, ám egyben erkölcsi, etikai és életvezetési útmutatást is adó lelki hitközösség létrehozása szükségeltetik. Az egyház hitvallását elfogadó hívek – lelki fejlődésük érdekében – lényegesnek tartják a transzcendencia átélését és a vallásos élmény közvetlen megtapasztalását, a módosult tudatállapotokat mint ennek az élménynek a hatékony eszközeit értékelik és hasznosítják, és önként vállalják az előrehaladást a spirituális ösvényen – annak minden nehézségével együtt.


5. Pszichedelikumok és spiritualitás


A tudatmódosító szerek vallásos-spirituális célú használatának jelenkori létezését számos tanulmány támasztja alá, melyek közül a következőkben az egyetlen hazai alanyokon felvett, nemzetközi szaklapban publikált online kérdőíves felmérés eredményeit ismertetem. A tanulmány 23 különböző drog 14-féle használati célját vizsgálta 667 alanyon, különös tekintettel a pszichedelikus drogok
önismereti használatára.

A szerhasználati szokásaik szerint csoportosított alanyokkal megküzdés (coping), életcél, valamint spiritualitás kérdőívek kerültek felvételre. A skálaeredmények rámutattak, hogy a (saját bevallásuk szerint) problémamentes droghasználók életcéljai nem különböztek lényegesen a drogokat nem használók életcéljaitól. A szerek és szerkategóriák tekintetében a pszichedelikus drogok használói kevesebb problémáról számoltak be, mint az egyéb drogok fogyasztói. Az egyéb drogokat egyéb célokra használó, illetve a drogokat nem fogyasztó válaszadókhoz képest viszont az önismereti céllal pszichedelikus drogokat fogyasztók szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a spiritualitás-skálán, vagyis számukra a spiritualitás fontosabb irányító erőként van jelen a döntéseket igénylő élethelyzetekben. Az eredmények tehát arra mutatnak rá, hogy az önismereti és vallásos-spirituális célú droghasználati mentalitás akár egyfajta védőfaktorként is szolgálhat a transzcendens dimenziót szakrális célú szerhasználat által elérni kívánók számára a másfajta (sokszor mértéktelen, felelőtlen, vagy csupán céltalan) droghasználati formák okozta problémák ellen.


6. Vallásfogalom a joggyakorlatban


A vallás fogalmának meghatározása jogi szempontból is szükséges lehet a magukat vallási közösségnek tartó csoportok egyházkénti kategorizálásának kérdésében. A szabad vallásgyakorlás jogát alkotmányosan biztosító Egyesült Államokban például a szövetségi kábítószer-ellenes hivatal (Drug Enforcement Administration, DEA) véleményezi azokat az eseteket, amikor vallásos közösségek
kivételt kérvényeznek egy-egy kábítószernek minősülő szer szakrális célú használatának szankcionálása alól. Korábbi igazságügyi esetekben a DEA öt indiciumot vizsgált annak eldöntése végett, hogy a kérvényező közösség egyháznak nyilvánítható-e vagy sem. A vallás fogalmi meghatározását a világi joggyakorlatba átültető DEA a következő szempontokat veszi figyelembe:

(1) Végső ideák: A vallás tanai olyan alapvető kérdésekkel foglalkoznak, mint az élet, az életcélok, és a halál.


(2) Metafizikai hiedelmek: A hit egy olyan valóságot érint, mely meghaladja a közvetlenül jelenlévő fizikai világot.

(3) Erkölcsi vagy etikai rendszer: A vallás olyan viselkedési szokásokat vagy életmódot ír elő, melyek erkölcsösnek vagy etikusnak tekinthetők.

(4) Hiedelmi lefedettség: A vallás olyan átívelő hiedelmi tömböt alkot, mely egyesítetten igyekszik a hívő számára válaszokat kínálni a mindennapi élet problémáira és gondjaira.


(5) Vallási ismertetőjegyek: A vallás olyan különféle egyedi külső ismertetőjegyeket használ, melyek alapján egyértelműen azonosítható. A fenti indiciumokat megvizsgálva tehát ismét beigazolódhat a korábbi felvetés: az enteogén egyházak nem különböznek vallási lényegükben a szereket szakrális céllal nem használó többségi egyházaktól.

 

7. Összefoglalás
 

Bár a vallásosság és a pszichoaktív szerek gondolati összekapcsolása szinte lehetetlennek tűnik a modern, főáramlatú társadalmi diskurzusok számára, a két téma közös halmazának meglétét vallástörténelmi bizonyítékok és drogkutatási eredmények igazolják. Mint ahogy ezen rövid tanulmányomban igyekeztem rámutatni, a szakrális célú droghasználat (a) évezredes történelmi háttérrel, (b) kiterjedt modernkori gyakorlattal, (c) jelentős transzcendens fenomenológiával, (d) potenciális vallásalkotó mechanizmussal, (e) ártalomcsökkentő mentalitású védőfaktorral, és (f) esetenkénti törvényi elismertséggel rendelkezik. Az enteogén vallásosság témaköre tehát mind mélysége, mind felderítetlensége, de legfőképpen társadalmi kvázi-tabu státusza okán rejteget különösen izgalmas kutatási lehetőségeket a vallástudományok művelői számára.

Móró Levente, MSc, PhD (Cand.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.